Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

196S. AUGUSZTUS 11., VASÁRNAP Nyomoz a komputerdeiektív Az angol belügyminisztérium tudományos kutatócso­portja olyan terven dolgozik, amely megkönnyíti a bűnszö­vetkezetek irányítóinak kinyomozását. , A „Supertec” elnevezésű program célja azoknak a nagy bűnözőknek a kézrekerítése, akik sohasem jelennek meg a bűntett színhelyén, s akikről nincs „személyi lap” a bűnügyi hatóságok birtokában. Az angol rendőrség véleménye szerint az alvilágban parancsnoki pozícióban levő száz nagy bűnöző több mint felét nem sikerül leleplezni, mert semmiféle fel­jegyzés nincs róluk s életük — papíron — tiszta. Az elektronikus gépbe számtalan apró, lényegtelennek tetsző adatot fognak betáplálni hónapokon, vagy éveken keresztül, s az „automatizált detektív” logikai módszerrel rakja majd össze a sok apró információt. A gép programo­zása azonban rendkívül bonyolult, még bonyolultabb, mint a fordítógépé volt, amelynek analógiájára építik. M agnó-„tanszalagok" Az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalatnál ké­szülnek úgynevezett magnó „tanszalagok” is. Az idei „ter­mésben” egyaránt találhatók nyelv-, irodalom- és történe­lemórákon jól hasznosítható felvételek. Így például orosz nyelvlecke a gimnáziumok el­ső, második és harmadik, va­lamint a szakközépiskolások második osztályai számára; angol, francia, német, olasz és spanyol nyelvlecke a harma­dikos gimnazistáknak. A mag­netofonszalagok alkalmazása a tanítási órákon emeli az okta­tás hatékonyságát, segíti a be­szédkészség fejlesztését, a he­lyes kiejtés gyakorlását, a megfelelő hangsúlyozás elsa­játítását. Szeptember 8: hármas randevú a Városligetben Szeptember 6-tól 16-ig a BNV területének a magyar ipar által elfoglalt pavilonjai­ban és az ezeket környező szabad területen rendezik meg a hármas randevút: a ha­zai ipar, a kereskedelem és a fogyasztók találkozóját. Alap­elvként szögezhetjük le, hogy az őszi vásáron csak olyan ha­zai termeiket mutat be az ipar, amelyeket már legyártott, vagy amelyek szállítását rö­vid hatráidőre tudja vállalni. A bemutatott áruk legna­gyobb részét a fogyasztó­közönség a helyszínen megvásárolhatja, vagy megrendelheti. Találkozhat majd a vásárló olyan árucikkekkel is, ame­lyek gyártását éppen a látoga­tók véleményétől teszik füg­gővé. ELET A TÁBORBAN Húszéves a csillebérci gyermekvárás — Mario, Mario! — hang­zik a biztatás és gurul a labda. Olasz pionírcsoport — jegy­zi meg kísérőnk. Alig megyünk tovább, dal­lamos francia szavakat hal­lunk, aztán németet, oroszt, mongolt.. .■ Jelenleg tizenhat országból vannak gyermekek Csillebér­cen, a huszadik évét jubiláló 208 holdas táborvárosban. Az idei program az évforduló je­gyében készült. Felelevenítik a tábor születését és gazdag történetét. ÍGY KEZDŐDÖTT... Simon János, a tábor veze­tője elmondja, hogy a július 28-án rendezett emlékünnep­ségekre sokan eljöttek a tá­bor építői és egykori lakói kö­zül. Ezek között volt az a ta­tabányai bányászcsoport is, amely húsz esztendővel ez­előtt rohambrigádként részt vett a tábor felépítésében. Pedig három évvel a háború után, mennyi mindent kellett tenni... Munkáink között mégis fontos helyre került e gyermekparadicsom felépítése, hiszen az akkori tizenegyné- hány évesek fogékony érzés- világából el kellett űzni a há­ború rémséges élményeit. Se­beket kellett gyógyítani, min­denekelőtt a legfiatalabb nem­zedék sebeit, akikben a leg­mélyebb nyomokat hagyták a bombák robbanásai, s a kon­centrációs lágerek szögesdrót­kerítései. A tábor ünnepi kiadványá­ban egy idézet is szerepel Szabó Pál Kossuth-díjas író „Csillebérci csoda” című írá­sából: „Nekünk még gyer­mekkorunk sem volt. Alig­hogy fel tudtuk emelni ka­runk, dolgoztunk, hiszen az én gyermekkori pajtásaimnak jó részét már megette az élet. Nincsenek meg. Hogy én meg­vagyok, s most itt lehetek a csillebérci táborban, az éppen olyan csoda, mint amilyen csoda maga ez a tábor...” Évente, a nyári hónapok­ban, több mint tizenegyezer gyermek tölt itt felejthetetlen napokat. Mindent megtalál­nak, ami számukra a roman­tikát, a hasznos, célszerű pi­henést és művelődést jelenti. Nem véletlenül lett immár külföldön is fogalom ez a szó: Csillebérc. A külföldi gyerekek elviszik hírnevét és nem ritka az olyan eset, mint azé az egykori francia paj­tásé, aki 1954-ben volt a tábor lakója, és most felnőttcsoport­vezetőként ismét visszatért. Természetesen ugyanígy van ez az egykori magyar úttörők esetében is, akik ma már fel­nőttek, s mint pedagógusok, az ország különböző falvaiból, városaiból hoznak ide gyer­mekcsoportokat. NEVES VENDÉGEK Albumok őrzik a tábor tör­ténetének mozzanatait. Képek és képek. Kádár János vörös nyakkendőben a gyermekek­kel folytat eszmecserét. Ho Si Minht karélyba fogják a kis táborlakók, aki feledve ko­rát — mert itt mindenki meg­fiatalodik —, együtt táncol a vidám gyermeksereggel. Za- mercev tábornok, Budapest első városparancsnoka is járt Csillebércen és jó érzéssel vette tudomásul, hogy az el­vetett magok termékeny föld­be kerültek. Hosszú lenne felsorolni: Ma- nolisz Glezosz, az Akropolisz hőse és Mereszjev, a legendás hírű szovjet pilóta csakúgy vendége volt a tábornak, mint sokan mások, Keletről és Nyu­gatról egyaránt. MA ÉS HOLNAP A csillebérci tábor az úttörő- mozgalom vezetőképző bázisa is: a sok ezer pajtás mellett évenként 1200—1400 pedagó­gus tanul itt. Amint a táborvezető el­mondja: — E kettős feladatnak: a gyermekek szórakozva neve­lésének és az úttörővezető­képzésnek akarunk még job­ban megfelelni. Most, a húsz­éves jubileumra nem is kap­hattunk volna nagyobb aján­dékot, mint azt a 48 millió forintot, amelyből 1970-ig még komfortosabbá tesszük tábor­városunkat. Többek között felépítünk egy háromszintes szállót, háromágyas szobák­kal. Tehát 1970-re megszűn­nek a sátorszállások. — De a romantika... — vetjük közbe. — Igen — mondja Simon elvtárs —, erre is gondol­tunk! Ellátjuk majd a pajtá­sokat két-háromszemélyes sát­rakkal, és kihelyezzük őket néhány napra a budai he­gyekbe, ahol önállóan fognak élni. Az ételhez nyersanyagot biztosítunk, a többi az ő dol­guk lesz. Persze, azért nem hagyjuk magukra őket. A tábor útjain nagy a sür­gés-forgás. Csoportok jönnek, csoportok mennek. Sétálók és sietők. Komolyan beszélgetők és harsányan nevetők. Áz egyik altáborban most he­lyezkednek el az ifjú lakók; nemrég érkeztek. Ismertetik velük a táborrendet. Vezény­szó, jelentéstétel. Fegyelem, rend. Ez már több mint já­ték. Egy-egy töredéke, mo­zaikja annak, amit' így neve­zünk: felkészülés az életre. Igen, hiszen néhány év múlva a mai táborlakók a munka- padoknál, a katedrákon, a földeken az Idősebb nemzedék helyébe lépnek. S viszik a stafétabotot tovább abban a szellemben, amelyben húsz év óta Csillebérc neveli ifjúsá­gunkat. Vincze György A tervek, a pavilontérké- pek sok arcú várost mutat­nák. A 8/a és a 2-es pavilo­nokban helyezik el a „Divat 1938—69” elnevezésű kiállí­tást. A sok közül említésre méltó a Győri Textilipari Vállalat új gyártmánya, a modern bordürös ágynemű, valamint a színtartó, jól mos­ható kempingágynemű, amely szintén új cikk. A Szombat- helyi Cipőgyár modelljei kö­zött szerepelnek a Budapesti Nemzetközi Vásár díjával ki­tüntetett női cipők is. A Pá­pai Textilgyár ruházati anya­gainak jellemzője, hogy vala­mennyi gyűrtelenített kivitel­ben Ítészül, s vasalást sem igényel. Naponta lesz divatbe­mutató, amelyeken a legújabb őszi és téli divatkollekciókkal ismertetik meg a közönséget. A dolgozó nők számára készült ruhákat mutatnak be, vagyis mind használhatóság, mind „pénztárca” szem­pontból kielégítő modellek kerülnek a látogatók elé. (Ezeket is megvásárolhatják a helyszínen.) Miután a lakosság érdeklő­dése egyre nagyobb a lakás, a családi ház, a hétvégi pihenő­házak iránt, nagy területet juttattak ennek a témakörnek is. Tanácsadással, tájékozta­tással, a rendelkezésre álló építőanyagok és segédanyagok helyszínen történő bemutatá­sával könnyítik meg az érdek­lődők számára a legmegfele­lőbb megoldás kiválasztását. A lakás, á hétvégi ház ter­mészetesen berendezést is kí­ván. (Erről a témáról a lak- berendezési és háztartási cik­keket bemutató kiállításrész­ben tájékozódhatnak a láto­gatók a BNV Petőfi-csamoká- ban. Itt láthatók majd a Vi­deoton Rádió és Televízió Gyár termékei, a hazánkban első Ízben bemutatásra kerülő villa­mos készülékekkel felsze­relt konyhabútorok. Üj termék a ventillátoros hő­kandalló, amely nyáron a la­kás hűtését is biztosítja. A Zo­máncipari Művek új típusú, pasztellszínekben készült háztartási zománcediényekkel, új tervezésű beépíthető, külön­leges színű fürdőkáddal mu­tatkozik be, míg a Híradás- technikai Vállalat a többi kö­zött autóablak antennákat, motorkerékpár akkumulátor- töltő készüléket állít ki. Az „Otthon 69” elnevezésű be­mutató a sokféle bútort, csillárt, szőnyeget, képet, füg­gönyt, háztartási cikket (jégszekrényt, mosógépet, por­szívót, szárítógépet stb.) láthat — és vásárolhat — majd a közönség. A Budapesti Őszi Vásárra minden vidéki látogatónak 33 százalékos utazási kedvez­ményt biztosítanak. Bolgár cigaretták A füstszűrös cigarettahiány enyhítésére a Magyar Do­hányipar Bulgáriából Plovdiv és Balkan elnevezésű, a ha­zai ízlésnek megfelelő fil­teres cigarettákat importált. Mindkét cigarettafajtát 20 da­rabos csomagolásban hozzák forgalomba, 4,60, illetve 5,40 forintos áron. A cigaretták árusítását a napokban kez­dik meg. A gégerák okai 1960-ban Magyarországon kétszer annyi cigarettát szív­tak el, mint 1952-ben, s ugyan­ez alatt a nyolc év alatt csak­nem pontosan megkétszerező­dött a gégerák gyakorisága. Igaz, éppen ebben az időszak­ban lett kötelező a gégerák- esetek bejelentése, de a két adat között az összefüggés mégsem zárható ki. Annál ke­vésbé, mert a külföldi sta­tisztikai adatok szerint is a tüdőrákosoknak 90, a gége- rákosoknak pedig 98 százaléka a cigarettázók közül kerül ki, és nálunk is a műtéten át­esettek csaknem kivétel nél­kül a korábbi erős dohányzás „bűnében” marasztalhatok el. Az orvosok az erős — na­ponta húsz-huszonötnél több cigarettát elszívó — dohányosok gégéjében ki­vétel nélkül megtalálják azokat az elváltozásokat, amelyek az úgynevezett, „rákelőző” állapotot jelzik. Annyit azonban el kell is­merni, hogy nemcsak a ciga- rettázás felelős érte, hanem rendszerint kimutatható mel­lette egy-két más tényező is, minit különböző munkahelyi ártalmak, így a szénmonoxid- gáz, bizonyos izgató gőzök be- lég.aése, a túl hangos beszéd, stb. A kérdés tisztázatlansága indította dr. Gömöri Béla kan­didátus, közkórházi osztály- vezető főorvost arra, hogy ál­latkísérletekkel próbáljon hoz­zájárulni a gégerák kifejlődése titkának megfejtéséhez. Zárt térben elhelyezett tengeri ma­lacokkal időnként cigaretta- füstöt lélegeztettek be. Bár a tengeri malacok általában nem nagyon hajlamosak a rákra, gégéjükben a szövettani vizsgálatok két-három hónap múlva rákelőző elváltozásokat, s 3—4 hónap elteltével min­den negyedik 'kísérleti állatnál már teljesen kifejlődött rossz­indulatú daganatokat mutat­tak ki. Minden esetre célszerű, ha a dohányzó emberek a rekedt­ség első jelentkezésére végleg eldobják a cigarettát, mert a rákelőző állapot idején a ci- garettázás teljes elhagyásával az esetek túlnyomó nagy ré­szében nemcsak a rák kiala­kulása előzhető meg, hanem lehetővé válik az addigi el­változások visszafejlődése is, „INFRAFÜL" A csend hangja Az UNESCO szomorú ada­tai szerint évente mintegy 15 ezer ember pusztul el csak a földrengések következtében. Joggal tehető fel tehát a kér­dés, hogy mikor ajándékozza meg már a tudomány az em­beriséget olyan megbízható műszerrel, amely előre figyel­meztet a közeledő elemi csa­pásokra. Az máris bizonyos, hogy egyes állatok viselkedéséből kell kiindul­ni az elemi csapásokat jelző bionikái műszerek megalko­tóinak. Tudjuk például, hogy a medúzák 10—15 árával ko­rábban megérzik a vihar közeledtét és a part menti vizekből a tenger mélyére húzódnak. A mélytengeri ha­lak pedig éppen ellenkezőleg viselkednek: földrengés előtt felúsznak a vízfelszínre. A japán házaknak elengedhetet­len tartozékai azok az ak­váriumok, amelyekben a föld­rengést nyugtalanságukkal előre jelző halacskák úszkál­nak. •— Bandigó atya — mondom és szemem se rebben. — Ki az? — Mit tudom én. — Remeg­ni kezd a hangom, de most már végigcsinálom. — Azt mondta, hogy ő Bandigó atya, a kőművesek istene és titeket keres. — Ez a srác bepiált — mondja q, másik, aki most ért földet. — Egy fehér szakállú, fe­kete kalapos ember keresett titeket! — hajtogatom. — És azt mondta, hogy ő Bandigó atya? — Azt. Hangosan nevetni kezdenek. Nem bánják, hogy lejöttek, úgyis itt az ebédidő. Feszülten figyelem, legalább néhány percre társukul szegődik-e a titokzatos ismeretlen. Már nem törődnek velem. Előveszik zsírpapírba csoma­golt ebédjüket. Egyikük meg­jegyzi: — Bandigó atya helyett jö­hetett volna valami jó spinkó! B. Tamás Ervin A földrengésjelző állomá­sok naponta rengeteg talaj­rezgést regisztrálnak. Hogyan tudják az állatok ezeket megkülön­böztetni a földrengéseket meg­előző, vészt jelző rezgések­től? A szeizmikus rezgések közül egyesek a légkörben és a vizben továbbítódnak, má­sok pedig csak a földben ter­jednek. Az állatok eddig még utánozhatatlan képessé­ge éppen abban rejlik, hogy a földrengést hírül adó, meg­határozott arányban kevere­dett rezgésekre reagálnak. Az bizonyos, hogy az infrahang tartományba tartozó olyan rez­gésekről van szó, amelyek az emberi fül számára hallha- tatlanok. Az infrahangtartamánnyal kapcsolatban érdekes felfe­dezést tettek. Egy szovjet pszichiáter megfigyelte az orgonahangok által ifiváltott epilepszia-rohamokat. A ze­nei hangok mellett mindig keletkeznék nem hallható rezgések is, s ezek a pszichi­kumra kisebb-nagyobb mér­tékben hatást gyakorolnak. Arra a kérdésre, hogy miért éppen az infrahang vált ki az emberben negatív pszichikai hatást, szerte a vi­lágon sok kutató keresi a vá­laszt. A hallóidegek vizsgá­latai révén megállapították, hogy a hallószerveket érő min­denféle rezgés az agyba jut; lehetséges tehát, hogy ezek a jelzések elfojtják az agy normális ritmusait és ezért hatnák nyomasztólag a pszi­chikumra. Munkavédelmi szempontból több figyelmet kell fordítani ezekre a hall­hatósági küszöb alatti han­gokra. A szovjet kutatók biztató kísérletei arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a földren­géseket előre jelző infra­hangszolgálat rövidesen meg­valósulhat. A hallhatatlan hangokat is felfogó készülé­keket máris „meduzafül” vagy „infrafül” elnevezések­kel illetik. Bandigó atya Ugyanaz a szöveg, ugyanaz a lány. Telerakom a vödröt és elkiáltom magam: — Megérkezett Bandigó atya! — Semmi válasz. Nem hallják. Magasan vannak. — Itt van Bandigó atya! — ordítom teli torokból. — Mi az, ki van ott?! — néz le egyikük. — Bandigó atya! Magukat keresi! — Nem hallom a nevét, de mondd, hogy mindjárt jövünk! Jöjjetek. Bandigó atya ... Itt van. Elképzelem, hogy sé­tál. Nagy, fehérszakállú öreg­úr. Sétabotjával egy kört ír le a levegőégen — máris meg­szűnik a mindennapos egy­hangúság. Teletöltöm a vöd­röt. Be a ládába. Kattan a gomb. Megrándul a kötél. Az egyik munkás leért. Megtörli kezét homokkal, úgy kér­dezi: — Ki keres? Lassan múlik a nap. Nagy a meleg és még csak 11 óra. Izzadok. Unalmas ez a mun­ka. Csak a járókelőket látom az udvarból, a forgalmat a szűk Jcapukivágáson keresztül. Fel­nézek. Egy ajtónál a postás hosszan csenget, majd mikor senki nem nyit ajtót, dühösen legyint és lebaktat a lépcső­kön. Az állványzaton vakol­nak a kőművesek. Én pedig itt lent az udvaron töltögetem a vödröket, majd- egy ládába helyezem, ami gombnyomásra felemelkedik. Minden nap egyforma. Hét­kor munkakezdés, kilenckor reggeli, tizenkettőkor ebéd, háromkor vége: lemosakszom, átöltözöm, hazamegyek. Mono­ton egyhangúság. Ök már megszokták, meg talán jobb is ott fenn. Nevet­nek a minden nap hallott vic­ceken, fellibbentik a segéd­munkáslányok szoknyáját.

Next

/
Thumbnails
Contents