Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

1968. AUGUSZTUS 25., VASÄRNAP «ST Micrn hírlap 3 Műanyagcsőgyártás Debrecenben A Hungária Műanyagfeldol­gozó Vállalat debreceni, gyárát a tavasszal adták át rendelte­tésének. Az új létesítmény a város nyugati ipari övezetében az első gyár, amely máris ter­mel. A korszerűen megépített és berendezett üzem jól hasz­nosítja a Hajdúszoboszlói föld­gázt. A nyár folyamán külön­böző műanyagcikkek gyártását kezdték el, legutóbb pedig fel­készültek a műanyag csövek gyártására. A csőgyártó üzem­ben befejeződött a korszerű gépek szerelése: kilenc szov­jet és egy olasz gépsor készíti majd a könnyű műanyag csö­veket. Lehetőség nyílik arra, hogy a csövekből széles vá­lasztékot állítsanak elő, mivel a gépsorokon 16 millimétertől 210 milliméter átmérőig, a csövek sokféleségét készíthe­tik. Megkezdték a gépek ki­próbálását, s eddig 15 ezer mé­ter hosszúságú, különböző mé­retű műanyag csövet készí­tettek. A tervek szerint hama­rosan megkezdődik az üzem­szerű gyártás. HETSZAZ EVESEK Az első írott emlék Francia rendházban Nyolcvanegy éves krónikás Hétszáz esztendős jubileu­mára készülődik Dabas és Öcsa, meg még több szomszé­dos község, úgyszólván a fél járás. Persze, ha földjüket megvallatják, történelemelőtti korokból származó sírok, kő­szerszámok, kezdetleges ék­szerek, tűzhelymaradványok tanúsítják, lakott hely vala­mennyi időtlen idők óta. Szo­kástörvény azonban, hogy egy-egy község, vagy város keletkezésnek időpontját a fennmaradt legrégibb okmány dátumától számítja. Az ezer­éves magyar állam első évszá­zadából csak nagyon kevés írást őríz az Országos Levél­tár. A XII—XIII. századból NÉZŐPONT ALKOHOL és a középkor végső szakaszá­ból viszont valamivel többet, azért ünneptik mostanában sorra fennállásuk emlékét a magyar városok és falvak. A „csak most” hatszáz éves Nagykőrös után ezért száz esztendővel többet Dabas. Három eggyé vált A legrégibb okirat, amely­ben Dabas Dobos néven elő­fordul 1270-ben kelt. Nem kétséges, hogy elírás történt, mert az irat vele együtt fel­sorolja Dabas kilenc pusztá­ját is: Sarimezeje, Örkény, Kakuch, Inárc, Hartian, Sar- losar, Babad. Barach, Peser (jelenleg Kunbarcs, illetve Kunpeszer Bács-Kiskun me­gyei községek) és Jelegiháza, mely utóbb a ráckevei járás­ban csak újabb idők óta ön­álló község, Délegyháza. A többi egykori puszta közül az­óta szintén község lett Ör­kény, Kakucs, Inárcs és Üj- hartyán, de már községenként említi az irat Olchát és Giont is, vagyis Ócsát, meg Gyónt, mely utóbbi Sárival együtt két éve egyesült Dabassal. Szóbanforgó királyi levelet V. István adta ki és megerősí­ti benne atyja, IV. Béla ado­mányozását, amely a felsorolt lakott helyeket és pusztákat birtokul a Szent Leustach-ról nevezett csúti monostornak juttatta. 1272-ben Béla ado­mánylevelét az új király, ÍV. László ismét megerősítette. Ez az okmány szintén fennma­radt. A premontrei szerzetesek csúti monostora viszont régen eltűnt arról az egykor Pesti megyéhez tartozó szigetről, mely ma Háros néven össze­függ a budafoki Lunaparttal és része a fővárosnak. Emlékezve. — Régen tudom már, hogy 1970-ben leszünk 700 évesek — halljuk Czeróczky András­tól a dabasi tanács elnökétől. — Még az ötvenes években, amikor a megyei tanács épí­tési osztályát vezettem, több más községével együtt meg­rendeltem szülőfalum, Dabas, meg Gyón városképi és mű­emléki vizsgálatát. A leírás­ból szereztem tudomást a ne­vezetes dátumról. Most már időszerű a készülődés az ün­nepre, hozzá is fogtunk. Fel­kérésünkre dr. Lakatos Ernő, a Megyei Levéltár igazgatója, történészek, szociológusok, közgazdászok és más tudósok bevonásával, húsz-huszonöt íves képekkel illusztrált, rep­rezentatív könyvet szerkeszt Dabas és környéke múltjáról. Még ez évben elkészül a kéz­irat. Jövőre több ezer pél­dányban kinyomtatjuk, meg­jelenik a jubileumi évre. Egyébként a tanács már dön­tött, ünnepi esztendő lesz az 1970-ik, január elsejétől szil­veszterig. a részletes prog­ram kidolgozása a Hazafias Népfront és a községfejleszté­si állandó bizottság két, ta­nácstagokból és kívülállókból most létrehozott albizottságá­nak feladata. Annyi bizonyos, hogy jubileumi parkot ülte­tünk. Minden társadalmi szerv és egyesület plántál egy- egy díszfát a járási tanács mögötti területre. A két albizottság egyike, a hely- és honismereti múlt hé­ten alakult meg. Elnöke Lip- pai Lajos gimnáziumi történe­lemtanár lett. Első határozata az, hogy ez év július elsejétől kezdve krónikát vezetnek a község eseményeiről. Egyelőre Czeróczky tanácselnököt bíz­ták meg a krónikaírással. gyelemreméltó határozatot hozott: kérdőíveket bocsát ki. A kifejezetten közérdekű ti­zenkét kérdésből mutatóba néhányat idézünk: „Emeletes vagy kertes új lakóház építését helyesli-e, és hol alakítaná ki a község új lakótelepeit?’’ „Szükségesnek tartana-e bölcsődét?” „Van-e javaslata a helyi foglalkoztatást illetően?” „Milyennek tartja a község kulturális, egészségügyi és ke­reskedelmi . ellátottságát, a busz- és vasútközlekedést?” „Javult-e és miben a közsé­gi tanács munkája az egyesí­tés óta?” Mind e kérdésekből látható, hogy az egyesült három köz­ség, az új Dafcas mai és jövő életének szebbé és jobbá téte­lével akar a múltra emlékezve ünnepelni. De ezenfelül rövi­desen együttes ülést tart a két albizottság Bánki István, a Hazafias Népfront-bizottság községi elnökének vezetésével, hogy megbeszélje az ünnepi év kulturális, társadalmi és sportprogramját. Egy évvel előbb — Mi öregebbnek tartjuk magunkat Da hasnál, mert a legrégibb okirati megemléke­zés szerint Ócsán már 1234- ben létezett premontrei mo­nostor — közli Konkoly Pál tanácselnök. — Igaz, nem az Országos Levéltár, hanem a rend franciaországi levéltára őrzi az okmányt, de az írás, írás, akárhol is van. Annak is van írásos nyoma, hogy ma is álló híres, szép műemléktemp­lomunk építését szintén akko­riban kezdték. Feltehető, hogy amikor a tatárjárás után a községet ÍV. Béla eladomá­nyozta, már állott a templom. •Mi tehát jövőre, 1969-ben ké­szülünk megülni fennállásá­nak hétszázadik évfordulóját. Az ünnepi programot Sági Zoltán, a Hazafias Népfront­bizottság elnöke készíti .elő öttagú bizottsággal. Elkészült azonban már a község monog­ráfiája, két ifjú történész. Ká­sa László és Fáthy Ákos közös műve. Esetleg nyomtatásban is kiadják. A járás többi jubiláló köz­ségében az előkészületek még kezdetleges stádiumban van­nak, vagy egyáltalán nem is vettek tudomást a közelgő ne­vezetes dátumról. — Most hallok először a jubileumról, köszönöm a fi­gyelmeztetést, a legközelebbi vb-ülés elé viszem a dolgot — jelenti ki Szabó Pál, a járás legfiatalabb, Kakucstól, csak 1949-ben elszakadt és önálló községgé lett Inárcs tanácsel­nöke. — Arról viszont tudok, hogy Fekiács József nyugal­mazott iskolaigazgatónk meg­írta a község történetét. — Igen, legalább tíz éve annak, hogy megírtam — mondja a 81 éves, arany dip­lomás pedagógus. — Amikor hat évtizednél is régebben ide kerültem tanítónak, harminc növendéke volt az iskolának. Amikor pedig 49-ben nyugdíj­ba vonultam, már háromszáz­nál is több. Most pedig félez­ret is meghalad a számuk. Ez lett Inárcsból a hétszáz éve la­katlan pusztából. Hogyne, IV. Béla adományleveléről is meg­emlékeztem a község történe­tében. Kéziratát bekül dtem annak idején Dabasra. Ünnep­ség két év múlva? Szép lenne, de én aligha megyek el. Ér- szűkületes a lábam, nemigen járkálok máit Idő múltával az ember meg­öregszik, elgyöngül, lakóhelye azonban minél idősebb, annál erősebb és élettelibb. Szokoly Endre A KMP jubileumára 4 kondi 1 házban — Azt hiszem ez lesz a leg­érdekesebb, amit e pillanat­ban az újságolvasóknak mond­hatok: négy kondi kerül egy házba. / Le kell fordítani ezt a mondatot. Azt jelenti, hogy a híradástechnikai berende­zések nélkülözhetetlen élekt- rolit kondenzátorait? kisebb helyre szorítják. Míg koráb­ban egy-egy készülékben négy különálló, henger ala­kú alumínium testet kellett elhelyezni, ezt praktikusan egyesíti egyetlen köndenzá- tortest. Az idén 8000 dara­bot készítenek el. S nem va­lamikor a távolabbi, év végi jövőben, hanem már a jövő hónap közepéig. Ez a korai, vagy pontosabban fogalmaz­va, a vártnál korábbi kivi­telezés a KMP jubileumára vállalt versenynek köszön­hető. Az ELKO, tehát az elekt­rolit kondenzátort gyártó üzem vezetője, Bécsi Lajos még ezt teszi hozzá: — Külföldi partnereink ké­nyesek arra, hogy a meg­állapodáshoz hűen, percnyi pontossággal vehessék át, .többek, között a mi termé­keinkéi; is. Hogy ne érhesse őket csalódás, bennünket pe­dig anyagi, elkölcsi kelle­metlenség, ezért egy héttel korábban adjuk át a kivitel­re szánt termékeinket. Már most dolgozunk azon, hogy a legújabb szállítmányt ok­tóber 1 helyett szeptember 25-én útnak indíthassuk. A képen a kondenzátor­gyártás egyik mozzanatát láthatjuk: alumíniumfóliából és szigetelő anyagból teker­cselik az elkót. Vegyészmérnök a termelőszövetkezetben A termelőszövetkezeti mér­nökgárda újabb kategóriával gyarapodott: a mezőgazdasági, kertész-szőlész-, gépész-, épí­tész- és vízügyi mérnök után megjelent a vegyészmérnök is a közös gazdaságban. A Pécs mellett működő, országos hírű nagykozárbogádi Virágzó Tsz vegyészmérnököt foglalkoztat, aki a szörpüzemet és a fagy- lalt-desszertüzemet irányítja. A fiatal Knébl László Buda­pestről költözött Nagykozárba. Tagja lett a termelőszövetke­zetnek, amelytől nemcsak ál­lást és jó fizetést, hanem szolgálati lakást is kap. Mint üzemvezető mérnöknek fel­adata az új gyártmányok be­vezetése, a gyártás megszer­vezése is. A kis szövetkezeti gyárban jelenleg hétféle gyü­mölcsszörp és különféle fagy­laltok és desszertek készül­nek. Három műszakban dol­gozik az üzem, amely 120— 140 embert foglalkoztat rend­szeresen. biztosítást­Kérdések A másik, a fejlesztési al­bizottság e hét csütörtökén tsrtotta alakuló ülését. Elnök­ké Kancsár Györgyöt, a járá­si tanács titkárságának veze­tőjét választotta és nagyon fi- í Népművészeti kiállítások Kecskeméten A népművészek második országos • találkozó ja alkalmából három érdekes kiállítás nyílt szombaton Kecskeméten, Ko­dály Zoltán szülővárosában. A városi művelődési házban mu­tatják be a magyar parasztfestők alkotásaiból rendezett gyűj­teményes kiállítást, valamint a találkozón részt vevő s egyéb művészeti ágakat művelő fafaragó, kézimunka- és szőtteské­szítő mesterek munkáját. A legnagyobb érdeklődés azt a ki­állítást előzte meg, amelyet a nemrég elhunyt híres népművész, a kalocsai hímzést megteremtő Király llus emlékére rendez­tek a fegyveres erők klubjában. A zsűri mintegy 500 beküldött alkotásból válogatta ki a kiállításra került legszebb 250-et. A látogatóknak lakberendezési szakemberek adnak hasz­nos tanácsokat a különféle népművészeti tárgyak elhelyezését illetően. «enetjegyet mindig biztosítássá/ t i A dalban Mister Alkohol­ként említik. A plakátokon a Mr. jelző már nem áll előtte, egészen másféle jelzők kapcso­lódnak hozzá. Kocsmák gőzé­ben, bögrecsárdák fülledt szo­báiban szó sem esik alkohol­ról. Ott nem beszélnek róla. Ott isszák. Róla, Mr. Alkohol­ról szóló levelet kaptunk. Ne­héz kézzel írták, dülöngélnek a betűk a papíron, de a gon­dolat megszívlelendő. A levél­író Berkes Mihály, Csemő köz­ség II. kerületének 202. számú házából. Idézzük: „65 éves ember vagyok, életemben, saj­nos, sok alkoholistát láttam, amikor szesszel teli fejjel ha^ zaállítottak, s asszony, gyerek a szomszédban, meg az istál­lóban, de sokszor a földeken levő szárkúpok alatt keresett dühöngésük elől menedéket és éjszakai szállást. Sajnos, én mint gyerek, sokat voltam en­nek kitéve, mindig rettegtünk édesanyánkkal, mikor kezdő­dik .. A levél befejező része, s most tessék figyelni: „Kérem, az ember félve utazik a vona­ton, várakozik az állomáson, mert a részegek minden in­dok nélkül belekötnek, sér­tegetik, lökdösik, ha meg nem verik... És amikor az ember felsóhajtana, hogy talán tisz­tulni kezd a szesz a fejükből, akkor jön az utasellátós, s hozza az újabb adag italt, s kezdődik minden elölről. Hát kérdezem én, ha kínálják, szinte rátukmálják az italt az utazóra, kell-e csodálkozni a botrányokon, melyeknek igen sokszor szenvedő részesei gyermekek, fiatal nők, tisz­tes asszonyok is.. Berkes Mihály bácsi levele csupán egy abból a postából, melyet így vagy úgy, az al­koholról szóló sorok kapcsol­nak, raknak össze. Védelmet kér a család a rabiátus férj ellen; gyermekeit éheztető iszákos házaspárra hívják fel a figyelmünket; termelőszövet­kezeti tagok brigádvezetőjük Tészegeskedése miatt panasz­kodnak ... A Csemőről jött le­vélben azonban rejlik egy fontos, ha nem is egészen ki­mondott gondolat: az alkohol úton-útfélen való felkínálko- zása. Mert igaz, ötször kínál­nák sört, fröccsöt a vonaton, míg egyszer üdítő ital is ke­rül a kosárba; vidéki kocs­mák — pardon, italboltok — igen sűrűn csak bort és tömé­nyét mérnek ... Pest megyé­ben csak a vendéglátóipar 467 millió forintért adott el italt 1963-ban; 1966-ban már 583 millióért! Ehhez még hozzá­jön a saját termés, a „saját főzés” ... Persze, lejön belőle az egészséggel elfogyasztott pohár bor, a korsó sör a jó ízű beszélgetés közben, az es­ti tánckor fölhajtott konyák. Ki hadakozna maga az alko­holfogyasztás ellen? Oktalan­ság lenne, s érteim'■fim ség is hiszen megpróbálták — Ame­rikában — már, s a csempé­szetnek, meg a zúgkereskede- lernnek adott szabad, utat. A mértéktelen alkoholfogyasz­tással, a határt nem ismerő, egészséget, családot nyomorító, erkölcsi és anyagi romlást előidéző italozással kell föl­venni a harcot, de még in­kább megelőzni mindezt. Mert igaz, a nyolcvan-százezernyi idült alkoholista környezetűk életének megkeserítésén túl az államkasszából is hatalmas pénzt emészt fel, de miben fejezhetők ki — az államkasz- sza terhére történő kezelésük, gyógyításuk, gyermekeik gon­dozása stb. mellett — ctz er­kölcsi károk? Gyermekeik lel­ki sérülése, a munkahelyi bot­rányok, utcai verekedésele, és a — bűnözés? A háztartásstatisztika ada­tai szerint átlagosan egyéni jövedelmük mintegy kilenc százalékát adják ki italra az emberek. Átlagosan. Mert van, aki egy százalékát sem költi italra, s van, aki jövedelme harminc-ötven százalékát Mr. Alkohol oltárára rakja. Az al­koholizmus erősödése világje­lenség, de aligha törődhetünk bele, hogy szocialista társa­dalmunkban is törvényszerű és megállíthatatlan folyamat legyen. Imádkozni, hadakozni ellene szavakkal nem elég. Igaz, voltak és vannak tettek is, de bátortalanabbak a kel­leténél, esetlegesek, s nem elég átfogóak. A rendőrség a ko­rábbiaknál jóval nagyobb jo­got élvez abban, hogy beavat­kozhassak a részegek randalí- rozásába — a család veszé­lyeztetése esetén is —, az al­koholellenes propaganda is nagyobb támogatást kap a ko­rábbiaknál. Mégis, megítélé­sünk szerint elsősorban a kal­márszellemet kellene, mégpe­dig társadalmi összefogással és ellenőrzéssel, fölszámolni. Azt a szemléletet, hogy csak a forgalom és más semmi nem számít. Mert ma még — tisz­telet a kivételnek — a vendég­látóiparban ez az uralkodó — a pincérnél éppúgy, mint az üzletvezetőnél —, s hiába min­den rendelet. Kiszolgálják a félig már részeget, a tizenöt meg tizenhárom éves suttyó kölyköt, s kiutálják, aki csak kávét, csak üdítő italt fo­gyaszt ... Nagyobb kínálat kell üdítő italokból, szigorúbb ellenőr­zés, jobb felvilágosítás. Berkes Mihály bácsinak igaza van. A szükségesnél jóval nagyobb a csábítás, a kínálat. Ezellen csak a másféle kínálat erősí­tésével lehet föllépni; legyen választási lehetőség. Mert ma még ez sincs. Vagy bor, vagy semmi, időnként sör, s per­sze, a „rövid” ... Első lépés­ként megtenné. Azután jöhet majd a következő. Mert ami­lyen gyorsan ebben az ügyben mi megtesszük lépéseinket, sajnos, bőven jut idő annak megfontolására, mi is legyen a következő...

Next

/
Thumbnails
Contents