Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-13 / 189. szám

1968. AUGUSZTUS 13., KEDD rmsá maii K^úrlup Meddig robbannak még a csövek Alsónémedin? 18 millió — Öntözés még sincs Veszélyes nyugalom Ki ad segítséget? Az alsónémedi termelőszö­vetkezeti csoport irodájában nagyon nagy és nagyon szép térkép vonja magára a fi­gyelmet. A térkép rózsa­színű satírozású, mint afféle fénymásolat, erősebb és gyengébben meghúzott vona­lakkal. Annyira szabályos, hogy inkább kockás szövet­mintának vélné az ember, mint földterületnek. Dobos Sándor főkönyvelő a közép­pont felé futó vonalakra mutat és azt mondja: — Ezek robbannak fel! Később: „A sajtó már két­szer foglalkozott velünk". Hangjában apátia, keserű­ség bujkál, de parányi bi­zakodás is: hátha a „foglal­kozásnak” egyszer majd ered­ménye is lesz! Ha feltérképezzük rövid, hevenyészett vonalakkal a némedi öntözés ügyét, elsőként egy nagyon jó alapot vá­zolhatunk fel. Tekintettel a Duna—Tisza-csatorna közel­ségére, kézen fekvő volt az elképzelés: az alsónémedi Kossuth és Zöld Mező tszcs-k földterületéből 1500 holdat fognak öntözni. (Megfigyelhe­tő nálunk az alapvető el­képzelések nagyvonalúsága, nagyszerűsége, és a dolgok általában később romlanak el...) így történt Némediben is. Az Országos Vízügyi Tervező Vállalat (Budapest, V., Nádor u. 16.) elkészítette a terveket, a Középtiszávi- déki Vízügyi Igazgatóság (Szolnok) pedig kivitelezte a terveket. A belső berendezé­seket a Ganz-MÁVAG (Bu­dapest, Vajda Péter u.) sze­relte. Ez az öntözési terv és annak megvalósítása nép­gazdaságunknak 18 millió fo­rintjába került. Azért írom így: a népgazdaságnak, mert ebből pillanatnyilag egy hun­cut krajcárt sem vállalt más. A 18 millióból 8 milliót ál­lamunk máris elengedett (eb­ben szintén nagyszerű nagy­vonalúság rejlik), a többit a két tszcs-nek kell 25 év alatt visszafizetnie, bár a maradék összeg elengedéséért is már kérvények utaztak illetékes szervekhez. Nem férhet kétség az el­képzelés jóságához: az 1500 holdas öntözés virágzó gaz­dasággá változtatja a két tszcs-t, s a foglalkozásilag hoz­zá kötött személyeknek biz­tos és magas életnívót biz­tosít. Talán érdekes- áttekinteni, hogy ez a kitűnő elképzelés hol akadt meg először, ho­gyan botlott a különböző vé­lemények akadályaiba, és ho­gyan rontotta el a kivitele­zés munkáját. Először is a tervek elké­szítésénél nem vették figye­lembe a helyi szakemberek véleményét és az 1500 hol­dat egy tagban csövekkel be­építették, holott a területből 300 holdnyi meszes lápföld, illetve homokdomb, amely kertészeti művelésre, de egyéb mezőgazdasági öntözé­ses művelésre sem alkal­mas. „Ha már lúd, legyen kövér” — mondották a ter­vezők, azért a 300 holdért ugyan, minek kerülgessék a területet? Takács Ernő ta­nácselnök szerint ugyan nem többel, mint 2 millióval drá­gította meg ez a „szellemi könnyedség” a tervben szere­pelt 18 milliót, ám „sok ki­csi sokra megy”. Másodszor akadályt jelentett, illetve költ­ségtöbbletet, hogy a kivitelező által beépített fogyasztásmé­rőket az elektromos művek nem vették át. s ezeket újabb konstrukciókkal kellett pó­tolni. Ilyen és ehhez hasonló „kisebb" tervezési és kivite­lezési hibákkal érkezett el az öntözőmű a próbaüzeme­lés várva várt és már sokat késett határidejéhez (öntözés híján a két tszcs ültetvé­nyei kiégtek a földeken), amikor is meglepve tapasz­talták: az öntözőcsövek nem bírják a 6—7 atmoszféra nyo­mást és felrobbannak. Hatalmas port kavarva ro­bogunk Dobos Sándorral a helyszínre. A homokbuckákkal tarkított földterületen szaha- rai kép fogad bennünket, a növények töpörödött levelei, a tikkadt vegetáció szomorú lát­ványa a horizontig terjed. A földből a térkép szerint lefek­tetett hidrások kígyófeje emel­kedik ki. — „Szép látvány” volt, ami­kor a központi nyomócső fel­robbant — mondja a Kossuth tszcs főkönyvelője. — A víz toronymagasan lövellt az ég felé, homokot, földdarabokat dobálva. A nagyon szép építmény, a kiemelő mű mellett állunk meg, ahol három óriási kere­ket süllyesztettek a földbe. In­nen ágazik három felé a de­rékvastagságú főnycmóveze- ték. Illés György főagronó- mus, a Ganz-MÁVAG vezető szerelőjével folytat eszmecse­rét arról, vajon az oldalain .bebetonozott cső kibírja-e az új próbát?.... — Nem nehéz megállapíta­ni — panaszolja a főagronó- mus —, hogy az egyik főveze­tékei túlságosan kicsi ívben hajlították meg, s ez még fo­kozza az atmoszféra nyomást. Almikor ráengedtük a vizet, egyszerűen kivágta a cső olda­lát, pedig vastag öntvény volt. A felrobbant vezeték helyett a Ganz szerelői másikat készí­tettek. Jó lesz-e? — Nem merném a fejemet tenni rá — mondja nagy de­rültség közepette a főszerelő. — Sajnos, a tervek szerint az elosztó központot nem beton építménybe foglalták és nincs is jól alapozva. A csövek a nyomás alatt megcsúsznak. Három fiatalember nagy szorgalommal keveri és hordja a betont a csövek mel­lé, ahonnan a földet ellapátol­ják. — Ez a rohadt homok meg­csúszik — Illés György főag- ronómus izzadt arcát törölgeti. — Talán, ha betont eresztünk melléje, kibírja a nyomást. — Milyenek a pénzügyi ki­látások? — érdeklődőm a fő­könyvelőtől. — Perelni fogunk, kötbér miatt — válaszolja. — Ez azonban csak kicsi flastrom az égő és fájó sebre. — A Ganz-MÁVAG koráb­ban már biztosan épített ilyen elosztó szerkezeteket — mon­dom a főszerelőnek. — Azok­nál nem fordultak elő hibák? — Ajaj! — legyint. Tetszik nekem, amilyen egy­szerűen és tempósan fogja fel az esetet. Rokonszenvesnek tűnhet az a nyugodtság is, amellyel a tervező és kivite­lező kezeli az alsónémedi 18 milliós beruházást. Ám félre a tréfával, a szaharai terep, a felrobbant cső, a kicsiny lét­számú csapat erőfeszítése „si­kerül, vagy nem sikerül”, drá­mai hangsúllyal kiált:... „Hol vannak az érte felelős embe­rek?”. .. Én úgy képzelném el, aki ezt tervezte, nem tud otthon nyugodtan aludni, hanem jár­műre kap: „Megnézem, mi van ott l ntl”. Rohan, izgul, kezét tördeli, a kivitelező, a beru­házó is, mint mikor ég egy ház. Kiáltson, káromkodjon, cselekedjen itt valaki! De leg­alább tanácsot adjon, asszisz­táljon a szülésnél, mint a férj, amikor felesége vajúdik. Egy 18 milliós beruházásnál, ami­kor naponta, óránkint milliós értékek száradnák el a nap­szítta mezőkön, nem lehet egy csőbetonozást ilyen hanyag eleganciával végezni. Jó lesz, nem lesz jó, sikerül, nem?... A homokpadka mellé lerakott beton mibe kapaszkodjon? ... Csillognak, villognak a ki­tűnő gépek a kiemelő mű ' im­pozáns épületében, amelynek torkáig ér a Duna—Tisza csa­tornából idáig vezetett főár, tele életet adó vízzel. És né­mák a gépek, hallgatnak a műszerek, s a homokbuckák fölött csak a száraz hidrások légiója áll vigyázzban! Nem szabad hagyni, hogy ez a nagyon jó és szép terv, ilyen „piti” dolgokon megbukjon. S ha veszett fejsze nyele is, de nyél és meg kell menteni, mi­nél előbb, még idén. Ne a csövek, az emberek „robbanjanak” a tennivágyás- tól az alsónémedi öntözőmű ügyében! Szüts I. Dénes Á pedagógusok és egy kormányhatározat AZ ISKOLAREFORM vég­rehajtása befejező szakaszá­hoz érkezett. Ez volt a fő in­dok, azonban ezen belül még két jelenség felismerése tette szükségessé a Minisztertanács legutóbbi, oktatásról, pedagó­gusokról szóló határozatát. Az egyik jelenség: kifutó­ban van az úgynevezett de­mográfiai hullám, az iskolás­korú gyermekek száma csök­ken. Megszűnőben van tehát az az ok, amely elsősorban szülte a pedagógusok túlter­heltségét. Ezzel párhuzamosan azonban oktatói körökben ag­godalom támadt, kósza hírek kaptak lábra arról, hogy a testület létszámát, a tanulók számának csökkenésével pár­huzamosan, lejjebb szállítják majd. A másik jelenség az, hogy Ú] autóbuszüzem épül Óbudán PPPl A Fővárosi Autóbusz Üzem Óbudán új forgalmi telepet épít. A tervek szerint egy év múlva adják át a létesít­ményt, amely 250 autóbusz javítását, szervizellátását és garazsirozását biztosítja. Képünkön: a 3500 négyzetméter alapterületű javítócsarnok épülő váza látható. (Foto: MTI) oktatásunk színvonala általá­ban sem felel meg maradék­talanul á korszerűség köve­telményeinek, de még kevés­bé felel meg a felállított ma­gas mércének vidéken, falun. A falusi gyerekek objektív okok miatt nem jutnak ugyan­olyan mértékű és értékű kép­zéshez, mint a városiak, vagy a fővárosiak. A MINISZTERTANÁCS ha­tározata egy intézkedéscso­korral oszlatja el az aggodal­makat és szolgálja a színvonal emelését. Kimondja például, hogy a tanulólétszámot osztá­lyonként csökkenteni kell és ugyanakkor mérsékelni a pe­dagógusok túlterheltségét. ' Ennek során érdekes előírá­sokat, fékeket és ösztönzőket alkalmaz a határozat. Az egyes tanulócsoportok létszá­ma negyvennél több nem le­het. A cél nyilvánvaló: alapo­sabban foglalkozhassanak a pedagógusok a gyerekekkel. És hogy ezt még alaposabban tehessék, azt is előírja a ha­tározat, hogy az általános is­kolák felső tagozataiban és a középiskolákban a legfonto­sabb tárgyakat egy osztályon belül két csoportban kell ok­tatni, tehát így a pedagógus figyelme már legfeljebb húsz gyerek között oszlik meg. Ennek látszólag ellentmond, hogy a középiskolák első osz­tályaiban a létszám 35-nél ke­vesebb nem lehet. Itt a cél más. A minőségi követelmé­nyek szolgálata ugyanis csá­bítana arra a megoldásra, hogy egy-egy osztályban mi­nél kevesebb gyerek legyen. Csakhogy ez azzal járna, hogy a növekvő számú jelentkező közül még kevesebben juthat­nának be a középiskolákba. Ennek megakadályozására írja elő a határozat a minimális 35-ös létszámot, de természe­tesen a fő tárgyakat itt is két csoportra osztva oktatják majd. NAGY VÍVMÁNY, hogy a falusi, tanyasi általános isko­lák felső tagozataiban is meg­szűntek az összevont osztályok, tehát külön-külön oktatják az V., VI., VII., VIII. osztályokat. Itt is fennáll azonban a ve­szély, hogy ha a létszám csök­ken, akkot ismét összevonnak osztályokat, ami a színvonal csökkenésével járhat. Ezért ezt a határozat megtiltja. Külön- külön kell oktatni minden osztályt akkor is, ha azokban csak kevés gyerek van. Legfel­jebb azt lehet megtenni, hogy ha egy iskolában mondjuk, két ötödik osztály volt, akkor azt egy tanulócsoportba vonják össze. Minél „lejjebb szállunk a térképen”, kisebb faluba vagy tanyavilágba jutunk, annál nagyobbak a gondok. Szaktár­gyakat nem szaktanárok ok­tatnak, sőt, magas a képesí­tés nélküli pedagógusok ará­nya is. Ezen a helyzeten is változtatni kell, mégpedig úgy, hogy a falusi pedagógusoknak is maradjon ideje a tanítás mellett a felkészülésre, sőt az önképzésre is. Ez a korántsem teljes felso­rolás már önmagában nyilván­valóvá teszi, hogy a jövőben nem kevesebb, hanem lénye­gesen, több pedagógusra lesz szükségünk. Több tízezer újonnan kiképzett fiatalnak kell sorompóba állnia a ta­pasztalt idősebbek mellé, hogy ezeket a nemes célokat elér­hessük. Különösen sok pótlás­ra és létszámnövelésre lesz szükség vidéken. Ennek érde­kében úgy irányítják már a beiskolázást, hogy ezt az igényt figyelembe vegyék, ezenkívül pedig anyagi ösz­tönzéssel, komoly mértékben megemelt területi pótlékkal és letelepedési segéllyel bíztatják a fiatalokat, hogy falusi állást vállaljanak. A HATÁROZAT MEGVA­LÓSÍTÁSA egyébként nem azonnal kezdődik. A következő tanév lesz a felkészülés ideje, amikor kidolgozzák, kiadják azokat az apró részletintézke­déseket, amelyek a megvalósí­táshoz szükségesek. A határo­zat gyakorlati végrehajtásának időszaka pedig lényegében a negyedik ötéves terv tartama lesz. F. B. Kavicsok Vékony rézdrótot tekertek a porce­lán biztosító dugójára és dupla áram­mal terhelték a vezetéket. Sötétség borult a szobára. ★ A tíz centiméter hosszú, három mil­liméter széles gumit pusztán játékból, öt méter hosszúra akarták nyújtani. Neim sikerült, elszakadt. ★ A cigányprímás másodosztályú kávé­házban muzsikáit, kevés volt a gázsi, szegény a prímás, g-húrján öt évig ter­vezte hogy még eljátssza a „Vén ci­gányt.” Fél év múlva elszakadt (i húr. ★ Tizenöt évig építették a palotát. — Sok ezren. Az emberi izzadsággal meg­telt volna Tokaj borpineéinek összes hordója, öt mázsa dinamittal egy perc alatt levegőbe röpítették ez épületet, senki sem izzadt bele. Játék volt csu­pán, könnyű játék. Pedig Nobel Alfréd kémikus kérve-kérte az utókort, az em­beriséget, ne játszanak a találmányával. ★ Dózsa Györgyöt és a Rosenberg há­zaspárt szikbe ültették. De micsoda székbe?! Nem bírták ki a próbát, nem élték túl a gyilkos szándékot. Meghal­tál. az emberiségért. ★ Egy orvos, több orvos, ezer orvos ön­magán kísérletezett a szérummal. Leg­utóbb egy szemorvos egy álló évig be­ült a sötétzárkába, elzárta önmagát, a szemét a napfénytől. Megvalkult, de bi­zonyította: napfény, D-vita.min hiányá­ban az ember szeme elromlik, rövidlátó lesz, akár meg is vakulhat Ez nem volt játék. Az asszonyka, sósvérű asszonyka, megszülte gyermekét és ezzel egy életre letudta házastársi kötelességét. Két év múlva jött rá először a férje, hogy baj van a házasságával. Akkor azt mondta a feleségének: „Ez volt az első és utolsó eset, többé nem bocsátók meg sem­mit.” _ Hogy nem az első eset volt, azt mi tudjuk, önök és én. Amikor a jóember másodszor is rájött a felesége (102.) ese­tére, Útilaput kötött az asszonyka talpa alá. Az aszonyka öngyilkosságot kísérelt meg, de nem sikerült neki, mert tulaj­donképpen nem is szándékozott meg­halni. De kettőjük életének fonalát már e kísérlet sem tudta összecsomózni. Itt is elszakadt a húr. ★ A szívspecialistá megvizsgálta bete­gét, tisztán hallotta páciense szívzöre­jeit és megzörrent az ő szíve is, ki tud­ja, aznap már hányadszor. Megcsóválta a fejét, rágyújtott egy vastag fekete szivarra, felírt valamit és csöndben annyit mondott: — Akar maga élni, fiam? Nos, akkor szokjék le a dohányzásról. — Igenis, professzor úr kérem — re- begte a szerencsétlen megfélemlített és elment a patikába kiváltani a nitro- mint. Három hét múlva egy fiatal, rózsa­színarcú orvos fogadta. — Meghalt. Sajnos, a professzor úr a múlt héten meghalt. Szívinfarktus. A sok szivar. A professzor úr az életével, illetve a halálával bizonyította, hogy minden betegének igazat mondott. A nikotin a legártalmasabb a szívre. Nem lehet vele játszani. Tessék tanulni eb­ből. — Én kérem nem játszom, már há­rom hete nem dohányzom. Igaz, éjjel, álmomban eszem a szivart. Mintha ke­nyér, vagy rántotthús lenne... No látja, ez derék dolog, barátom, mármint hogy leszokott a dohányzás­ról. Ne feledje a jelszót; a szívvel nem lehet játszani! Az alkoholista élete négy dologból állt: munka, ivás, szerelem, alvás. Azután: munka, ivás, szerelem, szu- nyókálás. Azután: munka, ivás szunyókálás. Azután ivás, depresszió. Azután: depresszió. Amikor meggyógyult,, színtelennek, szürkének találta a világot, üresnek, céltalannak az életet. Elment a kedve a munkától és a szerelemnek sem volt íze már. A víznek pedig víz íze volt. A vá­ros kőrengetegét Markó fogháznak érezte, az erdőben félt, hogy eltéved. Ekkor meghallota, a rádióban a Mister Alkohol című közkeletű slágert, és a konyakot némi túlzással azonnal elne­vezte Lord Alkoholnak. Bement a kocs­mába, kalapot emelt az italos polc előtt, a csapos félreértette őt és visszakö­szönt. Megivott egy liter konyakot, ki­ment a Körút és a Rákóczi út kereszte­ződéséhez, és az úttesten kézre állt. A kocsi, amely elütötte, külföldi rendszá­mú volt. Tulajdonosa valami üzlet' ügyben szaladgált a városban, és ném. kémkedni valója akadt volna még, de ez a különös artista keresztülhúrta szá­mításait. Lord Alkoholista felesége a halotti toron barátnőjének azt mondta: — Férjem a tudomány áldozata, bi­zonyisten, higgyetek r.ekem. Az utolsó napon azt mondta: „Ma kipróbálom mit bír ki, mennyit bír el az ember fi­zikuma.” A barátnők bólogattak, egyikőjük meg is jegyezte, hogy ez rossz vicc volt. ★ Vékony rézdrótot tekertek porcelán biztosító dugójára és dupla árammal terhelték a vezetéket. Sötétség borult s szobára. (suha) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents