Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-24 / 172. szám
4 ‘^MírtaV 1968. JÜLIUS 24., SZERDA Ünnep Nagykörösön. (MTI) Szétszedhető híd Alacsony építésű, nagy teherbírású, szétszedhető, hosz- szúságában és szélességében egyaránt változtatható, különleges hidat készített a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár a Budapesti Földalatti Vasútépítő Vállalat megrendelésére. A híd három komplett egységből tevődik össze. Egy-egy része 16 méter hosszú és hat méter széles. A közúti forgalomban részt vevő legnehezebb járművek is áthaladhatnak rajta. Az 54 tonnás különleges acélhíd a fővárosi aluljárók építésénél biztosítja majd a zavartalan közúti és villamosforgalmat. / KGST irodabútor A Moszkvában épülő KGST-palota bútorainak egy részét a gyulai Fa- és Fém- bútoripari Ktsz készítette. A 8 millió forint értékű irodabútor első részletét kedden indították útnak Moszkvába. A hattyúk tava A szegedi Dóm tér második premierje Csajkovszkij lenyűgözően szép muzsikája töltötte, be vasárnap este a szegedi Dóm teret, ahol A hattyúk tava megkapóan szép meséjét a világhírű rigai balettegyüttes ihletett művészete varázsolta a zsúfolt nézőtér közönsége elé. A borús ég alatt barátságtalanul hűvös volt a levegő, a szünetekben semmi keletje nem volt a parfénak és a hűsítő italoknak, a legtöbb vendég jól nekiöltözve, meleg takarókba burkolózva foglalta el helyét a nézőtéren és sűrűn kortyolgatott a termoszban magával vitt forró teából, de az elbűvölő nyitány első akkordjai után már önfeledten adta át magát a felejthetetlen élményt nyújtó művészi produkció gyönyörűségének. Most is beigazolódott, hogy a szegedi Dóm tér monumentális játékszínén, a szabad ég alatt, az áhítatot keltő környezetben jelentősen felfokozódik az igazi művészet hatása, és hatalmába keríti azt is, akinek a színpadművészettel életében talán most, ezen a legfeljebb érdekesnek ígérkező kiránduláson volt a leg* első találkozása. Messzi vidékekről érkezett fejkendős paÁgyúval - vaddisznók ellen A hűvösebb éghajlatú Bakonyban, ahol későbben érett be és helyenként még keresztekben áll a gabona, az őrizetlenül hagyott termésben nagy károkat okoznak a vaddisznók. A falánk állatokat különböző riasztó módszerekkel próbálják távoltartani. Ez évben már a rendkívül hatásos új riasztó eszközt, a karbidágyút is igénybe vették. Húsz kisebb értékű dénár kivételével megkerültek a miskolci Herman Ottó Múzeum Az elmés szerkezet már az első napokban igen hatásosnak bizonyult. A viszonylag kisméretű „ágyú” önműködően adja le lövéseit. A zirci járás erdei településeinek közelében, ahol naponta többször „rohamoznak” a vaddisznócsordák, négy karbidágyút állítottak fel negyedóránkénti sorozatlövésre. rényekben is hevertek arany- és ezüstpénzek. rasztasszonyok, az ünneplő feketébe öltözött magyar és jugoszláv parasztok is, akik a tribün igen jelentékeny részét töltötték meg ezen az estén, ünnepi áhítattal figyelték a táncnyelvű mese bonyolódását a színes reflektorok sugárkévéi között, és mozdulatlanul a helyükön maradtak, amíg csak az utolsó akkordok is bele nem simultak a városra borult éjszaka csöndjébe. A rigai balett művészei meghódították még azokat is, akik Budapest, Moszkva és Le- ningrád színházaiban már többször láthatták a múltban A hattyúk, tavát. Lehet, hogy ennek a szegedi Dóm tér különleges adottságaiban rejlik a magyarázata, de kétségtelen, hogy Velta Vilcina, Inara Abele, Harald Ritenberg, Vladimir Gelvan, Vladimir Cukanov, Gleb Larionov, Alexandr Lemberg, de a többi szólótáncosok és a csodálatosan begyakorolt balettkar is méltó versenytársa a világ bármelyik balettegyüttesének. Csajkovszkij muzsikájának minden szépségét érvényre juttatta J. Kunhen karmester vezényletével a rendkívül kulturált és fegyelmezett zenekar. A hattyúk tava művészi egyszerűségű, de éppen ezért fokozott hatású díszletei Edgar Vardaunisz kiváló művészetét dicsérik, a hatásos rendezés pedig Elena Tangieva-Birzniek és Irena Sztrod érdeme. Magyar László Az üzlet, üzlet! Fokozni azért lehet, mert van jó, aztán van óriási üzlet. És legfelül a coca-cola üzlet. Hogy ez már mekkora, annak érzékeltetésére elegendő csupán egyetlen szám is. A világon naponta 92 millió palackot adnak el. A nagymarosi szörpüzem gyártásvezetője, F etikai Márton ábrándosán sóhajt: — Micsoda üzlet! — Hát még ha jó ízű is lenne a coca — mondom. — Olyan mint a fagifor ... — Vagy a jódtinktúra. Vállvetve ócsároljuk, becsméreljük, mintha az erdei gyümölcsök itt készülő csodálatos szörpjeit ajándékba sem vinnék. Pedig Amerika es Ausztrália, Ázsia és Európa sok-sok városának boltjában számítódik a keresett csemegék közé. A fekete ribiszke, a málna, a szeder, a vadkörte és a meggy mintegy száz vagon- nyi mennyiségben érkezik az idián is. Feldolgozás után sok százezer palackra való szörpöt készítenek. És a narancs. — Eddig 370 mázsa félkész jaffasűrítményt kaptunk és szintén Izraelből 100 mázsa mandarinsűrítményt. — Érezhető a különbség? — A magyar ízlésnek jobban megfelel a mandarin. Éppen erre a magyar ízlésre alapozzuk a mi nagy üzletünket is. A coca-cola gyártása titok. Alapanyagát szállítják a palackozónak, ahol az előírás szerint kell hígítani. Pontosan megadják még azt is, hogy a víz keménység! foka milyen lehet. így érik el, hogy a világon mindenütt teljesen azonos minőségű a coca-cola. Nos, megvárjuk, hogy ennek az italnak elmúljon a varázsa, amit az újdonság kölcsönöz, s akkor előrukkolunk... — Valami jobbal? — Kell jobb az erdei szörpöknél? Amiben ennyi vitamint és vérképző anyagot talál ... Hiszen ez az agyonpréselt narancs sem közelíti meg. A coca-colához hasonló külön-, legességet gondoltunk. Egy pillanatra megáll. Mintegy hatásszünetet tart: '— Colát adunk. Vár és néz. És én is várok és én is nézek. — Nem értem. — Nyugatnémet lioenc alapján készítjük. Coladió az alapanyaga ... Számunkra kellemesebb az íze, mint a coca-coláé. S ez is theint és koffeint tartalmaz, tehát stimmuláló, izgatószereket. Nem rosszabb, de nem is jobb, mint a világhírű társa. A próbagyártáj idejére eljött hozzánk egy nemet vegyész, ő mondta: a coca-cola, vagy a cola — egykutya. Egyik sem közelíti meg a mi szörpjeinket. De hát hiába, új ízekAranypénzek a postaládákban hónap elején ellopdtt kincsei. A múzeumban annak idején három 11—14 éves gyermek tört be. Együttesen 100 000 forint értékű arany- és ezüstpénzt, törökkori berakásos pisztolyokat, XVI—XVII. századbeli ékszereket — függőket, karpereceket, násfákat — loptak el. A diósgyőri nevelőotthonból szökött fiatalkorú betörők rövid idő alatt kézrekerültek. A muzeális értékű tárgyaknak azonban csak körülbelül a felét találták meg náluk, a többit, mint ez igaznak is bizonyult. a városban szerteszét szórták. A múzeum a lakosság segítségét kérte, s ez nem is maradt hatástalan. A betörés óta eltelt 15 nap alatt az említett 20 darab kisebb értékű dénár kivételével valamennyi műértéket megtalálták és beszolgáltatták. \ Szinva-patak partján, az Ady-hídnál, a pályaudvarodon, de még levélgyűjtő szekVers értelmezés B ámulatos költőnk, Nyiflancs Szaniszló egyik négysorosa osztatlan feltűnést keltett, bár értelmezése körül van némi vita irodalmi körökben. De lássuk magát, a négysorost. Pereg a nagy hullámvasút, huhu Pereg a nagy hullámvasút, huhu huhu, pereg a nagy hullámvasút a nagy hullámvasút pereg a nagy, a nagy, a nagy! És mit mond erről Fiskális Fidél, a költőtárs, a szellemi ikertestvér: — A lírai lényegrendszer döbbenetes műremeke ez a vers az alkati aspektusnak olyan messze mutató mozzanataival, mely az elidegenített világ teljes keresztmetszetét adja. Különösen csodálatos költői manifesztáció- nak tekinthető az utolsó sor: „a nagy, a nagy, a nagy!” Átdobol a szavak ütemén a fordított előjelű belső tartalom, elénk tárva az atomizált ember ordítóan szubjektív valóságmizériáit. Vencel V. Vencel, a Golgota című katolikus irodalmi szemle főszerkesztője így vall: — Jézus! Jézus! A megtalált Jézus, láthatatlanul ott ül a nagy hullámvasúton, mellette a lágyszívű bárány zengő hangon énekbe rejtve az itteni szeretet sugallta szavakat. Egy keserű pillanat reinkarnációjának lehetünk tanúi, a lélek fényességét láthatjuk, az oldott kötést, mely immár örökös krisztusi bilincs. Anyag András, a Szociálhumanista Életképek rovatvezetője más megvilágításban foglalkozik a verssel. — Micsoda pompás betonötvözetben dobban elénk az elkötelezett költő, az új világ hírnöke a vitalitás égő hevével súrolja le a múlt idők mohát. A hullámvasút ebben az esetben csak betét — a szocializmus rohanó vágtája adta a kérlelhetetlen impulzust a jövő teljes szívű megértésére. És mégis modern és mégis realista — ez a csoda, nem a nyálkás fantazmagóriában kérődző formabüzérok ra- maty ügyeskedése. Guy de Ganeau, a francia fordító rádiónyilatkozatban fejezte ki elragadtatását. — Ah, nagy élmény volt számomra ennek a szürrealista álomképnek az átültetése, ah! Ahlalala, szubtilis rejtelmek, mákony és végzet, freudi elemek és mégsem egészen! Tün- déri gyöngyszeme a magyar költészetnek az Uhu a hullámvasúton. Ugar András, a Répaegyelés, a Terelő puli, az Ángyom anyja című versek szerzője, vizsgázott mezőgazda sem titkolja csodálatát a megyei lapnak adott gyors interjúban. — Erősen megérződik, hogy Nyiflancs falusi gyerek béres korában jutott az élményhez bogyózás közben, s ezt a hatást a városi manír sem tudta eltüntetni. Eső-, méz-, tejszaga van a versnek, szinte látom, ahogy beko- lompol a gulya a városi élet hullámvasútjáról minduntalan elkívánkozónak! De a jelen belehuhog a nosztalgiába és a költő nagy parasztkönnyeket sír a presszóasztal összerondított bakelitlapjára. E ~s végül, mit mónd maga a költő feledhetetlen verséről: — Miről is van szó, ja, arról az izéről. Szerelmes vers, a második feleségemnek ajánlottam lánykorában. Később eladtam a Hirdetővállalatnak — a hullámvasutat propagálták vele. Különben nem is én írtam, hatéves kisöcsém próbált utánozni. Éppen nem ment a versírás, s elvittem az „És én is” szerkesztőségébe. Fenemód beütött — sajnos, a büdös kölyök azóta sem írt egy árva sort sem ... Nagy S. József — SZÖRPCIMBORÁK KEDVÉRE — MIT MONDOTT A NÉMET? — SCHRANK ÚR LELKE re támadt az embereknek gusztusa. Megcsináljuk a Colát. Olcsóbb lesz, mint a társa, és... Az és után az következne, hogy a coladió kipréselt leve olajos, nem különösebben vonzó, amit barnára festenek, hogy valamit mégis mutasson. Akárcsak a coca-colánál tehetik. De ezt nem mondja, hiszen ezek a szavak üzletrontással érnének fel... — Sikerült megszereznünk a j Schrank-féle meggylelke teljes és eredeti receptúráját. { Még a háború előtt volt for- j gátamban ez az ital, három- I szögletű üvegekben árusították. — Hogyan jutottak hozzá? Elhárító mozdulatot tesz. — Ezt mostanában nem szokás kérdezni. Annyit elárulhatok, hogy egy korszerű hadihajó terveit sem lenne nehezebb kikémlelni, mint ezt volt ■ • • Elég ennyi? — Köszönöm, elég. Az újdonságok gyártása nem történik majd az érdiéi gyümölcsszörpök kárára? — Persze, hogy nem, hiszen tudjuk, ha valaki igazán finomat kíván, akkor ezután is erdei szörpöt iszik. Felemeli az ujját. — Persze ...! — Nos? — A Schrank-féle meggylelke sem lesz rosszabb. — Üdítőnek vagy üzletnek? — Italnak sem, de üzletnek — óriási. (szántó) DEBRECEN 22 virágkompozíció Debrecenben a városi tanács határozata szerint augusztus 20-án rendezik meg a III. országos virágkarnevált. A karneválon 22 virágkompo- zóciót mutatnak majd be. A karneváli menet végigvonul Debrecenen, a gálafelvonulásra pedig a Nagyerdei Stadionban kerül sor. Hatszázéves halászcsónak Hatszáz évesnél öregebb, teljesen ép halászcsónak került elő a Fehér-Körös medréből. Az idős halászok már többször felhívták a figyelmet rá, kiemelésre azonban csak az utóbbi hetekben kerülhetett sor, amikor is a hosszan tartó szárazság miatt alaposan leapadt a folyó vízszintje. A 8 méter hosszú halászcsónak, amelyet tölgyfából, egy darabban, az évgyűrűk mentén faragott ki a hajdani mester, csaknem függőlegesen süllyedt az agyagba. Formájából a néprajzosok arra következtetnek, hogy szigonyos halászatra használták. Az értékes leletet a gyulai Erkel Ferenc Múzeumba szállították. SZAHARIN? Van némi lelkiismeretfur- dalásom. Helyes-e végigolvasni egy okosan megírt könyvet, s elverni a port az — oktalanságon? Mégis, amikor letettem A bűn nyomában címmel megjelent kötetet — szerzői kivételesen szakemberek —, arra gondoltam, hogy írni kellene már arról a sokféle tisztázatlanságról, önismétléshez vezető óvatoskodásról, melyet a krimiirodalom, pontosabban szólva annak kiadása körül tapasztalhatunk. Sokezres — nem egyszer ötvenezres! — példányszámban csábítják az olvasót azok a könyvek, amelyek legtöbbször már címükben közlik, mit kínálnak. Találomra néhányat, a szerzők megjelölése nélkül: Szélhámosok, kalandorok; A század nevezetes bűnügyei; Hírhedt bűnügyek; Kelepcében az alvilág; Bűnügyi panoptikum; A bűn nyomában ... Rövidesen megjelenik — amint a Könyvtájékoztató e havi száma közölte —-a Bűnügyi múzeum című kötet. A találomra fölsorolt könyvek, színvonalukat értve, eléggé különböznek. Abban azonban bosszantóan azonosak, hogy anyagaik tekintélyes része — azonos. Hekus Dönci kalandjait így módomban volt többszörösen megvásárolni, akárcsak hasonszőrű társai rémtetteit. A húszas, harmincas évek fél világot bolondító szélhámosairól már nem is szólva. Apropó, bolondítás. Vajon nem rászedése az olvasónak, hogy némi csalafintasággal — más kiadó, esetleg más cím — újra és újra ugyanazt adják el neki? Avagy éppen nemes célt szolgál a közlés, s így akarnak a kiadók, szerzők csömört előidézni az olvasónál, leszoktatni a krimifalásról? Apropó, falás. Magam nem falom ezeket a könyveket, csupán arra szolgálnak, hogy teljes szellemi kifáradáskor enyhülést adjanak. Túlzottan sok falnivaló azonban nincs is ezekben a könyvekben; lerágott csontok. Mert túl azon, hogy más könyvekben már ugyancsak kinyomtatták e történeteket, nem kis részüket korábbról is ismeri az ember. Beszámolnak a lapok magának a tettnek az elkövetéséről; hírt adnak a tettes elfogásáról; a nyomozás befejezéséről; a bírósági tárgyalásról; a fel- lebbviteli eljárásról... Azután közli az első könyv, a második, a harmadik... Január óta — helyesen — tetemes adó terheli az ilyen kiadványokat, áruk tehát nem csekély. Amennyire jogos az ilyesfajta olvasói érdeklődés megadóztatása, olyannyira jogos az az óhaj is, hogy a kiadók — a haszon mértéke felől az olvasónak ugyanis nincsenek kétségei — nagyobb üzleti tisztességgel készíttessék el, nyomassák ki e portékájukat, s egy új sztori mellé ne csempésszenek két lerágott csontot. Az elmondottaknak persze látszatra — ellentmond, hogy mindezen hibák ellenére, elkelnek a könyvek, ran tehát — úgymond — közönségigény. A bevezető sorokban ejtettem szót az önismétléshez vezető óvatoskodásról. Mert detektívregényt — ritka kivételektől eltekintve — „nem illik” kiadni, holott tény, hogy — a tucatponyváktól eltekintve — jó szórakoztató olvasmányok. Logikai játékok, az olvasó is így fogja fel őket. Fiktiv krimit nem, de valódit igen — így fest a kiadói gyakorlat, s ez vezet oda, hogy újra és újra már untig ismert történetekkel traktálják az olvasót, hol panoptikumban, hol múzeumban, sőt, kelepcében tálalva azokat. A ténykrimi-könyvek döm- pingjének éppen ezért mellékíze van. Mint a cukor helyett teába szórt szaharin- nak. Csakhogy a szaharint betegek fogyasztják. Talán az olvasóközönség is beteg? Avagy csak rossz doktorok hiszik annak? M. O. Coca és meggylelke
