Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-29 / 202. szám

I 1968. AUGUSZTUS 39., CSÜTÖRTÖK rmai Hier» K^Círlap KRÓNIKAÍRÓK TALÁLKOZÓJA Hasznos tapasztalatok a budai járásban Közös megbeszélést tartot­tak szerdán délután a budai járás népművelői és a honis­mereti krónika írói. A járási tanács nagytermében mintegy 40-en gyűltek össze. Király Zoltán járási népművelési fel­ügyelő elsőnek Cziboly József- J nét kérte meg, ismertesse a ] Növényvédő­pilóta-jelöltek A nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum az országban elsőként létesített növényvédő repülő szakágaza­tot. Az iskola elsősorban azok jelentkezését fogadja el, akik érettségi bizonyítvánnyal ren­delkeznek, ezenfelül 100—150 óra motoros, illetve vitorlás repülési jártasságot igazolnak, örvendetes, hogy az ország különböző vidékeiről több mint százan jelentkeztek fel­vételi vizsgára, tehát viszony­lag gyorsan népszerűvé vált az újszerű szakma. A felvételi vizsgák megkezdődtek. Ceglédi furcsaságok Nagy hirdetőoszlopon levő felirat hívja fel a járókelők fi­gyelmét, hogy úgymond: „Ven­dégeink kívánságára a Zöld Hordó vendéglőben augusztus 18-tól csapolt sör kapható.” Miért e nagy hűhó? Inkább azt kellett volna megmagya­rázni, hogy ami kimondottan a vendéglő profiljába tartozik, a csapolt sör, eddig miért nem volt kapható? Lehet, hogy azért, mert az üveges sör árusítása kifizetőbb? És egy másik furcsaság. A Kossuth téri bisztróban potom 11,60-ért úgynevezett Béke koktél kapható. Az italkeve­rék összetétele: gin, cseresz­nyepálinka, citromlé és szóda­víz. Megkóstoltam, és nem volt béke bennem. — ki — AKÁCFÁK ÍGÉRETE A Mátra északi vidékein másodszor virágzanak az akácfák. A Párád és Eger közötti országút mentén több helyen szinte tavaszi illatot árasztanak a fürtös mrágok. Eger bejáratánál egy akácfa teljes virágpompába öltözött. A környék idősebb lakói ta­pasztalataik alapján arra kö­vetkeztetnek a sarjú akácvi­rágzásból, hogy az ősz tartó­san száraz és meleg lesz. A szőlősgazdák véleménye sze­rint az augusztusi akácvirág­zást követő évben gazdagon fürtösödnek a szőlőtőkék. krónikaírás 1968-as I. félévi tapasztalatait. A budai járás krónikaírása a megyében és az országban egyaránt példamutató. A 23 községben szinte kivétel nél­kül hasznos sokirányú mun­ka folyik. Könnyebbé válna a krónikaírók munkája, ha több emberre támaszkodhatnának. Ugyanezt hangoztatta ■ fel­szólalásában dr. Szabó Fe-' renc, a Hazafias Népfront Bu­dai Járási Bizottságának most bemutatkozó titkára. ígéretet tett, hogy a népfrontmozga­lom — aminek egyik legfőbb feladata a szocialista hazafi- ság ápolása — a jövőben még nagyobb segítséget ad a falu eseményeinek megörökítésé­hez. Szombaton A Galga menti agrárnapok záróakkordja Az idén első ízben megren­dezésre került a Gglga menti agrárnapok utolsó eseményére szombaton kerül sor Túrán. Este hét órai kezdettel gaz- dásztalálkozót rendeznek Bag, Hévízgyörk, Galgahévíz és Tú­ra öt termelőszövetkezetének gazdái részére. Az est prog­ramjának keretében Szabó Pál Kossuth-díjas íróval be­szélgethetnek a találkozó rész­vevői. A találkozót bállal feje­zik be. A továbbiak folyamán •Mus- káth György ürömi pedagó­gus ismeríette munkamódsze­rét, majd Gerencsér József szakfelügyelő adott módszer­beli tájékoztatást a krónika­írás második félévi munká­jához. Harmadik csoport Vizsgázik a null sorozat Minden kiállításon Gond: a munkaerő A teszt kedvező Megérkezett Budapestre a vietnami egyetemi hallgatók és aspiránsok harmadik cso­portja, 100 fiú és leány, akik ősszel magyar felsőoktatási in­tézményekben tanulnak. Ve­lük együtt érkezett a magyar fővárosba 28 dél-vietnami diák is, hogy hazánk egyete­mein és főiskoláin szerezzenek képesítést. Két-három hónapja az or­szág különböző részéin tűn­ne«. fel a megszoKottnal jó­val nagyobb dömperek. A szemre is mutatós, hat köb­méteres puttonyt cipelő jár­művekkel, a Vörös Csillag Traktorgyár gödöllői gyáregy­sége termékeivel még a kí­sérleti példányok elkészítése­kor megismertettük lapunk olvasóit. Illő hát, hogy most, amikor a nullsorozat darab­jai már vizsgáznak szerte az országban, ismét számot ves­sünk, hol is tart a G—116 gyártása? ÉPÍTÉS .+ SZERELÉS A dömperszerelde nagy üzemcsarnoKa már elkészült, de ahogy az lenni szokott, a munka türelmetlenebb; úgy kezdődött öieg a szerelés, hogy még építettek, s csak az elis­merés hangján lehet szólni a gyári kollektíva erőfeszítései­ről, összefogásáról. A nehéz körülmények ellenére is elké­szült a 26 darabból álló nuil- sorozat, s a három, vevőszol­gálati, példányt kivéve — ők a „próbakisasszoriyck” — munkába is álltak. Az eddigi szervíztapasztalatok alapján — ezt a gyár végzi, tehát tud mindenről — nem kell rös- tellkedniük. Az idehaza be­csülettel dolgozó gépek mel­lett néhány példány világuta­zónak csapott föl: Lipcsében, Poznanban, Indiában mutat­kozott be, eljutott az izmiri vásárra, ott lesz Zágrábban... Most fejeződött be a mintegy esztendeje tartó szovjet tesz­telés, ugyanígy az a próba, amit a Német Demokratikus Köztársaságban kellett a gép­nek kiállnia. Az általános megítélés — mert a részletes vizsgálati anyag még nem ér­kezett meg — kedvező, s ez az üzletkötés reményével ke­csegtet. A gép amúgy is jő hírnek prototípusa dolgozott a Mátra vidéki szénbányáknál; a nullsorozatból azonnal renedeltek, nyilván elégedet­tek voltak vele. A gyár fő­mérnöke, Székely László azt mondja: — Nekünk már per­sze előbbre kell lennünk. A program szerint a nullsoro­zat után megkezdődik a ren­des gyártás. Ebben az évben száz gépet kell elkészítenünk, s az alkatrészgyártás, felszer- számozás stb. már jóideje tart. KORSZERŰT, KORSZERŰEN A G—116 saját kategóriá­jában korszerű gép, motori­kusán, billentési idejét, for­máját tekintve egyaránt. A gyártás megszervezésének jel­lemzője: a korszerűt korsze­rűen. Az adott lehetőségeken belül biztosítható műszaki szint megvan. Összeállító, kihegesztő készülékek, kon- vejor-sor a szereléshez, az al­katrészgyártás tömegtermelé­si feltételeinek biztosítása stb. Gödöllőn valóban a sokat emlegetett — és joggal emle­getett, mert egyedül gazdasá­gos — nagysorozatú gyártás­ra készültek, készülnek jel. Igaz, ma még szép számmal vannak bizonytalansági té­nyezők is a gyártásban. Míg a traktorgyár vevőszolgálata — igen helyesen — minden le­hető kiállításon igyekszik az új gépet bemutatni, addig ide­haza a kooperációt kell töké­letesíteni. Ma még ugyanis •el-elakad a szállítás, néhány kisebb üzem — minden jó­szándéka ellenére is — alig győzi szusszal, amit vállalt, márpedig egyetlen apró al­katrész hiánya is elég ahhoz, hogy ne legyen kiszállítható a máskülönben kész dömper. Kooperációban azonban nem­csak apróbb alkatrészek • ké­szülnek, hanem jelentős alkp- tóelemek is, mint például Ba- ^ns^yaifliptop a „.gép vezető­Nehéz helyzetet teremt az is, hogy a korábbiaknál jóval nagyobb a munkaerőmozgás, s sajnos, olyan munkások is otthagyják a gyárat, akik a prototípus s a nullsorozat gyár­tásánál már tapasztalatokra tettek szert egy új termék új fogásait úgy-ahogy elsajátí­tották. A helyükre jövők ter­mészetesen élőiről kezdhetik, arról már nem is szólva, hogy a szükségesnél kevesebb a je­lentkező, s a munkaerőhiány jelentősége úgy növekszik, ahogyan a gyártási mennyiség emelkedik. Márpedig — amennyiben a kereskedelmi Budán az I. kerületben további területeket kapcsolnak be a távfűtési hálózatba. A Palota téri höközpontból tovább indulva, idén a Déli pályaudvarig fektetik le a távfűtés csővezetékeit. Az építők jelenleg a Krisztina tér és a Pa­lota tér közötti szakaszon szigetelik a csővezetéket. Bazsarózsa­magas, őszhajú asszony, bizo­nyos régimódi kellemmel ve­zet végig gondosan karbantar­tott, múzeumnak is beillő há­zán. Mindössze hárman — idő­sek — lakják a nagy épületet és a parkot, de tisztaság és rend fogadja már reggel a vá­ratlanul érkezőt. A kaputól 131 tő bazsarózsatő szegélyezi a főutat, innen a lombok kö­zé rejtezett emeletes villa ne­ve. Pilismaróitól Esztergomig sok padlást végigjártam, míg mindent összeszedtem — mu­tat körül elégedetten az óriá­si ebédlőben, amit egy faragott székelykapu oszt ketté. Az ebédlő dudisárga, festett virá­gú tálasa, faragott széke-padja az első világháború után ké­szült Malonyay Dezső népraj­zi gyűjteménye nyomán — amit az ódon könyvvel mind­járt bizonyít. A székely kapu mögötti rész ismét más, sár­közi módra van berendezve. A sokülőkés, rakott cserép­kályha, az 1852-ben készült fa­ragott sarokszekrény csábít a bámészkodásra. Különös füles kanták, cserép ételhordók, to­jástartók, rég elsüllyedt pa­raszti kellékek kelnek itt új életre, vallanak elődeink élet­formájáról. Balra a hálószoba színössze­állítása megfelelne a legmo­dernebb hatásoknak. Kék-fe­hér-zöld. A faragott, festett bútor, az óriási cserépkályha, a tékák, keretes tükrök láttán az ember elismeri: nemcsak a jugoszláv habkőris, a Panni- fal lehet szép, ennek a beren­dezésnek is van varázsa. Az egyik tükröt faragott felirat keretezi: Tükör a világ, ahogyan bele­mosolyogsz, úgy mosolyog vissza rád. Lehet, ha mindenki tartaná magát a régi parasztfilozó­fus rigmusához, talán szebben élnénk? A harmadik szoba sem szű­kölködik látnivalóban, a mo­dern varrógép jól megfér a gondolkodószékkel. Barátsá­gos, öblös alkotmány, széles karfája, az eléje tett lábzsá­moly, gyönyörű napraforgós faragása valósággal csábít az ülésre. Szép lehetett a cserép­kályha mellől ebből nézni a kinti hóhullást. Kívülről fedett lépcsősor vezet fel az emeletre, ahol a modern berendezésű fürdőszo­ba mellett szobasor fogad. Mint a várúrnők szobájából, ablakfülkékből lehet áttekin­teni a széles Duna felett Döm- söd piros házfedeleire. A berendezés itt sem marad el a látottaktól. Két szobában hatalmas lezárt ládák sora, kulcsra zárt szekrények Csör- ren a karika, tárulnak a fe- delek-ajtók s Zborayné rejtett büszkeséggel emeli ki féltett darabjait. A lenti traktust is teljesen elborítják a gyönyörű népművészeti szőttesek. Ab­ból vannak a függönyök, az ágy- és asztalterítők, a pár­nák, a törlőruhák és a törül­közők. Gyári darabot az egész lakásban alig találni. Az em­ber egyszerűen nem is tudja, melyiket fogja kézbe, melyi­ket vizsgálja alaposabban. Mert a száz-százötven évvel ezelőtt élt börzsönyi lányok, miközben fonták-szőtték ke­lengyéjüket, bölcs mondásokat, nevüket és az évszámot is be­ledolgozták a mintákba. Itt van mindjárt egy lepedő, amelyben Grosz Susi elárulja: 1888-ban született, majd né; met nyelvű szövegben ad ön­életrajzot. Egy másik terítő sarkában cifra gót betűkkel 1804-ből árulja el egy lány, hogy „Mein Name: Kati”. De az Is lehetséges, minta után szőtte mindezt, mert a régi időkben írástudatlan asszo­nyok a betűket ki tudták hí­mezni, szőtteseikbe bele is szőtték anélkül, hogy papírra tudták volna vetni azokat. Zborayné leltár nélkül számát sem tudja a felhalmozott daraboknak, a népruházati cikkeknek, a kas­sai és más felvidéki tájról származó térítőknek. Arról nem beszél, ki vetette meg a nagy értékű magángyűjtemény alapjait. A készítési módot nagyszerűen ismeri, elmondja a kender kikészítésének titkát, a sós vízben áztatást, a kora­beli mintatbrvezést, szövési módot. — Most már fogy — mutat ja bánatosan. — Kénytelen­kelletlen eladogatok belőle, mert élnünk kell. A kis nyug díjunk nem elég a háztartásra. — Tessék mondani, ez a ház üres, miért nem hasznosítják? — A háború után jó ideig még rendszeresen kiadtam a házat. Egymás után jöttek a külföldi nyaralók, angolok, amerikaiak. Akkor aztán el­kezdték mondogatni, nem lesz ennek jó vége, mert figyelnek a faluban. — Ez elmúlt. Miért nem kapcsolódik be a fizetővendég» szolgalatba ? — Az értékes berendezést, a múzeumi jelleget féltem. Mi nem is tudunk naponta új embereket fogadni. Arról le­hetne szó, hogy hosszabb idő­re átengednénk a házat a csöndre, pihenésre váró ven­dégeknek. Saját strandunk is van a vízparton. A látogatás után kérdéssel fordultam az IBUSZ- hoz, tudnák-e a Bazsarózsa- villát hasznosítani? A választ Elek Tivadar fő­osztályvezető adta meg: — Sajnos, az üzlet nem jött létre. Zborayné rossz tapasz­talatai miatt a szobákat fize­tővendégnek nem adja ki, mi pedig a tartós „feltöltést” nem .tudjuk biztosítani. Egyelőre nincs tovább. Nem vagyok szakember, de úgy gondolom, nem szabad meg­várni, amíg a ritka gyűjte­mény szétszóródik és eltűnik az utolsó lehetősége is annak, hogy közkinccsé váljék. — komáromi — tárgyalások eredménnyel jár­nak — a jövő esztendőben mintegy ötszáz gép legyártá­sát kell biztosítania a gödöl- lőieknek. Ezt a tényleges el­lentmondást — megítélésünk szerint — csakis növekvő bér­ügyi lehetőségekkel lehet fel­oldani. . Mert bármennyire is korszerű a gyártás, azért em­berek is kellenek a gépek, ké­szülékek, a szerelőszalag mel­lé... és Gödöllőn meg környé­kén nem is olyan egyszerű munkásokat találni, műszakia­kat meg még annál is nehe­zebb. A „FINOMÍTÁS” IDEJE A gyártmányfejlesztési osz­tály vezetője, Kardos Ferenc, egyike azoknak, akik az új gép gondjaival kelnek, fek­szenek. — Jó érzés az — mondja —, hogy az anyagellá­tás lehető legjobb biztosításá­tól — ami manapság nem is olyan egyszerű — a nullsoro­zat után szükségessé váló kor­rekciós intézkedésekig a törzs­gyár érintettjei éppúgy, mint itt minden illetékes, egy nyel­vet beszélnek. Mindenkinek az a fontos, hogy menjen a gyár­tás, készüljön a gép, s nem a mentségek, a kibúvók keresé­se. A nullszéria adta tapaszta­latok alapján a gyártási doku­mentációban nincs szükség je­lentős változtatásokra, de — mi azt tartjuk — megkezdhet­jük a termék „finomításának” munkáját. Csökkenteni akar­juk a gyártási költségeket, el­sősorban a szerkezeti megol­dások egyszerűsítésével, eset­leges anyaghelyettesítésekkel, de természetesen nagyon át­gondoltan, megfontoltan, mert a legkisebb részletben sem kockáztathatjuk egy új ter­mék hírét. Azaz: úgy kívánjuk csökkenteni a gyártási költsé­geket, hogy jobb terméket adunk, könnyebben kezelhe­tőt, karbantarthatót stb. És, persze, mindez mellett, sőt el­sősorban, a jövő évi gyártás .minél tökéletesebb előkészíté­sét is el kell végeznünk. Ä gödöllői gyár s vele az anyavállalat, a Vörös Csillag Traktorgyár — s ezt fönntar­tás nélkül dicsérni kell — a holnapot alapozva már a hol- naputánra is gondol. Miköz­ben az új üzemcsarnokban a végső simításokat végzik az építők és gyárberendezők, mi­közben a jövő évi, remélhető­leg nagy sorozatú gyártásra készülnek, már formálódnak azok a távlati tervek is, me­lyek megteremtenék a gyárt­mánycsalád kialakításának előfeltételeit. Ugyanis csak dömpert gyártani: kockázat. A piac lanyhulása esetén mit kezdjen a gyár? Ám ha ún. típusváltozatokat készítenek, tehát az alapvető szerkezeti elemek fölhasználásával más­más gépet tudnak előállítani, rögtön más a helyzet. Az első lépés az országúti vontató kialakítása lenne, ehhez a G—116 fő szerkezeti elemei megfelelnek. És hogy nemcsak óhajtják, hanem akarják is ezt, bizonyság rá, hogy a von­tató tervtanulmánya a döm­per nullsorozatával egy időben készült el... Mészáros Ottó Az EIVRT Vákuumtechnikai Gépgyár (Bp. IV., Szilágyi u. 26.) FELVESZ esztergályos, marós, géplakatos, mechanikai műszerész, villany- szerelő, mintaasztalos, fényező, galvanizáló, öntvénytisztító és kőműves szak­munkásokat, illetve betanított munkásokat, női betanított munkásokat, gyors- és gépírókat. JELENTKEZÉS NAPONTA 8—14 ÓRÁIG. Közlekedés: 43. 47. 84, 96-os autóbusszal és 12, 12/a villamossal. i t i Az útikönyvben ezt olvas­hatjuk : „Zboray Antalné népművészeti magángyűj­teményében a börzsönyi német takácsok keze alól kikerült szőttes lepedők és egyéb szép emlékek látha­tók. Szerepüket tekinve egyenlő joggal nevezhet­jük ezeket akár halottas, akár menyasszonyi lepe­dőknek, mivel a menyasz- szonyi diszágy pompáját éppúgy hivatottak voltak emelni, mint a ravatalét. Ugyanezekkel a takarókkal díszítették a tiszta szoba vetett ágyát is”. A Zebegényi Községi Ta­nácsnál senki sem ismeri Zboray Antalnét, sőt, a szőtte­sekről sem hallottak. Végre előkerül valaki, aki bizonyta­lankodva mondja: — ó, biztos a grófnő házvezetőnőjére gon­dolnak. Az olyan gyűjtögetés. Aztán innen-onnan kiderül, hogy élt itt hajdan egy öreg grófnő, aki mindenkinek va­lami virágnevet adott s csak azon volt hajlandó szólítani őket. — Keressék a Bazsaró­zsa villát lenn a partsoron. Elindultunk s velünk tart a fiatal Flaskai Kálmán tanács- titkár, aki szemmelláthatóan szégyenkezik, hogy idegenek­től kell megtudnia faluja egyik nyilvántartott nevezetes­ségét. Zborayné tiszteletreméltó,

Next

/
Thumbnails
Contents