Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-09 / 159. szám

2 1968. JÚLIUS 9., KEDD San Salvador-i nyilatkozat Szombaton közös nyilatko­zat elfogadásával véget ért öt közép-amerikai ország — Sal­vador, Nicaragua, Honduras, Costa Rica és Guatemala — államfőinek értekezlete, amelynek második napján Johnson amerikai elnök is részt vett és beszédet mondott. Bejelentette, hogy az Egyesült Államok ösz- szesen 65 millió dollár ér­tékű hitellel kész hozzájár mini a térség gazdasági célkitűzéseinek előmozdí­tásához. Az értekezlet résztvevői ál­tal elfogadott „San Salvador-i nyilatkozat” leszögezi, hogy a gazdasági integrációra egész Latin-Amerikában szükség van és állást foglaltak egy la­tin-amerikai közös piac létre­hozása mellett. A résztvevők megegyeztek az öt országon keresztülhaladó tranzitszállít­mányok szabad átbocsátásá- nak elvében és törvényhozá­suk összehangolásában. Az öt ország elhatározta, hogy 30 százalékos importilletéket vet ki minden behozatali cikkre. Johnson amerikai elnök hétfőn Managuába, Nica­ragua fővárosába érkezett. Az amerikai elnök a nica- raguai, a Costa Rica-i, a hon- durasi és a guatemalai elnök társaságában hagyta el repü­lőgépen San Salvadort, hogy hazautazzék, de útközben az említett országok fővárosában mindenütt rövid időre megáll. GOMBA a Csendes-óceán felett öt évvel az atomcsend-szer- ződés és öt nappal az atomso- rompó-egyezmény megkötése után Franciaország a Csendes- óceánon nagyszabású nukleá- I ris kísérlet-sorozatba kezdett. Vasárnap éjjel hajtották végre az első robbantást. A kísérletsorozat befejezése egy hidrogénszerkezet felrob­bantása lesz, amely ugyan még nem hidrogénbomba, de demonstrálhatja Franciaor­szág képességét hidrogénbom­ba előállítására. A kísérletek ellen több­ször is tiltakozott Japán, tJj-Zéiand és Peru. Franciaorrszágban a nukleáris fegyverek ellen küz,dő mozga­lom élesen bírálja a kísérlet­sorozatot, amely „csupán presztízs célokat szolgál, nem segíti a nemzetközi helyzet enyhülését, s a nemzeti költ­ségvetést is súlyosan megter­heli". Az Eszak-Moi'va kerületi pártkonferencián szombaton titkos szavazással 192 küldöt­tet és 25 pótküldöttet válasz­tottak a CSKP rendkívüli kongresszusára. Kolderre, a CSXP Központi Bizottság elnökségi és titkársági tagjára a kerületi konferencia 240 delegátusa - szavazott, 337-en ellenezték, hogy Kol- der az Észak-Morva ke­rületet képviselje a rend­kívüli kongresszuson. Kői­déi• az egyetlen a küldöttje­Kjfjfjúhaianti Öt embert „ölt meg” egy nem mérges kígyó szombaton Indiában. Az ártalmatlan hüllő elbújt egy víkendre in­duló család kocsijában. Ami­kor a vezető észrevette, ré­mületében szakadékba haj­totta a kocsit. Mind az öten szörnyethaltak. | löltek listáján, aki a titkos ! szavazás során nem kapta meg a szavazatok többségét. A konferencia küldöttei rá­mutattak, hogy Kolder, mint a CSKP Központi Bizottsága gazdasági bizottságának elnö­ke, felelős a csehszlovák gaz­dasági helyzetért, felelős azért, hogy mint a CSKP re­habilitációs bizottságának el­nöke, 1963-ban nem fejezte be a becsületes komm u nistúk. re- habilitását. OSTRAVA Kőidért iessartisttkk NYUGAT-BERLIN Harmadszor... Harmadszor is öngyilkossá­got kísérelt meg Nyugat-Ber- linben Josef Bachmann, aki áprilisban merényletet köve­tett el Rudi Dutsohke nyugat­német diákvezér ellen. Bach- mann ezúttal reggelire le­nyelte az evőkanalat: azonnal röntgenvizsgálatra küldték, hogy megállapítsák, szükség van-e operációra. Bachmann június 10-én már megpróbálta felakasztani magát, július 5-én pedig fejjel rohant a falnak — de mindkét kísérlete ered­ménytelenül végződött. KuKti- a süllyedő város Kulti indiai bányaváros együk része vasárnap öt föld alatti robbanás nyomán süly- lyedná kezdett. Éjfélig a vá­ros egyik lakónegyedének több száz épülete körülbelül egy métert süllyedt, 500 há­zon megrepedtek a falak. A térséget kiürítették. A robba­nások oka ismeretlen, mivel a bányát, amely fölött a házak épültek, 1900-ban lezárták. NGARAUUAWAHIA Fekete nő Egy puskával felfegyver­zett, feketébe öltözött nő, aki — nyilván a hatás kedvéért — arcát is feketére festette, az új-zélandi Ngarauuawahia városában ismeretlen, okokból lövöldözni kezdett. A 30 év körüli kétgyermekes család­anya házát körülvette a rend­őrség. Nem ismeretes, mi tör­tént a nő férjével és két gyermekével, akik hírek sze­rint nem hagyták el az épü­letet. A ház körül szórványos lövöldözés hallatszik. Alko­nyaikor a rendőrség fényszó­rókat irányított az épületre, nehogy a valószínűleg., őrült asszony megszökjön. Bodrogi Sqr>dov: KOPASZ OROSZLÁNBAN 41. Gömöry kis szünetet tartott, majd folytatta az „előadását”: — Azután, kérem, az a má­sodik akció Berenden ... Tu­dom én, kérem, hogy a pro­fesszor, mármint az igazi, nem Berenden dolgozik, majd ép­pen őt helyezik le oda az isten háta mögé, abba a porfészek­be, ahol egy jóravaló vacsorát sem lehet kapni... És éppen Wocheck az, aki lemegy oda. Ilyen hibát vétettek önök, uraim. Már azon voltam, hogy bejelentem önöknek Schirm­baum újabb terveit, amikor befutott az a Jana, ez a bécsi ügynök, ez a másik kezdő, aki egyszerre két pisztolyt szegez az embernek, mint egy vad­nyugati cowboy, és figyelmez­teti, hogy ha nem engedelmes­kedik, azonnal lő. Én, kérem, orvos vagyok, sebész, van fo­galmuk önöknek, milyen ideg- feszültségben él egy sebészor­vos? Akinek a kezében a kés, életeket menthet, vagy olthat ki egyetlen mozdulattal? Én, kérem, a zene rabja vagyok, és akkor jön egy ilyen bécsi, arrogáns és megfontolatlan kis nő a két pisztolyával, hát per­sze, hogy megrettentem tőle és féltem jelentkezni. A kihallgatást vezető tiszt félretolta jegyzeteit. — Idehallgasson, Gömöry úr! A Wocheck-ügyet most te­gyük félre. Arról beszéljen, miképpen lett a Gemner nevű SS orvos alezredesből — Gö­möry nevű pesti sebész. — A mi korunk emberei hajlamosak arra, hogy minden SS-katonát már eleve gonosz­tevőnek és bűnözőnek képzel­jenek el. Én, kérem, soha sen­kinek fájdalmat nem okoz­tam. Az én lelkivilágom nem a háború, nem a front, nem a támadás, a visszavonulás, nem a frontkórház, hanem a gyógyítás, az életmentés. Ki tudná ma már bebizonyítani, hogy erőszakkal soroztak az SS-be, és hogy soha nem sze­rettem a „villámokat” a gallé­romon. Volt egy nagyon jó ba­rátom, aki a lelkét a karjaim közt lehelte ki és életének utolsó szavai azok voltak: „Élj tovább az irataimmal.” És amikor eljött a fegyverle­tétel, úgy éreztem, tartozom neki annyival... A kihallgatást vezető tiszt felállt. — A nyári hónapokat Ma­gyarországon uborkaszezonnak szokták nevezni. Ezekben a napokban szüretelik a földe­ken a sárgarépát, a petrezsely­met, a fehér répát, a zellert Zöldségből tehát ilyenkor — Gömöry úr — mint tudja, ki­elégítő az ellátottság. Ha té­len produkálná ezeket a dol­gokat, amikor a szervezet vi­taminhiányban szenved, még élvezném is. így azonban nem tudom megemészteni. Nem pa­zarolhatunk órákat a maga ha­zugságaira. Tíz perc szünetet kap és ezalatt felkészül a vá­lasszal néhány kérdésünkre. Az első: hogyan ölte meg dok­tor Gömöryt 1944-ben. A má­sodik: hol és kivel intézte el a Gömöry-család likvidálását. A harmadik: hogyan szerzett személyi igazolványt Schirm­baum számára. A kihallgatást vezető tiszt intézkedett és két fegyveres katona elvezette az orvost... ... A nyerges vontató né­hány lépésnyire az út szélén várakozó gépkocsitól végre megállt. A megbeszélés sze­rint ebben a pillanatban két alak sötét tömege vált el a sze­mélyautótól és bújt a nyerges vontató alá. Halk zúgás hal­latszott és megnyílt a kocsi padlózata. Az egyik férfi ma­gasba emelte a társát, majd ő maga is a kocsiba kapaszko­dott. Felhúzta a lábát és a padozat halk zümmögéssel a helyére csúszott. A vontató két utasa elhe­lyezkedett. Egyikük egy gyu­fadoboznál alig nagyobb ké­szüléket vett elő és a padlózat vaslemezére helyezte. Néhány kilométerrel távolabb négy te­repjáró katonai személygépko­csi rádióvevőjében ugyanab­ban a pillanatban együgyű, kis ciripelés hallatszott. A teherautó gépkocsivezető­je pedig felgyújtotta a lám­páit, ' indított és a kocsi moz­gásba lendült. Nem sokkal ké­sőbb egy fehér Mercedes előz­te a vontatót. A kocsi hátsó stopplámpái rövid idő alatt háromszor egymás után fel­izzottak. — Minden rendben — mondta a nyerges vontató ve­zetője a társának. Az embe­rek a helyükön vannak és há­rom óra múlva feltépjük a dohányt. Jó kedvük kerekedett. Fü- tyürésztek, énekeltek. Győrön ismét akadálytala­nul átjutottak és mind több nyugati rendszámú személy- kocsival találkoztak az úton. Az útjelző táblák már a ha­tár közelségére utaltak, ami­kor egyszerre négy katonai gépkocsi előzte meg a vonta­tót. — Ez nem tetszik nekem — mondta a gépkocsivezető —, erre nem szoktak katonák cirkálni. A műszerfal alá nyúlt és egy kis kallantyút elforgatott. Ez­zel egy időben a kocsi orrán, közvetlenül a fényszóró alatt két nyílás vált szabaddá. A gépkocsivezető most a kézifék mellett levő fogantyút ragad­ta meg és óvatosan előretol­ta. Ha a reflektorok nem ég­nek, bárki megláthatná, hogy a gépkocsivezető mozdulatára két fémnyúlvány keletkezett a fényszórók alatt. A fémnyúl­ványok ügyesen elrejtett és beépített géppuskacsövek vol­tak, amelyeket bizonyos szűk határok között mozgatni is lehetett. A két férfi gyakorlott mó­don, menet közben cserélt he­lyet. A kocsi egy darabig a kézigáz hatása alatt állt, és egyenletes, változatlan tempó­ban száguldott előre. A férfi, aki korábban a gépkocsivezető helyén ült, a szerelvényfal alá bukott, lecsatolta nadrág- szíját és a szíj végét egy szer­kezetbe illesztette. Ennek kö­vetkeztében kiderült, hogy a szíj tulajdonképpen két egy­másra dolgozott bőrrétegből áll. amelyek között apró mé­retű, de különlegesen haté­kony lövedékek sorakoztak. — Befűztem — mondta a férfi a társának. Idegesség vett erőt rajtuk és nem is annyira az úttestet, mint inkább az út mentén el­terülő bokros, fás, sötét tájat vizsgálták. Amikor meggyő­ződtek arról, hogy sem előt­tük, sem mögöttük járművek nem láthatóak, a gépkocsive­zető egy mozdulattal a kipu­fogó dobot lekapcsolta. Dübör­géssel telt meg a levegő, mert a zaj tompítás megszűnt és a motor teljes zaja szabadon és akadálytalanul bőgött elő a motorból. A gépkocsivezető röpke és könnyed érintéssel nyomást gyakorolt a duda billentyűjé­re. Az úton a kocsi előtt há­rom-négy vakító fénnyel röp­penő „darázs” tűnt fel és né­hány száz méter után bukott le a porba. — A próbatüzelés sikerült — közölte a társával. (Folytatjuk) Bénító zűrzavar Kína egyes vidékein bajban vannak az új hatalmi szervek, az úgynevezett torrádaimi bi­zottságok, s egyesek eppen a permanens forradalom Mao- téie elméletével harcolnak el­lenük. Ez tűnik ki a sanghaji „forradalmi bizottság’ * lapjá­nak, a Venhüi Bao-nak nem­rég megjelent vezércikkéből. A sanghaji lap elítélően idéz olyan véleményeket, amelyek szerint egy adott „forradalmi bizottság” megalakulása után elmélyülnek az ellentétek a bizottság és a tömegek között, s végül ez válik a „fő ellent­mondássá” a társadalomban. Ez az elmélet, a „fő ellentmon­dás átalakításának” elmélete helytelen — írja a lap, de hoz­záfűzi: „Egyes begyepesedett fejű embereket a teória való­sággal izgalomba hozott.” A „forradalmi bizottságok” Kína „nagy proletár kulturális forradalmának” termékei, az alkotmányos hatalmi szervek és a pártapparátus szétzúzása után bukkantak fel. a katona­ságot, a megmaradt régi ká­dereket és a „kulturális forra­dalomban” kitűnt szélsőséges csoportok képviselőit egybe­gyűjtve. A kínai sajtó cikkei­ből kitűnik, hogy számos he­lyen még mindig belső hatalmi harc folyik a megalakult bi­zottságok átalakításáért, vagy az alakulófélben lévő szervek mentíátumaiért a különböző frakciók és érdekcsoportok között. A Venhui Bao idézett cikke arra hívja fel a figyelmet, hogy a kínai társadalomban az alapvető ellentmondás nem az új szervek és a nén, hanem Mao Ce-tung ellenfelei és a tömegek között áll fenn. s megmarad a ,,fórra dalmi bi­zottságok” megalakulása után is. Hiszen — írja a lap — „a burzsuázia egyes képviselői befurakodtak a proletárdikta­túra szerveibe”. Ezek az ele­mek és „a kapitalista útra tért maroknyi pártszemélyiség” a támadások célpontjai, nem pe­dig a „forradalmi bizottságok” — íria a sanghaji lap, majd hozzáfűzi: ..Amikor az osztály- ellenség kihasználta munkánk egyes fogyatékosságait és hi­báit, a bírálat nevében bajt kever és a forradalmi bizott­ság megdöntésére szervezke­dik, akkor elszántan le kell lepleznünk, le kell sujtanunk rá”. Talán éppen a fiatal „forra­dalmi bizottságok” bizonytalan helyzete késztette a pekingi városi „forradalmi bizottságot” arra, hogy a fővárosi sajtóban ismét megjelentesse több mint egy évvel ezelőtt, 1967. május 17-én kiadott felhívását a vö­rösgárdistákhoz és „forradalmi lázadókhoz”. A pekingi városi vezetőség felszólította a „for­radalmi ifjúságot”, hogy külön engedély vagy utasítás nélkül ne utazzék vidékre „forradal­mi kapcsolatfelvételre”, azok pedig, akik engedély nélkül terjesztették a „kulturális for­radalmat” saját iskoláikon vagy üzemeiken kívül, hala­déktalanul térjenek vissza egy­ségeikhez. Az utasítás megismétlésére — a néhány nappal ezelőtt nyil­vánosságra hozott magyarázat szerint — azért volt szükség, mert a „forradalmi kalando­zás” az utóbbi időkben meg­ismétlődött. A területi közigaz­gatási szerveknek a gyárak, bányák, szervezetek, iskolák, népi kommunák dolgozóinak és tanulóinak maguknak kell tnegakadályozniok az engedély nélküli kirándulásokat. Sőt — hangzik a felhívásban — az adott vidéki termelőegységek és szervezetek akár vissza is utasíthatják a „forradalmi ta­pasztalatcserére” érkező fővá­rosiakat. A közlemény utal a „megváltozott helyzetre” és különösképpen arra a körül­ményre, hogy „a legtöbb he­lyen már megalakultak a for­radalmi bizottságok”. A közelmúltban a kínai sajtó nagy kampányt folytatott azért, hogy a „kulturális forra­dalom” vörösgárdistái, a kö­zépiskolások és egyetemi hall­gatók utazzanak tömegével vi­dékre, vegyenek részt a két­kezi munkában. „olvadjanak össze a tömegekkel” és sokan közülük végleg a kommuna­földeken találjanak boldogu­lást. Ennek a kampánynak nem volt köze a pekingi vö­rösgárdisták szervezetlen vi­déki „tapasztalatcseréihez”, ha­nem inkább azt a célt szol­gálta. hogy a városok megsza­baduljanak a már leszerelt, diploma, bizonvftvány nélkül maradt, forrófejű tömegektől. Pe mind a fővárosi vörös gár­disták megrendsrabálvozása, mind a „Menj vidékre”-moz- galom azt sejteti, hogy a kínai vezetőség „mérsékelt szárnya” k*ntat keres a bénító zűrzavar­ból. CSAK RÖVIDEN... AZ SZKP KÖZPONTI BI­ZOTTSÁGA és a szovjet kor­mány hétfőn megrendezte Moszkvában a hagyományos fogadást a felsőfokú katonai tanintézetek végzősei tiszte­letiére. A fogadáson beszédet tartott Leonyid Brezsnyev. KÉT MEXIKÓI ÚJSÁG­ÍRÓ érkezett Havannába, hogy meggyőződjön Che Guevara Kubában publikált bolíviai naplójának eredeti­ségéről. A JÖVŐBEN egyévi bör­tönre és ezer dollárig terjed­hető pénzbírságra büntethető az az amerikai, aki „szándé­kosan megbecsiteleníti” az USA zászlaját. HIVATALOS LÁTOGA­TÁSRA Szófiába érkezett Há- jek csehszlovák külügymi­niszter. Vigasz - a bika füle Súlyosan megsebesült va­sárnap Madridban Antonita Ninares női torreádor: a bika, mellyel küzdött, felöklelte a torreádomő lovát, s Antonitát kórházba szállították. A vigasz a betegágyon: elküldték a kórházba ellenfelének, a biká­nak egyik fülét. aránycsökkenés tovább tart, 2023 év múlva, már semmi sem fogja megmozdítani az iránytűk mágne­sét. A világ vége egyébként nem fog túl gyorsan bekövetkezni: öt­száz évvel a vég­zetes dátum előtt a föld mágneses tere már oly kö­zel fog járni a nullához, hogy nem lesz képes lekötni a napból felénk lövellő óriási energiáról- szecskákét. A mágneses erővo­nalaktól most még lekötött pro­tonok és elektro­nok sűrű eső for­májában hullanak majd a földre, s ez a legjobb eset­ben is furcsa mu­tációk megjelené­sét idézi elé. Világ vége - 3991-ben Nostradamustól a francia folyó­iratokba irkáló jósnókig minden­ki igyekezett megr jövendölni a vi­lág végét. A jö­vendölések ellené­re a föld ma is forog velünk együtt, de mcst a fizika váltotta fel a prófétákat a le­hető legkomo­lyabb jóslatával: a végítélet napját 3991-re várhatjuk. Abban az esz­tendőben a föld mágneses tere teljesen eltűnik, ez őrjítő éghajlati változásokat hoz magaval es a szervezetek olyan módosulását, ami lehetetlenné tesz minden életet a földön. A két fi­zikus, McDonald és Qunst, aki ezt a nyugtalanító megállapítást tet­te, tanulmányát arra alapozta, hogy a föld mág­neses tere 15 szá<- zalékkal csökkent az elmúlt három évszázad alatt. A két tudós egykori kísérleti adatok tanulmányozásá­val jutott erre a különös felfede­zésre. A legrégibb adat 1670-es vizs­gálódás eredmé­nyét rögzíti. Amennyiben az azóta bekövetke­zett 15 százalékos Kánikula-víkend (Folytatás az 1. oldalról.) lőtt. Még a beat-rajongásnál is nagyobb hatalom a hőség. Hetekkel ezelőtt még vere­kedtek a jegyekért, most örült, aki legalább fél áron túladott rajta. A villamos­megállónál 25 százalékos volt az „árleszállítás”, a Kissta­dion bejáratánál már 3 forint vagy egy korsó sör volt a leg­magasabb ár. De az együttestől nagyszerű zenét hallhattunk. A szokásos sikítás ezúttal el­maradt. Az elvonulás is csendben történt. Karácsonyi—V arga— Kőbányai 1

Next

/
Thumbnails
Contents