Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
MST If EC TCI 1968. AUGUSZTUS 25., VASÄRNAP SZERVIZ Itt, a mezőgazdasági gépek kapnak elsősegélyt, gyors javítást. A házi műhely szakemberei egy újabb silózót készítenek elő a bevetésre. Szükség van rá, mert kell a téli takarmány az érdi Búzakalász szép jószágállományának. A gazdaság igyekszik berendezkedni minden szolgáltató, javító munkára, amely kifizetődik és gyorsítja a különböző idénymunkák elvégzését. 200 mo Orionton A székesfehérvári Videotonban három évvel ezelőtt kezdték el gyártani az Orionton nevű táskarádiót, amelyből mostanáig összesen maijdnem kétszázezret adtak át a bel- és MÄereskedelerrmek. A közkedvelt táskarádió- típusit az ősszel tovább fejlesztik; a hullám váltókat rugósra cserélik ki. Doboza pedig világos színű lesz, többféle árnyalatiban. Az új Orian- tant karácsonyra hozza forgalomba a belkereskedelem. Kelendő a tokaji A Tokaj hegyaljai Állami Pincegazdaság az idén már 20 ezer hektoliter minőségi bort exportált — többet mint tavaly egész esztendőben. Különösein. a furmint és az édes szamorodni jellegű borokat vásárolják szívesen külföldön, de jelentős tételeiket szállítottak már a három- és négy- puttonyos aszúból is. 3—5 évig iskolázott boraik a hazai és a nemzetközi borversenyeken számos aranyérmet nyertek, a pincegazdaság szakemberei a nemespenéssízel vastagon bevont falú pincékben a hagyományos gönci és szerednyei hordókban érlelik a borokat. A'z ilyen méretű hordók teszik ugyanis leginkább lehetővé a borok „átszellőzését”, így kapják meg a tükröző fényes színüket, jellegzetes aromájukat. Szakorvosi rendelő TIBI £desapja a kiadós influenza után falura vitte Tibit a nagyszülőkhöz, egy kis utókúrára. Nagypapa nyomban ölébe kapta unokáját, s vitte megmutatni neki birodalmát, a tyúkól padlásán berendezett nyúlfarmot. a padláson, néhány anyanyúl között, mellett, alatt, fölött tucatjával nyüzsögtek a nyuszikák. Nagypapa kinyitotta a kisajtót, s bemutatott: — Nézz csak ide, kisfiam! — Jé, mennyi... Mi ez, nagypapa? ■— Mi lenne? Nyuszikák! — Csukd be gyorsan az ajtót, nehogy kirepüljenek! A másik történet szereplője ugyancsak Tibi, ezúttal kutyával. Az eb édesapja barátjának tulajdona. A bácsi mindenáron össze akarta barát- koztatni Tibit, meg a kutyát. Nehezen ment. A gyerek vi- szolyogva bámulta a ráncosán lógó pofazacskókat, az ellenségesen hunyorgó kutyaszemeket. — Milyen kutya ez, Józsi bácsi? —- kérdezte félénken, apja mögé bújva. — Boxer, Tibikéin. Okos kutya, jó kutya. Neked hogy tetszik? — Hááát... — nyújtotta a szót vonakodva a gyerek — a kutyája még csak tetszene, de a képe nem! ny. é. Mekkora jutalom jár a becsületes megtalálónak? Elveszett és megkerült a nyertes lottószelvény Nemrég azzal a fogas kérdéssel foglalkozott a Legfelsőbb Bíróság, hogy mekkora jutalom jár a nyertes lottó- szelvény becsületes megtalálójának, ha az illető a szelvényt még a húzás előtt adta vissza tulaj donosának. Egy régi lottózó kisfiára bízta, hogy dobja be a kitöltött kilenc lottószelvényt. A gyerek a szelvényeket elvesztette, de egy pajtása azokat megtalálta, és visszaadta. Az egyik szelvény 71 000 forintot nyert, s ez indította el a pereskedést. A megtaláló gyerek apja a becsületes visszaszolgáltatásért a nyeremény 10 százalékát, 7000 forint jutalmat követelt a nyertesektől. Az elsőfokú bíróság ezt az összeget meg is ítélte. A nyertes szülők azonban fellebbeztek, és arra hivatkoztak, hogy visszaszolgáltatáskor a szelvény nem ért 71 000 forintot, mert akkor még nem lehetett számítani arra, hogy kihúzzák, tehát a jutalom megazimsBSEl Selveszüsik ácsokat, asztalosokat, kőműveseket, vízszerelőket, vasbetonszerelőket, bádogosokat, lakatosokat, kubikosokat és segédmunkásokat. JÓ KERESETI LEHETŐSÉG. A nagy egyedi beruházásainkon külön felárpótlékot fizetünk. A vidékieknek térítés ellenében szállást, napi egyszeri étkezést, különélési pótlékot és utazási kedvezményt adunk. JELENTKEZÉS: 23. sx. Építőipari Vállalat Bp. V., Rosenberg házaspár u. 16. 4. em. MUNKAÜGYI OSZTÁLY szabásánál sem lehet ezt alapul venni. Ezt az érvet a Legfelsőbb Bíróság is figyelembe vette. Sőt azt is, hogy a szelvény tulajdonosai akkor sem estek volna el feltétlenül a nyereménytől, ha a szelvényeket nem kapják vissza, mert esetleg módjukban lett volna újabbakat vásárolni, és azokon a tippelést megismételni. Mivel a jogszabályok egyébként is méltányos találúi díjról intézkednek, s nem írják elő, hogy hány százalék legyen a becsületes megtaláló jutalma, a Legfelsőbb Bíróság a 7000 forintos jutalmat 2000 forintra szállította le. Szeretném ezúton megkérni a mérnököket, belsőépítészeket, hogy ha SZTK-rendelőt terveznek, fordítsanak nagyobb figyelmet a váróhelyiségekre: a jelenlegiek fehér, hideg, csempés sterilitásukkal, sajátos plakátjaikkal igazán nem árasztanak valami kellemes hangulatot itt, a Budai Járási Tanács érdi szakorvosi rendelőintézetében sem. Az ember az ilyen helyeken az egészségét akarja megtalálni — és minden a betegségre emlékezteti. Betegek panasza Muszela János Sóskútról, mutatkozik be az egyik várakozó. — Bejöttem ide, kérem, a múltkor a belgyógyászatra. EKG-leletre volt szükség, de azt nem csinálnak. Elküldték a budafoki rendelőintézetbe. No, gondoltam, nem megyek potyára: fölhívtam őket in- terurbán. De a megadott időpontban zárt ajtót találtam. Akkor ott, a portán, ismét felvilágosítást kértem, mikor jöjjek. Megint elmentem, ismét csukott kapu fogadott. Négy utazás, egy telefon ... Hatvan ember, egy parkban sétálva, nem sok. Hatvan ember itt, ebbe a szűk folyosóba préselődve, már tömeg. A szemészeti rendelés előtt egy negyed órával szétosztják a sorszámokat. Harmincat. A többinek nem jut. De akinek a panasza sürgős orvoslást kíván, az sorszám nélkül is bemehet. Mindez rengeteg vitát válthat ki. Volt már, hogy osztás helyett felakasztották a számozott tömböt a falra, tépjen belőle mindenki — de ellopták, és forintért árulták. Máskor korán reggel adták a cédulákat: néhányan már négykor a kapu elé álltak. Többször volt itt verekedés. A múltkor egy zöldhályogos beteg sokáig tartózkodott az orvosnál — amikor eltávozott, valaki 'Belerúgott. Az orvos akkor az illetőtől megtagadta az ellátást. Majdnem mindennap bekiabálnak a rendelésre: mit csinálnak már annyi ideig? Már hetven ember szorong a szűk folyosón. Nemsokára nyolcvanan, ' kilencvenen lesznek. De a háromórás rendelés alatt összesen, ha hatva- nat tudnak fogadni. Egy asszony: — A nőgyógyászatra jöttem, de szabadságolás miatt szünetel a rendelés. A sebészetnél most nincs várakozó — de a tegnapi felülvizsgálaton száznegyvenen voltak itt. A laboratóriumi leletet hamarabb kapja meg a beteg, mint Pesten, még azt is megtudakolják, mikor indul az autóbusza, ahhoz próbálnak igazodni. Csak télen rossz a várakozás a labor előtti fűthe- tetlen előcsarnokban. Orvosok panasza Én viszont most az orvosoktól akarom megkérdezni: ml a panasz? Kezdjük a legelégedettebb nyilatkozattal. Dr. Tóth Ferencné gyermek- gyógyász: — Nálunk rendkívül kedvező változás következett be a gyermekgondozási segély folyósítása óta. Az adminisztráció is kevesebb, a beteg is kevesebb, Az otthon tartott csecsemő' bizony nem kerül annyiszor az orvos elé, mint az, akit bölcsődében gondoznak. Mivel az újszülöttek száma feltűnően emelkedik, a betegforgalom is várhatóan megnövekszik majd, de hát ennek csak örülhetünk. És tegyük mellé a legtöbb panaszt tartalmozó választ: a szemészfőorvosét. A napi három órán át fogadó szemészeten két orvos rendel, másodnaponként váltva egymást. Az ismertetett zsúfoltság indokolttá tenné, hogy a rendelés idejét meghosszabbítsák. Szemészeti főállásra státus ugyan lenne, de nincs, aki betöltse. Kevés a szemész. Az, hogy nem kapnak orvost, nemcsak a szemészet problémája. Érd mellett a rendelőintézet ellátja még Tárnok, Sóskút, Pusztazámor, Diósd és az egyre növekvő Százhalombatta lakosságát. Mintegy ötvenhatezer biztosított indokolttá tenné a hiányzó reuma-, ideggyógyászati, orr- fül-gége-, valamint szájsebészeti szakrendelések bevezetését is. Orvosi státus ezekre is van, csak szakorvost nem találnak. Segítene, ha a község adna lakást. De a helyi tanács, miután valamennyi körzeti . orvosukat letelepítette, egy darabig most nem kíván ilyen célra áldozni pénzéből. De nézzük ismét a szemészet problémáját: — A szemészet a modem orvostudományban nem mutat fel reprezentatív eredményeket: a rendelői szakorvos pedig nem keres sokat. S most nincs bürokratikus irányítás az egyes szakokra; szemésznek is csak az megy, aki hajlamot érez rá. Kevesen éreznek rá hajlamot. — Hogyan lehetne mégis javítani az itteni helyzeten? — Egy olyan szemész esetleg eljönne félstátusba, aki főállásban kórházi szemészeten dolgozik: akkor ugyanis beviheti oda az itteni betegét. Postás néni hicikiin „Nagyón kedves emberről szeretnék most írni...” — kezdte levelét Krausz Ferenc, gyömrői lakos. Mariska néniről, a péteri posta levélkézbesítőjéről szóltak a sorok ... Zuhog. A vízitta föld mélyen benyomódik a cipőtalp alá. Nincs közvetlen vasútja Péterinek, a busz csak óránként jár Gyömrőről. Végigfolyik rajtam a víz, botorkálok lefelé az országúton. Egy teherkocsi vezetője megsajnál, felvesz. Az út bal oldalán nemsokára feltűnik a posta. Szívesen fogadnak. Azaz csak egyedül Szemere Sándor, a főnök. Maga főnöke. Reggeltől dolgozik, egészen sötétedésig. Vasárnap is. Előtte papírhalmaz, kezében piszkossárga ceruza: ösz- szesít, számol, ellenőriz mindent. Naponta több ezer forint megy át a kezén. — Mindjárt itt a Mariska néni! — nyugtat meg. — Kint van még. Egykedvűen esik. A postán nincs forgalom. Időnként meg- csörren a telefon, zörög a ceruza, zümmögnek a legyek. A kis lámpa fénye már árnyékot rajzol a falra. Nyílik az ajtó — Mariska néni. Karján a táska — gyorsan le is teszi. Elfáradt arcán szánkáznak az esőcseppek. — Vigyázzon, nagy dumás — figyelmeztet a „főnök". Nevetnek. 15 éve dolgoznak együtt. Ismerik egymást, s őket az egész falu. Csak ketten dolgoznak a postán. Mariska néni újságot hord, levelet, táviratot kézbesít, rádió- és televíziódíjat szed, lottót és totót árul. Héttől négyig járja a falut — naponta 22 kilométert tesz meg kerékpárján. — Pedig súlyos a lelkem — teszi hozzá Szemere Sándor. — örülne, ha maga lenne ilyen bőrben — pörlekedik rögtön Mariska néni, majd hozzáteszi: — Ha sürgős kéz- besítenivaló van, felülök a Csepelemre, azzal viszem. Motorral, kerékpárral — ötvennyolc évesen. Reggeltől, szürkületig. — Szeretnek a faluban, várnak is, mint a Messiást, ha pénzt hozok, de adni nem adnak olyan szívesen, veszeke- dek, sokszor napokig, míg végre fizetnek. Minden esküvőre meghívnak, marasztalnak, mert még a meghívókat is én viszem szerteszét. Motorzúgás. — Jön a busz a pénzért meg a levelekért — készülődik Mariska néni. — A múltkor nem állt meg. Nekem kellett motorral utánavinni ezt a nagy csomagot! — mutat a teletömött zsákra. Most megáll, ő hátára veszi a zsákot, feldobja a buszra. Elmentek a levelek Péteriből. — bte — — Ügy érti, hogy ezáltal az illető megcsinálhatja a saját üzletét? — Nem használtam ezeket a szavakat A szemészorvos idős ember. Különben körzeti doktor itt, Érden. Számára igen megterhelő másodállását, mint mondja, kollégái iránt érzett baráti helytállásból és etikai indítékok miatt vállalja. — Milyen, a szakrendelés területén észlelheő javulás mutatkozott az elmúlt esztendőkben? — Kevesebb a munkahelyi megbetegedés: az üzemek jobban vigyáznak. Beteg vagy betegség A következő osztályon, a baleseti sebészeten, kissé el- vontabb kérdések kerülnek szóba dr. Tóth Ferenccel. Az orvos munkájának lényege: a gyógyítás. Hogy itt is változás van. A szakosodás és a gyógyszeripar fejlődése hatalmas eredményeket hozott. Elég, ha csak az átlagéletkor emelkedésére gondolunk. Mégis, megszületett a mondás: az orvos ma nemi a beteget gyógyítja, hanem a betegséget. A tüdőspecialista orvosolja a beteg tüdőt — de lehet, hogy valahol a szervezet egészében ül a betegség forrása. Az egykori háziorvos, aki gyerekkorától kísérte páciensét, lehet, biztos, hogy nem tudott annyit a tüdejéről, mint a mai szakorvos, de rengeteget tudott az emberről A beteg, amikor „az esztékát” szidja, talán „a futószalag” ellen tiltakozik. Többek között az iskolaorvosi, az üzemorvosi hálózat kiterjesztése is sokat segíthet. De ezek még teljesen új, megválaszolatlan kérdések a modem orvostudományban. Felvetődik az is, hogyan választhatná meg orvosát maga a beteg? — És hogyan függ össze mindez az itteni munkával: a rendelőintézeti sebészettel? — Hogy egyáltalán szóba jönnek ilyen kérdések, már az is nagy dolog. Ez csak azért vált lehetségessé, mert nálunk rendes napokon, amikor nincs felülvizsgálat, nem kell sokat várni. És jut idő a betegre: szerencsés helyzet. Azt hiszem, egy országban a fogászati statisztikák egyúttal a kultúrára is utalnak.., Dr. Laboda Ilona fogorvos nyolc éve került az osztályra. Akkor még, orvosként, egyedül volt. Nyolc perce jutott egy betegre — a fogászaton tíz perc a megkívánt minimális átlagidő. Az idén új kollégát kapott: most már húsz-huszonöt perc jut egy emberre. (Igaz, a páciensnek néha két és fél órát kell várni). Lehetővé vált, hogy a minőség kerüljön előtérbe. Bizonyiték: a doktornő az elmúlt két hétben tizennyolc gyökértömést végzett — ez a legmunkaigényesebb fogorvosi feladat. Panasz? Szükség volna egy fogröntgenre. De egy-egy új orvosi műszerre gyakran évekig kell várni. (A laboratóriumot vezető orvosnő elmondta, hogy mire megkapta a tizenháromezer forintos új mikroszkópot, a régi tönkretette a szemét.) Baj még, hogy kötve vannak az egy betegre fordítható gyógyszer tekintetében — különben az összes osztályon. (Nem lehetne inkább úgy te - karékoskodni a gyógyszerekkel, ha kisebb üvegekben, dobozokban forgalmaznák? Ügy talán nem jönne össze minden lakásban a házi patika a maradéktól.) Panasz van még sok. A rendelőintézetnek nincs gépkocsija. A mentők Pestről jönnek ki ide, de nincs egy fővárosi telefonjuk. Nemrég nagy költséggel új épülettel gyarapodtak — a község más részében. Egy kis nagyvonalúsággal, tol- dozás helyett nem lehetett volna a központjukat jobban kiépíteni? Panasz van elég. A rendelőintézetet tíz éve létesítették. Azelőtt a környékbelieket a zsúfolt pesti rendelők fogadták... Padányi Anna
