Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-27 / 175. szám

( 4 1968. JÜLIUS 27., SZOMBAT Reklámgörlök bevetésen ÜRES ATÁBOR Öt év alatt egymillió — Pengtek a gitárok Az emberi haladás munkása Hétfőn délelőtt 10 mini-papír ruhás reklámgörl és négy artistafiú — gólyalábakon — hirdeti a kedvezményes vásár­lás kezdetét. — Űj propagandafogáshoz folyamodtunk — mondta kér­désünkre Fónagy Félix, a RÖLTEX igazgatója. — A csinos fiatal hölgyek és a „hosszú” fiúk bejárják Budapest utcáit és felhívják a figyelmet a kedvező vásárlási lehetőségekre. Ügy gondoltuk, az új mechanizmusban jobb és látványosabb propagandára van szükségünk és ezért „vetettük” be mozgó manökenjeinket. (Foto: Szilvásy) HIRDETÉSEK z asztalon ká­véscsészék, körülötte embe­rek. Vita. — Ebből, uram, -nem lesz vétel! — mondja hangosan az asztal jobb je­lén ülő kopaszodó férfi. — Ingyért nem adom ezt a gyönyörű magne­tofont! Négy sá­vos, három sebes- séges GRUNDIG! Szemben vele viseltes öltözékű öregember. Nem látszik vevőnek. Ősz haja oldalt fésülve simul homlokára, szem­üvege mögött ri­adt tekintet. — Márpedig én négyezerért lát­tam ugyanilyet. Ennél többet nem tudok rászánni. A kopaszodó férfi nagyot hör- pint kávéjából, s lezárja a magnót. Az öregember bú- csúzkodik. Csat­tan a mögötte be­csukódó ajtó zár­ja. Az utcán a szo­kásos vasárnapi csúcsforgalom. Sűrű emberfo­lyam. Az öregem­ber lassan, meg­fontoltan lépked. Zsebéből pogácsát vesz elő, s elme- rülten morzsol- gatni kezdi. Hazaér. Felhúz­za a redőnyöket, a poros szobát át­futja a fürge fény. Vetetten ágy, szét­dobált ruhadara­bok, az asztalon félbehagyott reg­geli — rendetlen­ség. A földről fel­veszi a szétnyílt újságot, belesüp­ped a sarokban álló fotelbe. Csend van, csak az utcá­ról furakszik be a járművek zaja. Éhes. Kimegy a konyhába, meg­süt két tojást. Le­ül az asztalhoz — a villát mélyen a tojásba nyomja. Kevergeti, hogy gyorsabban kész legyen. Eszik. Nincs túl jó étvágya, de le­gyűri a falatokat. Mást enne. Pacalt. Régen azt nagyon szerette. Négy éve. Azóta nem kóstol­ta, most már csak ritkán vágyik rá. Például ilyenkor — vasárnap dél­utánonként. Az újság most ott fekszik az asz­talon, a tányér mellett. Az öreg­ember időnként belenéz, lapoz — böngészi a hirde­téseket. Aztán el­mossa a tányért és bemegy a szo­bába. A falakon ké­pek. Elsárgultak, porosak. Rajta el­mosódott alakok: a felesége és a fia. Az ágy fölött — messze tőlük — ő is, katonaruhá­ban. Meleg van, de az öreg nem ve­szi le szürkecsí­kos zakóját. Ki­nyitja az ablakot, kicsit kinéz, majd újra belemélyed az újságba. Kis, agyonhe*gyezett, sárga ceruzával olykor firkál va­lamit a lapokra. Aztán feláll, min­dent bezár, meg­töri! szemüvegét, megigazítja nyak­kendőjét és útnak indul. Nem megy messzire. A szom­széd utcán befor­dul és eltűnik egy kapualjban. Zse­béből kilóg az új­ság elrongyolódott ■vége. M egnézi a be­keretezett hirdetést, ellenőr­zi a számot. Csen­get. Tétovázva nyílik az ajtó. — Itt hirdettek húszezer forintért mahagóni szoba­bútort? — kérde­zi, és zsebében megzörrennek az alumínium forin­tosok. B. Tamás Ervin Koleszár Gyula, a Debrece­ni Szemklinika adjuktusa a világon egyedül' 116 műszert szerkesztett, amely ibolyántúli sugarak segít­ségével két-három hét alatt gyógyítja a tracho­mát és más vírusos szem- betegségeket. Az ibolyántúli sugarakat ed­dig azért nem használhatták fel a szembetegségek gyógyí­tására. mert hegesedást okoz­nak, s gyakran kötőhártya­gyulladást is előidéznek. Ezért más hullámhosszú sugarakat alkalmaznak az orvosok, ami viszont a gyógyítás idejét lé­nyegesen meghosszabbítja. Az újításnak éppen az a lényege, hogy a Tracho- lux nevű műszer az ibo­lyántúli sugarak egy ré­szét kiszűri és ezzel megszünteti a gyógyí­tó sugár kellemetlen mellék­hatásait. A tábortűz lángjai magasra csaptak. Pattogott a szikra, dobogtak a lábak. Kitett ma­gáért a Rangers-zenekar, a pesti beat-együttes; őket hív­ták meg a búcsúzásra. Peng­tek a gitárok, táncoltak a fiatalok. Két hétig dolgoz­tak, pihentek, szórakoztak együtt. S most bezárt a tá­bor. Végérvényesen; erre a nyárra, ötödik éve sátoroz­tak itt két turnusban a ma­gyar, szovjet, lengyel, finn és lett fiúk, lányok, ötödik éve építik a táborozok az Ag­rártudományi Egyetem új és új létesítményeit. A munka értéke forintban kifejezve jóval meghaladja az egy­milliót. Nemcsak rájuk emlékeznek a gödöllőiek, ők is emlékezni fognak Gödöllőre, a táborra. A két hét változatos kulturá­lis programjaira; a Ki mit tuid-ban is szerepelt szegedi lányok vokálműsorára, az egy héttel ezelőtt — a fél­időben ! — megtartott ismer­kedési estre, mikor a „kül­földiek” adtak ízelítőt né­pük szokásaiból, táncaiból, a vetkezetei az elsők között lé­tesítettek ipari segédüzeme­ket, ame.. k egy-két kivétel­től eltekintve beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Elősegítették a tsz-ek gaz­dasági megerősödését. Éppen ezért kubikus földmunkát végző segédüzemág létesíté­sére kért engedélyt a járási tanácstól a hernádi Március 15 Tsz, miután most egye­sült a község termelőszövet­kezeti csoportjával és ez fel­tétlenül szükségessé teszi be­vételi forrásainak növelését. Arról nem is szólva, hogy harminc tsz-tag állandó fog­lalkoztatására ad alkalmat. Az ócsai Uj Barázda ku­bikus és parképítő mellék­üzemre kért engedélyt, amely­ben ötven, nagyobbára tsz- tagnak, részben pedig más községbelieknek tud folya­matosan munkát biztosítani. A gyáli Dózsa hasonló se­gédüzeme már eddig is mű­ködött. Engedély ehhez csak mostantól fogva szükséges. házi szellemi vetélkedőkre, a sportversenyek izgalmaira. Arra is, amin legtöbbet ne­vettek és bosszankodtak; a „nagy lábon élő”, azaz, a 42- esnél nagyobb cipőt igénylő fiúknak nem jutott bakancs. Legfeljebb azzal vigasztalhat­ták magukat, hogy ez kivétel nélkül minden építőtáborban gondot okozott. Már összecsomagoltak, el­utazták. Az egyetem csator­názása pedig jócskán előre­haladt; csak ők, százharmin­cán; több mint 90 ezer fo­rintot takarítottak meg az építtetőknek.- V ­Mászószobor A kiskunfélegyházi játszó­téren elhelyezték Józsa Bálint díjnyertes mászószobrát. A 14 elemből álló, variálható mű­vészi játékkal gyorsan meg­barátkoztak a gyerekek. A térbe jól illeszkedő plasztika csúszkálásra, lovaglásra, buj­kálásra és más pompás já­tékra alkalmas. Kérelme teljesítését ügyfe­lei, a Fővárosi Tanács és a Fővárosi Vízművek is tá­mogatta. Mindhárom kubikus segéd­üzem működését engedélyez­ték, ahogy a felsőpakonyi Űj Élet Tsz, eddig engedé­lyezéshez nem kötött festő- és mázolóüzemét is. Ez a se­gédüzem erősen hozzájárult a hosszú ideig gyenge, több­ször mérleghiányos tsz múlt évi kedvező anyagi eredmé­nyeihez. Összes bevételei 50 százaléka^ ‘ adta. Engedélyezte ' a járási ta­nács azt is, hogy a dabasi Fehér Akác Tsz Budapes­ten, a Kulich Gyula téren vágott baromfit, tojást és füs­tölthúst, a Bródy Sándor ut­cában pedig tej- és tejter­mék eladására nyíltárusítási üzletet nyithasson. Az Országos Sertéshizlaló Vállalat dabas—mánteleki üzemegysége pedig szúró-vá­góhely fenntartására kapott engedélyt. SZÁZHÚSZ ÉVE, 1848. jú­lius 27-én született Eötvös Loránd, a nagy magyar fizi­kus, akiről Einstein úgy nyi­latkozott, hogy a fizika feje­delme volt. Élete, mégpedig nem csupán képletesen, egy történelmi korszakot fogott át, hiszen a magyar szabadság­harc alatt született, s a Ta­nácsköztársaság megalakulá­sának évében halt meg. Ez a hetven esztendő, amely a ná­cidnál izmustól a kulturális gőgig, a polgári nemzetté vá­lás összes ellentmondásait és korlátáit magáiban hordta, igazán próbára tette őt, mint tudóst, kultúrpolitikust és embert. S e próba fényesein sikerült. A TUDOMÁNYBAN az Eötvös-törvénnyel, a gravi­tációs torziós ingával és az Eötvös-effektussal vált halha­tatlanná a neve, de foglalko­zott növény- és állattannal, fénytannal és kőzettannal, sőt meteorológiával is. A nagy tudományos összefüggések fá­radhatatlan kutatója volt, olyan ember, aki a tudományt sem önmagába zárva, hanem a technikával és a társadalom­mal szoros összefüggésben művelte. Élete végéig hű ma­radt ahhoz, amit mint pálya- választó ifjú írt édesapjához, Eötvös Józsefhez, az íróhoz: „Nem látok magam előtt fon­tosabb, sőt mondhatnám, nem látok más feladatot, mint az ország művelődésében közre­működni.” SZINTE MEGSZÁLLOTTJA volt a fiatalabb generáció ta­nításának, nevelésének. Ezért ostorozta annyira a korabeli egyetemi állapotokat, ezért kérdi vádlóan szinte mindig, ha e témával foglalkozik: „vajon tudósok vagy tudatla­nok tanítanak az egyetemen”? S amikor miniszter lett — saj­Az isaszegi művelődási ott­hon ifjúsági klubja ma este 18 órai kezdettel VIT-klub- esfet rendez, melynek ke­retében vetélkedőt tartanak a Világifjúsági Találkozók történetéből és Bulgáriáról. A szellemi tornán az ifjúsági klub „csapatán” kívül a he­nos, nem sokáig volt az, — ezért tartotta fontosnak az ok­tatás javítását. A minisztérium munkatársai előtt tartott prog­rambeszédében így fogalmaz­ta mag a feladatokat: „Ne­künk azon kell fáradoznunk, hogy a közművelődés tere vi­rágos kert legyen ... minden növénynek megadjuk a maga helyét, de szükséges azután az is, hogy minden növénynek megadjuk a maga táplálék kát...” GONDJA VOLT a jó „talaj” megteremtése is. Rövid mi­nisztersége alatt megvetette az alapját az Eötvös József Kollégiumnak. Életbeléptette a kisdedóvó törvényt, több mint 400 új népiskolát létesí­tett, lerakta az Iparművésze­ti Múzeum alapjait, lehetősé­get teremtett a Műcsarnok építéséhez. S egész életében féltő gonddal törődött a peda­gógusokkal. (Kevesen tudják: a múlt század utolsó évében apja valamennyi irodalmi mű­vének kiadói jogát átengedte a Tanítók Háza javára.) EÖTVÖS HALÁLÁIG taní­tott, mégpedig nemcsak ka­tedráján, hanem egész élete példájával. Érthető hát, ha a Magyar Tanácsköztársaság sa­ját halottjának tekintette, s „meghajtotta, előtte a világ proletariátusának vörös zász­laját”. S népköztársaságunk indokoltan nevezte el róla azt az egyetemet, amelyen élete végéig oly nagy odaadással nevelt tudós generációkat. Pá­lyája bizonyítja, hogy nagyon komolyan vette, amit apja írt hozzá: ......midőn egy bizo­n yos körben — melyet ha­zánknak nevezünk — ember­társaink anyagi és szellemi fejlődésén dolgozunk, tulaj­donképpen az egész emberi nem haladásának munkásai vagyunk.. T. L. lyi KISZ-szervezet tagjai és a honvédségtől meghívott kommunista fiatalok is részt vesznek. A hangulatosnak ígérkező klubest emléktűz- zel zárul, amelyet a IX. VIT tiszteletére gyújtanak a fia­talok, az Isaszeg melletti hegyen. Dabasi boltok Budapesten t'Jtibh fi*' s-.vf»f/í*«#sí s í* itt eh A dabasi járás termelőszö­EÖTVÖS LORÁND EMLÉKÉRE ' VIT-klubest Isaszegen Komoly fiúk, komoly lányok! Beszélgetés egy tv-műsorról Minden tv-nézőnek vannak kedvenc műsorszámai. Kinek az esti filmek, kinek a híradó, és korhatár nélkül csaknem mindenkinek a "Hallo fiúk, halló lányok. Vajon miért olyan népszerű ez a műsor? Talán azért, mert a fiataloknak készül, fiatalok közreműködésével, s a fiata­lokkal mindenki szívesen fog­lalkozik? Vagy könnyedsége, humora vonzza a nézőket? Esetleg közvetlensége? Mert a képernyőn minden úgy tűnik, mintha spontán, előkészület nélkül születne meg a műsor. A hatás műhelytitkairól faggatom Takács Istvánt, a szerkesztőt. — Annak mi csak örülünk, hogy nem látszik az izzadság, pedig a szerkesztők sokat dol­goznak, javítanak, a szereplők rengeteget próbálnak és vala­mennyien ügyelünk arra, hogy mindig legyen a műsor­ban hirtelen, váratlan, meg­lepetésszerű fordulat, amit senki nem ír meg előre, ha­nem az adás közben, egy-egy szereplő ötli ki. Igaz, így gya­koribbak a bakik, de hát az életben, a hétköznapi beszél­getésben sem fogalmazunk tökéletesen. Ezzel a fesztelen­séggel viszont sokkal közeleb­bi kapcsolatba kerülünk a né­zőkkel és ez egyik fő célunk. A szerkesztés módszeréről azt mondja: — Mindegyik adásnak van egy központi témája. Ezt leg­többször a legaktuálisabb ese­mények kínálják, mint most a VIT-re készülés. Ugyanez lesz a következő hónap témája is, azzal a különbséggel, hogy akkor a küldöttek .túl lesznek az eseményen és élményeikről számolnak be. A szeptemberi központi gondolat nyilvánvaló a suli lesz. Októberben a ka­tonaság. Ez most nagyon fon­tos. Kevés olyan fiú van, aki nem fél a bevonulástól, pedig nincs különösebb oka rá. Két­ségtelen, hogy a katonaság nem álmodozó lányok nevelő­intézete. Ázol: a katonák, akik a honvédségi élet kevésbé na­pos oldaláról beszélnek, végül maguk is megértik, hogy a fegyelmezésre és az önfegye­lem elsajátítására szükség van, ezen lehet lemérni, kik alkal­masak az élet fizikai és néha lelki nehézségeinek leküzdé­sére. A műsort azonban nem erre. hanem a honvédelem gondolatára építjük. Méghoz­zá szó szerint a hon megvédé­sére, a hazafias kötelességre. A mostani műsor már kész, mindenki tudja a feladatát, kivéve azt, hogy mik lesznek azok az apró ötletek, amelyek váratlanul jutnak eszükbe a kamerák előtt. Egyébként lesz benne VIT, beat, komoly, könnyű, egyszóval: minden. — Es politika? — A vita már elcsitult és győzött a politika. Eszünkben sincs vezércikkezni, annak a mi műfajunkban semmi ér­telme sem lenne. Mi a politi­kát úgy igyekszünk a műso­runkba építeni, hogy minél szélesebb rétegek gondolkod­janak el mindazon, ami akkor is fontos számukra, ha még nem ismerték fel. Ilyen volt az év eleji „leg” műsor is. Mi volt ebben az új? Az, hogy mint az életben, egymás mellé került sok, látszatra egymás­tól független esemény, sze­mély, mint például a kombáj- nosverseny győztese és Róna Viktor. Bebizonyítottuk, hogy megférnek egy műsorban, mindketten fiatalok és világ- klasszisok a maguk területén. Szóba került az is, hogy a sikert sokan csak a gyakori, nagyközönség előtti reflektor- fényben tartják igazán siker­nek, továbbá: egy nem is túl­ságosan kiemelkedő képességű egyén népszerűbb, mint akár egy kiváló, fiatál tudós, aki jobban rászolgált volna arra, hogy megismerjék, tiszteljék, vagy éppen rajongjanak érte. — Népszerűség és népszerű­ség között különbség van. Ma egy táncdalénekes, ha egy kis tehetsége van, könnyen sze­rezhet nagyobb nevet, mint egy eredményes kutatóorvos vagy egy ragyogó épületet tervező mérnök. Hányszor megyünk el egy gyönyörű épület előtt és ha keresnénk az alkotó névjelét, nem talál­nánk meg. Igaz viszont, hogy a nagy elmék munkásságát haláluk után is őrzi a tudo­mány és a lexikonok. Ugyan­akkor viszont egy ma felka­pott énekes nevére tíz év múlva már alig emlékszenek. A tudós nem a pillanatot szolgálja, a népszerű énekes viszont múló közönségszük­ségletet elégít ki. — Üjdonság? — Még csak tervezzük. Fia­taloknak. Nem annak a bizo­nyos tizenéves korosztálynak, hanem a közvetlenül érettségi előtt állóktól a huszonévesek­nek. Komoly műsor lesz, ami nem azt jelenti, hogy komo­rak leszünk. Helyet kap itt is a tánczene, a humor, de ab­ban akarunk különbözni a Hallótól, hogy nagyo-bb sze­repet kapnák az igénye­sebb problémák. Fiatal kép­zőművészeket, költőket, tudós­jelölteket, hívunk vitára a ka­merák elé, s ezeket a vitákat nem mi vezetjük, hanem ők. Ez a műsorunk egyébként úgy került a tervünkbe, hogy a sok beérkezett levél között mind többen kérték: komoly problémákkal is foglalkoz­zunk. — Sok levelet kapnak? Egy halom borítékra mutat. — Ez csak egy része az észrevételeknek. Mindegyiket elolvassuk, s nagyon örülünk a dicséreteknek, nem kevésbé a bírálatoknak, de legjobban annak, ha jó ötletekkel, mint műsorszerkesztők szóinak bele munkánkba. Sokan kérnek tő­lünk segítséget, útbaigazítást, minden ilyen esetben igyek­szünk a levélírót tájékoztat­ni problémája megoldásának lehetőségeiről. Természetesen Aradszky, Zalatnay és a többi kedvenc képeinek elkül­désével nem tudunk foglal­kozni. Mészáros Sándor i ] Tracho’uxszal a trachoma ellen

Next

/
Thumbnails
Contents