Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

m» uccrti

1968. SZEPTEMBER 1., VASARNAP

A SLÁGERIPAR

Szereidében

szervek, amelyek a slágeripar profitjából részesednek.

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat propagandistája, dr. Erdős Péter mondja:

— Amióta slágerfesztiválok vannak, megindult a magyar hanglemezüzlet. Itt természetesen a könnyűzenét kell érteni, bár a slágeripar a komoly zenére is kihat. Mint mindenütt, úgy nálunk is, a slágerek profitjából egy bizonyos összeggel a hanglemezgyár is a komoly zene szükségszerű deficitjét pótolja. Slágeripar azonban nincsen sztárok nélkül. A sztárokat pedig csinálni kell. Ebben van számunkra a fesztiválok egyik nagy jelentősége.

A sztárok ugyanis esetlegesek. Sok szerep jut kiválasztásukban a véletlennek, a szerencsének és egyéb körülményeknek is. A magyar slágeriparnak nincsen olyan kiugró egyénisége, mint Frank Sinatra. Bing Crosby, Cliff Richard és sok más, valóban kitűnő énekes. Egy-két kivételtől el-, tekintve, bármelyik középiskola érettségiző, szép lábú és jó hangú lányából lehet sztárt csinálni, csak egy jó nóta és egy jó hangulatú fesztivál kell hozzá.

A hanglemezgyártó vállalat tapasztalata is bizonyítja: egyik énekesnő eléggé középszerű lemezei eladhatatlanul hevertek a polcokon. A fesztiválon elért sikere után venni kezdték ezeket a lemezeket is. Neve a továbbiakban biztosíték a hanglemeziparban.

Egészen mások a Szerzői Jogvédő szempontjai. Náluk a magyar slágeripar fellendülése elsősorban, abban jelentkezik, hogy nagymértékben megcsappant a külföldi slágerek jogdíjaira kifizetett összeg, ök kezelik a hazai szerzők jogdíjait is, melyek a köztudatban Csak súlyos százezrekben mérhetők. A valóság az, hogy egy- egy befutott sláger szerzői valóban komoly összeghez jutnák. Egy húszforintos lemez árából egy forint hatvan fillér illeti a szerzőket, mely egy százezres példányszámú aranylemez esetében valóban nem kis összeg. Kapják ezenkívül az úgynevezett kisjogdíjat, mely a hangversenyeken, rádióban és vendéglátóiparban játszott számaikért jár. Egy befutott szám esetén ez sem jelentéktelen.

Lényegesen kevesebbet keresnek az előadók, akik fellépéseik után a számukra megállapított gázsikat kapják. A konjunktúrát felhasználva ezt túl lehet lépni, de a vállalkozás kimenetele kétséges: amennyiben napvilágra kerül, úgy a működési engedély megvonása követheti. A magas jövedelmeket egyébként az is indokolja, hogy a szakma legtöbb esetben nem életre szóló. A divat változik, az új divat új embereket dob a felszínre és a közönség hálátlan. Az. újért hamar otthagyja régi kedvenceit, akiknek ettől kezdve kiapad a fellépési díjak eddig oly bőven ömlő forrása.

Ennyit a dolog gazdasági hátteréről.

Manapság js sok a vita az idei slágerfesztiválon befutott számok esztétikai minősítéséről. Különösen nagy figyelmet érdemel a tehetséges és következetes Szörényi Levente— Bródy János szerzőpár és a kitűnő lüés-zenekar. E társaság láthatóan szembefordult a konvencionális kommersz tánczenével, méghozzá úgy, hogy nem a bevált és már le is járt nyugati beat-sablonokat alkalmazta. Volt tehetségük és bátorságuk, hogy eredetien újszerű muzsikát és tartalmas szöveget hozzanak, számolva azzal, hogy a közönség ez ideig nem fagyon igényelte az

effajta zenét. És visszatérve a dolog anyagi oldalához: sokkal jövedelmezőbb üzlet a szerzőknek olyan nótákat írni, melyek hetek alatt slágerek lesznek. Jó néhány dalt már első bemutatója után a fél or-l szág dúdolt, míg Szörényiéül számát a jó fülű ember is csak ! nehezen tanulja meg. Azi „Amikor én még kissrác vol- ] tam” nem játszható a presz-j szók zongoráin, ez csak ebben! a hangszerelésben, ebben az| előadásban az, ami. A sokat i szidott és becsmérelt közön-! ségízlés ezúttal jól vizsgázott.! Az igényes törekvés sikert! aratott és amire már régen ! volt példa: a zsűri és a kö-\ zönség teljes összhangban dön- í tölt Szörényiek mellett. Tér-! mészetesen „dobogóra kerül- j tek” a konvencionális, sokszor« giccsbe hajló nóták is. Dehát,! amíg erre fogyasztói igény! van, a szerzőknek ki kell elé-! gíteni ezt is. Az idei fesztivál; igy is nagy előrelépés volt az; igényesebb táncdalok felé és! a magyar tánczene végre teljes! értékű polgárjogot nyert a ha- ; zai piacon. Sőt! Legyőzte a külföldi kommersz zenét. Egy i cinikus szemlélő valahol azt! mondta: Íme, rossz vígjátékot,! rossz krimit és rossz slágert; mi is világszínvonalon gyár- ; tunk, legalább ezért nem kell! már külföldre menni.

, Örvendetes, hogy már jót is j tudunk alkotni és ezt bizo-« nyitja a külföld egyre növek-! vő érdeklődése. A tavalyi fesz- ! tivál nem egy dala ma márj szerepel a külföldi top-listá- $ kon, Dobos Attila számait Ja-! pánban is éneklik és az elő- § zetes jelekből arra lehet kö- 5 vetkeztetni, hogy az idei tér-! més is legalább ekkora kül-; földi piacot talál. Ez pedig! már nemcsak valutamegta'ka-5 rítás, hanem konkrét bevétel■

ÍS‘ ..... - I

S

okat beszélnek az embe- j rek a táncdal világában folyók klikkharcról is. Valóság, hogyj egy ideig szűk réteg sajätitot-ä ta ki magának az iparágat. Aj fesztiválok hagy eredménye az; elmondottakon kívül, hogy ej harcok most már a nagy nyíl- í vánosság eiött folynak és aS győztest nem a szakmában! uralkodó erőviszonyok szerint ä „nevezik ki”, hanem a közön-! ség, a táncdalfogyasztók ízlé- § se, igénye és akarata szerint, j így nyílt meg az út a fiatal; tehetségek előtt, így vált aS szakma tisztábbá, áttekinthe-! többé, és éppen ezért eredmé-; nyesebbé is.

Ősz Ferenc ;

(Foto: Kotroczó)

s

k tsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssss

FILM

Egy nehéz nap éjszakája

te valahol hangversenyt adnak, az előadást a televízió is közvetíti. Utazás, próbák, pihenés, ebből áll a nap. A menedzserek az üzletre figyelnek — a fiúk viszont szeretnének egy kicsit szabadok, egy kicsit fiatalok, kamaszok lenni. Ezt az üzlet csak néha engedi meg... Magukkal viszik még egyikük nagyapját, egy élni vágyó, bohőkás öregurat, akire jobban kell vigyázni, mint tíz kamaszra. S az esti előadáson fergeteges sikert aratnák: a színpadról úgy lopják ki őket egy helikopterbe. Indulás más városba, más előadásra. Mert a legfontosabb az üzlet.

A film kísérőzenéje — amelyet itt valóban inkább csak kíséretnek alkalmaznak —, persze, eredeti Beatles-muzsi- ka. Pár évvel ezelőtt ez járta be meglepő hirtelenséggel a világot, s forradalmasított egy egész műfajt úgy, hogy hadat üzent az előregyártásnak, az . üzleti érdekeknek. Ez a zene azóta részben maga is üzletté vált, de lényegében a mai napig megőrizte eredeti természetességét. Jó muzsikát csinálnak ezek a fiúk — állapítja meg az ismert dallamokról

most is a néző. Kár, hogy abba mór nem tudtunk bepillantani: hogyan születnek ezek a számok ?

A történet nélküli filmet fanyar, bolondos, sok rögtönzést tartalmazó dialógusok töltik ki. Ilyenek: „Hogy jutott el Amerikába?” — kérdezi egy újságíró a sajtófogadáson. „Grönlandnál balra fordultam” — válaszolja az egyik gombafejű... A jelenetek közül kettő tetszett különösen. Az első csak annyi, hogy a fiúk megszöknek menedzsereik elől, felfedeznek egy rétet, és ott csikó módjára élvezik a szabadságot. A másik szintén két próba között játszódik. Az egyik Beatlest — Ringó Start, aki színésznek is igen tehetséges —, ki mindig csak olvasna, az intrikus nagypapa rábeszéli: ne hagyja elszaladni ifjúságát, menjen ki a forgatagba, éljen egy" kicsit! Hősünk megfogadja a tanácsot, és kiderül, hogy a köznapi életben magára maradva ügvefogyptt, félszegen csetlő- botló alakká válik.

Jó zene, kedves főszereplők, friss dialógusok, néhány jó jelenet — többet nem is vártunk ettől a filmtől.

P. A.

KUSUM

kedvelted a magányos tanulmányokat. Hozzám jött tanácsért s mindent elmondott nekem.

— Bátyám — nyugtattam meg —, te már régen foglalkozol azzal a gondolattal, hogy Benáreszbe zarándokolj. Legjobb, ha most elmégy, és reám bízod a leányt. Gondoskodom róla.

Bipradasz el is utazott. Elhelyeztem, a lányt Szripati Csatardzsi házában, és Ku- sum úgy élt ott, mintha Szripati lánya lenne. Te is. tudod, hogy ezután mi történt. Nagy megkönnyebbülést érzek, hogy ma mindent elmondtam neked. Ugye, úgy hangzik, mint egy regény?

Piri Sankar utolsó megjegyzéseire alig figyelve, Hémanta megkérdezte:

— Kusum nem tiltakozott a házasság ellen?

— Nagyon nehéz kiismerni a nők szándékát! — válaszolta Piri Sankar. — Az asszonyi elme furcsán működik. Ha nemet mondanak, igent értenek rajta. Kusum, amikor új otthonába került, majdnem eszét vesztette, hogy nem láthat téged. De te megtudtad valahogy az új címét, és ezután egyetemre menet gyakran eltévedtél és Szripati háza előtt ácsorogtál... Láttam, hogy tanulmányaidat komoly veszély fenyegéti, és hogy a leány állapota is sajnálatra méltó.

Egy napon magamhoz hívtam Kusumot és így szóltam hozzá:

— B’igyelj reám, leányom. Öregember vagyok, előttem nem kell szégyenkezned! Tudom, hogy ki után vágyakozol. A fiatalember állapota is reménytelen. Szeretném elősegíteni házasságotokat.

Kusum hirtelen könnyekben tört ki s elfutott.

Ezután esténként sokszor kerestem fel Szripati házát, és Kusumot magamhoz hivatva, rólad beszélgettem vele, s fokozatosan sikerült félénkségét leküzdenem. Végül, amikor közöltem vele, hogy megpróbálom létrehozni a házasságot, csak azt kérdezte:

— Hogyan lehetséges ez?

— Ne törődj azzal — feleltem —, majd bráhman haja- donnak mondunk téged.

Sok ellenvetés után arra kért, tudjam meg, hogy te mit szólnál a csaláshoz.

— Micsoda ostoba kérdés — válaszoltam —, a fiú eszét veszti már így is; mi haszna, ha felfedjük előtte ezt a sok bonyodalmat? Kössétek csak

1

A sláger közfogyasztási cikk. Ha a hazai szükségletek megfelelő minőségben és mennyiségben, „Made in Hungary” márkával nem elégíthetők ki, az ország importra szorul. Ez mint minden más import — terheli az amúgysem túl nagy devizakészletünket.

Egy évtizednél régebbi a törekvés, hogy a magyar közönség érdeklődését a hazai táncdalokra irányítsák. Nem beszélek arról az időről, amikor ez úgy történt, hogy a magyar táncdalt a világ divatos irányzatai ellen akarták fordítani. Ez az az úgynevezett „ssénát- hordanakaszekerek”-korszak, amin ma már csak mosolyogni tudunk. Az ötvenes évek vége felé azonban a magyar táncdal is bekapcsolódott a divatos európai, sőt amerikai irányzatokba, a honi slágereknek mégsem volt sikerük. Minden esztrádhangversenyen, presz- szóban és mulatóban az előadók — jól, rosszul — a külföldi slágereket énekelték, angolul, olaszul vagy franciául

— á la Franzstadt.

Aztán a slágeripar illetékesei , rájöttek, hogy tömegfogyasztásra szánt cikkek nagy felhajtású bemutatók nélkül elvesznek az érdektelenségben. Nem elég, ha egy árucikk jó, propaganda is kell. A ruhadivat nagyszabású bemutatókon kelti fel a közönség érdeklődését, a slágerdivat nagy seregszemléi — amolyan vásárai

— mindenütt a különböző fesztiválok.

így született meg a sláger- fesztivál gondolata, a San Re- mó-i és hozzá hasonló versenyek mintájára. Az ügy bábájául a televízió ajánlkozott, majd beszállt a rádió, az ŐRI és a Szerzői Jogvédő Hivatal is, tehát mindazon szervek, akik a slágerüzletben anyagilag és erkölcsileg érdekeltek.

Már az első fesztivál óriási sikert aratott. A siker után hagy viták keletkeztek: jó-e ez, helyes-e, hogy a selcélyes ízlés ilyen diadalt arathat? Esztéták és kritikusok ragadtak tollat és elemezték a befutott slágerek szövegeinek laposságát, a színvonaltalan, egykaptafa melódiák silányságát. Érveik —, ha az esztétikai normákhoz mérjük — talán igazak is lennének, de kiáltó az ellentmondás: nem lehet a költészet mérlegén becsülni a „Mégis fáj, fáj, fáj” című dalt és a zenei normatívák sem szolgálnak mérceként a „Nem leszek a játékszered” című slágernél. Mert a sláger úgy viszonyul, a művészethez, mirit a Márklin-játék á gépészmérnök munkájához. Nem gondolatokat, csak hangulatokat közöl, nem mély érzelmeket kelt, hanem a meglevő érzelmekhez ad mankót — akinek erre szüksége van. És persze adott körülmények között a profesz- szortól az ipari tanulóig mindenki lehet slágerfogyasztó, miután egy bárban senki sem hallaná szívesen a „Für Elise”-t.

A második fesztiválon már e kérdések javarészt tisztázódtak. A szerzők sokféle slágert prezentáltak, melyből a fogyasztók az igényeiknek megfelelő nóták mellett adták le voksaikat. Ez így célravezető. A piac igényeinek felmérése nélkül nem lehet ipari termelést folytatni. E felmérésen kiderült, hogy hiába világdivat a beat, o közönség nagy része mégis a szentimentális, köny- nyen dalolható nótákat igényli. Ezek is futottak be elsősorban és az elmúlt év folyamán ezekből készült aranylemez, ezeket harsogták a strandok hangszórói és a rádió.

Az idei fesztivál már mint egy beolajozott gépezet működött és elnyerte majdnem végleges formáját. A főrendező ezúttal is a rádió és televízió volt. Mellettük komoly anyagi megterhelést vállaltak azok a

Még gyerek voltál, amikor vejem, Nabakanta, a leányom ékszereivel megszökött Angliába. De bizonyára emlékszel, hogy *felbolydult_ a falu, amikor öt év múlva ügyvédként jött vissza. Vagy talán mégsem tudtál róla, mivel akkortájt Calcuttában tanultál. Apád, aki a közösség fejének tartotta magát, kijelentette, hogy ha leányomat elküldöm férje házába, ki kell tagadnom örökre, és soha nem Jépheti át többé házam küszöbét. Apád lába elé rogytam s úgy könyörögtem:

— Bátyám, ments meg engem ez egyszer. Kényszeríteni fogom vömet, hogy tehéntrágyát egyen és bemutassa a prajasositta-szertartást. Vedd vissza a kasztba!

De apád hajthatatlan volt. Nem tudtam kitagadni «egyetlen gyermekemet, és búcsút mondva a falunak s rokonaimnak, Calcuttába költöztem. Azonban oda is követtek a kellemetlensége!:. Amikor unokaöcsém házasságára készültünk, apád ellenünk uszította a leány családját, és az eljegyzés felbomlott. Akkor ünnepélyesen megesküdtem,

hogy ha egy csepp bráhman vér folyik ereimben, megbosz- szulom magam ...

Amikor egyetemre jártál, a lakásod szomszédságában Bi- pradász Csatardzsi lakott. Azóta meghalt szegény. Házában élt egy gyermek-özvegy, egy kájesta elhagyott árvája, Kusum,nak hívták. A leány szép volt, s az öreg bráhman szerette volna megvédeni az egyetemisták éhes tekintetétől. De egy fiatal lánynak nem nehéz port hinteni öreg gyámja szemébe. Gyakran ment fel a ház lapos tetejére, hogv kiteregesse a mosott ruhát, te meg, úgy vélem, a háztetőt tartottad a legmegfelelőbb helynek a tanulásra. Hogy beszéltetek-e egymással, amikor ki-ki a maga háza tetején tartózkodott, azt nem tudom, de a lány viselkedése felkeltette az öregúr gyanúját...

Bmradász végül is felfedezte, hogy gyakran találkoztok a háztetőn, és megállapította, hogy te még az egyetemi előadásokról is hiányzol, és a háztetőn ülsz délidőben, könyvvel a kezedben, mert egyszerre olyan nagyon megH

osszú hajzatok szomszédságában néztem meg a i filmet, a nézőtéren alig ült ; felnőtt. Hosszú sorra, nagy j arénára számítottam a mozi [ bejáratában — de nem volt I különösebb tolongás: az Egy [ nehéz nap éjszakáját a fővá- I rosban egyszerre vagy hét mo- 1 zi tűzte műsorára. A széna- I boglya-frizurós környezetben : aztán mily jól fésültnek, ille- j deimesnek hatott a négy gom- [ baiejű a vásznon! Valóban injpgnyerő,,, természetes modo- I rú, kirobbanó kámasztempe-" i raméntumú fiatalemberek. [Csak — legyek ünneprontó? —

; egy kicsit mintha megkoptak i volna idő múltával: hiába, az i újdonság addig hat, amíg új.

; A Beatlesek modora, zenéje,

: megjelenése annyit 'legalábbis i már vesztett a varázsából, hogy [senkit nem hökkentett meg [ — nemigen üt el a megszokot- ; tói. Marad a lényeg: a legfris- j sebb divatújdonság ingerétől i megfosztott zene, az előadás [ színvonala, színészi tehetségük ! mérlege. Az utóbbitól is elte- i kinthetünk, hiszen a Beatlesek 1 itt önmagukat játsszák.

[ A filmnek nincs története. A

i fiúk: menedzsereik kíséretében : felszállnak egy vonatra — es-