Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
H*l Mietet 1968. AUGUSZTUS 4., VASARNAP .1 HETI KOMMENTAR NEM KEGYES ADOMÁNY Az egészségügyi miniszter — egyetértésben más. érintett tárcák vezetőivel, illetve a Szakszervezetek Országos Tanácsával — rendeletet adott ki a héten a szociális foglalkoztatók feladatairól, szervezetéről és működéséről. A rendelet újabb, s nem jelentéktelen állomás a csökkent munkaképességűek rehabilitációjában, azok foglalkoztatásában, akiknek volt munkahelyük — egészségük elvesztése után — nem tud megfelelő beosztást adni. A rendelet, s mindaz, ami a csökkent munkaképességűek érdekében történik, nem kegyes adomány a társadalomtól, nem — alamizsna! A humanitás nemes gesztusa, hogy egészségi állapotuknak, csökkent erejüknek megfelelő, de hasznos munkát végezhessenek, ne a társadalom eltartottjainak, hanem cselekvő tagjainak érezzék magukat. A rendelet — mely augusztus elsején lépett életbe — nagymértékben bővíti a szociális foglalkoztatók tevékenységi körét, azokat a lehetőségeket, amelyek okos fölhasználásával igen sok helyen építhetik meg a „visszavezető utat” a nehézsorsú embereknek. Eddig például csak bérmunkát végezhettek a szociális foglalkoztatók, most kiterjeszthetik működésüket a feldolgozásra, a háziipari termékek készítésére, sőt, a területileg illetékes tanács engedélyével szolgáltatási, javítási tevékenységet is folytathatnak. A megnövekedett lehetőségek módot nyújtanak egyrészt arra, hogy a már meglevő foglalkoztatók erőteljesen fejlődjenek, másrészt, hogy újabbak jöjjenek létre. A gyakorlat ugyanis azt igazolta, hogy a szociális foglalkoztatók létrehozására fordított tanácsi Pénz — a foglalkoztatók tanácsi költségvetési intézményként működnek — igen rövid idő alatt, legtöbbször már az első esztendőben megtérül. A szociális foglalkoztatók általában bedolgozóként biztosítják a munkát az arra rászorulóknak. Ez — az új rendelkezések értelmében — sokat segít, mert a bedolgozás is munkaviszonynak számít, s éppen ezért jogot ad valamennyi társadalombiztosítási juttatáshoz — a táppénzhez is —, akárcsak rendes munkaviszony esetén. Mindez a társadalom gondoskodásának kétségtelen jele, természetesen az anyagi lehetőségek figyelembevételével. Mégis, hozzátesszük: meglevő anyagi lehetőségeink is többre adnának módot, csak nagyobb törődésre, helyi kezdeményezésre lenne szükség. A szociális foglalkoztató létrehozása ugyanis — túl azon, hogy ezek az intézmények gyakorlatilag eltartják magukat, s gazdaságilag is szükséges feladatot látnak el — megkönnyíti a tanácsok dolgát: sokféle tehertől mentesül így a szociálpolitikai tevékenység, mert az esetenkénti, vagy rendszeres segély helyébe szerény, de biztos kenyérkereseti lehetőség lép, s az emberek nagyobb része, érthetően, ezt választja. A munkából „kikopott” ember valaha a lét perifériáján tengethette csak életét, s ha jutott neki valami, nem volt az több, mint odavetett alamizsna. Nincs szándékunkban rózsaszín képet festeni a csökkent munkaképességűek helyzetéről, de az a következetes munka, mely rehabilitációjukat szolgálja, egyre jelentősebb eredményekkel bizonyítja, hogy nem megtűrt, nem fölösleges emberek, hanem a maguk módján igyekvők, hasznosak; közénk tartoznak. Krónikás Három nehéz ember Termetük, koruk, beosztásuk más' és más, mégis roko- nítja őket gondolkozásuk azonossága: nem szeretik a meg- csontosadottat, a kényelmeset, a mechanikusságot. Nem szeretik. Nem is teljes két esztendő alatt három olyan konstrukciót hoztak össze — hárman hármat, egész jó az egy főre jutó átlag, mondják csipkelődve, az újságok szó- használatára célozva —, mely találmányi szintet ér el, s sza- badalmaztatási eljárásuk most van folyamatban. Mindhárman az Ipari Szerelvén,y- és Gépgyárban dolgoznak. Faragó István főkonstruktőr, Hegyi Gyula gyártmányfejlesztés! osztályvezető, Lyublyanovics Antal gyártmány- szerkesztő. ja. A gyárat segítő szándékaikat. a sorból”, azaz korrekt tisztviselő módjára rutinmunkái érdemes végezni, de nekivágni valami újnak ... 0 Vetőmag másodvetéshez Kedvezményes akció — Magasabb felvásárlási ár A nyári aszály sok gondot okozott országszerte. A szakemberek és az előrelátóbbak pedig már a jövőre is gondolnak: lesz-e elegendő és jó minőségű vetőmag? Mi is ezt kérdeztük Horváth Antaltól, az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat igazgatóhelyettesétől: — Az idei aszály nekünk is sok gondot okozott. Ezen próbáltak segíteni, amikor rendeletet hoztak a kedvezményes vetőmagfelvásárlási és értékesítési akcióról. Sokan beszélnek erről, de kevesen tudják, mi is a lényege. Vállalatunk azoktól a termelőszövetkezetektől és gazdaságoktól, amelyekkel korábban szerződést kötött, magasabb felvásárlási áron veszi át a termékeket, mint amelyet korábban megszabott. Eszerint mázsánként az étkezési borsó 20 forint, takarmány vetőborsó és fajtaborsó 50 forint, az alacsony növésű borsófajták (amelyeket csak kéziszedéssel lehetett betakarítani) 40 forint többletet jelentenek a termelőknek. Harminc Ft-tál emelkedett az őszi káposzta és repce, valamint az olajlen ára, a szarvas- kerepé pedig mázsánként 500 forinttal. — Nagy gondot okoz az állattenyésztésnek a zöld és szálastakarmány kiesése. A hiány pótlására a szöszös és panon bükköny, a takarmány-kelkáposzta és a másodvetésre alkalmas takarmánykáposzta vetőmagjaihoz 20 százalékos engedménnyel juthatnak a termelők. így — reméljük — a másod vetéssel biztosítva lesz az állatok téli és kora tavaszi takarmányozása. A többi növényfajta jó közepes termésével nemcsak a piaci, de a vetőmagellátást is kielégíti, ezért nem is kellett rendkívüli segélyakcióval közbelépni. A Pest megyei Állami Vetőmagfelügyelőségnél Szigetvári Árpád ÁVF-vezetőt kerestük fel. A válasz megnyugtató. A megyét kevésbé sújtotta az aszály, mint az ország többi részét, így saját erőből el tudja látni magát vetőmaggal. (Talán a borsó kivételével.) A kedvezményes akciót természetesen Pest megye is igénybe veszi, hiszen minden termelő azon igyekszik, minél több olcsó és jó minőségű termékkel biztosítsa, ne csa.k az idei, de a jövő évi kenyeret is. i Alkotó triumvirátusuk egy külföldi nagy vegyipari cég képviselőjének köszönhette lényegében létrejöttét. A külföldi üzletember — miután ■jónéhány céget végiglátogatott — 1966 őszén kopogtatott az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban. Vállalnák-e olyan, rendkívül szigorú követelményeknek — műszaki paramétereknek, hogy precíz legyek — megfelelő szelepműködtető hajtóművek gyártását, melyek pillanatnyilag nincsenek a nemzetközi piacon — kérdezve. A válasz — némi habozás után — igen volt. A trió lázas munkához kezdett, az alvásra jutó idő kurtább, a rajzok, számítások fölött töltött hosz- szabb lett. Tegyük hozzá: nem hivatalos megbízásként, hanem önként vállalt feladatként tették mindezt, mondhatni, magánszorgalomból. Rekordidő alatt megszületett a — lássák, hogy ragadt rám valami a velük folytatott hosszas beszélgetés során — „pneumatikus és hidraulikus ‘ tóvvezérlésű szelepműködtető hajtóművek általános hibáinak megszületése új szerkezeti elemek beépítésével” címet viselő, ma már védjegyeztetett konstrukció. A kísérleti darabokat oly kedvező eredménnyel vizsgáztatta a külföldi' partner, hogy ma már több száz darabos rendelésre van kilátás. Az elsőt gyorsan követte a második, a membrán szelepek nyomástartományának — nyomásképességének — fokozása. Majd a harmadik, a kommersz szelepek tökéletesítése új tulajdonságok biztosításával, illetve a dominó- rendszer megvalósításával. Ügy hiszem, elég is ennyi, már, ami a dolgok műszaki részét illeti. Mert fontosabb az, amit úgy fogalmazhatnánk: emberek és körülmények hadakozása. Mert hadakoznak. Nehéz emberek, nem engednek, ha igazukat érzik. És — igazuk van, hogy nem engednek. Szándékaikat — s n'em kevésbé tehetségüket — a három, szabadalmi eljárás alatt levő konstrukció igazolFaragó István: — A hajtómű esetében voltak zsákutcáink is, de éppen azt tartom emberi erénynek, ha van valakinek bátorsága újra kezdeni, fölhagyni a szokványossal. Talán ez magyarázza a sikert. A sikert, am.i persze ... hogy is mondjam? Konstrukciónk — egyetlen példát említve — nyolc atmoszféra nyomásig biztonságosan üzemeltethető, míg a legjobb külföldi cégek hasonló terméke másfél atmoszféráig. De jobb gyárt- miánypropagandára lenne szükség, termékismertetésre, hiszen hazai cégek importálnak olyasmit, amit nálunk megkaphatnának, de hát — nem ismerik a mienket. Hegyi Gyula: — Kereskedni megtanulni fontos dolog, de legalább ennyire fontos fölismerni, mivel kereskedjünk majd?! Arra gondolok, hogy sok vita volt, s van azon, kellenek-e nekünk a speciális, egyedi termékek, vagy készítsük csak a kom- mersz-árut? Ügy hiszem, a kettő együtt jelenti a gyár holnapját, de hát ez persze csak az én véleményem... Lyublyanovics Antal: — Jövőre a tervek szerint fölállítják az egyedi gyártórészleget, s ez kétségtelenül pozitívum. A specciális minőségnek egyre nagyobb a becsülete a világpiacon, de nem elég, ha ezt néhány ember látja. Mondhatom, ehhez a gyári összgondolkoóás reformjára van szükség, mert ahol sorra elszalasztják a lehetőségeket, előbb-utóbb hoppon maradnak. Faragó István: — Közhely, hogy az újnak meg kell vívnia a maga harcát, de nagy különbség, hogy értelmes avagy értelmetlen harcban emésztődnek-e fel az energiák? Ha azért kell harcolni, hogy az új igazolja értékesebb voltát a régivel szemben, rendben van. Megtörténik azonban, hogy csupán azért kell harcolni, mert vannak, akik nem akarják az. újat. Hegyi Gyula: — A gyártmányfejlesztés nem lehet tetszőleges rangsorolás függvénye, hiszen a gyár lényegében holnapját ezzel alapozza meg. Éppen ezért, ha mi tartós piaci sikereket akarunk elérni, akkor javítani kell a fejlesztés anyagi-erkölcsi helyzetén. Például: tény, hogy szelepeink súlya a kívánatosnál nagyobb. A súlycsökkentéshez azonban alapos kísérletre lenne szükség, a kísérletekhez viszont területre, eszközökre... Lyublyanovics Antal: — Lényegében — kicsiben és nagyban — távlatokra. A személy, s a kollektíva egyaránt érezze, tudja, hogy hol a helye a gyár szervezetében, mi a feladata, mit várnak tőle. s milyen sgítséget kap hozzá. Tudja azt is, hogyha tehetsége javát adja, akkor hagyják dolgozni, hagyják, hogy valóban mlkossKtn, s ne napi, apró buktatók seregén kelljen átverekednie magát, míg végre valamit sikerre vihet. & Tudom, elkoptatott kifejezés, de — igaz. Egészséges e lége detfenség süt a három, emberből, gyorsabban, kevesebb kitérővel szeretnének haladni, persze, a gyár nagy egészén belül. Hisznek abban, hogy ez a gyár tud olyat produkálni, annivel állhatják a versenyt akár nemzetközi piacokon is, de hát a hit önmagában kevés. Feltételek is kellenek ehhez, s ebben siók még a tennivaló. Mert nehéz úgy dolgozni egy gyártmányszerkesztőnek, hogy még nyáron is lámpafény mellett hajoljon a rajztábla fölé, olyan mostohák legyenek elhelyezési körülményeik. Azután: igaz az is, hogy a gyártmányfejlesztés rangját gyáron belül a fizetéseken is lemérhetik, s ez bizony az átlagos műszaki fizetéstől több sízáz forinttal — elmarad. Márpedig konstruktőrt nem lehet fölvenni az utcáról, vagy ha igen, hát bi- bizony, annyit is ér. Esztendők kellenek hozzá, míg valaki valóban azt produkálja tervezőként, amire szükség van, s éppen ezért a saját nevelés biztosítása — és1 megbecsülése kellene, hogy domináljon. Nem hatnak serkentően a különböző, s olykor nem eléggé végiggondolt átszervezések. „Rövidzárlatot” okozott a kísérleti műhely átcsoportosítása máshová, majd egy részének visszaadása a gyártmány- fejlesztéshez. Ezen a tenyérnyi helyen is igen primitívek a körülmények, nem egyszer egész egyszerűen nem lehet befejezni egy-egy kísérletet... Sokat lendítene az is, ha válasz érkeznék a másfél, egy esztendeje benyújtott vaskos tanulmánytervekre — akár igenlő, akár elutasító —, mert így az a vélemény alakul ki, hogy nem érdemes törni magukat, hiszen még válaszra sem méltatják azt, amit ők fontosnak, a gyár számára hasznot hozónak tartottak. Az említett tények akarva, akaratlan, olyan véleményt szülnek, hogy „jobb nem kilógni A Pest megyei Hírlap 1968. január 7-i számában cikk jelent meg, Nem tétova útkeresés! címmel. A cikk a gyár pártbizottságának, párt-vég- rehajtóbizottságának terme lésellenőrzési munkájáról számolt be, s arról, hogy a kommunisták kezdeményezésére 1967 májusában beszélgetés sorozat zajlott lé, ahol a műszakiak, párt és szakszervezeti aktivisták — összesen 104 ember fejtette ki véleményét s mintegy ötven, a gyár egészét érintő javaslat hangzott el — kaptak fórumot nézeteik megfogalmazására. A beszélgetés-sorozat tényeit összefoglaló jelentést megtárgyalta a gyár párt-végrehajtóbizottsága és pártbizottsága. Megállapították: a felszólalók szinte kivétel nélkül o nagyobb szervezettséget, az erők koncentráltabb fölhasználását, a belső tartalékok hatékonyabb föltá- lását s a nehézkesség konkrétan megjelölt okainak fölszá molását sürgették. A gyár pártbizottsága 1967 júniusában határozatot hozott, s ebben — többek között — megállapította: a gyártmány szerkesztés, fejlesztés első helyre kell, hogy kerüljön. Azóta tizenhárom hónap telt el; a határozat semmit sem vesztett aktualitásából. M. O. A takarmánygondok leküzdésére 600 ezer tonna abraktakarmányt vásárol külföldről a magyar népgazdaság. A napokban 500 tonna kukorica hajón már megérkezett Jugoszláviából Aranykincset találtak a Szársomlycn A dél-baranyai Szársomlyó- hegy lejtőjén, a nagyharsányi kőbányában, Árpád-kori kincsre bukkantak a munkások. A követ fedő meddőréteg eltávolítása közben a gép arany- és ezüstérméket fordított ki a földből. Átkutatták a területet, s mintegy kétarasznyi mélységben hetven régi pénzdarabot találtak. A bánya vezetősége azonnal értesítette a leletről a pécsi Janus Pannonius Múzeumot. Dr. Kiss Attila régész a helyszínen megállapította, hogy szabályos kincsleletről van szó. A közvetlen környéken ugyanissem település, sem temető nincsen, tehát a kincset elrejtették annak idején. A múzeumba szállított tárgyak között egy szépen megmunkált vastag aranygyűrű, két' aranyszalag, három aranyérem domborított Krisztus-fej díszítéssel, huszonhárom s-végű ezüst hajkarika és sok ezüstpénz van. Az érmék a XI. századból valók, és külföldi eredetűek. A megtalálók jutalmat kapnak a múzeumtól. Regény — tablettával Mindenre gondolt az egyik előzékeny londoni kiadó, aki bűnügyi regényeinek fedelébe hátul egy kis csomag idegnyugtató szert is elhelyezett. A könyvek fedőlapján ez olvasható: „Mihelyt izgalmas részhez érkezik, kérjük, vegyen be egy tablettát”. Autó és mezőgazdasági gépek szerelésében jártas, önálló szerelőket, kezdőket is, műhelymunkára és vidéki munkahelyeinkre FELVESZÜNK. 8 általános iskolát végzett, erős fizikumú, valamint a katonaidőt letöltött fiúkat C—100-as erőgépekhez, kotrókhoz segédvezetőnek FELVESZÜNK. A szükséges gyakorlati idő letelte után nehézgépkezelői vizsgát tehetnek. 8 általános iskolát végzett fiúkat szerelők mellé felveszünk és a szakmunkásvizsga letételét lehetővé tesszük. MUNKÁSSZÁLLÁS VAN. Jelentkezni lehet SZENTENDRE, Római sánc u. 9. sz. alatt. MÉG HOSSZÚ A NYÁR A Fővárosi Cipőbolt Kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben 20—40 %-os engedménnyel vásárolhat nyári cipőket JÚLIUS 29-TÖL AUGUSZTUS 10-IG. AJÁNLATUNK: férfi lyukasztott, nyári félcipő férfi szandál, zárt orral női saru (görögfűzős) női félcipő (görögfűzős) női zártorrú szandálok fiú lyukasztott félcipő (35—38. számig) leányka ragasztott talpú félcipő (35—38. számig) 264 Ft helyett 158,40 Ft 228 Ft helyett 159,60 Ft 103 Ft helyett 61,80 Ft 78 Ft helyett 46,80 Ft 30—40%-os engedménnyel 157 Ft helyett 94,20 Ft 30—40%-os engedménnyel A FŐVÁROSI CIPÖBOLT VALLALAT SZAKÜZLETEIT MEGTALÁLJA A FŐVÁROS MINDEN KERÜLETÉBEN.
