Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-24 / 172. szám

1968. JULIUS 24., SZERDA ~"<cf£íriap A „TANYAI TSZ' A felperes igazsága Megváltozik a táj, s az ember Nagykőrös alatt a homokos tanyavidéken, azon a terüle­ten, ahol a költő által megéne­kelt Kutyakaparó csárda ma is áll, fekszik a három és fél ezer holdas kocséri Petőfi Termelőszövetkezet. Telefon­juk nincs, ezért mielőtt először leutaztam hozzájuk, nem tud­tam értesíteni őket. Nem volt szerencsém: Tóth Rózsa, a szö­vetkezet elnöke első látogatá­som idején éppen Cegléden volt a járási pártbizottság ülé­sén. Megtudtam akkor, hogy számos közéleti, társadalmi tisztsége miatt is nagyon el­foglalt: tagja a termelőszövet­kezeti és a községi pártalap- szervezet vezetőségének, a já­rási pártbizottságnak és végre­hajtó bizottságnak és a megyei pártbizottságnak. Első látogatásomkor Pintér István párttitkár rábízott Ká­sa Lajos tsz-tag, tanyai lakos­ra, hogy kalauzoljon végig a gazdaságban. Most tehát, ami­kor másodszor vagyok itt, és Tóth Rózsa elnökre várako­zom, már sok mindent tudok a kocséri Petőfiről. „Stabil kö­zepes” szövetkezet, így mond­ták. Az idén várták az eddigi legtöbb termést fennállásuk óta, de az aszály miatt nem válnak be összes re­ményeik. Mégis,a felvirágzást jelentő eredmények most már, ha nem az idén, de jövőre, biz­tosan beérnek. Tóth Rózsa a kezdetektől részt vett a szövetkezet életé­ben. Tíz évvel ezelőtt még a községi tanácsnál volt mező- gazdasági felügyelő. Az akkor többségükben egyéni gazda helybeliek főként a növényvé­delemben támaszkodtak a se­gítségére. 1960-ban, mikor megalakult a termelőszövetke­zet, főmezőgazdász lett. 1965- ben, amikor harmadszor vá­lasztott elnököt a bocséri Pe­tőfi tagsága, kifejezett kíván­ságukra ő került ebbe a tiszt­ségbe. Begurul a tsz-központ udva­rára egy kék Moszkvics, veze­tője karcsú, rövid hajú nő: ő Tóth Rózsa tsz-elnök. Mezőtúrról való, az érettségi után orvos akart lenni, de az agrártudományi egye­temre „irányították”. A diplo­mát 1956-ban nyerte el a nö­vénytermesztési szakon. Utá­na egy évig termelőszövetke­zeti gyakornok volt Jászapá- tin. Azután került Kocsérra mezőgazdasági felügyelőnek. Nem rég szerezte második diplomáját, az öntözőmérnö­kit. A magánélete? Nyáron reggel ötkor már kinn van a földeken, és a késő este még legtöbbször az irodában talál­ja. Szeret olvasni, több mint ezerköteles könyvtára van. És nagyon szórakoztatja az autó­vezetés. És elnézést kér, de várják a szomszédos szobá­ban: ilyenkor, hétfő reggel tartják a hét teendőit tárgyaló brigádvfwtői értekezletet. Utána még majd beszélhetünk — a termelőszövetkezetről. I Az értekezleten láthatóan nem zavarom sem őt, sem a többieket. Beszélgetés ez in­kább két órán át, de másról, EREDETI OLASZ Magnetofonszalag 270 m 98 Ft Mimii Vidékre csomagküldő szolgálat: Bp. V., Múzeum krt. 11. • Közületeknek: Bp. Vili., Ollói út Ó0. mint munkáról, szó nem esik részvevői — egy nő és 11 férfi — között. Később arról kérde­zem, milyen gondok, illetve konfliktusok vannak a terme­lőszövetkezet mai életében? Emlékszem, amikor Kása La­jossal. aki 52 éves korára el­végezte a nyolc általánost, és most nemcsak maga, de a ter­melőszövetkezetbeli érvénye­sülési lehetőségek miatt is, szeretne harmincéves lenni, vagy 35 fokos hőségben gya­log jártuk a földeket, felsóhaj­tottam, hogy ez már szinte el­viselhetetlen! , — Hát ez az! Mi egész éle­tünkben nem tehettünk mást, mint hogy kibírtuk. De a fia­talok most elmehetnek. Tehát az egyik gond: hogy náluk is kevés a fiatal. A másik a háztáji gazdasá­gok és a termelőszövetkezet között feszül. Tóth Rózsa elismeri, hogy az országnak érdeke a háztá­ji gazdaságok fejlesztése. Tu­lajdonképpen, részben nekik is érdekük ez, hiszen a háztáji föld hajtóerő az elnyeréshez kötelező tsz- beli munkanapok teljesítésé­hez, tehát a szövetkezet gya­rapításához, azonkívül a ház­táji a nehezebb években lé­nyeges támasz a tagoknak. De az a tény, hogy a tanyai csa­ládok egy része csekély jöve­delmeihez főként a háztáji ré­vén jut, azt jelenti, hogy bol­dogulását nem a termelőszö­vetkezetben keresi elsősorban, ledolgozott erejük zömét az ilyen családok a háztájira tar­togatják. Kell is itt a munkaerő: a termelőszövetkezetben egy ta­nyai családnak általában fél hold legelőnek való udvara van, s a még ehhez jövő egy hold háztájihoz plusz kaphat­nak térítésért egy hold lege­lőt, ezenkívül részibe vállal­hatnak kertészeti területet, részibe aratnak stb., bérlik a saját régi szőlőjüket, bikát hizlalnak, tehenet, disznót annyit tartanak, amennyit csak lehet, lovat is csak azért nem, mert a tsz nem engedi. Ez a homoki szőlő-, gyü­mölcs-, paprika- és paradi­csomkultúra mindig sok talá­lékonyságot, erőfeszítést, tanu­lást kívánt. Az itteni gazdák régen is olvastak, utaztak; A műveltség igényessé tesz. Az utóbbi években több cso­port járt ebből a tanyai ter­melőszövetkezetből Csehszlo­vákiában. Nem egyedülálló ritkaság itt a fürdőszobás ta­nyai ház. Általában sok az új ház a külső területeken, bár azokon tilos építkezni. De az emberek inkább vállalják a büntetést, minthogy beköltöz­zenek a faluba, elzárva azál­tal a jövedelmet hozó forrást, a tanyai gazdálkodást. Mi a teendő? A fiatalság vonzásához: a tsz erősítése. Mert az ifjúság nem hajlandó a régi módon robotolni: a tsz gépesítése, fejlesztése. Hogy ne a háztájiban keressék a boldogulás útját: ismét csak a tsz erősítése. Ennek egyik alapja a közös kertészet. Jelenleg 35 holdon termesztenek paprikát, 100 holdon paradicsomot, 100 hol­don almát, ezenkívül 70 hol­das, géppel művelhető szőlő­jük is van. A földeken levő kertészeti növények 90 szá­zalékát előnevelték a központi kertészeti telep üvegházaiban, hollandi ágyaiban, fóliás me­legágyaiban. Tervek között szerepel közös borpince és palackozó létesítése a szom­széd termelőszövetkezettel. A másik alap az állattenyésztés. Valamennyi állományuk törzs­könyvezett. Tehát: az ötezres tojóállomány, az észt fajta sertés törzstelep — melyből összesen három van az or­szágban —, a szarvasmarha- állomány, a juh tenyész törzs­állomány — utóbbinál már bevezették az itatásos bárány­nevelést. Tóth Rózsa elnök elmond­ja, hogy mindig csak akkor fogadják az új törzsállományt, amikor úgy az épületekkel, mint az állatgondozók szak­mai felkészültségével már adottak a feltételek. Különben rájöttek, hogy idegen vállal­kozók helyett minőségileg is jobban járnak egy saját épí­tőbrigáddal. Felkeresték tehát a régi falubeli mesterembere­ket és most már az összes he­lyi beruházást a belőlük ala­kított csoport végzi. Mi jelzi még az elmúlt nyolc esztendőt ezen a tanya­vidéken? Utak, kutak, csator­nák, víztárolók, villany. Hogy szinte alig akad kihasználat­lan föld. Még a gazos legelő­ket is feltárcsázták, feljavítot­ták. Az eddig műveletlen mély fekvésű területeket lecsapol­ták. Megváltozik lassan a táj; s miközben a tájat formálja, változik maga is: az ember. Padányi Anna Jól halad az öregek napközi otthonának építése Érdligeten. A község által adományozott épületet mintegy kétszázezer forintos költséggel átalakítják. Egyelőre húsz ember számára jelent majd reggeltől estig ké­nyelmes. kultúrált tartózkodó- helyet, de a későbbiekben mód lesz a bővítésére is. A napközi otthon meleg ebédjét a mellette levő szociá­lis gondozó konyhája készíti, így csak tálalóra és ebédlőre van szükség. Építenek zuha­nyozót, ahol hetente egyszer mindenkire sor kerülhet. Ez lesz az egyik ' legförítósabb funkciója a napközinek, mert sok idős embernek nincs mód­ja a rendszeres tisztálkodásra. Olyanokra gondoltak. akiknek a jövedelme még a havi ötszáz forintot sem éri el, s minden támasz nélkül egye­dül élnek, esetleg a szociális otthonba való beutalásukat várják. Bertalan Mária, a járási ta­Nem vesztette el anyja és az otthon melegét, amikor hajnali fél négykor először ordítottak be neki a kapun: „Kommheeer!...” Később a ropogós haraszton sem, a he­gyi ösvényen, amelyet 1929 őszének egyik esős reggelén tizennyolc bányász bakancsa taposott. „Nézd meg utoljára Multit!” — ugratták és röhög­tek. Visszafordult a pislákoló fényű bányászházak felé. de nem hitt nekik. Bőrében búj- kált még anyja simogató, friss, kenyérszagú keze. Aztán a bánya mélyén egyszerre sza­kadt rá a jeges félelem, a le­vegőcső ördögfuvásától, az iz­zadó fejtéstől, az ácsolat ször­nyű ropogásától, a vak bá­nyaló húzta, zörgő csillétől. Dermedten állt a bokáig érő vízben és azt suttogta: „Jós­ka. itt fogsz meghalni!” Stekl József vájár akkor volt 17 éves. ★ És tévedett. Nem halt meg a pilisi bányákban, csak meg­rokkant. Harmincöt évig lau- folt, fúrt, robbantott, szenet vájt a föld méhében, s köz­ben végigjárta a bányászrar.g­nács munkatársa személyesen ellenőrzi a most folyó munká­kat. Szeretnék, ha az otthont az őszi rossz idők beköszönte- kor már használhatnák. Ez lesz az első ilyen jellegű intéz­mény a faluban, de mivel Ér­den egymagában több a gon­dozásra szoruló idős ember, mint az egész budai járás területén, a parkvárosi részen még egy napközit kell majd nyitni. Egyébként itt valósul meg első Ízben a megyében a területi gon­dozás rendszere. Ez azt jelenti; hogy a meg­felelő képzettséggel rendelkező szociális gondozónő irányítá­sával működnek majd az öre­gek ellátásában-gondozásában- betegápolásában az eddig ese­tenként belátogató nővérek, vöröskeresztesek, társadalmi aktívák. A területi nővér fel­adata lesz az idős emberek felkutatása, nyilvántartásba vétele és életkörülményeik állandó szemmeltartása. k. m. létra fokait, vájár lett. 1962. október 5-én a szentivám tá­ró északi mezőjében meg akart fulladni, kihozták. Stekl József szilikótuber- kulózisra gyanús elváltozáso­kat észleltek, ugyanez évben szemműtétet hajtottak végre rajta. Egy év múlva leszáza­lékolták, azóta havi 1762 fo­rint rokkantsági nyugdíjat él­vez. Teltek-múltak a hónapok s azt hitte, egyszer majd a pos­tás a régi pénzt hozza, a Do­rogi Széntröszt pilisi bánya­üzeme a rokkantsági nyugdíj és a korábbi átlagkeresete kö­zötti különbséget kártérítés címén megfizeti. Másodszor tévedett. Harmadszor, amikor a vállalati döntőbizottságtól javára szóló értesítést remélt. Negyedszer a Pestvidéki Já­rásbíróság ítéleténél. ★ 1967. március 21-én a rok­kant vájár dr. Zsebők Zoltán Kossuth-díjas egyetemi ta­nártól kért szakvéleményt. .......A szív cor pulmonalera j ellemző alakot mutatja, a megnövekedett tüdőbeli nyo­más miatt s ez szilikózis követ­kezményének tekinthető... fel kell tételeznem, a rokkant nyugdíjba helyezése és a szili­kózis összefüggnek egymás­sal ... a röntgenkép alapján azonban én úgy látom, a mun­kába állás előtt fennállott „tüdőcsúcshurutról” is szó van, amelyhez később szilikózis társult” — írta a tanár úr. Justitia szemét kendővel kötötték be, ne befolyásolja senki, semmi, csak az igazsá­gos tények. Stekl József bírósághoz for­dult, ám bizonyítandó, fenn­maradt, szilikózisból ered-e rokkantsága. A vájár a Mun­kaegészségügyi Intézettől sem tudott egyértelmű igazolást kapni, sőt az SZTK-ban azt kérdezték tőle: „Mi az, a bá­csi iszákos, hogy nem elég az 1700 havonta?” ★ Stekl József Pilisvörösváron egy cselédlakásszerű épületben lakik. — Danuk Jóskára gondol­tam, aki fölött összeszakadt a fejtés — mondja és a rosszul látók üres merevségével néz rám. — Bár én is úgy jártam volna ... Feleségem beteges, nem tudott dolgozni... három lányom közül most Julikát kell kistafírozni... Stekl József nem iszik, nem dohányzik. A bíróság 1968 májusában 4*elt ítéletében 350 forint meg­* * Épül Erden az öregek napközije A pilisi hegyek gyomrában fizetésére kötelezte felperes Stekl Józsefet. ... az alperes bányaüzem szerint nincs egyértelmű or­vosi vélemény, hogy felperes megbetegedésének oka szili­kózis. A bányánál különben is évek óta nem fordult elő ilyen megbetegedés ... A perben fellépő Budai Já­rási Ügyészség képviselője szerint a bányaműszáki fel­ügyelőség az alperes üzemei­ben alacsony porkoncentrá­ciót állapított meg, s ezért preventív intézkedést sem ír­tak elő a por ellen. A bánya inkább nedves ... Szakértői vélemény: ... „A munkahelyen a homoikko agyagos-meszes kötésű, nem nagyon porló, s csak minimá­lis mértékben tartalma/, kvarchoanokot.. A serpenyő egyik fele meg­telt, a bíróság elutasította a vájár kérelmét. — Nem hallgatták meg a tanúimat — mondja Steckl József — Maglódi Á dómot, Marloch Sebő vájárokat. Mire? Hogy a bánya poros, nedves, nehéz? A szomszédban Venczl Ist­ván vájár január óta van táp­pénzen. Negyvenhárom éves. A negyedik és ötödik csigolyá­ja elmeszesedett. — Kín és fájdalom az éle­tem — panaszolja. — És ez sem foglalkozási betegség. A bányában fúrtunk, robbantot­tunk. A kőben, a szénben por van. — Egyszer parázsban váj­tunk előre — Stekl emlékfica­ma — mert öngyulladásban volt a szén. Oberst Henrik pedig igenis szilikózisban halt meg... Azt mondják, gyerek­kori tüdőbajom van, de engem nem vizsgáltak akkor meg, mehetek-e a bányába. Apám tizenkét éves koromban meg­halt. Dolgoznom kellett. ★ Steklné vékony testű, gyer­mekarcú asszony, azzal a megkövesedett könnycsator­nával az arcán, amely a sok, erős bánattól rakódik a szem­gödör és a száj közé. Áhítattal várja felperes igazságát Venczl is a konyhában ül, so­ha nem hajló csigolyáival és Stekl a sokdioptriás szemüve­gével. Milyen hálás feladat is len­ne azt mondani: igazuk van! Justitia egyik serpenyőjében 8 35 év, a gyerekkori, elha­nyagolt gümőkór, a nem kedd­től szerdára, hanem alattomo­san, évtizedek alatt fejlődő szilikózis, a fél négykori mun- kábamenós, a schicht pokla, fagya az omlás, a víz és tűz, az ötvenes évek széncsiaitái, s kitűnő keresetű évei... Hát szabad kételkedni? ... Szabad nem fizetni? ... Justitia másik karján a bi- zonyíthatatlansóg, a bánya­üzem jogos elutasítása, az üzem millió gondja amelyek közül éppenséggel nem kö­zömbös, hogy sok alma kere­ke talán már a közeljövőben nem fog pörögni. Gyenge mi­nőségű szenet, drágán nem ér­demes hányasak odni. S ezek a bányák lassan kimerülnek, elapadnak, mint a meddő asz- saonyok, s a régi munkások ezernyi gondját-baját kell át­vállalniuk a még dolgozók­nak, a népgazdaságnak. Fizet­ni keil, embereket más szak­mákba helyezni, családoka. költöztetni, mert mi nem te­hetjük, amit a tőkés: „Em­berek, nincs munka, mehet­nek, ahová akarnak!” Mi óriási anyagi áldozatokat ho­zunk a bányászokért, életní­vójuk megtartásáért. De vegyük le Justitia sze­méről a kendőt, hadd láss«: a tényeken felül kis elfogult­ságot is: Lássa a szóértés elmulasztá­sát, az emberséges magyará­zat elmulasztását is. Ki volt kint Stekl Józsefnél a bánya­üzemtől? Ki mondta meg ne­ki: kössünk kompromisszu­mot? Ki váltott vele jó szót, értse meg ügye bonyolultsá­gát? Senki. Ülnek most a konyhában, fázósan, ijedten, vesztesként. Ha már az anyagi pert nem. de a jó szó perét nyeressük meg vele! Sokat fáradt, ab.' nem volt „ablak” a világra, r fényre. (Foto: Gábor) Szüts I. Dere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents