Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-05 / 156. szám

1968. JULIUS 5., PÉNTEK mai MEGYEI tfürlap 3 Fél évszázados a magyar légiposta A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a magyar légi­posta és a polgári légiforga­lom fél évszázados jubileuma alkalmából kiállítást rende­zett a Közlekedési Múzeum­ban. A jubileumi kiállítást csütörtökön Földvári László közlekedés- és postaügyi mi­niszterhelyettes ünnepélyesen nyitotta meg. 1918. július 4-én délelőtt a Mátyásföldi repülőtér­ről emelkedett a magasba egy Brandenburg típusú biplán, a 36 909. számú kétfedelű har­ci repülőgép, amely előzőleg az olasz harctéren felderítő szolgálatban állt. Ezzel meg­indult a rendszeres légiposta­járat Budapest és Bécs között. A repülőgép, két pilótájának ülése mögött, két zsákban ösz- szesen nyolcvan kilónyi súly­ban 1820 levelezőlapot és távi­ratot vitt Bécsbe. A gép az utat két óra és három perc alatt tette meg. Olaszország, Ausztria és az Egyesült Államok után nálunk indult meg először a rendszeres nemzetközi légipostái forgalom. A magyar posta jelenleg a világ bármelyik országába to­vábbít légi úton postai külde­ményeket, közvetlen összeköt­tetése 52 országgal van, s évi légipostái forgalma mintegy 85 tonnányit tesz ki. Diplomaosztás a MUOSZ-ban A nemzetközi újságíró okta­tási központ VI. tanfolyamá­nak ünnepi évzáróját csütör­tökön tartották a MUOSZ székházában. India, Ceylon, Szudán, Nigéria és Tanzánia 13 végzős hallgatója kapott diplomát. PÉCS Tető presszó Megnyílt Pécs legérdekesebb szórakozóhelye, a Pannónia Szálloda tetején kialakított „Tető presszó”. A teraszról, ahol 70 vendéget tudnak egy­szerre leültetni, északra t, a Mecsek gerincéig, déli irány­ban pedig a jugoszláv hegye­kig nyílik kilátás. Hódít a poliésztei* Uj gépek Húszni illiós beruhúzás Gazdasági sikerek jegyében telnek a Váci Finompamut- nyomó és Cérnázó Vállalat hónapjai. Különösen a poli­észter tartalmú, kevert fona­lak iránt növekszik az érdek­lődés. Mind több megrende­lést . kapnak. Gyártmányaik túlsúlyát már ez a fonalfajta teszi ki. Az össztermelésen belül elérte a 70 százalékot. A szövödékben végzett piac­kutatásokból nyert jelentések arra engednek következtetni, hogy még további emelkedés várható. A kedvező híreket Keiser Ferenc gyárigazgató megerősí­tette. Mint mondotta: — Eddigi megrendeltünkhöz újabbak csatlakoznak, poli­észter fonalunk újabb tért hó­dít. Emiatt nagyobb beruhá­zással korszerűsíteni keli gé­peinket. Különben csak kés­lekedve tehetnénk eleget vá­sárlóink kívánságának. A len­gyelektől alapanyag-tisztító berendezést vásároltunk, s azokat az elavult, régi gépeket cseréljük ki, amelyek már 1907 óta szolgálnak. Fonaltisztító Füléné huszo A jubileumi jutalmat már régen elköltötte, mosógépet vett rajta. Amikor a gép ka­varta habzó vízbe dobálja a ruhát, vissza-visszaréved. Hát tényleg 25 év? Nem öreg, de: öregebb- Nem remény­telenül fáradt, de: hamarabb fárad. Nem keserű, de: meg­törődött. 1943-ban lépett be a gyárba — a papa drága, éjjeli­őr volt itt, ő protezsálta, mert bizony az kellett, hogy mun­kát kapjon —- előfonónő lett s ma is az. Személyi lapján, a cégjelzés — Pamutfonóipari Vállalat Finompamutfonó és Cérnázógyára, Vác — alatt az áll: Füle Miháíyné előfonó. Huszonöt év, negyed évszá­zad! Most mondja azt, észre sem vette? Igaz lenne. Mint ahogy az is igaz, hogy a mun­ka, meg az élet ezernyi más dolga mély árkokat rakott a szeme alá, eresre formálta a kezét, dekányi húsfölösleget sem hagyott a testén. I. — Olyan ez, mint a mese. Mondja-mondja az ember, bó­logatnak rá, de hinni nem tud­ják. Protekció kellett, hogy valakit fölvegyenek? Nevet­nek ezek a csitrik, mintha azt mondanám, hogy híres film­színésznő voltam. Protekciói! Hiszen most kötéllel fognánk a jelentkezőket, csak lenné­nek! Újságban hirdetünk, táb­la a gyárkapun, minden ... Meg a túlórák. Aki mukkant, repült. Most? Kámnevetnek, s azt mondják, három műszak van... Gondolom, nem egé­szen értik a különbséget. Mint ahogy azt is nehéz nekik meg­magyarázni: odahaza, ha elfá­rad az ember, leül, megpihen, szöszmötöl, ha kifújta magát, akkor csinálja tovább. Itt nem lehet leülni: a gép mel­lett áll, jár az ember, hajol, kiegyenesedik, megint hajol, nyújtózik... Némelyik gye­reklány sír: megszökik innen, ő nem ezt hitte. Hát mit hit­tél? Amikor meg egyikük-má- sikuk rákerül a prémiumlistá­ra, madarat fogathatnánk ve­le. A pénznek örül? Biztos. De, azt hiszem, nemcsak an­nak. Talán valami mást is megérez, megsejt. — Több vagy nehezebb a munka? Nem. Új gépek van­nak, fizikailag egészen más ezeken dolgozni, mint a ré­gieken. Ne mosolyogjon: ide­gileg nyomja az embert. Aki nem ismeri ezt a munkát, nem hiszi, hogy mi köze az idegek­hez. Textilipar meg idegek? No. hiszen ... ! Rengeteg az abcug. amit le kell szedni, s bizony, ha az ember azt akar­ja, hogy meglegyen a pénze, akkor hajtania kell magát. Tíz forint a kapun kívül nem sok, itt, hogy meglegyen az a tíz forint, nem elég sóhajtozni II. Füléné — mondják a töb­biek — -nem tartozott soha a sóhajtozók közé. Igaz, nagy könnyebbség, hogy néhány percre lakik a gyártól, de... Édesanyjával, fiával él. Maga nevelte a fiút, szakmát adott a kezébe, tavaly szabadult, la­katos lett. Egy keresetből nem, soha nem jut bőségre. Most valamivel jobb a kereset, mint volt: havonta fölmegy 1700— 1800 forintra. Helye van min­den fillérnek; a múlt hónap­ban — mondja — húsz fillér híján ezernyolcszázat keres­tem ... Ahol így kell számon- tartani a pénzt, ott könnyen teremne a panasz, a zúgoló­dás, még az elégedetlenség is. Akadnak itt is — hol nincse­nek?! — ifjú titánok; tenni a minimálisát, kapni a maximu­mot. Nem megy — szemükbe mondja. Előmunkásnő, tehát olykor arra kényszerül, hogy másokat is regulázzon. Hara­gosa mégsincsen. Miért? Nem kioktat, hanem — példát mu­tat. i III. — Édesanyám, a gyerek, magam ... Felelősség? Nem, én ilyesmire nem gondoltam soha. így alakult az élet, hát akkor ehhez igazodik az em­ber. Kihez rimánkodjak? Mi­re megyek vele, ha sóhajtoz­va nyújtogatom a kezem? Más dolog az, hogy mi, a partink­ban nem veszekszünk, név­napra, születésnapra minden­kinek jut valami pici megle­petés, dehát más nem dolgoz­hat helyettem! Beszélgetünk erről néha, asszonyok. Hogy a gyerekek, a tanulók között van, aki nem röstellné elfo­gadni a másik munkáját. Ké- nyelmeskednek, egymást bök- dösik; csináld te, menj te... Jó, ne mondjuk, hogy a mun­ka kényszer. Dehát enni kell? Akkor dolgozni is kell. Na­gyon egyszerű egyszeregy! — Sokszor megmérgesedek, úgy magamban persze. Ami­kor úgy általában beszélnek az emberek. Például: az asz- szonyokat nem érdekli a po­litika. Hát mit csináljanak politika címén ezek a fonó­nők? Szónokoljanak, meg ira­tokat fogalmazzanak? Politi­zálnak az asszonyok, de — asszonymódra. Olvastuk az újságban, hogy árrendezés lesz január elsején. No, meglátjuk — mondtuk. Néztük a kira­katokat, az árakat, s elmond­hattuk, tényleg úgy lett, ahogy mondták, írták, nem nyúltak a zsebünkbe. Azután. Gyűlésen erről meg arról van szó, de úgy szőrmentén, nevek nélkül. Erre közbeszól valaki: kiről van szó? Ez nem politizálás? És; volt idő, hogy nagyon sok szép szó hangzott el a jó mun­káról, közben meg szökdöstek el az emberek a gyárból, ke­resni alig lehetett... Most kevesebb a szó, de megtörté­nik, hogy fizetésikor három­száz forinttal többet talál az asszony a borítókban... Mel­lette a papír, kedves ... elv- társnő, a minőségi munkája s így tovább. Hát ez nem politi­ka? Nem beszélni kell a jó munkáról. Oda - kell figyelni, azokra, akik jól ■ dolgoznak, s megbecsülni őket. Pénzzel, di­csérettel. Mert a politika soha nem szavakon múlik. Ténye­ken. IV. Füle Miháíyné huszonöt esztendeje napról napra belé­pett a gyárba. Reiggel, délután vagy este, attól függően, azon a héten melyik műszakban volt. Huszonöt esztendő alatt többször változott a gyár ne­ve, a vezetők is cserélődtek, új gépeit kerültek a régiek he­lyébe, a megszokott anyagok közül némelyiket, műszálak szorították ki, voltak nehéz hónapok és esztendők, jöttek könnyebbek, de ő rendületle­nül útnak indult, amikor a műszakkezdés ideje eljött. Nem dédelgetett rózsaszínű álmokat, de voltak és vannak vágyai. Másnak annyi egy mosógép, mint a semmi, neki — mégha csak a jubileumi jutalomból is tudta megvenni — nagy öröm volt, s emléke­zetes nap, amikor először mo­sott benne, a teknő helyett. Fölnevelt becsülettel egy fiút, szakmát adott a kezébe, s köz­ben rangot szerzett magának is a gyárban. Nem hivatalos titulust, hiszen — mondtam korábbiul — ma is előfonónő. Ám rangja más. ö A Füléné. Nem végzett ilyen meg olyan iskolákat, nem politizál felső­fokon, de sokszor ésszerűbben, igazabban politizált, mint azok... de hagyjuk. Dolgozik, mert tudja, hogy enni kell, öl­tözni, fűteni, s dolgozik, mert tudja, érzi, hogy ezek fölött is ad a munka valamit. Amit nem tudna megfogalmazni, de amire jó érzés gondolni, ami­kor hazafelé megy a gyárból. Hogy megtette, amit tennie kellett, s hogy jól csinálta. Nem találok jobb kifejezést: tartása van ennek az asszony­nak. Vékonyka, megtörődött, de mégis: szilárdság, tudatos­ság jellemzi. Honnét meríti mindehhez hitét, erejét? Füle Miháíyné elvtársnö éppen húsz esztendeje lépett be a pártba, hosszú esztendők óta tagja a gyár pártvezetőségé­nek. Sok mindenről le kellett mondani az életében, a hu­szonöt esztendő alatt; úgy hi­szem, egy szál magában nem is bírta volna... Mészáros Ottó berendezésünk alkatrészei is megérkeztek már Svájcból. Felszerelését rövidesen meg­kezdjük. A berendezés elekt­ronikus. A fonalvastagságot auto­matikusan méri s a hibás részt kivágja. A gépeket, az automatikát a feldolgozásra kerülő terméktől függően lehet szabályozni, s ez az okos masina meggátolja, hogy a szövetbe majd hibás fonal kerüljön. — A harmadik berendezé­sünk a hazai ipar remeke. A nyújtóművek feladata, hogy a fonalakat egyenletesen véko­nyítsa. — A korszerűsítés milyen összeget igényel? — Több mint húszmilliós beruházással számolunk. A gépek korszerűsítésével egy- időben azonban gondot fordí­tunk a munkakörülmények javítására is, porelszívó és pi helefúvó berendezést szerelünk be. Régóta hiányoltunk egy tágas, kényelmes öltözőépüle­tet. Most ennek létesítésére is sort kerítünk. A hozzá szük­séges kétmillió forint már ren­delkezésre áll. Csakhogy kel­lemetlen meglepetés ért. Nagy építővállalat számára csekély beruházásnak számít, kis vál­lalatnak pedig nincs kapaci­tása. így aztán senki sem vál­lalta. Végül is négyes kooper_'._,ó se­gítségével építjük majd fel. Akinek azonban csekély fogal­ma is van négy építőipari vál­lalat közös munkájának huza­vonáiról, az velünk együtt jól tudja, a tervezett átadási ha­táridőből semmi sem lesz. Hiába van pénzünk, az idén már nem készül el az öltöző- épület — fejezte be nyilatko­zatát Keiser igazgató. (sz) Legyen a tanács a gazda Dömsöd szélében, a soroksári Duna-ág és a védőgát között fek­szik egy kilencven holdas sziget. A szigeten évek óta szabadon ad- ták-vették, bérelték a telkeket, melyeken aztán új tulajdonosaik — illetve bérlőik — hol engedély- lyel, hol anélkül, építkeztek. így ment ez jó ideje már, amikor a községi tanács elhatározta, hogy elkészítteti a szigeti üdülőtelep rendezési tervét. Egy ilyen terv születését tár­gyalások sora előzi meg. Dömsöd esetében is jó párszor ültek ösz- sze az érdekeltek. Hogy történt, hogy nem, egy valaki hiányzott: a Közép Dunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság — KÖVIZIG — képviselője. Ebből aztán sok bonyodalom szár­mazott a későbbiekben . . . Miközben ugyanis a terv készült, a KÖVIZIG továbbra is adogatta bérbe a telkeket, s ez nemcsak a távlati rendezési tervet veszé­lyeztette, de számtalan birtok- háborítási vitát, veszekedést is eredményezett. A bérlők tetszés szerint, egymás hegyére-hátára építkeztek, egyaránt felrúgva az úgynevezett szolgalmi jogot és a KÖVIZIG-gel kötött haszonbérleti szerződést! Ez a szerződés ugyanis minden pontjában hangsúlyozza a bérleti viszony ideiglenességét, visszavon- hatóságát. Negyedik bekezdésében például félreérthetetlenül leszö­gezi, hogy a bérelt területen csakis ideiglenes jellegű épületet lehet emelni, s kizárólag hatósági enge­déllyel. Ezzel szemben mi történik? Ha az ember végigmegy a soroksári Duna mentén, két kezén megszá­molhatja az ideiglenes jellegű, va­lóban a hétvégi pihenés céljait szolgáló épületeket. Százával talál viszont télen-nyáron lakható, tető­teraszos, téglából vagy terméskő­ből épült villákat, emeletes háza­kat, garázzsal ellátott, kacsalábon- forgó palotákat! Mi ez, ha nem szerződésszegés?! De megszegik azt a bérlők más­képp is. Kerítéseket emelnek ott, ahol a bérbeadó nem engedélyez­te. Elkerítik a vízparti sávot, ho­lott a vízügyi törvények, s a KÖVIZIG árvíz- és partvédelmi, mederkotrási feladatai parancso- lóan előírják a partmenti szabad közlekedés biztosítását. Egyre töb­ben sértik meg a szolgalmi jogot is: bekerítik a vízparthoz vezető lejárókat, s ezzel lehetetlenné te­szik a víztől távolabb fekvő telkek megközelítését. Aki víkendezni akar, közlekedjék helikopterrel... Ennek az áldatlan állapotnak leginkább a községi tanácsok isz- szák meg a levét. A birtokháborí- tási viták, viszályok itt zajlanak. A — gyakran engedély nélkül — építkezők idejárnak követelőzni: villanyt, járdát, vízvezetéket, kö- vesutat sürgetnek. A tanács — ter­mészetesen — képtelen az ilyen igényeket kielégíteni. De miből is tenné, amikor még a telekbérleti díjak sem hozzá, hanem a KÖVIZIG-liez folynak be?! És itt elérkeztünk a probléma gyökeréhez. Miről van szó? A fe­lek a telkeket a KÖVIZIG-től bér­lik, de kommunális követeléseik­kel a tanácsokat ostromolják. Szol­gáljon mentségére, a KÖVIZIG már évek óta szorgalmazza, hogy a soroksári Duna-part menti és szi­get területeinek értékesítési jogát ruházzák át az érintett községi tanácsokra. Az igazgatóság vezetői azt tartanák méltányosnak, ha — a felső Dunakanyarhoz hasonlóan — az említett területek fölött az államigazgatási szerv rendelkezne, amelytől a kommunális fejlesztést követelik. De nem is profilja a telekbérbeadás a KÖVIZIG-nek. Ennél sokkal nagyobb, fontosabb feladatokat kell ellátnia; a telke­kért járó — nevetségesen csekély — bérleti díj pedig még az ezzel kapcsolatos műszaki-adminisztra­tív munkák költségét sem fedezi. Hol a megoldás? Valahol ott, mint a taksonyi ügyben. Taksony község tanácselnöke nemrégiben kérte, hogy szüntesse be a KÖVIZIG a Duna-parti telkek bér­beadását, mert ez keresztezi a község távlati rendezési terveit. Az igazgatóság vezetői a már megkö­tött bérleti szerződést visszavon­ták, a folyamatban levőket sztor­nírozták, s az egész területet át* adják a taksonyi községi tanács* nak. * Nem ismerjük e kérdéssel kap­csolatban az Országos Vízügyi Hi* vatal álláspontját. De szeretnénk remélni, hogy támogatni fogja a KÖVIZIG kezdeményezését . . . ny. mm Óriás szerkezetek A Hungarocamion Nemzetközi Autó- közlekedési Válla­lat nagyméretű kemence testeket és futógyűrűket szállított a Dunai Cement- és Mész­műbe. A speciális járműveken „uta- j zó” szerkezetek Dessauból (NDK) érkeztek Vácra. Egy szerelvény legnagyobb ma­gassága 4.84 mé­ter, legnagyobb szélessége 5,1 mé­ter. A fiatalokat éri a legtöbb üzemi baleset Egy szakszervezeti felmérés tanulságai A kereskedelem és a ven­déglátóipar „balesetes” üzem­nek számít. Itt a legtöbb az anyagmozgatás, az üvegtörés. | A síkos padlójú konyha, a me- j leg tűzhelyek és a zubogva fö­vő ételek fokozott óvatosságot kívánnak. A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszer­vezete rendszeresen ellenőrzi j ezeket a munkahelyeket. Tapasztalataikról Bodnár \ Miklós titkár elmondta, hogy j továbbra is az esés-csúszás, az anyag- mozgatás és a gépek nem megfelelő ismerete okozza a legtöbb bajt. Egyöntetű törekvés, hogy a nehéz testi munka könnyítésé­re gépeket állítsanak be. így valamivel csökkent ugyan a szállításban, rakQdástan be­következett sérülés, viszont jó­formán ugyanannyival lett több a gépek okozta baleset. Új veszélyre is felhívták a figyelmet: a termelőszövetke­zetek mind több kisegítő üze­met létesítenek, de még a mi­nimális egészségvédelmi, mun­kavédelmi követelményeket sem biztosítják. A Durnaha- raszti Hullámlemez Javító­üzemben uralkodó állapotok miatt a szakszervezet javasla­tot tett működési engedélyük megvonására. Elavultak a Százhalombattai Hőerőmű üzemélelmezési vállalat kony­hái, amelyek ideiglenes jel­leggel épültek, de ma már több ezer emberre főznek ben­nük. A balesetelhárílás érdeké­ben semmit nem tesznek. Az üzemélelmezési vállalat ál­láspontja szerint a hőerőmű- nak kellene beruháznia. A tor­zsalkodásnak a munkások isz- szák meg a levét. A felmérés egyik megdöb­bentő adata: éppen a legfia­talabb dolgozókat, a húsz éven aluliakat és a nőket éri a leg­több baleset. Ez az arány ál­landóan emelkedik. Érdekes, hogy a földművesszövetkezeti boltokban és vendéglőkben jobb a helyzet, s ez a kedve­zőbb munkafeltételeknek kö­szönhető. A vállalatok, de még a szakszervezeti bizottságok is mellékesnek tekintik a balesetvédelmet. | Vagy ha már a baj bekövetke- I zett, a felelősséget szeretnék áthárítani. Felülvizsgálta a szakszerve­zet a vállalatok most elkészí­tendő munkavédelmi szabály­zatait. Lényegbevágó hibákat is találtak. A törvényes elő­írásokat mechanikusan felso­rolják. de nem alakítják saját üzemeik lehetséges baleseti forrásaihoz. 'Mások nem fedték fel, melyik üzemrészükben mi­lyen baleseti lehetőségek van­nak, és mit tesznek kiküszöbö­lésükre. Általában formális a védőruhák, felszerelések, jut­tatások meghatározása. Hiba az is, hogy a vendéglőkben, üzletekben a korszerűsítést, nagyobbítást legtöbbször a szo­ciális helyiségek rovására old­ják meg. k. m.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents