Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-13 / 189. szám

«ST MEGYE I ^JCírttm 1968. AUGUSZTUS 13., KEDD 100 éves az Athenaeum Nyomda E hét. végén tartja cente­náriumi ünnepségsorozatát az ország legnagyobb nyomda­vállalata, az Athenaeum. A száz évvel ezelőtt alapított irodalmi és nyomdai rész­vénytársaság történetéről könyvet jelentettek meg. A centenárium alkalmából a Papír- és Nyomdaipari Mű­szaki Egyesület augusztus 16-án szakmai konferenciát rendez, az ezt követő napon nyílik meg a nyomda épüle­tében az Athenaeum százéves történetét bemutató kiállítás. A nyomdában jelenleg több mint hetven folyóirat és napilap készül és havonta csaknem egymillió kötet könyv kerül le az Athenaeum gépeiről. Nő írta az Odisszeát? Az Iliászról és az Odisszeá- ról már egész könyvtárra való tanulmányt írtak. Buttler angol Homérosz- kutató 1897-ben megjelent könyvének ez a címe: „Az Odisszea szerzője — nő”. E hipotézis szerint egy szicíliai születésű költőnő írta az Odisszeát. Olaszországban nemrégen jelent meg egy nagy szenzá­ciót keltett könyvecske. A címe: „Az Odisszea felfede­zése”. A könyv tudós szer­zője, Vittorio Barrabini, azt állítja, hogy az elbeszélő köl­temény szerzőjét nem Homé­rosznak hívták. Véleménye szerint is az Odisszea száz évvel az Iliász után íródott, s szerzője egy szicíliai költő volt. Barrabini Buttlert kö­vetve feltételezi, hogy Odisz- szeusz kalandjait egy költőnő örökítette meg. Otthon készül: Kötött kabát, retikül Elegáns női kabát, kosztüm, kiskendő, mind-mind kötött holmi. Műszálból, gyapjúból való. Valamennyit háziasszo­nyok készítették, szabad ide­jükben, odahaza. A Horizont Szövetkezet tegnap mutatta be Bajcsy-Zsilinszky úti termé­ben az általuk készített ele­gáns textíliákat. Többnyire csak a Váci utcai, Kígyó utcai üzletekben láthatók. De tet­szettek a különböző bőrdísz­műáruk, táskák, retikülök, tárcák. A bemutató lényeges érde­kessége, hogy falusi asszonyok keze munkáját vitték a közön­ség elé. Somogy megyében kezdték, s a gödöllői, érdi vi­dékről is sokan lettek már munkatársaik. Kelendő ter­mékeik jogosítottak fel arra a kérdésre, hogy számíthatnak-e újabb piacra, növekvő érdek­lődésre? A válasz egyértelmű: sok­kal többre az eddiginél. Ha a különböző tanácsok jelentkez­nek, hogy szívesen állítaná­nak fel egy kis körzeti köz­pontot, hogy onnan kiadják az anyagot és oda hozhassák a készet, szívesen tárgyalnak vele. Így hát új munkaalka­lom biztosítására nyílik al­kalom. KÖNYVESPOLC Amikor a gólyák költöznek Két esztendővel ezelőtt je­lent meg az NDK-ban Herbert Otto: Amikor a gólyák költöz­nek című regénye, amelyet most az Európa Könyvkiadó gondozásában magyar nyelven — Mátrai Tamásné sikeres fordításában — is olvashatunk. Az író a mai fiatalok erköl­csi problémáira keresi a vá­laszt regényében. A történet kellemes nyári kalandként in­dul, Susanne, a tanítónő és Christian, a fúrómester talál­kozásával. Lehetne belőle könnyű, egy nyári szerelem, aztán mindegyikük folytathat­ná ott az életét, amikor köl­töznek a gólyák, ahol a nyár elején abbahagyta. Csakhogy mi értelme van ez egy nyári szerelemnek? — teszi fel a kérdést az író. A válasz nem könnyű rá, hiszen lehet élni könnyelműen, felelőtlenül is, mindig csak szerepet játszva, a pillanat igényeihez igazodva. De vajon érdemes-e csak így élni? Christian lobbanékony, akaratos, makacs egyéniség. Susanne igényes és gyanak­vóan óvatos. Christian magá­nyos farkas, aki nem társat, csupán szerelmi partnert ke­res a nőkben. Susanne-t vi­szont a vőlegénye várja visz- sza a városba és a közelgő es­küvő ígérete. Ahhoz, hogy ne csupán egy nyári szerelem le­gyen a két fiatal találkozásá­ból, Susanne-nak szakítani kell vőlegényével, de Chris- tiannak is változtatnia kell addigi életmenetén. Vajon ké­pesek-e rá? Erre ad választ Herbert Otto fordulatosán megírt, múltat és jelent hatá­sosan ötvöző, modem hangvé­telű regénye. — P — VÁC Egészséges verseng GELKA-SZERVÍZ MONOKON Július 1-én nyílt meg Mon®- ron a GELKA helyi fiókja. A járásban sok a tv-készülék, a Nem ázott el Kukorica Jancsi... Pest megyeiek Szegeden Ördögük volt szombaton este a szegedi szabadtéri játékok nézőinek. Délelőtt még szakadt az eső — bo­rongott később is — ám mire az előadás kezdetét jelző fanfárok megszólaltak, szer­tefoszlottak Szeged fölött a nehéz fellegek. Kukorica Jancsi csillagos ég alatt húz­hatta magára a huszármentét, nevettethette meg kései ro­konait. A padsorokban ugyan­is ott ültek a Pest megyei szövetkezeti gazdák, a Galga és Tápió vidékéről, Monor- ról, Szobról, Buda környé­kéről. A ktsz-ek és gépállomá­sok dolgozóival együtt, több mint félezren kacagták meg a francia királyt, Kibédy Ervint. A hetedik szegedi kirán­dulást — 1962 óta minden évben leviszi Szegedre tag­jainak egy részét az önse­gélyező és Biztosítási Cso­port intéző bizottsága — akárcsak az eddigieket, a váratlan meglepetések színes élményei tarkították. A pa­tinás Hungária fogadta étel- lel-itallal a gazdákat. A fo­gadalmi templomban Corelli orgonaműveiben gyönyörköd­hettek a zene iránt érdek­lődők. Sokan bebarangolták az új lakótelepeket, meg­csodálták az érdekesebb köz­épületeket, a bátrabbak meg­mártották magukat a Tiszá­ban. Mitagadás, ezen az éj­szakán kevesen tértek nyu­govóra. Minthogy a levegő is kellemes volt, nem tudtak ellenállni a fényes szórako­zóhelyek csábításának. Vasár­nap — bár ismét többször eleredt az eső — orkánka­bátban, esernyők alatt foly­tatták a városnézést. Jócskán lehetett válogatni a látniva lókban. Hazafelé a vonaton tüzes nótákba fogtak a zsám- bokiak és a ceglédiek. Kel­lemes élményekben gazdag kirándulás volt — aminek a sikeréért sokat fáradoz­tak az Állami Biztosító szer­vezői. háztartási gép — talán hasznos lesz erről a szolgáltatásról bő­vebben is beszélni. Január 1-ig a Mohári''Járási Szolgáltató Ktsz javított, mint GELKA alvállalkozója. Ja­nuárban azonban lehetőség nyílt arra, hogy a GELKA fióküzletet nyithasson Buda­pest területén kívül is, így Ül­lőn, Gyálon és most Monoron. Garanciális és fizető javítá­sokat is végeznek a járás terü­letén. A kiszálló műszerésznek korlátlan” a munkaideje. Ez azt jelenti, hogy akár este ki­lenckor is, a helyszínen javít­ja ki a hibát. Nagyobb hiba esetén elszállítják a készülé­ket, a gépet — az átfutási idő három nap. Most, hogy megnyílt Mono­ron a fiókszervíz — egészséges verseny alakulhat ki a GEL­KA és a ktsz között. A lakos­ság választhat, hogy melyik szervizt vegye igénybe. A verseny hasznos. A lakos­ságnak előnyére szolgál. Miért kevés az interpelláció a járási tanácsüléseken? Országgyűlési képviselők és megyei tanácstagok munkaértekezlete A legutóbbi tanácsválasztá­sok óta közel két év telt el. Félidőnél tart hát a tanácsi ciklus. Az elmúlt időszak ta­pasztalatainak megbeszélésére hívta össze a váci járás or­szággyűlési képviselőit és me­gyei tanácstagjait a Hazafias Népfront járási bizottsága. Darvasi Pálné országgyűlési képviselő elsőként a megyei tanácstagokkal való kapcsolat­ról beszélt. Elmondotta, hogy a ciklus elején a kapcsolat na­gyon jó volt. Azóta azonban ritkán ta­lálkoznak, ezért fordulhat elő, hogy egy­SZAKKÖNYV (Kertész László rajza) NAGYKOROS Várják a jelentkezőket 25 ipari tanulóra lenne még szükség Januárban Nagykőrösön, a magánkisiparosaknál különbö­ző szakmákban 45—50 ipari tanuló elhelyezése volt lehet­séges. Az előzetes szerződések­nél 27 fiatal jelentkezett. Ezek a próbaidőt július 15-től kez­dődően töltik. A próbaidő alatt a mesterek is, a tanítványok is eldönthetik, hogy alkalma­sak-e a kiválasztott szakmára. A végleges szerződések meg­kötésére ezután kerül sor. Még 25 fiatalra lenne szük­ség, akik kőműves, villanysze­relő, ács, lakatos, műszerész faesztergályos, kályhás, kovács és műköves szakmában válo­gathatnak. A szerződéseket augusztus 15-ig lehet megköt­ni a KlOSZ-irodában, azon panaszt az országgyűlé­si képviselő és a megyei ta­nácstag párhuzamosan kezd intézni, olykor ugyanazon a fórumon. Ezért tartaná fontos­nak, hogy legalább féléven­ként találkozzanak, hogy meg­beszéljék a tennivalókat. Eh­hez kapcsolódva Kalmár János képviselő saját gyakorlatát hozta fel a jó kapcsolat példá­jaként. Mindig Pogány Miklós megyei tanácstaggal közösen tartja fogadóóráját. Helyben eldöntik, hogy a panaszt azon­nal el tudják-e intézni a kö­zösségben, vagy később, a me­gyei tanácstag intézi-e, vagy az országgyűlési képviselő. Mint elmondotta, eddig há­romszor járt el minisztereknél, és mind a háromszor ered­ménnyel. Az a tapasztalat, hogy sok helyen az országgyűlési képvi­selőket „kijáró emberként” kezelik. Elmondották; a helyes gyakorlat az, ha az országgyű­lési képviselő nem apró-cseprő dolgokkal tölti idejét, hanem azokban az ügyekben kér orvoslást, amelyek maga­sabb fórumokon akadnak el. Mert ma is előfordul, hogy a községekben az emberek a ma­guk számára fontos, de társa­dalmilag jelentéktelen dolgok­ban kérik képviselők, vagy a megyei tanácstagok segítségét, olyan dolgokban, amelyeket a községben is el lehet intézni. Ezért jó, ha a fogadóórán jelen van a községi tanács valame­lyik választott vezetője. Dr. Kovács Ferenc, a Haza­fias Népfront járási elnöke a tanácsok felelősségéről szólt. Mint mondotta, a járási tanács vezetői szerint a járási tanács­ülésen kevés a tanácstagi in­terpelláció. Feltette a kérdést, vajon nem azért van-e ez, mert a tanácstagok elégedetle­nek a kérdéseikre kapott válaszokkal? Néha úgy tűnik, mintha egy község lakóinak nem közös kívánságát, hanem egy ember panaszát hallgatnák az illeté­kesek. Es így is adnak választ, pedig a tanácstag mindenütt választóit képviseli, a tanács­üléseken is. (b. h.) BALKEZES Világéletében balkezes volt. Amihez hozzányúlt, eltörött, elromlott, vagy történetesen a kezét sebezte meg. A műhely­ben sem szerették. Kigúnyol­ták, kinevették — inkább a boltba küldték tízórait venni, semhogy selejtekkel rontsa a brigád normáját. Kirúgatni sajnálták. Még azt sem kér­ték, helyezzék át máshová. Kifutónak jó volt. Még egy­szer sem ejtette le a tejesüve­get. Munka közben pedig ki nem fogyott a történetekből. Volt, amin nevettek, volt, amin szo- morkodtak, közben jól ment a munka. A fiú többnyire nem is dolgozott, csak mesélt ki­fogyhatatlanul. Mégsem sze­rették. ' Talán azért, mert nagyszájúnak teremtette az isten. Nem volt nap, hogy va­lakivel össze ne veszett volna. Nem sejtették, hogy mikor gú­nyolják, „befelé sír, érzékeny lelke összerezzen a hangos szó után”. Legszívesebben ne- kikment volna, de gyenge volt. Ezért inkább vitatkozott, hogy megőrizze méltóságát. Nem sikerült. Csak most látja, amit ak­kor nem, „az érzékenységét, az örökös önmar cang olását, hogy nem tud lépést tartani a többiekkel — lelkiismeretfur- dalását”. Most — de már hiába. El­késtek. Pedig itt van köztük — egy nagy, piros terítővei le­takart asztalnál, mellette ül az igazgató, a főmérnök, büszke mosollyal arcukon. Öle lent ülnek. Mssze az asz­taltól, de hallják, mit beszél, hiszen a hangszórók teletöltik a hatalmas termet öblös, méllyé vált hangjával. Nem ismernék fel a jól öltözött férfiban az egykori balkezest, ha nem tudnák — ő az. Mégsem büszkék rá. Sőt — jabban utálják, mint eddig. Észreveszik, amit a többiek nem, a mesterkélt pózokat, a leereszkedő hangsúlyú beszé­det, a beidegzödött meg ját­szást. Dühösek rá: „Nagyké­pű, rendesebb volt, mikor itt dolgozott!” — mondogatják. „Semmije sem őszinte, csak mondja, hogy ő befelé sírt, hogy marcangolta önmagát. Hazudik, egy szava sem igaz” — ez a véleményük, ö pedig beszél. Beszél az itt eltöltött évekről, beszél a verseiről, beszél a József Attila-díjról, amit most kapott... De nem hisznek neki. Szaval. A saját verseit. Nem is rosszul. De nem tetszik senkinek. Hangja után, beszédjéből még sok em­lékeztet a régi énjére. Eszükbe jutnak a kitalált történetek, amin olyan jókat nevettek... Most nem szabad nevetni. Komolyan kell viselkedni és tapsolni — tapsolni kell majd. De csak ha befejezi. Addig meg emlékezni a balkezes, ügyetlen fiúra, aki mindenki­vel veszekedett, aki ott is iga­zán csak akkor tudott őszinte lenni. Most is hazudik. Ját­szik a szavakkal. Ö — a költő. Nem hisznek neki. Legszívesebben kigúnyolnák — jókat nevetnének. De nem szabad. Befejezte. Lehet tapsolni, összeverődnek a kérges mun­kástenyerek. A költő, a volt gyári mun­kás feláll, megköszöni, hogy pont őrá esett a választás az író—olvasó találkozó megren­dezésekor, megígéri, máskor is eljön. Mesterkélt pózokkal, hazugul, egy őszinte mondat nélkül, feszébjezetten, leeresz­kedően. Az igazgatóval és a főmérnökkel lépdel le a lép­csőn, egy erőltetett mosollyal búcsúzik a körülötte állóktól — és kimegy az ajtón. A munkások is szétszéled­nek — legtöbbjük még látja a költőt beszállni egy tűzpiros Opelbe. Begyújt, teljes sebes­ségre kapcsol, majd eltűnik a kanyarban. A munkások gyalog, lassan mennek. És emlékeznek a bal­kezesre. Szeretettel. B. Tamás Ervin Yd'-' \

Next

/
Thumbnails
Contents