Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

m» uccrti 1968. SZEPTEMBER 1., VASARNAP A SLÁGERIPAR Szereidében szervek, amelyek a slágeripar profitjából részesednek. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat propagandistája, dr. Erdős Péter mondja: — Amióta slágerfesztiválok vannak, megindult a magyar hanglemezüzlet. Itt természe­tesen a könnyűzenét kell ér­teni, bár a slágeripar a ko­moly zenére is kihat. Mint mindenütt, úgy nálunk is, a slágerek profitjából egy bizo­nyos összeggel a hanglemez­gyár is a komoly zene szük­ségszerű deficitjét pótolja. Slágeripar azonban nincsen sztárok nélkül. A sztárokat pedig csinálni kell. Ebben van számunkra a fesztiválok egyik nagy jelentősége. A sztárok ugyanis esetlege­sek. Sok szerep jut kiválasz­tásukban a véletlennek, a sze­rencsének és egyéb körülmé­nyeknek is. A magyar sláger­iparnak nincsen olyan kiugró egyénisége, mint Frank Sinat­ra. Bing Crosby, Cliff Richard és sok más, valóban kitűnő énekes. Egy-két kivételtől el-, tekintve, bármelyik középis­kola érettségiző, szép lábú és jó hangú lányából lehet sztárt csinálni, csak egy jó nóta és egy jó hangulatú fesztivál kell hozzá. A hanglemezgyártó vállalat tapasztalata is bizonyítja: egyik énekesnő eléggé közép­szerű lemezei eladhatatlanul hevertek a polcokon. A feszti­válon elért sikere után venni kezdték ezeket a lemezeket is. Neve a továbbiakban biztosí­ték a hanglemeziparban. Egészen mások a Szerzői Jogvédő szempontjai. Náluk a magyar slágeripar fellendülé­se elsősorban, abban jelentke­zik, hogy nagymértékben meg­csappant a külföldi slágerek jogdíjaira kifizetett összeg, ök kezelik a hazai szerzők jogdí­jait is, melyek a köztudatban Csak súlyos százezrekben mér­hetők. A valóság az, hogy egy- egy befutott sláger szerzői va­lóban komoly összeghez jut­nák. Egy húszforintos lemez árából egy forint hatvan fil­lér illeti a szerzőket, mely egy százezres példányszámú arany­lemez esetében valóban nem kis összeg. Kapják ezenkívül az úgynevezett kisjogdíjat, mely a hangversenyeken, rá­dióban és vendéglátóiparban játszott számaikért jár. Egy befutott szám esetén ez sem jelentéktelen. Lényegesen kevesebbet ke­resnek az előadók, akik fel­lépéseik után a számukra meg­állapított gázsikat kapják. A konjunktúrát felhasználva ezt túl lehet lépni, de a vállalko­zás kimenetele kétséges: amennyiben napvilágra kerül, úgy a működési engedély megvonása követheti. A ma­gas jövedelmeket egyébként az is indokolja, hogy a szakma legtöbb esetben nem életre szóló. A divat változik, az új divat új embereket dob a fel­színre és a közönség hálát­lan. Az. újért hamar otthagyja régi kedvenceit, akiknek ettől kezdve kiapad a fellépési dí­jak eddig oly bőven ömlő for­rása. Ennyit a dolog gazdasági hátteréről. Manapság js sok a vita az idei slágerfesztiválon befutott számok esztétikai minősítésé­ről. Különösen nagy figyelmet érdemel a tehetséges és kö­vetkezetes Szörényi Levente— Bródy János szerzőpár és a kitűnő lüés-zenekar. E társa­ság láthatóan szembefordult a konvencionális kommersz tánc­zenével, méghozzá úgy, hogy nem a bevált és már le is járt nyugati beat-sablonokat alkal­mazta. Volt tehetségük és bá­torságuk, hogy eredetien új­szerű muzsikát és tartalmas szöveget hozzanak, számolva azzal, hogy a közönség ez ideig nem fagyon igényelte az effajta zenét. És visszatérve a dolog anyagi oldalához: sok­kal jövedelmezőbb üzlet a szerzőknek olyan nótákat írni, melyek hetek alatt slágerek lesznek. Jó néhány dalt már első bemutatója után a fél or-l szág dúdolt, míg Szörényiéül számát a jó fülű ember is csak ! nehezen tanulja meg. Azi „Amikor én még kissrác vol- ] tam” nem játszható a presz-j szók zongoráin, ez csak ebben! a hangszerelésben, ebben az| előadásban az, ami. A sokat i szidott és becsmérelt közön-! ségízlés ezúttal jól vizsgázott.! Az igényes törekvés sikert! aratott és amire már régen ! volt példa: a zsűri és a kö-\ zönség teljes összhangban dön- í tölt Szörényiek mellett. Tér-! mészetesen „dobogóra kerül- j tek” a konvencionális, sokszor« giccsbe hajló nóták is. Dehát,! amíg erre fogyasztói igény! van, a szerzőknek ki kell elé-! gíteni ezt is. Az idei fesztivál; igy is nagy előrelépés volt az; igényesebb táncdalok felé és! a magyar tánczene végre teljes! értékű polgárjogot nyert a ha- ; zai piacon. Sőt! Legyőzte a külföldi kommersz zenét. Egy i cinikus szemlélő valahol azt! mondta: Íme, rossz vígjátékot,! rossz krimit és rossz slágert; mi is világszínvonalon gyár- ; tunk, legalább ezért nem kell! már külföldre menni. , Örvendetes, hogy már jót is j tudunk alkotni és ezt bizo-« nyitja a külföld egyre növek-! vő érdeklődése. A tavalyi fesz- ! tivál nem egy dala ma márj szerepel a külföldi top-listá- $ kon, Dobos Attila számait Ja-! pánban is éneklik és az elő- § zetes jelekből arra lehet kö- 5 vetkeztetni, hogy az idei tér-! més is legalább ekkora kül-; földi piacot talál. Ez pedig! már nemcsak valutamegta'ka-5 rítás, hanem konkrét bevétel■ ÍS‘ ­..... - I S okat beszélnek az embe- j rek a táncdal világában folyók klikkharcról is. Valóság, hogyj egy ideig szűk réteg sajätitot-ä ta ki magának az iparágat. Aj fesztiválok hagy eredménye az; elmondottakon kívül, hogy ej harcok most már a nagy nyíl- í vánosság eiött folynak és aS győztest nem a szakmában! uralkodó erőviszonyok szerint ä „nevezik ki”, hanem a közön-! ség, a táncdalfogyasztók ízlé- § se, igénye és akarata szerint, j így nyílt meg az út a fiatal; tehetségek előtt, így vált aS szakma tisztábbá, áttekinthe-! többé, és éppen ezért eredmé-; nyesebbé is. Ősz Ferenc ; (Foto: Kotroczó) s k tsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssss FILM Egy nehéz nap éjszakája te valahol hangversenyt ad­nak, az előadást a televízió is közvetíti. Utazás, próbák, pi­henés, ebből áll a nap. A me­nedzserek az üzletre figyelnek — a fiúk viszont szeretnének egy kicsit szabadok, egy ki­csit fiatalok, kamaszok len­ni. Ezt az üzlet csak néha en­gedi meg... Magukkal viszik még egyikük nagyapját, egy élni vágyó, bohőkás öregurat, akire jobban kell vigyázni, mint tíz kamaszra. S az esti előadáson fergeteges sikert aratnák: a színpadról úgy lop­ják ki őket egy helikopterbe. Indulás más városba, más elő­adásra. Mert a legfontosabb az üzlet. A film kísérőzenéje — ame­lyet itt valóban inkább csak kíséretnek alkalmaznak —, persze, eredeti Beatles-muzsi- ka. Pár évvel ezelőtt ez járta be meglepő hirtelenséggel a világot, s forradalmasított egy egész műfajt úgy, hogy hadat üzent az előregyártásnak, az . üzleti érdekeknek. Ez a zene azóta részben maga is üzletté vált, de lényegében a mai na­pig megőrizte eredeti termé­szetességét. Jó muzsikát csi­nálnak ezek a fiúk — állapít­ja meg az ismert dallamokról most is a néző. Kár, hogy abba mór nem tudtunk bepillanta­ni: hogyan születnek ezek a számok ? A történet nélküli filmet fanyar, bolondos, sok rög­tönzést tartalmazó dialógusok töltik ki. Ilyenek: „Hogy ju­tott el Amerikába?” — kérde­zi egy újságíró a sajtófogadá­son. „Grönlandnál balra for­dultam” — válaszolja az egyik gombafejű... A jelene­tek közül kettő tetszett külö­nösen. Az első csak annyi, hogy a fiúk megszöknek menedzse­reik elől, felfedeznek egy ré­tet, és ott csikó módjára élve­zik a szabadságot. A másik szintén két próba között ját­szódik. Az egyik Beatlest — Ringó Start, aki színésznek is igen tehetséges —, ki mindig csak olvasna, az intrikus nagy­papa rábeszéli: ne hagyja el­szaladni ifjúságát, menjen ki a forgatagba, éljen egy" ki­csit! Hősünk megfogadja a ta­nácsot, és kiderül, hogy a köz­napi életben magára maradva ügvefogyptt, félszegen csetlő- botló alakká válik. Jó zene, kedves főszereplők, friss dialógusok, néhány jó jelenet — többet nem is vár­tunk ettől a filmtől. P. A. KUSUM kedvelted a magányos tanul­mányokat. Hozzám jött ta­nácsért s mindent elmondott nekem. — Bátyám — nyugtattam meg —, te már régen foglal­kozol azzal a gondolattal, hogy Benáreszbe zarándokolj. Legjobb, ha most elmégy, és reám bízod a leányt. Gondos­kodom róla. Bipradasz el is utazott. Elhelyeztem, a lányt Szripati Csatardzsi házában, és Ku- sum úgy élt ott, mintha Szri­pati lánya lenne. Te is. tudod, hogy ezután mi történt. Nagy megkönnyebbülést érzek, hogy ma mindent elmondtam ne­ked. Ugye, úgy hangzik, mint egy regény? Piri Sankar utolsó megjegy­zéseire alig figyelve, Hémanta megkérdezte: — Kusum nem tiltakozott a házasság ellen? — Nagyon nehéz kiismerni a nők szándékát! — válaszolta Piri Sankar. — Az asszonyi elme furcsán működik. Ha nemet mondanak, igent érte­nek rajta. Kusum, amikor új otthonába került, majdnem eszét vesztette, hogy nem lát­hat téged. De te megtudtad valahogy az új címét, és ez­után egyetemre menet gyak­ran eltévedtél és Szripati há­za előtt ácsorogtál... Láttam, hogy tanulmányaidat komoly veszély fenyegéti, és hogy a leány állapota is sajnálatra méltó. Egy napon magamhoz hív­tam Kusumot és így szóltam hozzá: — B’igyelj reám, leányom. Öregember vagyok, előttem nem kell szégyenkezned! Tu­dom, hogy ki után vágyakozol. A fiatalember állapota is re­ménytelen. Szeretném elősegí­teni házasságotokat. Kusum hirtelen könnyekben tört ki s elfutott. Ezután esténként sokszor kerestem fel Szripati házát, és Kusumot magamhoz hivat­va, rólad beszélgettem vele, s fokozatosan sikerült félénksé­gét leküzdenem. Végül, ami­kor közöltem vele, hogy meg­próbálom létrehozni a házas­ságot, csak azt kérdezte: — Hogyan lehetséges ez? — Ne törődj azzal — felel­tem —, majd bráhman haja- donnak mondunk téged. Sok ellenvetés után arra kért, tudjam meg, hogy te mit szólnál a csaláshoz. — Micsoda ostoba kérdés — válaszoltam —, a fiú eszét veszti már így is; mi haszna, ha felfedjük előtte ezt a sok bonyodalmat? Kössétek csak 1 A sláger közfogyasztási cikk. Ha a hazai szükségletek megfelelő minőségben és mennyiségben, „Made in Hun­gary” márkával nem elégíthe­tők ki, az ország importra szo­rul. Ez mint minden más im­port — terheli az amúgysem túl nagy devizakészletünket. Egy évtizednél régebbi a tö­rekvés, hogy a magyar közön­ség érdeklődését a hazai tánc­dalokra irányítsák. Nem be­szélek arról az időről, amikor ez úgy történt, hogy a magyar táncdalt a világ divatos irány­zatai ellen akarták fordítani. Ez az az úgynevezett „ssénát- hordanakaszekerek”-korszak, amin ma már csak mosolyogni tudunk. Az ötvenes évek vége felé azonban a magyar tánc­dal is bekapcsolódott a divatos európai, sőt amerikai irányza­tokba, a honi slágereknek mégsem volt sikerük. Minden esztrádhangversenyen, presz- szóban és mulatóban az elő­adók — jól, rosszul — a kül­földi slágereket énekelték, an­golul, olaszul vagy franciául — á la Franzstadt. Aztán a slágeripar illetéke­sei , rájöttek, hogy tömegfo­gyasztásra szánt cikkek nagy felhajtású bemutatók nélkül el­vesznek az érdektelenségben. Nem elég, ha egy árucikk jó, propaganda is kell. A ruhadi­vat nagyszabású bemutatókon kelti fel a közönség érdeklődé­sét, a slágerdivat nagy sereg­szemléi — amolyan vásárai — mindenütt a különböző fesztiválok. így született meg a sláger- fesztivál gondolata, a San Re- mó-i és hozzá hasonló verse­nyek mintájára. Az ügy bábá­jául a televízió ajánlkozott, majd beszállt a rádió, az ŐRI és a Szerzői Jogvédő Hivatal is, tehát mindazon szervek, akik a slágerüzletben anyagi­lag és erkölcsileg érdekeltek. Már az első fesztivál óriási sikert aratott. A siker után hagy viták keletkeztek: jó-e ez, helyes-e, hogy a selcélyes ízlés ilyen diadalt arathat? Esztéták és kritikusok ragad­tak tollat és elemezték a befu­tott slágerek szövegeinek la­posságát, a színvonaltalan, egykaptafa melódiák silánysá­gát. Érveik —, ha az esztétikai normákhoz mérjük — talán igazak is lennének, de kiáltó az ellentmondás: nem lehet a költészet mérlegén becsülni a „Mégis fáj, fáj, fáj” című dalt és a zenei normatívák sem szolgálnak mérceként a „Nem leszek a játékszered” című slá­gernél. Mert a sláger úgy vi­szonyul, a művészethez, mirit a Márklin-játék á gépészmérnök munkájához. Nem gondolato­kat, csak hangulatokat közöl, nem mély érzelmeket kelt, ha­nem a meglevő érzelmekhez ad mankót — akinek erre szüksége van. És persze adott körülmények között a profesz- szortól az ipari tanulóig min­denki lehet slágerfogyasztó, miután egy bárban senki sem hallaná szívesen a „Für Elise”-t. A második fesztiválon már e kérdések javarészt tisz­tázódtak. A szerzők sokféle slágert prezentáltak, melyből a fogyasztók az igényeiknek megfelelő nóták mellett adták le voksaikat. Ez így célraveze­tő. A piac igényeinek felmé­rése nélkül nem lehet ipari ter­melést folytatni. E felmérésen kiderült, hogy hiába világdivat a beat, o közönség nagy része mégis a szentimentális, köny- nyen dalolható nótákat igény­li. Ezek is futottak be elsősor­ban és az elmúlt év folyamán ezekből készült aranylemez, ezeket harsogták a strandok hangszórói és a rádió. Az idei fesztivál már mint egy beolajozott gépezet műkö­dött és elnyerte majdnem vég­leges formáját. A főrendező ezúttal is a rádió és televízió volt. Mellettük komoly anyagi megterhelést vállaltak azok a Még gyerek voltál, ami­kor vejem, Nabakanta, a leá­nyom ékszereivel megszökött Angliába. De bizonyára em­lékszel, hogy *felbolydult_ a falu, amikor öt év múlva ügyvédként jött vissza. Vagy talán mégsem tudtál róla, mi­vel akkortájt Calcuttában ta­nultál. Apád, aki a közösség fejének tartotta magát, kije­lentette, hogy ha leányomat elküldöm férje házába, ki kell tagadnom örökre, és so­ha nem Jépheti át többé há­zam küszöbét. Apád lába elé rogytam s úgy könyörögtem: — Bátyám, ments meg en­gem ez egyszer. Kényszeríteni fogom vömet, hogy tehéntrá­gyát egyen és bemutassa a prajasositta-szertartást. Vedd vissza a kasztba! De apád hajthatatlan volt. Nem tudtam kitagadni «egyet­len gyermekemet, és búcsút mondva a falunak s roko­naimnak, Calcuttába költöz­tem. Azonban oda is követtek a kellemetlensége!:. Amikor unokaöcsém házasságára ké­szültünk, apád ellenünk uszí­totta a leány családját, és az eljegyzés felbomlott. Akkor ünnepélyesen megesküdtem, hogy ha egy csepp bráhman vér folyik ereimben, megbosz- szulom magam ... Amikor egyetemre jártál, a lakásod szomszédságában Bi- pradász Csatardzsi lakott. Azóta meghalt szegény. Há­zában élt egy gyermek-öz­vegy, egy kájesta elhagyott árvája, Kusum,nak hívták. A leány szép volt, s az öreg bráhman szerette volna meg­védeni az egyetemisták éhes tekintetétől. De egy fiatal lánynak nem nehéz port hin­teni öreg gyámja szemébe. Gyakran ment fel a ház la­pos tetejére, hogv kiteregesse a mosott ruhát, te meg, úgy vélem, a háztetőt tartottad a legmegfelelőbb helynek a ta­nulásra. Hogy beszéltetek-e egymással, amikor ki-ki a maga háza tetején tartózko­dott, azt nem tudom, de a lány viselkedése felkeltette az öregúr gyanúját... Bmradász végül is felfe­dezte, hogy gyakran találkoz­tok a háztetőn, és megálla­pította, hogy te még az egye­temi előadásokról is hiányzol, és a háztetőn ülsz délidőben, könyvvel a kezedben, mert egyszerre olyan nagyon meg­H osszú hajzatok szomszéd­ságában néztem meg a i filmet, a nézőtéren alig ült ; felnőtt. Hosszú sorra, nagy j arénára számítottam a mozi [ bejáratában — de nem volt I különösebb tolongás: az Egy [ nehéz nap éjszakáját a fővá- I rosban egyszerre vagy hét mo- 1 zi tűzte műsorára. A széna- I boglya-frizurós környezetben : aztán mily jól fésültnek, ille- j deimesnek hatott a négy gom- [ baiejű a vásznon! Valóban injpgnyerő,,, természetes modo- I rú, kirobbanó kámasztempe-" i raméntumú fiatalemberek. [Csak — legyek ünneprontó? — ; egy kicsit mintha megkoptak i volna idő múltával: hiába, az i újdonság addig hat, amíg új. ; A Beatlesek modora, zenéje, : megjelenése annyit 'legalábbis i már vesztett a varázsából, hogy [senkit nem hökkentett meg [ — nemigen üt el a megszokot- ; tói. Marad a lényeg: a legfris- j sebb divatújdonság ingerétől i megfosztott zene, az előadás [ színvonala, színészi tehetségük ! mérlege. Az utóbbitól is elte- i kinthetünk, hiszen a Beatlesek 1 itt önmagukat játsszák. [ A filmnek nincs története. A i fiúk: menedzsereik kíséretében : felszállnak egy vonatra — es-

Next

/
Thumbnails
Contents