Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-27 / 175. szám

1968. JULIUS 27., SZOMBAT rtM NEcrci tXírtap 3 Beszélgetés az SZMT titkárával Negyvennégy éra - Szabadnap, szabadságnap - Változatlan kereset A rövidített munkahét feltételei 28 holdas mesterséges tó A munkaidő csökkentésének megfelelő, alapos előkészítése nemcsak a gazdasági vezető­ket állítja szokatlanul nagy feladatok elé, hanem a szak- szervezeteket is. Az ezzel kap­csolatos tapasztalatokról és tennivalókról beszélgettünk Hegyvári Ferenc elvtárssal, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkárával. — Ebben az évben hány, Pest megyében működő vállalat tér át a rövidített í munkaidőre? — Összesen harmincnyolc: hat üzemben — kísérletképpen — már január elsejétől így dolgoznak, harminckettőben pedig július 1-től vagy később vezetik be az új munkaidőt. Ez az intézkedés összesen 32 ezer dolgozót érint, illetve — azokkal együtt, akik Pest me­gyében laknak, de a főváros­ban dolgoznak — több mint hatvanezret. — Milyen feltételei van­nak? — Egy mondatba sűrítve: sem a termelés, sem a dol­gozók keresete nem csökken­het! Nézzük először a terme­lés oldaláról. A kieső munka­idő vállalatonként átlag 8,3 százalékot tesz ki. Ezt a ki­esést minden vállalatnak sa­ját erejéből, belső tartalékai­ból kell pótolnia: a munkaidő jobb kihasználásával, a ter­melés jobb megszervezésével, műszaki fejlesztéssel, fokozott gépesítéssel, a technológiai fe­gyelem szigorúbb betartásával, az újítások gyorsabb elbírálá­sával, selejtcsökkentéssel, a munkafegyelem megszilárdí­tásával és — normakarban- tartással. Mindebből két dolog következik: először, hogy a gazdasági vezetőknek és a szakszervezeti bizottságoknak rendkívül nagy gonddal, kö­rültekintéssel kell elkészíte­niük az intézkedési tervet, másodszor, hogy a dolgozók­nak is vállalniuk kell a mun­kaidő csökkentéséből rájuk háruló feladatokat. — Mi elsősorban a szak- szervezeti bizottságok fel­adata? — Őrködni azon, hogy a ki­eső időt ne kizárólag vagy túl­nyomó részben munkaintenzi­tással igyekezzenek pótolni, hanem a felsorolt intézkedé­sekkel együtt arányosan; har­colni azért, nehogy a terme­lés szintjét a napi munkaidő meghosszabbításával próbál­ják tartani; végül, gondoskod­ni arról, hogy az intézkedési tervet mindenütt egyeztessék az illetékes állami szervekkel. Erre miért van szükség? — Egy példával tudnám megvilágítani. Egyik gödöllői Ax EIVRT Vákuumtechnikai Gépgyár (Bpest IV., Szilágyi u. 26.) FELVÉTELRE KERES esztergályos, marós, géplakatos. mechanikai műszerész, villanyszerelő, mintaasztalos, fényező, galvanizáló, öntvénytisztító, kőműves szakmunkásokat, illetve betanított munkásokat, továbbá segédmunkásokat, női betanított munkásokat, gyors- és gépírókat. Jelentkezés naponta 8—14 óráig. Közlekedés: 43. 84. 96 autóbusz. 12, 12/a villamos. üzemünk példájával, amely­nek intézkedési terve magán viseli az összes gyermekbeteg­ségek nyomait. Egyszer elkö­vették azt a hibát, iiogy ötna­pos munkahetet terveztek, ami elkerülhetetlenül maga után vonta a munkanapok meg­hosszabbítását. Ráadásul, mi­vel a tervet nem egyeztették semmilyen szervvel — a MÁV-val sem — megvalósulá­sa esetén az a furcsa helyzet állna elő, hogy más időpont­ban érne véget a Hatvan fe­lől bejáró dolgozók munka­napja és máskor a Budapest felől ingázóké — tudniillik csak így érnék el a munkások a vonatukat. Sőt, másképp alakulna a napi munkaidő a hét különböző napjain is, egy­szer nyolc és fél óra lenne, máskor 9 óra 45 perc, mert csak így jönne ki a heti 44 óra. Azt hiszem, nem kell bő­vebben magyaráznom, hogy a szakszervezetek, amelyek már évtizedekkel ezelőtt kiharcol­ták a napi nyolcórás munka­időt, ilyen megoldásokba nem mehetnek bele. Különben is, nekünk az a véleményünk, hogy a menetrendet kell az élethez, a dolgozók igényeihez igazítani és nem fordítva! — Ha már az érdekek egyeztetésénél tartunk, hadd mondjam el, mi mindenre kell tekintettel lenniük a ve­zetőknek. Jobban meg kell szervezni az üzemi étkezte­tést, hogy minimálisra csök­kenjék a várakozási idő. A legnagyobb gonddal kell vég­rehajtaniuk a dolgozók új bér­besorolását, nehogy bárkinek is csökkenjen a bére. Arról van szó ugyanis, hogy aki —. mondjuk nyolc forintos óra­bérrel — eddig 48 órai mun­káért kapott 384 forintot, an­nak most ugyanennyit kell kapnia 44 órai munkáért is! De ügyelniük kell a vezetők­nek arra is, nehogy csökken­jen a termelés. Ez pedig el­kerülhetetlenné teszi — a szükséges műszaki fejlesztés és egyéb intézkedések mellett — a normák karbantartását is. Ennek megértetése a dolgo­zókkal, a pártszervezetek mel­lett, a szakszervezeti bizottsá­gok egyik legfontosabb felada­ta! Visszatérve az egyeztetés­re: még olyan, látszólag ide nem tartozó problémákra is gondolni kell, mint a közhi­vatalok. tanácsok, hatóságok félfogadási rendje. Ezt is úgy kell szabályozni, hogy a csök­kentett ' munkaidőben dolgo­zók szabad szombatjukon in­tézhessék ügyes-bajos dolgai­kat, s ne kelljen ezek miatt elkérezkedniük, fizetetlen sza­badságot igénybe venniük. Hárul feladat a művelődési intézmények, a vendéglátóipar és a szórakozóhelyek vezetői­re is: az ő segítségükre is szükség van ahhoz, hogy a dolgozók megnövekedett sza­bad idejüket kellemesen, hasz­nosan tölthessék el, hét végi pihenésük szervezettebb, kul­turáltabb legyen. — Milyen tapasztalatokat szereztek azokban az üze­mekben, ahol már január elseje óta rövidített mun­kaidőben dolgoznak? — Mindenekelőtt azt, hogy a csökkentés legjobban bevált módszerének a kéthetenkénti szabad szombatokat tekinthet­jük. Ennek a megoldásnak ket­tős előnye van: nem kell sem a munkarenden, sem a napi munkaidőn változtatni. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy ezekben az üzemekben telje­sítették. sőt, túlteljesítették az I első félévi tervet; hogy a dolgo- I zók bére nem csökkent, sőt. helyenként emelkedett; hogy a túlóráit száma lényegesen visszaesett, vagy — mint a Dunakeszi Járműjavító Válla­latnál — gyakorlatilag meg­szűnt. (Hadd jegyezzem meg. hogy est el is várjuk, mert ahol csökkentett munkaidőben dolgoznak, ott nincs erkölcsi | alap a túlóráztatáshoz!) Ta­pasztaltuk továbbá, hogy csök­kent a tört munkanapok szá­ma — amikor is a dolgozók valamilyen hivatalos ügy miatt néhány órára elkérez- kednek — és a kiesett munka­napoké, elsősorban a 3 napos táppénzes állományé. Általá­ban, mind a hat üzemben ja­vult a munkaidő kihasználása, és csökkent a balesetek szá­ma, mert a dolgozók a kéthe­tenkénti negyvennyolc órás víkend után kipihentebben mennek dolgozni, jobban tud­nak munkájukra koncentrál­ni. — Utolsó kérdésünk: be­számítanak-e a szabad szombatok az évi rendes, fizetett szabadságba? — Vártam ezt a kérdést, s örülök, hogy a sajtó nyilvá­nosságának segítségével tisz­tázhatjuk. A 6/1967. (X. 8.) Mü. M. rendelet 14. paragra­fusa kimondja, hogy a szabad­nap is munkanapnak számít. Magyarán: a szabad szomba­tok nem növelhetik meg az évi szabadságot. Ennek is két oka van, egy anyagi és egy erkölcsi; az anyagi oka az, hogy a népgazdaság teherbí­rása még nem engedi meg, hogy a szabadságok időtarta­ma a jelenlegihez képest ilyen ugrásszerűen megnöve­kedjék. Vegyünk például egy olyan dolgozót, akinek jelen­leg évente 24 nap szabadság jár. Ebbe a szabadságidőbe két szabad szombat esik bele. Igaz, hogy — elméletben -1- ezzel a két nappal megrövi­dül a szabadsága, de cserébe még így is 24 szabad szomba­tot nyer évente! Az erkölcsi' oka pedig, amiért a szabad szombat nem növelheti a sza­badságot, az, hogy igazságta­lan előnyt jelentene azokkal szemben, akik még nem dol­goznak rövidített munkaidő- | ben — márpedig, ők vannak i többségben! Nyíri Éva A vácrátóti és az őrszent- miklósi tsz-egyesülés víztá­rolót építtet. A munka befe­jezéséhez közeledik: elké­szült a völgyzáró és a hul­lámtörő. A leeresztő és az ár­apasztó építése még tart. A víztárolót öntözésre használ­ják, a tározható vízmennyi­ség 611 ezer köbméter; 28 hold kerül víz alá. Az ön­tözhető terület 489 hold. A tsz öt és fél milliós ál­lami hitellel fedezi a költ­ségeket. A 319 méter hosszú gátat a Középdunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság munkásai építették. Jelenleg is ők — a Sá.gvári Endre szocialista brigád dolgozik ott 12 em­berrel. A víztárolót a ter­vek szerint határidő előtt két hónappal, augusztus hú­szadikán adják át rendelteté­sének. — bte — BEAT-VERSENY Ide még beton jön .... (Breuer Tamás felvételei) Hangolnak, próbálnak már a zenekarok. Készülnek a vasár­napi bemutatóra. Akkor ala­kul ki a rangsor a gödöllői járás beat-együttesei között. Kilencen neveztek be a vizs­gára, amii nem lesz könnyű próbatétel: szigorú szakzsüri pontoz. Sokoldalúságukról is tanúbizonyságot kell tenniük, a közönség és a bíráló bizott­ság nem elégszik meg a sza­badon választott és improvi­zált számokkal; olyat is ját­szat velük, ami alapos zenei felkészültséget követéi., így ki­fejezetten lassú számokat és már ismert, „profi” zenekarok által előadott magyar vagy külföldi szerzeményeket. A járási tánczenekarok fesz­tiválja vasárnap délután kez­dődik, és öreg este lesz, mire I véget ér. De azt a több száz 1 fiatalt, áld ezen a napon a vácszen tlás zlói művelődési ház vendége lesz, akik kíváncsiak az eredményességi vizsgára és drukkolni jöttek, ez nem .za­varja. Annál kevésbé, mert héttől azt is ki próbálhatják, hogyan lehet táncolni a leg­jobbnak bizonyult zenekar já­tékára. Ezentúl minden év­ben sor kerül erre a beat- vetélkedőre a gödöllői járás­ban. — V — A KÍVÁNCSISÁG a kinti hőség falként áll az ajtóban, egy- /i szerre mintha verembe léptem volna. A szem soká szokik a félhomályhoz a tűző nap után. A kicsi öreg sürgölődik, topog, alig várja, hogy megmutathassa büszkeségeit. Két fehér falú terem, a kis gondnoki szoba; az isaszegi falumúzeum. Nemrég nyílt meg. nem sokan ismerik. Isaszeget sem, legfeljebb az emlélcezetes 48-as csatáról, a Jókai-könyvböl. Egyebet nemigen tudnak róla. Bezzeg az öreg. Pirospozsgás arca, fehér haja és apró, egészséges fogai, ahogy a nevetéstől kilátsza­nak, mind arról a belső örömről árulkodnak, amit a mesélés jelent. Nem hiányzik a nagy szakáll, Szathmáry Zoltán így is a minden­tudó nagyapó megtestesítője. Húz, von min­den mozdulata, ahogy a szűk helyen, egyik tablótól a másikig megyünk. A felfedezés, a rajongás kapkodásával. Mert mi minden van itt!? S közben ömlik szájából a szó. ízes, szép szavak, szép, kerek mondatok. Gyerekké va­rázsoltál — gondolom — ahogy mozdulatait követem. f gy érezhették magukat az ifjú polihissto- 1 rok. Platón lugasában, a kódex fölé hajló fiatal szerzetesek, a reneszánsz udvarban a tudós mesterek által oktatott királyi és fő­úri ifjak. A történelem maga elevenedik meg, nem is szellem, kézzelfogható valóság. S a kis öregember nagy tudásával csak tölti, tölti a tudományt a butácska nebuló fe­jébe. Türelemmel, szeretettel. Ügy beszél a rég porladókról, mint a barátairól, akikkel együtt poharazott. A földesúri pompából vé­res csaták közepébe, onnan a hálaadó isten- tisztelet méltóságteljes szertartásához vezet. Végülis valami dac fejlődik ki bennem, így van ez már; a türelem türelmetlenséget szül. — De hát honnan, honnan tud... mindent? — szakad ki belőlem. Elnézően mosolyog. Es újra mesélni kezd. De ez mindennél furcsább! A félhomály hűvösében már látom a kisfiút; de hisz az nem lehet, hogy az én falumú­zeum-gondnokom, a nagyapám, volt egyszer gyerek is! ysödöllőn laktak. Apja mészáros volt, any- vjr ját korán elvitte a betegség. De apja is hamarosan utánament. Ö a vágóhídra került dolgozni, kitanulta a mesterséget. Nővére férjhez ment, ő meg üzletet akart nyitni. Csak Isaszegen volt erre lehetőség. Dehogy bánta! — „a sors akarta így”. Egyszer mondja az iskolapajtásom, a La­jos, menjünk át fürdeni hozzájuk. Volt ott egy kacsaúsztató, vagy mi, Isaszeg határában, oda jártak fürdeni a gödöllőiek is. Hát jó! Kászálódtunk már kifelé a vízből, cudarul elfáradtunk, de az a Lajos csak nem nyug­hatolt! En jobban úsztam, fel akart vágni valamivel. — Oda nézz, látod azt a dombot! Azon azt a házat? Tudod-e, miről nevezetes az? Nem? Ilyen buta vagy? Hát ott járt a Sándor úrfi! Mondja nekem. — Ki az a Sán­dor úrfi — ütődtem meg, miért mondja ezt ilyen nagy hangon? — Hát a Petőfi Sándor! Az én apám• vendége volt! — Akkor kezdett furkálni bennem a kíván­csiság. Aztán sokáig kezembe sem került semmi könyv. Hanem mikor ide kerültem! Sokan jártak hozzám az üzletbe és tudja, hogy van az faluhelyen, nemcsak vásárolni, traccsolni is. Szó esétt ott mindenről, hanem a régi kíváncsiság nem hagyott nyugton! Ügy intéztem, hogy mindig meséljen valaki, az öregek! Arról, hogy is volt a régi időkben, így aztán sok mindent megtudtam. Persze olvasgattam is mindent, ami ehhez vágott: 45 után Pestre mentem dolgozni a mészáros­szakmába, da itt laktam, alig vártam estén­ként, hogy hazaérjek. Végignéztem, bejártam mindent. En magam is találtam cserepeket, régi köveket, táblákat. Most már nyugdíjas vagyok, ráérek. Rámbízták ezt itt — mutat körbe. — Soha nem gondolt arra, hogy felcserélje a mészárosságot valamivel, ami jobban illik az érdeklődéséhez? — Nem. Most itt vagyok! Hatvanhét éves: 1930-ban kezdték a gyűj­tést az ő vezetésével. Akkor határozták el, hogy múzeumot nyitnak. Ma is hoznak be napról napra régi csontokat, mammuifogat, kőleletet, ki mit talál a kapa nyomán. a mit elmondott, olvashattam volna a. ka- Y\ talógusból is. Szűkebbre fogva, szegé­nyebben, mert az írott betű mindig szegé­nyebb a szónál. Azt is ő mondta tollba, de a borító belsején csak Tihanyi Lászlónak, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem könyvtá­rosának nevét találom! — Hogy jöhettem volna én oda! Nyugdíjas mészáros vagyok. Varga Vera CSATTANÓ A napokban örszentmik lóson jártam. A földúton bandukolva hirtelen hatal­mas csattanásokat hallok. Mi lehet ez? A talány ha­marosan megoldódott. Az utcában néhány tiz év kö­rüli gyerek csattogtatta ka­rikás ostorát. Nekem na­gyon megtetszett a játék. — Fiúk, hadd próbáljam meg én is ... — Tessék! — nyújtja fe­lém készségesen egyikük az ostort. Az előbb látott módszer szerint megpróbálom és hir­telen visszarántom. A por hatalmas, de hang nincs. Nekirugaszkodom mégegy- szer. Most csípősen a lá­bamra tekeredik. Nem nyugszom, de csak nem si­kerül. — Pedig olyan egyszerű — csóválják a fejüket —, tessék csak megnézni. Lendítenek, visszaránt­ják és durran, mint egy ágyúgolyó. Ügy érzem, most már nekem is megy. De nem■ megy. A fiúk kihoznak egy másik karikást és a leg­kisebb közülük, aki testvé­rek szerint sem több négy évesnél, a kezébe veszi, ne­kirugaszkodik és durr! Még a vezér is azt mondja a fejével, hogy ez igen! Bic­cent a fejével felém. — Ezt csinálja utána! Ha ez a kisgyerek ekkorát pat­tint. magának az egész gye­rekjáték! Egye csuda, ' megpróbá­lom. Néhány forgás, rántás — és csattan! Mégegyszer. Ez is megy. De szégyen­lős az ostor: halkan szól. Tanulékonyságomat azért mindenki elismeri — kivé­ve a kisfiút, aki egyáltalán nem udvarias, viszont őszinte: — Azért a bácsinak még sokat kell tanulni. hogy engem utolérjen ...! Sunyó I 1 1 Már az átjáró híd is felépült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents