Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-09 / 186. szám

1968. AUGUSZTUS 9., PÉNTEK n«i Mtcrr.i :s Régi és új kérdőjelek A kérdőjelek mellett — szerencsére — találni felkiál­tójeleket is. Mint, például azt, hogy a Váci Kötöttárugyárban 1967-ben harminc újítási ja­vaslatot valósítottak meg, s ezek gazdasági eredménye 3 116 000 forint yolt. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az egyik újítás 2 800 000 forint ér­tékű többlettermelést tett le­hetővé, a majd’ hatmillió fo­rintot kitevő összeg fölösleges­sé tesz minden győzködést amellett, kell-e, nem kell-e az újítómozgalom. A kérdőjelek ettől azonban még mindig kér­dőjelek maradnak. KAMATOZÓ BÁTORSÁG Mindig kell ahhoz némi bá­torság, hogy az ember valami­re rámondja: nem jól van így, úgy viszont jól csinálhatjuk. A bátorság azonban kamatos­kamattal fizet; a gyárnak is, az újítónak is. A perion fedő- fonaias tréningruhák vásárlói­viselői jól ismerték azt az ap­ró hibát, hogy a tréningruha kézelője — randja, ahogyan a szakemberek nevezik — nem volt azonos színű a kelmével. A rand más anyagból készült, másként festődött, mint a kel­me. Oszoli György és Balázs Zoltán új technológiát dolgoz­tak ki — különben a jelentős újítások nagy része technoló­giai jellegű, s szerzői műsza­kiak —, növelték vele a rand tartósságát, biztosították a színegyezőséget, s ráadásul az importanyag helyett hazai da- nulon fölhasználását tették le­hetővé. Az eredmény: a ter­mék önköltsége 612 ezer fo­rinttal csökkent... Az ilyesfajta, kamatozó bá­torságra — a kezdeményező alkotókedvre — sok példa van a gyárban. A konfekcióüzem­ben például két női újító. Bo­kányi tÁszlóné és Sasvári Ká- rolyné eljárását alkalmazzák — a bundanadrág hátalépésé- nek elhagyását —, amivel 797 ezer forint megtakarítására nyílt lehetőség, s ugyanakkor munkaerő átcsoportosításra is módot adott. Fuksz Tibor és Molnár Gáborné, az embléma­gyártás bevezetésével 1 200 000 forintot, Micsinai György, Ba­lázs Zoltán és Rauscher István a Helenka néven közismertté és közkedveltté lett platírozott kelme Thomkins körhurkoló­kon történő gyártásával 2 800 000 forint értékű többlét­termelést biztosított a gyár­nak. Talán elég is a példákból, hiszen maga a tény, hogy egyetlen esztendőben hatmillió forintot tett ki a mozgalommal összefüggő haszon, meggyőző. Éppen ezért kell a kérdőjelek­ről bővebben szólni, hiszen egyetlen esztendőben hatmillió maga is ezt követeli, hát még \ ha a százezer és millió forin- \ tok másutt is kétségessé vál- ! tak. Márpedig azzá lettek. — fogalmát. Helyébe azonban nem lépett más, holott — például — a tréningruhákra vonatkozó újítás aligha való­sulhatott volna meg a fizi­kai dolgozók közül kikerülő közreműködők nélkül. Jelen­leg azonban nincs semmifé­le lényeges — mert formai van; tárgyjutalom... — ösz­tönző. Az az elképzelés ugyan­is, hogy ma már mindenki öntudatánál fogva fölkarolö- ja az újnak, áldozatkészen fárad érte. nem több illú­ziónál ; hamis illúziónál. A gyár újítási előadója, Rostás György, akivel — má­sok mellett — gondjaikról beszéltem, elmondotta, hogy a rendelet késői megjelené­se — december második fe­lében — miatt a gyárak csak az • év első negyedében dolgozhatták ki szabályza­tukat, s így három hónap eleve elveszett időnek számít. Hozzátette: csökkent a múlt esztendőhöz mérten a be­nyújtott javaslatok száma az év első felében, s különösen a műszakiaktól érkező, tehát éppen a legjelentősebb ja­vaslatokra áll ez. Ugyanak­kor a benyújtott javasla­tok műszaki színvonala ma­gasabb, a megoldott kérdé­sek bonyolultsági foka na­gyobb, mint a korábbi évek­ben. Ez utóbbi egészséges tendencia, de persze meg kell teremteni a kellő összhan­got e tendencia és az anya­gi alapok között. Mert más­különben óhatatlanul bekö­vetkezik a „lefulladás”, el­maradnak a műszakilag ma­gas szintet képviselő javas­latok. ha a szerzők az anya­gi elismerés minimális mér­tékét élvezhetik csupán. A JÓT JÓL SZOLGÁLNI Az újítási rendelet igen sok helyes és hasznos pasz- szusa lényegében azon szen­ved hajótörést, hogy a ki­egészítő pénzügyi rendelke­zések nem elég rugalmasak, körültekintőek. A kötöttáru- gyárban azt mondják: a jót jól kell szolgálni. A gondok ellenére ugyanis — hogy megint példát említsek — már folynak ■ a kísérletek az alapkelme gyártásnál a meg­levő gépek termelékenységé­nek növelésére, s ezzel a ter­vezett import gépbeszerzés fölöslegessé tételére; a var­rodában a termékek külső képét előnyösen változtató eljárások kísérleteit végzik. A gyár tehát nem akar, s nem is mondhat le azokról az előnyökről és — haszonról —, amelyeket az újítások nyújtanak. Éppen ezért nem kis energiával keresik az útját-módját annak, hogy a jelenlegi bűvös körből ki­jussanak, hogy szándékaik és anyagi fedezetük összeta-' lúlkozzék. Ehhez azonban a maguk energiája — önma­gában — kevés. A kormány — elsősorban a társadalmi szervezetek ész­revételei alapján — az ősz­szel napirendre tűzi az újí­tási rendelet kezdeti ta­pasztalatainak megvitatását, s minden bizonnyal alaposan foglalkozik majd azokkal a negatívumokkal, amelyek két­ségtelenül megvannak, s aka­dályozzák a gyorsabb kibon­takozást. A kötöttárugyár múlt évi hatmillió forintja, az abban sűrűsödő szellemi energia, s erőfeszítés azt iga­zolja, hogy e gyorsabb ki­bontakozás feltételei a szak­emberek körében nem hiá­nyoznak. Nem hiányozhat­nak tehát a különféle rendel­kezésekből sem! Mészáros Oltó Bővítik a turistaszállókat Természetjárók — MÁVAUT-osok Ifjúsági túra kedvezménnyel Nem véletlenül ült egy asz­talhoz az Autóközlekedési Tröszt és a Turistaellátó Vál­lalat. Közös elgondolásaikat tárták a résztvevő újságírók elé. Cél az eddiginél aktívabb turizmus, jó közlekedési le­hetőségekkel. Mindjárt bevezetőben - ke­rült szóba, hogy sajnos kevés az olyan turista kisvendéglő, amely a he­gyeknek nekivágó embe­reket olcsó étellel várná, sok szűnt meg az utóbbi idő­ben. Ennek orvoslása a kö­zeljövő fe! adata. A Turistael­látó Vállalat addig is sok milliót költ arra, hogy mi­nél több kirándulni vágyó embert fogadhassanak a már működő turistaházak. így Dobogókő, Lajosforrás és Nagy villám összesen 10 mil­liót kap az idén korszerűsí­Burmái vendégek a Fóti Gyermekvárosban tésre s a nagyobb befogadó- képesség feltételeinek megte­remtéséhez. Nagyvillámra még az idén odaér a víz és a vil­lany, a korszerű ellátás két alapvető feltétele. Az ország számtalan jelentősebb kirán- dulócentrumában mondemi- zálnak. Külön gond — saj­nos még gyakorlati intézke­dések nélkül — hogy az öt­napos munkahétre való átté­rés soklcal több lehetőséget ad a természetjárásra. Sok­kal több időt, de tulajdon­képpen nagy tömegű jelentkezőt hosszabb időre nem ké­pesek fogadni. Már segít az az elhatározás, hogy iskolai kirándulásokat, ifjúsági túrákat szerveznek és fogadnak el a főszezon előtt és után, és kedvező szolgálta­tásokat biztosítanak. A Turistaellátó Vállalat nem feledkezik meg a kirán­duló-vendéglők építéséről, il­letőleg a meglevők fejleszté­séről sem. S még egy jó hír: a köz­kedvelt Lajos-forrási turista­házhoz a KPM vállalta a fel­vezető út rendbehozását, a vál­lalat viszont az éttermet fog­ja bővíteni és központi fűtést szereltet fel. Orgona virágzás Tápiószecsőn virágzik az orgona. Pedig a tavasz már olyan régen elmúlt, hogy el is felejtettük. Félig kiszáradt tövekről fakadt az új hajtás, a tulajdonos és a szomszédok legnagyobb meglepetésére. A tizenkét fürt lila orgona Nagy István kertjében virult ki, idén másodszor. A jelen­ség egyelőre csak itt fordult elő — kaptuk a hírt Antal Erzsébet tudósítónktól. Még egy fagylalt rémtörténet Az olvasó bizonyára velem együtt unja már a „higiénikus” fagylalt készítéséről és áru­sításáról szóló gyakori beszá­molót, de annyi mérgezés for­dult elő megyénkben csak az idén nyáron is, hogy a szabá­lyok be nem tartóiról okvetle­nül név szerint kell megemlé­kezni. Mert a pellengér is a megelőzést szolgálja. így a tá- piósülyi eset nyilvánosság elé tárása szintén. A szigorított vizsgálat KÖ­JÁL orvosból és állami keres­kedelmi felügyelőből álló jár­őre egy 13 éves kisfiúval ta­lálkozott a tápiósiilyi utcán. Nagy erőfeszítéssel tolta a fagyialtos taligát. Viszonylag jól jövedelmező nyári foglal­kozást választott a kis általá­nos iskolás mozgóárus, ele ha már erre adta a fejét, kedves mamája tiszta ruhát adhatott volna rá, arról nem is beszél­ve, hogy alaposabban kimos­datva bocsáthatta volna min­dennapos üzleti útjára. Persze, a helyi szövetkezet tisztség- viselői, de legelsősorban a fagylaltkészítő szintén észre­vehette volna az apró árus tisztátalanságát. Ha ugyan van érzékük az ilyesmihez. Ha lenne ugyanis, már ré­gen észlelhették volna azt, ami a KÖJÁL orvosát, a fagy- laltoskocsit közelebbről szem­ügyre véve megdöbbentette. Rothadó szalma és tyúktoll tapadt a kocsiba süllyesztett fagylalttal teli tégelyek pere­mére. A szalma a jégverem­ből került oda. Tudniillik, hogy az olvadást meglassítsák, a közeli patak tükréből télen termelt jeget szalmával takar­ták le. A jég azért csak ol­vadt, a víz pedig megrohasztot- ta a szalmát és az ennek meg­felelően illatozott. A jeget, a hozzátapadó szalmával együtt mégis felhasználták. Ezt nem volt nehéz megállapítani.. Ám, hogy a tyúktoll hogyan ju­tott a fagyialtos tégelyre, nincs olyan vegyészeti laboratórium, de talán még Sherlock Holmes sem, aki kiderítse. Még a legtermészettudomá- nyosabban gondolkodó sem tagadhatja, hogy az ilyen ide­gen anyagokkal bővített fagy­lalt nem okozott tömegmeg­betegedést Tápiósiilyön, ez valóságos istencsodája. Ne­hogy azonban őszentfelségé- nek továbbra is fárasztania kelljen magát, arról gyors intézkedés gondoskodott. Hát­ha elmaradt esetleg egyszer a csoda, biztos, ami biztos, betiltották a mozgó fagylalt­árusítást. Nyéki Ferenc, a tá- piósülyi fagylaltüzem felelős vezetője pedig napokon belül megtudja mi vár rá a szalmás, tollas fagylalt miatt. Sz. E. Dr. Nyi-Nyi burmai oktatásügyi államtitkár vezetésével oktatásügyi küldöttség tartózkodik hazánkban. A vendé­gek augusztus 7-én délután Barna Lajos igazgató kísére­tében megtekintették a Fóti Gyermekvárost. A képen: a középiskolások kollégiumában. Szemüvegben: dr. Nyi-Nyi. KEDVEZMENYES TEHERAUTÓ-ÁRUSÍTÁS Az Autó- és Alkatrészke­reskedelmi Vállalat szombat­tól kedvezményes áron, 85 000 forint helyett 65 000 forintért árusítja a GAZ 51/A típusú teherautókat. Az AUTÓKER, miután megszűnt elosztó len­ni, fokozottabban tartja szem előtt a vevők érdekeit, s most az őszi csúcsforgalom idejére beszerzendő, tehát már az idei betakarítási munkákba bekapcsolódó, GAZ teherautókat kevesebb keres­kedelmi, közvetítői haszon­nal árusítja. NAGY RÉSZE ADÓSSÁG Az új — január elsején élet­be lépett — újítási rendelet szerint a vállalatok az 1966. és 1967. évben kiifzetett díjak át­lagát, de maximum a teljes béralap 0,5 százalékát fordít­hatják az újítások honorálásá­ra. Minden további kifizetés már a részesedési alapot, an­nak a dolgozókra közvetlenül jutó részét terheli. A 0,5 száza­lék a kötöttárugyárban — akárcsak a legtöbb iparválla­latnál — nagyrészt adósságba megy: a múlt évről áthúzódó újítások díjait fedezik belőle, mintegy kilencven százalékot ez emészt fel. Az idei újításo­kat tehát jórészt már a részese­dési alap terhére valósíthatják meg, s ez, különösen a kettes kategória esetében újabb kér­dőjeleket ír föl. Mert még eb­ben a, különösen erős kollek­tív szellemben dolgozó gyár­ban is gond megértetni, miért a részesedési kategória egyik csoportját terheli a kifizetés, amikor a haszon — az újítás gazdasági eredménye — az egész alapot növeli?! Nehéz is ezt megértetni, mert — ma­gunk sem értjük, mit kívánt ezzel elérni a rendelkezés? A másik, nem mellékes kérdőjel: az új rendelet el­törölte a közreműködők so­kat vitatott — s kétségtele­nül sok visszásságot is rejtő Sztriptíz a Bikában A debreceni Arany Bika grilljé- ben néhány hete minden éj­szaka levetkőzik egy fiatal sző­ke nő. Nem a meleg miatt, nem is erkölcstelen szándékkal, aludni sem vágy. Csak vetkőzik, mert ezt a szakmát választotta élete hivatá­sául. Egyébként egész éjszaka kellemes műsort adnak itt a fővárosi és a he­lyi művészek közreműködésével egy tízesért. Muzsika maximális meny- nyiségben, ital maximális áron. Énekelnek, táncolnak a művészek és ez a csinos leány, valószínű, rossz a fülhallása, éjfélkor vetkőzni kezd. Megszólal a vérpezsdítő tam-tam, kijön a nő, estélyi ruhája végigsep- ri a parkettet. A zenekar elé áll, finoman mosolyog és vetkőzik. Üte­mesen, a zenére, először a könyékig érő fekete kesztyűitől szabadul meg. Közénkdobja. (Milyen bájos.) Az­után hátat fordít és nagy graciózi- tással lehúzza ruhája cipzárját nya­kától egészen ... Igen, egészen a há­ta közepéig. Akkor ott a zár meg­makacsolja magát, az istennek sem megy, akár csak egy centicskét is . lejjebb. A vonagló ritmusból rángógörcsös vitustánc lesz, a graciőzitásból ide­ges kapkodás. — Istenem! — sóhajt az ezerarcú, egyszívű közönség és akkor a cipzár lemegy, * A zene felgyorsul, hangosabb lesz. A leányzó kilép a ruhából. Ott áll előttünk fehérneműben, illetve fe­keteneműben. Fekete nylonharis­nya, fekete harisnyakötő, fekete ... Nicsak, a bal combján két harisnya­kötőpánt a levegőben lóg, árván, bénán. A csattok valószínű, már az öltözőben előre eljátszották szere­pűket és kikapcsolódtak. A magyar ipar bosszúja! Micsoda blama: vet­kőzni kell és a harisnya már előre lóg. A lány szemérmesen félrefor­dul, akár az utcán, vagy egy kapu alatt és megigazítja lezser szerelé­sét. | órikálja magát, táncol egy ke­veset, forog, lassan körbe- körbe, hogy a befizetett tí­zesért mindent lássunk. Alapos, munkaszerető kislány lehet, gondo­lom. Ügyes kezű, szorgalmas masa- módlány lehetett volna belőle, ha iparra adja aranyos szőke fejét. Amíg mozog, eszembe jut Gyarmati Mihály, hazánk fia, a párizsi Folies Bergeres igazgatója. Ültünk az iro­dájában, beszélgettünk, bejött hoz­zá két félvér leány mezítelenül, vál­lukon a bundájuk csak úgy panyó- kára vetve. Bájosan köszöntek, mo­solyogtak, ahogyan csak a párizsi nő tud mosolyogni, leültek, kicsi kosarakból előszedték horgolásaikat és kezük, mint a motolla, forgatta a fényes tűt. Mi, magyar újságírók tátottuk a szánkat és igen jót mo­solyogtunk bajuszunk alatt, amikor Gyarmati barátunk azt mondta: — Higgyék el, uraim, ezek tisz­tességes feleségek, jó családanyák, sőt, mint látják, háziasak is. Fel­lépnek itt, a színházamban, estén­ként 30 frank a gázsijuk. Megéri, tömegesen jelentkeznek minden év­ben. Amikor Gyarmati ezt nekünk el­mondta, igazán nem gondoltam, hogy nyolc év múltán éppen a deb­receni Bikában látok majd nyilvá­nosan vetkőző nőt. Hiába, a művé­szet, a kultúra nem ismer országha­tárokat. A leányzó, fittyet hányva súlyos gondolataimnak, időközben felrakta a jobb lábát egy idősebb úr széké­re, s szép lassan, módszeresen le­felé gyűrte harisnyáját, és azt is el­dobta. Jobb érzésű, igazságos kis­lány a művésznő, ezt mindenki meg­állapíthatta abból az egyszerű tény­ből, hogy a bal lábával viszont egy lengyel társaságot tisztelt meg. | icsoda költemény egy ilyen harisnyalehúzás, micsoda mozdulatok. Benne az egész élet. Feszül a comb, a lábikra, ke­csesen hajlik a lábfej, mint balett­ben a spicc. Mondanom sem kell, az a harisnya a lengyel testvérnép fiaié lett. — Áh, Európa — mondották meg­hatottam A leányzó sok mindent levetett még, de azért nem mindent. Dobpergés, sötétség. Volt leányzó, nincs leányzó. A zenekar tapsolni kezd, kitör a tomboló tapsorkán. Tánczene. A művésznő visszajön, utcai miniben. Felkérik, táncolni megy. Az egyik cinikus zenész oda­viszi hozzá a fekete melltartóját és azt mondja: — Ez a parketten maradt, szivi. A leányzó nyugodtan ráteszi a holmit a szék karfájára és tovább táncol. Végtére ez a munkaeszköze. A Folies Bergeresben fél évig ad­nak egy műsort. Ott az egész szín­ház meztelen, csak az igazgató és a jegyszedők nem. Elzarándokol ide minden külföldi, legjobban a tehe­tős amerikaiak. A jegy méregdrága, a magyarok ingyen mehetnek és az igazgatói páholyból nézhetik a mű­sort. Azt mondja Gyarmati: — Tudják, uraim, a vér nem vá­lik vízzé ... Elvégre magyarok va­gyunk. Ms ott, Párizsban, az előadás vé- 13 gén, a szép mezítelen leányok lemennek a nézőtérre, karon kapnak egy-egy totyakos amerikai turistát és felviszik őket a színpad­ra. Az öregurak a mezítelen höl­gyekkel összekarolva járják a kán­kánt. Igaz is: az uraknak először térdig fel kell gyűrni a nadrágju­kat. így mulatságosabb a látvány. Azok a szőrös, remegő, pipaszár férfilábak! Minden pénzt megér ez a látvány. Gurul az egész nézősereg. A produkció végén fájdalomdíj­ként a színház igazgatósága hatal­mas üveg parfümöket, miegymást oszt szét az amatőr táncosok között. Debrecenben kihagyták ezt a fi­gurát és úgy hallottam a vájtfülű kollégáktól, hogy Pesten is szegény az eklézsia az ilyen sztriptízbárok­ban. De én nem veszítettem el a hi­temet, mert tisztában vagyok azzal, hogy tanulékony nép vagyunk, igaz­ságérzetünk nagy, ha kell, lázadunk is. Igazságunkért. Kiverekedjük jo­gainkat. Ha egyszer megtudja a mi közönségünk, hogy ott, Párizsban hogyan mennek a dolgok ... S zobám a grill mellett van, le­fekszem, a dobos a fülemtől öt méterre veri a bőrt és csak egy papírfal választ el tőle. Valaki énekel: „Gimbelem-gombolom ...” jazz- ban, hogy modern legyen. (suha)

Next

/
Thumbnails
Contents