Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-14 / 190. szám
1968. AUGUSZTUS 14., SZERDA 3 "k/OHop Évente harmincmillió pár Befejeződött a bőripar legnagyobb beruházása paritásának fokozását, a bőrgyárak korszerűsítését. A si- montornyai és az újpesti bőrgyár rekonstrukciója után a pécsi bőrgyárban került sor az iparág legnagyobb beruházására. A napokban adják át rendeltetésének a pécsi bőrgyár új üzemét. 103 millió forintos beruházással új üzemcsarnokot emeltek, szociális létesítményeket építettek, 82 új gépet helyeztek üzembe, gépesítették a legnehezebb munkafolyamatokat és a szállítás nagy részét. A négy hónappal határidő előtt befejezett beruházás eredményeként a feldolgozó ipar az eredetileg tervezettnél jóval több, jövőre összesen mintegy hárommillió négyzetméter bőrt kap a pécsi gyártól. Nemzetközi tanácskozás a csemegeszőlő termesztéséről A szocialista országok mező- és erdőgazdasági tudományos kutatása terén kialakított együttműködés keretében, n égy napos tudományos munkaértekezlet kezdődött a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán. A tanácskozásokon a csemegeszőlő-termesztés és nemesítés legújabb eredményeit ismertetik a hazai és külföldi szakemberek. A nemzetközi koordinációs munkaértekezleten dr. Kozma Pál, az Akadémia levelező tagja, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola rektora nyitotta meg. A váci gimnázium kálváriája Beázás - csak zápor esetén Géza király foroghat a sírjában - Jobban bírja az öreg barbakán Előre is elnézését kérem, kedves olvasó, hogy hosszú és — enyhén szólva — bosz- szantó ügyhöz veszem igénybe türelmét. Az ügy szálai 1963-ba nyúlnak vissza, amikor is illetékes helyen elhatározták, hogy — tekintettel a Sztáron Sándor Gimnázium befogadó- képességének korlátozott voltára, és a túljelentkezésekre —, még egy gimnáziumot építenek Vácott. Az építkezésre kijelölt helyen — az egyik Árpád-házi királyunkról, I. Gézáról elnevezett téren — szanálásra volt szükség. Tizennégy lakás tulajdonosát kártalanította a városi tanács, romkertet alakított ki a Géza idejében épült vár megmaradt barbakánja körül, ugyanitt egy épületet is megvásárolt, támfalat épített, sőt, magára vállalta a tereprendezést. Mindezt — jócskán erején felül — mintegy másfél millió forintos költséggel. Ezek után megindult a kettős munka: az Országos Műemléki Felügyelőség megkezdte a bar- bakán körüli ásatásokat — állítólag itt van eltemetve I. Géza is —, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat pedig a 12 tantermes gimnázium építését. A régészek munkája sikerrel járt: sírköveket, edényeket, várfalmaradványokat, záróköveket találtak, melyeket át is szállítottak a helyi Vak Boty- tván Múzeumba. Egyben megígérték, hogy amint a szükséges anyagi fedezet rendelkezésükre áll, helyreállítják a barbakánt. Sajnos, erre ez ideig- nem került, sor. Express-tá bor Katedrán szeptember 1-től Csütörtökön délelőtt 25 fiatal, most végzett, vagy csak egy-két éves gyakorlattal rendelkező pedagógust köszöntének Ráckevén, a járási tanács dísztermében. Szeptember elsején kezdik meg munkájukat a járás területén levő iskolákban, óvodákban. A családias ünnepség tízkor kezdődik, ahol Dávid József elnökhelyettes üdvözli a fiatal pedagógusokat. Új könyvtár Még működött a könyvtár a művelődési ház egyik termében, de a könyvet szeretők már elnézegették az új építkezést, meg-megálltak a kisiparosok volt székháza előtt. Ezt az épületet vette meg ugyanis az Albertirsai Községi Tanács, hogy építőbrigádjávál rendbehozassa, felújítsa, s azután berendezze korszerű könyvtárnak. Ünnepélyes átadása augusztus 20-án lesz a két nagy termes, neonvilágításos, szabad- polcos könyvtárnak. A zöldre festett ajtó mögött két, közepes méretű irodaszoba. A mennyezetig ágaskodó szekrényeken, az alacsonyabb polcokon folyóiratkötegek; csak így, a könyvek tetején férnek el. A két szoba akár jelképe is lehet annak, a bőség milyen legyűrhetetlennek tűnő akadályával küzd — világszerte — a műszaki—gazdasági információ. Pedig a Magyar Gördülöcsapágy Művek Diósdi Gyárába, annak műszaki könyvtárába a töredék töredéke sem jut el, érthetően, az áradó információ- tömegből. A könyvtáros, Mogyorósi Jánosné középtermetű asszony, s szinte elveszni látszik a könyvek, folyóiratok rengetegében. Néhány hónapja vette át a könyvtárat nyugdíjba vonult elődjétől. Leltáriveket néz át, kartonokat rendez, a vastag kötegben érkező figyelőszolgálati anyagokat olvassa, körleveleket fogalmaz, melyekben az érintett osztályok figyelmét hívja föl egy-egy újdonságra, megrendelhető könyvre, lefordítani érdemes szakcikkre. Mintegy ötezer kötet a teljes állomány. Az úgynevezett élő anyag — mert ha valahol, Itt igazán gyorsan bekövetkezik az elavulás — kevesebb. Néhány alapvető munkától eltekintve — mint amilyen például minden műszaki bibliája, „A Pattantyús” — a könyvek gyorsan kuriózummá válnak. A ma még forradalmi erővel ható újdonság holnapra, hol- naputánra technikatörténeti adalékká válik. Képes-e ehhez a gyorsuló tempóhoz igazodni, természetesen a maga szerény keretei között, a diósdi könyvtár? — Igen is, meg nem is — mondja Mo'gyorósiné. — Igen, abban az értelemben, hogy a nálunk levő anyagon túl is bármilyen könyvet, szakcikket rövid idő alatt megszerzőnk, kívánságra. Nem, abban az értelemben, hogy meglevő adottságainkat sem kamatoztatjuk igazán. Arra gondolok, hogy az úgynevezett törzsközönség nem több, mint a gyári összlétszám két százaléka — igaz, ha csak a műszakiakat számítom, a kép kedvezőbb —, s ez igen kevés. Persze, sokan vannak, akik egy-egy könyv, folyóirat erejéig igénybe veszik a könyvtárat, de ez a rendszeres olvasással nem azonosítható. Nem szeretném az „új seprőt” eljátszani, de van néhány tervem, elképzelésem arra, hogy nagyobb haszonnal forgassák az ittlevő anyagokat, elsősorban is a folyóiratokra gondolok. A tervekhez, természetesen, anyagi-dologi adottságpk is kellenek. Ami az anyagiakat Illeti: évente mintegy 130 ezer forint szolgálja a műszaki könyvtár munkáját. Ez — az eddigi tapasztalatok szerint — elegendő, ha változtatni keil Az igények növekedése szükségessé tette a cipőgyártás és az ehhez kapcsolódó bőripar termelésének gyors növelését. 1955-ben alig több mint 13 millió pár bőrcipő készült hazánkban, tavaly 30 millió 800 ezer pár. A következő években is várhatóan 30 millió párnál jóval több cipőt készít iparunk és termelése várhatólag 1980-ra eléri a 38 millió párat. A bőrfeldolgozó ipar termékei hagyományos és egyre keresettebb exportcikkek is. Külkereskedelmünk tavaly több mint 11 millió pár cipőt és két és fél millió pár bőrkesztyűt exportált. A cipőgyártás és a többi bőrfeldolgozó iparág — bár megkezdte a műanyagok alkalmazását — többségében, főként a cipők felsőrészéhez, jelenleg is és előreláthatólag még sokáig, bőrre tart igényt. Ez indokolta a bőrgyártás kavalamin, akkor azon, hogy lemondjanak néhány, pusztán formaságból járatott folyóiratot, s helyettük keresettebbeket rendeljenek. A dologi rész már nehezebb. Zsúfolt a két szoba, berendezése öregecske, kopott, nem sok lehetőséget ad a korszerű — szabadpolcos — könyvtári módszerek alkalmazására. A könyvtár 29 belföldi, 9 szocialista országbeli és 13 nyugati folyóirat előfizetője, s ezek mellett a témafigyelő szolgálat is — többek között — ontja az anyagokat. Egy kis kitérő: a világon harmincezer tudományos-műszaki folyóirat jelenik meg, s az ezekben közölt cikkek száma másfél-kétmillió! A folyóiratokban publikált cikkek száma évente átlagosan 156 ezerrel növekszik, ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy naponta négyszázzal több cikk kerül kinyomtatásra...! És ebhez akkor még számítsuk az egyre nagyobb számiban megjelenő szakköny- veket — becslések szerint napi nyolcszáz körül—, a szabadalmi leírásokat — napi átlagukat ezerre teszik —, a számszerűleg már fel sem becsülhető kutatási jelentésekről már nem is szólva... Olyan információtömeg ez, amellyel — világszerte — mind kevesebb reménnyel birkóznak, s ha valami, akikor csak a nagyfokú gépesítés — az elektronikus számológépek csatasorba állítása — segíthet. Persze, Diósdtól ez azért messze esik. Itt sokkal inkább arról van szó, hogy a meglevő információknak kell megnyerni a ma még — nagy többségében passzív fogyasztót; az anyag tehát olvasókat, fölhasználókait keres. Mogyorósiné: — Érdekes, de persze nem véletlen jelenség, hogy fokozatosan élre kerülnek a közgazdasági témák, a vezetéselmélettel foglalkozó anyagok. Ugyanakkor kevés az olyan műszaki, aki jól beszél valamilyen idegen nyelvet, s ezért fordíttatni kell, ez pedig nem mindig elég gyors. Szeretném, ha az egyik helyiségben — ma még ' ez csak óhaj, hiszen akkora a zsúfoltság — olvasóhelyet biztosíthatnánk, ahol a legfrissebb folyóiratokat bárki átnézhetné, megtalálná az új könyvek témaismertetőjét... Jó tervek, helyes elképzelések. Mert bármennyire is furcsán hangzik, a két közepes méretű irodaszoba kincstár. A legértékesebb valamiből, az emberi szellem kincseiből halmozódott itt fel nem kis mennyiség. És olyan kincstár ez, amelynek ajtaja bárki előtt nyitva áll... Mészáros Ottó — A visszajáró lelkeknek minden évben szerzünk meglepetést. Jövőre felépül a gokart pálya, a szabadtéri színpad és új tisztasági fürdőt kapnak a vendégek. Lesz kugli, s egy régi vágyat is teljesítünk: játékautomatálcat szerelünk fel — tájékoztat Marx Ferenc, a verőcei Express tábor igazgatója, aki már a jövő évi újdonságokon töri a fejét. — Itt más a helyzet, mint a Balatonnál, nem a víz a legfőbb vonzerő, mert a Dunában nem ajánlatos fürdeni — veszélyes. A Dunakanyar szépsége azonban mindenért kárpótol. Nemcsak a természet bőkezű a szórakoztatásban, hanem mi is megteszünk mindent. Hetenként egyszer: Ki mit tud?, filmvetítés, Rajkó-együttes és ŐRI esztrádműsor. Ezek a kötött programok, de az igényeknek megfelelően rendezünk tábortüzet, szépségversenyt, táncversenyt és sportvetélkedőt. Ide nem nagy reklámhadjárat hozza a vendégeket. Ismerősök ajánlják ismerősöknek és így terjed a híre. Az eredmény? A szobák 95 százaléka általában foglalt. Míg beszélgetünk, jellegzetes dallam csendül fel, s mint vezényszóra — megbolydulnak a fiatalok. A vacsoraszignál hangzott fel. Még az idősebb generáció is elismeréssel hallgatja az együttest, sőt vacsora előtt is táncolnak. Tíz órakor az „Anonymus” zenekar bejelenti: Most kezdődik a... tánc. Nyolc percen keresztül mondják ezt mind gyorsabb és gyorsabb ütemben, s az igazi hangulat valóban ezzel kezdődik. Amikor véget vetnek a zenének, kiderül, hogy nemcsak a táborból voltak vendégek. Nagymarosról, Vácról, sőt még Sződligetről is jöttek ide, pedig a vonatra éjfél után négy óráig kell várni. Otthon sem tér mindenki nyugovóra a zene végével. Ezt nem is várhatná senki, hiszen fiatalok vannak együtt, akiknek még éjfél után is van mondami- és dalolnivalójuk. — Mészáros — Az építkezéssel viszont nem várhattak,.így aztán 1967 elején megtörtént a gimnázium és a gondnoki lakás műszaki átadása. Mint említettem, a régészek munkája sikerrel járt. Nem merném ugyanezt állítani az építőkéről... Hosszú lenne felsorolni azt a listát, amely a műszaki átadáskor észlelt hibákat rögzítette. Ragadjuk ki közülük csupán azt a hármat, amely mai napig is sok álmatlan éjszakát okoz az iskola igazgatójának: az épület fűtőrendszere az első perctől kezdve rosszul szuperált; a fűtőcsövekben, valamint a tetőzet lefolyócsöveiben keletkezett dugulások miatt az épület többszörösen be- és átázott; a gondnok lakás falai annyira átnedvesedtek, hogy a fiatal gondnokné 13 ezer forintos bútorát sürgősen el kellett adni, mielőtt teljesen szét- mállasztja a penész; néhány hónapos csecsemőjével természetesen nem tehette ugyanezt: az ő egészségét tehát tovább veszélyeztetik a salétrommal kivert, nyirkos falak. így állt az ügy, amely Bíró Béla iskolaigazgatót levelező tagjává tette — no nem a Magyar Tudományos Akadémiának —, hanem egy sereg államigazgatási és társadalmi szervnek. Hadd idézzek néhány sort abból a levélből, amelyet 1967. december 13-án intézett a Pest megyei Tanács vb tervosztálya vezetőjének: „Még ez év januárjában felvetődött az a probléma, hogy a váci' új gimnázíuT mot á jelenlegi berendezéssel fűteni nem lehet... Az utóbbi tíz napban három levelet írtam a Pest megyei Beruházási Irodának ebben az ügyben, azonban semmi intézkedés nem történt. Ma, december 13-án, délelőtt 9 órakor az iskolában 14 fok van, a kinti hőmérséklet —10 Celsius-fok... Napi 20 má- zsányi koksztüzeléssel sem tudjuk felfűteni az iskolát, pedig ez naponta 2000 forintba kerül. A tanulók kabátban dideregnek, az oktató munka nem halad ...” Ügy látszik, a négy levél mégiscsak hatott, mert december 22-én a Pest megyei Beruházási Iroda vezetője is tollat fogott, s ezt írta a megyei tanács tervosztályának: ... 1. „A tantermi szárny északnyugati oldalán a 109— 110-es tantermek fűtése elégtelen, mivel a beépített két-két fűtőtest közül csak egy-egy működik. A 10/1-es felszálló és visszatérő vezeték leágazásában a víz nem cirkulál.2. A fenti helyiségekben a hőveszteség tetemes, mivel az ablakok összeszáradtak. A záródó felületekre habszivacs szigetelő csíkokat kell elhelyezni ... 6. A kazánház fűtője nem vizsgálja rendszeresen az épületet, nem ellenőrzi rendszeresen a helyiségek fűtöttségét. Nem szabályozza a fűtést, a kazánházon belüli torlókat nem kezelik, az elzárók rendeltetésével nincsenek tisztában ... Megállapodtunk, hogy 1968. január 10-én a tervezővel, a generálkivitelezővel és a Csőszerelő Vállalat bevonásával, a helyszínen közös bejárást tartunk, hogy a hibákat megállapítva, megbeszéljük azok elhárításának módjait ...” Ebből a levélből két dolog tűnik ki félreérthetetlenül. Először, hogy a beruházó is elismerte a fűtőrendszer hibáit. Másodszor, hogy a vizsgázott kazánfűtő szakismeretei — hogy is mondjam —, némi kiegészítésre szorultak... De menjünk tovább, hiszen az idő sem állt meg. A levelezés sem. Bíró Béla február másodikán arról értesítette a beruházási irodát, hogy az építő vállalat négy tanteremben ugyan még egy-egy fűtőtestet szerelt fel, a 109—110-es termekben is elhárította a fűtőcsövek műszaki hibáit, azonban: „A szerelés folyamán meggyőződtünk arról, hogy az egyes strangokat küíön-külön nem lehet leereszteni, mert a zárószelepek teljesen rosszak, s így a strangok között nagy az átfolyás. A javítási munkálatokat csak az egész fűtőrendszer víztelenítése után lehet elvégezni, ez azonban csupán tanítási szünetben lehetséges ... Kérjük, hogy a szünet kezdetekor ezeket szíveskedjenek rendbehozni. Kérjük továbbá, szíveskedjék megvizsgálni, mit lehetne tenni, hogy az ablakok jól zárjanak, mert nagyobb szél esetén akkora a huzat, hogy ritt tanítani nem lehet. Egyben közlöm, hogy a helyi ÉDÁSZ a mai napig sem kötötte be a 380 voltos konnektorokat, s nem adta át a kapcsolótáblákat...” Mindezt — a tanév második felében! Ismét eltelt három hét, s mivel semmi sem történt, az igazgató a Váci Járási—Városi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz fordult segítségért. Szi- kora Pál elnök alaposan körülnézett, s észrevételeit jelentésben közölte a megyei NEB elnökével. Válaszul felettesei arra kérték, hogy — megfelelő szakemberek bevo- nánásával — végezzen részletes vizsgálatot az iskolában, s az eredményről 30 napon belül küldjön tájékoztatást. Sportnyelven szólva — így telt el az első félidő... Nyíri Éva (Folytatjuk) _ I Érettségizett j fiúkat és lányokat IPARI TANULÓNAK FELVESZÜNK i IRODAGÉP-MŰSZERÉSZ SZAKMÁRA Jelentkezni lehet, j AUGUSZTUS 20-IG A 224. sz. Ipari Szakmunkás képző Iskolában Nagykőrös, Kossuth L u. 2. de. 10—12-ig IRODAGÉPTECHNIKAI VALLALAT Műszaki könyvtár i
