Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-09 / 186. szám

A “TáSfrirro 1968. AUGUSZTUS 9., PÉNTEK KIRÁNDULÁS Foto: Gárdos Kokain egy autógyárban A kaliforniai Fremontban működő egyik General Mo­tors autógyárban különös dol­gokra jött rá szombaton a rendőrség. Kitűnt: az üzemi étkezdében szabadon árusí­tották a heroint és a kokaint, sőt munkaidő alatt is ad­tak injekciókat. Egy 15 tagú csempészbanda havi 15 ezer dollárt keresett a bolton. A rendőrség akkor tudta meg az ügyet, amikor egy mun­kás az egyik futószalagon haladó kocsiban heroin-in­jekciót adott önmagának —, és elájult és kiesett a kocsi­ból. KÖNYVESPOLC /. M. Majszkij: Háborús emlékeim Bíróság előtt a halálos végű Boráros téri verekedés ügye A volt londoni szovjet nagy­követ memoárjainak tavaly megjelent első kötete — Uta­zás a múltba — jogos sikert aratott a magyar olvasóközön­ség körében. A siker nem csu­pán a szerző személyével, te­vékenysége sejthető kulissza- titkaival magyarázható, ha­nem — és nem is másodren­dűként — azzal a könnyeden őszinte stílussal, amit ritkán élvezhetünk diplomaták em­lékezéseinek olvasásakor. A memoárok most megjelent második kötete — az 1939— 1943. közötti időszakról — sem ad okot a csalódásra. Majszkij a személyes beszélgetés ol- dottságával szól a politika ne­héz csatáiról, azokról a hát­térben vívott küzdelmekről, amelyek végül is a Hitler-elle- nes szövetség kialakulásához, majd megszilárdulásához ve­zettek. Mindaz, ami a háború ki­robbanása előtt történt, majd ami utána következett, ma is élénken foglalkoztatja a szak­embereket éppúgy, mint a történelmi események iránt érdeklődők népes táborát. Mi volt a szerepe a „clivedeni klikk”-nek — Chamberlain­ünk, Hoare-nak és a többiek­nek — a müncheni paktum megkötésén túl Hitler szabad­jára engedésében? Milyen vál­tozást hozott Anglia külpoli­tikájában Churchill kormány- alakítása? Voltak-e nem elég­gé átgondolt lépései a szovjet kormánynak? Majszkij nem az ismert események fölelevení- tését vállalta emlékirataival, hanem sokkal inkább azoknak a diplomáciai lépéseknek — tárgyalásoknak, jegyzékeknek, négyszemközti beszélgetések­nek — a megörökítését, ame­lyek segítenek az eligazodás­ban, az összefüggések megis­merésében, okok és okozatok föltárásában. így például rend­kívül érdekes és tanulságos mindaz, amit a Churchillal folytatott eszmecserékről — kormányfői megbízatása előtt — majd hivatalos tárgyalások­ról — agár miniszterelnök ko­rában — olvashatunk. Majsz­kij valóban életközeli portrét rajzol a húszadik század ta­gadhatatlanul kiemelkedő po­litikusáról, nem „fekete-fe­hér” arcképet, hanem az élet valamennyi színéből összera- kottat állít az olvasó elé, meg­mutatva Churchill józanságát éppúgy, mint hihetetlen elfo­gultságát. Az emlékiratok felölelte négy esztendő valóban törté­nelmi időszak volt: kirobbant a háború és — gyakorlatilag — eldőlt a háború kimenetele. Majszkij az események egyik gyújtópontjában élt, s így ért­hető, hogy emlékiratai is — a maguk módján — magukon viselik e gyújtópont forrósá­gát, bonyolultságát, alapvető jegyként. A volt nagykövet nem hallgat arról, milyen ne­héz körülmények között kel­lett dolgoznia nem egy eset­ben, mert Sztálin hirtelen megváltoztatta korábbi utasí­tását, de arról sem hallgat, hogy az angol uralkodó körök egy része mennyire szemfény­vesztő módon értelmezte a szövetséget a háború fő ter­heit vállaló Szovjetunióval. A tények reális fölidézése, a tör­ténések szépítgetés nélküli bemutatása adja meg Majsz­kij emlékiratainak hitelessé­gét, értékét, s ez már csak azért is fontos, mert éppen az elmúlt hónapokban többfelöl is jelentkeztek azok az „újra- értékelők”, akik a szovjet kül­politika e korszakát — félre­érthetetlen szándékoktól ve­zetve — elmarasztalják. Majszkij fontos tanú. Könyvé­nek elolvasása meggyőző vá­lasz arra, mi történt jól, s mi az, amit másként kellett vol­na tenni. Nemcsak a szovjet kormánynak. Másoknak is. Sőt, leginkább másoknak... (Gondolat Kiadó) (m. o.) Lord Hampstead A júniusban bárói rangra emelt Balogh Tamás oxfordi professzor, a brit kormány volt gazdasági főtanácsadója, „Lord Balogh of Hampstead” néven foglalta el helyét a Lordok Házában. Hampsted- ben, a jórészt értelmiségiek és külföldiek lakta északnyugat­londoni kertvárosban áll Ba­logh londoni háza. A Pesti Központi Kerületi Bíróság csütörtökön kezdte meg Kurucz István bűnügyé­nek tárgyalását, aki május 28-án, kora reggel a Boráros téri aluljáróban ököllel leütöt­te Horváth Gyula cigányprí­mást. Az ütéstől megtántoro- dott ember feje az aluljáró falához vágódott, majd arccal a földre zuhant. Az igazság­ügyi orvosszakértő megállapí­tása szerint a halált az egyik agyalapi verőérág megszakítása okozta, s az azonnali or­vosi beavatkozás sem se­gíthetett volna. Az ügyész vádiratában ha­lált okozó testi sértés miatt börtönbüntetés kiszabását kér­te a 33 éves Kurucz Istvánra, aki ökölvívó versenyző —vá­logatott kerettag — volt. 1963­ban egy kocsmai verekedés al­kalmával eltört az állkapcsa, s ekkor abbahagyta a sporto­lást. Azóta alkoholistává lett, s züllött életmódot folytatott. A fővárosból még 1963- ban kitiltották. Munkahe­lyét állandóan változtatta. Közveszélyes munkakerü­lés és sorozatos verekedé­sek miatt több mint 15 al­kalommal szabtak ki rá büntetést. A bíróság elsőnek a cigány- prímás özvegyét hallgatta ki, majd egymás után álltak a ta­núk emelvényére azok, akik a népszerű prímás halálát meg­előző órákat együtt töltötték a dráma két főszereplőjével. Ku­rucz István a bíróság előtt be­ismerte bűnösségét, bár vallo­mása több pontban eltért ko­rábbi beismerésétől. ítélet pénteken várható. Párizsi vadkacsa a varsában A tokaji Tiszavirág Halá­szati Termelőszövetkezet rend­szeresen segíti a Gödöllői Kis­állattenyésztő Kutatóintézet munkáját. Az intézet kutatói a halak vonulási útjának és fejlődésének megfigyelésére tavaly nagyobb mennyiségű 10—15 dekás, jelölt pontyiva­dékot engedtek a Szamosba. Ezekkel a halakkal az idén már a Tisza és a Bodrog kü­lönböző részein találkoztak a halászok. Számozott halak akadtak a hálóba Borsánál és Tiszakarádnál, a Bodrogon pe­dig Felsőbereckinél. A halá­Delfintragédia A dániai Randers közelében emelkedő Ulstrup várának gazdája elhatározta, hogy kas­télyának csökkenő idegenfor­galmát új látványossággal élénkíti fel. Ezért Floridából három del­fint hozatott, miután pompás „delfináriumot" építtetett az intelligenciájukról ismert ál­Csak verebeknek szók feljegyezték a már kilón felüli pontyok számát, pontos súlyát, a fogás helyét, és az adatokat megküldték a kuta­tóintézetnek. Az egyik ilyen hal Zítikod­nál, Pásztor István halász var­sájában akadt meg — legna­gyobb meglepetésére — egy vadkacsa társaságában. Az ősi halászszerszámba került madár lábán gyűrűt találtak, amelyet 1967-ben Párizsban húztak rá. A hal adatait a ku­tatóintézetnek, a gyűrűt pedig a Madártani Intézetnek küld­ték el. latoknak. A delfinárium pre­mierje azonban tragédiával végződött. Az egyik delfin beszorult a medence vízlevezetőjébe, és megfulladt. A dán várúr a del­finért 3800 angol fontnak meg­felelő összeget fizetett ki az amerikai állatkereskedőnek. FELVESZÜNK budapesti telephelyünkre gyakorlat nélküli segédvezetőket Katonaságtól leszerelt, autójavító szakmabeliek előnyben. A gyakorlat megszerzése után ió kereseti lehetőség. Gyakorlott gépkocsivezetőket é> rakodómunkásokat Vidékiek részére munkásszállást és utazási költségtérítést adunk. JELENTKEZÉS: ÉPÍTŐIPARI szállítási vállalat I. SZ. ÜZEMEGYSÉGE (1 ÉPFU) Budapest KIM.. Rozsnyai utca 6. (Forgalmi Osztály) Sok szélhámos él az emberi hiszékenységből, átlátszó trük­kökkel szédítik meg áldozatai­kat. Már azon sem lepődnénk meg, ha a jövőben az alábbi apróhirdetéseket olvashatnánk napilapjainkban: Perfekt házasságszédelgő keresi takarékbetétkönyvvel, pénzzé tehető ékszerrel, ház­zal, egyéb ingósággal rendel­kező hölgyek ismeretségét 16- tól 9G-ig. Fénykép helyett, né­mi előleget a főkiadóba kérek „Nem jó egyedül lenni” jel­igére. Nem létező társasház építé­séhez olyan társakat keresek, akiknek sok kidobni való pén­zük van, és nem szaladnak a rendőrségre, ha kiderül, hogy átejtették őket. Miután ha­sonló ügyből kifolyólag már tíz évet ültem, ebben biztosak lehetnek, s jelenleg is előzetes letartóztatás előtt állok. Letar­tóztatásom esetén a társasház- akciót a pillanatnyilag börtön- büntetését töltő, s a napokban szabaduló dr. Rács Árpád, volt cellalársam folytatja. Ideiglenes lakás: Tor u. 7. Állandó, bejelentett lakás: V., Markó u. 25. I., II., III. vagy IV. emelet — aszerint, hogy hol van hely. Előnyös feltételek mellett el­adó a budapesti Üllői út pá­ratlan számú oldala, beleértve a járdát és a villamosvonalat is. Továbbá eladó, illetve bérbe­vehető ingatlanaim: Népliget, Duna-hidak, maga a Duna, s a Halászbástya, a kilátással. Csak abszolút naív érdeklő­dők jelentkezzenek, készpénz- fizetés esetén, további átejtts lehetséges. Strapái Pál, telefon 999— 999, 0 és 24 óra között. Bte nem hozott Opel, Fiat, Ford, Renault-kocsikra minél nagyobb összegű előleget ve­szek föl, vagy akár a teljes árat is elfogadom. Ügyfeleim az üzlet perfek- tuálása alkalmából hamisított nyugtát kapnak, de még jobb, ha eltekintenek tőle, mert úgysem mennek vele semmire. Az üzlet teljes csődje után a följelentéstől ajánlatosabb tar­NAGYKŐRÖS • • Ötnapos hét a vasútnál A szabad szombat nagy sikere A pályafenntartásnál — és más területen is, ahol erre mód nyílott — a MÁV jú­lius 1-től fokozatosan beve­zette az ötnapos munkahetet — mondotta Péceli Dénes fő­pályamester. — Ez örömet okozott, és nagy lendületet adott a mun­kának is. Egy évben plusz 52 szabadnap sokat jelent mindenki életében. Különö­sen a pályamunkásokat érin­ti kedvezően, mert sokan vi­dékről járnak valamelyik na­gyobb állomásra dolgozni, má­sok gazdálkodnak valamics­ke háztáji földön stb. Nagykőrösön két pályames­teri szakasz van, s hogy a szabad szombatokon se ma­radjon munkáskéz nélkül az állomás — ai egyik szakasz szombaton, a másik pedig hétfőn tartja meg a szabad szombatot. Valójában a 44 órás mun­kahetet valósították meg, az­zal az idény jellegű módo­sítással, hogy a nyári hóna­pokban hetenként 45, a téli hónapokban pedig csak 43 órát dolgoznak az emberek. Keresetcsökkenés nincs. (fehér) Váci diákok voltak Nem volt köny- nyű feladat bejut­ni a Madách Szín­ház nézőterére. Fejetetején állt a színpad: főpróbát tartottak a más­nap esti táncdal­fesztiválból. Sikerült. Láttam közelről munka közben Kalmár András rendezőt. Figyeltem Molnár Miklós vezető operatőrt. Kissé sajnálkoztam Poór Klárán, hogy a készüléken olyan könnyednek tetsző műsorvezetést mennyi próba, is­métlés, izgalom előzi meg. Az én izgalmam sem volt kisebb, amikor színpadra lépett jelmez nél­kül Szörényi Le­vente és Szabolcs. Közel mentem a rivaldához. Több képet készítettem róluk, s a teljes zenekarról. Egy hét múlva — újabb főpróbán — már a kész fel­tételekkel keres­tem fel őket, az öltözőben. Nagyon megörültek nem­csak a képeknek, de annak is, hogy váci vagyok. Le­vente és Szabolcs elmondták, hogy ők is váci diákok voltak. A Kons­tantin téri gimná­zium padjait kop­tatták és a kollé­giumban laktak. Lelkemre kötöt­ték: feltétlenül adjam át üdvözle­tüket Molnár Sán­dor kollégiumi igazgatónak, aki atyai jóindulattal bánt velük, s aki­re ma is nagy sze­retettel gondol­nak. Ö tette lehe­tővé az első szárnypróbálga­tásukat. Nyugod­tan próbálhattak, s a kollégiumi műsoros klubdél­utánokon először szerepelhettek kö­zönség előtt. Készülnek-e Vác- ra? Ha lehetővé teszik, szívesen fellépnek nálunk. Most háromhóna­pos angliai turné­ra készülnek. Utá­na talán nyélbe lehetne ütni a ré­gi városban a vendégszereplést. Nagyon örültek, hogy azon a hé­ten a zsűritől és a közönségtől is a legtöbb szavazatot kapták „Mikor én még kis srác vol­tam ...” című szá­mukért. S éneklés közben egy kissé az alma materre gondoltak ők — a idei öregdiákok. Domokos József naplójából leje­gyezte P. R. MONOR Valami vonz, valami visszahúz Az épület igazában már nem is épület. Inkább rom. Félig rothadt nádszárak meredeznek az ég felé a tetőből, a fal le- omló oldala vakolatot régen láthatott. Elég lenne egy jól irányzott ütés, hogy lyuk tá­madjon az oldalán — az ajtón mégis vaspánt, tekintélyes la­kat parancsol „állj”-1. Előtte tűznyomok, üszkös fadarabok, cigarettásdoboz, galacsinná gyűrve. tózkodni, mert a vonatkozó paragrafus szerint könnyű megállapítani, a feljelentők bűnrészességét. Staub Bárd, Pali utca 4. Utólag kitöltött öttalálatos lottószelvényem garanciájával szívesen fölvennék nagyobb összegeket, addig is, amíg ki­derül, hogy a kölcsönt adók­nak szélhámossal van dolguk. Hasonló alapon van négyes találatom is, amelyet a heti folyóáron átadok gyermeteg lelkű felebarátaimnak, ameny- nyiben bizalomgerjesztő ar­com kellően megs?édíti őket. Ajánlatokat „A pénzük en­gem boldogít” jeligére a fő­kiadóba. Álügyvéd minden olyan ügyet elvállal, ahol nem kell közbenjárni, de okmányhami­sításra is kapható vagyok. Tanácsadói szolgálatom is a tisztelt felek rendelkezésére áll, ha nem fogadják meg őket, semmi baj nem történ­het. Hivatalos fogadási :dő az I/l-es Ügyvédi Munkaközös­séggel szomszédos italbolt! cn, az illemhely melletti sarokasz­talnál, nagyobb részegség ese­tén a kijózanító intézetben is. Dr. Corpus Delicti ügyvéd és alkoholista. Nagy József — Élnek itt? — nézünk kö­rül, s szempillantás alatt megjelenik a gazda, Baranyi Lajos. Mérges tekintettel néz ránk. — Maguk mit keresnek itt?! Megmondjuk, mosolyogni kezd és mesélni, kérdezés nélkül is. — „Nyaralok” itt, de már régen nem ez az otthonom. Azért visszajárok, az ég tudja, mi húz ide . .. Merthogy szo­ciális otthonban vagyok. De ha kimenőm van, már ülök is vonatra, jövök ... haza. — Hogy tudott itt élni? — kérdezem, s előtolakszik nyomban a gondolat: hiszen mi már találkoztunk! És mon­dom is, hogy a monori tanács­nál. Emlékszik-e? Emlékszik, hogyne, hiszen végső kétség- beesésében fordult hozzájuk. Betegeskedett, nyugdíja nincs, alkalmi munkából tartotta fenn magát. Nyáron keresett, télre spórolt — aztán elfo­gyott a pénze, a szomszéd ta­nyákon szánták meg egy-egy tányér levessel. Csonttá-bőrré soványodva, betegen került a tanácshoz, amely szociális ott­honba utalta. S most alig is­merek rá: „kackiás” kalap: nyoma sincs a fénytelen te­kintetnek. Baranyi Lajos most elégedett — és boldog. — Hát ha már írnak rólam, írják meg, hogy köszönöm a tanácsnak. Jó az otthonban, dolgozgatok ott is, mert nem tudok én már munka nélkül meglenni. Szeret a gondnok, és ha úgy érzem, hogy na­gyon hazahúz már a szívem a viskóba, kis időre mindig elenged. Most is itt leszek pár napig... Mi lehet a vonzerő, ami az omladozó falakban lakik, s a kényelmes életbe tolakodva is fogva tartja? k. zs.

Next

/
Thumbnails
Contents