Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

1968. AUGUSZTUS 25., VASÁRNAP re.*i MK1CI <~ft írtap Hárman a sok közül... I. Tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a mezőgazdaság nagyará­nyú szocialista átszervezése. Az állam ebben az időben jelen­tős anyagi segítséget adott a dolgozó parasztságnak. A párt a munkásosztály legjobbjait küldte falura. A vezetéshez, a szer­vezéshez értő emberek, kommunisták százait bocsátotta a ter­melőszövetkezetek rendelkezésére. Riportsorozatunkban három, a párt által falura küldött kommunistát mutatunk be. Kettő közülük a termelőszövetke­zetben maradt, egyikiik visszatért üzemébe. BENSE ISTVÁN — Mire gondolt, amíg a kaputól az irodáig megtette a húsz lépést? — kérdezem a titkártól. — Szekeres Andrisra, fa- Iumbeli jó komámra, akivel tizenhárom éves koromban együtt mentem el innét, a Nógrád megyei Kövesdre sommásnak. A barakkban megállt velem szemben: „Fé­lek Pista!” — mondta. Szép csillag szemű fiú volt. Arra gondoltam, negyven év múl­tán mit fog szólni, hogy itt vagyok... A DANYI TSZ párttikára zömök, piros arcú, búzavirág­kék szemű ember. Negyvenöt éves koráig az ÉM Szolgál­tató Vállalatnál dolgozott Budapesten. 1961. szeptem­ber 16-án, egy esős napon Kurucz Béla, a Gödöllői Já­rási Pártbizottság akkori tit­kára azt mondta: „Le kel­lene mennie Dányba! Nehéz idők járnak most arrafelé”... Elvállalta. — Koronczi András, Tóth Benedek, Kóska Sándor is eszembe jutott — folytatja — meg mások, akiknél gyer­mekkoromban szolgáltam. Apám huszonöt évig állvá­nyozó volt az építőiparban s Dányban kapott hat hold juttatott földet. A titkár feje fölé nézek, a falon Littkay: „Dányi körút” című képe függ, cselédszok­nya piros házakkal, félrecsa­pott sapkához hasonlóan el­dőlt tetejükkel, csenevész, járdaszéli fákkal övezve. — Lehet próféta valaki sa­ját falujában? — kérdezem, de nem válaszol. — Aznap éjjel a feleségem rámszólt: „Miért nem alszol? Mire gondolsz?” — ugyanazt kérdezte, mint most maga. ARRÓL BESZÉLGETÜNK, hogyan telt el a hét esztendő az 5150 holdas termelőszövet­kezetben. Anyagi gyarapo­dásban kitűnően. Űj épületek, gépek, nagy szőlő- és gyü­mölcstelepítések, jó hozamok. A tsz tagjainak átlagjövedel­me évi 17 500 forintra nőtt. — Amikor idejöttem tizen­hét párttag volt, most hat­van. — Az eddig mozdulatlan arcon örömrebbenés. — Hat­vanegyben még földjáradékot sem tudtunk fizetni. Szegé­nyek voltunk, az emberek bizalmatlanok. Ma már ők sürgetik tennivalóért a vezető­séget. — A minap a munkacsa­patok vezetőivel értekeztem. Az áruk csomagolásáról, vá­logatásáról beszéltem, arról, milyen szép látvány, ha rendesen tisztítják, osztá­lyozzák és ez jó kedvre han­golja a vevőket, de a mi em­bereinket is. — A gyűlés résztvevői bí­ráltak bennünket, szerintük a másodvetés alá jobban kellett volna előkészíteni a talajt, akkor az árpa nem kap fel a földeken. Amikor arról kérdezem Bense Istvánt, mit jelen­tett neki a sok-sok éves ipari gyakorlat, tőmondatokban vá­laszol: — „A jó ügy melletti kiállás szeretetét, az össze­tartás erejét, jó szervezési módszerek elsajátítását.” 1962-BEN a szakmai veze­tés válságba került Dányban. Nagy viták voltak és a párt- szervezettel is összeütköz­tek. Bense István a vissza­vonulás gondolatával foglalko­zott. — Miért maradt? — fag­gatom, mire azt válaszolja, mert igaza volt. — Elismeri, ha nincs iga­za? — Igen. Nagy András Isa- szegen párttitkár volt, én meg éppen akkor tanácsel­nök. Most ő itt a tanácsel­nök, én a titkár. Egy bizo­nyos ügyben a járásig is elmentünk, mert úgy érez­tük, mindegyikünknek igaza van. Az épületből kilépve kezemet nyújtottam: „Bandi, belátom. ..” Persze nehéz volt. — Ingerült néha? — Nem. Illetve ritkán, de akkor sem mutatom. A kom­munista munkásoktól tanul­tam, össze kell tartani, tes­tületileg kell dönteni az ügyekben. Hatvanan állnak mögöttem. — Mit tart most a legfon­tosabb tennivalónak? — Széles körben tájékoz­tatni mindenről a tsz tag­jait. A határozatokat ők hoz­zák, de ők is akarják vég­rehajtani. Szeretném az em­berekből kihozni, ami ben­nük van. A legtöbbet és a legjobbat. Mi hatvanan igyekszünk olyan hatással lenni a többiekre, hogy a jó indulatok irányítsák az emberek akaratát. — Szekeressel mikor ta­lálkozott utoljára? — Minap állt a háza előtt és cigarettázott. Mondtam neki, a taggyűlésre feltétle­nül elvárom. BENSE ISTVÁN pártmun­kás falun. Tiszta légkör, be­csületes nyíltság, alkotó kedv van körülötte. És ennél ered­ményesebb „küldetést” alig­ha kívánhat magának az ember. Szüts I. Dénes Kapuzárás az iíjjú«ági 4;|»iíötáborokba 11 Szombaton országszerte vé­get ért a nyári ifjúsági építő­táborok idei évadja. Befejezte munkáját az ifjú társadalmi munkások utolsó csoportja, amely társaival együtt tovább öregbítette a tíz esztendővel ezelőtt kibontakozott kezde­ményezés jó hírét, tekintélyét. Az előzetes adatok tanúsága szerint a Hanság lecsapolását megkezdő fiatalok mai követői mind az első hetek perzselő forróságáhan, mind a későbbi 1 raiban. időszak szeszélyes időjárásá­ban becsülettel eleget tettek önként vállalt kötelezett­ségeiknek, sőt még arra is futotta erejük­től, hogy túlteljesítsék elő­irányzataikat. Az idén csaknem 26 és fél ezer középiskolás, valamint egyetemista és főiskolás dol­gozott a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi építőtábo­A jó bornak is kell cégér! Népszerű a pincecsárda A hintó előállt Még négy hónapja sincs, hogy pincemulatót nyitott Tök községben a helyi Egyet­értés Termelőszövetkezet, s az osztályon felüli csárda máris rendkívül népszerű a nyugati turisták körében. Találomra tallóztunk a ven­dégkönyvben, s a többi között ilyen be jegyzéseket találtunk: „Köszönet a kitűnő ételekért- italokért, s a figyelmes ki­szolgálásért”. Aláírásul negy­venöt név sorakozik, annak a negyvenöt kanadai magyar­nak a neve, aki a Magyarok Világszövetsége meghívására érkezett az óhazába, s a közös gazdaságban tett egész napos látogatást a pincebárban, il­letve a mellette épült nádte­A szabad szombatok miatt: KÖZLEKEDÉSI BONYODALMAK A FŐVÁROSBAN A Budapesti Közlekedési Vállalatnak az utóbbi időben a hét végi menetrend kialakí­tásánál mind erőteljesebben kell figyelembe vennie a sza­bad szombatok okozta utas- szám-ingadozá sokat. A szabad szombatokon lényegesen kevesebb ko­csit közlekedtet az üzeme­ket érintő vonalakon, vi­szont többet a belső város­negyedekben. Augusztus közepén azonban vá­ratlan bonyodalmak keletkez­tek. Néhány üzem ugyanis kés­ve, még több pedig egyáltalán nem jelezte, hogy az augusz­tus 24-én esedékes szabad szombatot „áthelyezte” augusz­tus 18-ra. Emiatt a külső vá­rosnegyedekben sok kocsi szin­te üresen járt, a munkára berendelt gép­kocsik vezetői és kalauzai az utolsó pillanatban kap­tak váratlan szabadnapot, amit már nem tudtak úgy fel­használni, mintha jó előre programot tervezhettek volna. Viszont az augusztus 24-i, a korábban nem tervezett for­galom miatt megint csak sok dolgozótól kell megvonni a szabadnapot, A BKV nyomatékosan fel­kéri a vállalatokat, hogy a szabad szombatok idejét lehe­tőleg ne változtassák meg, s ha erre mégis szükség van, akkor időben közöljék a vál­tozást a BKV-vei. Amíg tehát a takarót mások szabják, ám a vizeslepedőt a váciak fejére húzzák, aligha változhat jelentősen a hely­zet. ..! Egyre nyilvánvalóbbá lesz az is, hogy bizonyos munkák elvégzésére mind kevesebben jelentkeznek — főként nehéz fizikai munkáról, piszkos, egészségtelen körülmények kö­zötti tevékenykedésről van szó —, s ezt ellensúlyozni csak ki­ugró bérezéssel vagy — fő­ként — gépesítéssel lehet. Az is fokozatosan kitapinthatóvá válik, hogy megszűnt a nagy­arányú munkaerő-áramlás a falvakból, sőt a visszaáramlás kezdődött meg. Súlyos hiba lenne tehát az az illúzió, hogy pusztán átmeneti jelenség a munkaerőhiány, s majd ismét „jönnek a friss erők”. Nem jönnek, ma sem, a jövőben sem. A takaró tehát, hogy a pél­dánál maradjunk, az egyik üzemben durva pokróc, a má­sikban meg — pehelypaplan. Mégis, a viszonylagosság elle­nére is igaz: nagyobb a taka­ró, mint ameddig az üzemek­ben nyújtózni — mernek. Mert az átlagbér megkötése — amiről sok szó esik, s valóban vitatkozni lehet előnyeiről, hátrányairól — nem valami sérthetetlen szentség: túllépé­se — ha mögötte kellő terme­lés áll —, nem von maga után büntető szankciókat. Ugyan­csak nagyobb a takaró a bére­zési tormákat tekintve is, mint ameddig a város üze­meinek többségében nyújtóz­nak. Bővíteni lehet a példák sorát azzal, hogy még mindig — indokolatlanul — egy hely­ben topog a bedolgoztatás — otthon dolgoztatás — ügye, 1967-ben mindössze egy száza­lékot tettek ki az iparban fog­lalkoztatottak között az ott­hon dolgozók. Márpedig a re­formmal együttjáró rendelke­zések rendkívül tág lehetősé­geket teremtettek az otthon dolgoztatás bővítésére, s erre Vácott is mód lenne. Azaz: nemcsak adott körülmények­ről, hanem óvatoskodó tartóz­kodásról is szó van a munka­erőhiány okainál. Ki segít? Igen fontos tapasztalatot foglalt össze a gyapjúmosó gyáregység műszaki vezetője, akivel ugyancsak a munkaerő­gondokról beszélgettünk. Azt mondta: súlyos helyzethez ve­zethet, ha bárhol is valamifé­le fölsőbb segítségben remény­kednek. Azaz: véget kell vet­ni annak a felfogásnak — mert él ez az üzemekben —, hogy a gondola forrása az új me­chanizmus, az új 'Munka Tör­vénykönyve, a munkahely-vál­toztatással járó hátrányok megszüntetése. Ez a felfogás ugyanis oda vezet, hogy • — úgymond — cselekedjék az állam, hozzanak ilyen meg olyan adminisztratív intézke­déseket, s akkor majd... Az akkor majd, azaz a változás lehetősége azonban egészen másutt rejlik. Ezt talán a kö­vetkezőkben foglalhatjuk ösz- sze: O Itt az ideje, hogy a mű­szaki fejlesztési tervek ne csak papíron létezze­nek, hanem a gyakorlatban is megvalósuljanak. Az adott le­hetőségeken belül koncentrál­tabb fejlesztésre van szükség, az eddigi „mindenből egy ki­csit” helyett egy-egy gyártási terület komplex fejlesztésére, a kisgépesítés — elektromos kézi szerszámok — alkalmazá­sára, az anyagmozgatás kor­szerűsítésére, a nehéz fizikai munka csökkentésére — gé­pekkel. O Bátrabban kell élni — s erre a gyárak párt- szervezetei, pártbizottságai ösztönözzenek — a gazdasági reform nyújtotta új lehetősé­gekkel, a bérformáktól —mi­nőségi prémium stb. — az ott­hon dolgozók, részmunkaidő­ben foglalkoztatottak számí­tásba vételéig. Az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a szakmunkástanu­lók képzésére, általában a szakoktatás tervszerűségére. O A városi pártbizottság segítségével tisztázni kellene a nagyvállalati gyár­egységek helyzetét s főként azt, munkaügyi, bérügyi lehetősé­geik vajon megfelelnek-e a reform elvi s az adott váci helyzet gyakorlati követelmé­nyeinek. Nem lenne eredmény­telen egy olyan tanácskozás sem. ahol a vállalatok felelős gazdasági és politikai vezetői, a bér- és munkaügy szakem­berei „egyeztetnék” elképzelé­seiket és igényeiket, mert a jelenlegi egymástól csábítás a gyáraknak — és a népgazda­ságnak — csak milliós kiadá­sokat okoz, s minimális ered­ménnyel jár. O Az üzemi pártszerveze­tek, pártbizottságok tűz­zék napirendre a munkaerő­gazdái kodás helyzetét, személyi és tárgyi feltételeit, módszereit, vizsgálják meg azokat az okokat, melyek a munkaerő átlagosnál nagyobb mozgásához vezetnek, s java­solják a szükséges intézkedé­sek megtételét a gazdasági ve­zetésnek. Főként az ún. sze­mélyi indokolású kilépések ér­demelnek megkülönböztetett figyelmet. © A szervezettség javítása — gépek állásidejének csökkentése, a kapun belüli munkanélküliség fölszámolása stb. — tovább nem halasztha­tó. Megfontolandó az üzem­szervezők munkába állítása, az üzemszervezési intézetek­kel készítendő tanulmányter­vek stb. megrendelése. A röviden összefoglalt teen­dők természetesen nehéz és bonyolult munka eredménye­ként valósulhatnak meg, de — a munka megkezdését nem le­het halogatni. Ma még ugyan­is a buszpályaudvarnál levő tábla figyelmeztet a gondra. Holnap, holnapután már sú­lyosabb figyelmeztetésekkel kell számolni. És ezt nem sza­bad — nem lehet! — megvár­ni! Mészáros Ottó tős pagodában fejezte be. Egy másik bejegyzés arról tanús­kodik, hogy ugyancsak jól érezte magát a tsz saját ter­mésű borai mellett kimond­hatatlan nevű vendégünk, a japán mezőgazdasági fejlesz­tési bizottság elnöke is. Véle­ményéhez csatlakozott egy negyvenöt tagú nyugatnémet delegáció, egy amerikai agrár­professzor, Japán párizsi ke­reskedelmi kirendeltségének igazgatója és még sokan má­sok. Eltérés csupán abban r utatkozott, hogy néhányan a — választékbővítés céljából beszerzett — gyöngyösi bo­rokra szavaztak. A nagy forgalom titka ab­ban a felismerésben rejlik, hogy a jó bornak is kell cé­gér. A cégért ez esetben az a szerződés jelenti, amelyet a tsz vezetői még a csárda meg­nyitása előtt kötöttek az IBUSZ-szal, s amelynek ér­telmében utazási irodánk he­tente három-négy nyugati csoportot visz a mulatóba...... Az ízlésesen berendezett pincében és a pagodában egy­szerre száz vendéget tudnak elhelyezni; magyar népvise­letbe öltözött felszolgálók és zenészek fogadják az érkező­ket. A hattagú zenekar egyéb­ként arról nevezetes, hogy va­lamennyi tagja a termelő­szövetkezetnek is. Az italhoz, persze, borkor- csolva kell. Ez is kikerül a szövetkezet portájáról: saját készítésű sajtokkal, fűszeres kolbásszal, paradicsommal, zöldpaprikával lehet meg­ágyazni a hec*v levének. Aki pedig a gyöngyösvisontai után szeretné kissé kiszellőztetni a fejét, két hátasló és három hintó között választhat. A tsz vezetői már arról is gondoskodtak, hogy télen se legyen holtszezon a mulató­ban: az IBUSZ és a TIT szer­vezésében disznótoros vacso­rákra várják az országjáró belföldi turistákat, természe­tesen mérsékeltebb, hazai pénztárcákhoz szabott árak­kal. ny. é. ASSZONYOK A falusi jó vagy rossz lég­kor kialakításában küEönos szerepük van az asszonyok­nak. Gyors felfogásuk, elem- zokészségüJt, tájékozódási ké­pességük segítségével bizton­ságosan igazodnak el a falu problémái között. Ítéletük és közismert szókimondásuk el­engedhetetlen része a falusi közvélemény alakításának. Különösen sokat tehetnek az egészséges légkör megterem­tésében a falusi vezetők fele­ségei. H.ába a férj a tsz- elnök, tanácselnök és az asz- szony „csak’* növényápold, vagy az állattenyésztésben dolgozik, szavára, vélemé­nyére odafigyel a többi asz- szony. Állítják: „Neki tudni kell, hisz’ ott van közvetle­nül a tűz mellett.” Ügy is fogadják, amit mond. Kész­pénznek veszik, tovább színe­zik, bonyolítják — terjesztik. Az „elnök felesége mondta”. Mi tagadás, ennek néha na­gyobb hitele van, mint amit az elnök mond a gyűlésen. Ha tehát a. vezető felesége okos, márpedig miért ne lenne az, sokat használhat a közös ügy­nek. Kedvezően befolyásol­hatja a hangulatot, jó útra te­relheti a véleményeket. De árthat is, ha fontosko­dik, ha minden kis semmiség­ből nagy ügyet akar csinálni. Ha a nyilvánosságra tartozó dolgokat is úgy adja tovább, mintha óriási titkot súgna meg. Ha pletykafészek, ha a férje hátán akar felkapasz­kodni a falu föle. Mert mi ta­gadás, ilyen vezető-feleség is van. Miközben élettársának kisebb gondja is nagyobb an­nál, mintsem hogy vezetői mivoltával büszkélkedjék, neki fejébe száll a férje dicsősége. „Ki legyen büszke, ha nem én, felvágok, mert tehetem, van mire.” Ilyeneket hallhat­na az ember, ha ki nem mon­dott gondolatai felhangosod- nának. Ha szavakban nem is, de tetteivel elárulja magát az ilyen asszony. Először is nem érzi jól ma­gát a „szürke” beosztásban. Többre vágyik. Vagy egyálta­lán nem dolgozik, „keres ele­get a férjem, minek törjem magam”. Hétköznap is pávás- kodik és unalmában fecseg, dicsekszik férje érdemeivel, mint a magáéval, megszólja ezt vagy azt a vezetőt, vagy azok feleségeit, hinti a kon­kolyt. A józanabb gondolkodású asszonyok elkerülik, keser­nyés szájízzel beszélnek róla, „ront, pedig segíthetne”. Má­soknak imponál a felelőtlen­sége, az, hogy büntetlenül megszólhat mindenkit. Szerencsére olyan férj is van, amelyik leinti még idejé­ben. A másik viszont vagy nem ér rá ilyen kicsiségek­kel törődni és legyint: „asz- szonybeszéd”. vagy odafigyel és szinte észre sem veszi, máris előítélettel tekint egye­sekre. „Beoltódott”. Az egyik elnök feleségével beszélgettem a. közelmúltban, fáradt volt, alig ért haza a munkából, még vacsorát is kellett készítenie. Kiment, be­jött, meg-megszakadt a tár­salgás. „Ha okos a férj — mondta —, nem hagyja a fe­csegő asszonyt szabadjára. A komoly asszonyt nem kell fél­teni, az tudja, mit mondjon, mikor liallgasson.” Persze a mézes-mázos sza­vak kísértésétől néha nehéz szabadulni. Nehéz, de muszáj. Amelyik férjnek pedig, külö­nösen, ha vezető, nincs tekin­télye az asszonyok előtt, an­nak hamarosan a férfiak előtt sem lesz, akkor már a szavára sem hallgatnak, nem veszik komolyan, bármit mond. „A tapasztalt vezetőnek jól nevelt felesége van” — ezzel zárta le a vitát az elnökné és a szekrényben matató férje felé vetett egy elismerő pil­lantást. A. F. Értesítjük kedves reveinket. hogy a Pest megyét ellátó 11. sz. fióktelepünket (Budapest XIII., Váci út 34.), f. év augusztus 31-én megszüntetjük. Pest megye állami és szövetkezeti kiskereskedelmének áruellátását f. év szeptember 1-től vállalatunk 1. sz. fióktelepe végzi. Cí me : Budapest XI., Nándorfejérvár út 62—72. Telefon : 466—790. Pest megye közületeinek és magánkiskereskedőinek áruellátásáról — a fenti időponttól — vállalatunk 5. sz. fióktelepe gondoskodik. Címe: Budapest VI., Majakovszkij u. 26. Telefon: 226—640. VEGYIANYAG KERESKEDELMI VÁLLALAT Budapest V„ Zrínyi u. 1. 4 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents