Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

1968. SZEPTEMBER 8.. VASÁRNAP Ml C v/* iriap A mű és alkotója A tihanyi fazekasházban dol­gozó Barih Lídia népi ipar­művész légii,fabb alkotásával: a fehér dekorációid kék habán vázával. A 'Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége ülést tartott, amelyen állást foglalt a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban: A magyar szervezett munká­sok, a magyar szakszervezetek — mint az országszerte lezaj­lott gyűlésekből, a tömeges ál­lásfoglalásokból és táviratok­ból kitűnik — helyeslik az öt szocialista ország intézkedéseit, a csehszlovák népnek nyújtott proletár internacionalista se­gítséget. Tiszta szívvel valljuk: a csehszlovák osztály testvéreink­nek nyújtott segítség tisztessé­ges, becsületes munkás ti gyet szolgál, a munkáshatalom meg­óvása, igazi proletár interna­cionalista kötelességünk. A forradalmi hagyományokkal rendelkező, sokat harcolt és szenvedett csehszlovák nép munkájának gyümölcsét, a MÁSFÉL MILLIÓ SZABADNAPPAL TÖBB A 44 órás heti munkaidő bevezetésének első tapasztalatai Első hallásra talán nehe­zen elhihető: január elsején kezdték meg a heti 44 órás munkahét bevezetését, s ma már Pest megyében több, mint hatvanháromezer ember dolgozik rövidített munkaidő­ben! A januári kezdés nem biztatott ennyivel, sok volt akkor az aggodalom a válla­latok, s a dolgozók részéről is — persze, ellenkező előjelű aggodalmak voltak ezek —, felütötte fejét a pesszimizmus egyik oldalon, a másikon pe­dig a való helyzet figyelmen kívül hagyása, az oktalan sür­getés, hogy — úgymond — nálunk is vezessék be azon­nal. hfa már, nyolc hónap el­teltével, a vélekedések helyé­be a tapasztalatok kerülték, s ezek, mint a hatvanhárom­ezer ember bizonyíthatja, egészében kedvezőek. o(> vállalat - 32 ezer ember Január elsején hat iparvál­lalat — kísérleti jelleggel ve­zette be a 44 órás munkahe­tet, júüus 1-én további har­minc csatlakozott hozzájuk, éppen a hat úttörőnél szerzett tapasztalatok fölhasználásá­val. A 36 üzem 32 ezer em­bert tett szabaddá minden második szombaton, s ha eh­hez hozzászámítjuk, hogy a megye határán túl — első­sorban Budapesten — továb­bi 31 ezer ember dolgozik már rövidebb munkaidőben, akkor könnyű kiszámítani: évente másfél millió szabad­nappal nőtt meg a pihenésre, szórakozásra, művelődésre fordítható idő. A „minden második szom­bat szabad” jelszóvá lett, hir­detésekben éppúgy, mint vál­lalati ünnepségeken. A tény nem. lebecsülendő erőfeszíté­sek eredménye. A munkaidő csökkentését a vállalatoknál önerőből, saját erőforrásaik jobb hasznosításával kellett biztosítani — az időalapok 8.3—9,1 százalékkal csökken­tek — s elsősorban nem a normakarbantartással! A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy öt-hat százalékot a gyár­tásszervezés javításával, mű­szaki fejlesztéssel biztosítot­tak a vállalatok, s a fönnma­radó részt — három százalék — fedezte a normakarbantar­tás, bár néhány textilüzemnél ez a hányad valamivel na- gyobb. A munkaidő-csökken­tés — a Nagykőrösi Kon­zervgyártól az Ütépítőgép Ja­vító és Gyártó Vállalaton át a Mechanikai Művekig — a legnépszerűbb intézkedés volt az elmúlt évekre visszatekint­ve az ipari munkások köré­ben. Olyan, kézzelfogható „juttatás” ez, ami hűen ki­fejezi nemcsak a párt általá­nos gazdaságpolitikájának humánus voltát, hanerr a gazdasági reform céljait ii legfontosabbat, a szocializmust védjük. Ismerjük a csehszlovák ese­ményekkel kapcsolatos nem­zetközi visszhangot. Számos egyetértő vélemény mellett tu­domásul vesszük, értjük a Szakszervezeti Világszövetség és egyes tőkésországokban mű­ködő szakszervezetek nehézsé­geit, de megnyilatkozásaikkal semmiképpen sem érthetünk egyet. Különösen vonatkozik ez a Szakszervezeti Világszö­vetség titkárságának állásfog­lalására, amelyben helytelení­tette az öt szocialista ország részéről a csehszlovák mun­káshatalomnak nyújtott test­véri segítséget. . Meggyőződésünk, hogy a helyzet, a tények jobb, alapo­sabb ismeretében mindazok, akik ma még nem látnak vilá­gosan, felismerik majd lépé­seink szükséges voltát. A magyar szakszervezetek, a magyar szervezett dolgozók szilárd meggyőződése, hogy a testvéri támogatás segítségével a csehszlovák dolgozó nép kommunista pártjának vezeté­sével megvédi két évtized ál­dozatos munkájának gyümöl­cseit, továbbfejleszti szocialis­ta vívmányait. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nagy múltú forradalmi csehszlovák szakszervezeti mozgalom törté­nelmi felelősségének tudatá­ban teljesíti hivatását, elősegí­ti a munkáshatalom megszilár­dítását hazájukban. Színes tv — sorozatban A székesfehérvári Videoton Rádió- és Televízió Gyárban a színes televíziógyártás elő­készítésére szinte napokra bontott intézkedési tervet dolgoztak ki. Céljuk az, hogy az év végéig elkészítsék a szí­nes televízió kísérleti soroza­tának első 40 darabját. A jövő évben már a színes televíziók sorozatgyártását készítik elő. A fasizmus ellen Huszonöt évvel ezelőtt, 1943 nyárutóján, feszültté vált a helyzet Horthy-Magyarországon. A lakosság ér­tesült a németek sztálingrádi vereségéről, a nép haladó, demokratikus rétegei, mindenekelőtt a munkásosztály, fokozták ellenállásukat a háborús intézkedésekkel szemben. A megyék és járások vezetői már megkapták a titkos utasítást, hogy készítsék el és terjesszék fel a liovédelmi miniszterhez a megbízhatatlan munkások névjegyzékét, mert — úgymond — állambiztonsági okokból iníernálótáborba vagy büntetőszázadokkal a harctérre küldik őket. Az ország minden részében kisebb-nagyobb megmoz­dulások kezdődtek, béremelésért, a munkaidő csökken­téséért, a kötelező vasárnapi munka eltörléséért, jobb ellátásért és a katonai parancsnokok önkénye ellen. Csongrád és több <más megye kötelező terménybeszol- gáltatással sanyargatott parasztsága nyíltan kimutatta elégedetlenségét. A jegyre kapható napi kenyérfejada­got az egész országban húsz dekára csökkentették, liszt­ből vagy száraztésztából két kiló járt havonta egy sze­mélynek. Az iparvidékeken olyan kevés volt a tej, hogy a csecsemőknek és a betegeknek sem jutott. A gazdasági viszonyok és a fasiszta éablóháború frontjain elszenvedett vereségek hatására 1943 szep­tember elején a csepeli gyár néhány üzeme beszüntette a termelést, Ez volt a háborús évek legnagyobb arányú sztrájkmegmozdulása Magyarországon. Leállt a Martin, a csőgyár, a durvahengermű mintegy ötezer munkása. A hatóságok katonákat vezényeltek a gyárba, a sztráj­kot elfojtották, részvevőit leterrorizálták, vezetőikkel szemben kemény megtorlást alkalmazlak. A mecsekszabolcsi, a várpalotai, az ajka-csingervölgyi és a berentei bánya, a bonyhádi zománc- és cipőgyár, a diósgyőri vas- és acélárugyár munkássága már hóna­pokkal előbb küldöttségekkel és beadványokkal tiltako­zott a legfontosabb létszükségleti cikkek árának 40—60 százalékos emelkedése és a hétről hétre nehezedő élet- körülmények miatt. Az igazgatóságok, a katonai pa­rancsnokok csendőri karhatalom kirendelését kérték „a tüntető megnyilvánulások gyökerében való elfojtására”. A csepeli munkásság sztrájkjának kíméletlen elfoj­tása és a karhatalom nyomása sem tudta megfélemlí­teni a diósgyőri munkásokat. Az üzemben illegális kommunista csoport működött, tagjainak nagy befolyá­suk volt a szakszervezetben tömörült munkásságra. A kommunisták kezdeményezésére szeptember 9-én kife­jezetten politikai jellegű tüntető sztrájk robbant ki Diósgyőrött, több mint kétezer munkás részvételével. Követelték, hogy vessenek véget a szovjetellenes há­borúnak, kössön a kormány különbekét, tegyen intéz­kedéseket az ország függetlenségének biztosítására. Jóllehet az akkori körülmények között a munkások bátor akciójának nem lehetett elhatározó jelentősége az ország belpolitikájára, a csepeli, a diósgyőri és a többi megmozdulás félreérthetetlenül figyelmeztette a nép­ellenes Kállay-kormányt a forradalmi proletariátus és a békeerők növekedésére. De Horthy ellenforradalmi rendszere mndennél jobban félt a néptől, vakon telje­sítette Hitler kívánságait, s intézkedéseivel siettette, hogy az ország egyre mélyebbre süllyedjen a háborús katasztrófába. V. F. MIKOR LESZ KÉSZ A GYÁLI IPARCIKKBOLT? Kötbéren felül az elmaradt hasznot is követeli az ÁFOSZ Először, amikor jó egy esz­tendeje, 1967. augusztus elején belefogtak az építkezésbe, az építtető Ócsa és Vidéke Álta­lános Fogyasztási és Értékesí­tő Szövetkezet, meg a kivite­lezést vállaló ócsai Üj Baráz­da Tsz építőbrigád közös meg­egyezéssel, szerződésileg 1968. május elsejére tűzték ki a ha­táridőt. Kicsit, mindössze más­fél hónapot „elcsúszott” a ha­táridővel a brigád, július 11- én — ahogy építész nyelven mondják — „jelentette kész­nek”. Szemre valóban kész is volt az épület, alaposan szemügyre véve azonban mégsem. Nem kevesebb, mint huszon­négy hiba miatt meghiúsult az átadás. Többek között, bár a veze­tékek és lámpahelyek nem hiányoztak, nem volt világí­tás. Az áramszolgáltató vállas lat, az ÁFOSZ sürgetésére mind a mai napig ezt azzal indokolja, hogy a kivitelező elmulasztotta kellő időben kérni a bekapcsolást. Egyébként a vízcsapokból sem lehet kisajtolni egy csepp folyadékot sem. Az ajtózárak legtöbbje pedig nem csukódik. Emiatt azután a társadalmi tulajdon gondatlan kezelése lenne, ha csak egy szem árut is bevinne a szövetkezet az üzletházba. Ne’m is visz, pedig az egész község türelmet­lenül várja, mikor nyílik meg végre az iparcikkből!. A meghiúsult július 11-1 át­adáskor az Új Barázda építő­brigádja augusztus lö-re kért és kapott új batáridőt. Az is AZONNAL FELVESZÜNK KUBIKOSOKAT, KUBIKOS-BRIGÁDOKAT BETONOZÓKAT, ÚTÉPÍTŐKET, CSATORNA- ÉPÍTŐKET, BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT, FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Bérezés: teljesítménybér. Kiemelt munkahelyi pótlék. Napi háromszori étkezés. Szállás modern munkásszállóban. Szabad szombat. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN: DUNAÚJVÁROS, KENYÉRGYÁR ÚT 1. SZÁM ALATT 26. sz. Állami Építőipari Vállalat A Siaksiervezetck Országos Tanácsa elnökségének állásfoglalása a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban elmúlt, a hibák viszont ma­radtak. Azaz, egyetlenegyet mégis kijavított a brigád: a padlásfeljárat zárja most már használható. Egyébként ez alkalommal csupán nyolc nap határidő­meghosszabbítást kívánt a bri­gád. Azt is megkapta. Letelt azonban az idő, az újabb át­adási kísérlet sem sikerült, mert .a hibák még mindig nem tűntek el. Az AFOSZ most már har­madszor sem vette át az épületet. A túlságosan elhúzódó épít­kezés miatt most már érvé­nyesíti az ÁFOSZ a kikötött napi 500 forint kötbért, mely­nek összege csak augusztus 31-ig számítva 61 500 forintot tesz ki. És az Üj Barázda Tsz még örülhet, ha ennél nem kerül neki többe a be nem tartott határidő. Az ÁFOSZ ugyanis a kinyithatatlan üzlet elmaradt hasznáért is fele­lőssé teszi. Sőt, egyéb kárté­rítést is követel. Bízva a kivitelező pontossá­gában, július 11-re közel egy­millió forint áruhitelt vett fel, hogy megtölthesse mindenféle cikkel az új boltot. Az árut azonban nem tudja átvenni. Vagyis nem használta fel az áruhitelt és emiatt a bank jogszerűen, magas büntetőka­matot számít, így tehát, ha az üzletnyitás bizony­talan is, biztos a vaskos per, amit, ha megnyer az ÁFOSZ, sokba kerül a boltépítkezés — az építőbrigádnak. Sz. E. közlik szándékukat, s a helyi tanácsok nem értesülnek ar­ról.) Nem árt figyelmeztetni arra: a tanácsoknak jogukban, áll megtagadni a rövidebb munkaidő bevezetését, ha ar­ról nem értesültek kellő idő­ben. Még a tervek készítésének idején is számítani lehetett arra, hogy — az égyetértés szüli az egységet alapon — a munkaidő csökkentése egész­séges hatással lesz az általá­nos munkahelyi légkörre. Fél­esztendő tapasztalatai igazol­ták ezt a várakozást, a hat vál­lalatnál jobb lett a munkafe­gyelem, kevesebb az anyag- és szerszámellátási gond, hatáso­sabb a vezetők munkája, s ésszerűbben szerveztek meg több, addig mellékesnek tartott vállalati tevékenységet is, mint pl. az étkeztetés lebonyo­lítása. Rákényszerültek a vál­lalatok, hogy olyan források­hoz nyúljanak, melyeket ed­dig nem, vagy alig vettek igénybe, s bebizonyosodott: vannak ilyen források. Sok helyen azonos akarattal . A 44 órás munkahetet 1970- ig a megye valamennyi ipari és építőipari vállalatánál be­vezetik, s az itt dolgozókat, valamint a megye határán túl tevékenykedőket számítva, ösz- szesen 7,5 millió szabadnappal lesz több, mint a munkaidő­csökkentés megkezdése előtt. (Évente 26 nappal emelkedik személyenként a szabad idő, s ha ehhez hozzávesszük a he­ti pihenőnapokat, a fizetett ünnepeket, valamint az évi szabadságot, évente személyen­ként száz-száztíz napot tesz ki a tetszés szerint eltölthető idő!) Ma még elsősorban — s ez érthétő — a termelés, a gyárak szempontjából esik szó a szabad szombatokról, s két­ségtelen, az ezt bevezető vál­lalatok továbbra is elsősorban erre ügyelnek. Az 1970-ig be­fejeződő áttérés próbája vala­mennyi munkahelyi közösség­nek, mert abból vizsgáznak, képesek-e okosabban szervezni munkájukat, ésszerűbben föl­használni tartalékaikat, s úgy teljesíteni népgazdasági köte­lezettségeiket, hogy közben maguk felé is hajlott a kezük, legalábbis — kéthetente. Az áttérés egyéb területe­ken szétsugárzó hatását ma még csak csírájában lehet ta­pasztalni, de minél alaposab- , ban föl keli mérni, s főként: . készülni rá. Az érintettek már megkezdték néhány szakterü- . létén a fölmérést, de ezt vala­mennyi, számításba jöhető ' szakágban — közlekedés, ke- ; reskedelem, de turisztika ■ is ... ! — minél előbb meg kell i kezdeni, mert csakis a fölmé- . rés adhat alapot a megfelelő ■ intézkedésekhez. i Mészáros Ottó érthető közelségbe hozza az egyszerűbb emberek számára. A január elseje óta rövidebb munkaidővel dolgozó vállala­tok első félévi termelési ered­ményei, valamint munkaügyi helyzete — nagyrészt — fejlő­désről tanúskodik. A Dunake­szi Járműjavító Üzemi Válla­latnál a befejezett termelés fo­rintértéke tizennyolc, a Nagy­kőrösi Konzervgyárban har­mincnégy, a Május 1. Ruha­gyár ceglédi gyáregységében két és fél százalékkal volt na­gyobb, mint a múlt év hasonló időszakában. A hat üzem kö­zül négyben a túlórák száma nagyobb mértékben csökkent, s csak két gyárban — Ceglé­den, a ruhagyárban, s a SZIM nagymarosi telepén — emelke­dett. Ez utóbbi viszont csakis átmeneti jelenségként fogad­ható el, hiszen — tartós emel­kedés esetén — a munkaidő csökkentése látszat marad csu­pán. Több pénz - bérként A csökkentett munkaidő be­vezetésekor a munkások kere­setüket féltették, s amint azt akkor hallani lehetett, az egyik szemük sír, a másik nevet. Az aggodalmak eloszlottak ma már, merte az év első felében mind a hat vállalatnál az át­lagteljesítmények száz száza­lék fölött voltak, s a bérként kifizetett pénz összege is meg­haladta — nem egy helyen je­lentősen, Dunakeszin, a jár­műjavítóban hét és fél, a Nagykőrösi Konzervgyárban 17,8 százalékkal — a múlt esz­tendőben elért szintet. Viták természetesen voltaic, s bár az érintetteket ez nem vigasztalta, de a kezdet min­dig nehéz. A vállalatok nem minden esetben értelmezték helyesen a rendeletet, megtör­tént, hogy a portások, üzemi őrök, gépkocsivezetők munka­idejét nem csökkentették stb. Ezek a viták — elsősorban a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa közbelépésére — ma már rendeződtek, sőt a július elseje óta 44 órás heti munka­időben dolgozó vállalatok e buktatók javát elkerülték. (Még inkább elkerülik azok, amelyek 1969-ben, a már gaz­dag .tapasztalatok kamatozta­tásával vezetik be a rövidebb munkahetet.) Arra azonban külön hangsúllyal figyelmez­tetni kell — s az első fél év ta­pasztalatai is erre intenek —, hogy a szabad szombat nem pusztán vállalati ügy, hanem kihatásai sokféle területen — közlekedés, kereskedelem stb — érezhetők, tehát az összes érintett együttműködésre van szükség, különösen azokban az esetekben, amikor nagyvállala­tok gyáregységei térnek át a 44 órás munkahétre. (A nagy- vállalati központok ugyanis csak a fővárosi tanáccsal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents