Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-25 / 225. szám
4 rest jf serei 1968. SZEPTEMBER 25., SZERDA Lányok, asszonyok, sorsok Mindennapi történetek lányok, asszonyok ülnek velem szemben. Nemcsak alakra, korra, termetre különbözőek, más a sorsuk, megtett életútjuk is. Ami közös bennük: szeretik az életet, szeretnének szebben, jobban, könnyebben élni, mint tették azt eddig. A vezetéknevüket nem írom le, ők kértek rá: szeretnének őszintén, felszabadultan beszélni életükről, érzéseikről, vágyaikról, kényes kérdésekről anélkül, hogy azért bárki is megszólná őket. — Ne csodálkozzon ezen — kezdi a beszélgetést Magda, az agrármérnök. Törékeny, karcsú, modemül öltözködő fiatal- asszony, akit nehéz elképzelni, amint térdig érő, nehéz gumicsizmában dagasztja a latyakos határt, intézkedik, utasít és megmagyaráz, tanácsot ad és követel. — Igaz, hogy a nők egyenjogúságát több mint két évtizede kimondták már a magyar törvények. Én mégis úgy érzem, hogy ez az egyenjogúság csak az ünnepnapokra érvényes, a hétköznapokra nem. Az életben pedig sokkal több a hétköznap, mint az ünnep ... Gyermekkorom óta vonzódom a természethez. A virágok, a gyümölcsfák érdekeltek, a kertek gyakran változó színvilága, a jószagú ízek, a csend. Nem tudnám magam elképzelni egy szűk, füstös irodában, napról napra egyforma sablonmunkát végezve. Az egészséges, szabad levegő és a munka állandó változatossága az, ami erre a pályára vonzott. Két éve dolgozom ezen a pályán. Még vannak illúzióim azzal kapcsolatban, hogy nő létemre is ugyanúgy el tudom látni a feladatomat, mint Bármelyik férfi kollégám. Bár... Két év után is előfordul, hogy utasításaimat megmosolyogják az emberek. A tekintetekből A Ganz-MÁV AG alkalmaz: esztergályos, marós, lakatos, hegesztő, öntő, kovács, galvanizáló, (vegyésztechnikus), szak- és betanított munkásokat, továbbá férfi segédmunkásokat. A vidéki szakemberek részére díjmentes szállást adunk. SZABAD SZOMBAT ♦ Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest Vili., Vajda Péter u. 10. A NYERGESOJFALUI MAGYAR VI5COSAGYÁR felvesz FÉRFI BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT különböző munkakörökbe, valamint LAKATOSOKAT ÉS VILLANYSZERELŐKET. A munkaidő heti 40, illetve 42 óra. Munkásszállás van. Munkabér a kollektívszerződés és megállapodás szerint. Napi egyszeri kedvezményes étkezés. Jelentkezés a Munkaerőgazdálkodási csoportnál, hétfőtől péntekig,-9-től 12 óráig. •« I ___________________________ g yakran ilyesfajta véleményeket olvasok ki: „jó, jó, megcsináljuk, de csak azért, mert nő vagy...” Pedig hajnalonként már én is kint vagyok a határban, mint az emberek. Hallgatok még eleget ma is ezért a férjemtől. Azt, hogy ő korán megy, későn jön, mert a munkája így követeli, természetesnek veszi. De az asszony az siessen haza délután, tegye rendbe a lakást, főzzön, várja meleg vacsorával. Azt, hogy én is hivatásnak tartom a munkámat, nemcsak ő, egyszerűen nem tudja megérteni. Már kétszer voltam abortuszon csak azért, mert félek: ha gyerekem lesz, nem tudom, hogyan végezhetem tovább a munkámat. Néha beszélgetünk erről a férjemmel: hallani sem akar róla, hogy akkor is dolgozzam, ha gyerekem lesz. Pedig nagyon szeretnék már gyereket. De a hivatásomról sem akarok lemondani... Margit szép arcú, hosszú, szőke hajú lány. Vastag, fekete keretű szemüvege mindösz- sze fél dioptriás és inkább csak a felnőttségét hivatott prezentálni új környezetében. Huszonkét éves, friss diplomás tanár egy falusi iskolában. Albérletben lakik, havi négyszázért. Hétköznap délben a napköziben étkezik. Reggeli, vacsora: hidegételék. Vasárnap a falu vendéglőjében ebédel. A fizetése ezerkétszázharminc forint. Túlórákkal még kétszáz forintot keres havonta. — Indulásnak elégedett vagyok új otthonommal. Amitől félek: az a magány. Egyelőre nem gondolok a férjhezmenés- re, csak azután, ha már megalapoztam önálló életem. A városban, ahol főiskolára jártam, mindig volt társaságom. De hogyan lesz itt, ezután? Már nem vagyok gyerek. Társaságra vágyom. De ismerem a falusi.embereket...Félő,.ha végigmegyek a faluban egy fiúval, nyomban megszólnak érté vagy egymás közt összeboronálnának minket. Falun az erkölcsi kérdések még másként vetődnek fel, mint a városban. A rosszindulatú gyanúsítgatá- soktól félek. Egyenjogúság? Ha egy férfi kolléga megy végig a faluban egy lánnyal, legfeljebb annyit mondanak rá az emberek: „csinos a lány...” De egy nőről miért tételezik fel mindjárt a legrosszabbat? Anna csendes, sovány, megfáradt asszony. Az anyja még cseléd volt, ő maga hét esztendeje költözött be a pusztáról a városba. Addig kézilány volt az állami gazdaság konyháján. Azóta szakmát tanult, szövőnő. Huszonnyolc éves, két gyermek anyja. Elégedett a sorsával? — Igen is, nem is. Nem jut időm a szórakozásra, pedig még nem érzem öregnek magam. A televíziót is eladtuk, majd veszünk újat, ha felépül a kis családi ház. Addig se mozi, se más. így mondta a férjem. Csak a munka, a spórolás. Szoba-konyhában lakunk. Nem nagy lakás, az igaz, én mégsem vágyódom a családi ház után. Elég a gondom- bajom így is. Két gyerek, meg a férj, munka után, nem köny- nyű dolog. Egyedül az én gondom, hogy rendben tartsam őket. Főzzek, mossak, tájuk, takarítsak utánuk. A férjem jó ember, nem iszik, nem kártyázik, nem jár más nők után. De az otthoni munkában nem segít semmit. Néha összejön a barátaival, meg olvas, ez a szórakozása. Meg az, hogy a legtöbb este odajön. Megvár, amíg tíz-tizenegy felé agyba kerülök. Azt mondja, neki asz- szony kell, azért nősült. Hajlandó lemondani mindenről, hogy házunk legyen. Akkor legalább én tegyem a kedvét. Tetszik, nem tetszik, nem törődik vele. Mint ahogy az sem érdekli, hogy én nem vágyódom a ház után. Élni szeretnék, ha szűkös keretek között is, de élvezni az életet. Amíg fiatal vagyok. Amíg még kedvem telik benne. Kirándulni szeretnék, néha színházba, moziba járni és legalább egyszer nyaralni két hétig a Balaton mellett. Amíg televíziónk volt, akkor esténként két órára legalább félre tehettem a gondjaim. Most az sincs, csak a munka hajnaltól éjszakáig... Vera. Nyúlánk, fiúsra vágott, fekete hajú, csupa tűz lány. Doboz alakú táskája a térdén, azzal próbálja ellensúlyozni az alig-alig szoknyát. Kevés sikerrel. De láthatóan cseppet sem bántja ez. Amikor felvette a fűzöld alig-alig szoknyát, tudta, hogy az nagyon keveset takar. Miért lenne éppen akkor másként, amikor leül? Nincs miért szégyenkeznie. Csinos és fiatal. Tizennyolc éves múlt, júniusban érettségizett mezőgazdasági szakközépiskolában, azóta adminisztrátorként dolgozik egy kisvárosi hivatalban, havi ezerkétszázért. Ott is lakik a városban, rokonoknál, havi száz forintért, meg a kosárnyi jófajta hazaiért, amit kéthetenként hétfőn magával hoz falujából. — Gimnáziumba szerettem volna menni, de ott nem volt kollégium, apám pedig hallani sem akart róla, hogy albérletben lakjam. A szakiskolában volt kollégium, így kerültem oda. Akaratomon és kedvemen kívül. Mire azonban a második osztályig jutottam, már szerettem a kertészkedést. Ügy gondoltam érettségi után a falu termelőszövetkezetében vállalok majd munkát. Jelentkeztem is még tavasszal. Azt mondták, mehetek kapálni én is, mint a többi lány meg asz- szony. Mert hogy arra van szükségük, nem kitanult kertészre. Meg hogy az iskola amúgy sem ért semmit, attól én még nem tudok többet, mint a Mári néni vagy a Julis. Egyszerű tagnak szívesen felfogadnak, de többre aztán r.e számítsak. így aztán nem is számítottam rájuk, elszegődtem adminisztrátornák.'' ÍM’ó'sf' legalább csak napi nyolc óra a munkám, nem is piszkos, nem is nehéz, a keresetem pedig majdnem annyi, mintha kint kapálnék reggeltől estig a földeken. Itt legalább szórakozhatok, meg az öltözködésemért sem szólnak meg az emberek. Csak a rokonok szidnak esténként, megállás nélkül, akiknél lakom. Hogy én milyen erkölcstelen meg szemérmetlen lány vagyok. Főleg az anyám unokanővérének a férje hajtogatja ... De esténként, mindig éppen akkor akad dclga a konyhában, amikor én mosdom és azt sem tudom, hogy kapkodjak a törülköző után. Az ilyen ember ne prédikáljon nekem a jóerkölcsről. Az egyébként sem attól függ, hogy miniszoknyában járok-e vagy sem. Amint találok megfelelő albérletet, elmegyek tőlük. Nem vagyok sem felelőtlen, sem meggondolatlan, de szeretnék végre önálló lenni. Ügy akarom berendezni az életem, ahogyan azt én elgondoltam. Ne akarja rám kényszeríteni senki a maga életét. Ami másoknak jó, az még nem biztos, hogy nekem is az. Ha egyszer férjhez megyek, csak olyan fiút választok magamnak,(aki beleegyezik abba, hogy a kettőnk dolgáról mindig ketten döntsünk... Erzsébet vaskos, erőtől, egészségtől duzzadó parasztasszony. Szűkszavú és szemérmes, a beszélgetés kezdetén leginkább csak igennel, nemmel válaszol. Csak később oldódik, miután már végighallgatta a többiek őszinte, kendőzetlen szavát. — Hány évesnek gondol? — kérdezi s mert nem válaszolok nyomban, félek kimondani a harmincnyolc-negyven évet, amennyinek látszik, maga felel meg. — Huszonhat vagyok. Ne csodálkozzon rajta, a mi falunkban már csak ilyenek a huszonhat éves asz- szonyok. Tizenöt éves koromban vittek esküvőre. Három gyerekem van és ... — elhallgat s csak később, akkor is nagyon halkan mondja tovább : — ... és legalább már hétszer voltam úgy. Szeretem A Pannónia-telepi HÉV- megállótól nem messzire zömök sárga épület emelkedik. Előtte a széles téren óriási nyüzsgés. Teherautók fordulnak ki-be a vaskapun, zsákokkal magasra rakottan. Endrei János telepvezető az irodaablakból nézi a sürgést- forgást. — Rajtunk kívül van még a MÉK-nek néhány ilyen hűtőraktára. Az a célunk, hogy meghosszabbítsuk egyes termékek árusítási idejét. Most a paprika a fő cikkünk. Jelenleg 12 vagonnyit tárolunk. Ennek a mennyiségnek a segítségével a háziasszonyok karácsonyig vásárolhatnak zöldpaprikát. Ugyanígy raktározzuk el a karfiolt, ami január közepéig lesz kapható. — Mit jelent a hűtött raktár? Mélyhűtés? — Távolról sem. Sőt, ha a hideg beköszönt, a hűtésből nálunk fűtés lesz. Ez furcsán hangzik, de elmagyarázom. A három tárolóteremben állandóan plusz öt fok a hőmérséklet, ez a legideálisabb a zöldáru frissen tartására. A páratartalmat is állandóan mérjük. Ha több, vízigénye- sebb terméket tárolunk, több párát engedünk a légtérbe, ez biztosítja az áru jó tartósítását. A telepen egyébként nemcsak tartósítanak, hanem feldolgoznak. Megbecsült segítőtársakat kaptak Szentendréről. Egyelőre a Móricz Zsig- mond gimnázium diákjai, a jövő héttől a két általános felsősei is eljönnek. — Elnéztem a fiúkat — mondja a telepvezető. — Száz- tizenketten kétezerötszáz ládát javítottak meg. Szebben dolgoztak, szorgalmasabban, mint az állandó munkások. Darabjáért nyolcvan fillért kaptak. A lányok a paprikát dolgozták fel, mázsájáért hetven forint a fizetség. Ma például 164 lány több mint [ negyvennyolc mázsát vágott I fel. Tudomásom szerint a keresetük tíz százaléka a KISZ- kasszába vándorol, a többi pénzt a diáktanács határozata alapján osztják fel. A munA tankönyvkiadó szerkesztőségében az oktatási év megindulása után sem szünetel a munka. Most készül a nevelőket segítő irodalmi anyag: a segédkönyvek, módszertani útmutatók és a neveléstudomány legújabb eredményeinek publikációja. Az ifjúsági igények mellett a kiadó szerkesztősége nem feledkezik meg az idősebb tanulni vágyókról sem. Ebben az évben jelenik meg újra a Tanuljunk nyelveket sorozat újabb népszerű kötete. Előkészületben van a sorozat új Német és Orosz Nyelvkönyvének szerkesztése. Rövidesen megjelenik majd a japán, a szerb-horvát és a román nyelvkönyv, valamint a turisták igényét jobban szolgáló új Orosz társalgás és Ezer szó olaszul című kiadvány is. Az Iskolai könyvtár soron következő kötete az Északeurópai antológia lesz. A segédkönyvek közül említést érdemelnek annak a módszertani sorozatnak a kötetei, amelyek A tanítás problémái cím alatt fognak megjelenni. Az iskolai műelemzéshez kíván segítséget nyújtani Seres József—Szappanos Balázs könyve, a Verselemzés. A vizuális nevelés pedagógiája címen pedig Balogh Jenő— Xantus Gyula tárgyalja ösz- szefoglaló módon a legfontosabb kérdéseket. A jövő év elején jelennek meg a gimnáziumok I—III. osztályú kémiai, I. osztályú ka befejeztével a gimnazisták nehéz ezreseket kapnak. Valamennyien jól jártunk: a népgazdaság, a MÉK és a fiatalok is. k. m. Ez évi tervek jövő évi kiadványok biológiai, III. osztályú fizikai és a szakközépiskolák I—II. osztályú fizikai tankönyveihez írt tanári kézileönyvek. Az általános iskolai fizika tankönyvekben szereplő kérdések megoldásához nyújt támogatást a Hogyan tanuljuk a fizikát? című kiadvány. Öregember Gimnazisták utaznak a HEV-en. Bizonyára kirándulnak, mert sokszor esik szó hegymászásról, turisztikáról, fáradtságról. Frissek és vidámak. Az öregember véletlenül keveredett közéjük. Hallgatja, nézi és irigyli őket: eszébe jutnak diákévei, és a nebulók között az ismerősöket kutatja. „Ez a fiú pont olyan, mint a Szabó, meg a hangja is hasonlít. A másik pedig tiszta Dezső.” Nézi a gitárost; ez a srác pedig kiköpött Egon. Csak szólni kellene neki: — öregem, azt pengesd, hogy ... — aztán eszébe jut, ez a fiü nem Egon, ennek hiába mondaná. Talán eljátszaná, de nem úgy, ahogy szeretné. Tovább figyeli az embereket. Saját magát keresgéli; még büszke és hiú. Ügy érzi, ilyen ember csak egy van a földön — ö maga. Hacsak ... hacsak az a szőke srác ... Sőt az még Igazibb .. . Az öregember elkeseredik, szomorúan, de tudomásul veszi, nem körülötte forog a világ. Nem érzi jól magát. Itt minden hiányzó és visszahozhatatlan emlék. Leszáll. Az öregember, akiről Írtam, nem is olyan öreg. Csak a különbség öregíti, az, hogy már nem jár ginübe. Tavaly érettségizett ... Sunyó a munkát, szeretek dolgozni. A családomat szeretem. Értük élek. Ez az élet rendje. A férjem a vasútnál dolgozik, Pestre jár. Havi ezernégyszázért. Én a dupláját is megkeresem a termelőszövetkezetben. így van nálunk a legtöbb asszony. Kora tavasztól késő őszig csak a munka, kint a földeken. Este meg a család. A gyerekek és a férj. Minden jó lenne, elégedett is lennék az életemmel, csak attól az egy dologtól félek. A férjem meg olyan erős. Mindig bajt csinál. Hiába mondom neki, hogy vigyázzon egy kicsit. Hogy én is tehetek ellene? Ugyan. Nem viselne el az semmit. Infecun- din tabletta? Nem, soha nem hallottam, mi az. Csak ez az egy dolog keseríti meg az életem, más minden jó lenne úgy, ahogyan van. Más minden .., , Júlia fehér köpenyben, derűs arccal ül a pénztárgép mögött. Megértő és figyelmes gyerekkel, öreggel, mindenkivel. És türelmes, még akkor is, ha hosszan kanyarog a vásárlök sora az önki- szolgáló bolt pénztára előtt. Huszonnégy éves, esztendeje elvált asszony. Kétéves kislánya napközben a bölcsődében van. — Négy esztendeje még nagyon boldog lány voltam. Aztán fél esztendeig boldog asszony. Többre nem futotta. A férjem ivott. Egyre későbben járt haza. Egyre kevesebb pénzt adott. Megpróbáltam mindent. Szép szóval, hangos szóval. Kezdetben ígérte: ez volt az utolsó, soha többet. De egy hétnél tovább soha nem állta a szavát. Egyszer elmentem érte a kocsmába. Addigra már a félhavi fizetését elitta a barátaival. Kizavart és én sírva mentem haza. Egyedül. Éjfél után jött haza. Akkor vert meg először. Durvasága any- nyira megdöbbentett, hogy még védekezni sem tudtam. Másnap sírva kért bocsánatot és fogadkozott újra. Utána úgy tűnt, valóban rríeg- változik. Akkor határoztam el: gyereket akarok. Az talán végképpen jó útra téríti. Néhány esettől eltekintve a gyerek megszületéséig nem is volt vele semmi baj. Újra hinni kezdtem: az élet szép és én boldog vagyok. Tévedtem. A gyerek nyűgös volt, gyakran sírt éjszakánként. Ezért újra elmaradozott esténként. Akkor azt mondtam neki: vagy az ivás vagy én. Megpofozott. Egy héttel később pedig úgy nekemesett, ha a szomszédok nem szednek ki a kezei közül, nem is tudom, mi lett volna velem. Másnap a gyerekkel együtt hazamentem anyámhoz. Elváltunk. Anyám meghalt, rám maradt a szoba-konyha. Azóta egyedül élek, mégis elviselhetőbb az életem, mint amikor vele éltem. Talán egyszer még , én is egészen boldog lehetek. Talán ... A nők egyenjogúságát több, mint két évtizede kimondták már a magyar törvények. Ez az egyenjogúság azonban sokszor még csak az ünnepnapokra érvényes. Az életben pedig sokkal több a hétköznap, mint az ünnepnap. Prukner Pál
