Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
19S8. JULIUS 21., VASÄRNAP "kJCMod 3 Szalahedinov Fatekné mérnök Vlagyimir Petrovics Nyelldov mérnök Nyikolaj Vasziljevics Kazlov mérnök Ernst Vlagyimir Jevgenyievics mester Venyiamin Pavlovics Karnyi lov mester ~'f/SSSS/*ySSSS/S/SSS/SS//S/SSS//SS///S/S//SSSSSS/SSSSSfSfSSSSS/'/~/SSffS//SSSS/S/SSSS/SS//SSSSS///SS/SJS/SSSSSSSSfSSSS/SSSSS/SS/S/SS/S////SS/S*S/SSSSSSSSSSS/fS//SSSSSSfSSSSfSSSS///SSSSS/SSSSSSSSSSS//SSSSSS/SS//f//SS/////SSS/^ V s s s | Hatvan fokos pokolban | ^ I ^ ?ssssssss*s/wssssssssssssssssssssssss/ssssss*fsysssssssssssssssssss/sssssssssssssssssstrssssrsssssss//ssssfssssssss/ssss/sss/sssssssssssssssssssssss/ssts/sssssssssssssssss//sfssssfssssssssmsssfs/sf/s/ssssssssssssfsssss/. S zázhalombattán, az olaj- városban, ott, ahol karcsú acéltornyok merednek az égre, a magyar munkások között dolgozik négy szovjet ember, két mérnök és két mester. És dolgozik egy vegyészmérnöknő, aiki magyar, de akit férje után Szalahedi- nov Fateknénak hívnak. Diplomáját a Szovjetunióban szerezte. Férje orosz, vegyész- mérnök, szovjet állampolgár. De lehet, hogy már nem, mert eljött ide hozzánk, az asszony 'hazájába dolgozni ő is, ami valljuk be, ritkaság. Általában fordítva szoktak történni az ilyen dolgok. A férfiak a szerelemben erőszakosabbak, az ő országa hatalmasabb, vonzóbb és a nőd ellenállás kisebb. Szóval férjet, azt tudnak szerezni a magyar lányok, gondolom bárhol a világán, de hazahozni őket, az már egy kissé nehezebb, ö hazahozta. Nem tudom, karakter kérdé- sa-e ez? Azt sem tudom, a dolgok hogyan függnek össze. Tény azonban, hogy itt az aromás extraháló épülő üzemének ő a megbízott vezetője. És még nincs 30 éves. Elindult Szegediről egy kislány, á messzi Moszkvába és öt óv múlva elhozott egy férfit Moszkvából, a messzi Százhalombattáira. Máir hárman vannak, a kisfiú másfél éves és apuka megtanult magyarul. Szóval itt nem kell bizonyítani. Ez az asszony jó vezető, jó pedagógus, az isten is annak teremtette. És ha valaki ezek után azt hinné, hogy egy darabos, erőszakos növel állunk, illetve állnak, ott Százhalombattán szembe, akkor e sorold szerzője olirajzolta a képet. Szó sincs róla! Kedtves, puha, halk modorú, jókedé- lyű ember a mérnökasszony. Az sem hátrány, hogy csinos. És e tulajdonságok szerencsésen ötvöződnek a mérnöki szaktudással, szellemi vitalitással. Ahogy észrevettem, természetes és magától értetődő itt minden. A munka, a fegyelem, az élet. Pedig az a másik négy ember GO—SO foltos pokolban végzi munkáját. És ez a meleg jószierint független attól, hogy süt-e a nap, vagy sem. A céltornyok karcsú ezüst csikjai, messze, ameddig a szem éllát. Ez a négy szovjet ember hegesztette és hegeszt! őket. Két éve élnek, dolgoznak Százhalombattán. Öróluík viszont azt kell írnunk: acélemberek. Tíz és fél órát dolgoznak mindennap. Tizenöt nap alatt áll az 50 méter magas, 130 tonna súlyú torony. Persze közösen a magyarokkal. De a hegesztést ők végzik. Hajnali 2-kor kelnek. Fél 3-kor a munka rohamsisakja már a fejükön van. Bebújnak a toronyba, szisszen' az elektromos hegesztő-pisztoly, vakító lángjától olvad az acél, mint a vaj. És az emibr 10 és fél óráig tartja a pisztolyt, akkor is, amikor belül a torony már egy égő katlan. És akkor is, amikor télen a külső hegesztésnél az ember hátát a fagyos szél csapkodja, arcát, kezét a 60 fokos meleg süti. És akkor is... Mindig, ameddig a kezüket tudják emelni, itt Százhalombattán, vagy otthon, abban a hatalmas országban, amely olyannyira gazdag olajban. És nagyszerű emberekben. Csak nézem őket és azon gondolkodom, hogy mennyiszer erőlködtünk, hogy egy másik nép fiairól jót mondjunk és: írjunk. És buta ügyetlenkedéseinkkel gyakran rossz szolgálatot tettünk annak a népnek. És arra gondolok, hogy ami itt történik, az már nem is szép, iinkább szent dolog. Azután, hogy befejezik munkájukat és távolról ha- angszót hoz a szél, leülünk beszélgetni, öt perc múlva már érzem, tudom, hogy nekik ez a számomra nehéznek és borzalmasnak tűnő munka olyan természetes és egyszerű, lindult egy magyar kií- \ lány Szegedről a távoli Moszkvába, öt év múlva hazajött mérnöki diplomával a zsebében és egy férjjel a bäi- ján. Elindult a Szovjetunióból négy férfi ide Százhalombattára. De ők azt mondják, hagy most jóval közelebb vannak á családjukhoz, mint a legutóbbi rpunkahelyükön, amikor a Szovjetunióban voltak. És állnak a tornyok és szén ezüst csíkjuk az égre írja: A legnemesebb emberi tett a munka. V/////////// '✓///////✓//§ ^ ^ SZÖVEG: Suha Andor S I $ FOTÓ: Gábor Viktor S "sssssfSssss/ss/sssf/sss/s.'s/sssss/ssss/S mint e sorok szerzőjének leírni az „a” betűt. És ők udvariasságból az újságírót dicsérik, hogy az is ott van mindehütt. Igen, ott van, de száz méterre az izzó melegtől. — Hát igen — mondják, nem volna kellemes ráülni a forró acélra. Azon igen elcsodálkoznak, amikor azt kérdezzük, hogy a mérnökök miért hegeszter.ek, végeznek fizikai munkát? S egítenek! Ez a munka, túl a nehéz oldalán, megfeszítő is, mert nagy pontosságot követel, a felelősség rendkívüli. Ehhez mérnöki, mesteri tudás kell. Az üzemet szovjet mérnökök tervezték, a berendezéseket és a készülékeiket is a Szovjetunióból szállították ide. És ahogyan az már az ilyen esetekben kialakult szokás: a tornyok szerelését is szovjet szakemberek végzik. Vlagyimir Petrovics Nyeli- dov mérnök, a brigádnacsal- nyik, négy épülő üzemrészen irányítja a szovjet emberek munkáját. Azt mondja, hogy amit itt látunk, amögött a Szovjetunió hatalmas dolgozó hadserege áll, munkások és mérnökök ezrei, milliói. Ők csupán e hadseregnek egy kis csapatát képezik. — A munka nagyszerű dolog. És távol a hazától: gyógyír! Nem gondolunk haza. Az esték már nehezebbek — mondják. A lakótelep munkásszállója maga a Bábel. Csehek, franciák, angolok, oroszok, németek, magyarok barátkoznak, beszélnek egymáshoz, nemegyszer elég sajátságos módon. — Ezeknél a beszélgetéseknél nagyon fontos o fantázia. De az ilyen körülmények között . az ember -fantáziája gyorsán, fejlődik ezt ’ nevetve mondják. Nem akarnák magukról beszélni. Elmondom nekik, hogy ez a szerénység a szovjet ember nagyszerű tulajdonsága, amit én mint ember, szívesen vallanék magaménak. De, mint újságíró, azt tudom mondani, hogy munkánk legnagyobb akadálya a szerénység, az az ember, aki nem beszél magáról, a munkájáról. És mert az érveim nem győzték meg őket, azt is megmondtam nekik, hogy ez a cikk is körülbelül úgy fog megszületni, mint azok a beszélgetések, közöttük és az angolok között. Szóval én is építek valamit a fantáziámra. Nevettek, beleegyeztek, de nem beszéltek. létüknek éppen olyan rendje van, mint a magyarokénak. Természetesen azért egyénenként mégis más és más. Mindannyian s vállalat konyhájának kosztját eszik. A paprikát a szovjet emberek megszerették. Már előre sajnálják, hogy otthon nem lesz a pörkölt csípős. A nosztalgia súlyossá válik az ember szívében, ha két éve távol van a hazájától és családjától. De hát az ember örömre, boldogságra született, nem arra, hogy sebeit nyaldossa. ők négyen derűs, kiegyensúlyozott lelkű emberek. Gyakran járnak Pestre, moziba, színházba. És gyakran a követségre, az ott egy kis darab haza. És természetesen eljárnak a magyarok összejöveteleire is, de november 7-én ők a házigazdáik. Az olyan jó. Akkor azt hiszi az ember, hogy otthon van. De hát közben van 364 este. Igaz, a szabadságot otthon töltik. De még így is 340 este marad. Nyelidov mérnöknek már jó. Itt van a felesége, és a kisfia Budapesten jár iskolába. Nyikolaj Vasziljevics Kazlov mérnöknek, Moszkvától 30 kilométerre, Podoltszkiban lakik a felesége és két szép, nagy leánya. Az asszony is mérnök. A. lányok tanulnak. Nyikolaj Vasziljevics munka után a szakirodalmat bújja és amikor a különböző számítások tételéit tanulmányozza, azt hiszi, az ördög incselkedik vele: tisztán hallja a felesége hangját. — Nyikolaj, mindig a könyveket ibujod. Velünk is foglalkozhatnál néha... A férfi felugrik a heverőről, kimegy a folyosóra, sehol senki, csupán egy angol munkás .vigyorgó pipás képe. Földije, Ernst Vlagyimir Jevgenyievics 29 éves, mester. Az ő felesége és ötév. kisfia is Podolszikban éL Munka után leül a fiú az asztalhoz, nagy árkus papi.. tesz maga elé, kézéibe tolla vesz és rója, fáradhatatlanu, rója a sorokat. Arca, egész lénye átszellemült, senki sem meri zavarni, hiszen a feleségével beszélget ő is. „Drága... Hogy van a mi aranyos kisfiúnk? És Te? És a többiek?” „ ... Hazamegyek a nyáron, ha a munkám úgy engedi. De ebben az évben egész biztos látjuk egymást, örültök? Én nagyon!” Venyiamin Pavlovi cs Kar- nyilov mester Gorkijból, az egykori Nyizsgij Novgorodból jött hozzánk. Nagyon derűs lélek. Horgász. Éjjel-nappal a víz partján ül. Lesi a halakat. Lehet, hogy azok is visszakacsintanak rá, de horogra nemigen akadnak. Ezt már az évődő többiek mondják. Ugratják, hogy az üzletben, meg a halászoktól vásárolja a halakat, aztán este zsákmányként mutogatja a többieknek. Szóval pontosan úgy, ahogy a magyar horgászok. Nemzetközi szekta ez. Akárhogy is van, megéri. Egészséges, jó színe van. És a 36 fokos .napmelege hűsnek számít a tornyok pokla után.
