Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-28 / 201. szám

1968. AUGUSZTUS 28., SZERDA Hárman a in. Vosetőségválasatás előtt Persona non grata? Riportsorozatunkban há­rom, a párt által falura küldött kommunista em­bert mutatunk be. Először Bcnsc Istvánról a dányi termelőszövetkezet párttit­káráról írtunk, majd Sza­bó Ferencről, a ceglédi Vö­rös Csillag Termelőszövet­kezet elnökéről. Harmadik­nak egy olyan üzemi mun­kást mutatunk be, aki visz- szatért a városba. NÉMETH ISTVÁN — A helyváltoztatás mindig meghatottsággal jár? — kér­dezem Németh. Istvántól. — Ha a környéken kitépné­nek a kocsiból, akkor is oda­találnék a termelőszövetkezet­be. Látta maga is a bejárati ut két oldalán a krumpliágyá- sokat? Dísznövény nem akadt, így oda krumplit ültettem. — Az újszilvási tsz volt elnökét hallgatom egy tipikusan fő­városi lakásban. — Szeretném, ha elmonda­ná az eseményeket. A Fővárosi Szállítási Válla­lat műszaki vezetője voltam és vagyok. 1960 márciusában Török János elvtárs, az első kerületi pártbizottság osztály- vezetője azt kérte: menjek le az egyik téeszbe. Nem mond­ta hová. Aztán megtudtam: Újszil­vás. Mutattam a térképen fe­leségemnek: „Itt van!”. Ami­kor leutaztam, egy cselédszo­bát jelöltek ki nekem, kezdet­ben ott aludtam. — Mit csinált először a téeszben ? — A lovakat kellett össze­szednem a közös számára. Némelyik parasztember meg­állt az istállójának ajtajában és sírt. A másik átkozódott... De, sajnos másképpen nem tudtuk volna elkezdeni a kö­zös munkát. NÉMETH ISTVÁN rágyújt, de két szippantás után elal­szik a cigarettája. A Doroty- tyá utcai lakásban mosott, tiszta ágyneműszag van és csendes, puha meleg. — Azt mondták lent a té­eszben, ön idegileg nagyon fá­radt volt már a végén ... — Hét évig voltam Újszil­váson. Először csak 500 hol­dunk volt, később már 4500. Az emberek még nem ismer­ték, mi a közös tulajdon. Az fogott be, aki akart és keve­sen akartak. — Amikor az ember sokat dolgozik, nem érzi az idő múlását, minden nap egybe­folyik — mondom. BÖLINT. Elmeséli, hajnali négykor kelt, tizenegykor fe­küdt le. Amíg elnök volt, két istállót építettek, magtárat és 90 holdat öntöztek. Amire legbüszkébb: 210 hold szőlőt telepítettek. A tervet mindig teljesítették, és a munkaegy­ség évről évre emelkedett. Három-négy milliót fektettek a téeszbe. A megyében először ő küldött ösztöndíjast az egyetemre, hogy legyen fiatal szakember. — Milyen élet volt lent? — kérdezem a feleségétől, aki a butánpalack robbanásától Újszilváson vesztette el egyik szemét. — Nagyon jó, — szerény mosoly. — Gazdálkodtam én is, baromfit tartottam. Kis­lányunk, Nellike is ott szüle­tett. Tudja, feljárnak ám még mindig hozzánk. „Kicsoda?” — Öh, sokan — mosolygott Arra Mihály állattenyésztő, Balázs, a traktoros. Szerették az én uramat nagyon! MlG BESZÉL, a téeszben tett látogatásomra gondolok. Va­jon a búzából font házacska férje idejében is a fogason ló­gott? Ott ült a nehéz, barna íróasztal mögött, ahol most Petrovics István? „Én nem tudok róla semmit — közölte az elnök —, behívatok két ré­gi tagot.” , — A Flukk tanyán lakott — Pozsonyi László, az ellen­őrzési bizottság tagja össze­húzza szemét — Voltak itt vele problémák. Többet fize­tett az embereknek, mint kel­lett volna, a járásiaknak meg mindenféle terményt dugott, hogy protekciót szerezzen. Szeretett volna maradni, de mennie kellett... én tu­dom . .. mondta is, ebből a szőlőből én még enni aka­rok ... nem ehetett... — SOKAT FÁRADT — ko­morult el Kozarik István ál­lattenyésztő arca Pozsonyi vé­leményébe — és nem hiszem, hogy vitt el valamit is, mert sem házat, sem kocsit nem vett, az az ember a maga hasznára semmit nem tett, csak a közösére és a legnehe­zebb időkben agyondolgozta magát... Na! — Nincs a téesz után nosz­talgiája? — kérdezem Németh Istvántól. Rázza fejét, nevet, görcsösen markolja a térítőt — Áh, dehogy. Miért len­ne?. .. Kérem, a párt kétszer megdicsért. Mint műszaki ve­zetőt megbecsülnek itt, sze­retnek. Nekem nosztalgiám?... Ugyan! — Mikor látta utoljára a téeszt? Megijed, szeme feleségére ugrik. — Két hónapja voltam lent... hívtak a tagok ... csak körülnézni, semmi mást... Szüts I. Dénes A latin kifejezés értelmét — nem kívánatos személy — a diplomácia mezején vívott csatákkal összefüggésben, a lapok hasábjairól ismeri a nagyközönség. A diplomácia játékszabályait megsértő kül­ügyi tisztviselő jut a kiutasítás sorsára e finom megjelöléssel. A szó szerinti fordítás azon­ban így hangzik: nem kedvelt személy. Magam most ebben a szó szerinti értelmében utam cikkem fölé, címként. Nem kedvelt személy. No, azért csak kérdőjelezzük meg. Kommunistákkal beszélget­tem Kistarcsán, á Hazai Fé- sűsfonó és Szövőgyár Válla­lat gyáregységében, atról, va­jon a sorra kerülő vezetőség­választáskor kiket és miért látnának legszívesebben a pártvezetőség tagjai között. Kiderült beszélgetésünkkor, hogy esett már erről szó, sőt, vita is támadt. Nevezetesen ar­ról, vajon — úgymond — szakemberekből álljon-e a ve­Sorozat a sorozatból Vegyészkonferencia Csütörtöktől szombatig (aug. 29—31.) Miskolcon, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen rendezi a Magyar Kémiku­sok Egyesülete idei vegyész­konferenciáját. A tanácsko­záson két Pest megyei vo­natkozású előadás is elhang­zik, melyekben a petrolké­miai alapanyagok gyártását, illetve a százhalombattai Du­nai Kőolajipari Vállalatnál alkalmazott új olajfinomitási eljárásokat ismertetik. A tíz nap múlva megnyíló Budapesti Őszi Vásár 14-es pa­vilonjában az ötletreklám- szolgálat hat vállalat kedvez­ményes árusítását, Szolgáltatá­sait szervezi meg. E vállalatok névértékben elfogadják a vá­sárra szóló 10 forintos belépő­jegyet mindenkitől, aki 30 fo­rintnál nagyobb összegért vá­sárol, illetve vesz igénybe szolgáltatást. A Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalata művészi repro­dukciókat, képes levelezőlapo­kat árusít. A Művelt Nép Könyvkiadó több mint 800 féle ifjúsági, szépirodalmi és isme­retterjesztő művet kínál. Az Aki Budapest felöl' érkezik I Farmosra, azt csípős paprika-1 illat fogadja. A Nagykőrösi Konzervgyár átvevőhelyének udvarán embermagas ládasor­ban áll a kicsumázott paprika. Teherautók sürögnek közöttük, az egyikről lerakják, a másik­ra felrakják az árut. Szegő István telepvezető mutatja a szűk utat, hogyan lehet bejutni a termekbe, ahol százhúz asszony szorgoskodik. Kés villan kezükben, szakértő mozdulat és máris fordul ki a magház. Mások szoros glédá- ba sorolják a ládákba a ter­mést. Naponta 350—400 mázsa zaltuszkának való paprika megy át a kezükön. Ezeket a ládákat benn a gyárban meg­felelően tárolják, s a papri­kát télen folyamatosan hasz­nálják fel Keresetnek sem rossz ez a munka, szezonban az ügye- sebbje eléri a napi 90—110 fo­rintot. Előkészítőnek nem kell toborozni, jönnek az asszonyok maguktól is szívesen. S hogy néha csip a paprika? Azért csillog a kezük a glicerines ke­nőcstől, hogy a fájdalomtól eredményesen védjen. A csuma sem vész kárba. Kiváló trágya, a csípős lé kitű­nő rovarirtó. Elpusztít a föld­ben minden lárvát-pondrót. A termelőszövetkezetek, a kony­A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat ígéretes akciót bonyolít le: az egyik legrégeb­bi — hovatovább két évtizedes könyvsorozat, az Olcsó Könyv­tár raktáron levő köteteit úgy árusítja ki, hogy a három, il­letve négy forintos könyvekből tíznek az áráért 12 féle kiad­ványt ad a vásárlóknak. Hu­szonhat féle összeállításban 12—12 „OK’'-könyvből álló so­rozatokat készítettek a régeb­bi kiadású készletből. A kol­OFOTÉRT-nál amatőr mun­kára lehet utalványt váltani. A Fővárosi Foto műtermet és laboratóriumot rendez be, ahol egy órán belül elkészül a gyorsfénykép, de művészi fel­vételeket is vállal. Az Üveg­áru Nagykereskedelmi Válla­lat hamutartókat, vázákat, ha­gyományos és modern vonalú üveg dísztárgyakat árusít. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a 9/a pavilonban állít ki, szintén kedvezményesen hozza forgalomba áruinak nagy részét. Több ezer hang­lemezt 30—70 százalékos ár- kedvezménnyel ad. ha.kertészek versengenek érte, ki vásárolhat belőle. lekciókat műanyag tasakban forgalmazzák. Körülbelül 10 000 ilyen könyvcsomag vár­ja ezekben a napokban az ol­vasókat, vásárlókat a Művelt Nép valamennyi fővárosi és vidéki üzletében és a munka­helyi — sok száz gyárban, in­tézménynél működő — bizo­mányosoknál. A kedvezményes könyvcso­magok tematikus válogatásban kerültek tasakokba. Ki-ki tet­szése szerint választhat pél­dául külföldi remekműveket, modern írásokat a magyar és a világirodalomból, izgalmas regényeket, nevettető írásokat és gyöngyszemeket tulajdon­képpen minden irodalmi mű­fajból. MUNKA, NŐKNEK Ünnepélyes keretek között megnyílt a budapesti Április 4. Ktsz ócsai üzemrészlege. A megnyitón megjelent a fővá­rosból a központi műhely har­minc legjobb dolgozója, az ócsaiak pedig huszonhármán leültek varrógépeikhez és megkezdték a munkát. A ktsz vezetősége az ócsai üzemében dolgozó nők számát az év végéig ötven főre kívánja nö­velni, de erre csak akkor ke­rülhet sor, ha az áramszolgál­tató vállalat, ígéretéhez híven, biztosítja a két gépszalaghoz szükséges áramot. A részleg jelenleg húszegynéhány bedol­gozót is foglalkoztat és ezek számát még ebben az évben, szintén ötvenre kívánják ki­egészíteni. Vagyis összeseh száz ócsai asszony, lány szá­mára nyújt munkaalkalmat az új üzem. Ötletreklám-szolgálaf 720 asszony, napi 400 mázsa paprika Mire jó a csuma ? zetőség, vagy legyen tagjai r között olyan kommunista is, aki „csak” termelőmunkát végez, tehát — ismét csak úgymond — nem szakember. A kistarcsai okoskodás végül is eljutott a helyes álláspontig, ám akkor magam már — gon­dolatban — messze jártam. Gyors egymásutánban idéztem fel azokat a beszélgetéseket, melyeket az elmúlt hetekben üzemekben, hasonló témáról folytattam,, s amelynek lénye­ge ugyancsak ez a vagy-vagy alapon történő mérlegelés volt. Ha azt mondom, hogy az el­múlt esztendőkben némileg át­estünk a ló túlsó oldalára — legalábbis sok helyen —, s helyet a szakembereknek föl­kiáltással igen sokszor csak papírok előtt estünk hasra, akkor nem mondok újdonsá­got, legalábbis az üzemekben dolgozóknak. A szakember­imádat, ahogyan a köznyelv rögtön elkeresztelte a ló e túlsó oldalát, istenné tette a végzettségről szóló papírt, s mellőzte azokat az apróságo­kat, mint a politikai megbíz­hatóság, a vezetőkészség, s az emberi alkalmasság. így azután olyanok kezébe is gyeplő került, akikről hamaro­san az derült ki: nem alkal­masak emberek irányítására. A nézet azonban — leegysze­rűsítve és eltorzítva a párt he­lyes káderpolitikáját — úgy gyűrűzött tovább, hogy — úgymond — a szakszervezeti bizottságokban, a pártvezető­ségekben is „szakemberek” le­gyenek, s mivel a termelő- munkát végző dolgozó nem az — márpedig az! —, mi keres­nivalója is lenne e vezető tes­tületekben, hiszen úgysem tud érdemben hozzászólni a nagy kérdésekhez, mert csak a ma­ga szűk kis világát látja... A hamisságok és torzítá­sok egész garmadáját kell fél­rehányni az útból ahhoz, hogy eljuthassunk a lényegig. Mik ezek a hamisságok és torzítá­sok? Először is: csupán azt mérlegelni, hogy az egyik technikus a másik meg mun­kás, enyhén szólva mechani- kusság. Mert nem valami sta­tisztikai átlag, s nem is valami legmagasabb iskolai végzett­ség alapján lehet és kell kivá­lasztani azokat, akik javaslat­ba kerülhetnek a vezető testü­letek megválasztásakor, ha­nem minden követelmény mérlegelése alapján. Így a gyárban élvezett tekintélyük — ami nem egy idősebb szak­munkás esetében például jóval nagyobb, mint a kezdő mérnö­köké —, emberi tulajdonsá­gaik, mozgalmi tapasztalataik stb. stb. alapján. Másodszor: miféle szemellenző az, hogy szakembernek számít — mondjuk — a technológiai osztályon dolgozó beosztott mérnök, de nem szakember az a technikumot végzett gyalus, aki a szakma kiváló dolgozója címet többször is megkapta, s akit más gyárak is kölcsön­kérnek, amikor nagyon kényes munkáról van szó? Harmad­szor: a közvetlen termelőmun­kát végző munkás vagy mun­kásnő olyan tapasztalatok se­regével rendelkezik, amiket csak ő, csakis ő szerezhet meg, egy sor olyan dolgot érez a sa­ját bőrén — és társai bőrén — ami egy-egy mondattá zsugo­rodik „följebb”, de ami „lenn” alapvető tényezője a munka­helyi légkörnek, hangulatnak. Negyedszer: egy-egy vezető testületnek minden oldalról elemeznie kell a napirendre kerülő kérdéseket, s ezt a min­den oldalt aligha lehet elérni, ha csak az „egyik oldal" kép­viselői sorakoznak fel. Mert — ad abszurdumig víve a gondo­latsort —, ha egy gyári szak- szervezeti bizottságban, párt­vezetőségben persona non gra­ta, a fizikai munkás a „maga szűk kis világával”, mi keres­nivalója Van a megyei pártbi­zottság tagjai között, az or­szággyűlésben, képviselőként, a párt Központi Bizottságában, a Szakszervezetek Országos Tanácsában? Hiszen ott vég­képp „nagy” kérdéseket vitat­nak meg... A nagy és a kis kgr<jés olyasvalami, amivel könnyű el játszadozni; bűvészkedni lehet vele. Mint ahogy bű­vészkedni kell ahhoz is — el­tüntetni a meglevőt —, hogy valaki azt állíthassa: a poli­tikai érettség, a szakmai hoz­záértés csakis „bizonyos szint” után kezdődik, s az alatt csak együgyű, a világ dol­gait nem értő, azzal nem törődő emberek éldegélnek ... A dolgozó tömegek politi­kai érettségének lebecsülése, a „majd mi gondolkozunk helyettük” . típusú vélemény rossz emlékeket idéz ... Be­szélni a demokratizmus erő­sítéséről — a pártdemokrá­ciáról épp úgy, mint az üzemi demokráciáról — s ugyanak­kor másként cselekedni, nem­csak ellentmondás. Sokkal több annál. Politikai hiba! Avagy olyasfajta oktalan okoskodás rejlik a persona non grata vélekedésben, hogy beszélni mindenki beszéljen, amit akar, de felelősséggel mérlegelni csakis azok tud­nak, akiknek ilyen vagy olyan papír lapul a zsebé­ben, s akik ajtaján kopog­tatni kell? És ugyanakkor siránkoznak, miszerint a gyár munkásainak politikai akti­vitása csökken?! Persze, hogy lassabban lélegzik az, aki elől elveszik — elzárják — a levegőt! Végső soron tehát az első hallásra lokálisnak tűnő kér­dés, a vagy-vagy, nagyonis messzire, országos távlatokig vezet. Mert képtelenség, hogy országosan azt mondjuk: a de­mokratizmus minden terüle­ten történő kibontakoztatása elengedhetetlen, ám helyben, „kicsiben” szűkítjük azok kö­rét, akik bármibe is érdem­ben beleszólhatnak! Ezért, hogy nem egy helyen ugyan­azokat az arcokat látni a pártvezetőség ülésén, a szak- szervezeti bizottság tanácsko­zásakor, osztályvezetői érte­kezleten, s műszaki konfe­rencián ! (Átfordíthatom én ezt községi viszonyokra is, ott még inkább ez a helyzet.) Végül odavezet ez, hogy „egy­más között vagyunk”, tehát az történik, amit ,,mi akarunk”. Ez a mi akarunk azonban igen sűrűn nem az, aminek történnie kellene ...! A pártvczctőscgck meg. választása fontos esemény minden pártszervezet életé­ben, nem csupán maga az aktus, hanem — és főként — a megelőző, összegező munka miatt. Ez az össze­gezés, a két esztendő alatt végzett munka felmérése, már megkezdődött a párt- szervezetekben, mint ahogy a jelölő bizottságok is mun­kához látnak; beszélgetnek az emberekkel. Ezek a be­szélgetések rendkívül fonto­sak, s nagy politikai kár­ral járna, ha mellőznék ta­pasztalataikat. Csakis a párt­tagság egésze illetékes és jo­gosult arra, hogy döntsön, kit akar vezetőjeként látni. És ez a döntés válasz lesz mai vitáinkra is. Mészáros Ottó FELVESZÜNK személyi- és teherportást 12 óra szolgálat, 24 óra szabad idó. Fizetés: kollektív szerződés szerint. HÍRADÁSTECHNIKA! ANYAGOK GYARA, Vác, Zrínyi u. 17. Az Országos Söripari Váll. AZONNAL FELVESZ FÉRFI BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT 44 órás munkahéL A pénzben! kereseten felül természetbeni futtatás. Munkásszállást, kedvezményes étkezést, munkaruhát adunk. JELENTKEZÉS: Munkaeróqazdaikodás, Bpest X.. Maglód! út 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents