Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-01 / 179. szám

A PEST MEGYE I H j R L AP K Üt Ö N K I A D A S A. X. ÉVFOLYAM. 179. SZÄM 1968. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK Napirenden a járás élelmiszeripara Korszerűtlenek a sütőipari üzemek Figyelmeztetések, szabálysértések » Miért akadozik a kenyérellátás ? A közelmúltban a járás te­rületén működő, élelmiszer- ipar1 üzemek tevékenységé­rő1 és az ellátás helyzetéről tárgyalt a járási tanács végre­hajtó bizottsága, a járási me­zőgazdasági és élelmezési osztály jelentése alapján. Egy éve tartozik a já­rási mezőgazdasági és élel­mezési osztály hatáskörébe az élelmiszeripari üzemek ellenőrzése. Az ellenőrzések során a legtöbb hiányosság a sütőipari üzemek mű­ködésénél, a szikvíz és egyéb hűsitő italok elő­állításánál merült fel. A hiányosságok megszünteté­sére az osztály szóban, majd írásban hívta fel az érdekel­tek figyelmét. Erre az érin­tettek a hiányosságok túl­nyomó részét megszüntet­ték, s ez a termékek minő­ségi és mennyiségi javulását eredményezte. ' Volt azonban néhány olyan üzem, főleg kisiparosok tulajdonában — — például cukrászüzem —, ahol a figyelmeztetés kevés­nek bizonyult, szabálysértési eljárás indult ellenük. Az ellenőrzések során kü­lönös figyelmet fordítottak a sütőüzemek működésére, ugyanis a lakosság részé­ről sok panasz hangzott el mind a minőséggel, mind a szállításokkal kapcsolatban. Előfordult, és még néha ma is tapasztalható, hogy egyes községekben nincs kenyér. Az ellenőrzések során kide­rült, hogy ennek elsősorban a boltvezetők az okai. A napi szükségletet nem kellő kö­rültekintéssel mérik fel, vagy kevesebbet vagy többet ren­delnek, mint amennyire szük­ség van. Kevesebb ilyen pa­nasz hangzott el az idén, ezen a téren jelentős javu­lás tapasztalható. Sok esetben sületlen a ke­nyér — hangzanak a pa­naszok — formátlan és sót- lan; a panaszok jogosak. A járást tizenhat üzem látja el kenyérrel és péksütemé­nyekkel. Egy vállalati és négy magánsütőüzem a la­kosságnak is végez szolgálta­tást, hozott lisztből is sütnek kenyeret. A minőségi pana­szok egyik oka, hogy a járás területén — a monori ke­nyérgyár kivételével — a töb­bi üzem elavult, korszerűt­len, a jelenlegi követelmé­nyeknek csak részben fe­lelnek meg. Rossz a felszere­lésük, régiek a kemencék, ke­vés géppel rendelkeznek. A másik ok az, hogy az üze­mekben kevés szakmunkás dolgozik, az Aszódi Sütő­ipari Vállalat betanított mun­kásokkal igyekszik gondjain GYEREKSZÁJ... Az üllői Kossuth Lajos ut­cában sétálgatott a nagyma­ma négyéves kisunokájával. A gyerek figyelmét minden megragadta, a kérdések: özö­nét zúdította a nagymamára. Minden látnivalónál meg kel­lett állni, a gyermeket min­den érdekelte, az utca forgal­ma pedig különösen. Közben ismerőssel találkoztak. A nagymama rászólt az unoká­jára: — Köszönj szépen! A gyermek illendően kö­szönt, majd önérzetesen mondta: — Úgyis köszöntem volna! (e. m.) SPORT Mérlegen a Veesési VIZÉP csapata A TÖBBI JÁTÉKOS... Nézzük a többi játékost. Fekete István a beállós sze­repkörben végig kiegyensú­lyozott, megbízható játékot nyújtott. Jól fejel, jól szerel. Viszont ideges és pontatla­nul passzol. Hosszú indítá­sokra és távoli lövésekre is érdemes lenne vállalkoz­nia. Kalmár Győző a tavalyi legjobb játékos. Tavasszal, az első öt fordulóban ugyanazt nyújtotta, amit tavaly. Söp- rögető. öthetes kényszerpihe­nője után formájában visz- szaesett, bizonytalankodott, az utolsó mérkőzésen kapott egyik gól is az ő lelkén szá­rad. Mindennek ellenére biz­tosak vagyunk benne, hogy ősztől ismét a régi „Kol­bászt” látjuk a pályán. Leimetter Ferenc a csapat „legöregebb” játékosa. Tel­jesítményén Meglátszott az alapozás hiánya, kissé lassú, az állóképesség terén is ja­vítania kell. Nagy rutinja sokat ér, kitűnően helyezke­dik. Az örök tartalék: Leimetter János. Három éve kerettag ez a 21 éves fiatalember, de állandó játékosnak még nem tudta beküzdeni magát a csa­patba. Névrokonával ellen­tétben. kevésbé rutinos, de jóval keményei b. Nem min­dig eléggé körültekintő a lab­da átadásánál. Mercz Ferenc, az „aranytar­talék”. Már'szinte elfelej­tették a szurkolók a nevét, amikor visszajött, látott és győzött. Ismét belopta ma­gát a szurkolók szívébe. Csu­paszív, nagy küzdeniakarású játékos. oól lő, jól cselez, de nem eléggé gyors, és moz­gása kicsit darabos. Játéka kellemes meglepetés. Szűcs Jenőből nagyszerű játékos lehetne. Rendkívül jó testi felépítésű, kitűnő adottságokkal rendelkezik. Fé­lelmetesen lő és még félel­metesebben fejel. Értékéből sokat levon, hogy abszolút egy lábas, merev izomzatú és a hangulata gyakran be­folyásolja teljesítményét. Edzésekre nem jár rendsze­resen, ezért is játszott csak ötször. Pedig kár lenne érte. Néma István és Szokolyai György szerepelt még a csa­patban. Még egyikük sem váltotta be a reményeket. Né­mától több higgadtságot, és jobb technikát, Szokolyaitól szorgalmasabb edzéslátogatást várunk. Tizenhat játékost vettünk sorra. Kiemeltük eredmé­nyeiket, de nem' hallgattunk hibáikról sem. Mondanunk sem kell, célunk az volt, hogy az őszinte szóval is hozzáse­gítsük őket a továbbfejlődés­hez, a maguk és a jó játékot váró nézők érdekében. Szalontai János Következik: A csapatjáték... segíteni. Akadozik a szak­ember-utánpótlás, járásunk területén jelenleg is csak egy sütőipari tanuló van. Az ellenőrzések észrevételei nyomán az utóbbi időben ja­vultak a körülmények és ami a legfőbb, sokat javult a kenyér mi­nősége is. Sajnos, a sütőüzemek a jelen­legi korszerűtlen felszerelés­sel csak rövid ideig tudják kielégíteni a lakosság növek­vő igényeit. Feltétlenül szük­ségesek komoly felújítások és sürgőssé válik az üze­mek gépekkel való ellátása. Az üzemek jelenlegi hely­zetéből egyenesen követke­zik,^ hogy a balesetvédelmi előírásokat a legtöbb helyen nem tartják be kellő mér­tékben. Például a gyömrői sütőüzemben szigetelés nélküli vil­lanyvezetékek húzódtak, rosszul záródtak a kemence­ajtók. A járási mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály kéré­sére az Aszódi Sütőipari Vállalat főkönyvelője tájé­koztatást adott a járás üze­meiben végrehajtandó kor­szerűsítésekről. Az idei évre 600 ezer fo­rint jutóit nekünk, s ennek a pénznek nagy részét rrár felhasználták gépek vá­sárlására és a monori min­tabolt létesítésére. Nagyobb vállalkozásba kezdenek vi­szont jövőre. Vecsésen há­rom üzemet összevontak és helyette egy kenyérgyárat lé­tesítenek. Ha az anyagi ke­retek lehetővé teszik, akkor már jövőre ugyanilyen át­szervezést hajtanak végre Pi­lisen is. A monori kenyérgyár kor­szerűsítését 1970-re ter­vezik. Egyébként a vállalat üze­mei. 11 százalékkal több ke­nyeret sütöttek az idei első félévben, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Fél év alatt tehát a járás lakói közel 45 ezer mázsa kenyeret vásá­roltak meg. (d. g.) Igasgutósíígi ülést tartott tegnap az Üllő és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Értéke­sítési Szövetkezet, ahol Fe- rencz András számolt be a forgalmi terv teljesítéséről. Massza Sándor elnök az át­szervezés során felmerült problémákat és tapasztalato­kat ismertette. MAI MŰSOR MOZIK Gomba. Ludas Matyi. Nyáregy­háza: Hűtlen asszonyok. Úri: Férj­hez adom a mamát. Mendei fiú a táncdalfesztiválon Szubjektív sorok Szigetvári Tiborról Az Angyal azon a szomba­ton jobb volt a szokványos­nál, egy kicsit komplikáltabb ugyan, de egyben érdekesebb is. És utána jött a táncdal­fesztivál, az első elődöntő! Amint a számokat hallgat­juk, egyszeí- csak ismerős ne­vet hallunk: a következő szám előadója Szigetvári Ti­bor. Egyszerre néztünk egymás­ra a feleségemmel. Magunk előtt láttunk egy kis, rövid- nadrágos, széparcú gyereket, aki hegedűjével a tíz évvel ezelőtti, mendei pezsgő kul­turális élet egyik részese volt. A helyi zenekarban muzsi­kált, legfiatalabbként, és ta­lán legszorgalmasabbként. Pesten tanult tovább. Az­után már ritkán láttuk egy­mást. A fővárosban lakó fiú ha néha haza is tért, nem nagyon mozdult ki otthonról, csak egyszer-egyszer szorít­hattunk kezet, és mondhat­tuk, „mekkorát nőtt a gye­rekr Aztán megtudtuk, hogy szép eredménnyel végezte ta­nulmányait, zenei szakon ta­nul tovább. Legutóbb, ami­kor Mend'én jártunk, édes­apja boldogan újságolta, hogy fia az énekes pálya felé ka­csingat, tiszteletre méltó ered­ményekkel. Akkor egy pilla­natra meglepődtünk, nem is tudom, miért vártunk mást Tibitől. S most viszontláttuk a te­levízió képernyőjén! Nem a legszerencsésebben kezdett. .Hibás volt talán eb­ben az első hangvétel, a mikrofontartás, nem tudom pontosan, hogy mi, de őszin­tén szólva ez nem is érde­kelt. Amíg Tibi énekelt, em­lékekkel teltem meg. Kedves, kellemes emlékekkel. A szám, amit előadott, 98 pontot kapott. Ezt azonban a szám kapta és nem ő. Szerepléséhez kissé meg­késve gratulálunk neki. Furuglyás Géza Haj, haj... Igen, a srácnak vállig ért a haja, színes selyeming volt rajta és farmer. Bár mostaná­ban ez nem ritkaság — mégis alaposan megnézték. Nem za­varta egy cseppet sem. Átko­zott dolog, ha újságíró és nő az ember egy személyben — de megszólítottam, bízva ab­ban, hogy nem érti félre. Még meg sem szólaltam, már hely- lyel kínált, s millió sörösüveg meg egy keménykalap társa­ságában zajlott le eszmecse­rénk. Én: — Mondd, jó ez neked? Ö: — A hajamra gondolsz? Hát persze. De milyen jó! Én: — Akikor is, ha kánikula van? Ö: — Na persze, hát akkor kicsid kellemetlen. Viszont a lányoknak tetszik. Én: — Mondták már ezt ne­ked? Ö: — Igen. Többen is. Én: — És senki sem szólt még miatta? Ö: — .A KISTEXT-ben dol­gozom. A főnököm egy nap szabadságot és egy százast ígért, ha levágatom. Azt mond­tam: semmi pénzért. A vona­ton is megszólítanak: áruljam el, 'hogy lány vagyok-e vagy fiú. Vannak, akik nekem ron­tanak, hogy szégyelljem ma­gam. De miért? Egyébként nézd meg ezt a fényképet. A barátom. Amatőr fotót mutat: virágos domboldal, középen egy... fiú Éva és Eszter A gyömrői tudós feljegyzéseiből Amit még az ember sem tud Csodálatos jelenség a téli álom az állatvilágban. Hej, ha az ember is úgy tudná utána csinálni! Az egész família a tél beálltával elaludna és csak tavasszal ébredne fel. Mennyit lehetne a tüzelőn és a koszton megtakarítani! Télen, nálunk, a rovarvilág és a növényzet elpusztul. Az állatok, főleg a madarak egy része melegebb hazába ván­dorol. De amelyikben nincs vándorlási ösztön, annak meg­lassul az életműködése, test- hőmérséklete alább száll, és zsibbadásba, álomszerű áju­lásba esik. A téli álom célja tehát az, hogy az állat meg­meneküljön a kedvezőtlen időjárástól, és táplálék hiá­nyában az éhenhalástól. Nálunk a medve, a sün, a mókus, az ürge, a hörcsög és a denevér téli alvó —, a többi között. Barlangokban, faod- vakban, tornyokban, földbe­ásva, a hüllők, kagylók iszap­ba fúrva, de mindannyian zsibbadásba merülve alusszák át a telet. A rovarok nagy ré­sze is álomba merül, másik része petéit lerakva elpusztul. A legyek is elhullanak, csak az mar„d meg, amelyik meg tudja húzni magát lakásunk meleg zugában. Koltai Gyula (vagy lány?), majdnem hátkö­zépig érő, göndörödő fürtök­kel, keze a virágok között. Idilli kép, annyi szent. Én: — Hallottál már a hip­py kről? Ö: — Persze, hülyeségnek tartom. Semmi értelme az egésznek. Én: — Szóval te a hajaddal, a virágos szereléseddel csak a divatot követed. Ennek van különösebb értelme? ö: — Nincs. De tetszik. És másoknak is tetszik — igaz, az öregeknek nem. És neked? Hát... hogy is mondjam ... Nem volt éppen rossz. Később láttam őt táncolni egy rövid hajú, nadrágos lánnyal. Még szerencse, hogy beszélgettem vele, innen tudtam, hogy ket­tőjük közül ő a srác. (koblencz) — Könnyű munka ez. Csak arra kell vigyázni, hogy kevés tojás törjön el — mondja Eszter. Kalamen Éva és Pető Eszter, kettő a néhány fiatal közül, akik a gombai tsz-ben dolgoz­nak. Itt tanultak, itt akarnak maradni — de vajon miért választották éppen ezt a fog­lalkozást? Éva: — Megmondom őszin­tén, én fodrász akartam len­ni — s most itt dolgozom a tojóhazban. Hát a kettő között van különbség, az biztos ... Azt hiszem, véletlen volt az egész. Papírt kaptam, iskolá­ra kerültem, három hete vé­geztem el. A szüleim a tsz- ben dolgoznak. Hogy szere­tem-e ezt a munkát? Köny- nyű. Reggel fél ötkör kelek, kerékpárral vagy busszal já­rok ki. Minden gépesítve van, csak a tojásokat szedjük kéz­zel — és havonta kétezren felül ke­resünk, de sokszor meg­van a háromezer is. Szórakozás? Hát... Csak min­den harmadik vasárnapunk szabad. És tulajdonképpen ak­kor sem tudunk mit csinálni. Néha bált rendeznek, meg itt van a presszó — ez az egész. Eszter: — A barátnőink mind Pestre járnak. A mi elő­nyünk az, hogy nem kell utaz­gatni. Nem rossz itt. Eleinte különösen jó volt, csak az a baj, hogy kevés a fiatal. Egy tanuló most ment el, nem sze­rette ezt a munkát. Pedig nem is a munkával van itt a probléma, hanem inkább ... Szóval az van, hogy minél többet dolgozunk, annál többet követelnek. Az idősebbek, akik már ré­gebben itt dolgoznak, eleinte nagyon rendesek voltak. De most — nem tudjuk miért — megváltoztak. Sokszor gorom­bák is ... Ha egyedül lennék itt fiatal, nem is maradnék to­vább. Eszter, szerencsére, nincs egyedül. Megtalálja a számí­tását a tsz-ben, s ha vannak is árnyoldalai a munkának — azt is elismerik, hogy a napos oldal naposabb, mint másutt, a városi gyárakban. Látják a bajt, a baj okát — s így se­gíteni is egyszerűbb. A fiata­lok gyakran elégedetlenek. Igazuk van? Legtöbbször igen. Viszont: „nem elég felismerni — de tenni, tenni kell!” (koblencz)

Next

/
Thumbnails
Contents