Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-28 / 201. szám

rrsr UECYKI k/CívIíiv 1!)68. AUGUSZTUS 88.. SZERDA Közös közlemény a szovjet-csehszlovák tál gyalásokról (Folytatás az 1. oldalról) len irányuló fokozódó mester­kedéseivel, a legutóbbi cseh­szlovákiai helyzettel és az öt szocialista ország csapatainak [ a Csehszlovák Szocialista Köz- | társaság területére történt ideiglenes bevonulásával ösz- szefüggő kérdéseket. A felek kifejezték azt a szi­Svoboda és Dubcek rádióbeszéde (Folytatás az 1. oldalról) zösségben van, és nem is lehet máshol. — Mint már Moszkvából közöltem, sőt erről önök ma­guk is meggyőződhetnek, mindazokkal az elvtársakkal együtt térek vissza, akik a tárgyalásokon részt vettek s ők itt nyomban átveszik azo­kat a tisztségeket, amelyek betöltésére önök demokrati­kusan megválasztották őket, s ebben a tisztségükben teljes bizalmukkal támogattak. Ez hazánkban az élet normalizá­lásának első, de számunkra fontos lépése. Ezzel magától értetődően — folytatta az elnök — össze­függ a Szovjetunió és a többi szocialista ország erőinek ki­vonása köztársaságunk terüle­téről. Elvi megegyezésre ju­tottunk arról, hogy fokozato­san végrehajtják ezeknek az erőknek a kivonását. Addig azonban jelenlétük politikai realitás. Az értelem és a fe­gyelem, amelyet eddig tanúsí­tottak, szükséges előfeltéte­le a kérdés végleges megoldá­sának. Mint elnök, hazafi és katona teljes felelősséggel ■mondom ezt önöknek. A nép bizalmáról és a szo­cializmus iránti hűségének megnyilvánulásairól beszélve. Ludvik Svoboda kijelentette, hogy ez óriási tőke, hatalmas erő. Hozzáfűzte: és mi figye­lembe vettük ezt abban a tö­rekvésünkben, hogy biztosít­suk hazánk további fokozatos szocialista fejlődését. — A CSKP Központi Bizott­sága januári, áprilisi és máju­si plénumhatározataiból kiin­dulva — folytatta az államfő —, a jövőben is fejleszteni kí­vánjuk a szocialista társadal­mi rendet, erősíteni kívánjuk annak humanista, demokrati­kus jellegét, amint ezt a Cseh­szlovák Kommunista Párt ak­cióprogramja és a kormány programnyilatkozata kimond­ja. Az egész nemzeti fronttal együtt kívánjuk tovább épí­teni országunkat, mint a dol­gozó nép igazi hazáját. Ezek­től a céloktól egy lépésnyire sem térünk el. Természetesen nem engedjük meg, hogy ezek­kel a célokkal visszaéljenek azok, akiktől idegenek a szo­cializmus érdekei. Ebből a célból munkánkat határozot­tan és célratörően kell meg­szerveznünk. Svoboda elnök végezetül fel­hívta Csehszlovákia polgárait, — munkásait, parasztjait és értelmiségiéit —, hogy egye­süljenek az összes szocialista, hazafias és alkotó erők a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság népe javára végzett munkában. Később rádióbeszédet mon­dott Alexander Dubcek, a CSKP Központi Bizottságának első titkára is. Kijelentette, hogy a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága, a kor­mány, a nemzetgyűlés és a nemzeti front újra megkezdi munkáját. Megelégedésáel állapította meg, hogy a városokban és fal­vakban nem került sor nagy­arányú incidensekre és össze­tűzésekre. Meggyőződésünk — fűzte hozzá —, hogy megtaláljuk az eszközöket a helyzet norma­lizálására. Ebben a meggyőző­désünkben megerősítenek a minap Moszkvában véget ért tárgyalások is. A Szovjetunió képviselői sokat tettek annak érdekében, hogy rendeződje­nek kapcsolataink. A mai realitással olyan fel­adat elé kerültünk, hogy meg­találjuk a jelenlegi helyzetből kivezető utat. Mindenekelőtt megállapodásunk van az öt állam erőinek fokozatos kivo­násáról köztársaságunk terüle­téről. Ezért, az e tekintetben tanúsított bizalmatlanság alap­talan és káros. Ebben a meg­egyezésben rejlik egész továb­bi utunk alapvető előfeltétele. Megállapodtunk, hogy a fegyveres erőket a falvakból és városokból külön helyekre vezénylik át. Ez azonban az­zal függ össze, hogy a mi sa­ját csehszlovák szerveink az egyes városokban mennyire tudják biztosítani a rendet. Az ország kormánya ebben az irányban már ma megtette a megfelelő intézkedéseket, hogy saját szerveink vegyék kezükbe a polgári élet szabá­lyozásának feladatait. Dubcek ezután hangsúlyoz­ta: Kérjük kedves polgártár­sainkat, segítsenek nekünk, hogy szembehelyezkedhessünk ama erők provokációival, amely erők érdekeltek az amúgy is feszült helyzet to­vábbi kiélezésében, ami pe­dig azoknak kedvez, akik a szocializmus ellen vannak. A helyzet normalizálása je­lenti az alapvető és reális elő­feltételt ahhoz, hogy ismét összpontosíthassuk erőinket a további feladatokra. Dubcek a továbbiakban azt fejtegette, hogy Csehszlová­kia továbbra is a szocializmus útján halad, a központi bizott­ság januári és májusi plénu­mán hozott határozatoknak megfelelően, kibontakoztatja a humanista és a szocialista elveket. Visszatérünk a munkához — folytatta — nem lesz köny- nyű dolgunk. Nem figyelembe venni a tényleges helyzetet azt jelentené, hogy a kalan­dok, az anarchia útjára kerü­lünk — fűzte hozzá. Dubcek elítélte azokat a felelőtlen megnyilatkozásokat, amelyek Svoboda elnök be­széde után hangzottak el né­hány rádióállomás útján. Könnyű a levegőbe be­szélni, de mindenkinek tud­tára kell ébrednie a felelős­ségének — mondotta. A továbbiakban sürgette minden párttag összefogását a szocialista építés feladatai­nak további megvalósítása céljából. Csak a párt egysége teszi lehetővé, hogy a párt meg­találja a kivezető utat a sú­lyos helyzetből — hangsú­lyozta. Ezután elmondta, hogy össze fogják hívni a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának plé­numát. A tapasztalat megtanított bennünket — tette hozzá —, hogy politikát határozottan kell csinálni, oly módon, hogy idegen, a szocializmus ellen fellépő erők ne használhassák ki a helyzetet. Beszéde végén Dubcek meg­köszönte a népnek és a párt­nak a bizalmat. A csehszlovák nép a szocia­lista népek közösségéhez tar­tozik — hangsúlyozta. — Hisz- szük, hogy rendeződni fognak a kapcsolatok Csehszlovákia népei és a többi szocialista or­szág népei között. A csehek és a szlovákok internacionalisták, humanisták. Internacionalista érzelmeket táplálunk a Szov­jetunió és a többi szocialista ország iránt. Prágában a helyzet javulá­sának első jelei mutatkoznak. A párt és az állami szervek in­tézkedéseket hoznak a rend helyreállítására. Űjra megje­lent a Rudé Právo, a CSKP Központi Bizottságának sajtó­orgánuma. A városi közlekedés kezd megindulni. A házak fa­lairól leszedik és eltüntetik az uszító plakátokat és felirato­kat. lárd kölcsönös meggyőződésü­ket, hogy a jelenlegi helyzet­ben a legfontosabb azoknak a közös döntéseknek a megvaló­sítása, amelyeket az ágcsernyői találkozón fogadtak el, továb­bá azoknak az elveknek és té­teleknek a megvalósítása, ame­lyeket a pozsonyi tanácskozás fogalmazott meg, valamint Mindazoknak a gyakorlati lé­péseknek a következetes vég­rehajtása, amelyek a tárgya­lások során elért megállapo­dásból fakadnak. A szovjet fél kijelentette, hogy megérti és támogatja a CSKP, valamint a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság vezetőségének álláspontját, amely a CSKP Központi Bi­zottsága januári és májusi plénumain a társadalom irá­nyítása módszereinek tökélete­sítése céljából, a szocialista demokrácia fejlesztése és a szocialista rendszer marxi- lenini alapokon történő meg­erősítése céljából elfogadott határozatokból szándékszik ki­indulni. Megállapodás született azok­ról az intézkedésekről, ame­lyek célja a Csehszlovákiában kialakult helyzet mielőbbi ren­dezése. A csehszlovák vezetők tájékoztatást adtak tervbe vett legközelebbi intézkedéseikről, amelyeket e célból határoztak el. Csehszlovák részről kijelen­tették, hogy a párt és állami szervek egész munkáját vala­mennyi síkon olyan hatékony intézkedések biztosítására irá­nyítják, amelyek a szocialista hatalmat, a munkásosztály és a kommunista párt vezető sze­repét, a Szovjetunió és az egész szocialista közösség né­peihez fűződő baráti kapcsola­tok fejlesztésének és megerő­sítésének érdekeit szolgálják. A szovjet vezetők, kifejezés­re juttatva, hogy a Szovjet­unió népei a szocialista Cseh­szlovákia népeivel barátságra és testvériségre törekszenek. | megerősítették azt a készségü­ket, hogy a legszélesebb kö­rűen és őszintén együttműköd­jenek a kölcsönös tisztelet, az egyenjogúság, a területi sért­hetetlenség, a függetlenség és a szocialista szolidaritás alap­ján. MOSZKVA Eltemették a Prágában hősi halált halt két szovjet újságírót A moszkvaiak ezrei kedden elbúcsúztak Kari Nyepomnjas- csijtől és Alekszandr Zvorikin- töl, az APN szovjet sajtóügy­nökség munkatársaitól, akik­nek életét a csehszlovák fővá­rosban ellenforradalmárok go­lyói oltották ki. A Pravda művelődési házá­ban emelt ravatalnál Borisz Burkov, az APN sajtóügynök­ség igazgatója és Jurij Zsukov, a Pravda szemleírója mondott gyászbeszédet. Lerótták kegyeletüket a ra­vatalnál a testvéri szocialista országok Moszkvába akkredi­tált tudósítói is. Kari Nyepomnjascsijt és Alekszandr Zvorikint nagy tö­meg kísérte utolsó útjára a Danyilov-temetőbe. Nagygyűlés a MOM-ban (Folytatás az 1. oldalról) relemmel próbáltunk segíteni, s közben újból és újból felhív­tuk figyelmüket az egyre sú­lyosabbá váló helyzetre. Szirmai István ezután rész­letesen ismertette a Csehszlo­vák Kommunista Párt veze­tőivel Ágcsernyőn és Pozsony­ban lezajlott tanácskozásokat, amelyeken közös elvi alap jött létre. E megbeszéléseken kifejezésre jutott, hogy az öt testvérpárt támogatja a CSKP akcióprogramját. Egyöntetű állásfoglalás volt, hogy senki sem kívánja vissza Csehszlo­vákiában a tegnapot, a régi szektás irányzatot. Közös megállapodás szüle­tett azonban arra is. hogy ke­ményebben kell fellépni a jobboldali veszéllyel szemben, s hangot kapott az az igény, hogy a csehszlovák elvtársak­nak — a demokratikus cent­ralizmus alapján — meg kell védeniük a párt vezető szere­pét. Az ágcsernyői és a pozsonyi találkozón született megálla­podás alapján remélt gyakor­lati lépések azonban a cseh­szlovák vezetők részéről elma­radtak, lényegében tehát nem teljesítették a vállalt kötele­zettségeket. Csehszlovákiában a helyzet tovább romlott. Ek­kor elkövetkezett az a pillanat, amikor a csehszlovák vezetők egy csoportja, felismerve az egyre erősbödő veszélyt, a jobboldali puccs lehetőségét, segítséget kért — beleértve a katonai támogatást is — az öt testvéri országtól. Mint isme­retes, ezt a támogatást az öt szocialista ország meg is adta Csehszlovákiának. CHICAGO Konvenció — h A Chicagóban összeült de­mokrata párti elnökjelölő gyű­lésen már az „első menetben" kénytelenek voltak eltérni a napirendtől, az ünnepélyes for­maságok helyett azonnal he­ves vita bontakozott ki. Amíg vita folyt arról, hogy egyálta­lán milyen küldöttségek man­dátumát ismerjék el, új mozgalom indult el, hogy az utolsó pillanatban a két meggyilkolt Kennedy öccsének, Edwardnak ajánlják fel az elnökséget. Bár ezt a mozgalmat a párt vezetői nem veszik komolyan, s Edward Kennedy sem nyi­latkozott helyeslőén róla, mé­gis fokozza a megosztottságot az elnökjelölő gyűlésen. Miközben a konvención par­lamenti csatározások folytak, Chicago utcáin valódi ütközet zajlott le a rendőrség és túl­nyomórészt fiatalokból álló csoportok között. A csoportok ostrom alá vették a demokrata kon­venció főhadiszállását, s bűzbombával kerülő útra kényszerítették többek kö­zött Humphrey alelnököt is. A rendőrség nagy erővel csa­pott le a tüntetésre, de az a késő esti órákig folyt a bel­város utcáin. A tüntetők egye­bek között a DNFF zászlóival vonultak fel és kövekkel do­bálták meg a rohamozó rend­őröket. A rendőrség könny­gázzal oszlatta szét a tüntető­ket s a fiatalok közül többet őrizetbe vett. A Demokrata Párt legesélyesebb clnökjelöltjei: Eugene McCarthy és Hubert Humphrey. A Magyar Szocialista Mun­káspárt állásfoglalásáról szól­va kijelentette: kezdettől fog­va a csehszlovák testvérpárt új politikáját támogattuk a régivel szemben. Politikai megoldást kerestünk, nem pe­dig katonait. Szilárdan elha­tároztuk azonban, hogy végső esetben, ha Csehszlovákiában súlyos helyzetbe kerül a mun­káshatalom és, támadás éri a proletárdiktatúrát, ha az fo­rog kockán, hogy egy testvéri ország a szocialista tábor tag­ja marad-e vagy sem. katonai erővel is segítséget nyújtunk a csehszlovák munkásosztálynak. Szirmai István szólt arról, hogy a Csehszlovákiában levő katonáink jól vannak, nincs veszteségük, az ottani magyar lakossággal jó a viszonyuk, s szolgálatukból eredő kötele­zettségeiknek eleget tesznek. Magatartásukkal, fellépésük­kel — a többi testvérország csapataihoz hasonlóan — segí­tik azt a politikai megoldást, amelyet kezdettől fogva kívá­natosnak tartottunk. A katonai segítségnyújtással féken tart­juk az ellenforradalmat; most a csehszlovákiai kommunistá­kon a sor, hogy a maguk ere­jéből rendet teremtsenek. A továbbiakban rámutatott arra, hogy közvéleményünk megértéssel, helyesléssel fo­gadta a csehszlovák nép meg­segítésére tett intézkedéseket. Általában nyugodt volt a han­gulat, fegyelem és rend jelle­mezte életünket ezekben a napokban is. Ezután a Moszkvában lezaj­lott szovjet—csehszlovák tár- | gyalásokról, azok eredményei­ről szólt, s méltatta a megál­lapodás jelentőségét. Hangsú­lyozta, hogy a mostani megál­lapodás jó alapot teremt a csehszlovákiai konszolidáció­hoz. Most a csehszlovák elv­társakon a sor. Nem lesz köny- nyű dolguk, de bizonyára meg­birkóznak feladataikkal. A szövetséges haderők, a politikai helyzet konszolidációjával pár­huzamosan, fokozatosan kivo­nulnak. — Ezek után őszintén remél­hetjük, hogy a csehszlovák kérdés a világpolitikában és a mi életünkben is múló és gyorsan megoldható probléma lesz, s figyelmünket az embe­riség nagyobb kérdéseire irá­nyíthatjuk, amelyeket nem szabad egy pillanatra sem szem elől tévesztenünk. Az imperializmus ugyanis meg­próbálta. és nyilván a jövőben is megkísérli a csehszlovák kérdést felhasználni arra. hogy elfeledtesse az emberekkel, milyen népirtó háború folyik Vietnamban, hogy Közel-Kele­ten naponta megújul a harc, s a csehszlovák kérdés felszí­nen tartásával próbálja elte­relni az emberek figyelmét az imperializmus egyéb bűneiről. Pártunk jövőbeli politikájá­ról szólva megemlítette, hogy ez a politika sem tartalmában, sem módszereiben nem válto­zik, a népre támaszkodva, a szavak és a tettek egységét bi­zonyítva, változatlan marad, vagyis szilárdan megőrizzük szövetségi hűségünket a szo­cialista országokhoz, s baráti kapcsolatokra törekszünk a többi államokkal is. Törekvé­seink megvalósításához a párt Központi Bizottsága azt kéri az ország népétől, folytassa nyugodtan építő munkáját, te­vékenyen vegyen részt a ki­tűzött feladatok megvalósítá­sában — mondotta befejezésül, nagy taps közben Szirmai Ist­ván. A szövetséges országok csa­patai, amelyek ideiglenesen Csehszlovákia területére lép­tek nem fognak beavatkozni a Csehszlovák Szocialista köz­társaság belügyeibe. Megálla­podás született e csapatok ki­vonásának feltételeiről, amely a csehszlovákiai helyzet ren­dezésének megfelelően megy végbe. A csehszlovák fél közölte, hogy a csehszlovák fegyveres erők főparancsnoka megfelelő parancsokat adott a fegyveres erőknek azzal a céllal, hogy ne tűrjék el az incidenseket és konfliktusokat, amelyek a nyugalom és a közrend meg­sértéséhez vezethetnének. Utasította továbbá az CSSZK katonai parancsnokságát, hogy tartson fenn érintkezést a szö­vetséges csapatok parancsnok­ságával. Azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában megvitatják az úgynevezett csehszlovákiai helyzet kérdé­sét, a CSSZK képviselői kije­lentették: a csehszlovák fél nem kérte, hogy a Biztonsági Tanács megvizsgálja ezt a kérdést és követeli, hogy ve­gyék le a napirendről. Az SZKP és a CSKP vezetői megerősítették azt az eltökélt­ségüket, hogy a nemzetközi színtéren megingathatatlanul olyan politikát folytatnak, amely a szocialista közösség szolidaritásának, a béke és a nemzetközi biztonság megvé­désének érdekeit szolgálja. A Szovjetunió és Csehszlo­vákia, akárcsak korábban, ha­tározott visszautasításban ré- I szesíti a militarista, revansista és neonáci erőket, amelyek I arra törekednek, hogy felül­vizsgálják a második világhá­ború eredményeit, megsértsék a fennálló európai határok érinthetetlenségét. Ismételten megerősítették azt az eltökélt­ségüket, hogy feltétlenül telje­sítik mindazokat a kötelezett­ségeket, amelyeket a szocia- i lista államok között kötött több- és kétoldalú szerződések alapján vállaltak, hogy erősí­tik a szocialista közösség ka­tonai erejét, fokozzák a védel­mi varsái szerződés hatékony­ságát. A tárgyalások nyílt, elvtársi és baráti légkörben folytak.

Next

/
Thumbnails
Contents