Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-18 / 167. szám
1968. JULIUS 18., CSÜTÖRTÖK MIC I Kl tÄjrigp Kis kertekből — lársasházak? Földmérés, ugróbajnoksággal - Panaszkodó szobiak Amióta tudomásomra jutott, mi történt Szobon a Köztársaság út páros oldalán, a személyi tulajdonban levő kis családi házak nemkülönben kis kertjeiben, különböző foglalkozású és iskolázottságú embereknek feltettem a kérdést: „Szabad-e bárkinek körülkerített magánterületre a tulajdonos engedélye nélkül behatolni?” Egybehangzó nem volt a vá- I lasz. Egyesek azonban hozzátették, talán egyedül a nyomozóhatóságnak, feltéve, hogy valami gonosztevőt akar kéz- rekapni, és tartani lehet attól, hogy éppen a kiskerten át vesz egérutat, mialatt az ajtaján kopogtatnak. De a széles Köztársaság út házaiban a 4-től a 28-as számig többnyire apró házacskákban élő mintegy százötven lelket számláló, huszonnégy család tagjaival szemben sem nyomozólevél, sem házkutatási vagy elfogatási parancs a jelzett időben | — sőt talán soha — nem volt | érvényben. Hívatlan vendégek Csupa kisember, csaknem mind üzemi dolgozó és néhány szintén nagyon szerény anyagi körülmények között élő özvegyasszony lakik a házsoron. Ilyen az a tucatnál több asszony meg férfi, aki most a 14. számú házban Bors János- né, a helybeli Hazafias Népfront-bizottság vezetőségi tagja otthonában körülvesz, és elmondja a történteket. Egyik úgy, hogy egyszerre csak arra lett figyelmes, emberek járnak a kertjében, zsineget húznak, jelzőcöveket vernek a földbe, beletipomak a veteményeságyakba. Van olyan is, aki gyümölcsfája letört ágát siratja. Olyan azonban egy sincs, akinek a kapuján keresztül mentek volna aj kertbe. Egyik kertből a másikba pedig szintén a kerítésen ugráltak át. Nem magukat a mexikói olimpiászra gátfutásban vagy magasugrásban edző sportolók jártak a kertekben, az nyilvánvaló. Egyik-másik lakó kérdőre vonta őket, annak meg is mondták, hogy felmérik a területet, házhelyeket jelölnek ki és öt méter széles utcát. — De a kertjüket elveszik, az ellen nem tehetnek semmit, értik? — szólt keményen az ugróbajnokok vezetője. Egyes kertekből másfél-két méteres sávot meghagyott, többől azonban semmit. Másképpen is lehet — Valami hivatalos földmérő lehetett — nyugtatom a felháborodott embereket, annak munkáját pedig tűrni tartoznak. — És azt is, hogy kémyük- kedvük szerint bármikor ösz- szetapossák a kertünket? — kérdi egy férfi. Egy asszony pedig: — Minket semmibe sem vesznek! Mintha átjáróház lenne a mi portánk! Tagadhatatlanul igazuk van, miért is kell orozva mérni a földet? Általánosítás nélkül és a helyes módszereket alkalmazók számtalan példáját fel nem sorolva, szóvá kell már egyszer tenni azt a sajnos nem ritka jelenséget, hogy egyes dolgozók munkájuk végzése közben a másik dolgozó jogos érdekeit, személyi és emberi jogait figyelmen kívül hagyják. Sőt akadnak, akik azt hiszik, a hatóság valamely megbízatása hatósági jogkörrel való felruházást jelent. A hatóságot pedig az egyéneket zaklató, minden kerítésnek fittyet hányó, törvényeken felül álló szervnek képzelik. Amint a szóvá tett esetben Csermely László, a Pest megyei Tanács tervezőirodájának mérnöke, aki különben a községi tanács megrendelése alapján, az iroda megbízásából a Köztársaság utcai kerteket felmérte. A panaszosok nem követelik a fejét és fiatalságára való tekintette] én sem. remélve, jó lecke lesz számára, ha eljárása helytelenségére csupán rámutatunk. Beszéltem egyébként a Pest megyei Tanács tervezőirodája igazgatójával, Török Ferenccel, aki kijelentette, hogy az iroda tizenkét évi fennállása óta hasonló panasszal még nem találkozott. — Az emberi együttélés szabályaiból természetszerűleg következik — tette még hozzá —, hogy az eljáró tervezőnek a felmérés megkezdése előtt értesítenie kell az érintetteket. Udvarias formában felkérni minden egyes tulajdonost, tartózkodjon a jelzett időben otthon, vagy másként tegye lehetővé a munka zavartalan elvégzését. Ami pedig a károkat illeti, ha bejelentést kapunk, megvizsgáljuk és megfizetjük azokat. Róluk — nélkülük? Térjünk azonban vissza a szobi Bors-házba. Hallhatunk ott még egyéb panaszt is: — Csak hallomásból tudjuk, hogy kertjeink helyére társasházakat akarnak építtetni. — És ezt magukkal soha senki nem közölte? — Hivatalos formában mind a mai napig nem. — Pedig tanácsi határozat nélkül aligha létezhet ilyen terv. Körzetük tanácstagja sem tájékoztatta róla önöket? — Nem. — Hol lakik? — kérdem. — Ugyanebben a házsorban, a 20. szám alatt — válaszolják. Természetesen beszélek vele, másokkal is. Elég azonban, ha ezúttal a kerítésugró föld- mérnökről szólok, nehogy hasonló eset bárhol megismétlődjék. Távolról sem a „magántulajdon szentségének”, hanem dolgozó kisemberek családi otthona, biztonságos nyugalma védelmében. Egyébként ugyanezért kell beszélni a kertek ellen hozott tanácsi határozatról is. Legközelebb. Szokoly Endre A 600. évforduló alkalmából SZÖVETKEZETI KIÁLLÍTÁS ' Az ország tizenkét megyéjéből 30 szövetkezeti ipari üzem állította ki termékét a SZöVOSZ budapesti bemutatótermében. Pest megyéből a váci fogyasztási szövetkezet előregyártóit könnyű-betonelemekből készült árusítópavilont mutat be, de a beton szőlőkarók készítését is vállalják, sőt a jelenlegi készletből azonnal is tudnak szállítani. A tá- piósülyi fogyasztási szövetkezet fémnyomóüzeme mennyezeti csillárokhoz díszhüvelyeket, valamint sörcsapokat gyárt. A pomáziaik rendkívül tetszetős lakberendezési díszítőelemeket és műanyag díszgomibokat állítottak ki. A legnagyobb meglepetést a taksonyi szövetkezét műanyagüzeme szerezte. Eddig is közkedvelt gyártmányuk volt a műanyag tetőlemez. Mint az üzem újítását, most szintén egyedülálló újdonságot állítottak elő: műanyag fali dekorációs elemek gyártására tértek át. A kiállítás Budapesten, az V. kerület, Bajcsy-Zsilinszky út 55 szám alatt, július 28-ig tart nyitva. A SZIGETEN Ebéd a Horány Gyöngye hűs árnyat adó fái alatt. (Foto: Gábor) Országos kertészeti bemutató Nagykőrösön Az alapításának 600. évfordulóját ünneplő Nagykőrös lesz a színhelye a július 20-án délelőtt megnyíló országos kertészeti bemutatónak. Ez alkalommal tartják meg a gép-, újítási és találmányi kiállítást is. Az érdeklődéssel várt események vendégei a nyári gyümölcsök és zöldségfélék termesztési módszereivel, betakarításának és csomagolásának korszerű formáival ismerkedhetnek. Megtekintik majd a többi között a Szabadság Tsz zöldségkertészetét, a Petőfi Tsz nagyüzemi meggyültetvényét és látogatást tesznek a konzervgyárban. Az üzemben a nyári gyümölcsök konzervipari feldolgozásának ismertetésére is sor kerül. A bemutatók és a kiállítás megnyitóját dr. Sághy Vilmos, a mezőgazdasági . és élelmezésügyi miniszter első helyettese tartja. Pest megye mezőgazdasági szakemberei a bemutatón július 22 és 27-e között vesznek részt. Jobb félni* mini megijedni? Az aszály elteltére kedvező gabonatermés a nagykátai járásban A súlyos aszályt látva, a na'gyRátái járás termelőszövetkezetei— még az aratást megelőzően — a Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattól szerződésmódosítást kértek. A járás - termelőszövetkezetei féltek attól, nem tudják teljesíteni szerződéses kötelezettségeiket s ezért mintegy 126 vagonnyi gabonáSEGÍTSÉG! B ocsánatot kérek a huszadik századtól, annak is a harmadik harmadától, de ezt, ezt a rettenetes lármát nem bírom tovább. Betolakodott már testem milliárdnyi sejtjének mindegyikébe, szívem kamráiba, az agyvelőmbe, idegszálaim hajszálcsöveibe, és mindenütt gonoszul duzzad, növekszik, egyre bőszültebben feszíti a falakat, mint kánikulában a kövér halott puffadó teste a szűkre szabott koporsót. Támad kívülről is, letéphetetlen polipkarjaival ölel körül, nyomása, szorítása elviselhetetlen. Áthallom rajta meggyötört koponyám csontjainak recsegését. Kora reggel a malterkeverőgép zakatolása ébresztett föl. Második éve basáskodik az udvaron tatarozás ürügyével, körülötte a mész, a cement, a sóder és a budaiföld már nagy területen kiirtotta a kert minden életét. Az épületállványok régóta néptelenül meredeznek az ablakok előtt, legfeljebb a padlódeszkákat emelgeti rajtuk olykor az erősebb szél. G ondoltam, végre indul a munka. Már dörögnek a vastartályok is, amelyekre alaposan rákövesedett a tavalyi beton és leverésével elég nehéz dolguk van a súlyos vaskalapácsoknak. A fülszaggató zenebonába szelíden turbóiról bele egy teherautó motorja. Friss nyersanyagot hozott — vélekedtem és kíváncsian kémleltem ki az ablakon. Látom ám, hogy az autóra szerelt elevátor ügyesen emelgeti föl a földről a malterrel töltött vastartályokat és helyezi el a kocsi fedélzetén. A megrakott teherautó aztán farolni kezd, majd megindul a kapu felé és azon át eltűnik látóteremből. Hogy hová fuvarozza a mi udvarunkon kevert habarcsot, csak a jó ég tudja, valamint azt is, hogy milyen zseniális elgondolás avatta maltergyárrá feldúlt udvarunkat. A nnyi most már bizonyos, hogy ez a malter nem nekünk készült. A miénk csak keverésének velejárója, a kora reggeli dübörgés és zakatolás. Mikor udvarunk elnémulna már, felzengenek a szomszéd telken két év óta épülő magánház instrumentumai. Ott a betonkeverögép kezd éles kattogásba, a vasfűrész sikoltoz, szemközt pedig ládát szögeinek, ami dühös ugatásra készteti a ház kiállhatatlanul kellemetlen hangú házőrző ebét. Furcsa anakronizmus jelképe ez a kutya. A villamos csengőt pótolja, mert vésztjósló ugatásba fog, mihelyt megjelenik valaki a mindig zárt (kertajtó vasrácsa előtt, és ugat szakadatlanul, amíg a látogató el nem hagyja birodalmát. A szólamot tőle ismét a mi udvarunk veszi át, szőnyeget porol az egyik szabadnapos lakó, a csattogó prakker sűrű porfelhőket szabadít fel a vásott pokrócból. Hihetetlen, hogy mennyi töméntelen portömeget tud tezaurálni egy ilyen öreg szőnyeg. A napsütötte udvart elsötétíti a por, a szomszédok csörömpölve csukják előle be nyitott ablakaikat, a porral együtt kirekesztve a reggeli friss levegőt is. A rádió reggeli krónikájából egyetlen szót sem értek, mert valahol a közelben munkába kezd a porszívó vagy a mosógép, és a rossz motorok szikráit recsegve fogja fel az antenna. M enekülni kell ebből a pokolból, de a lépcsőházból is, ahol a harmadik emelet vaskorlátján kihajolva most közli a szomszédasszony földszinti barátnőjével Her- zsenyákék családi botrányának legújabb fejleményeit. Az első pillanatokban üdítő fürdőnek tűnik az utca, ritmikus harmóniának a villamosok, az autóbuszok, a teherautók egybeolvadó lármája, a mentőkocsik szirénájával együtt. De amikor a zsúfolt villamos fülledt belvilágában, túllicitálva az acélkerekek csattogását és sivalkodását a kenetlen síneken, az egyik bronzhajú kedves utastársnő Kővágó kartárs tűrhetetlenül agresszív neveletlenségének bizonyítékait sorolja fel rikácsoló hanglejtéssel, platinabóbitájú barátnőjének — meghal az illúzió. Kihegyesedik minden hang és szadista gyönyörrel mélyed a dobhártyámba. A munkahelyen sincs menekvés a lármaáradat elől, amely áttöri a falakat, behatol a legbelső szobába is, elborítja az íróasztalt. Ráadásul a szomszéd szobában most gyalulják a parkettet, a másikban a telefon csörög szakadatlanul, de a kagylót nem veszi föl senki sem, a makacs hívó fél türelme viszont végtelen. Ebédidő alatt az egyik felszolgáló kartársnő, karjai közt hatalmas tányértoronnyal, megcsúszik egy szeresznyemagon, ügyesen megkapaszkodik ugyan .Kerekes kolléga zakójában, de a tányértömeg — amely kaolinporból lett — irtózatos csörömpölés közben lesz ismét porrá a betonlapokon. D élutánra homogén közeggé sűrűsödik a város lármája, egybeolvadva az aszfaltolvasztó kánikulával. Fuldokló hajótöröttként vergődik az ember belőle haza és türelmetlenül várja az est hűs csendjét, hogy kiülhessen végre a balkonra és elnézegethesse a csillagos égboltot. Nézegetné is, de egymás után harsan fel a környék valamennyi rádiója és televíziója, mégpedig a lehető legnagyobb hangerőre csava- rintva. Valóságos világhangverseny kezdődik, Beethovennel és Mozarttal kelnek versenyre a slágerzene üvöltő dervisei és dervisnői, Lakatos Lajos népi zenekara, Berkesi András legújabb krimije, Amerika hangja, Szepesi mester góóóóól!-jai, Gallicus pátosza és kivétel nélkül valamennyi szélesre tárt ablak mögött, hogy zeng bele ez az esti világ. Olykor egy-egy sztentori hang dörög túl mindent: — Halkítsák el azt a rohadt televíziót, mert megbolondul az ember! De nem halkítják el. Csak azért se! Ha már van, hadd szóljon, és pukkadjon meg a csöndre szomjazó szomszéd, akiből biztosan csak a sárga irigység beszél, mivelhogy nincs televíziója. — Nem bírom tovább — lihegem az álmatlanul átvergődött éjszaka után és pánikszerűen kapaszkodom föl hajnalban a remetei buszra, hogy kimeneküljek öreg barátomhoz, Mikuláshoz, akinek parányi vityillója van egy kis kert közepén, és ahol még csönd van, áldott falusi csönd. H anyatt fekszem a pázsiton egy diófa lombja alatt és el- ernyedve bámulok a semmibe. A lágyan hullámzó csönd ölébe vesz, szelíden ringatni kezd, már-már álomba cirógat, amikor hirtelen összekuszálódik minden. Éles berregés remegteti meg a levegőt, egyre erősödik, már a diófa levelei is reszketnek tőle. Ijedten kukucskálok a lombok között az ég felé és megpillantom a lomha repülőgépet, amint hosszú kötélen vontatja maga után vitorlázó kisöccsét. — Majd elengedi — reménykedem félhangosan, de Mikulás barátom szomorúan legyint. — Ha elengedi, leszáll a hármashatárhegyi pályára a másikért — mondja — és ezt műveli késő estig. — Segítség! — szeretném üvölteni — és úgy szorítom két tenyerem közé a fejemet, hogy belesajog. Magyar László val kevesebbet kívántak átadni a felvásárlóknak. Mint az utóbbi napokban kiderült, az aszály a vártnál kevésbé befolyásolta a terméseredményeket és a járás termelőszövetkezetei nemcsak a 126 vagonnyi, hanem ezen felül még 112 vagon gabona szállítását vállalták. „Jobb félni, mint megijedni” — tartja a közmondás és ez szerencsésen vonatkozik a nagykátai tsz-ekre is. Egyébként tavaly ilyenkor a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a járásból 72 vagon, idén július 15-ével már 951 vagon gabonát vásárolt fel és mint a szállítás üteme mutatja, az ősszel leszerződött 1223 vagon helyett még többre is számíthat e területről népgazdaságunk. Az őszi árpa aratása a járásban befejeződött, méghozzá meglepően jó eredménynyel. 1967-ben 12,4 mázsás hol- dankénti átlagtermést, míg 1968-ban 15,7 mázsás átlagtermést értek el. Búzából viszont már a tavalyi évhez viszonyítva kedvezőtlenebb terméseredménnyel kell számolniuk. Míg 1967-ben 15,5 mázsás átlagtermést értek el (ez volt a járás történetében a legmagasabb), addig a szárazság következtében meg kell elégedniük a várható 13 mázsás átlaggal. Kedvező viszont az aratás gyors üteme, mert amíg 1967-ben július 15-éig a búza 40 százalékát, addig idén már 94 százalékát levágták. A nagykátai járás termelő- szövetkezeteinek terméseredményei azt mutatják, az aszály ellenére is lehet jól és kellő mennyiségben gabonát termelni, ha a megfelelő agrotechnikai eljárásokat alkalmazzák. Sokszor hangoztattuk a nagyüzem fölényét, és íme a természet csapása ellen a nagyüzemi termelési módszer kellően fel tudta venni a harcot. (sz. d.) i
