Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
■ MST megyei kúrián 1968. SZEPTEMBER 8., VASÁRNAP A 300 éves iskolában: V eterántalálkozó Háromszáz éves fennállását ünnepli ebben a tanévben Csővár általános iskolája. Az egyházi dokumentumok tanúsága szerint 1668/69-ben tanították először a községben betűvetésre a kisdiákokat. Az évforduló megünneplésére gazdag programmal készülnek. Az ünnepségsorozat az őszirózsás forradalom és a Kommunisták Magyarországi Pártjának félévszázados jubileumával kezdődik. A Az úttörők felkeresik a tizen- kilences veteránokat, meghívViseljék egészséggel! ■ '<• ' '■ V. %1" l-f ................' A z ipar és a kereskedelem napokban tartott együttes árubemutatóján a férfifehérneműket — a változatosság kedvéért — női manekenek mutatták be. Lehetséges, hogy a titkos divattervekben ezek az 1969-es férfiingmodellek — miniszoknyaként is szerepelnek? ják őket őrsi gyűléseikre, ünnepélyeikre, hogy ott a szemtanúk idézhessék fel a hősi napokat. A hármas évforduló alkalmából nagyszabású gyűjtőmunkát kezdeményeztek, hogy a lakosság megismerje a községnek és iskolájának történetét, az elmúlt évszázadokban. Csővár monográfiáját már elkészítette Jakus Lajos penci pedagógus, az iskola háromszáz éves múltját most kutatják. A gyerekek lelkesen jegyzik fel a különböző szájhagyományokat, meséket, mondókákat. Eddig is szép anyag halmozódott fel már a régi népművészeti és használati tárgyakból. Házilag készített rokka, gereben, kézi faragású sótartó, vaj- köpülő, diszes kancsók, tányérok sorakoznak, díszes csővári ruhák, hímzett blúzok, kötények társaságában. A jelenlegi pedagóguslakást tavaszra átalakítják, itt kap majd helyet az óvoda és egy teremben pedig állandó kiállítást rendeznek az összegyűlt anyagból. A tervek szerint régi bútorok, tulipános ládák, edények, szerszámok és viseletek idézik majd fel Csővár hajdani lakóinak életét. Zöldell a. augusztusi lucerna A derült, szép őszi időben derűsen nyilatkoznak a gödöllői Petőfi Tsz vezetői. Erről inf ormál tudósítónk, Csiba József. Jól jövedelmez 30 holdas öntözéses kertészetünk, emellett a paradicsom holdanként 180 mázsás hozamot biztosít, öntözték a lucernát is; így érték el, hogy az aszály ellenére négy ízben vághatták a lucernát 38 mázsás átlaggal. Napjaink nagy gondja a takarmányhiány. A gazdaság növekedett ló-, szarvasmarha- és juhállománya számára biztosították az abraktakarmányt, s beszereznek még vagy 40 vagonra való répaszeletet. A jószágtartás téli eleségét közel 100 hold másodvetéssel biztosítják. Űjabb 30 holdon lucernát vetettek még augusztusban, ez már szépen zöldell. Elégedettek lehetnek a juhok gyapjúhozományával: egy- egy anyaállat 5 kiló 64 deka, egy-egy bárány 2 kiló 20 deka gyapjút szolgáltatott. Rövid idő alatt összesen 130 holdnyi területen fásítanak. Ez s a kisebb területek erdősítése újabb jövedelmi forrást s értékes nyersanyagot szolgáltat. Nyíltan a ceglédi lakáshelyzetről Ez a helyzet! Talán elég lenne ennyit is leírni, a tények ismeretében a reális, higgadt szemlélő elejtené azokat a vádakat, melyek gyakori témái a panaszos leveleknek és a városban terjengő pletykáknak. Csakhogy akinek nincs lakása, aki nyolcadma- gával lakik egy kicsi, sokszor — nedves szobácskábán, akinek házasélete borul fel a rossz lakásviszonyok miatt, attól nem lehet higgadt, objektív szemléletet várni. Nézzünk szembe a híresztelésekkel: „Csak a protekciósok kaphatnak lakást." „Olyanoknak adják a lakásokat, akik saját személygépkocsijukon érkeznek, és két teherautó hozza utánuk az értékes bútorokat.” „A lakáshivatalban a szegény emberrel szóba sem állnak.” CIKKÜNK NYOMÁN Af# történt a váci gimnáziumban? Beázás — csak zápor esetén címmel, augusztus 14—15-i számunkban, foglalkoztunk a váci Géza király téri gimnázium kálváriájával. Cikkünkben megígértük, hogy visz- szatérünk az ügyre, megvizsgáljuk: mi történt a cikk megjelenése után? Legelőször is az történt, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői felhördülés, magyarázkodás helyett azonnal intézkedtek! Augusztus 17-re műszaki szemlére invitálták az összes érdekelteket, s pincétől a tetőig, minden talpalatnyi helyet megvizsgáltak. Tapasztalataikat jegyzőkönyvben rögzítették; bizonyos hibák megszüntetésére augusztus 31-ét szabták meg határidőül — önmaguknak — más, nagyobb munkák elvégzését pedig szeptember végére vállalták. — A cikk is utalt arra, hogy az új épületekben mutatkozó hibákért sommásan a generálkivitelezőt szokás okolni, akkor is, ha az elmarasztalás a tervezőt, akkor is, ha az alvállalkozókat illetné. Hogy ez mennyire így van, arra hadd mondjak néhány példát — kezdi a beszélgetést Vass Béla, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat termelési osztályvezetője. — A cikkben megemlítette, hogy a tervben 54 forintos belga kilincsek szerepeltek, s mi 13 forintos, magyar műanyagkilincseket használtunk fel. Apró példa ez a tervezés hibáira, de minket igazol: belga kilincs ugyanis Magyar- országon egyáltalán nem kapható. Volt egy ideig, de már régen nincs. Mit tehetünk ilyen esetben? Olyan anyagot, alkatrészt stb. használunk, amilyen van. Szó volt a cikkben a reluxa redőnyökről, hogy leszakadnak. Mi is tudjuk: megolvad a napon a műanyagszalag, ami az egészet összefogja. Mégis ezt kell használnunk, mert a tervben ez szerepelt. Persze, azért szerepelt, mert a beruházó így kívánta. Az pedig azért kívánta így, mert jóval olcsóbb, mint a faredőny. A harmadik példa: ha ön nem is, a közvélemény bizonyára az építőket hibáztatja a gondnoklakás átvizesedéséért. Pedig, hogy mennyire nem mi vagyunk a hibásak, hadd bizonyítsam egy levéllel, amelyet a Középülettervező Intézet intézett a Váci Városi Tanács Vb építési és közlekedési osztályához, s amelyben — a többi között — ez áll: ... „Nem készült el a szolgálati lakás előtti járda szegélyköve. így a víz — noha csatornázva van a romkert (a szolgálati lakás előtti udvar — a szerk.) — változatlanul a lakás alá folyik. A járda hiányzó szegélykősáv iának helye valósággal természetes kanálisként működik. A tereprendezés sem készült el a Barbakán utca felőli oldal és az épület közötti részen. Ezáltal... a Barbakán és az épület sarka közötti szakaszon kialakult a második természetes vízgyűjtőhely ... A harmadik a szolgálati lakás — hátsó — fő fala mögött képződött, ugyanis ... az volt a rendezetlen külső terep legmélyebb pontja, $ ebben a vonalban fekszik a szolgálati lakás.. — Ezt úgy értsem, hogy a lakást a lehető legrosszabb helyre építették? — Oda építettük, ahova a terv előírta... — Eddig mindig azt hallottam, hogy az Országos Műemlék Felügyelőség végre helyreállítja a Barbakánt, s a városi tanács elvégezteti a romkert tereprendezését, akkor megszűnik a gondnoki lakás átvi- zesedése. Ön szerint iá? — Véleményem szerint — s ebben osztozom a középülettervező imént idézett mérnökével — azután sem szűnik meg. A gimnázium tornaudvarán és annak környékén tereprendezésre nem kerül sor, nem szerepel a tervben. Viszont itt van az egész terület legmagasabb pontja. A laikus is tudja, hogy az esővíz a legmagasabb pontról a legmélyebben fekvő felé folyik le. S itt áll a gondnoklakás. A terv szerint az udvar ki lesz kövezve, de két, magasra feltöltött részét füvesítették. Az innen lefolyó víz is természetes utat fog keresni magának, s ismét csak a lakáshoz jut. — Akkor hát hol a megoldás? — Megint csak a magánvéleményemet mondom, hiszen a tervezők nagyon jól tudják, mit kell tenniük, ha erre -a beruházótól megbízást kapnak. Ez azonban pénz kérdése. Mégpedig sok pénzé. Vagy le kell verni a lakásban az egész vakolatot, s helyette teljes vízzáró vakolást, a parketta alá pedig teknőszigetelést kell alkalmazni, vagy légréteges falat kell építeni a helyiségekbe, ami viszont csökkenti a szobák alapterületét. Mind a kettő drága megoldás, póthitelt igényei — És mi lesz a parkettákkal? — A műszaki szemlén megállapodás született, hogy vállalatunk megrendelésére az Országos Szakipari Vállalat szeptember 30-ig kijavítja a tornaterem parkettáját. Előbb a feltöltést kicseréljük vagy kiszárítjuk, aztán az ORSZAK újból parkettáz. A gondnoklakással nehezebb a helyzet. Itt a parketta kijavításáról továbbra is csak "a romkert tereprendezése és a vízelvezetés megfelelő megoldása után lehet szó. — Tehát ott vagyunk, ahol voltunk: a Barbakánnál? Vasas Béla rezignáltan bólint. Én nem hiszem, hogy az egész vár felépítése annyi ideig húzódott volna, mint az egyetlen Barbakán helyreállítása ... — A kisebb munkákat — a válaszfalrepedések kijavítását, a villámhárító bekötését, a hangszóró-berendezés felülvizsgálását stb. — ön szerint augusztus 31-re elvégezték. De mi lesz a fűtéssel? — örültem a cikk tárgyilagos hangjának, amikor megállapította, hogy a fűtő szaktudása „némi kiegészítésre szorul”. De nemcsak az volt a baj, hogy a fűtőrendszer ellenőrzése, karbantartása, megfelelő kezelése nem volt biztosítva, hanem egyéb is. A fűtőrendszert napi 16 órás műszakra tervezték, az iskolában pedig csak nyolc órán át fűtöttek. Ennyi idő alatt nem lehet megfelelő hőmérsékletre felfűteni a termeket. — Még egy kérdés, az utolsó: mi lesz a kémiai teremmel, a beázással? «— Nincs szó róla a tizen- hetedikei jegyzőkönyvben. Sőt, azt a tájékoztatást kaptam a szemlén részt vett kollégáimtól, hogy friss beázást nem találtak. — Attól függ, mit nevezünk frissnek. Én tizedikén voltam kinn, s hosszú ideig figyeltem, ahogy a vizes folt szemlátomást növekszik. Ez a folt 17- én egyhetes volt. Annyira kiszáradt volna, hogy nyoma sem maradt? — A szemlén az iskola vezető5 is '•észt vettek. Nem beszéltek a beázásról, pedig módjukban állt... Nem tudom, miért nem említették. De helyettük — megteszem én. Elvégre saját szememmel láttam... Nyíri Éva Nos, nézzük meg, hogyan osztják szét a — keveset. Mert az világos, hogy a szétosztható lakások száma az igénylőkhöz képest még a tíz százalékot sem éri el. A lakáselosztások rendjét törvények szabályozzák. Az igénylőket kategóriákba sorolják lakásviszonyainak, szociális helyzetének figyelembevételével. Az első kategóriába azok kerülnek, akiknek lakása életveszélyes. Ilyen személy Cegléden jelenleg hatvan él és vár lakásra. A második kategóriába sorolják azokat, akik vizes, egészségtelen, fűthetet- len lakásokban élnek, a harmadik kategóriába a fertőző betegek, a negyedikbe a tömeglakásokban élők, az ötödikbe az albérlők és lakásra jogosult családtagok, a hatodikba a minden különösebb jogcím nélküli igényjogosultak tartoznak. A városi tanács igazgatási osztályának lakásügyi előadója a beérkező igényeket a felsorolt szempontok szerint kategóriába sorolja. A kategóriába sorolás az emberekben némi reményt kelt. Egy ideig várnak, aztán megindul az ostrom a hivatal ellen. Sürgetnek, érdeklődnek, nemegyszer hisztériás jeleneteket rendeznek, majd egy-egy lakásátadás után megindul a vádaskodás, melynek szülője minden esetben a keserű kiábrándulás. Az ok az emberek tájékozatlansága, a besorolás által ébresztett megalapozatlan remény. Ez a kategorizálás ugyanis teljesen eszmei jellegű. A kiosztásra kerülő lakásokból még az első kategóriába soroltakat sem lehet maradéktalanul kielégíteni. A „papírforma” szerint a második kategóriába kerülni valóban reményt keltő, ha az ember nem tudja, hogy az 1971-ig kiosztásra kerülő negyven állami lakásra hatvan életveszélyes körülmények között élő család vár. Világos tehát, hogy akit második kategóriába soroltak, semmilyen körülmények között nem kaphat lakást. Ezt meg kellett volna mondani az igénylőknek. így kimondva ez talán kegyetlenül hangzik, de mégis húmánusabb, mint alaptalan reményeket kelteni, és ezzel bénítani az egyéni kezdeményezések lehetőségét. Nincs rosszabb, mint várni. A várakozás passzív állapot, passzivitásban élni idegőrlő, kiszolgáltatott' helyzet. Mint mindenütt, itt is az őszinteség, o becsületes szókimondás a hasznos. És szembe kell nézni a vádakkal is. Eloszlatásukra egyetlen lehetőség kínálkozik: az eddig misztikus — valójában teljesen áttekinthető és érthető — lakásügyi döntéseket meg kell ismertetni a lakossággal. szerelő Vállalat műszaki vezetője. Végül 22 lakás jut az életveszélyes körülmények között élő családoknak. Ez hát az elszámolás. Gondolom* az utóbbi huszonkettőn nem kell vitatkozni és a döntés nem kíván különös indoklást Sokan vitatják azonban a különböző szakembereknek iut- tatott lakások igazságos voltát. Ezek közül valóban lehet olyan, akinek személykocsija van. Közülük is a legszembetűnőbbek az orvosok. Cegléd és a környék orvosi ellátását a rendelőintézetben és a kórházban kell megoldani. Mégis nem olyan régen még a szembetegeknek Nagykőrösre kellett átjárni. Több tízezer ember orvosi ellátását biztosítani csak úgy lehet, ha a letelepítendő orvosnak lakást adnak. Ha X. Y. segédmunkás és Y. X. orvos anyagi helyzetét hasonlítom össze, nyilvánvaló, hogy az előbbi javára kell dönteni. De tudomásul kell venni, hogy ezrek egészsége forog kockán. Máshová az orvosokat kész lakásokba, szén családi házakba hívják. Láthattuk a televízióban is, t-7 nem egy község előre felépítette leenaő orvosa számára a háromszobás családi házat és még így is nehezen talál orvost belei Nem absztrakt etikai szempontok szerint kell mérlegelni, hanem a reális megfontolás alapján. így aztán már teljesen ésszerű a döntés: a kevés lakásból is az az orvos kapjon ewet, akivel megoldható a város és környékének egészségügyi ellátása. A város további fejlődése — mely tevékenyen hat ki a lakásépítésekre is — attól függ, hogy vállalatai hogyan dolgoznak. Az eredményes munka feltétele a megfelelő szakemberek idetelepítése, vagy itt tartása. A köznek is ez a hasznos, ezért érthető^ hogy a döntéseknél nem mindig a pillanatnyi szükségszer rűségek, hanem a jövő kilátá-. sai esnek súlyosan a latba. Nem közérdek-e a ceglédi gázvezeték? Világos, hogy a szükséges szakember csak akkor tud dolgozni, ha biztosítják a lakását. Azoknak, akik e kérdésekben döntenek, minden esetben tekintettel kell lenniük a város igazi érdekei-, re. Persze a további fejlődést tekintve, a helyzet javításé-, nak egyik lehetősége a vállalatok saját építkezése. A jövőben — legalább is a tervek szerint — a megyei tanács átadja az első bérlő kijelölésének jogát a helyi tanácsnak. Ez méginkább biztosítja, hogy valóban a legégetőbb igényeket elégítsék ki. A vállalatok közül vannak már olyanok, mint például az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat, mely nem a tanácsot ostromolja^ lakásért, hanem saját erőből építi fel szakemberei számára a lakást. A kezdeményezést remélhetőleg más vállalatok is követik, így az elosztásra kerülő lakásokból több jut a lakosságnak. Az illetékesek jobban kell hogy támogassák ax egyéni kezdeményezéseket. Erre a törekvés érezhető. A kísérleti gazdaság egyik lakásigénylő dolgozójának felajánlotta, hogy amennyiben magánerőből építkezik, anyaggal, fuvarral segíti. Több vállalat adhat a törvényes lehetőségeken belül segítséget dolgozói építkezéséhez. Emellett a kisebb közösségek egymást segítő munkája is sokat lendíthet az építkezésen. Ismerve az állam jelenlegi erőit, reálisan szembe kell nézni a helyzettel és a tétlen várakozás helyett a minden hivatalos szerv által támogatott cselekvés útján lehet csak enyhíteni azon. A cikkben felsorolt tények és adatok nem optimizmusra hangolok. De ez az igazság, ezzel kell számolni és ezek alap-* ján felszámolni az alaptalan vádaskodást és intrikát is. Ősz Ferenc / „Csak a protekciósok kapnak lakást“ Az idén átadásra kerülő negyven lakásnak csak a fele felett rendelkezik a városi tanács. A többi sorsáról a megyei tanács dönt, élve az első bérlő kijelölésének jogával. A megye ebben az esetben sem személyt, hanem vállalatot jelöl ki. Az idei negyvenből tízet adott át különböző intézményeknek és üzemeknek, akik a működésükhöz szükséges szakembereik számára kapják ezeket a lakásokat, öt lakást kapnak azok, akiknek házát le kell bontani, mert helyén újabb építkezéseket kezdenek. Három lakás bérlőjére a városi tanács tett javaslatot. így kapott lakást az új gyermekorvos, a Szeszipari Vállalat főmérnöke és a Gáz* Cegléden 1200 lakásigénylőt tartanak nyilván.; Cegléden három éven belül 40 állami és alig valamivel több szövetkezeti lakás épül. Ha közben a lakásigénylők száma nem növekednék, az igénylők még mindig ezernél többen lennének. De közben a belvizes talajon sok lakás válik lakhatatlanná, újabb fiatal házasok nyújtják be igénylésüket, és feltehetően az ipar további fejlődésével növekedik a betelepülők száma is.
