Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-12 / 214. szám

res T tit ci srMiriem 1968. SZEPTEMBER 12., CSÜTÖRTÖK Négy tenger kikötője lehet Budapest Nemzetközi hajóforgalom a Dunán Az európai víziútrendszer második legnagyobb folyóján, a Dunán, már a XII. század­ban megkísérelték, hogy a Fe­kete-tengeren keresztül eljus­sanak Konstantinápolyba. Ám a dunai hajózás kelet és nyu­gat között — egy Törökország­gal kötött szerződés alapján — csak 1718 után indult meg. A magyar hajózás a XIX. század vége felé kapcsolódott be a közel-keleti forgalomba. A du­nai hajózás megélénkülése ké­sőbb a hazai kereskedelmi flotta megalapítását követelte. A magyar államkincstár a harmincas években egy hol­land gyártmányú 500 tonnás „Appolináris III." nevű tengeri hajót bérelt az­zal a céllal, hogy a Duna—ten­geri forgalom gazdaságosságá­ra vonatkozóan tapasztalato­kat szerezzen. Budapest és az afrikai kikötők kapcsolatának megteremtésével a rendszeres duna—tengeri hajózás életké­pessége bebizonyosodott. A Ganz Hajógyár 1934-ben épí­tette meg az első Duna-tenger- járó hajót a magyar kereske­delmi flotta megalapításához, első tengeri útján Isztambult, Izmirt, Pireust, Rodost érintet­te, a Palesztinái kikötőkön át eljutott egészen Alexandriáig. A jól sikerült hajótípusokból sorozat lett, tagjaival az utób­bi két évtized alatt erősödött meg a magyar tengeri hajózás. E hajótípus kifejlesztésével lehetővé vált, hogy Budapest csaknem 1650 kilométerre a tengertől tengeri kikötő le­gyen, anyakikötője a Duna- tengerjáró hajóknak, amelyek ma már öt tenger húsz orszá­gának kikötőibe továbbítják rakományukat. A következő években a du­nai forgalom nagymértékű fel­lendülése várható. Mint a kon­tinens folyami hálózatának ge­rince, a Duna menti országok Védőöltözéktől az „otthonkáif Megnyílt a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat kiállítá­sa. Ez az első munka- és védő­ruha-bemutató az országban. A ruhák ezentúl nemcsak a célszerűség jegyében, hanem ízlésesen, többféle színben és modellben készülnek. Ötszáz szakember nézte vé­gig a megnyitón a kiállítást: a munkaruhák és munkaköpe­nyek mellett a speciális sav­védő és higanytaszító védőöl­tözékeket. És egy örömhír a nőknek: harminc fazonban, nyolc színben gyártják mun­karuháikat, szintetikus anya­gokból, divatosan. Ezeket a helyszínen is árusítják. A be­mutatott 42 modell közül sok az otthoni öltözék: a kemping­ruhák és az úgynevezett’ ,‘,ótí­fo­honkák”, melyek már 57 rintért is kaphatók. A kiállítás szeptember 15-ig tekinthető meg az Építők Ró­zsa Ferenc Kultúrházában. A fogszuvasodás alkonya Tíz év sem telik bele és úr­rá leszünk a fogszuvasodáson — jelentette ki dr. Seymour J. Kreshover, a washingtoni Or­szágos Fogászati Kutató Inté­zet igazgatója. Sikerült kimu­tatni ugyanis a betegséget okozó baktériumot. „Most ar­ra készülünk, hogy döntő üt­közetre induljunk ellene” — jelentette ki Kreshover dok­tor.'''” .............................. MIN DEN FEHÉR, MINDEN TISZTA, ULTRA MOSÓKRÉM A TITKAI Fokozott mosóhatás JLessáItított ár ULTRA MOSÓKRÉM 68 11,30 Ft helyett 10,- Ft MOSÓPASZTA 11,60 Ft helyett 10.- Ft Gyártja: EGYESÜLT VEGYIMŰVEK A Komárom megyei Fémipari Vállalat szakmunkástanulókat vesz fel ESZTERGÁLYOS, KÖSZÖRŰS VASSZERKEZET-LAKATOS ÉS HEGESZTŐ szakmában. Kollégiumi férőhelyet és teljes ellátást nyújtunk. A hegesztő szakmában a tanulóidő két év, érettségizett fiatalok számára másfél év. Jelentkezni lehet legkésőbb szeptember 15-ig a KOMÁROM MEGYEI FÉMIPARI VÁLLALAT SZEMÉLYZETI OSZTÁLYÁN (Tatabánya II., Vágóhíd út), vagy a MŰM. 312. sz. Intézetnél, Oroszlányban. egymás közötti kereskedelmi kapcsolatának elmélyítését szolgálja. A távlati tervekben foglalkoznak a Rajna—Majna —Duna összeköttetés teljes ki­építésével, az Odera—Duna- csatorna kialakításával a du­nai országok szakemberei. Ezek után a magyar főváros négy tenger, az Északi-, Balti-, Földközi- és Fekete-tenger kikötőjévé vá­lik. A Rajna—Majna-csatorna hálózati tervének előkészületei megkezdődtek. A Szovjetunió víziútrendszerének fejlesztése is napirenden szerepel. Ez a fejlődés a Dunát mint Közép- Európa legfontosabb vízi út­ját külön kiemeli. A fejlesztési terv keretében kezdődtek meg a román—jugoszláv al-dunai erőműépítés és a vízszabályo­zás munkálatai. Űj típusú toló­hajókat szerkesztenek a Raj­nára, a csehszlovák Duna-flot- tilla számára a Komarnói Ha­jógyár épít újabb konstrukció­kat, amelyek a Dunán egyhar- maddal több árut szállítanak. Európa kereskedelmének egyre nagyobb hányada áram­lik dunai kikötőkön keresztül. A forgalom gyors és biztonsá­gos lebonyolításához korszerű­sítik és újabb berendezésekkel szerelik fel a kikötőket. Ezek­nek az igényeknek megfelelően fejlődött ki az utóbbi években hazánkban a portáldaruk és úszódaruk gyártása. „Ganz" feliratot viselő portáldarukat szerelnek fel évek óta a cseh­szlovák, román, jugoszláv és szovjet Duna menti kikötők­ben. A magyar gyártmányú rakodóberendezések jól bevál­tak, és rövid rakodási időt biztosítanak a leggazdaságo­sabb feltételek mellett. Jugo­szláviában például közel 100 magyar.-portáldaru működik a kikötőkben. A magyar kikötők fejlesztéséhez is, a többi kö­zött a Csepeli Nemzeti Sza­badkikötőben, a dunaújvárosi kikötőben korszerű, magyar gyártmányú portáldarukat he­lyeztek üzembe, és tervbe vet­ték a kikötők gépesítésének erőteljes fejlesztését. E. M. A GÖNCI HORDÓ TITKA A tokaj-hegyaljai borvidé­ken nagyüzem van a kádár­műhelyekben. Eddig már több mint ezer hordót készítettek. A hordók zömmel a Hegyal­ján hagyományos 136 literes gönci, illetve a 154 literes szerednyei méretben készül­tek. Előnyüket a tudományos kutatások is igazolták: a ne­mes borok az ilyen méretű hordókban érlelődnek legjob­ban, ezekben nyerik a külön­leges zamatukat, illatukat. Göncön, az évszázados szo­kás szerint, a Telkibánya melletti erdőségek tölgyfáiból faragják ki a dongákat, még­pedig szélirányban, mert így a hordó évtizedek múltán sem „vetemedik”. Miniszoknyáért — száműzetés Malawi kormánya megtiltot­ta a miniszoknya viselését, mi­után Banda, az ország elnöke a vasárnapi misehallgatás után hazatérve, egy európai származású lányt látott „hiá­nyos öltözékben”. Az uralkodó párt vezetősége bejelentette, hogy a tilalmat megszegő nő■ két száműzik az országból TV.ELOZETES Irány Mexico A „Szegény milliomosok” című olasz filmet szeptember 18-án mutatja be a tv. Nem nagy igénnyel készült, de bizonyára könnyed nyárvé­gi szórakozást nyújt majd a nézőnek a szeptember 21-én bemutatandó, ismert operett- sémákra készült új tv-játék: az Irány Mexico. Tornászlányok és tv opera­tőrjelöltek küzdenek azért, Virágkompoziciók versenye Göteborgban Szeptember 13—15 között ti­zenhat ország részvételével Göteborgban rendezik az idei virágkötészeti Európa-kupát. A nemzetközi versenyen a vi­rágkötészetünk élvonalába tar­tozó Kovács Margit, a főváro­si Szent István körúti VIRÁ­GÉRT dolgozója képviseli a magyar színeket. A versenyen adott virágfaj­tákból. meghatározott idő alatt két kötelező virágkompozíciót kell elkészíteni, s két szabadon választott számot teljesíteni. Szerdán elutazott a verseny színhelyére Kovács Margit. Ve­le ment Radó Dezső, a Főváro­si Kertészeti Vállalat igazga­tója is, aki tárgyal a virágkö­tészeti Európa-kupa 1970. évi magyarországi megrendezésé- rőL Fekete sereg Több harckocsizó egységnél a harckocsiparancsnokok, ve­zetők, irányzók és töltőkezelők nemrégiben új típusú, igen tar­tós és tetszetős, fekete színű gyakorlóöltözetet kaptak. A különleges műszálból készült ruhák nagy sikernek örvende­nek a „fekete sereg” katonái körében. hogy kijussanak Mexicóba. Er­ről szól a film, vagyis a lányok tornásznak, az operatőrjelöl­tek, azaz csak egy, mert csak ő lehet az esélyes, hiszen saját sportkocsija is van, (nem hi­szem, hogy ez tipikus az ope­ratőrgyakornokok körében), természetesen nyer. ö megy az olimpiára szerelmével, az egyik tornászlánnyal. Ennyi azért kevés lenne, ezért a film alkotói meghízlalták a sovány mesét egy másik szállal, az ügyetlen csetlő-botló kistolvaj kalandjaival, aki (Latabár Kálmán), mindig a két fősze­replő (Voit Ági és Bodrogi Gyula) között lábatlankodik, hogy a film továbbviteléhez szükséges apróbb bonyodalma­kat megkavarja. Közben el­hangzik egy-két valóban szel­lemes, a mai életünk fonákjai­ra tapintó bemondás és egy pár kellemes dalbetét is, ame­lyeket a kísérőzenével együtt Kerekes János szerzett. A film operatőre, Czabarka György, szokványos képkompozícióival nem alkotott különöset. A film többi szereplői ifjú Latabár Kálmán, Szirtes Ádám és Kiss Manyi sem nyújtottak többet a filmbéli' lehetőségeknéL Nem lehet abbahagyni... A feketére sötétedett ajtón vakító fehér, névjegynagysá­gú papírlap rajzszöggel oda­erősítve. A tussal húzott fe­kete betűkről: Heuer Róza, látom, jó helyen járok. Kopogásomra határozott szabad a válasz. A kinti fél­homály igazi sötétet teremt a hatalmas szobában. A sárga fényű olvasólámpa két arcot emel az életbe. Az ősz hajjal keretezett, ma is sima hom­lokot, élénk barna szemeket: a tanító néni arcát, és Rafael­lé portréját a kezében tartott könyv címlapján. Sem meglepődés, sem el­utasítás nincs a mozdulatai­ban, ahogy félig fekvő hely­zetéből feláll a vendég üd­vözlésére, kezet nyújt: kézfo­gása erős és határozott, mint előbb a „szabad”, s kérdezi: — Mit tetszik, kedves? Kint elered az eső, csak most lobban fel a régi, szépen díszített cserépkályha mögött a tűz, jelt adva magáról. — Tizenöt éves voltam, igen, annyi, mikor rámsza­kadt a család gondja. Még is­kolába jártam, Budapesten, a tanítóképzőbe, de már taní­tottam nálam fiatalabb gye­rekeket, matematikára, né­metre. A húgomból is embert akartam csinálni, akkor még nagyon kicsi volt, én fedez­tem a taníttatás költségeit. Leányváron laktunk, a régi Esztergom megyében. Apám, tanár volt ő is, akárcsak a nagyapám, dédapám, meg öt nagynéném, és a nagybátyám, fiatalon meghalt. Édesanyám utána. Nehéz világ járt ránk. Ezerkilencszáznyolcban kap­tam meg a diplomámat... Hatvan éve, egy egész em­berélet, hatalmas történelmi sorsfordulók zaklatott évei, három generáció szenvedései, küzdelmei. — De akkoriban nem úgy volt, mint manapság, hogy a fiatal, kikerülve az egyetem­ről állást kap, taníthat rög­tön. Nekem nyolc évig kellett várnom a kinevezésemre. Persze már előbb idekerül­tem Nagymarosra, helyettesí­tő tanárnak. Hiába volt a diploma a zsebemben, pénzt csak akkor láttam, katedrára csak akkor léphettem, ha va­laki beteg lett, vagy gyerek születését várta, vagy a gye­reke betegedett meg. Képzel­heti kedves, milyen érzés volt, hogy az én jobb sorsom más bajától függ. Ezerkilenc- száztizennégyben tanítottam végig először egy egész évet, mert két tanárunkat is be­hívták katonának. Az egyik vissza sem tért, az ő helyére neveztek ki tizennyolcban. Az én életem csak egy hosszú egyenes, szikár vonal. Törések nélkül, nagyobb ki­lengések nélkül. Egy mondat­ban össze lehet foglalni. Ta­nító voltam. Az iskolába már nem járok be. De ha az üz­letbe megyek, s akármilyen kis csomagocskát hozok haza­felé, valaki köszön a hátam mögött, és kiveszi a kezem­ből. A kapuig elbeszélgetünk: szeretik, ha felidézem csíny- jeiket, mert mindegyikre em­lékszem, „hogy is volt, Róza néni”, kérdezik, aztán meg­emelik a kalapjukat, és men­nek tovább a saját útjukon. Nekik még sok a tennivaló­juk. Én meg bejövök az aj­tón, körülnézek; ez maradt nekem, és nyugodt vagyok. Örömmel veszem kézbe a ré­gi könyveimet. Aztán kopog­tat a postás, az Élet és tudo­mányt hozza, ez az egyetlen lap amit járatok, levelet rit­kábban hoz, de az külön öröm. Délután jönnek a ta­nítványaim. Egy kisfiú és egy kislány, németre tanítom őket. Mert ne higgye, hogy olyan öreg vagyok, 83 év még nem kor. Főleg a nők­nél. — Nekem mindig az volt a legnagyobb dicséret, amikor óra végén azt mondták a gye­rekek: de Róza néni, hisz ez nem is volt nehéz! Mikor lát­tam a szemükben felcsillan­ni, megértették. Erről nem lehet lemondani, amíg él az ember. Ha ötven évig taní­tott, azt nem lehet abba­hagyni. — Ja igen. Nincs azon mit mutatni, azt pedig úgysem tudom elmondani, mit érez­tem, mikor kézhez kaptam. Aranydiploma. Nem akartam hinni a szememnek. Két éve kaptam az oklevelet és a jel­vényt, azzal, hogy viseljem még büszkén nagyon sok ün­nepen. Én persze nem fogom. Nem szeretem a feltűnést, én magamnak való vagyok, min­dig is az voltam. Lehet, egy kicsit gőgös is. A gyerekeket szeretem, azok természetesek, szépek, ártatlanok. Tiszta a fejük és a szívük. Az emlékezés jókedvét hir­telen furcsa szomorúság vált­ja fel az arcán. — Nekem mégsem volt soha. Túl korán lettem önálló ahhoz, hogy megtanuljam, nem szorulok akárki kenyerére, „gondosko­dására”, meg tudok állni a saját lábamon. És túl korán ismertem meg saját magamat is ahhoz, hogy ne kótyave­tyéljem el vagyonért, vagy csak azért, hogy feleség le­gyek. — Dolgoztam, iskola után otthon tanítottam, sokszor es­te tízig is. Aztán kitártam az ablakokat, kimentem sétálni, s az emberek tisztelettel kö­szöntöttek. Hát ez volt az én életem. Nálam lakott a hú­gom a három gyerekével, a férje akkor már meghalt. A gyerekek betegesek voltak, sokat költöttünk orvosra. Alt­kor még nem ingyen receptre írták a gyógyszert... — Nem kellett hozzá sok idő, hogy megszeressem ezt a helyet. S aztán érdekelni kezdett a múltja is. A jelenét ismertem, benne éltem, tudni akartam, mi volt régen, mi­lyenek voltak az emberek, milyen szokások járták, s ér­dekelt a település geológiai története is. Kutatni kezdtem. Látja ezt el sem mesélem, ha meg nem kérdezi, mi ez a csomaglópapírba kötött, vé­kony könyv itt a polcon. Nem szeretek beszélni ezekről a dolgokról: kérkedésnek hat. — Többfelől érdeklődtem, túl azon, hogy itt is körül­néztem, a nagymarosi és a visegrádi katolikus templom iratai között, leveleztem a bé­csi, a budai levéltárral, több múzeumigazgatóval. Ennek az eredményeit foglalja ossza ez a füzet, amiben lejegyez­tem Nagymaros történetét Ma is olvasgatom gyakran, ha valami újdonság van, hoz­záírom. így még ma is gya­rapszik ... Varga Vera I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents