Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

1968. JULIUS 7., VASÁRNAP »ft GYE i KJCírissD « GYÖNYÖRŰ HÁBORÚ A HALÁL 50 ÓRÁJA AZ ÉLET KATONÁI § A MEGYEI BÍRÓSÁG EL- $ NÖKE. Most volt ötven éves. $ Behivatták a minisztériumba, 8 a miniszter megköszönte $ munkásságát. Megjelentek a 8 kis ünnepségen a miniszter- 8 helyettesek, ott volt a megyei ^ pártbizottság titkára is. Poha- ^ rázták, ajándékot kapott, ked- § vés, bensőséges volt minden. 8 Kissé meghatódott. És akkor ^eszébe jutott: | 1941-ben, amikor végzett, 8 bement a minisztériumba, § ahol „őíőméltósága”, a sze- 8 mélyzeti főosztályvezető ek- | képpen fogadta: $ „Látom, jól végeztél, fiam, 8 de tudod, nálunk először a 8 minisztériumi urak gyerekei 8 jönnek. Próbálj szerencsét a & polgári életben...” . $ De az a kor semmiben sem 8 volt következetes. Az értelmes 8 fiatalember a főurak buta ^ gyermekeit tanította, és ez a ^ kulcs számára is kinyitotta az § igazságszolgáltatás apparátu- 8sának ajtaját. ^ Tulajdonképpen családi ^ „vérbosszúból” lett ' bíró. ^ Édesapja kistisztviselőként 5 szorgoskodott a fehérvári já- 8 rásbíróságon. Az örökké sér- 8 tett, háttérbe szorított kis- ^ tisztviselő otthon — mert $ csak otthon mert — örökké ^morgott: „En mondom, nincs 8 igazság a földön!” A fiatal ^ fiú ekkor jegyezte el magát § az igazsággal. § $ JELESEN ÉRETT, cum ^ laude diplomázott, azután a 8 bírói vizsgát is kitűnően tette 8 le. Élete csendes, lagymatag § karriernek indult. Elszegődött 8 szellemi szükségmurakasinak, 8 Székesfehérvárott, a városhá- ^ zára. Amikor jogigyakomok ^ lett a bíróságon, nagyon | örült, nem bánta, hogy jöve- % dehne száz pengővel kevesebb § lett. De fűtötte a „bosszú”, ^elégtételt akart szolgáltatni az 8 édesapjának, önmagának és ^ az igazságnak. A család is ^ örült. Hiszen a fiú abban az 8 épületben let^. tekintélyes, 8 jogvégzett ember,'ánöfKSTs5pa § mellőzött kistisztviselő volt. s 8 Az öröm mintha egy kissé 8 korai lett volna. Dr. Zalka 8 belépett a polgári igazságszol- ^ gáltatás apparátusának tapo- ^ sómalmába, amelyben előkelő 8 származás és protekció nélkül 8 meglehetősen nehézkes volt 8 felfelé lépni a ranglétrán. ^ Katonaság! Amikor lesze- 8 relt teljesen új szokatlan vi- 8lág fogadja. Ismét Fehérvá- 8 rótt kezdi életét, 1945-ben be- 8 lép a pártba, 1947-ben Bu- 8 dapestre jön, áz ítélő Táb­lánál foglalja el tanácsjegyzői 8 állását. Leteszi a bírói vizs- 8 gát, Móron járásbíróskodik. És 8 itt, a móri járásban, a bányá­szok között tanulja meg a 8 szocializmus gyakorlatát. Rö­videsen beválasztják a párt- ^ vezetőségbe és 1950-ben már ^ a csúcsvezetőség elnökének 8 javasolják. ^ Ma is állítja, hogy a bányá- ^ szóktól sokat tanult, talán 8 mindent! Azok az egyszerű $ emberek sokat segítettek neki, $ a bírónak. Talán emberi igaz- $ ságérzete is itt fejlődött azzá, ^ amivé lett, az ember és a bíró 8 ötvözött igazságérzetévé, s 8 Bicskére helyezték és ott 8 a járási pártbizottságon min- ^ denki örült neki. Tudták az ^ elvtársak, hogy ritka falun 5 a szívében is baloldali értei- ^ miségi ember. ^ ELVÉGEZTE A VEZETÖ- 5 KÉPZŐT és akkor Monorra J került, 1951 elején a Monori 5 Járási Bíróság vezetője lett. ^ De az év júniusában már ä Pesten van ismét és megbíz- ; zák a megyei bíróság vezeté­kével. Dr. Zalka örül az új j megbízatásnak. becsülettel ! dolgozik, munkájával fizet a ; bizalomért. De évekig nem | nevezik ki. Ez nagyon fáj, de (senki sem tudja, mert nem ! mutatja. Csak később tudja : meg, hogy rágalmazó bejelen­> téseket küldtek ellene. És fel- ! sőbb vezetői egyszer sem kér- | dezték meg, egyszer sem : szembesítették a rágalmazók­ikai, pedig milyen egyszerű ; lett volna az egész. J ; Az élet tisztázta őt. És ak- | kor kinevezték a megyei bf­> róság elnökévé és 1954-ben be­Újabb amerikai szuperpro­dukció, újabb több millió dol­láros kísérlet, hogy a mozitól elhidegülő nézőt visszanyer­jék a filmvászonnak. Nem ab­lakon kidobott pénz: a nézőt valóban lenyűgözi a film lát­ványa. Gyönyör a szemnek és a fülnek. Technikai csodák, akusztikai bravúrok, operatő­ri mutatványok, kitűnő színé­szek biztosítják elsősorban A halál 50 órája című film sike­rét. A moziban mellettem ült egy fiatalember: most nézte negyedszer a filmet. Szélié­ben-hosszában mesélte: ilyen jó filmet még életében nem látott. Úgy jönnek ezek a fia­tal fiúk a moziba, mint annak idején má tódultunk, amikor egy-egy jó cowboyűlmet ve­títettek. Véletlenül találtam rá a hasonlatra, de végül is ez az igazság: egy kitűnő wes- ternt láttam. Csakhogy itt nem lovon, hanem harckocsi­kon száguldanak, nem colttal, hanem harckocsiágyúval és nehéz lövegekkel lőnek. Itt is győz a jó és elnyeri bünteté­sét a ross?. Megtalálhatók benne fiatalkori kalandfilm- élménycink patentjei, a film­gyári panoptikum sok helyről ismert figurái. Ezúttal a se­riffből amerikai ezredes, a rablóból fasiszta tiszt lett. A második világháború egy valóságos csatáját, az Arden- nesekben előrenyomuló német páncélos ék kezdeti győzel­DR. ZALKA KÁROLY választották a Pest megyei Pártbizottságba is. Dr. Zalka Károly életútja tehát nem a szabvány karrier. Nem afféle régi értelmiség ő, akinek „megbocsátottunk”. Az első időktől közénk állt és közöttünk is maradt. Több­ször is megtaposta az élet, szen­vedett. Az ilyen ember meg­értőbb. Ma felszabadultan el és dolgozik, bár visszavonult természetű. Imádja családját, feleségét, két fiát és posta­galambjait. Ha az ember gyakorló bíró és a megyei bíróság elnöke, feltételezhetően két ember munkáját végzi, a társadalmi életben játszott szerepéről nem is beszélve. Dupla munka. És mennyi a fele, amihez viszo­nyítjuk? Azonkívül mi az, hogy munka? Hiszen munka az is, méghozzá nehéz, embert szikkasztó munka, ha valaki hajnalban beáll a búzatáblába, és vágja a rendet késő alko­nyaiig. És a favágóé sem köny- nyű... De este leteszik a ka­szát, a baltát, vége a munká­nak. Fáradtak, és mégis jó ét­vággyal vacsoráinak és alusz- szák az igazak álmát. de egy bírósági tár­gyalás meddig tart? Reggel kilenckor kezdi a bíró a mun­káját, és még a legbonyolul­tabb ügyben is — akár, ha har­minc napig tart — a napi tár­gyalásnak este ötkor vége. De mit csinál, mi történik a bíró­val öt óra után? Azután, hogy hazamegy és megcsókolja a feleségét, a gyermekeit, meg­fürdik, megvacsorázik, újságot vagy könyvet vesz a kezébe. Természetesen akkor is „tár­gyal”. És ha rossz alvó, éjsza­ka is. Végigéli az egészet újra, tervezi a második napot, a harmadikat. Vitatkozik és ér­vel—qz ü gyásszal. -a- védővel, harcol a bűnözővel, önmagá­val, a bűnnel,— az igazságért. Dr. Zalka azt mondja, mun­kája nagyobb részét a bíróság vezetése köti le. „Csak” az ösz- szetett, nehéznek tűnő ügyek tárgyalását vezeti. Lehet, hogy máshol, más esetben már frá­zisnak tűnik a tény: ma a ve­zető legnehezebb, legfelelős- ségteljesebb, legkimerítőbb munkája a döntés. De itt a bíróságon a döntés maga a mindennapi munka. És itt nem a gabonatáblában „vágják a rendet”, hiszen emberek be­csületéről, szabadságáról, éle­téről, családok sorsáról dönt a bíró. Jó két éve rendkívüli ke­gyetlen gyilkosság történt Ve­resegyházon. Egy fülledt au­gusztusi éjszakán karóval fel­nyársaltak egy idős asszonyt a lakása udvarán. A megyei rendőrkapitányság bravúros nyomozást végzett, másnap el­fogták a tettest. A gyilkos Varró Károly ügyét első fokon a Pest me­gyei Bíróságon dr. Zalka tár­gyalta. Az ügy világos volt, egy mindenre elszánt, rendkí­vül brutális fiatalember le­ütött a pénzéért egy öregasz- szonyt, azután csalódott dühé­ben karóval felnyársalta áldo­zatát. A gyilkos nem tagadott. Mint általában a primitív em­berek, büszke volt, hogy egy­szer ő is szerepelhetett. A bi­tófa alá is elszántan állt, hadd lássák, ki is volt Varró Kar­csi. MÉGIS NEHÉZ VOLT az ítélet. Az elmeorvosi vélemé­nyek nem voltak egységesek, a- gyilkos alig múlt húszéves, szinte kölyök még. Másfelől kegyetlen, brutális alak, mo­rális halott, aki az ártatlan embereket, ha élve hagynák, továbbra is rettegésben tarta­ná. Egy alkalommal apját is úgy szedték ki kezei közül, fé­lig megfulladva. És most is, e szörnyű tett után, semmi megbánás, lelke, ha van lelke, meg sem moccan. Amikor „in­kognitóban” volt még a gyil­kosság másnapján a faluban, a hullaszállítóknak pénzért se­gített elszállítani a meggyil­kolt öreg testet. „Segítek földobni ezt a dö­göt!” — ezt mondta akkor és WSSSSTSSA/fS/WYSSSSJJ’SSSSSSSSSSfSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS BARÁTKOZÁS most is, a tárgyaláson is kö­zömbös arccal „meséli” el bor­zalmas tettét. És mégsem lehet dönteni. Kontrollvizsgálatot kértek, és ebben már egységesen meg­állapították az elmeszakértők: a gyilkos nem elmebeteg. Be­számítható, a felelősségre vo­nást nem kerülheti el. Az ítélet: kötél általi halál. A Legfelsőbb Bíróság kikér­te az Egészségügyi Tudomá­nyos Tanács szakvéleményét. Ezután az elsőfokú ítéletet jó­váhagyta. Az ítéletet végrehajtották. És nem sokkal később meg­érkezett dr. Zalka Károly cí­mére a levél: „Te ganyaj, kinyírtad Ka­reszt. Lakulsz érte a családal együt.” . Ez volt a ... hány századik is? Ki tudja! Az ellenforrada­lom után annyi fenyegető le­velet kapott, how már nem is számolta. De kapott máshonnét is levelet, amelyben közölték vele, hogy derék helytállá­sáért megkapta a Szabadság Érdemrendet. Később a Mun­ka Érdemrendet és az igazság­ügy kiváló dolgozója kitünte­tést is. A minisztériunt nemrég vizsgálta és értékelte munká­jukat. Nagy megye, speciális megye a mienk, körmönfon­tabbak a bűnözők, megdöb­bentőbbek a bűnök. Még a pol­gári perek is másképpen je­lentkeznek, és sokkal többszí- nűbbek, mint egyes szelidebb vidékeken. A BÍRÓ ÉLETE A DÖNTÉS, az ítélet. És néhány döntés emberéletet követel. De aki .dönt, aki ítélkezik, a bíró, az is ember.' És“ áz' emerélet amelyet az emberiség jobbik részének védelmében oltottak ki, az emberélet, amely nem volt az életre érdemes — visz- szajár. Kísért. De reggel, min­den reggel, tiszta lelkiismeret­tel ébred, mert tudja, érzi, hogy döntései, ítéletei mindig igazságosak voltak. Mégsem könnyű, talán nem is lehet menekülni az ilyen képtől: a halálraítélt többszö­rös gyilkos felesége és gyer­mekei a bíróság udvarán elé­be állnak, lábához borulnak, és zokogva ölelik át a megyei bíróság elnökének térdét. Kö­nyörögnek a férj, az apa éle­téért. A bíró is éppen a csalá­di fészek melegéből tart hiva­talába, szíve összeszorul, de hát nincs, nem lehet kegyelem olyan ember számára, aki több ember életét elvette, hiszen önmaga nem vigyázott a csa­ládjára és feleségére! És még jobban megkeményíti a' gon­dolat: vajon az áldozatok hoz­zátartozói hova boruljanak, kinek a térdét öleljék át? A bírót mindig kísérti a fé­lelem: ítéletei legyenek igaz­ságosak, mert ha egyszer té­ved ... Az ember önmagának képtelen megbocsátani. Mert itt a tévedés ... A bíró az emberiség, a tár­sadalom, a népköztársaság ne­vében hozza meg és hirdeti k: ítéletét, az igazságot. És a? emberiség nem tévedhet, neu szabad tévednie. Különöser nagy ügyekben nem. Az ítéleteknek állniuk kel! az idő maradandóságát. Érdekes, izgalommal teli, fe­lelősséggel terhes élet. Dr..Zal­ka azt mondja, nem vezetett naplót, az ő naplója az a több mázsányi papír, akták a tár­gyalásokról, melyek lassan már két évtizede fekszenek itt. a bíróság irattárában. Az éle­tet gyakran kellett a fonákjá­ról néznie, vizsgálnia. És bi­zony a gobelinkép sem ugyan­az hátulról, mint a színéről. De nem romlott el a „szeme”. HOSSZÉ TAVON mindig a tiszta, egyszerű emberi becsü­let győz. Suha Andor (Foto: Bar a) T egnap délelőtt lel kellett mennem az Első Magyar Utol­só Művek szervezési főosztályára, hogy ott Bluha kartárssal kö­zöljem: a szóban for­gó paraffint nem tud­juk szállítani. Fel is mentem, bekopogtat­tam Bluha ajtaján, s minek utána bemutat­koztam. így szóltam: — Azért jöttem, kedves Bluha ... Amikor ideértem, kinyílt az ajtó, s egy idősebb úr jött be ingujjban. Ügyet sem vetve rám, odahajolt Bluha kollégám fülé­hez és valamit pusmo­gott. Bluha elgondol­kozva hallgatta, bólo­gatott, majd leemelte a telefonkagylót, és négy jegyet rendelt a mozi matinéjára. Az ingujjas ezután eltá­vozott. Bluha úr pe­dig újra hozzám for­dult. Megszólaltam: — Szóval azért jöt­tem kedves... Éppen itt tartot­tam, amikor egy fia­Mindent el lehet intézni! talember jött be mel­lényben. Rám sem hederítve, félrehívta Bluha kartársat a másik sarokba, s ott heves kézmozdula­tok kíséretében va­lamit magyarázott neki. Bluha úr erre kivett a fiókjából egy ceruzát, meghegyezte, és átadta . a mellé­nyesnek, aki ezután elment. — Nos, parancsol­jon — mondta ekkor Bluha kartárs. — Egyszóval azért jöttem... Most nyílt az anó, és bejött rajta egy hölgy fehér vászon­köpenyben, két cuk­rászsüteménnyel. Bluha kartárs meg­ette a két süteményt, majd „Köszönjük, C sc pike!” felkiáltás­sal (miközben a hölgy eltávozott) hozzám fordult. — Kérem — mond­tam —, ezt a paraf­fint ... Most két fiatalem­ber lépett a szobába, házilcabát volt rajtuk és egy könyvet hoz­tak. Félrehívták Blu­ha kartársat, és fel­olvastak neki húsz oldalt, miközben mindhárman harsá­nyan kacagtak. Végül is a két fiatalember eltávozott, és Bluha kartárs odajött hoz­zám. — Szóval — mond­tam —, azt a paraf­fint ... Ekkor belépett egy idős bácsi házisapká­val a fején és pa­puccsal a lábán. Egy sakkfeladványt ho­zott magával, amit Bluha kartárs segít­ségével félóra alatt megfejtett, ff zenközben én ki­lo mentem az elő­szobába, ahol tizen­két ember üldögélt tetőtől talpig rende sen felöltözve. Bluha kartársra vártak, még nem tudták, hogy Bluha kartárshoz ut­cai ruhában hiába akarnak lejutni. Bementem a félre­eső helyre, alsónad­rágra vetkőztem, s újra benyitottam Bluha kartárshoz. Éppen egy utcai ru­hás alak akart be­szélni vele. Oda sem néztem, ellenben fel­ültem az íróasztalra. — Kérlek — mond­tam neki — a Paraf­fin Elosztó Vállalat nem tudja szállítani a paraffint. — Rendben — mondta ö, és elmesélt négy mulatságos anekdotát. Ezután megosztotta velem az uzsonnáját, és kéz­csókját küldte a fele­ségemnek. Mert aki pimasz, azt kirúgják. De aki nagyon pimasz, azt kebelbelinek nézik. Tabi László 1 ardennes-i csata idején gye- 8 rekek voltak, vagy még nem $ is éltek. Nem realitásokat, $ hanem mesét kívánnak. És azt $ kapnak. Látványos, helyen- 8 ként izgalmas mesét egy fa-^ si&zta tábornokról, a német ^ hadseregről, amelynek impo- ij! náló szervezettsége ámulatba ^ ejti a nézőt. (A cowboyfilmek- ^ ben is az elején mindig a rab- ^ lók az erősek.) Aztán az ame- ^ ritkái életforma jellegzetes fi- 8 guráit látja: a minden körül- $ menyek között kereskedő kis- 8 polgárt, a Playboy címlapjáról $ lelépett szépfiút, az okos 8 rendőrfelügyelőt, a szigorú, de ^ igazságos tábornokot, a buta ^ kémelhárítót. Ezek a háború ^ tüzében egytől egyig hőssé ko- ^ vácsolódma'k. Hős lesz a gyá- ^ va kispolgár, a dollárt haj- 8 szoló kiskufár és sorra azok 8 lesznek valamennyien. Az 8 amerikai oldalion, felsorakoz- $ tatott figurákból el sem esik ^ senki. Lezuhannak a repülő- ^ vei, de csak néhány sebet sze- 8 reznek, melyek még marco- ^ nábbá teszik őiket. 8 s Nem ákarck belemenni a 8 film képtelen naivitásainak ^ vizsgálatába, hiszen a mesét $ hallgató gyerek sem kérdi ^ meg, hogyan lehet egy sár- $ kánynak hét feje? Mi is csak ^ akkor kérdeztük meg, hogyan ^ lehetséges, hogy a cowboyok ^ pisztolyából sosem fogy ki aj golyó, amikor felnőttünk. 8 Mesének kell felfogni a fii- ^ met és akikor igazi monstre, $ ! kalandos mesét láttunk. És ^ < ebben a műfajban nem is a ^ : legrosszabbat. A háború leg- $ í feljebb a kalandfilmekben $ ! ilyen. Ezt azonban csak azok $ : tudják, akik látták az igazi $ i háborút. E film nézőinek zö- $ ! me nem látta. Kívánom, ne $ ! is jöjjenek rá soha a turpis- $ j ságra, amit az idősebb néző 5 j már az első méterek után ész- ^ > revesz... $ Ősz Ferenc $ : ............. $ ! /sss/ss/sss/yxsssssyysssssyysssyssssssssssj í I ^ PERZSA | ! KÖNYVRITKASÁGOK | 5 S i Perzsa nyelvű ritka köny- ^ i vek gyűjteményét adta át a $ ; Kirgiz Tudományos Akadé- ^ j miának egy kirgíziai faluban $ élő idős ember, ősének vég- 8 akarata szerint eddig a köz- 8 társaság déli részén, sziklák^ között levő rejtekhelyen őriz-1 te a könyveket. A gyűjtemény- ^ ben, amelytől a 76 esztendőst Nazarmat Dzsojlobajev falusi 8 tanító megvált, megtalálható | Mirhonda „A tisztaság kert-§ je” című, XV. századból szár- ^ mazó fóliánsa, egy középkori $ munka Közép-Ázsia történe- ^ téröl, több XVI. századbeli | kézirat és más értékes ritka- ^ ságok. 8 roeit, majd szétverésüket dol­gozza fel a film, természete­sen az amerikai filmipar szab­ványai szerint. Nem vitatom: ez az ipar pontosan tudja, hogy mi kell a nézőnek és azt meg is adja. A kor igényeinek megfele­lően kísérleteket tesz, hogy a látványos külsőségeken kívül, néha némi emberábrázolással is próbálkozzék. A film né­hány figurája valóban telita­lálat. Ezzel együtt három és fél órán át operettháború zaj­lik a vásznon: látványos vö­rös fénnyel égnek a házak, a film kedvéért felépített dísz- letvárast a néző szeme láttára lövik porrá, dőlnek a házak ... És a néző nem borzong. A há­ború borzalmaiból itt szipor­kázó látványosság lett. A né­ző szinte gyönyörköd ve nézi a színes páncéloscsatát, hiszen a film nem egy valóságos há­borúról szól. Az embert csak a művészet tudja olyan világ­ba ragadni, hogy azt higgye, a vásznon igaz dolgot lát. Itt nem emberek esnek el a harc­téren, hanem statiszták, nem emberi otthonok dőlnek rom­ba, hanem díszletfalak. Szóval nem ilyen a háború, dehát nem is ez a film célja. Kd keresi a lovagkorban, vagy a század elején játszódó ka­landfilmekben az akkori va­lóságot? Akiknek ez a film készült és akiknél a legna­gyobb sikert aratja, azok az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents