Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
«sr MEGYEI Zftíritm 1968. AUGUSZTUS 25.. VASÁRNAP A Legfelsőbb Bíróságon dőlt el Az igyekezet nem róható fel Baleset hazatérőben Az üzemi balesetek ügyében több fontos törvényességi határozat hangzott el a Legfelsőbb Bíróságon. Súlyos szerencsétlenség történt egy vállalati építkezésnél. Munka közben az egyik szerelő a létráról leesett, koponyaalapi és csigolyatörést, valamint agyrázkódást szenvedett. Hosszú ideig kezelték kórházban, majd havi 1650 forint rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg részére. Ezek után a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága a szerelő 8 évre járó rokkantnyugdíjának megfelelő 158 ezer forint, továbbá 44 ezer forint segélyezési költség megfizetését rótta ki a vállalatra. Ennek hatályon kívül helyezéséért a vállalat a SZOT ellen pert indított. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a keresetet elutasította. A határozat irányelvül szolgáló indokolása a következőket mondta ki: — A baleset napján, munkakezdés előtt, a művezető a munkahelyet nem vizsgálta meg, sőt, oda se ment. A másik művezető is csak két nappal korábban járt a helyszínen. A sérültnek a brigádvezető mutatta meg, milyen munkát kell elvégeznie, de azt már nem mondta meg, hogyan, mert munkakezdés előtt ő is eltávozott. Tehát a vállalat megbízottai súlyos mulasztást követtek el. Ugyanis: munkakezdés előtt a munkahelyen a gépeket, berendezéseket meg kell vizsgálni, vajon a munka- védelmi előírásoknak megfe- lelnek-e. Ez az ellenőrzés akkor is kötelező, ha a munkát szakképzett ember végzi. Tanúk vallották,"hogy a szóban forgó munkánál a magasban kellett dolgozni, de sem állás- csináláshoz szükséges deszkaanyag, sem megfelelő létra nem volt. Pedig a Szerelőipari Balesetelhárító és Egészségvédő Övó Rendszabály értel16. évet betöltött LEÁNYOKAT szövőátképzősnek FELVESZ a Jacquard Szövőgyár A betanulás idejére 850 Ft fizetést és 1 Ft-ért ebédet adunk. Albérleti szállást nyújtunk. Jelentkezés I R A S B A N a Jacquard Szövőgyár üzemgazdasági osztályán, Bp. XIII., Szekszárdi út 19—25. A Villanyszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari üzeme FEL VESZ villanyszerelőket és segédmunkásokat budapesti munkahelyekre. BÉREZÉS: teljesítménybérben. EGYÉB JUTTATÁS: Vidéken lakó dolgozók részére — a Jogosultságtól függően különélés! pótlékot és szállást adunk. Szerszám- és munkaruha- juttatás. Jelentkezés: Budapest VI., Mozsár u. 16. mében olyan munkákhoz, amelyeket talaj szintről, padlóról, vagy más, állandó jellegű, biztonságos helyről elvégezni nem lehet, állványt kell létesíteni. Továbbá, ha — az adottságok, vagy a munka természete következtében — állvány nem építhető, más módon kell a dolgozót a leeséstől megvédeni. Ennek a kötelezettségének azonban a vállalat nem tett eleget, a reá kötelező óvó rendszabály foganatosítását elmulasztotta. Ez - a mulasztása az üzemi balesettel összefüggésben van, ezért kártérítéssel tartozik. Egy bányavállalat hegesztője a műszak befejezése után azt az utasítást kapta, hogy egy megrepedt csővezetéket a lejtős aknában sürgősen javítson meg. Bár a hegesztő a nyolcórai munka után fáradt volt, mégis leszállt a bányába. A szükséges szerszámokat két kezében vitte Miközben a munkahely felé ment, a csőrepedés következtében vizes falépcsőn megcsúszott, elesett és súlyos sérülései miatt hosszabb ideig táppénzes állományban volt. Ilyen előzmények után a táppénze és átlagkeresete közti különbözet megfizetését kérte, de a vállalat elutasította. így döntött a járásbíróság is, megállapítva, hogy a baleset kizárólag a munkás gondatlansága miatt történt, mert mindkét kezében szerszám volt és ezért nem tudott kapaszkodni. A legfőbb ügyész törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte és a vállalat teljes kártérítési kötelezettségét megállapította. A határozat indokolása szerint a balesetet az okozta, hogy a munkahely és környéke vizes, iszapos, csúszós volt. A hegesztő a munka sürgőssége érdekében vette egyszerre magáihoz a javításhoz szükséges összes szerszámot és anyagot, de előbb a munkahelyet megnézte, és nem látta akadályát, hogy így cselekedjék. Nem róható terhére, hogy a legnagyobb figyelem mellett is a vizes lépcsőn megcsúszott, mert kapaszkodókorlát nem volt. Egyébként is ha úgy látták, hogy sok terhet visz magával, és ez balesetet okozhat, ezt megakadályozhatták volna. Ilyen körülmények között a kárt a vállalatnak kell viselnie. Az egyik szövetkezet alkalmazottja üzemi építkezésük műszaki átvételénél vett részt, majd saját autóján hazaindult a szomszédos községbe. Útközben a kocsi árokba fordult és a szerencsétlen ember kórházba szállítás után meghalt. Az özvegy kártérítési igényét a szövetkezet azzal utasította el, hogy férje közúti balesetet szenvedett, és így a következményekért nem felel. Az asz- szony pert indított, amely törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol elutasították. — Valamely vállalat felelőssége akkor állapítható meg, ha a dolgozót a sérülés munkaviszonya keretében érte, és a vállalat működési körébe tartozó vagy működési körén kívül eső, de általa elhárítható okra vezethető vissza — hangzik a határozat. Bár az elhunyt kiküldetése munkaviszonya keretében történt, azonban a baleset oka az volt, hogy kiküldtetéséből hazatérőben ismeretlen körülmények között az árokba bukott. Ezt az okot pedig nem lehet a vállalat működési körébe esőnek tekinteni vagy olyannak, amit elháríthatott volna. Ilyen körülmények között anyagi felelősség nem terheli, és kár' térítéssel sem tartozik. H. E. Állami segítség a kistulajdonosoknak Házadókedvezmény a magánépületek tatarozására A nyári-őszi időszakban igen l sok személyi tulajdonban levő I lakóházat tataroznak, újítanak ] fel. Ennek ösztönzését segíti elő a házadókedvezmény. A tapasztalaitok szerint azonban a háztulajdonosok nagy része nem ismeri az erre vonatkozó rendeleteket. Az. illetékesek tájékoztatása szerint ilyen kedvezményt akkor engedélyeznek, ha a lakóházat a természetes elhasználódás, vagy bármely más ok következtében beállott rongá- j lódások megszüntetése céljából felújítják, tatarozzák, vagy helyreállítják. Az építési engedélyhez kötött felújításnál adókedvezményt csak akkor nyújtanak, ha a tatarozáshoz az illetékes hatóság az engedélyt megadta. A háztulajdonos — ha a felújítási házadókedveziményt igénybe kívánja venni — a munkálatok megkezdése előtt legalább nyolc nappal köteles kérelmét az illetékes tanácsi adóügyi csoportnál bejelenteni. A beadvány illetékmentes, csatolni kell hozzá a felújítás részletes költségvetését, valamint — építési engedélyhez kötött felújítás esetén — az engedély másolatát. A kedvezmény megadásának fontos feltétele, hogy a felújítás igazolt és elfogadott költsége legalább 3000 forint legyen. Az adókedvezményt legfeljebb tíz éven át lehet megadni a felújított épületekre eső évi házadóáta'.ányból. A kedvezmény mértéke: 3000—5000 forint közötti felújítási összegnél a költség 30 százaléka, amit az évenkénti házadó 50 százaléka erejéig lehet igénybe venni; 5000—10 000 forint közötti költség esetében 50 százalék, ezt az évi házadó 70 százalékáig lehet érvényesíteni; ha a költség összege a 10 000 forintot meghalcdja, annak 70 százaléka, amely az évenként esedékes házadó 80 százalékáig engedélyezhető. Megnyílt a velencei tárlat Szombaton megnyitotta ka-, púit a Szépművészeti Múzeum legjelentősebb idei kiállítása, amely a velencei festészet négy századát, a XV— XVIII. század remekeit mutatja be. A kiállítás anyagát négy ország — Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és az NDK — képtáraiból, gyűjteményeiből válogatták össze. A megjelenteket dr. Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója üdvözölte, majd dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg a kiállítást, amely hétfő kivételével naponta 10—18 óra között tekinthető meg. ÚJ'£»■ A hét végén megszüntette működését a régi érdi benzinkút, helyette — szemben az öreg berendezéssel — automaták kezdték meg az üzemanyag-szolgáltatást. Közben elkészült az oda vezető kitérő, s egész Érd területén dolgoznak az útépítők és csatornafektetők. A település főútvonala egészen Budapestig szélesebb lesz a réginél: most munkálkodnak rajta az aszfaltozógépek. (Foto: Gárdos) Hirdetőtábla a busz végállomásánál Hatalmas hirdetőtábla áll Vácott az autóbusz-pályaudvar mellett. A Híradástechnikai Anyagok Gyára keres új munkaerőket, s ígér mindent, mi „szem-szájnak ingere”. A városban is közfeltűnést keltő hatalmas hirdetőtábla nem egyetlen, de látványos beismerése annak a rendkívül nehéz helyzetnek, amit a már krónikussá vált — és egyre súlyosbodó! — munkaerőhiány okoz. A váci üzemek kivétel nélkül a tervezettnél kisebb létszámmal kénytelenek dolgozni, s egyre aggodalmasabb vélekedések kapnak lábra, miként is lesz — lehet — tovább? Az iparvárossá lett település — hiszen több mint tíz középüzem dolgozik a városban — a gyors növekedés áldásai mellett a 'hátrányokkal is számolni kénytelen. A hátrányok egyike az állandóvá és nagyméretűvé vált munkaerő- hiány. Ezt tetézi a vállalatok közötti, egészséges méreteket meghaladó munkaerő-áramlás — vannak olyan munkavállalók, akik havonta más-más üzemben próbálnak szerencsét, s végül ismét eredeti munkahelyükön kötnek ki —, s azok a mulasztások, melyek évek során a szakmunkásképzésben, a tervszerű munkaerő-gazdálkodásban fölhalmozódtak. Mert nemcsak a Híradástechnikai Anyagok Gyára, hanem valamennyi váci üzem hirdet, kérlel, toboroz, már- már könyörög. Lapunkban jelent meg a Dunai Cement- és Mészmű hirdetése: „Akar tanulni? Rövid időn belül gépkezelői vizsgát tehet a Cement- és Mészművek Váci Gyárának új mészüzeménél. Kereseti lehetőségek: 6,50— 13,00 forintos órabér. 1969-től csökkentett munkaidő. Kedvezményes utazás, étkezés és szállás.” A mészmű — amelynek építéséről lapunkban a múlt év szeptemberében riportsorozatban számoltunk be, s már akkor aggodalmunkat fejeztük ki a munkaerő biztosítása miatt — korszerű, eléggé automatizált üzem lesz, de érthetően ide is kellenek emberek. Lesznek-e? Mérce nélkül Válaszoljunk a kérdésre látszólag nem ide tartozó felelettel. A Váci Kötöttárugyárban az esztendő eleje óta mintegy hatvan ember hiányzik. Az ún. halmozódott termeléshiányt a meglevő munkaerő munkájának feszítésével, illetve műszaki intézkedésekkel lehet csak ellensúlyozni. Az alapprobléma azonban mégsem ez. Hanem az — amint a gyár gazdasági igazgatójával folytatott beszélgetés s a párt- szervezet titkárának véleménye is megerősítette azt —, hogy a szó szoros értelmében bárkit fölvesz a gyár. Nincs mérce, nem lehet igény, mert örülni kell, ha valaki jelentkezik fölvételre. Fölveszik, betanítják — a betanulási idő kedveztőlenül hat a termelékenységre, plusz bért kell adni a betanítónak stb. —, s azután az illető továbbáll. „(Megjátsz- sza” ugyanezt a bélésszövőgyárban, a finomfonóban, a gyapjúmosó gyáregységben... A túl nagy kínálat s a szerény kereslet oda vezet, hogy o gyárnak minden lehetséges eszközzel igyekeznek munkaerőhöz jutni, s lényegében egymástól csábítgatják el a munkaerőt — nyersen megfogalmazva — önmaguk alatt is vágják a fát. (Ok csábítanak, tőlük is csábítanak.) Visszatérve tehát a DCM hirdetéséhez: ha lesz is elegendő munkaerő, vajon a szükséges munkaerő lesz-e, vagy aki éppen akad? És: akik leteszik a gépkezelői vizsgát, vajon ott is maradnak az új mészüzemben? Vagy a vizsga után továbbállnak, $ —mondjuk — a híradástechnikában próbálnak szerencsét? Mert a szerencsevadászok valóban terített asztalt láthatnak maguk előtt: 44 órás munkahét, ilyen és olyan kedvezmények stb., stb. Válogathatnak tehát — s ez nem baj —, de nagyon sokszor — éppen a kényszerhelyzet miatt — érdemtelenül jutnak előnyökhöz, s főként érdemtelenül azokkal szemben, akik hűek a gyárhoz, s hosszú évek óta egy helyben dolgoznak. Azaz: nemcsak az adott objektív körülmények, hanem sokféle szubjektivitás is közrejátszik abban, hogy olyan a váci munkaerőhelyzet, amilyen. A jelenleginél sokkal bátrhbb bérezési politikára lenne szükség — s lényegében ma még csak a Forte Fotokémiai Ipar esetében beszélhetünk erről — ahhoz, hogy a műszaki és munkásállományú dolgozók egyáltalán fontolóra vegyék: menjenek, maradjanak? Mert ma még többségükben megfontolás nélkül kérik ki könyvüket. Húsz fillérrel több órabérért, száz forinttal több fizetésért elmennek. Azután: nagy szükség lenne arra is, hoigy a gyárak — kivétel nélkül — munkaerő-gazdálkodást folytassanak, s ne csupán belépők-kilépők adminisztrációját. (A képcsőgyár munkaügyi osztályának vezetőjével beszélgettünk arról: a kilépők egy jelentős része nem bérezési, hanem ún. emberi problémák miatt hagyja ott a gyárat, nem jött ki a főnökével, gorombának tartja a hangnemet stb.). Ehhez azonban megint csak arra van szükség, hogy a megrögződött, „ómechanizmusbeli” szemlélet megváltozzék. E szemléletben ugyanis a legkisebb hely, szer rep éppen ezeknek az emberi problémáknak jutott. .. Mekkora a takaró? A gyárakban sűrűn hangoz^ tátják: csak addig nyújtózhatnak, ameddig a takarójuk ér. Mekkora ez a takaró? Igen jelentősek az eltérések. Néhány üzemben — nem csinálok ingyen reklámot, nem írom meg, hol — a segédmunkások többet keresnek, mint másutt a szakmunkások közepese, s vannak olyan esetek is, amikor mérnökember ment át egyik gyárból a másikba, mégpedig — művezetőnek. (Előző helyén jól dolgozó, de rosszul fizetett gyártmányszerkesztő volt.) Az üzemek közötti — félreértés ne essék: nem az új mechanizmusból, hanem nagyon is régi, adminisztratív intézkedésekből következő — béraránytalanságok — a textilüzemiek sokat tudnak erről beszélni — több tekintetben eleve vesztessé teszik azt, aki pedig ártatlan, s csak szomorúan tudomásul veheti, hogy sorra otthagyják dolgozói. Igaz, ma sokkal kötetlenebb a bér- és munkaerő-gazdálkodás, mint volt korábban, de — tény — a váci üzemek jelentős része nem önálló, gyáregység csupán. Márpedig amíg a központokban egyáltalán érzékelik, mi is okozza a gondokat — s erre volt példa, így a finomfonó esetében —, hónapok telnek el, s az üzem „leül”. i
