Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-12 / 214. szám
1968. SZEPTEMBER 12., CSÜTÖRTÖK «M* menu BERENDEZVE: SK Cegléden a téglagyár melletti volt általános iskolát megvette a téglagyár. Pontosabban, elcserélték. Adtak helyette a Kossuth Lajos utcában egy lakóházat, amelynek az udvarában emeletes raktár áll. A raktárépületet átalakították, itt rendezik be a műhelyt sajátkezűleg a kisdiákok, míg a hajdani lakóház teremnyi szobáiban korszerű napközi otthon talált helyet. Kétszáznál többen tanulnak és játszanak majd itt a környék általános iskolásai közül. Foto: Gárdos Napirenden a fővárost ellátó övezet fejlesztése Ülést tartott a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága 1965-ben vezető szervek úgy határoztak, hogy Pest megyét Budapest ellátó-övezetévé fejlesztik. A kijelölt mezőgazda- sági feladatok megoldásában eddig elért eredményekről tárgyalt szerdai ülésén a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága. Megkezdték a főváros jobb ellátását célzó, úgynevezett tejövezet kialakítását. Eddig 8 tsz-ben épült, egyenként 300 férőhelyes korszerű tehenészet és 1970-ig újabb 14-et létesítenek. A megyében jelenleg csaknem 27 ezer holdon termesztenek zöldségféléket. Különösen a korai zöldség termesztésében tapasztalható erőteljes fejlődés, s ezt a határozat megjelenése óta 280 ezer négyzetméter fóliaalagút, továbbá 62 ezer négyzetméternyi melegágy és 12 ezer négyzet- méter termőfelületű üvegház megépítésével, üzembe állításával érték el. Az idén 8 palántanevelő telep készül, s egyúttal megkezdték a túrái hőforrás vizét hasznosító hajtatókombinát műszaki előkészítését is. A további terv: 1700 hold gyümölcsöst és 1200 hold szőlőt telepítenek. Az új ültetvények zöme csemegeszőlő, illetve bogyós gyümölcs lesz. Ez az ágazat 600 holdas szőlő-törzs teleppel, továbbá 10 hűtőházzal, számos feldolgozó üzemmel, csomagoló- és tárolóépülettel gyarapszik. A végrehajtó bizottság a feladatok további megoldására új intézkedési terv kidolgozását írja elő, mivel az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetésével lényeges változások következtek be a megye mezőgazda- sági üzemeiben. Az új programban főleg azon ágazatok feladatait szabják meg, amelyeknek eddigi fejlődése nem volt kielégítő. KŐRÖSHEGY Új orgona A Somogy megyei Kőröshegy község Árpád-kori műemlék templomában az idén hat alkalommal rendeztek nagy sikerű hangversenyt régi és új magyar zeneművekből. Az épület külsejét és belsejét jövőre rendbe hozzák, és új hangversenyorgonát szerelnek be. A restaurálási munkákat még az idén megkezdik.. A megyei képviselőcsoport látogatása a „keleti” járásokban Kedden, a Szövetkezetek Pest megyei Központjának igazgatósága a megyei képviselőcsoportnak bemutatta a kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat legújabb egységeit, új üzleteit. Pest megye „keleti” járásaiban az ország többi részéhez viszonyítva meglehetősen fejletlen volt a kereskedelmi és vendéglátóipari ellátás. A képviselőcsoport már korábban is többször foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ezen az áldatlan, helyzeten változtatni kell. Tavaly egy ízben már volt hasonló bemutató, amikor is a képviselők megtekintették a nagykátai járás, valamint ennek a környéknek az ellátottságát, illetve kereskedelmi egységeit. Akkor több észrevételt tettek, s a MÉSZÖV igazgatósága elmondotta az elkövetkezendő terveit. A Pest megyei képviselők kedden — dr. Wild Frigyessel, a képviselőcsoport vezetőjével az élen — megtekintették Pilis szövetkezeti üzleteit, majd Cegléden az új nagyáruházai, am fly mintegy másfél hónapja működik, s forgalmára jellemző, hogy augusztus hónapban nyolcmillió forint értékű árut adtak el. A vendégeket Szikszói Sándor, a Szövetkezetek Pest megyei Központja igazgatóságának elnöke tájékoztatta. Elmondotta, hogy a ceglédi nagyáruház az ország legkorszerűbb, s legnagyobb szövetkezeti áruháza. Az általános helyzetre sokkal jellemzőbb Abony község üzleti hálózatának állapota. Itt már több panaszt jegyeztek fel a képviselők. Az egész napos program Nagy- káta határában, a festői szépségű erdőben létesített Tölgyes csárdában fejeződött be, amely a jövőben mint idegenforgalmi érdekesség is — minden bizonnyal jelentős szerepet tölt majd be. A képviselőcsoport nevében dr. Wild Frigyes foglalta össze a tapasztalatokat: a kereskedelmi hálózat, s a vendéglátóipar jelentős fejlődést mutat ezeken az alföldi részeken is. Már egy esztendő alatt mérhetők az eredmények — mondotta —, s a MÉSZÖV, a SZÖVOSZ, valamint a helyi vezetők agilis munkája, tapasztalható ügybuzgalma azzal biztat, hogy a jövőben még nagyobb eredményeket talál majd itt , a képviselő- csoport. (DKJ) Jövedelmek é TELJESEN ÉRTHETŐ, hogy a munkások és alkalmazottak személyes ügynek kijáró figyelemmel és érdeklődéssel kísérik, hogyan alakulnak a bérviszonyok, s az új gazdaságirányítási rendszer nyereségérdekeltségrendszere révén mi kerül ezután a borítékba. Ez az érdeklődés fokozódott akkor, amikor a dolgozók az üzemekben megismerték a részesedési alap felhasználásának konkrét szabályait. Sőt, az egyes részesedési kategóriáknak kifizethető 80—50— 15 százalékos csoportmaximumok nyilvánosságra hozatala több helyütt — elsősorban a fizikai dolgozók körében — élénk vitát, helyenként ellenkezést váltott ki. Olykor, e kérdésről folyó eszmecserékben gyakran több volt a szenvedély, mint a tárgyismeret. Nem egy „hozzászóló” úgy vélekedett, hogy igazságtalannak tartja a részesedési alap pénzbeni felosztásának arányait, vagyis azt, hogy a munkások átlagosan bérüknek csak 15 százalékát, a vezető dolgozók pedig alapbérüknek 50, illetve 80 százalékát kaphatják ebből az alapból. Szerintük a részesedési alap felosztásának ez a rendszere indokolatlanul növeli a különbséget az alacsony és magas keresetű dolgozók * jövedelme között. VAJON MIÉRT és miben nincs igazuk az opponálók- nak? A részesedési alap felosztásánál miért megvalósíthatatlan az egyenlőség, amellyel a vitatkozók rokonszenveznek ? A kérdések megválaszolásánál mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az anyagi érdekeltség, a részesedési alap gazdasági célja: a vállalati nyereség növelésére való ösztönzés. Köztudott dolog azonban, hogy bármiféle ösztönzés, csak akkor lehet hatásos, ha olyan gazdálkodási tényezőkhöz kapcsolódik, amelyet az ösztönzőitek érdemben befolyásolhatnak. Ennek az elvnek értelmében a munkások és a beosztott tisztviselők anyagi ösztönzését nem lenne célszerű a mostaninál jelentősebb mértékben a vállalati nyereséghez kapcsolni. A nyereség nagysága ugyanis nagyrészt azon múlik, jó vagy rossz-e a vállalat vezetése. Előfordulhat, hogy a vállalat nem ér el nyereséget, vagy éppen veszteséges, noha a munkások kifogástalanul elvégeztek minden műveletet az általuk gyártott termékeken. Akkor történik meg ez, ha a gyártott termékeket nem lehetett megfelelő áron értékesíteni, vagy rendelés híján nem tudták a kapcsolatokat kihasználni. Éppen ezért született olyan döntés, hogy a munkások és beosztott tisztviselők akkor is megkapják a teljes alapbérüket, ha a vállalat veszteséggel dolgozik. De elvonják még az alapbér egy jelentős részét is azoktól a vezető dolgozóktól, akik irányítása alatt a vállalat nem volt képes jövedelmezően, nyereségesen működni. AZ IS IGAZ természetesen, hogy a nyereség nemcsak a vezetésen múlik, hanem nagymértékben a beosztott dolgozók munkájának mennyiségén és minőségén is. Éppen ezért — ha szerényebb mértékben is —, de őket is érdekeltté kellett tenni a vállalati nyereség növelésében. Ennek az elgondolásnak alapján született az az ösztönzési rendszer, amely szerint a beosztott dolgozók anyagi ösztönzése nagyobbrészt saját munkájukkal kapcsolatos, s csak kisebb részben függ a vállalat eredményeitől, míg a.vezetők anyagi érdekeltsége jórészt a vállalat összeredményéhez kapcsolódik. A vállalati nyereségből képződő részesedési alap ilyen egyenlőtlen felosztása tehát logikusnak, helyesnek látszik, nemcsak elvileg, hanem a gyakorlatban is. Válaszolni kell azonban még arra a kérdésre is, hogy ez az egyenlőtlen felosztás vajon nem a beosztott dolgozók kárára és a vezetők javára változtatja-e meg az eddigi jövedelemarányokat? MINDENEKELŐTT arra kell emlékeztetni, hogy a nyolcvan-ötven-tizenöt százalékos csoportmaximumok nem egynemű adatok. Ugyanis a harmadik kategória zömét alkotó munkásoknál a 15 százalékot a keresetre — ebben benne van például a túlórapénz is — míg az első és második kategóriánál a 80 és az 50 százalékot az alapbérekre vetítik. S hogy itt nemcsak szóhasználatbeli különbség van az alapbér és a keresetek között, azt mutatja az, hogy a legtöbb iparágban a munkások keresete kb. 10 százalékkal magasabb az alapbérüknél. De tudni kell természetesen a részesedési alap ‘felosztásáról azt is, hogy az a bizonyos 80—50—15 százalék csoportmaximum. Ezen belül egy-egy jól dolgozó munkás kaphat a részesedési alapból a keresetének 50—60, sőt 100 százalékát kitevő összeget is. Végül, de nem utolsó sorban a részesedési alap differenciált megállapításánál azzal is számolni kell, hogy ha a kereseti arányokban eltolódás fog bekövetkezni, az — a jelenlegi feltételeket figyelembe véve — minden bizonnyal nem olyan irányú lesz, hogy a vezetők bére a munkások béréhez képest növekedni fog. Aki alaposabban foglalkozott a részesedési alap felosztásával, az világosan látja, hogy az egyes kategóriákat együttesen tekintve a korábbi arányok — átmenetileg — sokhelyütt kisebb-na- gyobb mértékben még romlanak is a vezető beosztásúak rovására. Felelősséggel elmondható, hogy ez az érdekeltségi rendszer „a vezetői normák megtakarítását” jelenti. A KORÁBBI PRÉMIUMOK, jutalmak és év végi részesedés együttes összegét az I. kategóriába sorolt vezetők ugyanis csak akkor érhetik el, ha a vállalatuk a korábbinál számottevően nagyobb gazda20 EVES 20 évvel ezelőtt, 1948. szeptember 12-én adták át Budapesten az újjáépített Déli ősz- | ringésében. szekötő vasúti hidat, amelyet a háború idején a német fasiszták robbantottak fel. Az újjáépített híd fontos szerepet kapott ismét az ország vérkeT orlódás G abi barátom r— azaz Gábor, mivelhogy ha Gabinah becézem, igen kategorikusan közli velem mindig, hogy „és nem vadok Gabi, és Gábo vadok!” — igen alkalmatos médiuma lehetne egy olyan nyelvtudósnak, aki édes anyanyelvűnk sajátosságai terén végez kutatásokat. Mert benne még érintetlenül élnek és uralkodnak ezek a sajátosságok. Irtózik például a mássalhangzók torlódásától, és a világért ki nem mondana több mássalhangzóval kezdődő szót. Klárika nővérkéjét például következetesen Kájikának- hívja, a skatulyát iskatujának, ami némi támpontot adhatna ama titok megfejtéséhez is, hogy miképpen lett a latin schola-ból a magyar iskola. Legtöbbször a „strand” szó körül támad nyelvészeti vita közte meg apukája között, aki fejébe vette, hogy t&rik-szakad hozzáidomítja fia makrancos nyelvét ehhez a kegyetlen szóhoz. Ezen a szép, meleg koraöszi vasárnapon tanúja lehettem az egyik kísérletnek, amely imigyen folyt le. — Hová megyünk, Gábor? — adta föl a kérdést a pedagógushajlamú atya egyszem fiának, amikor gondosan elhelyezte az aktatáskájában a strandoláshoz szükséges kellékeket. — A tandja — válaszolta ujjongva a legényke. — Hová? — A tandja. — Nem a tandja, hanem a strandra! Mondd szépen így, hogy strand! — Tand. — Strand! — Tand. — Figyelj jól rám: s. . .t. .r.. .and. ■— Tand. — Gábor! Ha nem mondod szépen, itthon maradsz. Mondd hát: s... t... r... and. — Tand. A gyerek piei szája gyanúsam, görbülni kezdett. — Figyelj jól rám, fiacskám. így mondd: sssö-trand! — Gábor szeme fölragyogott, mint akinek hirtelen égi világosság gyűlt a fejében, és büszkén kivágta: — Ssssö- Palatínus1 (magyar) sági eredményt ér el. Akkora nyereséget, amely átlagosan eléri — nyereségnapokban számolva — a 30 napot! Ha azonban a vállalatoknak sikerül olyan eredményt produkálni, hogy a vállalat vezetője annyi jövedelemhez jusson, mint 1967-ben, akkor biztos az, hogy a beosztott dolgozók jövedelme a tavalyihoz képest növekedni fog. (Köztudomású ugyanis, hogy az 1967-ben kifizetett nyereségrészesedés napokban kifejezve minden ágazatban lényegesen alatta maradt az említett 30 napnak.) Az elmondottakból egyértelműen az következik, hogy a bérszabályozás új rendje — tehát benne az a bizonyos 80—50—15 százalékos csoportmaximum az idén és a következő néhány évben nem növeli a különbséget az igazgató és beosztott dolgozók — átlagjövedelme között. Holott ennek a különbségnek a növekedése kifejezetten kívánatos lenne. 1967-ben az igazgatók alapbére alig háromszorosa volt a munkáskeresetnek. A szakmunkások átlagos kereseténél az igazgatók csak kétszer keresnek többet, a legjobb szakmunkások keresetének pedig az igazgatói alapbér alig másfélszerese. (S ezek az arányok is csak akkor állnak fenn, ha a szakmunkások és az igazgatók napi munkaidejét egyenlőnek vesszük. Köztudomású azonban, hogy az iparban egyre több a napi átlagosan 8 óránál kevesebbet dolgozó munkás és sajnos egyre több a napi 10—12 órát, vagy ennél is többet dolgozó vezető. Ha tehát egy órára számítanánk a kereseteket, még másfél- szeres különbségek sem jönnének ki.) Az ilyen kereseti arányok nem tükrözik a feladatok nehézségeit, a felelősség és kockázat különbsége közötti tényleges arányt. Ennek hátrányos következményei már a múltban is számos problémát okoztak. Egyebek között azt, hogy a jó szakmunkások ritkán vállaltak magasabb munkakört, például üzemvezetői vagy művezetői beosztást. EZÉRT A JÖVŐBEN nem szabad visszariadni a kereseti arányoknak a mostaninál nagyobb differenciálódásától sem, ha ez a nagyobb teljesítményre, a hatékonyabb és kvalifikáltabb munkára való ösztönzést jelenti. Csak az ilyen ösztönzés és annak eredményeként kialakuló hatékonyabb munka biztosítja azt_az anyagi alapot, ami lehetővé teszi a keresetek és az életszínvonal általános, gyorsabb ütemű növekedését valamennyi dolgozó számára. Dr. Garám József A VESZPRÉM MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VALL. kirakatrendezőt keres veszprémi telephellyel. Jelentkezés levélben, vagy személyesen: Veszprém, Vöröshadsereg tér 3. Budapesti állandó munkára KIEMELT TELJESÍTMÉNYBÉRREL azonnal felveszünk kőműveseket, kubikosokat, ácsokat és férfi segédmunkásokat. Szállás, hetenként szabad szombat, j étkezés, utazási jegy van. JELENTKEZÉS: Április 4. Építő Ktsz Bpest Vili., Auróra u. 23.
