Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-03 / 154. szám
MS T HEGYEI '^Míríati 1968. .JULIUS 3.. SZERDA Vissza a társadalomba A FIATALKORI BŰNÖZÉS „hálás téma” egy lapban — mint ahogy a „krimi” általában is mindig vonzó olvasmány — annál inkább, mert a felnőttek (szó sincs arról, hogy mindenki!) olykor felleb- bezhetetlen bíráknak érzik magukat az ifjúság cselekményeinek megítélésében, és igen könnyen törnek pálcát. Mondván: a mai fiatalság könnyelmű, züllött, a fiatalkori bűnözés soha nem volt olyan nagyarányú, mint most; de bezzeg az ő idejükben . .. Az élet sokszor rácáfolt ezekre a maradi, elhamarkodott, olykor egyedi eseteket felületesen általánosító — és többé-kevésbé öndicsérő — ítéletekre. Az élet cáfolata: maga az ifjúság, amelyre a becsület, a munka, a haza és a család szeretete, a jelen és a jövő vállalása a jellemző. Ha ezen’ az életprizmán keresztül vizsgáljuk a „hálás témát”, a fiatalkorú-bűnözést, a helyzet már nem tűnik annyira riasztónak, s főként reménytelennek. A fiatalkori bűnözés alakulásának tendenciája általában csökkenő, csupán egyes bűn- cselemény-kategóriáktan tapasztalható bizonyos emelkedés. Csökken a fiatalkorúak részvétel aránya is a különböző bűncselekmények elkövetésében. 1955-ben a közvádas bűncselekmények miatt jogerősen elítéltek 11 százaléka volt fiatalkorú; ez az' arány 1962—66. évek átlagában 8 százalékra csökkent. A fiatalkori bűnözés — mint társadalmi jelenség — okait keresve, nem tekinthetünk el különböző szociológiai tényezők — gazdasági, társadalmi, kulturális körülmények — ösz- szefüggéseitől. A tipikus fiatalkori bűncselekmények okai között leginkább a rendezetlen körülményeket, a családi nevelés hiányát, az alkoholizmust, a környezet káros hatását, a társadalom közömbösségét, a munkához való rossz viszonyt, a műveletlen- séget stb. lehet megtalálni. A bűnözés elleni küzdelem éle ezért az okok megszüntetésére irányul elsősorban, és ez egybeesik általános fejlődésünkkel is. AZ OKOK FOKOZATOS MEGSZŰNÉSE és felszámolása gyakorlatilag prevenciót jelent, amely együtt érvényesül azzal a nevelőmunkával, amely a már elítélt fiatalkorúak és felnőtt bűnözők körében folyik, és amelynek az a célja, hogy ezeket az embereket visz- szavezesse a társadalomba. A tizennégy-tizennyolc éves fia- talkorúakra vonatkozó büntetőjogi szabályok elsődleges célja a szocialista humanizmusnak megfelelően: a nevelés. A törvény csak akkor engedi meg a fiatalkorúakkal szemben büntetés kiszabásét, ha a nevelő intézkedések nem mutatkoznak célravezetőnek. A nevelő intézkedések: a bírói megrovás (a bíróság megmagyarázza a fiatalkorú cselekményének káros voltát, kifejezi rosszallását, és figyelmeztet, hogy a jövőben tartózkodnia kell hasonló cselekmények elkövetésétől) ; a próbára bocsátás (a bíróság a végleges határozat meghozását egy évre elhalasztja, és ha a fiatalkorú a próbát kiállja, az eljárást megszüntetik, de ha bűncselekményt követ el, vagy az elő" írt magatartási szabályokat súlyosan megsérti, javítóintézetbe kerül, vagy más büntetést kap); végül a javítóintézeti nevelés (ezt a bíróság akkor rendeli el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése csak intézeti elhelyezéssel biztosítható). A nevelő intézkedésen túlmenő büntetések lehetnek: szabadságvesztés, javító-nevelő munka, és ha önálló keresete vagy vagyona van: pénzbüntetés, valamint mellékbüntetések. A büntető intézkedések hatását legjobban talán a harmadikként felsorolt javítóintézeti nevelés, majd az utógondozás problémakörében lehet lemérni. Az országban hat ilyen intézet működik, a legnagyobb — egyben legismertebb — aj. Aszódi Fiúnevelő Intézet. Az intézmény csaknem százéves múltra tekinthet vissza, és volt idő, amikor csíkos ruhás fiatal rabok éltek itt fegyveres őrök között. Ma más a helyzet. Az intézet azt a fegyelemmel övezett nevelési, célt szolgálja, hogy az ide került fiatalkorúak ismét a társadalom hasznos, a törvények szerint élő tagjai legyenek. Az ide utalt fiatalkorú bűnözők géplakatos, esztergályos, kovács, villanyszerelő, vízvezeték-szerelő, asztalos, fényező-mázoló, szobafestő, cipész, férfiszabó, kőműves és dísznövénytermesztő-kertépítő — összesen tizenkét szakmát tanulhatnak. Lehetnek gépkocsivezetők is, befejezhetik általános iskolai tanulmányaikat, és — elsősorban érdem és alkalmasság szerint — járhatnak a helyi gimnázium levelező tagozatára. Aszódon jelenleg tíz ilyen gimnáziumi tanuló van. Évenként 120—140 fiatalkorú — vagy már 18. évét betöltött — növendék távozik az intézetből, nagyobbrészt szakmával a kezében. A törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a tizennyolcadik életévét betöltött fiatal az oktatási év végéig az intézetben folytathassa tanulmányait. Az elmúlt öt évben összesen 613 növendék hagyta el az intézetet, ezek közül 492-vel maradt meg a személyes vagy levelezésben realizálódó kapcsolat. A kapcsolatok alapján az intézet vezetősége megállapította, hogy például a látókörben maradiaknak 1964-ben hetven százaléka, 1965-ben hatvan százaléka, 1966-ban nyolcvan százaléka, 1967-ben pedig 75 százaléka szakított múltjával, és helyezkedett el a társadalomban. A többiek — főként külső okok miatt — újra meginogtak vagy visszaestek. Ezek a számok többé-kevésbé alkalmasak az intézeti nevelés eredményességének lemérésére is, de itt — sőt már korábban is — új problémakör kapcsolódik a témához: az utógondozás, a pártfogói felügyelet problémaköre. A FIATALKORÚAK UTÓGONDOZÁSA formálisan már az intézeti elbocsátás előtt megkezdődik; az intézet megkeresi a tanácsok útján a gyerekek családját, elhelyezkedési lehetőségeket biztosít a fiatal- korúaknak, segít egyéb problémáik — olykor lakás-, szállásgondjaik — megoldásában, s az elbocsátottakkal személyes vagy levezelő kapcsolatban marad 'az esetleges ismételt segítség miatt. Mindez sok gondot jelent. De maradjunk csak egy problémánál, amely a fiatalkorú családja' körében jelentkezik — ha nem is általánosan. A Rendtartás előírja: „Az intézet a szülőkhöz csak akkor helyezheti ki a növendéket, ha az illetékes tanácstól olyan választ kapott, mely szerint a növendék fejlődése a szülőknél biztosítva van.” És ha nincs? — mert a családi környezet rendezetlen, vagy a szülők hallani sem akarnak a „bűnöző” visszatéréséről, vagy pedig maga a fiatal nem akarja a családi környezetét — ezek már súlyos problémákat jelentenek. Az intézeti gyerekek munkahelyi elhelyezésénél már lényegesen kevesebb a probléma: mindenütt kell a képzett munkaerő; a gondok itt olykor a befogadó munka- közösségek primitív előítéleteiben gyökereznek. Sajnos, ezek az előítéletek még általában is hatnak — bár mértékük csökkenő. Az utógondozás olyan államigazgatási tevékenység, amely széles körű aktívahálózatra, társadalmi szervezetek bevonására épül, és középpontjában a pártfogói hálózat — annak kiépítése és működtetése — áll. A pártfogói tevékenység bonyolult, sokrétű és felelősségteljes munkát kíván. A fiatalok utógondozása körében végzett korábbi felmérések és újabban szerzett tapasztalatok, sajnos, nem egyértelműen problémamentesek. A pártfogói társadalmi aktívahálózat tagjainak kiválasztásánál kezdődnek a gondok: a pártfogóknak — tisztelet a kivételnek — nincs kellő pedagógiai ismeretük, egyéb szakértelmük, sőt: néha intelligenciájuk sem éri el a megkívánható szintet. Következésképp: munkájuk nem túlzottan értékes, jelentéseik formálisak, tárgyilagosságuk az egyes esetek megítélésében gyakran kétségbe vonható. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az illetékes ifjúságvédelmi, gyámügyi szervek — ezerféle gondjuk mellett — nem tudják mindig megfelelően, segíteni a pártfogóaktívák munkáját, illetve: segítségük olykor formális — mint ahogy a velük való foglalkozás is az. A KISZ budapesti érdekvédelmi bizottsága országos tevékenységi körrel szintén részt vesz — s eredményesen — a fiatalkorúak utógondozásában, de nem vállalhat több feladatot, mint amennyit jól elláthat. Ügy hiszem, egyet lehet érteni azzal a korábbi kérdésfelvetéssel: vajon a szakszervezetek miért nem vállalnak részt a fiatalkorúak utógondozásában? — hiszen az ezzel kapcsolatos feladatok nagy része a különböző üzemi-vállalati munkahelyeken jelentkezik igazán. AZ UTÓGONDOZÁS EREDMÉNYEIT értékelve és a helyileg mutatkozó problémák megoldása érdekében Budapesten a III. és a XIV. kerületi Tanácsnál egy-egy pedagógussal hivatásos pártfogói munkakört létesítettek. A hivatásos pártfogók feladata a munkakör szakmai ellátása, ezen belül a társadalmi aktívahálózat megfelelő szervezése, további kiépítése és működtetése; az aktívák konkrét segítése, a velük való rendszeres foglalkozás és végzett munkájuk ellenőrzése is. A kísérlethez .sok reményt fűz minden érdekelt — a minisztérium illetékeseitől kezdve a tanácsokon át a nevelőintézeti vezetőkig. Remélik a sikert, amely a ma még kísérletinek nevezett hivatásos pártfogói tevékenységet — éppen a fiatalkorúak érdekében és védelmében — országosan általánossá teheti, legalábbis egyengeti az utat arrafelé. Dér Ferenc FARMER Országos probléma. A fiatalok országos problémája, pontosabban: az ifjúság és az idősebb generáció nézeteltérésének egyik kicsiny magva. Még vitáznak, a kérdés nincs még eldöntve. De osztályozzák már a kék, szűkre szabott pantallót, és ez is valami. Megkülönböztetünk: frissset (még mélykék és recseg, ha: felhúzzák), kopottast (színe nincs, hátulját 10—11 folt tarkítja), viseltest (ez az úgynevezett folt hátán két folt típus). Természetesen külön rangsorolják a mesterségesen előidézett rongálásokat: betoldásokat, kivágásokat, a smirglizést és a legnevezetesebbet, a mocskosítást, ami abból áll, hogy a még új farmert meg 'kell kétszer forgatni szurokban, majd lassú tűzön égetni a két szárát, hogy rojtos legyen a vége. Ismertetőjele a fentebb említetteken kívül az is, hogy mindenhez, mindenkor hordják. Zakóval, fehér inggel, munka közben, temetésen, vagy akár színházban. Szóval divat a farmer. Es vitatéma. A liberális szülők még védik, azzal, hogy praktikus, de a ter- rorisztikusabbak legszívesebben lerángatnák gyermekeikről. Ha azok hagynák. De ők is konokul ragaszkodnak elveikhez és főleg a nadrághoz. Azonban a csetepaté eldöntését ne bízzuk az utókorra. Inkább szabjuk át farmerre a konzervatív közmondást: ez a nadrág mindenütt jó, de legjobb otthon... — b — A JÖVŐ HETEN Bemutatja a televízió A jó bornak nem kell cégér — tartja a régi magyar közmondás. A Tí- sza-parti Tokaj községnek mégis az öt világrész számos országában csinálnak propagandát, mégpedig a külföldi borke- resikedelimá cégek, amelyek — a márkavédő egyezmények ellenére — a saját hazájukban felvásárolt és kezelt borokat „Tokaj” felirattal hozzák forgalomba. Az ilyen hamis „tokaji bort” tartalmazó palackok címkéinek összegyűjtését kezdte meg Papp Miklós, a tokaji Helytörténeti Múzeum vezetője, aki munkájához értékes segítséget kap a lengyelországi Tarnowban élő L ipoczy Norbert egykori tállyai szőlőtermelőtől. Egy-egy új cimke felfedezéséről kölcsönösen értesítik egymást és közös munkával eddig már több mint 60 féle „Tokaj” feliratú külföldi bóráinkét ismertek meg. Többek között a TOKAJ franciaországi alsó- és feLsőelzászl szőlőtermelő vidék 65 helyiségében dívik a „tokaj-kul- túra”, ahol a saját termésű boraik közül számosat „Alsace Tokay” és „Tokay d’Alsace” felirattal fogalmaznak. Ezenkívül ismernek izraeli, belga, svájci, ausztráliai, lengyel, csehszlovák, s más országokban termelt borokat, amelyeknek palackjain a „márkát” egyetlen bűvös szó: a Tokaj fémjelzi. A két gyűjtő egy-egy lelet felfedezése után kutatást is folytat, hogy a külföldi kereskedelmi cég miért éppen Tokaj nevét nyomtatta címkéjére. Ebből ugyancsak érdekes adatok derültek ki. Megállapították, hogy egyes országoknak volt bizonyos kapcsolatuk Tokajjal. így például az 1565-ös években Tokaj várát ostromló— Schwendl Lázár osztrák hadvezér a \ kopaszhegy lankáin termő, aranyat érő szőlővesszőt szekérszámra küldte haza és azokból az elzászi dombokon nagy területeken szőlőskerteket telepítettek. így ezen a vidéken — a szőlővesszők után — többszáz éve tokajinak nevezik az itt szüretelt bor egy részét. Egy másik eset: az 1726 és 1798 között Tokajban működő orosz borfelvásárló bizottság Hegyalja nedűjén kívül 19 000 szőlővesszőt is vásárolt, amelyet négy magyar vincellér irányításával a Krím dombjain ültettek el. Ezért az ott termelt egyes borokat tartalmazó palackokon még ma is szerepel a tokaji név. A külföldön eddig megjelent, s Tokaj nevét viselő palack-cimkéket a következő években Papp Miklós a községi múzeumban is bemutatja, egyúttal ismerteti a hozzájuk fűződő érdekesebb történeteket. Új gazdálkodási rendszer a színházaknál PIROS SAPKÁK (Szerda, 20.20). Magyarul beszélő lengyel film. Katonafiatalokról, pontosabban, bevonuló újoncokról szól ez a lengyel film. A történet szokatlan alaphelyzetre épül: az egyik bevonuló fiú abban a hiszemben lépi át a laktanya kapuját, hogy a legénybúcsú részegségében jóvátehetetlen bűncselekményt követett el. Egyik társa, aki árvaházi gondozottként, szeretetlenül nőtt fel, rájön — kinyomozza — bajtársa bűnét és zsarolni kezdi, kegyetlenül szolgájává alázza. A film alkotói mélyen emberien láttatják a történetet, a két fiú sorsát. AZ „O” ÜGYNÖKSÉG AKTÁI. (Csütörtök, 20.20). A zenész letartóztatása — magyarul beszélő francia bűnügyi film. A sorozat most bemutatásra kerülő darabja ezúttal egy sztriptízbárba viszi el a nézőket, ahol egy japán sztrip- tízgörl produkálja „adottságait”. A bár előtt gyilkosság történik, az ügy felderítésébe bevonják az „O” ügynökséget. S ezt követően perceken belül megoldódik a rejtély. Napvilágot látott a Művelődésügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium együttes utasítása a színházak és a színház jellegű intézmények gazdálkodási és anyagi ösztönzési rendszeréről. Az anyagilag is sikeres színház megteremtését célzó utasítás a többi közt kimondja: az állam a következőkben nem támogatja egyenlő módon minden színház minden előadását, megszűnik az „egyen- lősdi”: a legszínvonalasabb, művészileg értékes darabok különjuttatásban részesülnek, míg a kultúrpolitikailag kevésbé értékes, az elsősorban csak szórakoztató jellegű produkciókat kulturális járulék terheli. AERAHÄM PÁL: HAWAII RÓZSÁJA. (Szombat, 20.20). A háromfelvonásos operett közvetítése a szolnoki Szigligeti Színházból, felvételről. Az 1960 tavaszán elhunyt világhí- ! rű operettszerző darabját ez ! év tavaszán a szolnoki színház újította fel. Ábrahám Pál életének javarészét külföldön töltötte: 1933-ig Németországban, majd több mint két évtizedet az Egyesült Álamokban. 1956-ban tért vissza Európába Egyéni hangvételű operetteket komponált, s a Hawaii rózsája is inkább át- I menet a „klasszikus” szabá- 1 lyok szerinti operett és a musical között. FIATALOK. (Vasárnap, 20.20). Zenés angol film. A főszereplő Cliff Richard, a világhírű táncdalénekes és ez — úgy hisszük — mindent elmond. Maga a kerettörténet is csak arra való, hogy a dalok között némi szünet is legyen. A néhány éve készült film igen sok kitűnő slágert mutat be, közöttük olyanokat is, amelyeket már sokan nem ismernek, legfeljebb az „öregek”, a húsz év felettiek. A. Gy. Dunai fiatalok VIT-je Egy hét Pakson Ötezer fiatal a Duna menti községekből, falvakból, városokból július 14-én Pakson tölt egy hptet — yidám táborozással. A zsúfolt program mellett is jut majd idő a beszélgetésre, barátkozásra, táncra és fürdésre. Nyár és fiatalság összetartoznak, idén a IX. Világifjúsági és Diáktalálkozó évében még inkább. A Győr, Veszprém, Tolna, Pest, Bács megyei fiatalok, a dunai fiatalok VIT-je lesz eZ. Az egyhetes táborozás nagygyűléssel kezdődik, Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára mond beszédet. Délután filmvetítés lesz, Bulgáriáról és a VIT-ek történetéről készült filmeket mutatják be a fiataloknak. Ezt a KISZ Központi Művészegyüttesének előadása követi: ízelítőt adnak szófiai műsorukból. A nap színes karnevállal ér véget. A találkozó többi napjának műsorán a legjobb művészeti csoportok táncbemutatóitól az akadályversenyekig, a közös szórakozás és vetélkedők minden műfaja szerepel majd. Megnézik a pesti amatőrfilmszemlén díjat nyert filmeket, kirándulnak a környék szép helyeire, repülőmodellezők bemutatójában gyönyörködnek, végigizgulják a Tsz Labdarúgó Kupa mérkőzéseit. KÖNYVESPOLC ANATOLIJ KUZNYECOV: Babij Jár Az első részletének közlésekor egy csapásra világhírűvé lett regény bevezető mondata így hanzik: „Ebben a könyvben minden szó igaz.” Meghökkentő? Nem. Puszta tény- közlés. A Babij Jár címet viselő kötet regény ugyan, de: vádirat is lehetne. Hiteles szemtanú írta: Kuznyecov Anatolij Vasziljevics, aki Ki- jevben született, s a Babij Jár szomszédságában élte le gyermekkorát. Akkor, amikor... Amikor német katonák özönlöttek Kijev utcáin; amikor nagyapó rendet remélt a németektől; amikor az ukrán nacionalisták felvirradni látták napjukat; amikor gyermekeket akasztottak a németek, nyakukban „partizán” feliratú táblákkal; amikor ukrán lányok két márkáért és egy mandarinért német katonákkal cicáztak; amikor a Babij Jár nevet viselő vízmosás felől több, mint hétszáz napon át gépfegyverropogást hozott a szél... Babij Járt, a fasizmus, a barbarizmus nyitotta tömegsírok egyikét Jevtusenko azonos című verse tette híressé; hírhedtté. Akkor szenvedélyek parazsa izzott fel, jórészt sanda szenvedélyeké; nacionalizmusé, antiszemitizmusé, s ellentétként, filoszemitizmusé. A vihar több volt, mint amennyit egy vers, még ha akkor prominensnek számító szerző is írta, érdemelt. Ez is — de csak is ■— magyarázza a Kuznyecov-regény első részlete körött támadt — 1966 augusztusában közölte a Ju- noszty című moszkvai irodalmi lap — viharos érdeklődést. Volt abban, nem is kevés politikai plkantériasejtés; angol és amerikai cégek nem véletlenül kérték a kiadás jogát. A pikantéria azonban elillant. „Csak” egy nagy és időtálló mű maradt. Miért nagy regény a Babij Jár, s mi adja időtállóságát? Nagy regény, mert „minden szó igaz” benne. De hát a dokumentumregény — mert a Babij Jár az —, mint neve is mutatja, általában igaz. A Babij Jár azonban nem általában igaz, s nem úgy igaz, hogy a tények korrekt csoportosításával reprodukálja a valóságot. A Babij Jár maga a valóság, s ezért nagy regény; mert nem lehetett volna más, csak az, ami. Művész formálta anyag, de a mesterséges alakítás minden jegye nélkül. És miért időtálló? Mert a Babij Jár nem emlékművé meredő emlékidézés, hanem — és főként — szenvedélyes kutatása annak, hogyan s miként alja- sulhatott le az ember, hogyan válhatott egyedeiben és tömegében precízen gyilkoló — géppé? Kuznyecov úgy állít maradandó emléket Babij Jár mártírjainak, hogy a ma élő embert figyelmezteti. Ügy idézi a múltat, hogy a jelenről s a jövőről beszél. Érzelmeket kavaró, gondolatokat kergető regény a Babij Jár; nem hétköznapi, nem szokványos olvasmány. Nem engedelmeskedik a méricskélő alkotásmódnak; parttalanul hömpölyög, magával sodor, pillanatnyi lélegzetet enged, de csak azért, hogy utána még inkább lenyűgözzön. Élmény végigolvasni, de hatása nem szűnik meg az utolsó sorok el- olvastán. Sőt, csak a könyv fedelét becsukva kezdődik igazán. A Világkönyvtár köteteként megjelent művet Baranyi Gyula fordította. (Magvető Könyvkiadó). (m. o.) t
