Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-22 / 196. szám

XII. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 22., CSÜTÖRTÖK T NAMOKO Idősek és fiatalok közös ebéden A KÉPZŐMÜVÉSZKÖRBÖL INDULT EL Szabó György, a tehetséges fiatal diáik, már két évvel ez­előtt negyedikes gimnazista korában Radnóti illusztrációi­val aranyérmet nyert a KISZ által rendezett megyei ifjúsá­gi kulturális seregszemlén. Érettségi után kőíaragótanuló- ként Budapesten dolgozott A nyár folyamán jelentkezett képzőművészeti főiskolára, s annak — sikeres felvételi vizs­ga után az idén létesített új szakára, a szobrász restauráto­ri tagra vették fel. AZ ESŐ SEM RONTOTTA EL A HANGULATOT Azok a termelőszövetkezeti tagok és vendégek, akik reszt­vettek a megalakulásuk 20. évfordulóját ünneplő Dózsa és Szabadság termelőszövetkezet ünnepi ebédjén, a cspörgős idő ellenére is jól érezték ma­gúkat. A múzeumkert árnyas fái alatt ütötte fel sátrait a két termelőszövetkezet. A Dózsa ojdalán 11 kondér alatt pipáltak a katlanok. íny­csiklandozó, illat terjengett a levegőben. A finom borokat szorgalmasan szopogatták már ebéd előtt is a vendégek és házigazdák egyaránt. A jó illatú birkapörkölt felszolgálása előtt, megkér­deztem a szemközt ülő Mol­nár Terikét: mikor és miért lépett a termelőszövetkezetbe? — Többen voltunk odahaza testvérek. Aztán egyszercsak széjjelrebbent a nagyja. Ki erre, ki arra indult neki az életnek. Csak ketten marad­tunk otthon, két lány. Apóm, aki a Dózsa földjei mellett a vasútnál dolgozott, egyszer azt mondta: „A termelőszö­vetkezetek előtt nagy jövő áll. Itt van előttünk az egyik, kell ott a munkás kéz.” így kerültem a Dózsa kerté­szetébe. Az azóta eltelt tíz­esztendő alatt sokat tanultam. Elvégeztem a közgazdasági technikumot és most már könyvelőként dolgozom a ter­melőszövetkezetben. Őszintén örülök, hogy akkor apámra hallgattam, és ezt a munka­helyet választottam magam­nak ... — Eredetileg tanítónő sze­rettem volna lenni, kapcsoló­dik a beszélgetésbe Tériké testvére Marika. — Nem sike­rült. Húgom után így én is a Dózsába mentem. Kertészként kezdtem dolgozni, éppúgy mint ő. Később megszereztem a mérlegképes könyvelői ké­pesítést. Azóta megszerettem ezt a termelőszövetkezetet. Szűcs Katalin kéthónapja dolgozik a Dózsában. — Érettségi után július 1-én jöttem a termelőszövetkezet­be, mint baromfinevelő. — És miért éppen ezt a fog­lalkozást választotta? — Nagyon szeretem a pi­ciny állatokat, és szüleim is helyeselték az elhatározáso­mat. — Az eltelt kéthónap után, mi a véleménye munkaköré­ről? — Nagyon szeretem ezt a foglalkozást! ★ Cseri János, a Szabadság Termelőszövetkezet 85 éves tagja. Borozgatás közben 200 iskolában 164 ezer ipari tanuló A tavalyi valamivel több, mint 151 ezerrel szemben eb­ben a tanévben előreláthatólag 164 ezer tanuló népesíti be a Munkaügyi Minisztérium irá­nyítása alatt álló mintegy 200 szakmunkásképző intézetet és iskolát. Szeptember 2-ra, ami­kor a tanítás megkezdődik, a szükséges másfélmillió tan­könyv várhatólag hiánytalanul ott lesz a tankönyvfeléiős ta­nároknál, akik azokat kioszt­ják a tanulóknak, mégpedig *— akárhány tankönyvről is van szó — az idén is egész évre egységesen tíz fo­rint kölcsönzési díj ellenében. Ebben a tanévben 648 féle tankönyv, jegyzet és módszer­tani segédkönyv, 281 féle tan­terv, 196 féle szemléltető esz­köz és 105 féle oktatófilm se­gíti ezeknek az iskoláknak a munkáját, s hogy az oktatás ne maradjon el a termelés fej­lődése mögött, most a minisz­térium 33 féle, teljesen új vagy átdolgozott, korszerű tankönyvvel és több módszer­tani segédkönyvvel frissíti fel az eddigi állományt. Hegyi forrásokból- Ivóvíz Borsod megyében már tizen­öt község vízellátását fedezik a közeli hegyekben fakadó kris­tálytiszta forrásokból. Ezeken a helyeken törpe vízműveket építettek, ahonnan csöveken jut el a víz a települések ut­cáin felszerelt nyomóskutakba. így például a Bükk-hegység Galya forrásából egyszerre 6 bányászfalut látnak el egészsé­ges ivóvízzel. jólesik visszaemlékezni a megtett útra, meg feleleve­níteni a legfrisebb élménye­ket. — Városunk — és így ter­melőszövetkezeti parasztsá­gunk — megbecsülését látom abban, hogy államelnökünk megtisztelt bennünket látoga­tásával. Nagykőrösön külön­ben szemlátomást javult a ter­melőszövetkezetek gazdálko­dásai. Aki szeretett és szeret dolgozni — boldogul. Nyolc­vanesztendős koromban még és is résztvettem a szövetke­zet új szőlőtelepének ültetésé­ben. Amellett versenytkaszál- tam a fiatalokkal, kazlaztam a lucernát, és zöldségtermelé­si vállalásom is volt. Még ma is dolgozgatok a közösben, de lassan már elég. Márton István még 18 éves, de már három éve dolgozik a Szabadság Tsz-ben. — Traktoros vagyok a nyá­ron másfél hónapig, már kom­bájnon dolgoztam. Havonta 1800 forint körül keresek. Meg vagyok elégedve a beosz­tásommal is, a termelőszövet­kezettel is. Ezzel ismét, gyarapodott azoknak a fiataloknak a szá­ma, akik képzőművész körtől indultak el, hogy magasabb szinten szerezzenek maguknak művészi képesítést. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Amerikai feleség. Egy olasz viszontagságai „a korlátlan le­hetőségek hazájában”. Színes olasz—francia filmvígjáték. Főszereplők: Marina Vlady és Ugo Togmazzi. Csak 16 éven felüli elmek. Kísérőműsor: Gusztáv és a hálátlan varjú. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. Anyakönyvi hírek Született: Halasi Sándor és Barta Eszter: Erika, Juhász Albert és Szabó Juliánná: Al­bert, Farkas János és Boti Ilo­na: János, Szikszai Dénes és Demeter Ágnes: Dénes, Nagy László és Duas Ilona: Ilona, Törőcsik János és Tóth Eszter: János, Király István és Tóth Ilona: Éva, Pintér Lajos és Bundi Sarolta: Levente, Ta­kács Jenő és Barits Paula: Anikó, Lestyán Béla és Szűcs Borbála: Mónika, Tóth Ferenc ós Balogh Erzsébet: Erzsébet, Barta Ambrus és Molnár Ka­talin: József, Pető Imre és Gödény Franciska: Imre, Tóth István ós Molnár Ilona: Attila, Pásztor László és _ Dávid Er­zsébet: László, Anyalai Béla és Mudri Katalin: Béla; Papp József és Hajdú Eszter: Erika. Házasságot kötött: Márton Dénes és Andó Juliánná, Poly- hos Ambrus és Kőházi-Ki£S Erzsébet, Németh József és Kollár Erzsébet, Papp Kálmán és Bagota Edit, Moravcsik Ti­vadar és Czakó Ilona, Kőmí­ves Mihály és Major Mária, Józisa László és Kerekes Vil­ma, Kőrtvélyesi Zoltán és Ba- tonai Ilona, Kaposvári Gábor és Bálint Veronika. Az utolsó ormánsági köteles Egy ősi, kihaló- félben levő mes­terség utolsó kép­viselőjét vette pártfogásba a Sellyéi Fogyasztá­si és Értékesítő Szövetkezet. A Sellyén élő Lend- vai Jenő kötél­gyártó mester ke­reken fél évszáza­da dolgozik a szakmájában. A hajdan virágzó ormánsági házi­iparnak ma már ő az utolsó műve­lője, s nincs is, aki folytatná a köteles szakmát. Az Ormánság valamikor a kö­télgyártók hazá­ja volt. A vidék fejlett állatte­nyésztése miatt igen keresettek voltak a különfé­le kötelek, s szál­lítottak belőlük az egész Dunántúlra, az Alföldre, sőt a Dráván túli hor- vát falvakba is. Mióta a gyárak tömegesen és ol­csón készítenek köteleket, sorva­dásnak indult ez a falusi ipar. A sellyei mester­ember termékeit azonban még ma is messze környé­ken keresik, mi­vel különleges minőségű, méretű és erősségű köte­leket gyárt. Mú­zeumi szobának beillő műhelye — régi szerszámai­val, eszközeivel — érdekes rekvizitu- ma az egykori or­mánsági háziipar­nak. A szövetke­zet ezért is hatá­rozott úgy, hogy támogatja az idős mesterembert. Felvette tagjai so­rába, ellátja ele­gendő nyersanyag­gal és gondoslco- dik termékeinek értékesítéséről. S most olyan fiatal után kutatnak, akit érdekei ez az ’si mesterség és hajlandó megta­nulni az öreg ipa­rostól a köteles­szakmát. HANGERŐSÍTŐ J Fiatalok és öregek koccin­tottak a jóízű ebéd után. Idő­sebbek kezében emelkedett magasra a borospohár, és ve­lük ürítették a poharat azok is, akik helyükre állnak majd, az egyre erősödő termelőszö­vetkezetekben. (fehér—kopa) Meghalt: Szűcs Andrásné Farkas Rozália: Knézich u. 16. Józsa Sándorné Deák Terézia (Petőfi u. 30), Sál János (Hu­ba u. 4.), Kecskeméti Ambrus (Csokonai u. 4.), Szepesvári Józsefrté Mehrioiger Erzsébet (Ady Endre u. 12), Kerkes Ist­ván (Kossuth Lajos u. 14.). Nagykőrösi arcok, 1968 i. \ /alami különös tartás, büszkeség tölti el az embert — az itt élőt, az évszázadokban gyökerezőt —, ha múltról, ha voltról, ha városról beszél, városáról, amelynek falai kö­zött sokszor fülledten állt az idő, m'egcsontosodottan honolt a hagyomány, elfáradt a jó szándék, ami változást készített elő, mert annyi ellenséges akadályba és annyi kisszerű előítéletbe botlott. Itt minden újért, minden jobbért sokszorozott erővel kellett küzdeni, de a végső igazság volt mindig a fontos: megérte! Kétarcúság? Két eltökéltség igazából és csatájából bukkánt elő mindig az új? — valami ilyen valóság igazodik rendbe előttem, ahogy arcok, sorsok alakulását, fordulását rög­zítem, ma, őszinte vallomások mondataiból. Rekkenő nyárizzás, magas kő- és deszkakerítések, tekergő sikátorok, szíves családias útbaigazítás, a testvérváros, Nagy­szalonta hangulatát hozza és teremti bennem, s talán azért is talált itt otthonra a hazulról elkívánkozó szenvedő élettel kísért költő, magyar nyelven, nyelvünkön legcsodálatosabban szólaló, földi téreken bújdosó megtisztelt tanár, koszorút nyert poéta: Arany János. És hogy éppen ő sort nyitott egykor, új megélhetést keresően, az ő nyomában fogadta be Szathmáry Imrét, dr. Kulin Sándort, Szalontáról elszármazván éppen Nagykőrös, akik ma is itt élnek, őrizgetve, gondozva a térben távoli másik város testvérközösségét mind a mai napig. V alakit befogadni! Kőrösön a legnagyobb megtiszteltetés. „Gyüttment” 'a legsúlyosabb megvetés a be nem foga­dottaknak, nem baj, hány évet tapostak már a tarka homokon. Ez a város, az itt élő nép igazából csak kiáradni tudott, ha sorsa, szegénység, történelem űzte vagy engedte, kirajzott a város életerős népe és megkapaszkodott. Kőröstetétlen, Kocsér, Törtei, Nyársapát, Pusztavacs, Csemő, Kőrösből szakadtak ki, új községet alkotón, de túl Kecskeméten, el a kunszentmiklósi határig sem érni végét a kiáradásnak ahová, ha elérkezett, mint az érdes kérgű körösi, gyökeret eresztett, s dacolt vihar­1IOLNAP: Lottósorsolás — Zenés irodalmi est Holnap délelőtt 9 órakor vi­dám műsorral kezdődik.a mű­velődési ház színháztermében a 34. heti lottószelvények nyerőszámainak sorsolása. A műsorban neves táncdaléneke- sek szórakoztatják a közönsé­get. A belépés ingyenes, és a nézők közül azok, akiknek kedvez a szerencse, saját ke­zükkel húznak ki a megperdí- tett üveggömbből egy-egy szá­mot. Akiknek pedig még nagyobb szerencséjük lesz — esetlég a szelvényén szereplő és megje­lölt számok mindegyikét ki­húzzák társai. Este 19 órakor ugyancsak a színházteremben államdíjas művészeink felléptével zenés irodalmi estre kerül sor, ame­lyen az előadóművészek Arany János legszebb verseit tolmá­csolják a közönségnek. Strand és Vénusz Szinte szünet nélkül járnak a Vénusz cukrászda pultjá­hoz a változatos fagylaltcsemegét kedvelők, különösen a fiatalok. Ha meleg az idő, sokan keresik fel a körösiek közül a strandot, és ilyenkor bőven fogynak a hűsítő italok is. Foto: ifj. Tóth ral, világgal egyképpen. S hogy honnan e megkapaszkodás százágú fortélya, ezerárnyú ereje, titka ott rejtezik a körösi határ tarka földjeiben, hiszen ahány darab, ahány gazda, any- nyiféle volt, és mindig el kellett találni időjárást és munka­módot, hogy teremjen is, mert mindig sokan vártak a hasz­nára. Élet parancsa az volt: dolgozz, megbecsülés alapja egy volt: munka. Mindig mindent ennek rendeltek alá. Öröm, szépség, boldogság csak távolról közelíthettek, teljes polgár­jogot nem nyertek, csak átmenetképpen. T egnap. Kertészbéresek voltak a körösi szegényemberek, a volt napszámosok. De sokan kezdték úgy az életet a mai törzs, a földben gondolkodó, időjárásért sóhajtozó 50— 60 évesek közül. S a kertészbéres, ha szabadult, erőre kapott, önállósult, két-három hold ringy-rongy homok volt annak az alapja, amit hitelbe vett, amely vad volt. Átkot termett, amíg egy világosabb estén le nem szúrták a. vasvilla nyelét, hogy ágai közé odaakasszák a viharlámpát, s el nem kezdődött a legnehezebb földmunkák egyike, a forgatás. Természetesen, éjszaka, hiszen a nappal a gazdáé. Forgatás nélkül pedig nem adta meg magát az a föld. A forgatott talaj ormai között aztán szőlő fakadt vagy saláta, uborka, paradicsom virult, vagy gyü­mölcsös ígért jobb napokat az éjjel-nappal egyformán küzdő újgazdának. Nagy ára volt az önállóságnak. F iatal meggyes mellett fordul a tetétleni műút, az előtűnő tanyaudvar, a háztáji szőlő, kiér egészen a kanyarodóig Az árkok felmagzott füvét két tehén legeli, a kerített udvaron szép, öves koca járkál, egy alomalj tarka malaccal. A szőlők köze gyomtalan, egészséges levelein a mész fehérre fakul. Űj motor robban indulásra, ülésén erős kézfogású, zömök, barna, élettűztől színes arcú magyar: Ronkó Sándor. — Már megbocsát, de első a kötelesség! A motor benzintankján kis zsákban az abrak, az apaálla­toknak. — Magam megyek, mert fizetés volt ma, s lehet, hogy nincs, aki etessen. * Fábián Gyula (Folytatjuk) (Kertész László rajza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents