Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

*

ft

res» me c.rti

'&£friap

:<>6S. SZEPTEMBER 2 3.. VAS AR NAP

SIMON EMIL:

A kazánházban

A fűtő az árára nézett. ^ Éppen a hármasra ugrott a ^ nagymutató, amikor a fiú be- ^ settenkedett. Mérgesen rán- \ colta a homlokát, nem szeretnie a fiút. Folyton késett, s a n munkára is noszogatni kellett, n A gyárnak csaknem minden n részlegét végigjárta, most ^ meg idehelyezték. — Farag- \ jón embert belőle! — mond- í ta az üzemvezető.

$

^ A fiú bólintva köszönt, \ gyorsan átöltözött, aztán oda- n sündörgött a fűtőhöz. Monda- n ni akart toalamit, de a másik n megelőzte. — Tudom, össze- ^ csomósodtak a villamossínek! § — A fiú vállat vont. Kemény $ embernek ismerte meg a fű- ^ töt. Nem félt tőle, de azt már ^ mégsem merte megmondani, ^ hogy ma éjjel okvetlenül el k kell szaladnia egy órára. Megígérte a fiúknak! Nagyon fontos!

A fiú felült a vaskorlátra, a tekintete elkalandozott.

— Mit nézel? — kérdezte szigorúan a fűtő. A fiú a fehérre meszelt falra mutatott, ahol az árnyékuk magasra nőve hajladozott.

— Ott vagyunk mi — mondta.

— Ez nem cirkusz! — för- medt rá haragosan a fűtő. — Inkább azt figyeld, mit csinálok!

— Én nem akarok fűtő lenni! — vágta rá hetykén a fiú.

A fűtő szemében ez volt a legnagyobb sértés. Legszívesebben felpofozta volna a fiút. Máskor talán meg is lenné, de most fékezte magát. Minden percben értesíthetik hazulról, hogy megszületett a fia. Mert az bizonyos, hogy fiú lesz!

— Csak azt tudnám, minek jöttél ide? — kérdezte haragosan.

— Tettek! — mondta rá a fiú. Amíg a fűtő a kazánnal bajlódott, lopva az órára lesett.

A fűtő kezet mosott, leült az asztalhoz, evéshez terített. Egyszer csak odajött a fiú is, összegörnyedt a pádon, gyomrára szorította a kezét.

— Mi bajod van? — kérdezte a fütő.

— Fáj — mondta a fiú.

— Mese! — legyintett a fűtő.

— Jó, majd ha elvisznek a mentők, megtudja! — A fűtő abbahagyta az evést, elsétált a kazánok közé. „Legjobb, ha nem törődöm vele! — gondolta. — Reggel majd szólok ez üzemvezetőnek, helyezzem máshová!”

' A fiú a szeme sarkából 5 sandított a fűtőre. Azt már 5 látta, hogy a gyomorgörcsöt § hiába színleli. Az óra mutatóba vészesen kapaszkodott ^ előbbre.

d — Salakozunk! — adta ki a d fűtő. — A fiú megdermedt, d Ha nekifognak, hajnalig nem ^szabadul! Kelletlenül tápász- § kodott fel a pádról. Magára d szíjazta a védőálarcot, közben d sebesen forogtak a gondola- d tói. Ha lemegy a pincébe, a la- d pattal elvághatja a szellőző d vezetékét! Akkor aztán nincs d salakozás!

^ A fiú kinyitotta a pince vas- d ajtaját, majd döngve becsapta d maga után. A fűtő várta a du- d dajelzést. Egy idő múlva tü- 5 relmetlenül dörömbölni kez- d dett a vasajtón. Nemsokára dfelbukkant a fiú. d — Bedöglött a szellőző! — ^ mondta.

d — Hozd az álarcomat! —

^ kiabált rá a fütő. Felcsatolta d az arcára, rohant le a pincédbe. Megnyomta a szellőző in- d ditógombját, de a motor való- ^ ban nem indult. A fűtő szil- d kozódott. A salakozást már d nem lehet halogatni, d — Felváltva lapátolunk! — § szólt ki a fiúnak, d — És ha mérgezést kapok? d Nem kényszeríthet rá! d A fűtő keze ökölbe szorult, d — Jó, majd én lemegyek! Ti- d zenöt perc múlva szólj értem, d Közben a gőzmutatókon is d rajta legyen a szemed!

y

^ A fűtő visszament a pincé- ^ be. Kinyitotta az elérhető kis S) ablakokat, hogy legalább azo- ^ kon jöjjön be friss levegő.

^ . ...

^ Az égett s~én darabosan d ömlött ki a kazán alól. Lila d lángok röpködtek a maró, gá- d zos izzásban. Vizet locsolt d a salakra, sárgás gőz csapott 5 fel a mennyezet felé, alakta- | lanul gomolygott.

^ A fiú ijedten nézte az órát. ^ ..Most már mennem kell! De d akkor ki szól Feri bácsinak?” ^ — Kiment a kazánház elé, d hátha találkozik az éjjeliőrrel, d s akkor rábízhatja a szolgála- d tot. De az őr éppen nem járt darrafelé. Visszaszaladt. Nem d várhatja meg a fűtőt, mert d akkor már nem jut ki innen, d Egy pillanatig tűnődött, majd felkapott egy nagy darab sze- net és teljes erejéből a vasaj- 5; tóhoz vágta.

d A fűtőnek már parányi tűk d szurkának a szemét, kaparta torkát a füst. A vasajtó dön- d dülésére felriadt. Hirtelen d nem is gondolt arra, miért így d jelez a fiú. Felkapaszkodott a ^ lépcsőn, letépte magáról az ál- ^ arcot, kiment a friss levegőre. § Sokáig kapkodva lélegzett, d Amikor kitisztult a feje, visz- d szament a kazánházba.

^ Kiabált a fiúnak. A nagy d csarnokban kavorogva vergő- d dött a hangja: „Hol lehet?” — ^ gondolta dühösen. Körüljárta ^ a kazánokat is, de a fiút nem d lelte.

d

| fáradtan ieülí. Megtöröl- ^ te verejtékező arcát, ivott a ^ vizeskancsóból. „Szóval mégis | itthagyott! Meg is szédülhet- % tem, bele is bukhattam volna d a tüzes salakba!”

^ Felkelt, ellenőrizte a műsze- d reket, lapátolt a tűzre. A két S kazán kezesen feküdt, mint ^ jámbor barmok a meleg istál- s lóban.

FODOR ANDRAS:

A bizonyosság

Mikor megmondták halálod hírét, a lépcső és a ruhatár között, nem tudott fészket verni bennem se rémület, se fájdalom.

Nyelvem a megtanulható szomorúság leckéit kezdte mondani.

S a szökni próbált öntudat ridegen visszanéző sugarában józanná dermedt minden mozdulás.

Mikor melled fölött megálltam, ott, hol nemrég, vergődő árapályon a létezés utolsó lüktetése belefagyott a bordák kosarába —, nem éreztem csak keserűséget, az itthagyottak megcsúfoltatását.

Békén, a kíntól, vádtól illetetlen jénylett a fej dér és viasz-nyugalma. (Valószínűtlen tű gyanánt szaladt föl Ct. meredek ránc nyakkendőtől az állig.)

De másnap, messze, fönt a szélsikárolt nyugati ég rézága közt, a város alkonyatán az utcatorkolatban, midőn izgága fogazatként kavarodón egymásba kulcsolódik váltak, karok sakktábla-rendje, egyszerre csak rámtört a bizonyosság: te már nem éled ezt az időt. Árnyék-testvér, örökre kiszakadtál a folytatás minden párhuzamából.

NYERGES ANDRÁS:

Varázslat

Fekete szemek, vörös szájak, gyönyörű, ostoba varázslat, naponta meggyötörsz, verejték lep el miáttad, nincs segítség, fekete, vörös gyöngyök, gyöngyök, megyek az utcán, szembejöttök, arany haj, vörös haj, zizeg, száll, veletek-nélkületek egy fáj, százszor szomjazom rátok, undor taszít, de megszomjazom újból, vacog a fogam, láz fűt, fagy ráz, elvetél mindig minden hajtás, virág sosem bomlik belőle — de mindig hiszem, hogy jövőre.

5 ILLYÉS GYULA:

Vasúti söntés; balladával

A tömzsi kis gyári pohár magától is azt mondja: Csönd! a bor-tócsás asztalról fölemelve az őszülő sorompó-kezelő gyári-tömzsi ujjai közt.

Nyúlva épp oly egyforma poharakhoz épp oly egyforma ujjaikkal I

a pályamunkások bólintanak, az épp oly egyforma szívükben.

Itt van a csönd, s csöndnek is marad De oly nyílt: bárki beleszólhat, akár egy kertböl-hangzó operába.

így folyik le hát szó nélkül a férfi-ünnepi beszéd, az egyedi nagy vallomás, a szóló ária: özvegy magányrí téli ágyról, fűtetlen konyháról, havas magányban, fűtetlen fülről; szájról, mely szó-fűtetlen. —

De a kiszolgálóleány tovább siet, le-leguggolva az ablak előtt, hogy bejött-e már a hétvégi külön-vonat.

Ifjúsága zsúfolt honában, kerengve küld egy mentegetődző mosolyt a a tartalékból, amely megmaradt vasárnaptól, testében bujdokolva, s ki kell, hogy tartson szombat estig, tisztára gyújthatóan.

Ez is egy szólam.

Míg a tömzsi poharakat lerakják, bólogatva szinte, az egyformán okos kezek.

lány

SZEGÉNY EMBEREK LAKOMÁM

' ww/////////////////////////////////////////////////////////////////////y///////^

Az őszirózsás forradalomnak, a, KMP megalakulásának, a Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenéves évfordulójára készül a megyei könyvtár. Terveik között szerepel többek között önálló Irodalmi műsor, az évforduló témaköréhez tartozó filmek bemutatása a tanyavidékeken, általános iskolások vetélkedője, könyvankét. Év végén pedig önálló kiadványt bocsátanak ki. Címe: „A Tanácsköztársaság eseményei a korabeli megyei sajtó tükrében.” Szerzője a Pest megyei Könyvtár fiatal munkatársa, Boros Pál.

— Hány újság jelent meg a Tanácsköztársaság alatt a megye mai területén?

— Sok lap volt, de még több jelenhetett volna meg, ha nincs Olyan nagy papírhiány. íme a hozzávetőlegesen teljes felsorolás: Abony, Közérdek, (Monor), Nagykőrösi Népújság, Gödöllő és Vidéke, Ceglédi Népakarat, valamint a Váci Hírlap, az Uj Kor (Szentendre) és

a Váci Vörös Újság.

Különböző források például említenek egy Váci Proletár című lapot —, de ebbőll nem találtak egyetlen példányt sem.

— A felsoroltak közül melyek voltak a legrendszeresebben megjelenő, s legjobb lapok? Milyen történet fűződik hozzájuk?

— Nagyon jó lap volt a

Váci Vörös Újság, amelynek egy szélsőséges, reakciós kiadvány, a Váci Közlöny előzetes, jobboldali propagandájával kellett megküzdeni. Az először szociáldemokrata

Nagykőrösi Népújság, később — a megyében egyedül — napilap lett. Tudjuk, hogy Nagykőrösön az idegen csapatok bevonulását véráldozat követte: kivégezték a helyi direktórium vezetőjét. Magát a várost azzal is büntették, hosy sokáig nem lehetett önálló lapja ... A Tanácsköztársaság alatt a váci és a nagykőrösi mellett megyénkben nagyon népszerű, jó lap volt a Ceglédi Népakarat, amelynek radikális hangjából a kossuthi hagyományok továbbélésére lehet következtetni... Sajnos, a monori Közérdek-nek nincs ilyen szép története: a lap a Tanácsköztársaság előtt is, utána is ugyanazzal a címmel jelent meg. Nem csoda, hogy megtarthatta folytonosságát: az újság, még a proletárdiktatúra bukása előtt, elárulta a forradalom ügyét.

Ha valaki megkérdezné, milyen eredeti dokumentumokból próbáljon megismerni egy kort, elsőnek a sajtót ajánlanám. Régi lapok forgatása közben tanulságos dolgokat lehet megtudni változóról s maradandóról. A Tanács- köztársaság sajtója szivet ör- vendeztetően, egyben meghökkentően őszinte, nyers, egyenes, szókimondó — a forradalom nem kendőzi magát.

Próbáljunk bepillantani a proletárdiktatúra hétköznapjaiba Boros Pál kötetnyi jegyzete, s eredeti lappéldányok segítségével.

Kezdjük, találomra, a kulturális, művelődési, művészeti hírekkel, rendeletekkel, közleményekkel, utalásokkal; sói inkább szándékosan kezdjük ezekkel. Mert lakás, kenyér, ruha — minden-minden kevés volt. Kultúrából, művelődésből viszont igyekeztek any- nyit adni, s az addig kitaszítottak iparkodtak annyit befogadni, mintha a kenyeret lehetne verssel, dallal, olvasmánnyal pótolni... Vagy ahogyan Móricz szegény embere: legalább egyszer jól akart lakni nagyon, ha már lakodalomra terített asztal mellé ülhetett ...

Egy felszólítás: a házbizalmiak kötelesek bejelenteni

az írni-olvasni nem tudókat.

Vácott egymást követik a hangversenyek: a megillető- dött proletárközönség Lisztet, Schumannt hallgat. Gyermektársulat szórakoztatja az iskolásokat. Ugyanitt megalakul az Auróra Irodalmi és Művészeti Társaság. „Matheika János városi közoktatási és sajtóügyi biztos modern költeményei közül olvas fel” Felhívásuk a helybeli műkedvelőkhöz:

„A protekció kora letűnt —, •minden tehetségnek érvényesülni kell!” Tudósítás: A fővárosban hetven kisebb színésztársulatot alakítottak, hogy műsoraikkal felkeressék a falvakat. Szerzők: Gábor Andor, Szép Ernő, Bródy Sándor, Karinthy Frigyes, s természetesen, Ady Endre. Összeállító: Balázs Béla. A konferanszot Nagy Endre tanítja be ... Máshol a természeti szépségekre való igényre, s a természet védelmére figyelünk fel: Vácott megnyitották a püspökkert kapuit. De virágot kivinni nem lehet!

Az egyik cikkíró például sommásan támadja az értelmiséget. Ám a következő számban helyesbítenek: „Mi lenne orvos, mérnök, tápár, tanító nélkül? írók, művészek nélkül a lelkek durva anyagi életbe süllyednének”. Máshol az értelmiség társadalmi—szellemi helyzete, függése kerül szóba: „A rabláncra vert tanító —, önálló gondolkodásra alig tanítja az ifjúságot.”

Aztán itt van egy sereg hírben, cikkben, rendeletben

a parasztpolitika,

itt az összes jó, az összes rossz oldalával. Károlyiék földreformtörvényét a proletárdiktatúra nem hajtotta végre. Helyette a nagybirtokokon, de egyebütt is, szövetkezeteket szerettek volna alapítani. „A kis gazdák huzakodnak a termelőszövetkezeti termelés megszervezésétől. A nagykőrösi szegény földművesség azonban egyhangúlag mondta ki a

termelőszövetkezetek megszervezését” — írja a Nagykőrösi Népújság. És ki tudhatta előre, hogy a parasztok egy része azt a könnyítést, hogy a föld után nem kell adózniuk, úgy értelmezte: akkor az a föld talán már nem is az övék? Ezért volt szükség a rendeletre, mely megtiltotta, hogy lábon vágják le a zöld búzát... Ugyanakkor a sajtó a legnagyobb türelemmel érvel a különösen a parasztok körében elterjedt, torz hiedelemnek — a „nőközösség”, a vallás üldözése stb — ellen.

Meglepő, mennyi minden kezdődött el e néhány hónap alatt gazdasági területen is. Csak néhány kiragadott példa: Gödöllő mellett baromfitenyésztő, konyhakertészeti, méhészeti tanfolyamot szerveznek, lányoknak. Az ellátás mellett még zsebpénzt is kaptak. Hír: A Földművelésügyi Népbiztosság megkezdte a gyógynövények termesztését. Propagálták, segítették a selyemhernyótenyésztést ...

Aztán itt vannak a nehéz helyzetben, szinte megható felelősségérzetet, gyöngédséget, a részletekig kiterjedő gondoskodást bizonyító szociális intézkedések. Összeírják az ellátatlan öregeket, rokkantakat, elhagyott gyerekeket.

Nagykőrösön tervbeveszik

kórház építését. A váci városi munkás- és katonatanács határozata: 30—35 ágyas tüdőbe- tegkárházat állítanak fel. „Beteg gyermekek részére orvosi rendeletre piskóta olcsón beszerezhető —; írja a Váci Vörös Újság.

Milyen ízes plebejus-hangvétel, milyen új mérregetése a világnak: „A hivatalszolgáknak eddig... különböző egyenruháknak csúfolt maskarák viselését tették kötelezővé. A székesfehérvári polgár- mester már ki is adott egy rendeletet, amelyben megszüntette a hivatalszolgák és altisztek kötelező egyenruhaviselését, mert ez lealázó”. Amikor azt látják, hogy az értelmiségi, meg gazdag iparos-, kereskedőcsaládok lányai nem járnak sehová, mert már nincsenek zártkörű bálok: „Jöjjön kisasszony elvtársnő mikö- zénk táncolni! Mi szeretettel fogadjuk, ha ledobja régi elveit.” Más. „A napokban a munkanélküliek közmunkára rendeltettek ki, és ugyanakkor követelték, hogy a kávéházakban nagy számmal ülő dologtalanok is kivonuljanak végzésére”.

összecsukódik a jegyzettömb, behajtódnak a régi újságpéldányok. Hát ilyen volt, hétköznapjaiban, a forradalom: nem illedelmes, némely dologban hibát vétő, de jót és nagyot akaró, évszázadokat késett igazságot-osztó.

Padányi Anna