Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

1968. AUGUSZTUS 19., HÉTFŐ Szeptember 9—10: Jubileumi versenyben BÉKEKÖLCSÖN SORSOLÁS Az Országos Takarékpénz­tár három hét múlva, szep­tember 9-én és 10-én Buda­pesten tartja az I., az V. és a VI. békekölcsön kötvények 1968. második félévi sorsolását. Iskola új köntösben Bényén, részben községfej­lesztési alapból, részben a megyei tanács anyagi támoga­tásával, 360 ezer forintot for­dítottak az iskola teljes fel­újítására, s egy új pedagógus­lakás építésére. Az átépítés során megna­gyobbodott, tágasabbá, moder­nebbé vált a négy tanterem, s a régi kis szolgálati lakásból korszerű politechnikai mű­helyt alakítottak ki. Az új, kétszoba-összkomfortos peda­góguslakás fél év alatt épült fel az iskola épületéhez ra­gasztva; albérletből ide költöz­het az iskola igazgatója szep­tember 1-én. Ez a terv tehát időben meg­valósult. A tanács legközeleb­bi vállalkozása egy kétcsopor­tos óvoda építése lenne, szin­tén szolgálati lakással — ha megkapnák ehhez is a szük­séges anyagi segítséget. KECSKEMÉT Tízezer adag halleves Elkészült a kecskeméti szü­reti ünnepek „étlapja”. Több tízezer vendég fogadására, el­látására készül fel az Alföld „hírős városa” a szeptember 10-től 15-ig tartó ünnepi prog­ram idejére. A vidék legki­válóbb vendéglátó üzemeit hívták meg, amelyek csárdá­kat, lacikonyhákat, ötletesen berendezett borkimérőket nyit­nak majd a rendezvények színhelyén. Az eddigi tapasz­talatok szerint, ilyenkor a hal­ételeknek van legnagyobb si­kerük. Ezért 250 személyes szabadtéri halászcsárdát is berendeznek, ahol a híres nagybaracskai halfőzők reme­kelnek majd. Csupán halle­vesből tízezer adagot rendelt tőlük a város. kilométer, de meg se kottyan neki. — Pan ucsitel! — üdvözlik az emberek. Leugranak a szé­násszekérről, ölelgetik. A ta­nácselnök és a tanácstitkár is a tanítványa volt. Ez két éve történt... Nyom­ja a kerékpárt, jön szembe vele egy kislány, köszön neki. Nézi, ismerősek az arcvonásai. Hogy hívnak? A copfos meg­mondja a nevét. Iskolába jársz? Igen, harmadikba. S melyikbe? Tudniillik három iskola van Sáriban. A Bucsis- iskolába, felel a kislány. — No, és ki volt az a Bu- csis? — Egy tanító. — Ismered? — En nem, de az édesanyá­mat tanította. A kisbíró még ma is így hir­deti, ha hirdetnivalója akad: „A Bucsis-iskolában ...” Pe­dig csaknem húsz év telt el azóta, hogy Bucsisék elkerül­tek Sáriból. Hiába, akit szi­vükbe fogadtak a társai, an­nak az emlékét nem feledteti el az idő. Embereket nevelni Bucsis Imre három évet gyűrt le szibériai hadifogság­ban. 1950-ben, hamis vádak alapján, állásából felfüggesz­tették: két évig az erdészetnél segédmunkásoskodott. 1951- ben elvették öt hold szőlőjü­ket, egy fillér kártérítést nem fizettek érte, így aztán még házat sem tudtak építeni. 30 éves fiúk 12 éve béna, toló­kocsiban tölti nappalait. Gyó­A közkatonák emlékműve Néhány esztendő múlva az egész már csak pársoros be­jegyzés lesz a brigádnaplók lapjain. Vállaltuk ... teljesítet­tük .., Szokványos megjelölé­sek, s csak annak nyelvén forrósodnak át a szavak, aki a téli hidegben, a félig kész épü­letben ott görnyedt a mammut- csontvázra hasonlító hatalmas gépdarabok fölött, aki a hi­degtől gémberedett kézzel fog­ta meg újra és újra a még dermesztőbb hideget sugárzó vasakat. Sokan vannak, akik nyelvén átforrósodhatnak a szokványos szavak. A buda­pesti gyáregység fonodájának Vácra való áttelepítése való­ban közös üggyé, erőfeszítéssé lett a Gyapjúmosó és Szövő­gyár váci gyáregységében. Senki vagy mindenki Mi tagadás, öreg gépek dol­goztak a budapesti fonodában. Előfonó gépek ezek, s hogy a végfonók, melyek már jóval korszerűbbek, ne álljanak munka nélkül, bizony alapos reparálásra volt szükség. Tehát nemcsak áttelepítésre, hanem felújításra is. Nemcsak felújí­tásra, hanem korszerűsítésre. Nemcsak korszerűsítésre, ha­nem ... A gyáregység műszaki vezetője, Vuklovszki János egyetlen mondattal jellemzi a történteket: — Senki vagy mindenki — csakis így állít­hattuk fel az áttelepítés sike­rének aránypárját. Senki: hivatalból elrendelt feladatok, papírra rögzített utasítások és határidők, pré­mium és fegyelmi felelősség ígérete ... Mindenki: önként vállalt határidő-rövidítések, társadalmi munka, napi tizen­két óra, ha kell, munka mínusz húsz fokban és plusz harminc­ötben, irodaiak és fizikaiak összefogása.Ők, a váci gyáregység kollektívája az utóbbit, a mindenkort válasz­tották. László Csabáiié az üzemből került, föl a könyve­lésre, de tagja maradt a „régi” szocialista brigádnak. Amikor ment a brigád, ment ő is. A szerelők némi malíciával szem­lélték, mihez is kezd az irodis­ta asszony, lakkozott körmé­vel a csupa piszok, csupa zsír alkatrészek mosásánál. Csak akkor röstellték el magukat, amikor Lászlóné egy pillanat múlva már merítette is a szennyes vasat a tisztító edényt megtöltő petróleumba ... teni egy-egy vállalást! A Tö­rök Gábor vezette tmk-s ifjú­sági brigád, Vörös Bálint né brigádja, azután Jakulyák Ti- borné, Karaba Zoltánná, Mar­csók Jánosné, s a többiek, egyetlen egyszer sem gondol­tak arra, hogy mit és hogyan vállaltak. Azt tették, amit ten­ni kellett, amit a munka éppen megkívánt. Ledolgozták a nyolcórás műszakot a szelfak- tor vagy a gyűrűsfond mellett, s utána mentek gépzsírt mos­ni, szerelők keze alá dolgozni... Több száz órát tesz ki a társa­dalmi munka a fonoda létreho­zásánál, s van olyan gép — az egyik gyűrűsfonó — melyet ki­lencven százalékban társadal­mi munkában szereltek össze. Hatvan óra szívesség A főművezető, Gönczöl La­jos, fiatalember, energikus, de mégis elbizonytalanodik, ami­kor azt kérdem tőle: — Igaz, hogy hatvan órát csak úgy, szívességből töltött el a szere­lésnél? Legalábbis ezt hallot­tam. Húzza a vállát. Azután azt mondja: — Bizonyos határ után már nem lehet túlóráz­ni... Tetszik érteni... Ériem. Nem lehetett hiva­talosan, hát lehetett társadal­mi munkában ... Hiszen abba senki nem szólhat bele. Mon­danám is, de a főművezető gyorsan elébevág: — Jó len­ne, ha a technikusok klubjáról írna. Sok fantázia van benne, s a gépszerelésnél nemcsak irányítottak, hanem szereltek is, s ez sokat számított, mert a létszám — a szerelői — nem túlzott, s ezért a termelő gé- - peknek is meg kelleti kapniuk a kellő karbantartást. Száraz, szakszerű mondatok. | Karbantartás, a gyűrűsfonók műszaki bonyolultsági foka jóval nagyobb, mint a lecserélt szelfaktproké, a .számolási módszerek alkalmazása a gép­beállításnál, a transzmisszió helyett az egyedi meghajtásra való átállítás ... Maradjunk az utolsó mondatrésznél. A Budapestről kikerülő gépeket transzmisszió hajtotta. Itt egyedi meghajtásra tértek át. Ehhez kapcsolószekrények kel­lenek. Nem voltak ilyenek, ke­reskedelmi forgalomban hiány­cikknek számítanak, s drá­gák ... A villanyszerelők vál­lalták: a jubileumi verseny keretében, házilag elkészítik. Teljesítették. Határidő előtt. Ugye, milyen egyszerű, milyen sematikus így! Vállalták, tel­jesítették ... Csak éppen meg­tenni nem sematikus, mert a napi munka mellett kell, mert ez meg az az Alkatrész is hiányzik, mert idegeskedés is van, meg a tévében jó műsor megy, amikor ők még mindig itt vannak... Gönczöl Lajos igen csöndesen azt mondja: — Ez az egész munka tényleg kollektív próba volt. Ha ez csak hivatalosan és a maga útján megy, akkor ... Legyint. Akkor aligha kezdhette volna meg a munkát az utolsó gép is augusztus második hetében. Frázisok nélkül A gyárban nyoma sincs sem­miféle „felhajtásnak”. Nincse­nek hatalmas föliratok, ser­kentő tablók, ám van — te­vékeny munka, tényékbe fog­lalható versenyeredmény. A KISZ-szervezet titkára — aki mint villanyszerelő, egyik ré­szese a kapcsolószekrény-ké­szítésnek — Fehér László azt mondja: — Valahogy messze esik ez a mostani verseny a régebben szokásostól. Tény, hogy az őszirózsás for­radalom és a Kommunisták Magyarországi Pártja megala­kulásának fél évszázados év­fordulója tiszteletére kibonta­kozott verseny itt, a gyárban nélkülözi a megszokott — s éppen ezért megunt! — for­mulákat. Lényegében mi is történt a váci gyárban? Fölállítottak jó néhány gépet, új üzemrészt hoztak létre. A brigádok vál­laltak ezt meg azt és teljesí­tették. Az emberek ottmarad­tak munka után, mert... A közkatonáknak nem szoktak emlékművet állítani; ők ál­lítják azt maguknak. A gépek, amelyek már fonalat termel­nek az új üzemrészben, tíz­tizenöt évig ismét eldolgoz­nak. Akkor majd megint... Ez a szép a közkatonák em­lékművében. Hogy mindig változik, s hogy mindig, még­pedig szebben, tökéletesebben újraépül. M. O. ...KENYERÜNK A brigádnaplókban annyi állt: vállaljuk... De hiszen, hányféle módon lehet teljesí­gyíttatására egyébként is rá­ment mindenük... Még a ta­nyai besorolást sem kapták meg, pedig az havi 100—100 forinttal emelte volna a fizeté­süket, s a nyugdíjba is bele­számít. A felsőnyáregyházi is­kola, melyhez köves út vezet s két kilométerrel közelebb van az állomáshoz, elnyerte, amit kért, tanyasinak számít, az ő kérvényüket papírkosár­ba süllyesztették. Fáj, nagyon fáj nekik, de nem akarják, hogy szóvá tegyem. A gyere­kekről beszélnek inkább, foly­ton a gyerekekről, azok adták nekik a legtöbb örömet. Bu­csis Imre az ország legidősebb úttprőcsapat-vezeíője. 49 év alatt összesen két napot volt betegszabadságon. Fáradt? Csak néha érez egy kis fáradt­ságot. Vegyészmérnököt, egyete­mistákat, érettségizetteket emlegetnek, mint egykori ta­nítványaikat. Mesélik, hogyan vétették fel Baár Jancsit mű­szaki szakközépiskolába, ho­gyan intézték el, hogy Kun Jancsi technikumba kerülhes­sen, milyen sikerrel adták elő a Ludas Matyit, milyen lelke­sen dolgozik a szülői munka­közösség ... Látom a tiszta tantermet, a tízéves padokat, melyeken egyetlen karcolás sincsen, egyetlen tintatartó fedele sem hiányzik, látom a virágos sarkot, és a szembe­ötlő felírást: LÉGY ŐSZINTE! — Embereket nevelni, egyenes embereket, ez a mi pedagógiai alapelvünk — vall­ja Bucsis Imre. Polgár István ROPPAN A BARNA KÉJ, FELTARUL A KENYÉR HÓ­FEHÉR, VAJPUHA, SZIVACSOS BELSEJE. SOK ASZ- SZONY SZEGI NAPONTA, S HA MINDEN ALKALOM­MAL NEM IS GONDOL RÄ. MÉGISCSAK JÖ TUDNI, HOGY AZ IDÉN IS BŐSÉGESEN MEGLESZ A MIN­DENNAPI KENYÉR. (Fotó: Gárdos) . ~\ A törvénytisztelő Születik és meghal. A két, természetszabta dátum között élete egyenes út. Nem ütközik a törvényekbe, nem kerüli meg azokat, nem hág át fölöttük, A rend, a tisztesség, az okos mértéktartás megtestesítője: a törvénytisztelő állampolgár. Minden rendszer ilyen állampolgárokat szeretne, ám nem az akaraton, hanem a törvényeken múlik, hogy a becsület vagy a megal­kuvás, a hit vagy a félelem, az értelem vagy a kö­zömbösség állítja-e a törvénytisztelők vagy törvény­szegők közé az állampolgárokat. A jó törvény az ér­telmes tisztelet alapja. A jő törvény a becsületes élet­út kijelölője. A jó törvény milliókat tesz törvénytisz­telővé, mert érzik is, tudják is, hogy érlük és általuk van a törvény. A törvénytisztelőről ritkábban esik sző, mint arról, aki vét a törvény ellen. A törvénytisztelő nem kavar vihart maga körül, a szabály s nem a kivétel jellemzi életét, s ezért, hogy kevesebbet beszélnek róla, mint ahogy megérdemelné. Pedig éppen ő, élete, tettei adják az alapot ahhoz, amit szocialista jogrendnek, munkáshatalomnak, népi demokráciának nevezünk. O, a törvénytisztelő állampolgár, a gyári munkás, a pa­raszt, a tanító, a mérnök, a vasutas, az élet minden területén ottlevő, becsülettel dolgozó, a rend paran­csát hűen betartó ember az, aki segített és segít szeb­bé, emberibbé formálni valamennyiünk életét, éssze­rűbbé tenni a jogrendet, tökéletesebbé a hatalom „gé­pezetét”. Ö az. aki hisz abban, hogy a törvénytiszte­let, a becsületes munka önmagában is politikai tett, a szocialista rend igenlése. O az, aki hiszi, hogy hangos szavaknál többet ér a cselekvés, s fogadalmak, ígére­tek aprópénznél nagyobb kincs a törvénytisztelő élet példamutató erejének nemes valutája. Mert a törvény- tisztelő ember élete valóban példa, s bár e példa su­gárzó ereje elsősorban a közvetlen környezetet hatja át, összeségében, fontos, s nagy társadalmi kincs. Erkölcsi kincs, melyből éppúgy merít maga a tár­sadalom, mint merítenek a törvények is. Mert éppen a törvénytisztelők milliói azok, akik a törvények tár­sadalmi befogadásának biztos közegét alkotják. Ok azok, akik nemcsak annyit tanultak meg a törvények­ből, hogy lopni nem szabad, hogy csalni tisztességte­lenség, hanem megtanulták azokat a finomabb árnya­latokat is, amik éppen szocialista jogrendszerünk ve­lejárói. Azt, hogy létezik közös tulajdon, s az vala­mennyiünké. Azt, hogy nemcsak a törvény előtt egyenlő mindenki, hanem a törvények betartásában és betartatásában is egyenlőség van, a törvények kivétel nélkül mindenkire érvényesek. Azt, hogy a törvények nemcsak jogokat adnak, hanem kötelességeket is megszabnak. Azt, hogy nem elég a törvények betűjét alkalmazni, hanem azok szellemében kell meghatá­rozni dolgainkat. Összehasonlíthatatlanul több a törvénytisztelő, mint a törvényszegő. Mégis, sokszor tűnik úgy, mint­ha kevesebben lennének. Hangosabbak azok, akik nem tisztelik a törvényt, s főként: maga a törvénytisztelő Ls sokszor beéri a maga éleiének szabályosságával, anélkül, hogy másokat is rávezetne a törvények kije­lölte útra. A cselekvő, társadalmi méretekben és ösz- szefüggésekben is aktív törvénytisztelct tehát az, amit el keli, hogy hozzon a szocialista embertípus kialaku­lása. s jellemzővé válása. Mert a törvénytisztelő ál­lampolgár nem érheti be azzal, hogy maga tudja és betartja a törvényeket. Akkor érezheti igazán a be­csülettel végzett munka örömét, ha másokkal is tisz­teletben tartatja a törvényt, ha nem nyugszik bele abba, liogj- a szabályos életutak mellett sokan tapos­nak kedvük szerinti csapásokat, a törvényektől füg­getlen ösvényt. A cselekvő, az aktív íörvénytiszielet az, amit csakis a szocialista rend mondhat el polgárairól. Csakis a többség hozta törvények felelnek meg a többség ér­dekeinek, csakis a többség ítélkezése lehet igazságos ítélkezés, csakis a többség alkotta paragrafus lehet értelmes parancs, tehát betartásra méltó. Ez az aktív törvénytisztelet feltétele haladásunknak. Annak, hogy még közvetlenebbé váljék a hatalom gyakorlása az ál­lampolgár számára, hogy hatásosan szólhasson közbe közös dolgaink vitájánál, s ne „porszemnek”, hanem a rend teljes jogú tagjának érezze magát. A demok­ratizmus erősítése, ‘a választási rendszer tökéletesítése, a döntési jogok decentralizációja, a társadalmi ellen­őrzés gazdagítása külön-külön, s együttesen még in­kább bizonyítják, mennyire összetalálkozik akarat és igény, óhaj és szándék. Az egész társadalmat formáló, valamennyiünk életébe új elemeket hozó változások ezek, jogszerű következményei és folytatásai annak, amit egy év híján két évtizede az állam alaptörvé­nyének kidolgozásával elkezdtünk. A majd' két évtized nagyléptű gazdasági és társa­dalmi fejlődése sok mindent tett természetessé az ak- , kori szándékokból, s nem egy' tekintetben már túlha- : ladta az akkor rögzítetteket. És ez a majd' két évti­zed természetessé tette, mégpedig társadalmi mére­tekben a jogba vetett hitet, a rend okos és bizakodó támogatását, az értelemből, az érdekek fölismeréséből ; fakadó törvénytiszteletet. Ilyen törvényti«zí eletre csak , egyetlen rendszer polgára képes: a hatalom részese és gyakorlója, a szocialista állampolgár. Az AUTÓKER Használtautó Kereskedelmi egysége értesíti t. Ügyfeleit, hogy Budapest IX., Gyáli út 31. szám alól BUDAPEST XIX. KÉR.. HULLAI JENŐ U. 102. SZÁM ALATTI TELEPHELYRE KÖLTÖZÖTT. Új címünkön továbbra is készséggel állunk t. ügyfeleink rendelkeiésére. TELEFONSZÁMAINK VÁLTOZATLANOK: 473—99?, 472—991, 473—904. HASZNÁLTAUTÓ KERESKEDELEM «

Next

/
Thumbnails
Contents