Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
a «rr. Khftiriap 1968. AUGUSZTUS 19.. HÉTFŐ A TÖRVÉNY JANKOVICH FERENC: Örök-űző harc Megüzentem a bús emberiségnek: arcunkra játszva fest új orcát az erű, egyensúly, bátorság, — szűrésűivé titkos forrását a létnek. Nemcsak, mikor támadnak vagy ha védnek ha mohó lángra gyűl a száraz elme — Vallom, hogy a lét egyetlen értelme: a végső gyöngy, amelyhez nem fűz érdek. Ha bárhonnan lángvesszőkkel űznétek: utamat én akkor is végig futnám, ilyen a itáliait sors a költők útján — Az én dolgom a szeretetben ébredt igazság, még a halálban is élet — eszmény s valóság örök-űző harcán. KEPES GÉZA: Ez a föld Ez a föld a tied bár nincs rajta , egy nadrágszíjnyi hely mit magadénak mondhatsz s nincs egy kunyhó, akár egy csipetnyi, a'hol ka ég a nyári nap, pár napra meg tudnál pihenni — De itt de itt a börtön őrök is testvéreid itt vannak barátaid itt vannak ellenségeid Itt ha valamit írsz amilyet csak te írhatsz egész sereg arc felderül egész sereg arc elboru' sokan örülnek sokan dühöngnek szeretnek és gyűlölnek, Mehetnél máshová hol tárt kapuk és percekig tán tárt karok fogadnak szerezhetnél villát kocsit magadnak kaphatnál pénzt kemény valutát fontot dollárt márkát koronát s tán hónapokon át elszédítíhetne a siker Mindezt megkaphatod — . Mi kell ................. m ég? Megyek már. Vár a földem. Ezt örököltem s gyermekeimnek ezt hagyom örökségképpen s a golyósfollám s egy életen át szétvert írógépem. ban nem tud mit kezdeni a hirtelen jött szabadsággal. Hogyan lesz ezután? Sikerül-e Cendanak beleilleszkednie abba a társadalomba, amelyből az eltúlzott gyermeki szeretet következtében rekeszteite ki önmagát'! Ezekre a kérdésekre várja a választ a néző, ám a film írói — köztük Jaroslav Mach rendező és Vladimir Mensik, Cenda alakítója — holt vágányra vezetik a jól induló történetet. Cenda ugyanis egy váratlanul felbukkanó szőke széihámoslányba szeret bele, aki viszont a férfi rajongó szerelmének hatására megjavul. Legalábbis a szerzők elképzelése szerint. Kár érte. Jaroslav Mach kitűnő rendező, Vladimir Mensik pedig nagyon tehetséges színész. Írónak azonban egyik sem jó. Ez az igazság. Úgy kezdődik Jaroslav Mach Kétszemélyes ketrec című, most bemutatott csehszlovák filmje, hogy a néző úgy érzi: érdekes és elgondolkoztató történet tanújává válik. A film hőse, Cenda, sfem nem fiatal, sem nem szép. Harmincnyolc éves és húsz éve minden napja egyformán telik. Elvégzi munkáját a nyomdában, aztán hazasiet; elmebeteg édesanyjához, elvégzi a házimunkát és hallgatja az öregasszony szakadatlan zsörtölődését. Egyetlen beszélő partnere albérlőjük, Martin úr, az idős színész. Aztán egy napon meghal Cenda anyja s tulajdonképpen itt kezdődhetne a történet: ,a fájdalmas veszteség egyszersmind valami különös felszabadulást jelent a férfinak, aki azonIsmét egy jugoszláv partizántörténet, ki tudja már hányadik, az elmúlt esztendőkben. Ezúttal a háború után újrakezdett életek történetét vitte Vászonra Zika Mitrovic, mint író és rendező egjr személyben. Az életek újrakezdése azonban filmjében nem más, mint a visszafojtott bosszú kitöltése. Hőse, Simon Petrov'c négy, lágerben töltött keserves év után érkezik haza szülőfalujába. A hazaérkezés azonban súlyos megpróbáltatásokat tartogat számára: anyja meghalt a háború alat:, az apját megölték, a házuk tűz martaléka lett és szép szerelmese is máshoz * ment feleségül. Simont ettől kezdve csak a bosszú vágya fűti s a film író-rendezője ennek bemutatása közben igazi krimit produkál. p. p. Cenda és a szőke szélhámos lány (Consuela Morávková én Vladimír Mensik). az? Az őszibarack-termesztésre vonatkozó szálckönyvek majd’ teljes gyűjteményével rendelkező gazda? A fémek hidegen saj tolásának szakirodalmát tökéletesen ismerő mérnek? a költészet gyöngyszemeit sóhajtozva kóstolgató középkorú nő? A szerelmes regényeket kipirult arccal olvasó falusi kislány? Az útleírásokat faló kalauz? A kalandregényeket habzsoló kamasz? A modern drámákat olvasó intellektuel? A sznobizmussal válogató kispolgár? A mesés álmokon ringó Jókai- hívő? Az Updike-, Capote-, avagy éppen a Voznyeszensz- kij-művekre esküdő? Hihető-e — s mivel vitáról van szó, bátran leírom —, hogy az irodalommal hivatásszerűen foglalkozók szűk csoportján kívül bárki is képes lenne — szellemileg és az időszükséglet fizikai értelmében — befogadni mindazt, amit a klasz- szilcus és mai irodalom kínál? Látszatra semmi köze a tárgyalt problémákhoz: az állami iparban foglalkoztatott szakmunkások 56,2 százaléka végezte csak el az általános iskola nyolc osztályát. A betanított munkásoknál 42,1, míg a segédmunkásoknál 31,8 százalék ez az arány. Megtévesztő a statisztika? Mert hiszen az idősebbek miatt ilyen kedvezőtlen a kép? Csakhogy a 21—25 év közötti szakmunkások korcsoportjánál is 74 százalékot tesz ki csupán a nyolc általánost végzettek aránya! A betanított és segédmunkásoknál még tovább csökken ez az arány, de ugyanakkor növekszik azoké, akik legfeljebb öt osztályt tozék a személyi higiénia, arra sem tudjuk megtanítani, hogy a betűvel való barátság fontos. Tovább: amíg természetes könnyedséggel korszerűsítjük és bővítjük a vasúti restiket, de képtelenek vagyunk elérni, hogy a kultúrvárótermeknek kinevezett — de nem egy helyen suttyomban már meg is szüntetett — valamik valóban azok is legyenek, addig kár panaszkodni és sóhajtozni. III. Tehát: miért olvasunk? Azért, hogy emberebb emberek legyünk. Ha — azok akarunk lenni! És ha nem? Ha még az igénye sem fogalmazódott meg bennünk annak, hogy mások, értékesebbek legyünk? Ha környezetünk, munkahelyünK, a világgal vaió sokféle érintkezési pontunk nem késztetett arra, hogy egyáltalán eszünkbe jusson: lépni kellene? Sokféle módon. így az olvasással, a könyvekkel vaió ismeretség útján is? A kultúra általános szintjének része az olvasás; a köz- műveltség az iskolázottságtól a munkavégzés támasztotta igényeken át a materiális létezés körülményeiig, ezerféle tényező függvénye. Ha olvasó népet akarunk — szeretnénk —, akkor nyissuk tágabbra a látóhatárt. Profán példával élve, mert hiszen az irodalmárok fülének káromlásként hangzik az ilyen összehasonlítás: édeskeveset lendített rajtunk, hogy annak idején annyi szó pocsékolódott a belterjes gazdálkodás előnyeire. Amikor megteremtődött a gazdasági lehetősége, amikor az árrendszer. az állam nyújtotta hitelek, kedveimén vek stb.. stb. kezdjek ..érvelni” mellette, milyen gyorsan megŐ Ezeken a hasábokon két Ő kollégám — az Olvasó népért Ő mozgalom fölött meditálva — %azt kérdezte: mennyit, illetve |mit olvasunk? Szeretném előkerülni még a látszatát is an- Ő nak, hogy én rukkolok elő a Ő kérdések kérdésével, ám úgy Ő hiszem, a mennyit és a mit Ő csupán okozat. Az ok, a prob- 8 Léima alapja: miért olvasunk? § Ebből a miértből következik Ő azután a mennyit és a mit, az Ő óik meghatározza az okozat o- Ő kait, s ezek visszahatnak rá. Ő Az ok szerepe azonban elsőd- Ő leges. !l 8 Tisztázni kellene fogalmain- | írat, mert enélkül nehéz a I vita. Mit értünk például ol- S vas ásón? Az olvasók vagy a s nem olvasók közé számítódik 5 az, aki szakirodalmat forgat? Ő A szépirodalom-centrikus né- Ő zet szerint ugyanis az olvasás Ő egyenlő a költészet, a szép- Ő próza, a drámairodalom jele- | seinek és újdonságainak is- Ő méretével. Ám akkor hová ^ tegyük azt az üzemszervezőt, aki mérnök-közgazdász diplomával a zsebében havonta több száz forint értékű könyvet vásárol, rendszeres látogatója a gyári műszaki könyvtárnak is, de nem szépirodalmat, hanem szakkönyveket visz haza a táskájában? Hová soroljuk azt a gazdasági vezetőt, aki lelkiismeretesen elolvassa a vezetés-elméleti kiadványokat, de szép- irodalmat csak nagyon ritkán vesz a kezébe, nem is talán igénye, pusztán időzavara miatt? Lehet-e olyan általános igénnyel fellépni, hogy jártak. (A 19—20 éves segédmunkások közül 12,2 százalék!) Az iparban! Mert a mezőgazdaságról már nem is merem elsorolni a megfelelő adatokat... n. Az Olvasó népért mozgalom addig csupán nemes erőifeszítés lesz, míg az iskolai oktatás — a nyolc osztály elvégzése — nem válik teljessé. Amíg serdülő emberkék tíz meg tizenkét éves korukban magát az iskolát is abbahagyják, aligha vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy irodalmáraink „pezsgő vitákat” folytatnak. Amíg arról az egyszerű tényről elfeledkezünk, hogy — bármily furcsán is hangzik — az olvasást nem az olvasgatással kell elkezdeni, hanem egészen másutt, addig — meggyőződésem — csak illúziókat kergetünk, s megmaradunk abban a bűvös körben, amit statisztikák, könyvforgalmi adatok, közkönyvtárakról megjelent riportok, irodalmi lapok hasábjain vívott belső csatározások vonnak. Mert igaz, hogy akadnak több száz kötetes magánkönyvtárak öreg parasztporták falain belül, de ugyanúgy az is igaz, hogy tizenhat meg huszonkét éves fiatal emberek életükben még egyetlen könyvet sem olvastak el! Azok az emberek, akiket már a mi, szocialista rendszerünk nevelt fel...! 1 Kicsit goromba leszed, de mentségemül szolgál. hogy az igazságot, s ezzel a dolgok változását szereméin szolgálni vele: amíg vaiakit nem tudunk megtannan; arra, hogy alapvető emberi tarHETI FILMLEVÉL Kétszemélyes ketrec A kétarcú gyilkos Miért olyasunk? (Kertész László rajza)
