Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-25 / 225. szám

1968. SZEPTEMBER 25., SZERDA rtsi IIE evei WCíriap 3 Megyei mezőgazdasági vezetők értekezlete Kedden a MÉM-ben a me­gyei tanácsok vb-elnökhelyet- teseinek, a megyei pártbizott­ságok és a tanácsok mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályvezetőinek részvételével értekezletet tartottak, amelyen az év eddigi eredményeit és a soron következő feladatokat vitatták meg. Dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter bevezetőjében rámuta­tott: annak ellenére, hogy a fagykár és az aszály az év első felében nehéz helyze­tet teremtett, mégis — az előzetes számítások sze­rint — a tavalyihoz ha­sonlóan és a tervezettnek megfelelően alakul a me­zőgazdaság idei összterme­lése. Dr. Sághy Vilmos, a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese be­számolójában hangsúlyozta, hogy az idei esztendő egyik lényeges vonása; a belföldi piac zavartalan, a választék és a minőség is megfelelő. Az aszály miatt ugyan — különö­sen a zöldségellátásban — a nyár elején átmeneti zavarok adódtak, az elmúlt hónapok összesítései mégis azt mutat­ták, hogy a lakosság ellátása általában sokat javult. Re­mény van arra is, hogy a ter­vezett 3 milliárd devizaforin­tos aktív export-import egyen­leget eléri a mezőgazdaság, annak ellenére, hogy a száraz­ság miatt kényszerűségből je­lentős mennyiségű takar­mányt kell importálni. A miniszter első helyettese ezután a terméseredmények­kel és a várható kilátásokkal foglalkozott. Nagyra értékelte a búzatermelésben elért 14,5 mázsás átlagot. Eredményt hozott az 1,4 millió holdon el­végzett vegyszeres gyomirtás és a műtrágyázás is. A betakarításra váró növé­nyi kultúrák terméseredmé­nyeit nagymértékben befo­lyásolja az őszi időjárás ala­kulása. A kukorica — hosszú, meleg ősz esetén — holdan­ként 16—17 mázsát is adhat —, tehát a tervezett mennyi­séget. A cukorrépából holdan­ként 180 mázsás termést taka­ríthatnak be. A burgonya megsínylette az aszályt, a terméseredmény alatta marad gam, mert őt tényleg Ősznek hívják. Gyerünk a Délibábba! — adta ki az igazgató a jel­szót. Az ajtóban összeütköz­tünk a német kollégával és a mi magyarunkkal. Folytatták a csirkeevést ott, ahol mi ab­bahagytuk. — Hadd emlegesse meg a magyarok istenét — súgtam kollégámnak, arra célozva, hogy azért az étel egy kissé csípős volt a paprikától. Annál is inkább mondhattam ezt, mert amikor az ember külföl­dön jár, akkor tulajdonképpen az étel-ital is beletartozik ab­ba a bizonyos couleur localba. Így aztán megeszünk minde­nütt mindent, amit éppen elénk raknak. A Szovjetunió­ban zöldhagymát tejföllel, a franciáknál csigát, véres vesét, a németeknél olyan mártáso­kat, amelynek eredetét csak a jó isten tudná megmondani, és az olaszoknál a makarónit pa­radicsommal. Dehát az étel, annak elkészítési módja és maga az étkezés is, többek kö­zött, előítélet kérdése is. Amíg ezt végiggondolom, megérkezünk a Délibábba. A helyiség tömve, Cegléd köny- nyűzenét kedvelő előkelőségé­vel. A hangulat kissé templo­mi. Garay Attila megérkezik, odamegy a zongorához, a vil­lanykörték félárbocra eresz­kednek. Mellette áll két fiatal helybéli zenész, kissé zavar­ban vannak, ők Garay Attila kísérői. — Szeretnénk most a ceglé­di dzsesszkedvelőknek néhány közismert, a könnyűzenében klasszikusnak elismert számot improvizálni... — Mondott még néhány szót, zavartan, azu / n leült és zavartalanul játszani kezdett. Csöndben ülünk, mindenki a vártnak, ezért néhány ezer vagonos importról kell gon­doskodni. Az almából becslé­sek szerint 50 000—55 000 va­gonos termés várható. A ko­rábbi 23 mázsás holdankénti szőlőtermés-kilátásokat rontja az esőzések nyomán megin­duló rothadás. Ezután az állattenyésztés helyzetét ismertette. Az elmúlt év hasonló idő­szakához képest a máso­dik negyedévben jóval több szarvasmarhát érté­kesítettek a gazdaságok. A szarvasmarha-állomány a háztáji gazdaságokban csök­kent, ezért indokoltak a meg­hirdetett takarmánykedvez­mények. A sertéstenyésztő kö­zös gazdaságok részére eddig 13 000 vagon importtakar­mányt adtak ki. A sertésállo­mány 370 000 darabbal több, mint az előző év hasonló idő­szakában. Dr. Sághy Vilmos befejezé­sül felhívta a figyelmet, hogy az őszi betakarítási munkákat a várható esőzések miatt kü­lönös gonddal kell megszer­vezni. Paul Niculescu-Mizil elutazott Budapestről Paul, Niculescu-Mizil, a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága végrehajtó bizottságának és állandó el­nökségének tagja, a központi bizottság titkára, aki rövid látogatást tett Magyarorszá­gon, kedden reggel elutazott Budapestről. A Ferihegyi re­pülőtéren Komócsin Zoltán, az MSZMP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára búcsúztatta. Szentendrei napok Papír és filter Tegnap befejeződött a Ma­gyar Építőművész Szövetség kibővített vezetőségi ülése. Ma ismét tanácskoznak: a papír­ipar képviselői. Többek között szó lesz a cigarettafilter gyár­tásáról is. Az ülés résztvevői délután városnézésen vesznek részt. Holnap háromnapos népművelési tanácskozás kez­dődik, este pedig a Filmművé­szeti Főiskola hallgatóinak vizsgafilmjeit mutatják be. Vezetőségválasztás előtt Az egyetértéstől a cselekvésig 112 millió értékben Létszámban gyarapodva, módszerekben, munkastílus­ban fejlődve, a követelmények növekedésével lépést tartva — így foglalható össze a két esz­tendeje megválasztott pártve­zetőségek munkája az Egye­sült Izzó Tv-képcsőd és Al­katrészgyárában. öt pártalap- szervezet tevékenysége kerül mérlegre a vezetőségválasztó taggyűléseken, s az újabb két esztendőt már hat kommunis­ta közösség kezdi. A változá­sokhoz igazodva ugyanis ön­álló alapszervezetbe tömörül­nek a minőségi ellenőrzés párttagjai. Fiatalokkal erősödve Két esztendeje 180 párttag dolgozott a gyárban, s annak ellenére, hogy húsz-huszonöt kommunista eltávozott, most a taglétszám 232! Elsősorban a pártépítés átgondoltsága, tervszerűsége magyarázza a jelentős gyarapodást, s az, hogy több esztendőn át tartó helybentopogás után a KISZ munkája föllendült, s ez min­den tekintetben érezteti ha­tását. A KISZ-szervezetek csak 1963-ban tizenhét fiatalt javasoltak párttagnak, s ahogy a gyárban mondják: valóban Üjságot olvasó, tv-t néző ember már értesült a Szent­endrei Betonelemgyár rekonst­rukciójáról. A nagy jelentő­ségű felújítás idén június­ban kezdődött és előrelátha­tóan 1970 októberében feje­ződik be s mintegy 360 mil­lióba kerül. 112 millió értékű munkára a Szabolcs megyei Építőipari Vállalatot szerződtették. Mogyorósi Ferenc építész­technikus elmondta, saját embereiket, a „törzsgárdát’’ foglalkoztatják. Nyírségből, Szabolcsból jött a 190 munkás. Dolgozóik elszállásolására az építkezéssel szemben meg­kezdték a 200 személyes mun­kásszállás felhúzását. Ha a betonelemgyár re­konstrukcióját befejezték, a munkásszállást lebontják, anyagát kiárusítják. Ha lesz rá jelentkező, aki megveszi, szívesen eladják. csöndben, ahogyan mindenüti szokás ilyen helyzetben — elő­ször. Azután megkezdik a fe­jek önálló mozgásukat. „A két szemét..., My Fair Lady, West Side Stori, Bicska Maxi...” Szállnak a hangok, mozognak a fejek. Dehát nagy szerzők nagy számai és való­ban egy nagy zongorista cso­dálatos kétórás improvizációja. Az igazgató a fülembe súg: — öreg, viseltes ez a zongo­ra. Ki kell spórolni. A billen­tyűk kopogását hamarább hal­lod, mint a húrok hangjait. És hol elöl, hol hátul szaladgál­nak a gitár és a dob hangja. Nagyon tehetséges fiú, de alig volt két-három próbájuk, de Garay megértő és atyai. Ösz- szeszoknak rövid időn belül... Nem válaszolok, mert ne­kem más a véleményem és a mellettem ülő helybéli zene­iskola tanáráé is más, azé a fiatal orvosé is, a vele levő hölgyé is és a jelenlevő na­gyon tisztességesen öltözött, de mindenképpen teenager gyerekeké is más. Bennünket már visz, sodor, röpít a zene, szeánsz van itt, varázslat, a csodálatos muzsika csodálatos varázsa. Szeánsz, de itt nem az asz­talok mozognak, hanem a le­jek, egyszerre, ritmikusan. Indukációs varázslat, a mu­zsika transza, lélekben, fej­ben, szívben és fülben, már mindenki improvizál, min­denki egyszerre érzi, tudja, melyik billentyűt, milyen erő­sen kell leütni és milyen gyorsan kell futni az ujjak- nak. Tudjuk, hogy milyen hang következik, jelezzük a fejünkkel, a szemünkkel. A szeánsz papja, Garay Attila már régen nincs itt kö­zöttünk Cegléden a Délibáb­ban. Most a melódiák menny­országában jár és onnét köz­vetíti, mondja el a zongora húrjain Kozma József és a többi zeneszerző üzenetét. Hát igen, sokan vagyunk itt és valószínűleg mindenkinek mást üzennek a zeneszerzők. Azoknak is mást, akik ott egy­más kezét szorongatják, és nekünk is mást... A hipnotizált tömeget po­fon ütötte a csend. A delejes álomból mindannyian feléb­redtünk. Az igazgató azonnal meg­szólalt. — A Kossuthban (itt van a szomszédban egy régi kávé- ház és étterem) öt forintra szállítottam le próbaként a vacsorát. Nem holmi típus, üzemi ételről van szó. Ma pél­dául öt forintért normál adag j pirított májat lehet enni. Most tíz óra van, és az üzemvezető jelentette, hogy eddig össze­sen hárman vacsoráztak. Pe­dig ez alacsonyabb az önkölt­ségi árnál is. Ez is egyik pró­bálkozásunk, a siker itt: tel­jes sikertelenség. Átnézek a Kossuthba. Az ajtóban egy öregúr, fehér kabátban átkiabál a szemben levő oldalra: — Szerbusz Jucikám, mi van? Már einstandoltatoK? És akkor a másik oldalról egy negyven év körüli hölgy: — Igen, már leszámoltunk, megyek haza, holtfáradt va­gyok. Bent a helyiségben egy ci­vilbe öltözött fiatalember, a vezető megnyugtat, hogy azon­nal ... A helyiségben egy lé­lek sincs. Tíz perc múlva hoz­zák az italt, elém teszi, ter­mészetesen az imént még az ajtóban álló öregúr. Mindenüvé nem lehet plán­tálni egy-egy Garay Atti­lát. Itt, a Kossuthbán olcsó árakkal próbálkoznak és nem megy. De vajon miért nem megy? Visszamegyek a Délibábba, javában áll a bál, táncol az egész helyiség. A német kol­léga már lefeküdt, mi is sze- delőzködünk. Későre jár. Másnap a földművesszö­vetkezet éttermében reg­gelizünk. Az üvegfalnál ülök, nézem a tőlem egy méterre meredező festett vastáblát, és bámulom az egypercenként felugráló bácsi energiáját. „Városi Tanács Kerékpár Megőrző Helye” (!?) A bácsi reggelizik. Lábos­ból. Az asszony hozta, ott áll' mellette. Szótlanul, tisz- tességtudóan. Tisztségviselő embernek villásreggeli dukál. Kerékpár érkezik, az öreg majdhogy földhöz nem csap­ja az eddig térde között szorí­tott lábost. Korrektül, de irgalom nélkül behajtja a ke­rékpár őrzési díját. A hivatalt meg kell becsülni. Hazafelé megállunk, il­letve jobbra fordulunk és megállunk a „Karádi-villa” előtt, hogy most mi a neve, nem is figyelem. Megiszunk egy feketét. Másnap olvasom az újságban, hogy nem sok­kal utánunk abban a helyi­ségben megöltek egy embert. Azért egy embermegörző sem ártana, gondolom, de ezt nem merem senkivel sem közölni, esetleg félreértenék. Suha Andor erősödtek a pártszervezetek ezekkel a fiatalokkal. A gyár párt-végrehajtóbi­zottságának titkára, Marton Pál elvtárs hangsúlyozza: — Azzal, hogy a pártalapszerve- . zetek a korábbinál sokkal na- 1 gyobb gondot fordítottak az ifjúsági szövetség gyáron be­lüli tevékenységének segítésé­re, lényegében — maguknak dolgoztak. A KISZ-szervezet mai aktivitása ugyanis nem­csak a fiatal párttagok szá­mának növekedésében mérhe­tő, hanem — többek között — a fiatalok között végzett poli­tikai munka tartalmasságá­ban, hatásosságában is. Az ifjúsági szövetség mun­kájának segítése csak egy példa a sok közül arra, hogy az eltelt két esztendőben a váci gyár párt-alapszervezetei sokat fejlődtek, a pártmunka színvonala emelkedett. Külö­nösen a kettes — az igazgatási — és az ötös — üveggyári — párt-alapszervezet mutathat fel jó eredményeket, adhat számot minden területen ha­ladásról. Az egyes — képcső- gyári — alapszervezetnél, bár éppen ez a termelőrészleg a gyár szíve, lassúbb volt a fej­lődés, nem sikerült maradék­talanul megvalósítani a ter­veket, s a jövőt tekintve első­sorban itt, ennél az alapszer­vezetnél kell biztosítani a gyorsabb haladás feltételeit. Igen fontos eredménynek tudható be, hogy sokat válto­zott a pártalapszervezetek és a gazdasági vezetés kapcso­lata. Míg korábban például voltak gondok az üveggyár­ban, ma a pártszervezet és a gazdasági vezetés együttmű­ködése jó, s hasonló a helyzet a hármas — alkatrészgyári — pártalapszervezetnél is. A kö­zös nyelv kialakítása nem ment könnyen, s hogy itt van még teendő, azt elsősorban a képcsőgyári, és a fömechani- ka pártalapszervezetnél ta­pasztalhatni. Igaz, nemcsak a pártalapszervezetekben: a gazdasági vezetők ne csak „roham” esetén — mint az el­ső félévben — igényeljék a pártszervezetek segítségét, tá­mogatását, hanem a csönde­sebb időszakokban is, sőt, ak­kor igazán! Ki legyen a hangadó? A másik, s nem lényegtele­nebb tapasztalat: a kommu­nisták munkája nem ér véget azzal, hogy részt vesznek a taggyűléseken, s hogy egyet­értenek a párt politikájával. Igaz, pártonkívüliek dicsérték az olyan kommunistákat, mint Horváth János, a kettes alap­szervezet szervező titkára, Szabó István a négyes alap­szervezet agit.-prop. felelőse, Botos Istváné, az egyes párt- alapszervezet vezetőségének gazdasági felelőse, akik min­dig és mindenhol kiállnak a párt politikájának igaza mel­lett, de említettek olyan párt­tagokat is, akikhez hiába mennek, akik hallgatnak, nincs véleményük, s passzivi­tásukkal nem használnak a kommunisták tekintélyének. — Igen, a párt-végrehajtó­bizottságnak is vannak ha sonló tapasztalatai — mondja Marton elvtárs. — Mi úgy fo­galmaztuk meg, hogy ne csak a taggyűlésen legyen valaki kommunista, hanem — és el­sősorban — a munkahelyén, a műhelyben, az emberek kö­zött. Eléggé elterjedt nézet például napjainkban az anya­giasság, a csakis forintokkal mérő ítélkezés. A pártalap­szervezetek többsége nem lé­pett fel ellene, s ez — más példák mellett — megerősítet­te azt a véleményünket, hogy a kommunisták közösségei még nem élnek az önállósá­guk adta lehetőségekkel, nem reagálnak elég rugalmasan a fölmerült kérdésekre, hanem valamiféle fölsőbb útmutatás­ra várva tétlenkednek. Ezen változtatni kell, s a vezetőség­választó taggyűlésen sok szó esik majd róla. A fölvilágosító munka gyen­geségei azért is érdemelnek nagy figyelmet, mert sok az új ember a gyárban, a mun­kaerőmozgás mellett folyama­tosan emelkedik a létszám is. Az új emberek — s a belátá­sig már a pártalapszervezetek­ben is eljutottak, ha a cselek­vésig még nem is minden esetben — sokféle hatással ta­lálkoznak, s nem mindegy, az egészséges vagy egészségtelen benyomások kerekednek-e fe­lül? A jövőben nagyobb súlyt helyeznek az új emberekkel való foglalkozásra, s itt — megítélésünk szerint — első­sorban a pártcsoportoknak kell aktívabbaknak lenniük, a vezetőségnek az eddigieknél jobban kell támaszkodniuk e kis kommunista közösségekre. Szilárd alapokon Annál is indokoltabb ez, mert az eltelt két esztendőben a pártalapszervezetek sikerrel igazodtak a megváltozott kö­rülményekhez, a gazdasági re­form diktálta követelmények­hez. A termelés pártellenőrzé­se például formájában, tartal­mában is korszerűbb lett, az alkatrészgyári, s az üveggyári pártvezetőség méltó partnere a gazdasági vezetésnek, sőt, igen sok esetben olyan segít­séget és útmutatást adnak, amit csakis a közös bölcsesség és felelősségérzet alakíthat ki. Szilárdabb alapokról kezdhe­tik munkájukat az új vezető­ségek a pártszervezetek belső szervezeti életét tekintve is. Csökkent a fegyelmi ügyek száma, hosszú ideje egyetlen taggyűlést sem kellett elha­lasztani részvétlenség miatt, a munkatervek alaposabbak, a napirendre tűzött kérdések tárgyalásakor mind kevesebb a formalitás. A szilárd alapokhoz a gyár párt-végrehajtóbizottsága kel­lő önállóságot biztosít az alap­szervezeteknek, s azok vezető­ségeinek, de: élni kell ezzel az önállósággal. A végrehajtó bizottság a legritkább esetben avatkozik be a pártalapszer­vezetek munkájába közvetle­nül, ám ehhez az is kell, hogy ne legyen szükség a beavat­kozásra, azaz az alapszerveze­tek bátran, önállóan tevékeny­kedjenek. Ugyanakkor a párt­végrehajtóbizottság a kissé „elaludt” patrónusi rendszer fölelevenítésével közvetlenebb kapcsolatot is teremthet az alapszervezetekkel, s erre szükség is vau, mert a hivata­los érintkezés nem mindenkor képes a gondok egészét fel­ölelni. .Ahogy mondani szok­ták: a siker, az eredményes munka mindenkitől többet követel. A képcsőgyárban a párttagok száma 232. Az kell, hogy a munkában, a cselek­vésben részvevők száma is 232 legyen! Mészáros Ottó AZONNAL FELVESZÜNK KUBIKOSOKAT, KUBIKOS-BRIGÁDOKAT BETONOZóKAT, ÚTÉPÍTŐKET, CSATORNA­ÉPÍTŐKET, BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Bérezés: teljesítménybér. Kiemelt munkahelyi pótlék. Napi háromszori étkezés. Szállás modern munkásszállóban. Szabad szombat. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN: DUNAÚJVÁROS, KENYÉRGYÁR ÚT 1. SZÁM ALATT 26. sz. Állami Építőipari Vállalat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents