Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-14 / 190. szám

X. ÉVFOLYAM 190. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 14., SZERDA Nincs pedagógushiány Korszerűtlen iskolák HOL ÉPÜL? - INGÁZÓK - NYILATKOZIK AZ OSZTÁLYVEZETŐ Néhány hét, és ismét bené­pesülnek az iskolák. Lassan szertefoszlik a nyári vakáció hangulata, helyét a komoly, „prózai” munka veszi át. A járási művelődésügyi osz­tályon teljes a nagyüzem. Az új tanévre való felkészülésről kérdezzük az osztályvezetőt, Tomsó Imrét. — Talán a pedagógus­ellátottságról beszélnék elő­ször. Örömmel teszem, hiszen itt, a főváros árnyékában, a megye többi járásához viszo­nyítva, meglehetősen előnyös helyzetben vagyunk. Éppen ennek a közelségnek köszön­hetjük, hogy ma már szinte teljes mértékben megoldottuk a pedagógus-ellátottság ko­rábban valóban létező problé­máját. Például, az idén meghir­detett állásokra három­négy, többnyire most vég­zett, pályakezdő fiatal is jelentkezett. Közöttük, de az idősebbek kö­zött is sok az utazó. Legin­kább Budapestről járnak ki mind a gyömrői, mind a mo­non vonalon. Az ingázó peda­gógus — mint a tapasztalatok is bizonyítják — még nem „visszariasztó” jelenség. Hely­zetük, s persze, a mi helyze­tünk megkönnyítése érdeké­ben is, az iskolaigazgatókkal együttműködve egyre inkább arra törekszünk, hogy letele­pítsük őket, hogy otthont biz­tosítsunk a számukra, hely­ben. Ugyanakkor szeretnénk, ha minél több tősgyökeres, já­rásunkba való, most végzett nevelőnek adhatnánk státust. — Nincs különösebb prob­HÜSÍTŐ RIPORT! Lesz még kánikula Kovács Ferencné a töltőgép mellett. A Meteorológiai Intézet az­zal biztat bennünket, hogy lesz még az idén kánikula! Nem árt erre gondolni, mi is ezt tettük, amikor felkerestük az üllői fmsz monori szikvíz- üzemét. A járás székhelyére innen naponta 1500 üveg szódát visznek ki, mégis, a közked­velt üdítő italok tették is­mertté ezt a kis üzemet. A citrom- és málnaízű Husi el­kerül Monoron kívül Péteri­be, Gyömröre, Üllőre és Ve- csésre. Régebben a citromos ízű Utasüdítőt csak „utasdü­hítőnek” nevezte a népnyelv, s volt is ebben valami. A kel­lemetlen mellékízű tartósító­anyag helyett most mást hasz­nálnak, s így már naponta 2500 üveget palackoznak, de nemcsak palackozzák, hanem el is adják! P. I. léma a tanyai iskolák nevelői státusának betöltése terén sem. Tagadhatatlan, hogy itt mostohábbak a körülmények, de úgy érezzük, hogy jól felszerelt szolgálati la­kás biztosításával valame­lyest sikerült otthonosab­bá, elfogadhatóbbá tenni helyzetüket. — Problémáink tanév köz­ben akkor adódnak, ha szülési szabadságra távozó pedagó­gust kell helyettesíteni. Ilyen­kor képesítés nélküli, érettsé­gizett segédnevelőket vagyunk kénytelenek alkalmazni. — Mi a helyzet a tárgyi lé­tesítmények terén? — Erről, sajnos, már nem tudok kedvezően, a hiányossá­gok megemlítése nélkül nyi­latkozni. Alapvető, és évről évre egyre égetőbb kérdésként vetődik fel a járás iskoláinak rossz állapota. Sok a régi, kopott, korsze­rűtlen épület, a felújítás­ra váró belső berendezés, a szükségtanterem. Mint iskolaügyben leghátrá­nyosabb községet, elsőként Ül­lőt kell megemlítenem. Évek óta napirenden szerepelt ez az ügy különböző fórumokon, s szerepel még ma is, de meg­felelő anyagi alap hiányában még mindig nem történt in­tézkedés. Pedig nem egyébről van itt szó, mint arról, hogy nehezen zárhatók az ablakok, az ajtók, az udvart időnként elönti az esővízáradat, és még lehetne sorolni tovább. Külön téma a mendei meg­süllyedt iskolaépület. A tan- felszerelések, szertári eszkö­zök mennyisége és minősége viszont kielégítőnek mondha­tó. — A tervek? — A legjelentősebb a Csévharaszton hamarosan felépülő, négy tantermes­re tervezett iskolaépület. Szükség lenne még Vecsésen, a „bevándorlók” által felduz­zasztott Újtelepen is egy isko­lára. És reméljük, majd ha­marosan sor kerül a régi, kor­szerűtlen iskolák felújítására, a szükségtantermek megszün­tetésére. Baky László Légpuskások, vigyázat Madarainkat nem a szá­razságtól kell félteni, ha­nem a rémesen elburján­zott légpuskásoktól. Ettől a minden élőlényt kiirtani akaró hadtól. Reméljük, nem sokáig lesznek cél­pontjaik a hasznos mada­rak. Az elmúlt hetekben Balatonszemesen ült össze a Nemzetközi Madárvédel­mi Tanács európai tagoza­tának IX. konferenciája. Itt határozatot hoztak a hathatós madárvédelemről, és széles körben kutatni fogják hazánkban is azt, hogyan lehetne ellensúlyoz­ni a civilizáció káros „kinö­vését”. Nekünk a többi kö­zött annyit kellene ten­nünk, hogy lefogjuk a hasz­nos madarakra célzó lég- puskások kezét. Bár a legokosabb lenne ezrt a fegyvert is betil­tani ... k. gy. Kapunyitás hajnalban Itt a jeges, a jeges! Nyáron a kánikulában jól­esik a sör, a bor, vagy az üdítő ital. De ha nem hideg, nem oltja a szomjat. A vidé­ki vendéglátó vállalatok a szükséges jégmennyiséget a tél folyamán természetes jég­ből gyűjtötték össze, s ez most kerül felhasználásra. Az Üllői Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet központjában hajnali négy órakor nyílik a nagykapu, s Mladoniczky József gépkocsi- vezető és rakodója Bus Sándor indulnak az Ócsai úton levő jégveremhez. Mire a boltok nyitnak, a jég már ott van. Ez a munka két hónap óta folyamatosan halad. A jég­szállítás után nyomban kö­vetkezik a Hűsi elosztása. Irány Monorra, a szövetke­zet Bambi-üzeméhez. Ott na­ponta felraknak 70—75 láda Hűsít, ez 2830 üveg, s viszik Cukrot kapnak a méhek Szeptember 10-re: 22 mázsa méz 1966 végén alakult meg Tá- piósülyben a méhész szakcso­port. A csoportnak kilenc tá- piósápi és hat úri tagja van, s akkor 228 méhcsaládjuk volt. A tápiósülyi méhészek — nem tudni, mi okból — tartózkod­nak a belépéstől még ma is. A szakcsoport tagjai elége­detten tekintenek vissza az el­múlt rövid két esztendőre. Ta­valy a méhcsaládok költé­sének korai serkentésére és a betegségek megelőzésére más­fél mázsa Furnérra gyógyle- pényt igényelték. Ezt kedvez­ményes áron kapták. Azután 20 mázsa mézre kötöttek érté­kesítési szerződést és ezt a mennyiséget 120 kilogrammal túlteljesítették. Közel 800 fo­rint prémiumot kaptak ezért. De ez az összeg a közös kasz- szába került, s ha a pénz to­vább szaporodik, viaszolvasz­tót vesznek. Az idén a szakcsoport szep­Vb-ülések Gombán ma, kilenc óra­kor kezdődik a vb-ülés, ahol beszámolnak a községi ta­nács igazgatási tevékenysé­géről és megbeszélik az au­gusztus 20-a megünneplésé­vel kapcsolatos feladatokat. Mendén délután 1, Tápió- sápon a 2 órakor kezdődő vb ülésen az augusztus havi ta nácsülés anyagát tárgyalják meg. tember 10-i határidőre 22 má­zsa mézre kötött értékesítési szerződést. A nagy szárazság ellenére a leszerződött meny- nyiséget biztosítani tudják. Tekintettel a rossz időjárás­ra, a csoport tagjai igénylé­sükre hamarosan hat mázsa cukrot kapnak nagykereske­delmi áron. (k. 1.) szét Péteribe, Gyömröre, Ve- csésre és Üllőre. Kell az üdítő ital, viszik a határba a traktorosoknak, a kapálóknak. Az utóbbi he­lyekre a Kossuth Tsz fogato- sai szállítják. — A jég is nehéz, a megra­kott bambisládák is nehezek, de a legnehezebb a hízott ser­tések szállítása — mondja a gépkocsivezető. — Kétszáz ki­lón felüli sertések autóra ra­kásához erő kell. Szerencse, hogy eddig még mindig akadt segítség. Ketten ehhez a mun­kához kevesen vagyunk. — Mi. nem válogatunk a munkában, amit mondanak, csináljuk. Ha szenet kell szál­lítani azt rakodunk, ha a bol­tokban fogytán van a liszt, cukor vagy a zsír, megyünk érte Monorra a FÜSZÉKT- hez és hozzuk. Szállítunk mi mindenfélét. Mladoniczky József gépko­csivezető három éve dolgozik az üllői szövetkezetnél, ellene soha panasz nem merült fel. Munkahelyét szereti és az az érzése, hogy vele is meg van­nak elégedve. (em) Fogadóóra Üllőn Sima István, a járási ta­nács elnökhelyettese ma dél­előtt fogadóórát tart Ül­lőn, a községi tanácsházán. A fogadóórán a lakosság bár­milyen problémájával felke­resheti a járás vezetőit. SPORT Eldurvult a játék Váci VSE-Maglód 4:2 (1:0) MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Lássátok feleim. Monor: Makrancos hö.gy. Tápiósüly: Mona Lisa tolvaja. Úri: Eltávozott nap, Vecsés: Amerikai feleség. Mosom, kezeimet Az esőtől ázott füves pá­lya úgy látszott, a hazai csa­patnak kedvez jobban, egy­más után vezették a gyorsabb­nál gyorsabb rohamokat a vendégkapu ellen. A 8. perc­ben a maglódi Bartosnak csak remek védéssel sikerült a léc fölé tolni egy közelről lőtt, erős labdát A rohamok góllá értek. Méghozzá nagy lesgóllá, (!) hiába állt a partjelző és Ká- rolyi játékvezető közel, 1:0. A továbbiakban Maglódnak is akadt több helyzete, a csa­tárok azonban ezeket sorra kihasználatlanul hagyták. A 38. percben Hernek elé tálal­ták a labdát, a játékos szo­rongatott helyzetből a kimoz­duló kapus mellett a kapufát találta el. A második félidő sokkal szebb, ötletesebb akciókat és jó pár gólt hozott. Az 52. perc­ben Vácnak sikerült növelnie az előnyét. A 66. percben már 3:0-ra vezetett a hazai csapat. Ezután Bekő vezetésével fel­jött Maglód, a 72. percben Bekő szabadrúgással talált a hálóba, majd a 79. percben Hernek közelről lőtt góljával 3:2-re változott az eredmény. Ezután eldurvult a játék, s ebben a váciak voltak a kez­deményezők. A váciak 4-es számú játékosa belerúgott a maglódi Kovácsba, Kovács vissza, s mindketten a kiállí­tás sorsára jutottak. Egy perccel később egyen­lítésre nyílott alkalom Maglód előtt. Hernek labdájával a ka­pus fejét találta el. A 85. percben ismét lesgól­ból a váciak beállították a végeredményt. Véleményünk szerint a já­tékvezetői hármas nagyban hozzájárult ahhoz, hogy így alakult az eredmény. A váci együttes időnként durván, de kétségtelen nagy lelkesedés­sel játszott. Maglód csak a második félidőben játszott jobban, a védelem pedig gyenge napot fogott ki. Bar- tos a gólokról nem tehetett, védte, ami védhető, kétszer nagy bravúrral. Rajta kívül csak Bekő és Hernek játéka emelhető ki. Váci ifi—Maglód ifi 1:2. Merczel József Kanfa József nyári szünidejét tölti az üvegmosó mellett. I ersze, azért jut ideje, hogy „lemeózza” a hűsítőket. Újságosom, mi­közben szokott lapjaimat válo­gatja, azt mondja ma reggel: — Tudja, uram, mi az én filozó­fiám? A politikát és az időjárást kiszámítani nem lehet! Bálintok, to­vábbmegyek, s el­tűnődöm. Nem is a hallottak tartal­mán, hanem azon, hogy lám, lám, az én újságosom kora reggel miket forgat a fejében. De pontosan, sza­batosan fogalma­zott, a gondolat készen pattant ki a fejéből, tehát nemcsak kora reggel, hanem ta­lán egész na/p ilyenéiben töpreng. Olyan érzésem támad: történelmi pillanat tanúja vagyok. Kétségte­len, új filozófus született. Lehet, hogy egy új Kant, egy új He­gel...? De vajon való­ban, ha meg is született (márpe­dig megszületett, ott van negyven- valahány évesen ennek és ennek az utcának a sar­kán!), lesz-e be­lőle egy új Kant, egy új Hegel?! Összeszorul a szívem. Aligha. Nem gondolatai­nak mélysége, avagy vitatható- sága miatt, ennél sokkal prózaibb okokból. Mert nézzük. Az én újságosom ott ül azoknak a bizo­nyos utcáknak a sarkán hajnali öt­től esti hatig, pontosabban ad­dig, míg az Esti Hírlap mind egy szálig el nem fogy. Mikor jut tehát ideje arra, hogy gondolatait papírra vesse? De még ha erre sza­kít is az éjszaká­jából időt — mi­kor jut ideje arra, hogy tudományos munkájával vé­gigjárja a kiadó- hivatalokat. S ak­kor még ott van az Akadémia, a viták...! Ah, teljesen re­ménytelen. Bele kell nyugodjam abba, hogy bár új filozófus született, mindjárt meg is halt. De mégis, ennek a történelmi pil­lanatnak, akarva - akaratlanul tanú­ja lettem. Előt­tem játszódik le az egész folyamat, s én nézzem tét­lenül? Mit mond majd rólam a ke­gyetlen utókor? Mosom kezei­met. Amit tudok tenni, megtettem, én felhívtam a fi­gyelmet rá, én el­ismertem őt, sza­vai, íme, fehér pa­píron fekete be­tűk. Világ, a töb­bi rajtad múlik! Vagy... vagy... téves úton járok — én? S az én újságárusom csu­pán azért filozo­fál, hogy így könnyebben tel­jen el a napja, számára így köny- nyebb az élet és — több lap fogy el? Deregán Gábor I Monori-erdő tíz éve (2.) „Éppen csak a felszínen" „Nem adtuk fel a re­ményt!” — mondotta Mészá­ros János. Valóban. Ismét megindult a harc a létért, 1960-tól ismét a járási baj­nokságban szerepelnek, új elnökkel, Tóth Istvánnal. — A kívülálló el sem tud­ja képzelni, hogy milyen ne­héz volt. Mindent magunk­nak kellett előteremteni. Ez viszont nagyon kevés voit. Épp csak arra volt elegen­dő, hogy a felszínen ma­radjunk. Előre tekinteni, elő­re építeni lehetetlenség volt. 1958-tól, az alapítástól kezd­ve benne voltam a sportkör vezetőségében. Először mint társadalmi edző, a csapat ed­zéseit vezettem, majd 1960- tól elvállaltam az elnöki tisztséget is. A dupla feladat­kör dupla energiát igényelt. Mindent megtettem és meg­tettünk, de felülről semmi tá­mogatást nem kapva, nem bírtunk a szekerünkön egyet tolni. Volt már ugyan pá­lyánk, de öltözőnk nem volt — és ez még a mai napig sincs! — cipőnk és szerelésünk azonban tovább­ra is hiányzott. Sok pénz kellett volna ide, de anyagi támogatást nem kapva, azt kell mondanom, hogy — ta­lán túl erős kifejezést hasz­nálva, de ez a kifejezés a jellemző! — mi Monornak mintegy gyarmata voltunk, ahová 1966-ig semmit sem juttattak, csak szemlélői vol­tak küzdelmünknek. Még töb­bet kilincseltem és igyekez­tem apostolokat találni az ügynek, de nem sikerült. — A családom is szememre vetette, hogy csak menedék­háznak, éjszakai szállásnak tekintettem az otthonunkat. A játékosok meg többször megkérdezték, meddig kell még a vasárnapjukat fel­áldozni úgy, hogy saját költ­ségükön utazzanak a baj­noki mérkőzésre? — 1964-ben ismét vissza kellett lépnünk a bajnokság­tól. Én pedig lemondtam. Úgy tűnt, hogy fel kell oszlatni az egyesületet, amikor... Igen, 1964 záróközgyűlésen Mészáros János felállt, és bejelentette, hogy megpró­bálja továbbvinni a csődoe jutott sportkör szerepét. Sz. J. Következik: „Kicsivel köny- nyebben, de továbbra is las­san ...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents