Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-14 / 190. szám
nsr HEGYEI ^ZCírlao 1968. AUGUSZTUS 14., SZERDA AZ IGAZGATÓNŐ idegesen dobolt ujjaival az íróasztalon. — Miért nem érti meg már végre, hogy nincs pénzünk?! Nincs és nincs! — fakadt ki, elvesztve önuralmát. A kereskedelmi osztály vezetője higgadtan bólintott: — Kár kiabálnia, tökéletesen értem, amit mond. — Hát, akkor? — Szóval ott hagytam abba, hogy értem, amit ordítani méltóztatik, csak éppen nem hiszem el. És , nem is lehet egyik napról a másikra csökkenteni a reklám-keretet. — Igenis, lehet! — Kedves elvtársnő, ne tekintse személyi kultusznak szerény megjegyzésemet, de most megint hülyeséget csinál. — Elsősorban kikérem magamnak, hogy . pimaszkodjék velem. Másodsorban mi az, hogy megint? — Igaza van. Nem kellett volna azt mondanom, hogy megint. Ha nem vagyok ilyen megalkuvó, kijelentem, hogy a baklövések sorozatát követi el. — Micsoda hang ez, kérem?! —t Ugye, maga is észrevette? Szerintem rikácsoló. Igen, azt hiszem, ez a legjobb meghatározása. De, hogy a lényegről is szóljak, ide vette Pálosit osztályvezető-helyettesnek. — Nagyszerű szakember. — Ilyen szakember tucatjával található nálunk Is. Ez az alak, ahogy a franciák mondják, wirtigli ellenforradalmár. — Leülte a büntetését. — Na és? Most már rögtön osztályvezető-helyettesnek kell lennie? Menjen el utat építeni. — Alihoz nem ért. — Csak az ellenforradalomhoz? Ne kábuljon el tőle, ez piff-puff legénynek is kontár. — Mondja, mit akar maga tőleim?! — Te, jóisten, mivel gyanúsít?! — Tehát mindenáron ki akarja készíteni az idegeimet?! — Ostoba pletyka. Néhá- nyan mesélik és maga elhiszi. Maga a mindentelhisz nagymama. — Most aztán kifelé! — Pénz? — Nincs! — Pálosi? — Marad! — Gratulálok. — Mihez? — A konokságához és százezredik melléfogásához. — Mars ki! AMIKOR AZ AJTÖ BECSUKÓDOTT, az igazgatónő töprengett, hogy a nagy herendi virágvázát vágja-e a falhoz, vagy csak egyszerűen sikítson. Végül kimerültén legyintett. Egyetlen ember a vállalatnál Kardos Géza, a kereskedelmi osztály vezetője, aki így mer beszélni vele. Százszor is elhatározta már, hogy megszabadul valamilyen úton- módon tőle, bolond lenne hagyni kikészíteni az idegeit. Szent meggyőződése volt, hogy Kardos úgysem nyugszik addig, amíg komplett idegroncsot nem csinál belőle. Túl is adott volna rajta, ha nem lenne a kisujjában a szakma. Ráadásul ez a nyegle, felvágós alak párttag is. Mégpedig 1945-ös párttag, akárcsak ő maga. Ügy viselkedik azonban, mintha ő alapította volna a párizsi kommünt. És csak vele, pont az igazgatójával szemben ilyen pimasz, hányaveti. Mindenki máshoz kedves, előzékeny, óvatosan, észrevétlenül javítja ki beosztottjai hibáit. Az igazgatónőnek bezzeg az első adandó alkalommal nekitámad. A taggyűlésen is. Bártfai elvtársnő, az igazgató súlyos hibát követett el, amikor Pálosit felvette — mondta kenetteljesen és ő hallgatni kényszerült, mert nem mondhatta meg, hogy ki kérte a minisztériumból Pálosi pártfogását. Ilyesmit nem tálalhat ki az ember, pedig legszívesebben a képébe vágta volna, hozzátéve: §s most ugrálj, öregem! De 5 csak hallgatott és közben arra gondolt, hogy ezt a Kar- dosit és a nyavalyás Pálosit egyaránt elvihetné már az ördög. Kardos különben is egy dög. Dísztáviratot küldött a születésnapjára, ilyen szöveggel: „Fennállásának 50. évfordulójára minden jót kívánok a kereskedelmi őszA sut tály nevében.” Közben na- gyonis jól tudta, hogy mindössze 45 éves, hiszen beszélgettek már erről. Igaz, ez még régen történt, akkoriban, amikor még hozzá akart menni^ az osztályvezetőhöz. Volt idő, amikor imponált neki a férfi magabiztos fölénye. Jólesett volna oltalomra szoruló, védtelen nőnek lenni mellette. Lehet, hogy ezt a naiv szerepet csak nehezen játszhatta volna el 76 kilójával, na, de Kardos se egy Mastroianni. Pocakos és kopaszodik. Néhány év múlva szabályos biliárdgolyó feje lesz. örülni kellene a szerencsétlennek, hogy ilyen asszonyt kaphat, de tökéletesen süketnek tettei magát a legenyhébb célzásnál is. Lehetetlen alak... Andikor mindezt így alaposan végiggondolta, becsöngette a titkárnőjét: — Juci, adjon nekem egy Karilt és legalább egy hétig ne engedje be ezt a Kardost. A VÁLLALATNÁL futótűzként terjedt el a kereskedelmi osztály vezetőjének kegyvesztettsége. Juci bizalmas körben még azt is elmondta, hogy az igazgatónő aranyba foglalná azt, ati megszabadítja őt Kardostól. E bizalmas körhöz tartozott Jolán, Kardos titkárnője is. Szívből egyetértett az igazgatónővel, aki különben egy undorító satrafa, dehát mindenkinek lehetnek néha jó meglátásai. Most spéciéi na- gyonis igaza van. Kardostól meg kell szabadulni. Ez egy lelketlen fráter. Ügy csinál félórás késésért, mintha végképp lemaradnának a szocializmus felépítéséről. Ráadásul hiába tesz finom megjegyzéseket az éjszaka rövidségéről, más férfiaknak ilyenkor lángba borul a fülük, ez meg csak unottan legyint: Jolán, engem nem érdekelnek az éjszakái, de ha legközelebb 8 helyett fél 9-kor jön be úgy. kirúgom, hogy á lába se éri' a földet. Ettől az alaktól felveheti a legde- koltáltabb ruháját, másoknak kiguvad a szemük, hiszen a vállalatnál mindenki tudja, hogy sohasem hord melltartót, Kardos azonban rá sem figyel. Döntött. Jól beszélt a múmia, Kardosnak mennie kell! Elővette tükrét, néhány pillanatig sajnálkozott, aztán gondosan letörölte a szájáról a rúzst. Elszántan nyitott be Jucihoz: — Jelentsél be a nagyaszszonynál. — Nem jönnél egy kicsit később, mert most nagyon fáj a feje. — Máris késő. Az igazgatónő az íróasztalán levő iratok közt matatott, fel sem nézett, amikor Jolán belépett. — Juci azt mondta, hogy sürgős jelenteni valója van. — Elvtársnő, én nem is tudom, hogy kezdjem. — Akárhogyan, csak röviden. — Rendben van, megpróbálom. — Szóval, elvtársnő, engem megerőszakoltak. Az igazgatónő elhülten nézett rá. — Mit csináltak magával? — Megerőszakoltak. — Kicsoda? — Kardos elvtárs. Bártfainé hápogott, mint a partra vetett hal. Ordítani szeretett volna, de csak suttogni tudott. — Az aljas!... Percekig tartott, amíg magához tért. — Jolán, maga itt marad, el nem mozdul. Azonnal ösz- szehívom a fegyelmi bizottságot. A BIZOTTSÁG tagjai egymást előzve siettek az igazgatónő irodájába. Ilyen pikáns ügy ritkán történik. Jolán szemlesütve állt előttük és nagyon is jól tudta, hogy most mindannyian irigy- lik Kardost. — Mondjon el mindent az elvtársaknak! — csattant az igazgatónő hangja ellentmondást nem tűrőn. Jolán engedelmesen bólinr tott. — Tetszik látni, így van ez, ha valaki húszéves és nincs, aki megvédje. Én saját magamat tartom el, árva lány vagyok. Kardos elvtárs az apám lehetne. Én legalábbis mindig úgy tekintettem rá ... — Most ne erről beszéljen! — vágott közbe az igazgatónő. — Azt mondja el, hogyan történt ez a disznóság. — Ha lehet, minél részletesebben — tette hozzá Sramek, a főkönyvelő. — Tegnap este történt — kezdte megtört hangon a tragédia elmondását Jolán. — Amint tetszenek is tudni, mulatság volt a klubban. A KISZ-isták rendezték. Táncoltunk, ittunk, remekül szórakoztunk. Ügy tíz óra tájban felmentem a szobámba, mert otthagytam a retikülömet. Ki voltam melegedve, gondoltam, kicsit rendbehozom magamat. Kardos elvtárs utánam jött. Azt hittem, hogy ő is fent- hagyta a holmiját. Nem gondoltam én semmi rosszra. Még meg is kérdeztem, amikor belépett, hogy haza tetszik már menni? Erre se szó, se beszéd, nekem esett, feldobott az íróasztalra, azután... — Az istenért, mondja meg már, hogy mi történt azután — kérlelte izgatottan Sramek. — Te jó isten, tényleg megerőszakolt? — kérdezte elhűlve Juci, aki mindeddig az ajtóhoz lapulva hallgatott. — Nagyon — felelte komoran Jolán. — Nekünk itt ne vágjon fel! — reccsentett rá az igazgatónő, Jolán azonban tágra nyílt, ártatlan szemekkel nézett: — Elvtársnő, én nem dicsekszem, panaszkodom. — Rendben van, elmehet. Küldje fel a főnökét. FÉL ÓRA MÜLVA Kardos bambán vigyorogva támoly- gott ki az igazgatói irodából, kezében a felmondó levéllel. Egyszerűen nem tudta elhinni, ami történt vele. Hetek múlva a területi egyeztető bizottság előtt is ügyefogyottan védekezett. Nem is adtak volna helyt a fellebbezésének, ha nem áll mellé a vállalat öt dolgozója, az a társaság, amellyel már 9 óra előtt együtt távozott a mulatságról. Szerencsére Jolán' is elég .7 bűién ' viselkedett a tárgyaláson. Megkérdezték tőle, hogy miért nem kiabált segítségért, hiszen abban az időpontban több mint százan is tartózkodtak az épületben. Azt felelte, hogy nem akarta elrontani mások mulatságát. Ott tolta el az ügyet végképp, amikor licitálni kezdett Kardos mérhetetlen aljasságára. Váltig állította, hogy a volt osztályvezető felment a lakására és ott is megerőszakolta őt. — És maga megint nem kiabált segítségért?! — kérdezte a területi egyeztető bizottság elnöke, most már tűkön ülve, visszafojtott indulattal. — Én, kérem, albérletben lakom, kirúgnának a háziak, ha megtudnák, hogy ilyesmi történik a lakásukban. Kénytelen voltam hallgatni — felelte Jolán. Kardost rehabilitálták, s a vállalatot teljes kártérítésre kötelezték. A tárgyalás után való napon fel is vette a fizetését és mintha mi sem történt volna, elfoglalta az irodáját. Jolánt, természetesen, még aznap kirúgták. A vállalati jogtanácsos azonban, az igazgatónő utasítására, ugyanekkor még egy felmondó levelet fogalmazott — Kardos címére. Átszervezési okokra hivatkozott. — Mert azt mégsem írhatjuk a területi egyeztető bizottság döntése után, hogy szatí- rokkal nem dolgozunk együtt — oktatta ki a jogtanácsost az igazgatónő. KÜLÖNBEN nem is ez a legérdekesebb az egész ügyben, hanem, hogy mindez valóban megtörtént. Sólyom József KÖNYVESPOLC Szabó László — Mikó Lajos — Szabó István: Bőrtömlőtől a repülőhídig A harcban előnyomuló csapatok útját keresztező víziakadályok a célul tűzött feladat végrehajtását nehezebbé, bonyolultabbá teszik. A társadalom sok évezredes története során a tudomány, a technika — benne a hadművészet és a haditechnika is — mindig az1 adott kor igényeinek megfelelő harceljárási módokat és haditechnikai eszközöket alkotott. így van ez az átkelések — a folyóakadályok leküzdésével egybekötött harctevékenységek — területén is. A kérdés: hogyan jutott el a folyóátkelés hadimestersége arra a szintre, amikor a folyók a támadás ütemét többé már nem befolyásolhatják? A szerzők könyvükben képet adnak az átkelés módjának és eszközeinek fejlődéséről, a legkezdetlegesebbektől a jelenleg legkorszerűbbnek tartott átkelőeszközökig. Mondanivalójukat három gondolatcsoportba foglalják. „A múlt” címet viselő rész átfogja a folyóátkelések történetét és eszközei fejlődését a legrégibb időktől a második világháború befejeztéig. A háború rabszolgatartó korszakában a hadvezérek hadjárataik során tartózkodtak a folyók átlépésétől. Ha erre nem volt mód, gázlókon keltek át, vagy igyekeztek a meglevő hidakat birtokba venni. Majd jelentkezik az erőszakos átkelés igénye is. Ennek legkezdetlegesebb eszközét — a tömlőt — az asszírok i. e. XIX. században alkalmazzák. Xerxes katonái már úszóaljazatos hídon kelnek át a Hellészponíoszon, Julius Caesar> pedig cölöpaljzatos hidat ver a Rajnán. Trajánus al-dunai hídjának emlékét emlékoszlop örökíti meg. A háború kézműipari korszakának folyóátkeléseire a tűzfegyverek elterjedése és a tüzérség, mint fegyvernem" elterjedése a jellemző. A kor hadművészetének eredménye nyomán elsőként a hollandok, majd a franciák és velük csaknem egyidőben I. Péter cár haditechnikusai kialakítják a pontont és a pontonaljazatű úszó' hídszerkezeteket. Az átkelőeszközök és híd- rendszerek további fejlődése szempontjából az osztrák Bi- rago tevékenysége meghatározó jellegű. Egészen az első világháború befejeztéig a hadseregek nagyobb részének átkelőeszközei a Birago-rend- szerű hídanyag valamelyik jellegzetességét magukon viselik. Az átkelőeszközök további fejlődésének alapja egyrészt az első világháború tapasztalatainak értékelése, másrészt a csapatok egyre fokozódó gépesítésének hatása az átkelőeszközök kialakítására. A második világháború átkelési módjainak és technikájának egyik alapvető tendenciája, hogy az erőszakos folyóátkelés elemeit a deszant- átkelés, a kompátkelés és a hídátkelés képezik, kifejezve az átkelés intenzitásának növekedését is. A másik, hogy az átkelőeszközök teherbírásával kapcsolatos követelmények egyre nagyobbak és differenciálódnak is (hadosztály- híd, nehézkomp stb.). „A jelen” című részben a második világháború tapasztalatait, valamint az atomfegyverek létét és elterjedését alapul véve a szerzők az erőszakos folyóátkeléssel kapcsolatos korszerű nézetekre és eszközökre irányítják figyelmünket. Abból indulnak ki, hogy a magas fokú mozgékonyság, a manőverező képesség és 'a korszerű háború hadművészetének alapvető követelményei. Ezért olyan átkelési módra és technikai eszközökre van szükség, amelyek alkalmazása esetén a támadás irányát keresztező folyók a támadás ütemét nem csökkentik. Ilyenek a különböző kétéltű járművek, az úszó gépkocsik, az önjáró kompok, továbbá a hídrakó gépkocsik, a hídvető harckocsik és a hadihidak új típusa, az ún, szalaghíd. Az átkelés módját illetően a menetből való átkelés egyeduralkodóvá válik és a víz alatti átkelésnek is mind nagyobb a szerepe. „A jövő” mint a szó is kifejezi, a fejlődés várható perspektíváira utal. Itt a szerzők figyelmüket két alapvető tendenciára irányítják. Az egyik: olyan módszerek, olyan átkelőeszközök létrehozása, amelyek lehetővé teszik a víziakadályoknak széles arcvonalon, az eddiginél rövidebb idő alatt történő leküzdését. Ez az önjáró komp- és hídkészletek fejlesztése és az eddiginél szélesebb körű elterjedése felé mutat. A másik: az átkelőeszközök légi úton történő szállítása. Itt a helikopterek szerepe kiemelkedő. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelent, 308 oldal terjedemű, gazdagon és ízlésesen illusztrált könyvet olvasóink figyelmébe ajánljuk. Szabó Sándor VÁC VASTORONY A karcsú, felfelé keske- nyedő vasoszlop első látásra is rádióadóra emlékeztet. S valóban az is. Nemrégen bukkant fel az ÉDÁSZ váci irodaházának udvarából, s magasra nyúlva szinte uralja a terepet. Tekintélyes a magassága: harminc méter, s nem megvetendő a súlya sem: méterenként mintegy két mázsa, vagyis összesen hat tonna. Milyen célt szolgál? Rövidhullámú adó-vevőállomás lesz belőle. Az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat váci üzemvezetősége URH-gépkocsit is kap, s így meggyorsul a hibaellenőrzés. Nem kell esetenként visz- szatérniök a kiindulás Helyére: menetközben kapják rövidhullámú rádión az újabb feladatot. A rendőrségnél a közbiztonságot, a mentőknél az életmentést, a tűzoltóknál a vagyonvédelmet szolgálja az URH adó-vevőállomás. Most az ÉDÁSZ-nál is megépült a karcsú, szemre is tetszetős vasszerkezet, hogy biztosítsa a közvilágítást, az áramszolgáltatás zavartalanságát. A vigéc és a rendőr Egy venezuelai élelmiszerkereskedőt Barcelona közelében igazoltatott a rendőrjárőr. Amikor kiderült, hogy a motoros vigécnél semmiféle dokumentum nem volt, büntetés készpénzben történő kifizetése helyett egy kecskét, két tucat tojást és több sajtkorongot ajánlott fel a rend éber őrének — aki mindezt jószívvel el is fogadta. ABONV Baj van az utánpótlással Máshol több pénzt kapnak — Kevés a jelentkező A ceglédi iparitanuló-inté- zet abonyi kihelyezett iskolájában az új tanévre készülnek. — Az iskola már régi szakmunkásképző intézmény. 1882-ben alakult, sok szakmunkást nevelt. Akik most itt szerzik meg képesítésüket, megállják helyüket a munkában — mondotta Csupák Gáspár, az iskola megbízott igazgatója. Az elmúlt évben két olyan végzős tanulójuk is volt, akik jó és közepes eredménnyel szerepeltek a szakma kiváló tanulója országos versenyén. De hasonló és még jobb eredmények is születtek a korábbi években. Az igazgató mégsem elégedett a község szakmunkás-utánpótlásával. Két okból: egyrészt, mert a végzett szakmunkások elmennek Abonyból, mondván, hogy másutt több bért kapnak. Az általános iskolákból kikerülő fiatalokkal is baj van. Sokan közülük csak azért, hogy azonnal keresethez jussanak, inkább elmennek segédmunkásnak, mint hogy néhány év után biztos szakma legyen a kezükben. — Hányán jelentkeztek a következő tanévre? — Egészen pontos adatot még nem tudok mondani, de körülbelül 30—40 fiatalt tudunk felvenni az első évfolyamra. Nagyon örülnénk, ha a létszám még bővülne. (gy- t.) ÓRIÁS HALO Az Atlanti-óceán északkeleti részén az NDK nyílt tengeri halászatának 33 hajóból álló csoportja újfajta halfogási módszert próbált ki. Az új módszer lényege az, hogy a vándorló halrajokat 600 méter hosszú és 140 méter széles hálókkal körülzárják, és a hajók fedélzetére emelik. A tíz hajó által vontatott óriás háló segítségével egész hering- rajok halászata válik lehetővé. Az új módszer alkalmazásával az NDK halászhajói már napi 200 tonnás heringhalásza- ti eredményt érnek el. FELVESZÜNK budapesti telephelyünkre gyakorlat nélküli segédvezetőket Katonaságtól leszerelt, autójavító szakmabeliek előnyben. A gyakorlat megszerzése után jó kereseti lehetőség. Gyakorlott gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat Vidékiek részére munkásszállást és utazási költségtérítést adunk. JELENTKEZÉS: ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT I. SZ. ÜZEMEGYSÉGE (1. ÉPFU1 Budapest XIII., Rozsnyai utca 6. (Forgalmi Osztály) I
