Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
„Petrovics deák'' ^ Megkezdték a dunántúli re- $ formátus egyházkerület pápáig tudományos könyvtára anya- ^ gának részletes feldolgozását. ^ A könyvtárban először a $ Petőfi-anyagot rendezik. Ki- ^ állításra készítik elő Petőfi pá- $ pai diákéveinek emlékeit. A § református egyházi gyűjte- § ményben őrzik a hajdani nagy ^ hírű képzőtársulat érdemköny- ^ vét és jegyzőkönyvét is. ^ Petőfi még „Petrovics deák" \ néven 1841—1842-ben szerepel $ a képzőtársulat könyveinek ^ kézírásos lapjain. Az érdem-^ könyvben tíz, saját kezűleg be- $ írt Petőfi-verset és németből^ való műfordítást tartanak nyil- S ván. ’ % *"*"*SS*'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ Életcélja: a népművelés A fiÜNY MŰVÉSZEI Nemzetközi karikatúra-kiállítás Montrealban lmmar otoaizüen rendezik meg Montrealban a nemzetközi karikatúra-kiállítást, melyen a világ sok nemzete között a magyar karikaturisták is évről evre ott vannak és majd’ minden évben megtaláljuk őket az első díjasok között. Az idei hatvan kiállító nemzet rajzolóinak munkái között tizennégy magyar karikaturista műve szerepelt. A rangos nemzetközi mezőnyben Pusztai Pál, a Ludas Matyi grafikusművésze harmadik díjat nyert. A kiállításon bemutatták lapunk munkatársának, Kertész Lászlónak rajzait is. Időközben megérkezett a tárlat szép kiállítású katalógusa, melyben valamennyi kiállított rajz látható. Az első, amit örömmel állapíthatunk meg, hogy a magyar karikatúrák színvonala mindenképpen a kiállított művek átlaga felett áll. Témájukban az emberiség problémáival foglalkoznak, magas művészi szinten általánosítva. Nincs módunkban ismertetni a kiállított rajzokat, legfeljebb néhány tanulság megfogalmazására szorítkozhatunk. A hazai karikatúra-terméssel a kiállítás anyagát szembeállítva a színvonalunk magasságának megállapítása mellett az is szembetűnő, hogy — különösen a nyugati országok — művészeinek alkotásai milyen politikusak, mennyire teljesítik a karikatúra iránti jogos igényt, hogy e rajzok szóljanak hozzá a mindennapok legaktuálisabb politikai kérdéseihez. A legtöbb karikatúra szereplője Johnson és De Gaulle. Feltűnően sokat foglalkoznak az amerikaiak vietnami hálán voltával és azzal a veszéllyel, melybe Johnson felelőtlen kalandja a világot sodorhatja. Éles és kíméletlen megfogalmazású rajzok ízek. Konkrétak és szókimondók. Számos kartonon megjelenik Martin Luther King, Lincoln, és John Kennedy. (A kiállítás idejében Robert Kennedy még élt. Ot, mint Johnson, egyik legveszélyesebb ellenfelét ábrázolták, néha szimpatikusán, néha kételkedve.) A katalógus tanulsága szerint a montreáli tárlat kifejezetten politikai jellegű karikatúra-szemle. Méghozzá láthatóan baloldali művészek tömörülése. Az egész anyagban mindössze két szovjetellenes és valamivel több Kínát pellengérre állító rajzot találtam. Szívesen láttunk volna a magyar művészektől is néhány igazi politikai karikatúrát. Persze, ez az irányzat itthon sem virágzik. Egyfelől kiszorítják a művészi általánosítások — ezek reprezentánsai szerepeltek e tárlaton is —, másfelől azonban a kommersz rajzok özöne. Pedig ennek az irányzatnak olyan nagy képviselőit mondhattuk magunkénak, mint Gáspár Endre és olyan fórumait, mint a Borsszem Jankó. Persze, az ötvenes években ez a műfaj sem volt mentes a sematizmus túlzásaitól. Nyilván a sematizmustól való félelem okozza azt a helyzetet, hogy az ember egy ilyen kiállítás anyagának megtekintése után jön rá, hogy az egykor színvonalas, harcos politikai karikatúrának itthon alig van folytatása ... — ősz — Igen, Túra évtizedek óta a Galga völgye népművészetének központja. Négy évtizede még szinte nem volt legény- ember a faluban, aki ne értett volna a citerához. Ma, elsősorban a lányok, a népi hímzéskultúra ápolásában jeleskednek. Bár levetették már a 1 hagyományos túrái öltözéket, díszes hímzéseit őrzik és eljuttatják távoli országokba is. ' Hogy mindebből mi Sára Fe- i renc érdeme s mi az elődöké és az utódoké, nehéz lenne ' szétválasztani. — Nem is szabad — jegyzi meg komolyan. — Én csak megkíséreltem folytatni azt, amit Kovács Laci bácsi több mint két évtizeden át olyan nagyszerűen végzett. Az ő vezetése mellett kezdtem el táncolni tizenhét esztendővel ezelőtt. Ö bízott meg később az énekkar, majd a népi együttes vezetésével is. — És a filmezés? Mosolyog. — Az már az én hobbym volt. Meg néhány, velem azonos érdeklődésű fiatalé. Az elmúlt tizenkét esztendő alatt mintegy kétezer méter filmet készítettünk. Elsősorban szülőfalunk változó életéről, népszokásairól, jelentősebb eseményeiről. Hogy melyik film sikerült a legjobban? Talán az, amelyiket Ilon néni virágai címmel az egyik idős hímző népművészünkről készítettünk. És ebben az esetben a filmezés már túllép a hobby határain. Parancsoló kötelesség. Akárcsak a régi dalok, táncok, szokások gyűjtése, rögzítése. Megörökíteni a későbbi nemzedékek számára mindazt a kulturális értéket, amely ma még élő múlt, de holnapra már csak hagyomány lesz. A filmek, a magnófelvételek, a fényképek és helytörténeti krónikák mind ezt a cél szolgálják. Az idén februárban túllépett faluja határain: az egész gödöllői járás népművelési felügyelője. — Tudom, nagy felelősséget vállaltam. Más dolog egy ; nyolcezer lakosú község nép- ; művelését, kulturális életét ve- ; zetni és irányítani és megint más egy ilyen nagy járás minden községében hasznos tanácsokat, gyakorlati segítséget adni. Nagy, de szép feladat. Szebbet talán nem is . tudnék elképzelni önmagam . számára. Prukner Pál iertész László egyik rajza, amellyel a kiállításon szerepelt. $ Bárány Tamás; I TÉVES KAPCSOLÁS \ \ j eginkább a hangja fogta meg; nem is any- ^ JL nyira az, amit mondott, hanem ahogyan k mondta. Még a legelején kiderült, hogy har- § minőkét éves — de a hangja érettebb korról | árulkodott, s mintha fáradtabban zizzent vol- \ na. \ Hosszú-hosszú hónapokkal ezelőtt kezdö- § dötí, egy kora őszi napon. Este fél tíz lehe- ^ tett. Barátnőjét kereste telefonon. Kissé félve ^ tárcsázott, attól tartott, Terka lefeküdt. Még ^ most is benne él a meglepett pillanat emlé- ke, ahogyan a kagylót már az első csengetés § után felvette a férfi: „Halló’" „Tessék”. ^ — Jó estét, Sándorkám — mondta —, ne § haragudjék a kései zavarásért. Terka nem ^ alszik még? § — Nem tudom. ^ — Nem ériem — mondta zavartan; ezzel a § Sándorral sosem lehetett tudni, hányadán áll § az ember. Három szava közül legalább kettő S ugratás volt. — Hát nézze meg. $ — Akkor sem tudom ... § — Otthon van, vagy nincs otthon? ^ — Ezt sem tudom. ^ — Nem maga az, Sándor? § — Attól függ. milyen Sándor. § — Morvái. ) — Félek, hogy csalódást kell okoznom — ^ mondta a férfi bocsánatkérőn —, de egy má- ^ sik Sándorral beszél. i — Bocsánat — sziszegte dühösen, hogy mit $ idétlenkedik itt vele ez a vadidegen —, el- § nézést a zavarásért. Jó éjszakát! § — Nagyon kérem, ne tegye le a kagylót! $ — szólt hirtelen a férfi. § Annyi sóvár vágy sütött hangjából, hogy ^ elbizonytalanodott benne a mozdulat, s této- I vázott egy pillanatig. $ — Nem tette le? — hallotta a férfi hangját. — Köszönöm! Így kezdődött. És aztán nagyobb, később egyre kurtább szünetekkel, hosszú-hosszú hónapokon át folytatódott. Mindig ő hívta a férfit, hiszen a számot csak ő tudta; amaz nem ismerte az övét. Néhány hét múlva feltárcsázta a telefonközpontot. Most végre megtudja, ki ez a titokzatos férfi, aki hetek óta egyre többet foglalkoztatja gondolatban, s aki — akarja, nem akarja — egyre közelebb férkőzik hozzá. — Nem adhatok felvilágosítást — szólalt meg a telefonoslány. — Titkos az állomás. Csalódottan tette le a kagylót, de aztán még örült is neki, hogy Így történt. Nyilván a sors akarja így. Egy telefonszám — az utolsó számjegy eggyel magasubb, mint Térkőé — és két hang az éjszakában ... Volt az egészben valami múltszázadian avult íz; de valami idegborzoló izgalom is. Néha alig várta már az estét, hogy lenyelje vacsoráját, megvárja az esti híreket a rádióban, aztán odakuporodjon a telefonhoz. A elmesélte a férfinak, hogy esztendők óta (./ egyedül van; húszévesen ment férjhez, huszonkét évesen elvált és négy év óta magányos. Van egy ötéves kislánya, a kis Krisztina; őneki él. Különben egy nagy vidéki vállalat pesti irodájában dolgozik és önálló angol—német levelező. A férfi, mint kiderült, állatorvos és egy gyógyszergyár kutatóosztályán dolgozik. Beszéltek filmekről, színdarabokról, amiket láttak, a könyvekről, amiket olvastak. Aztán az életükről. És az életről. Az asszonyt először meglepte később csaknem lenyűgözte a férfi tájékozottsága, tapasz- taltsága. Mindenről tudott, s mindenről határozott, nagyon egyéni és átgondolt véleménye volt, amit legtöbbször éles, csattanósan rövid, s már-már kegyetlenül fanyar mondatokban fogalmazott meg. Az asszony egy-egy beszélgetés után egészen felfrissült, noha fél kilenc felé kezdték, s rendszerint fél tíz körül fejezték be. Fáradtan, álmosan kezdett tárcsázni, s mire a beszélgetésnek vége lett, a lefekvés helyett akár elölről kezdhette volna a napot. Egyre többet gondolt a férfira. Napközben (MTI foto, Fényes felv.) VASÁRNAPI TEREFERE. Nyikolaj Ognyev: Kosztya Rjabcev naplója Aki szereti a jóízű kamaszregényeket, bizonyára szívesen veszi a kezébe Ognyev könyvét. Beleolvas és ha az idősebb nemzedékhez tartozik, sokáig elmorfondírozhat: hol találkozott már e kitűnő regény hőseivel. Nos, a felelet egyszerű: majd három évtizede már megjelent magyar nyelven ez a regény, bár sem a szerző neve, sem a mű címe nem volt azonos a most kezében tartott könyvével. 1929- ben M. Ogne: Mister Dalton és én címmel adták ki e könyvet, mint egy amerikai diák naplóját. Érthető okokból: az akkori cenzúra másként nem engedélyezte volna magyar nyelvű kinyomtatását. A Kosztya naplója nemcsak derűs hangvételű diákregény, hanem egyúttal jelentős pedagógiai regény is, amely írói eszközökkel mutatja be a húszas években a szocialista iskola, a szocialista nevelésügy megteremtéséért folytatott harcot. Ognyev könyve a húszas évek kereső-kísérletező időszakáról tudósítja az olvasót, dokumentumszerű híradás a szocialista iskolatípus kialakításának első éveiről. A napló hőse, Kosztya mindent feljegyez, amit fontosnak érez, ami hatással van rá. Friss szemmel, figyelmesen nézi az élet jelenségeit, s életkorából következően nem egyszer szélsőségesen egyoldalú véleményt alkot róluk. A tanítás módszereiről éppen úgy, mint például a fiúk és a lányok kapcsolatáról. Sokszor — megint csak életkorából következően — éppen ez a téma számára a legfontosabb leírni- való. Őszintén, képmutatás nélkül beszél mindenről, sajátos diáknyelven, néhol durván, csiszolatlanul, egyszóval pontosan úgy, ahogyan a tizenévesek nemzedéke látja és érzékeli az életet. (Szoboszlai Margit fordítása, Európa Könyvkiadó.) Egyszer, néhány esztendővel ezelőtt, szerettem volna megszámlálni: hány Sára családnevű ember él Túrán. Ám amikor megkérdezték tőlem, hogy melyik Sárákra lennék kíváncsi: a Tepertő-Sárákra, a Sára-Szotákra vagy a Sára- Pitékre, letettem tervemről, mert úgy éreztem, hogy túlságosan körülményes lenne e gyakori túrái családnév viselőinek a megszámlálása. Beértem azzal, hogy a nevezetesebb Sárák közül megismerkedtem néhánnyal, Sára Sándor filmoperatőrrel, a hímző Sára József névéi, a népművészet mesterével s írtam is róluk lapunk hasábjain. Régi terveim közé tartozik, hogy bemutatom az olvasóknak a túrái Sárák közül Ferencet is, de valami mindig közbejött, s azt sem tudtam, milyen minőségben is írjak róla. Mint népművelési csoportvezetőről? Könyvtárosról? Ének-rajz tanárról? A kitűnő népi táncosról? A rádióból jól ismert furulyaművészről? Vagy mint járási népművelési | felügyelőről ? ! Sokoldalú, nagyon tehetsé- : ges fiatalember. És mindössze | harminckét esztendős. Nős, ! három gyermek apja, a leg- ; idősebb közülük Feri, már második osztályba jár, a leg- i kisebb, Noémi, alig hathetes. — Ne kérdezze — kezdi a beszélgetést —, úgyis megkérdezték már sokan: miért ez a nagy sietség? Hogy mi rá a válaszom? Mi heten voltunk testvérek és nagyon jól megfértünk egymással, pedig nem volt gyermekszobánk, sem nevelőnőnk. Az apánk egyszerű vasutasember. Ami a másik dolgot illeti: miért voltam már annyi minden ilyen fiatalon? A magyarázat egyszerű: égjük sem ellentétes a másikkal, inkább annak kiegészítője. Egyetlen szóba sűrítve; életem legfőbb célja a népművelés. Népművelő a tanár, a könyvtáros, a művelődésiház- igazgató, aki táncol és aki furulyázik is — mind arra törekszik, hogy szebbé, tartalmasabbá tegye az életet. A maga és mások életét. Így tanultam ezt még gyermekfejjel Túra máig is legnevezetesebb emberétől, a Kossuth- díjas Kovács Laci bácsitól. Én és mindazok, akik a tanítványai voltunk. És sokan vagyunk ilyenek, Fercsik Miska, Lami Pista, Fábri Miska és mások is. Pesten zenegimnáziumi érettségit szerzett, de hazament szülőfalujába az első hívó szóra. Később a községi tanács taníttatta diplomás emberré és megint csak nem tudott, de nem is akart elszakadni Túrától. Tanított az iskolában, kórust, tánccsoportot szervezett s velük énekelt, velük táncolt minden szabad idejében. — Könnyű volt a dolgom. Túrán régi hagyománya van a népművészeteknek. Eddig öt őstehetség kapta meg a faluban a népművészet mestere rangos címet. Három hímzőasszony, Jula néni, az énekes és Szaszkó bácsi, a citerás. Furulyázni a zenegimnáziumban tanultam, de a muzsikát, a zene szeretetét mégiscsak otthonról hoztam magammal, az én falumból, Jula nénitől, Szaszkó bácsitól és a többitől. Ez már csak így igaz. KÖNYVESPOLC Dékány Kálmán: Sáforkaland Dékány Kálmán új regénye, a Sátorkaland, egy munkásfiú egy nyarát idézi. Mint ahogy a regény címe is utal rá: sátorkalanddal kezdődik ez a nyár, sikertelen kalanddal, mert Icus, az igazgató lánya az utolsó pillanatban meggondolja magát, elszökik a sátorból. Milyen ember is Fehér Jóska, a reg'my főhőse? Erre a kérdésre érési a választ a regény írója. A munkájában becsületes és állhatatos. Szeretik és ő is szereti a vele együtt dolgozókat. De miért nem ilyen akkor is, amikor kilép a gyár kapuján? Miért hiányzik az összhang, a harmónia a magánéletéből? Hiszen túljutott már azon a koron, amikor a pillanatnyi örömök és sikerek lelkesítik az embert. De valóban túljutott? Az egyik ember hamarabb ér el a lehiggadásig, mint a másik. Jóska az utóbbiak közé tartozik. A gyárban már érzi a helyét, a felelősségét. A magánéletében még nem találta meg a helyes utat, amelyen haladnia kell. Sári, Ica, Zsóka, Mimi között csapong, keresi a párját, akivel együtt le tudná élni az életét. De az élettársat még egyikben sem találja meg. És Margó, a tanítónő? Másként lép az életébe, mint a többiek. Margó, a csinos tanárnő, már asszony. Vajon ő lenne Jóska számára az igazi? Érdekes, fordulatos, becsületes szándékú regény Dékány Kálmán írása. Kár, hogy a főhős kivételével eléggé egysíkúra sikerültek figurái. (Kossuth Könyvkiadó)
