Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-18 / 219. szám
X. ÉVFOLYAM, 219. SZÄM 1968. SZEPTEMBER 18., SZERDA Hatvan év gyerme ARANY. ÉS GYÉMÁNTDIPLOMA — ÜNNEPSÉG A JÁRÁSI TANÁCSNÁL Hétfő délelőtt meghitt han- - ulatú, kedves ünnepség zajlott le Monoron a járási tanács nagytermében. A járási művelődésügyi osztály és a pedagógus-szakszervezet járási bizottsága köszöntötte a nyugdíjba menő pedagógusokat és iskolai technikai dolgozókat. A feldíszített teremben Tom- só Imre, a járási művelődés- ügyi osztály vezetője IGAZOLÁS A kisdiákokat, különösen az első osztályosokat, az édesanyák féltő gonddal bocsátják iskolába. A legnagyobb gondot Üllőn az Ecseri úti vasúti átjáró okozza. Igaz, ennél az átjárónál baleset nem történt még, de a szülői aggodalom a legteljesebb mértékben indokolt. A felnőttek figyelembe se veszik a lezárt sorompót, s úgy közlekednek, mintha szabad lenne az út. Ezt látva a gyerekek könnyen felbátorodnak, követik ők is a felnőtteket. Egyik nap vonat érkezett, a sorompót lezárták. Tizenkét kisdiák ácsorgott az átkelőhelynél, s én kíváncsian figyeltem, vajon átszaladnak-e a síneken. De a gyereksereg letelepedett a vaskorlátra, ültek mint a kisfecskék és beszélgettek. — Mire vártok? — kérdeztem. — Anyuka megtiltotta, hogy zárt sorompónál átmenjünk — válaszolta egyik kislány. A 12 gyerek közül egy negyedikes, három másodikos és nyolc első osztályos volt. A sorompó miatt kicsit későn értek haza, de késésüket, eltitkolhatatlan örömmel — igazolom. (egres) Melyik a leggyorsabb madár? . Nem a „levegő királya”, nem is a „villásfarkú fecskemadár”, melynek röpte annyira elragadja a'szemlélőt. Tudományos vizsgálatok megállapították, hogy a fecske és a sas óránként csak 45 kilométeres sebességgel repül. Sokkal gyorsabb náluk a postagalamb, 72 kilométert tesz meg óránként. Olyan nehézkesnek látjuk a fogoly repülését, pedig 80 kilométeres sebességgel szeli a levegőt. S mégsem a fogolyé a pálma, még őt is túlszárnyalja — a szó szoros értelmében — a sólyom, óránként 95 kilométeres sebességgel. A leggyorsabb azonban a vadkacsa, óránként 135 kilométert tesz meg. Holtai Gyula Szabó-varró tanfolyam Monoron A községi nőtanács szabóvarró tanfolyamot indít Mono- , ron. Jelentkezni szeptember 30-ig lehet Czeglédi Jánosné- i nál (Monor, Wesselényi u. 18.) i és a Magtermeltető Vállalat \ portáján. A lányokat, asszonyokat sze- | retettel várja a nőtanács ve- ! zetősége. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Horgász a pácban. Monor: Fiúk a térről. Tápiósüly: A leghosszabb éjszaka. Úri: Ripor- j terek gyöngye. Vecsés: Lássátok i feleim. . j t ^ 1 '* “A * méltatta a járás területén működő s nyugdíjba menő 12 általános iskolai neveiét, és két technikai dolgozót. A gyermekek, a szülők, a művelődésügyi szervek nevében köszönetét fejezte ki áldozatos munkájukért. Külön köszöntötte 50 évi nevelési szolgálatáért Molnár Mihály maglódi, 60 évi nevelési szolgálatért Riilöp Anna ve- csési nevelőket. "A továbbiakban Marton János, a pedagógus-szakszervezet járási titkára emelkedett szólásra, majd átnyújtotta Miolnár Mihálynak és Fülöp Annának az arany-, illetve gyémántdiploma tulajdonát bizonyító jelvényt. A továbbiakban az arany- és a gyémántdiploma átnyújtása után a szakszervezet és a művelődésügyi osztály képviselője jutalmakat osztott ki. Fehér asztal mellett ért véget a déli órákban a kedves kis ünnepség. (d. g.) Holnap Tanácstagi fogadóóra Lőrincz Ferencné járási tanácstag szeptember 19-én, holnap tanácstagi fogadóórát tart 9—13 óráig a vecsési tanácsházán. ' Kirándulások a bényei Népfront Tsz-ből A bényei Népfront Tsz tagjai, dolgozói valóságos kis „ismerd meg hazádat” mozgalmat indítottak ebben a hónapban. Egy férficsoport nemrégiben Egerbe kirándult, egy női csoport pedig Siófokra. A Budapesti Őszi Vásárt a tsz némiképpen kiegészített traktorosbrigádja nézte meg. Ezzel azonban még nem zárult le a sor, a kora ősz folyamán egy családos kirándulást terveznek Hajdúszoboszlóra* Egy-egy kirándulócsoportban átlagban ötvenen vettek, illetve vesznek részt, A költségek túlnyomó részét a szövetkezet fizeti. Mint a tsz elnöke elmondotta, a tsz tagjai, dolgozói derekasan dolgoztak, jól jön nekik, megérdemlik a ki- kapcsolódást, a pihenést. Holnap nyílik Vecsésen Bányász Béla és Gammel József képkiáiiítása Járási szinten is jelentős kulturális eseményre kerül sor Vecsésen. Holnap, csütörtök este hat órakor nyílik meg a József Attila Művelődési Házban Bányász Béla és Gammel József festőművészek képkiál| lítása. ünnepi megnyitót dr. Ikvai Nándor, a Pest megyei múzeumok igazgatója tart. A kiállítás szeptember 27-ig tart nyitva naponta délelőtt 10 -12-ig és délután 3—7 óráig. Belépés díjtalan. Harcszerű gyakorlat Monoron A megyei munkásőrség egyik törzse a monori lőtéren tartotta meg az őszi harcszerű gyakorlatát. A gyakorlat célja a harcig felkészültség fokozása volt, a munkásőrök példás fegyelemről tettek tanúbizonyságot, jó eredményt értek el. Eleslövészet Pihenőben A sajnálkozás nem segít Tulajdonképpen egészen másért látogattam én el a Graics családhoz, mint amiről most írni fogok. Tudtam, hogy Graics Gézáné az egyetlen ember Monoron — valószínűleg az egyetlen —, aki gyógynövények gyűjtésével foglalkozik. Erdőket, mezőket jár, s bár Somogybán — ahonnan idekerültek — nagyobb volt a választék — azért itt is akad elég növény. Tudja, hogy a csombormenta liláspiros virága könnyen összetéveszthető a kakukkfűvel, de az előzőnek erőteljesebb a föld feletti része, s hogy forrázatát bélféreg- üzőként használják. Ha ideje van, Jávorka—Csapody könyvét, az „Efdők—mezők virágait” olvasgatja, s Govannini —Szatmáry „Gyógynövényeink” című ismeretterjesztőjét. A Herbáriának szállít ezerjófüvet, komlót, kőhárs- virágot, bojtorjángyökeret... Nem, nemcsak pénzért. Hiszen olyan ez, mint a véradás — mondja —, sosem tudja az ember, kin segít, kinek lesz szüksége a gyógyszerre, amit az általa felkutatott, gyűjtögetett növényekből készítenek. Ö is egy cseppje a tengernek, a segítőkész emberek táborának ... Hát erről akartam írni. S arról is, hogy segítséget kér a gyűjtéshez, úttörők, iskolások, ráérő nyugdíjasok segítségét. Aztán másképp alakult. Mert találkoztam ebben a MunKásör utcai házban azzal az emberséggel, amelynek párjára ritkán akadni. Graics Gézáné 60 éves. A férje súlyos beteg már hosszú évek óta. Pillanatnyi szünet nélkül mozog, ráng a keze, az arcizmai. Az édesanyja — Graicsné anyósa — hónapok óta ágyhoz kötözve, jóformán mozdulatlanul él. Hetvenhat éves. Emelgetni, mosdatni kell őt. Három ember — egy szobában. Azaz csak kettő, mert Graicsné a konyhában alszik, s minden moccanásra éberen figyel. Figyelnie is kell, hiszen két élet van az éberségére bízva. Pillanatok alatt talpon van, ha úgy adódik, s minden éjszaka többször is fel kell kelnie. [ A házban lakó is van. Az 5 szobáját a két betegétől csupán egy ajtóra szegezett plüss- függöny választja el. Minden hangot hall, minden moccanást. S az ember szégyelli a gondjait idegenek előtt — még a zajokra is vigyázni kell. Graicsnénak égető szüksége lenne a szobára. A konyhában aludni nem a legideálisabb, egy nap közben elcsigázott, s éjszakai éberségre kényszerülő embernek. Nem, nem akarják az utcára tenni a lakót, hiszen az épületben van egy külön bejáratú kis szoba is. Graicsné nem lakhat ott, hiszen a két betegnek minden mozdulatát vigyázni kell. A lakó azonban semmiképp nem hajlandó átköltözni a felajánlott szobába. Hogy miért? Ez számomra is érthetetlen. Ö is egyedül él, a két szoba nagysága nagyjából egyforma, a külön bejárát is biztosítva van. Sajnálom, hogy nem tudtam beszélni vele. De ahogy Graicsné és az egyik szomszéd, akinél a lakó azelőtt élt, elmondják, sosem tartózkodik otthon, sokszor hetekre elmegy, nem is látni. Miért ragaszkodik hát körömszakadtáig a szobához, aminek használata Graicsék- nak — mondjuk így — létfontosságú!? A szomszéd így beszélt: „£n bizony sajnálom magukat, mert ezt az asszonyt (a lakót) ugyan ki nem teszik, arrébb nem költöztetik egy lépést sem.’’ Egyik oldalon az emberség, a másikon az embertelenség? Graicsné 60 éves. Hatalmas zsákokat cipel a padlásra, ahol a gyógynövényeket szárítja — egyedül. Kerítést ácsol, ássa, veteményezi, gondozza a ker- ,tet, tapasztja a ház lehullott vakolatú oldalát, ápolja a két magatehetetlen embert önzetlenül, zokszó nélkül — egyedül. Hogy mi lesz, ha egyszer ő is megbetegszik? Erről ne beszéljünk, mert erről ő sem akar hallani. De hogy tér meg ekkora emberség mellett, ilyen értelmetlen embertelenség? „Én bizony sajnálom magukat”, mondta a szomszéd. Csakhogy a sajnálat itt nem sokat jelent. Mert ez az a ritka eset, ahol a háztulajdonosnak van szüksége segítségre — mégpedig minél hamarabb. Koblencz Zsuzsa Évadnyitás függönytépéssel Az évadnyitó bálok szombatjait és vasárnapjait éljük ezekben a napokban. Monoron ezen túlestünk, azaz „túl-táncoltunk” a múlt szombaton. A fiúk és lányok véleménye szerint csodálatos volt a hangulat, ezt igazolja a 301, eladott jegy is. De beszéljünk mi most mégis másról, mert más is történt ezen a szombat estén a kultúrotthonban, aminek kevés köze van a hangulathoz. Arról például, hogy miért kellett a színpad körfüggönyét leszakítani a helyéről, s összetörni egy széket is? Idézzük az új igazgatónő véleményét: — Sokat jelentett nekem ez az évadnyitó bál, hiszen új munkakörömben az első bál volt ez. A bevétel jó volt, de ez sajnos, nem elég. A hangulat, ahogy a gyerekek mondták „a tetőfokára hágott”. Sose tudtam, hogy a „tetőfokot” függönyletépés jelenti. Egy kicsit kétségbe is estem. Az a szerencse, hogy az ilyen hangulatot a 300-ból csupán tíz fiatal idézte elő. ök azok, akik azt hiszik, hogy mert tizenévesek, s mert nekik még „nem sárgul a falevél” — hatásosabb .rendbontással fokozni a hangulatot. Jó lenne ezeket a fiatalokat meggyőzni arrál, hogy a jó ízlés határait igenis, be lehet tartani! Jó lenne, ha a rendezvényért felelős vezetőnek nem kellene bálok előtt idegnyugtatót fogyasztania., és a monori bálok színvonala nem holmiféle szélsőséges ízlésű gyerekek elképzelése szerint alakulna! Hát ennyit erről. Reméljük a kérés meghallgatásra talál. S még egy: szombaton ötórai teát tartanak a kultúrotthonban ismét, 7-től 12-ig. Ez a rendezvény a jó hagyományokon alapszik, s kérik a fiatalokat, hogy sötét, alkalmi ruhában jöjjenek el— mint ahogy azt már megszokhatták. (zs.) SPORT Döntetlen a járási rangadón MONOR-ÜLLÖ 2:2 (1:0) Vezette: Bagi Tóth — sok hibával. Szögletarány 6:2, Üllő javára. Kezdés után azonnal Monor volt a kezdeményező. Néhány támadás után, már a 8. percben gólt ért el. Kécs- kei szép, csavart labdával indította Petricset, aki felvezette a labdát, lőtt, az üllői kapus azonban belevetődött. A lepattanó labdát Kürtösnek már csak kapura kellett gurítania (1:0). Üllői ellentámadás végén Hang közelről fölé lőtt, két perc múlva pedig szinte ugyanúgy megismétlődött a gól előtti helyzet. Petries kapott ismét jó labdát, de a kapusba lőtte. Hét perc múlva újra Petries lőtt éles szögből egy méterről az üllői kapuvédő kezébe. A 22. percben Fenyvesi, majd a 26. percben Burján végezhetett szabadrúgást. Az utóbbi gyönyörű, külsővel csavart labdája a felső lécre hullt. (A negyedik gólszerzési lehetőség.) A 28. percben ismét Hang lőtt jó1 helyzetben fölé. Egy hazai támadás végén a tétovázó védők és csatárok közé rohant be Fenyvesi, nagy erejű lövése a kapu előtt suhant el. A 39. percben Holló, majd Körmendi lőtt kapu mellé. Újabb vendégtámadás, Szol. noki „gyertyát” lőtt, ezt Hang kapásból küldte kapu mellé. Három perc múlva ritkán látható bravúrral nyomta szögletre Hang szabadrúgását Rétfalvi. A második félidő első percében Burza lőtt kapura, nagy erővel. Rétfalvi alig tudta szögletre nyomni a labdát. A 15. percben egyenlített Üllő. A kaputól mintegy 22 méterre Szűcs lövésre szánta magát. Az erősen csavart labda becsapta Rétfalvit, aki balra mozdult, a labda pedig akadálytalanul hullott a kapu közepébe (1:1). Alig ért véget az ölelkezés a pályán, máris újabb gólt ért el Monor. Kezdés után az előretörő Petries 20 méterről lőtt, s a váratlanul kapura tartó labda a meglepett kapus lába között került a gólvonal mögé. (Nagy kapushiba volt, akárcsak Üllő egyenlítő gólja, 2:1). Üllő vette át az irányítást a gól után, Monor mindössze néhány erőtlen támadást tudott csak vezetni. A 26. percben csere történt a vendéglátóknál. Fenyvesi húzódást szenvedett, Gazda állt a helyére. A 32. percben ő volt, aki szép cselsorozat után lőtt kapura, a labda azonban a kapu mögött hullott le. A 39. percben nagy védelmi hibából Burza egyenlített (2:2). A győzelem reménye megcsillant Üllő előtt, amikor kavarodásból három méterről a kapufát találták el. Kemény, helyenként durva játék jellemezte a találkozót. Főként az üllői játékosok vették ki részüket. A játékvezető néhány elemi hibát vétett. A második félidő 35. percében kakaskodás miatt Baárt, s egy üllői játékost „tanácsolt el” a pályáról. Hasonlóan a legutóbbi hazai találkozóhoz, Monor ismét nyerésre álló találkozón veszített pontot. Többször kiengedték kezükből a:- irányítást, ilyenkor védekezésre szorultak, Üllő mind két gólja ilyen alkalomma esett. Hosszú percei voltak a találkozónak, amikor a hazai együttes teljesen szétesett, s csak a védelemnek — élén Hajdúval ■—köszönhető, hogy egy pontot itthon tudtak tartani. Bajkai és most Baár kiesésével újra növekedtek a gondok, a vasárnapinál lényegesen jobb, meggyőzőbb játékra lesz szükség a bajnokság hátralevő találkozóin. A monori együttesben Hajdú, Fenyvesi, Szolnoki, Petries voltak jók. Monori ifi—Üllői ifi 0:1. — d. a.' —
