Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-24 / 198. szám

1968. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT m ícrei &úrlgp Nem önreklám1 Valaki, akinek elmondtam töprengésem lényegét, r: aki — betöltött tisztségénél fogva — illetékes lenne abban, hogy segítsen a gondon, szavaimra azzal felelt vissza: önreklámot akar csinálni? Mármint a sajtónak. Pontosabban az újságolvasásnak. Mi töprengésem lé­nyege? Az, hogy napról napra találkozom olyan em­berekkel, akik nem olvasnak újságot. Ez még nem rendkívüli. Az egy főre jutó ,.sajtó-fogyasztás” euró­pai listáján igencsak a hátsó fertályon helyezkedünk el, minden eredmény ellenére. Ami azonban meghök­kentő: igen sokan közülük vezető emberek, gazdasági, politikai tisztségeket töltenek be, sőt, nem rikán, mind­kettőt. Mégis, amikor arról kerül szó, hogy egyik vagy másik napilapban megjelent egy érdekes cikk, fejüket ingatva közük: nem olvasták. És nem olvasták a Tár­sadalmi Szemle... a Közgazdasági Szemle ... nem sorollom. Az üveges szekrényben azonban ott sorakoz­nak a folyóiratok. Olvasatlanul. Tovább: a gyárigazgató nem olvassa a Fígyclő-t, a községi tanácselnök azt panaszolja, hogy lapunk nem foglalkozik a településsel, s csodálkozva, hallja, hogy rövid két hónap alatt három ízben is foglalkoztunk — írtunk! — a község gondjaival, a párttitkár a Párt élet egyetlen ez évi számát sem lapozta föl... Igaz, sokan vannak, akik természetesnek, igényüknek érzik a sajtó ismeretét, az őket érdeklő cikkek elolvasását. És so­kan vannak, akik az újságolvasást, de még a munká­jukat közvetlenül érintő cikkek megismerését is fölös- 1 égésnek tartják, vagy legföljebb azzal intézik el, hogy ,mines ilyesmire időm”. Magam beszéltem olyan em­berrel, aki kilencedik esztendeje dolgozik jól fizetett vezetőként a megyében, s csak harmadszorra értette meg lapunk nevét, s még hozzá is tette: „jé. hát ilyen újság is van?” Arról a gyári, igazgatási főosztályveze­tőről már nem is szólva, aki — új mechanizmus címén — a takarékosságra hivatkozva lemondta mindenféle sajtótermék előfizetését — a műszaki szaklapokét is! —, mondván, ilyesmire nincs pénz. Az évi előfizetési díj nem volt több, mint egyetlen bankett költsége, me­lyet külföldi partnerek ittléte ürügyén általában tizen­öt-húsz vállalati ember eszik végig... Mégis önreklámot csinálnék magunknak, más lap­testvérünknek? Őszintén írom: eszem ágában sincsen. Am őszintén írom azt is: lehetetlen jól vezetni úgy. hogy valaki él egy járásban, városban, megyében, de semmit nem tud róla; lehetetlen úgy irányítani, hogy az informáltság alapfoka sincs meg; képtelenség poli­tikai tisztséget jól ellátni úgy, hogy a napilapokat, a politikai folyóiratokat ne ismerje, olvassa valaki. Meggyőződésem, hogy ha nagyon lassan is, de ki kell kopnia azoknak az embereknek a különböző szé­kekből, akik úgy hiszik, „elirányítgatnak” és „lerien- deznek” ők mindent a saját fejük után. Meggyőződé­sem, hogy a szellemi igénytelenség ellensúlyozása a rutinnal — vagy éppen a semmitmondó nagyhangú- sággal — sem mint stílus, sem mint módszer, már nem sokáig állhatja meg a helyét. És ez így helyes, így természetes. M. O. Módosítsák a zárórákat! Három napos vikend?! Minden panaszost meghallgatnak Az SZMT elnökségi üléséről A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának tegnapi el­nökségi ülésén a legnagyobb érdeklődést az első napirendi pont: A munkaidő-csökkentés társadalmi, gazdasági, politi­kai hatásáról és a további fel­adatokról szóló jelentés vál­totta ki. A jelentés helyett ez­úttal arról a vitáról szeretnénk képet adni, amely meg­érdemli a közvélemény figyelmét. Elsők között említhetjük az MGM diósdi csapágygyára képviselőjének hozzászólását, amelyben elmondotta, hogy a kiesett munkaidő pótlására tett műszáki intézkedések kö­zött bevezették az úgynevezett „melegváltást” — amikor is a dolgozók a gépnél váltják egymást —, hogy minél keve­sebb legyen az üresjárat. Sőt az is megtörtént — s erre, valljuk meg, nemigen volt még példa —, hogy magufc a dol­gozók kérték: egyes munka­műveleteknél módosítsák a la­za normákat. Ezzel kívántak hozzájárulni a munkaidő-csök­kentés feltételeinek megte­remtéséhez. Az SZMT elnökségének egyik tagja szóvá tette: a sza­bad szombatok bevezetése óta számos vidéki helységben szombatról péntek estére tolódott át a dolgozók szó­rakozási-művelődési igé­nye. Éppen ezért a helyi adottsá­goktól függően és az igények­nek megfelelően kellene mó­dosítani a vendéiglátóipari és szórakozóhelyek, művelődési intézmények, klubok, könyv­tárak stb. nyitvatartási idejét, illetve programját. Többen is javasolták, hogy a munkaidő­Míg fent járnak a csillagok „Kék fény" — Gyermek a szakadékban — Tűzriadó Vérző arcú embert hoznak a dunakeszi rendőrőrsre. — Mozgalmas nap lesz — sóhajt az egyik rendőr. A sérült képtelen a beszéd­re. A rendőrök rekonstruálják a történteket. A férfi nem akart fizetni, a pincér viszont számolni akart. Nerh tudtak megegyezni. A pincér volt az erősebb, legurította a lépcsőn. Hárman ülik körül az asz­talt. A lámpa fénykorén kívül csak elmosódott profiljuk lát­szik. Az éjszaka szomorú szol­gálatát teljesítő mentakocsi so­főrje, a kivonulós ápoló és az ügyeletes orvos. Csendesen be­szélgetnek, cigarettáznak. Alig hallhatóan., de idegen fül szá­mára bántóan magas hangon zúg a rádió adó-vevő. Megvetik az ágyakat; a sok­féle eshetőségbe a nyugodt éj­szakát is beszámítják. Éjjel 12 óra. Ahogy a kocsi kifelé robog a városból, úgy szűnnek a fények, annál több­ször kell felgyújtani a reflek­tort. A sebességváltó mellett az adó-vevőn apró piros lám­pa ég. A Pest megyei Tűzren­dészet! Parancsnokság kocsi­jában ülök. Éjjeli ellenőrzésre indulunk Vincze István őr­naggyal. A dunakeszi rendőrőrs pa­rancsnoka, Hegyi Sándor, mondja: — Időnként nagy közbiztonsági akciót indítunk. Most például 12 rendőr és ugyanennyi önkéntes állt szolgálatba. Egyik célunk az lett volna, hogy elfogjunk egy veszélyes betörőt. Ezt azonban két nappal előbb teljesítették — másutt. De azért nekünk is maradt még munkánk. Valószínűtlen gyorsasággal robog a mentőkocei. Visegrád. Szakadék. — A kövek közé esett — mondja az a férfi, aki haza­felé tartva meghallotta a nyö­szörgést és lemászott a gyere­kért. — Köszönjük a hívást. A tíz év körüli fiú már a hordágyon fekszik. Villámgyorsan kell bekötözni, nemcsak a vérzés miatt... Orra helyén hatal­mas seb, eszméletlen. Fél egy van. Egykor már a sebészeten lesz, de addig! A fiatal mentős összeszorítja a fogát. Vácott kihaltak az utcák. A tűzoltólaktanya ablakából szű­rődő fények oldják a kinti sötétséget. Az ügyeletes fogad, jelentést tesz: Tűzeset eddig nem történt. — Próbariasztás! — hangzik az utasítás. Fedfoer- ren a riasztókészülék. Az őr­nagy az óráját nézi. A garázs­ban gyors léptek: póznán csúsznak le fentről a tűzoltók, pillanatok alatt felkapják ru­hájukat. Már a fecskendő is a helyén van. Felbúg a .motor, a kocsi utolsó kereke is el­hagyja a kapuvonalat. Ered­mény: 90 másodperc! Kuti Pé­ter hadnagynak a szolgálati csoport parancsnokának arcán elégedettség. Sorakozó: a pró­ba jól sikerült. önkéntes rendőr esti szolgá­latban. Már régen lejárt a hi­vatalos idő, de kocsijára még szükség lenne. A törzsőrmester hozzáfor- diíl: Ugye nem haragszol, ha teszünk még egy fordulót? — Én nem, de hogy otthon örülnek-e? ... Különben már úgyis mindegy, hogy egy vagy két óra késésért kapok ki — és beül a volán mellé. Hangos berregés, mintha az egész várost riasztaná. — Hal­ló, mentők?! A Fellegvárhoz vezető szerpentin! Kisfiú, sú­lyos sérülés!... Biciklivel, lámpa nélkül. Az arc. Egy pillantás az ügyelet­rendre, melyik pesti kórház­ban hány ágyat tartanak fenn. Már az utcán vannak. Ajtócsa- pódás. A telefontól indulásig két perc. Napközben egy. Elő­írás, de nemcsak az. Belső tör­vény. Gödöllő. Fél egy. Ez a tűz­oltólaktanya elmaradottabb a vácinál. Természetesen itt is megtalálható az adó-vevő és a telefon. — Riadóztatni az egysége­ket! Futó lábak. Gurul a fecskendő. Csapódnak a kocsi­ajtók. összeszokottság — csak én állok egy kicsit útban. El­indul az autó. 55 másodperc. Berták György csoportja di­cséretet kap, pedig az első álomból nehéz talpra ugrani. Kié a bűnöző lefogásának dicsősége? Nem lehet másé, mint aki elővezeti a körözöt­tet. Ügy illene hát, hogy Du­nakeszié legyen az elismerés. A betörőt idevalósi ember fe­dezte fel — Újpesten. De nem szaladhatott a falubeli őrshöz, csak a legközelebbi rendőrhöz. Így nem Dunakeszi, hanem Újpest győzött. A riasztás után, ha fáradtak is az arcok, a kifejezés örömet sugároz. Remeg egy kicsit a kéz, ködös még a szem, de mikor Vincze őrnagy dicsérő szavai elhangzanak, már fel­oldódik a hangulat. Megköny- nyebbülten cigarettára gyúj­tanák. Tavaly az országos ver­senyen Pest megye jól szere­pelt: a két kategóriában a váciak harmadik, a százha- lombattaiak második helye­zést értek el. Gondosak, bizto­sak, bátrak. Kétszer is el­nyomják a cigarettacsikket... — tűzoltók. Rendőrkapitányság, Vác. — Őrnagy elvtárs jelentem, két személy be akart törni egy raktárba. Az egyiket elő­vezettük, a másik, a másik ... meglógott. Fél kettő. Lehet, hogy most alszanak — esetleg felberreg a riasztócsengő, kiugranak a meleg ágyból s két percen be­lül robognak a balesethez, ' a betöréshez vagy a magasra csapó lángok közelébe. B. Tamás Ervin, Mészáros Sándor, Varga Vera csökkentésben érintett üzemek, vállalatok gazdasági és moz­galmi vezetői fordítsanak na­gyobb gondot a dolgozók szer­vezett hét végi pihenésének, kulturált szórakozásának és — nem utolsósorban! — to­vábbtanulásának biztosítására. A saját üdülővel, sportteleppel, csónakházzal rendelkező vál­lalatok az eddiginél nagyobb arányban tegyék lehetővé dol­gozóiknak, hogy itt tölthessék a kétnapos víkendet. Dicsére­tes a megyei tanács kezdemé­nyezése, amely arra irányul, 'hogy mielőbb kielégítse a sza­bad szombatos munkarendben dolgozók — várhatóan növek­vő — telekigényét, s erre a célra parcelláztassa a nagyüze­mi művelésre alkalmatlan földterületeket. Természetesen negatív ta­pasztalatok is szóba jöttek. Mindenekelőtt a kisközségek s a nagyobb helységek peremke­rületeinek ellátása, illetve a boltok esti nyitva tartása. Több munkahelyen tapasztal­ható az a káros gyakorlat, hogy a szabad szombat előtti pénteken rövidített munkaidőt vezettek be úgy, hogy meg­nyújtották a hét többi munka­napját. Ezt nemcsak az azóta megjelent rendelet tiltja, de íratlan erkölcsi szabály is; megengedhetetlen, hogy amíg a többség szombaton is dolgo­zik — sőt: sokan vasárnap is —, addig a kisebbség két és fél, helyenként háromnapos víkendet élvezzen. Vita után az elnökség tagjai tájékoztatást kaptak a mun­káslevelek és a dolgozók pa­naszos ügyei intézéséről. A SZOT elnökségének ide vonat­kozó,. 1959. IX. 19-i. határoza­tának életbelépése, pontosab­ban 1966. január 1 óta, az idei első félév végéig — közvetle­nül vagy más szervektől át­irányítva — összesen 277 levél érkezett az SZMT-hez. Kö­zülük 79 bérügyi, 45 felmon­dással kapcsolatos panaszt tar­talmazott; sokan kértek orvos­lást vagy tanácsot nyugdíj-, szabadság-, baleset-, túlóra-, fegyelmi, munkavédelmi és egyéb problémáikra is. Az SZMT munkatársai minden panaszost meghallgattak. A vizsgálatok gyakran több na­pot, olykor heteket vettek igénybe. Megállapítható, hogy a panaszok nagy része jo­MORFOND1ROZOK : gos volt, s ezek minden esetben a dolgozók javára rendeződtek. A panaszokkal kapcsolatos vizsgálatokat a hivatali, vál­lalati vezetők többsége támo­gatta, s megtette a szükséges intézkedéseket. 'Voltak azon­ban, akik nemcsak közönyt, hanem ellenállást tanúsítottak a panaszokkal szemben. Ez történt a gödöllői járás egyik ipari üzemében is, ahol meg­szüntették a szombat éjjeli műszakot, s emiatt a dolgozók keresete havonta 200—300 fo­rinttal csökkent. Amikor az SZMT eljárt az ügyben agyár gazdasági vezetőjénél, az szó­ban elfogadta a bírálatot, de a gyakorlatban semmit sem tett. Ilyen és ehhez hasonló ese­tekben az SZMT a sajtó segítségét vette igénybe. A tájékoztatás után az el- j nökség határozatokat hozott a panaszok még gyorsabb orvos- j lásának elősegítésére. ny. é. k BARÁTSÁG KÜOUJVEHM ÍVELI kapacitását A Barátság Kőolajvezeték igazgatóságának közlése sze­rint Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlová­kia az idén mintegy 25 száza­lékkal több olajat kap a Ba­rátság Kőolajvezeték révén, mint az elmúlt esztendőben. Német úttörők Nfígykátán Egy hónapot töltött az NDK- ban a nagykátai 2. sz. általá­nos iskola úttörőcsapatának húsz tagja. Az emlékezetes tengerparti nyaralásért cseré­be, most ők fogadták a ven­déglátó úttörőket. A német pajtások egy hetet a Balaton­nál, egyet a Mátrában és a többi időt Nagykátán töltöt­ték. Ecseri lakodalmas - Gödöllőn A külföldi turnéin világszer­te nagy sikert aratott Állami Népi Együttes ma Gödöllőre látogat. A Munkácsy Mihály úti általános iskola szabadtéri színpadán este 19 órai kezdet­tel bemutatja egyik legnép­szerűbb műsorát, az Ecseri la­kodalmast. HÁZÉPÍTŐ KOMBINÁT Szeptember elsején kezdik az üzemi próbákat a 360 millió forintos költséggel létesülő Miskolci Házépítő Kombinát­ban. Üzembehelyezése után, évente 4200 családi otthonhoz szükséges elemet állít elő a borsodi iparvidék építkezései számára. Az egyenjogúság Cegléden is van már éj­szakai bár. Az egykori szolid Délibáb eszpresszó sarkaiban felállítottak néhány hangulat­lámpát és eme beruházással elérték, hogy az esti órákban lokálként üzemelhet a kissé kopott nappali cukrászda. Születését persze nagy viha­rok előzték meg. Voltak akik azt mondták, hogy a bár rot­hadó, dekadens szellemet ter­jeszt. Ezek nyilván úgy vél­ték, hogy a ceglédi „non stop” lokálban a gyárosok, és a föl­desúri arisztokrácia tagjai dő­zsölnek majd. Mások szerint f éleslegesnek minősült az üzerji, mivel a ceglédiek éjjel úgyis alusznak. Megint mások úgy vélték, hogy ezzel is nö­vekszik az alkoholizmus, bű­nözés és ne adj’ isten a prosti­túció. Természetesen voltak olyanok is, akik a növekvő idegenforgalomra hivatkozva kijelentették, Cegléd városi rangja megköveteli, hogy bár­ja legyen. Akadtak, akik úgy érveltek: nem lehet a ceglédi dolgozók ezreit arra kénysze­ríteni, hogy a kecskeméti Aranyhomokba, vagy a buda­pesti Moulin Rouge-ba kelljen utazniok éjszakai mulatási igényük maximális kielégítése végett. A vitából a bár-pártiak ke­rültek ki győztesen és — mint ez köztudott — üzemel a ceg­lédi non stop lokál. Van ben­ne három zenész, Napóleon­konyak, megfelelő mennyisé­gű homály, tehát olyan, mint egy igazi. Húsz forint kötele­ző fogyasztást is le kell szur­kolni a bejáratnál, ahol — mint ez a más városokban levő idősebb testvéreiknél is szokásos — zord portás ücsö­rög. Hivatala, hogy ittas em­bert, nem megfelelően öltözött személyt, valamint egyedül, kettesben, hármasban, vagy csapatostól érkező, férfikísé­rőt felmutatni nem tudó höl­gyeket a bár élvezetéből ki- rekesszen. Ez utóbbi tilalom elleni til­takozás nem új. Sokan — és joggal — az egyenjogúság megsértését látják benne. Mert ugyebár az egyedülálló férfi bárhová bemehet. Az egyedülálló nő eleve gyanús. Ö nyilván ismerkedni szeret­ne, uram bocsá’ még abban is reménykedik, hogy valaki fel­kéri táncolni és ki tudja mi­mindent nem forgat a fejében, mely bűnös gondolatoktól a férfiúi fejek eleve mentesek. A minap egyedülálló hölgy óhajtott bemenni a bárba. A portás természetesen ellenállt, még akkor is, amikor az illető hölgyről kiderült, hogy ügyész. Másnap a vállalat il­letékesei rendkívül sajnálták a dolgot ég figyelmeztették a derék cerberust, hogy a jövő­ben az egyedül érkező hölgyet, amennyiben ügyész, nyugod­tan engedje be. Érdekelne, hogy mi van ak­kor, ha az egyedülálló hölgy, mondjuk orvosnő, vagy atom­fizikus? Azt mondják a válla­latnál, hogy a portás sajnos nem tud differenciálni. Eb­ben lehet valami. Ezért ja­vaslom, hogy a ceglédi bár ajtajába egy káderest kell ál­lítani. Egy olyan férfiút, aki alkalmas arra, hogy a kíséret­nélküli hölgyről megállapítsa, hogy művelt, értelmes és elég­gé erkölcsös-e ahhoz, hogy egyedül bemehessen a lokál­ba. Az sem lenne rossz meg­oldás, ha a vállalat hajtási engedélyeket adna ki, mely­nek tulajdonosa — természe­tesen alapos káderezés után — jogosult lenne arra, hogy nő létére is egyedül hajthas­son be a bárba. Addig is, amíg ez megoldó­dik, azt ajánlom minden egye­dülálló hölgynek, hogy még az utcán szerezzen magának egy megfelelő férfikísérőt, akinek oltalma alatt részese lehet a bár által nyújtott örö­möknek. Ősz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents