Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
IS r&a i HEGYES &űrlap Megyénkben forgatják a filmet ADJATOK MEG MAGATOKAT! Megszólal egy „vastorok”, száll a hang hegyen-völgyön át. ,.A tevehajcsárok menjenek el! Figyelem: az összes lándzsát, az összes fegyvert a megbeszélt módon tartjuk! Zászlókat magasba!” „Felvétel! Figyelem: Kamera indul!” Kardok villannak, mély, torokhangok kakofóniáját hozza a szél, vágtatnak a lovak ... Roham előtt érkeztünk. De néhány ló megmakacsolja magát, az ember elveszti az állat fölötti uralmát — a lovak meghátrálnak a fénytől. Aztán a nap is el-elbújik egy percre, pillanatra. A vastorok ismét megszólal: „Vissza a helyetekre! Újra csináljuk. Elég lassúak voltatok. Egy perccel rövidíteni kell a vágtát...” „Figyelem! Kamera indul! Csend! Menjen ki a képből!” — ez már nekünk szól. Azután: „Variópróta van!” A kép valódi, szívesen segítenénk a várvedőknek mi is, de a mai szöveg zavar. És az is, hogy mellettem a vár tövében vesztegel egy taxi, és miközben ostromolják ia várat, a taxióra ketyeg. A török hadrend már újra áll. A mikrofonba azt mondja valaki: „elvtársak, ott lenn a völgyben, takarodás, igazodás, újra kezdjük.” És az egykori török harcosok ruháiba bújt kiskatonák kardot rántanak, támadnak. „Jönnek, mint dübörgő istenítélet, világromboló tűz és vérvihar. 150 ezernyi emberarcú tigris, pusztító fenevad. Van tán kétszázezer is ... S velük szemben? Itt áll ez a kis vár, és alig hat régi hitvány ágyú...” (Gárdonyi) Irta: Az élet Üjraálmodta: Gárdonyi Géza. Filmre írta: Nemeskürti István. Rendezte: A történelem. Rekonstruálta: Várkonyi Zoltán rendező és Széchényi Ferenc operatőr. Helyszín: Eger 1552 — Pilisboros jenő: 1968. Szereplők: 1552-ben, Egerben, 2000 várvédő magyar és 150 ezer várostromló török, valamint lovak, tevék, bivalyok, ezerszám. Szereplők: 1968-ban Pilis- borosjenőn, a várban: Sinko- vits Imre, Kovács István, Vencel Vera, Agárdi Gábor, Koncz Gábor és még sokan, nagyon sokan mások. tes kép. A vár fokán sehol egy lélek. A felvonóhíd leeresztve, rajta a stáb. A Honvédelmi Minisztérium segíti a film készítését, szákértemével, tanáccsal, technikai felszereléssel, emberrel, mindennel. Jobbra a török sáA török táborban: Major Tamás, Szakács Miklós és tömérdeken, mások. A nagy jelenetnél ötezer török rohamozza majd a várat, és most Is: tevék, lovak, bivalyok számlálatlanul. DOBÖ KATICÁK Kocsink elhagyja Pilisboros- jenőt (amely az 1580—81-es évi török adólajstrom szerint, a hódoltság alatt is lakóterület volt), és néhány percnyi poros út után meglátjuk azt a csodálatos képet, amely a vándort fogadja itt, a Nagyke- vély hegy lábánál. Áll a vár, kísérteties hasonmása ,az egrinek, kőből építve ez is, csakhogy ez még most ép. A dombokon, a lankákon, messze, ameddig a szem ellát, török sátrak, a nap sugara fényesen villan a pasa büszke, aranyozott parancsnoki sátrán. A völgy tele ezerszínű török katonával, tevékkel, lovakkal, bivalyokkal. Ezer ágyú torka mered a várra. FélelmeSARKÖZIÉIv 1968. JÚLIUS r. VASARNAP tortábortól, benn az erdő sűrűjében van egy másik cam-, pmg is, konyhával, fürdővel, összkomforttal. Itt lakik a statisztéria. Jól felvitte az isten a dolgukat. Két sátoros összkomfortos lakásuk van a természet lágy ölén. A nappali a török, amelyben „dolgoznak”, és a háló a magyar, amelyben éjszaka pihennek. Nagy munka ez a film. Szellemi és fizikai energia, izzadás, nyögés, kínlódás, szenvedés. A nap tüzes nyilakat küld az emberre, állatra. Nem lehet bírni a lovakkal. Előre kellene menniük vágtában, lépésben, ügetésben, de félve, iszonyodva a fénytől, állandóan hátraíarolnak. Várkonyi Zoltán megfordítja fején a sildes fehér sapkáját, és nyugodtan megszólal: — Kérek egy vak lovat. A katonák addig leülhetnek, de ne vetkőzzenek le, azonnal folytatjuk... Ebben a forróságban, remegő idegességben, feszültségben megnyugtató ez a hang. És lenyűgöző ez a mindenre kiterjedő apróságokból felépített nagyvonalúság. De nincs időnk ezen gondolkodni. Két ember vezeti a vak lovat. Átnyergelik a díszes török „szerelést”. Szakács Miklós a ló hátára pattan, és az állat vaksi szemével AZ OPERATŐR nyugodtan elindul a fény, a felvevőgép elé. Ismét Várkonyi: — Szép, szomorú, okos, nyugodt ló. Ez kell nekünk. A török harcos megfeszíti Fent a magasban lökösök húznak, dübörögnek, hosszú kilométeres ezüstcsíkokat hagyva maguk után. Bemegyünk a várba. Bent, az udvaron, a magyar harcosok törökökkel keveredve isz- szák a feketekávét. Tele van emberrel a vár. Itt is nyüzsgés, káromkodás, veszekedés, A RENDEZŐ utasítás és por recseg a fogak alatt. Velünk szemben jönnek a történelmi figurák, úgy, ahogyan Gárdonyi Géza kedvesen visszaálmodta őket. Bálint pap karonfogva Sárközivel, a fegyverkovács cigánnyal. Az áruló Hegedűs hadnagy Dobóval. És a többiek: Bomemisz- sza Gergely, Cecei Éva, Ju- murdzsák, Mekcsey kapitány, ötven-száz neves színész és sok száé: „Dobó Katica”. Itt most mindenki a nagy eskühöz készülődik. Sőt már az utolsó pontját mondják: „ ... Aki a vár megadásáról beszél, kérdez, felel vagy bármiképpen is a vár megadását akarja, halálfia legyen!” Dobó: „... a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében!” BORNEMISSZA GERGELY íja húrját, magasba röppen és nagy ívet ír le a vessző. Remegve fúródik a felvonóhíd padlójába, egy arasznyira attól a fiatal fiútól, akinek arcizma sem rándul. — Vojna, vojna! — mondja Várkonyi, aztán komoly arccal: — Azért vigyázz, fiam! Aztán mindenkihez: — Kitűnő volt! Mindenki leülhet. Rá lehet gyújtani! A völgyben több száz férfitorokból száll a hála, az örömüvöltés törökül: — Allah ákbár! — és végignyújtóznak, elfekszenek a fü- vön, teljes a tunyaság a török táborban. Történelmünk egy dicső korszakáról készítenek itt több ezren neves és névtelen emberek egy szép, nagy élményt ígérő filmet. Munkájukat egy napig bámultuk, lestük, egy csepp a tengerből, melyben benne van a filmkészítés egész embereket követelő nehéz munkája. Azt mondják, szeptemberre elkészül a film, és decemberben már a közönség is láthatja. Ügy legyen. Reméljük, nagy siker lesz itthon is, külföldön is. Szöveg: Suha Kép: Gábor
