Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-24 / 224. szám

1968. SZEPTEMBER 24., KEDD BiEc.rei cHívino a Törvények és adottságok A TUDOMÁNYOS KOM­MUNIZMUS elméletében köz­ponti helyen szerepel az a kérdés, mik a szocializmus győzelmes építésének általá­nos — bármely országra egy­aránt érvényes — törvénysze­rűségei és melyek ennek konkrét, eltérő formái a kü­lönböző adottságú országok­ban? Azt hihetné az ember, hogy ez a kérdés elméleti jel­legű, holott korántsem csak az. A marxizmus—leninizmus tanításai egyértelműen meg­jelölik azokat az alapvető, ál­talános törvényszerűségeket, amelyek nélkül a szocialista forradalom nem győzhet. Ha pedig valamely szocialista or­szágban már a hatalom kiví­vása, a szocializmus alapjai­nak lerakása után térnek el egyik vagy másik ilyen tör­vényszerűségtől, akkor ott a szocialista fejlődést veszélyez­tető torzulások keletkeznek. Bármilyen viszonyok között egyaránt érvényes a marxiz­mus—leninizmusnak az a ta­nítása, hogy a munkásosztály csak a burzsoázia elleni ke­mény osztályharcban vívhatja ki és tarthatja meg a hatal­mat. Mind az elmélet, mind pedig a munkásmozgalom év­százados tapasztalata igazolja, hogy a munkásosztály csak akkor győzheti le véglegesen a burzsoáziát, ha az osztály­harcban a kommunista párt vezeti, olyan kommunista párt, amely ragaszkodik a marxi—lenini tanításokhoz. Általános érvényű törvény, hogy a munkásosztálynak a parasztsággal szoros szövet­ségben kell kiépítenie állam- hatalmát. Szintúgy alapvető törvényszerűség, hogy a kapi­talizmusból a szocializmusba való átmenet nem lehet más, mint a proletárdiktatúra. MI A PROLETÁRDIKTA­TÚRA RENDELTETÉSE? El­sősorban a burzsoázia ellenál­lásának letörése, a kapitalista elemek kiszorítása á hatalom­ból és a gazdaságból, a terme­lőeszközök társadalmi tulaj­donba vétele és e tulajdon szüntelen szilárdítása. A pro­letárdiktatúra minden eszköz­zel védelmezi és erősíti a munkáshatalmat, a szocialis­ta forradalom vívmányait. . A tőke, az imperializmus nemzetközi méretekben harcol a munkásosztály és a szocia­lista forradalom ellen, saját fennmaradásáért. Ezért is tör­vényszerű, hogy a kommunista pártoknak és a szocialista or­szágoknak ugyancsak nemzet­közi méretekben összefogva, a proletár internacionalizmus szellemében egymást segítve és egymásért is felelősséget viselve kell megszervezniük önvédelmi harcukat, kiaknáz­va mindazokat a lehetősége­ket, amelyek biztonságukat erősítik, garantálják és fejlő­désüket meggyorsítják. Ezek után vegyük szemügy­re, hogy milyen adottságok és sajátosságok határozhatják meg egy-egy kommunista párt és szocialista ország politiká­ját? Vagyis: milyen sajátos feltételeket szükséges figye­lembe venni, amikor az álta­lános törvényszerűségeket egy adott ország helyi viszonyai között alkalmazzák? ELŐSZÖR IS JELENTŐS KÖRÜLMÉNY, hogy egy kom­munista párt tőkés viszonyok között harcol-e a munkáshata­lomért, vagy már szocialista országban működő kormányzó párt. Mindkettő számára ter­mészetesen másak a harc fel­tételei. A különböző országok­ban eltérőek a történelmi ha­gyományok: ezeket nagyon is figyelembe kell venni. Szint­úgy az illető ország társadal­mának, munkásosztályának fejlettségi fokát, az osztályvi­szonyokat. A szocialista forra­dalomért vívott harc elsőren­dű célja a hatalom megraga­dása, de ennek módja külön­böző lehet: van, ahol ez csak fegyveres erőszakkal lehet­séges, másutt elképzelhető, hogy a hatalom viszonylag bé­kés úton, például a polgári parlamentarizmusban rejlő le­hetőségek kiaknázásával megy át a munkásosztály kezébe. A proletárdiktatúra formája is a helyi adottságok és viszo­nyok szerint különböző lehet, így például szovjet forma, vagy népi demokratikus for­ma. Az illető ország társadal­mi adottságai és hagyományai szerint eldöntendő, gyakorlati kérdés az, hogy milyen legyen az állam közjogi és közigazga­tási felépítése, egypártrend- szer legyen-e, vagy többpárt­rendszer. Természetesen ahol a többpártrendszer nyújt al­kalmasabb keretet a szocializ­mus építésére, ott is feltétle­nül érvényesülnie kell a kommunista párt vezető sze­repének, mert ez nélkülözhe­tetlen feltétel, általános tör­vényszerűség. A NEMZETI SAJÁTOSSÁ­GOK között rendkívül fontos figyelembe venni a gazdasági adottságokat, ezeknek jellegét, az ipar, a mezőgazdaság és más termelési ágak fejlettségi fo­kát, mindezeknek alapján meghatározva a népgazdaság fejlesztésének fő irányait. Ha­sonlóképpen minden szocialis­ta ország maga dönti el a gaz­dasági irányításának módsze­reit is. Lenin, miközben rendkívül nyomatékosan hangsúlyozta az általános törvényszerűségek követésének jelentőségét és el­sődlegességét, mivel ez dönti el, hogy valóban a szocializ­must építik-e vagy sem, hozzá­fűzte, hogy „a forradalmi alap­elveket a különböző országok sajátosságaihoz kell alkalmaz­ni”. Egyszersmind előre látta és kifejtette, hogy a világnak minél nagyobb térségeit öleli majd át a szocialista forrada­lom, a megvalósításnak annál több konkrét formájával, mód­szerével és nagy változatossá­gával fogunk találkozni. Súlyos hiba az általános tör­vényszerűségek és a nemzeti sajátosságok szembeállítása. A konkrét viszonyok és adottsá­gok figyelembevétele is általá­nos és kötelező törvényszerű­ség, mert a sikeres szocialista építés feltétele. A marxizmus—leninizmus dogmatikusainak mai hibái fő­ként abban a súlyos tévedés­ben gyökereznek, hogy lebe­csülik a konkrét körülménye­ket, és adott viszonyaikra se­hogyan sem illő sablonokat akarnak alkalmazni, a revizio­nisták viszont elvetik'és meg­sértik a szocializmus építésé­nek általános törvényszerűsé­geit, csak a nemzeti sajátossá­] gokra tekintenek, és „nemzeti j kommunizmusról” ábrandoz- | nak. Jobb- és „baloldali” revi­zionisták közös sajátja például, 1 hogy elrugaszkodnak korunk valóságától, a marxizmus—Je- ninizmust nem élő, fejlődő ta­nításnak fogják fel, megtagad­ják a proletár internacionaliz­must, a szovjetellenességben együtt rikoltoznak az imperia­listákkal. CSAK AZ A KOMMUNISTA PÁRT folytathat valóban ered­ményes marxista—leninista politikát, amely a szocializmus általános törvényszerűségeit és a nemzeti sajátossá,/okát egy­ségbe fogja fel és együtt al­kalmazza. Ez jellemzi pártunk, az MSZMP politikáját, ennek köszönhetők a szocialista épí­tőmunkának azok a jelentős eredményei, amelyeket né­pünk, munkásosztályunk, pár­tunk kivívott. Horváth József 3íegmlősítás előtt A tájcentrikus népművelés gondolata Először történt a megyében, hogy három tanács végrehaj­tó bizottsága — Cegléd város, ceglédi járás, Nagykőrös vá­ros — együttes ülést tartott. A közös vb-ülés napirendjén egyetlen téma szerepelt: a táj- centrikus népművelés megva­lósítása. A gondolat nem új: több mint egy esztendeje beszél­nek, vitatkoznak róla a nép­művelők. Hogyan lehetne úgy munkálkodni a közös célok ér­dekében, hogy az minél gyü­mölcsözőbb legyen, ugyanak­kor leginkább megfeleljen a korszerű népművelés követel­ményeinek? A gondolat lé­nyege a népművelési munka összehangolása és eredménye­sebbé tétele mellett: a tájegy­ség jellegének leginkább meg­felelő kulturális központ ki­alakítása, amely nemcsak hely­ben, hanem a környező köz­ségekben is a kulturális élet fellendítését segítené. Magyar katonák Csehszlovákiában Mint ismeretes, a baráti had­seregekkel együtt, magyar alakulatok is tartózkodnak Csehszlovákiában. Ott tartóz­kodásuk baráti jellegű, váro­sokon és falvakon kívül elhe­lyezett körletekben idejüket a szokásos tábori élettel töltik. Élelmet, ruházatot és minden egyéb ellátást Magyarország­ról kapnak. E táj — Albertirsától Jász- karajenőig — jellegzetes me­zőgazdasági vidék, azonos ter­melési adottságokkal és kul­túrákkal, a magyar paraszt­mozgalmak hagyományaival, jelentős zenekultúrával és irodalmi múlttal. Arany János nagykőrösi tanárévei, Cegléd, Nagykőrös, Abony jól működő zeneiskolái, a vidék ezer hol­dakban számoló termelőszö­vetkezeteinek egyre eredmé­nyesebb, ugyanakkor egymás­hoz közelítő gazdálkodási módja kínálja az alapot a fo­kozottabb együttműködésre, amelynek valóra váltását az itt élő emberek egyre növek­vő kulturális igénye sürgeti. A táj centrikus népművelés tartalmában az erők összefo­gását, a falusi művelődési ott­honok segítését, á kulturális munkatervek és programok egyeztetését, közös akciók szervezését, a helyi műsorok és előadók cseréjét, a korsze­rű népművelés tapasztalatai­nak szélesebb körben való el­terjesztését kell hogy ered­ményezze. Miért van szükség erre? Az egyik ok: túllépni a kisváros határain. Miért fontos ez? A kisvárosok túlzott, és a fejlő­dést gátló zártságát mielőbb fel kell oldani. Túllátni a vá­Vidám nótaszóval telik az idő . (MTI foto, Friedmann Endre felvétele) i ros határain, bekapcsolódni j egy egész tájegység vérkerin- | gésébe: ez az előbbrelépés, a ! gondolati felfrissülés legjárha- ! tóbb útja. Egy példa: Cegléd, Nagykőrös, Abony zeneiskolái ! évről évre több hangversenyt rendeznek — helyben. Mi a mérce, az összehasonlítási alap — mennyit fejlődtek a legutóbbi hangverseny óta? —, ha ezekre a hangverse­nyekre mindig csak helyben, lényegében azonos közönség előtt kerül sor? A fejlődést csak az serkentheti, ha az abonyiak Cegléden, a nagykő­rösiek Abonyban vagy éppen Cegléden lépnek dobogóra, idegen közönség előtt. Az egészséges rivalizálás mindig nagyobb eredmények elérésé- r e»serkent. A másik ok: segíteni a fal­vak leginkább csak tisztelet- díjas népművelőinek munká­ját, ugyanakkor kiterjeszteni ezen falvak lakóira a városi művelődési házak vonzását. Miről is van szó tulajdonkép­pen? Például a mai értelem­ben vett színházat játszani Nyársapátiban, Csemőn és más kis községekben nem le­het és nem is lenne kifizető­dő dolog. Ám az ott élő em­berek — a televízió mellett — igénylik a színházat ott is, akárcsak a városokban, ahol ennek minden feltétele adott. Mi a teendő? Közönséget szer­vezni, színházi buszokat biz­tosítani. Ehhez azonban csak a művelődési központoknak van ereje és lehetősége. Ezen a lehetőségen is túl­mutató, elgondolkoztató ja­vaslat hangzott el a közös vb- ülésen. A művelődési házak igazgatóinak sok idejét veszi igénybe a hivatásos művé­szek, társulatok, együttesek szerződtetése, e rendezvények szervezése és lebonyolítása. Nem lenne érdektelen egy fiók rendezőiroda felállítása e tájegység keretében, amely a két városban és a községekben — a helyi igényeknek megfe­lelően — magára vállalná ezt a nem kis utánajárást kívánó feladatot. A táj centrikus népművelés gondolata a ceglédi járásban és annak két városában ma már tanácsok által is elfoga­dott, megvalósításra váró tény. Az elkövetkező időszak fel­adata lesz, hogy a megye más tájegységein — a Galga völ­gyében, a szentendrei járás­ban, Vác vonzási körében és másutt — követésre találjon ez a helyes kezdeményezés. Prukner Pál Egy agglegény őszi vasárnapja Elmúlt a nyár, reménytelenül-------------------1_ zuhog az eső, p edig ma napfogyatkozás lesz, a tu­dósok szerint délelőtt 11 órakor kez­dődik. Mosit kilenc óra, addigra még kiderülhet, de nem valószírfű azért, hogy a távcső lencséje kiégeti a sze­memet. Nincs is távcsövem, és az eső sem fog alábbhagyni. Nem is szep­temberi eső ez, inkább didergő, október végi eső szakad az égből. A nyitott ablaknál állok ingben, glóriában. Lúdbőrözök, de lusta va­gyok elmozdulni. Szép kertet vará­zsolt a nyár ablakom alá, most az eső földig alázza a rózsaszirmokat. A rózsaszirmok mint részeg férjek elől menekülő asszonyok, hangtala­nul sikongatnak, kapkodják fejüket, mindhiába. Szép fényű hajuk, szir­muk csomóstul a sárba hull. Köröt­tük a dús zöld fű borzongva hullám­zik, mint a tenger. Eljövök az ablaktól, a fürdőszo­bában ázik egy lavornyi nylon in­gem. Tán már szaga is van, bár hét­közben kétszer is öntöttem a vízbe Unimót. No nézzük, egész jót tett nekik az egyheti ázás. Tiszta langyos víz, újabb adag Unimo, 11-re kész vagyok a hat darab inggel. Jöhetnek a gatyák... Nem, nem, először a ny­lon zoknik, ez a víz még jó lesz ne­kik. Nézem magam a tükörben, sző- ________________ rös vagyok, dél­után jön Anna. Hat éve minden va­sárnap délután feljön. Délelőtt a há­ziasszonyom a templomba megy, nyugodtan moshatok! Istenem, hat­százért még moshatok is... D élután az öreglány felmegy a Hárshegyre, ott ápolják egyetlen fiát a sárga házban. Agysérülés. Há­borús. Ez az öregasszony vasárnap délutáni programja, már több mint húsz éve. Egész héten haragszom rá, vasárnap minden bűnét megbo­csátom. Mintha hozzám imádkozna, feloldozom, pedig nagyon rigolyás vén szipirtyó. Elrendelek magamnak öt perc ci­garettaszünetet, a gatyák előtt ki­megyek ismét a szobámba az ablak­hoz. Reménytelenül konok az ég. Anna jön, délután háromkor itt lesz, addigra mindennel kész leszek. Csúnya esős vasárnap, de Anna min­dennel dacol, a hideg esővel is, Anna itt lesz. Értelmes, okos lány, imá­dom. Néha, ha dühös vagyok elza­varom, azután rohanok utána, mint az őrült és visszacsalom. „Szeretlek kedvesem, szeretlek té­gedet ...” Szavalom néki Petőfit. Ö sír, sírva csókol és ölel. Utána ká­vét főz a konyhában, a házinéni re- sóján. Derekára törülközőt csa­var, papucsom a lábán és behozza a kávét. Azonnal átöltözik, a törül­közőt leveti és belebújik a fürdőkö­penyembe. Ilyenkor olyan törékeny, olyan védtelen, úgy szeretem és sze­retném magamtól is megvédeni. De csak dörmögök, nehogy észrevegye érzékenységem. — Gyenge a fekete — ezt minden vasárnap elmondom, és ő minden vasárnap így válaszol: — Te olyan vagy, mint a kutya. Örömödben is, arra is akit szeretsz, csak csaholni tudsz. Pontosan úgy, mint az ellenségeidre, akikre ha­ragszol. — Ne plagizálj! Ezt én már hal­lottam valahol — válaszolom, de tudom, hogy amikor először hallot­tam is, szívenütött ez a megállapí­tás. Telitalálat, de miért pont Anna ismételgeti. Visszamegyek » fürdőszobába, ____________í___ hálóinget, atlé­tatrikót, zsebkendőt, alsónadrágot mind be a gépbe. Órám a tükör tartószögén lóg: tíz perc be, tíz perc ki... A kád tele tiszta hideg vízzel, öblítek. A házinéni minden vasárnap este, ha megjön, a sok fehérnemű láttán arcot vág és elhúzott szájjal azt kérdi, miért vagyok én olyan smü- cig? Miért nem viszem a fehérne­műimet a Patyolatba? — Csak! — válaszolom minden vasárnap ismét ugyanazt, mert szo­morú vagyok, mert Anna ilyenkor már elment, mert nincs kedvem a beszédhez, mert hatszázért: csak! Egyszer azt válaszoltam, hogy ez az én munkaterápiám. A néni akkor sírt, éjfélig mesélte, hogy a fia mi­lyen, hogy látja a szemén, mindent megért, ha beszélnek hozzá, de vá­laszolni képtelen. Akkor, azon az éjszakán hajnalig vigasztaltam. És ez bizony egy kissé fárasztó volt., Tizenkét órát harangozták a Má­tyás-templomban, illetve a rádióm­ban, amikor megjött az öreglány. Már szombaton megfőzött magának, most csak melegített, evett és már búcsúzott is. Én is feltettem a kon­zerv sóletot a gázra, feljavítottam két szelet sültszalonnával és hagy­mát pirítottam alája. Az ebéd rövid volt és ízetlen. ________________ A hagyma sem s egített. Ismét az ablakba álltam, cigarettáztam, lestem az utcát, vár­tam Annát. A felhők csöndben sza­kadoztak, valahonnét előbújt a nap és feltámadt a szél. Jött Anna. A sarkon befordult, orkánja mint in- gyal szárnyai repültek szanaszét. Szoknyáját minden lépésnél feltűrte a szél, combjai asszonyosak is, leá­nyosak is. Hogy takarjam el? Megérkezik, liheg. Elmondom mi­re gondoltam, míg jött. Arca piros, ajka nyitva, fehér gyöngyfogai ked­vesen csillognak és megszólal: — Irigy kutya vagy. öreg moró- zus, rabiátus agglegény. Feudális főúr, aki azt hiszi, hogy én az ő java, birtoka, jószága, jobbágya va­gyok. Ez már a biztos öregedés je­le. Mindezt még kabátban mondta, nevetett, szellemes akart lenni, de erre csak akkor döbbentem rá, ami­kor már a pofon elcsattant. Rámnézett, nem sírt, nem rohant el. Csöndben kigombolta a kabát­ját, levetette a szoknyáját, blúzát, mindenét. A törülközőt maga köré csavarta, és nem csókolt meg. Ki­ment a konyhába, megfőzte a fe­ketét, behozta, átöltözött, de nem a fürdőköpenyembe, hanem a saját ruhájába bújt vissza. Fejem két ke­zébe fogta és a szeme most már könnyes volt. — Szóval itt az ősz, beszökött a mi szívünkbe is? — kérdezte, s a kérdéstől a szívem majd megsza­kadt. — Elmegyek, kisöreg... Nem tudtam, képtelen voltam _____________ utána futni. Oda­á lltam az ablakhoz és csak néz­tem Anna eltűnő alakját, az ismét zuhogó esőben. (suha)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents