Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-17 / 166. szám
I 1968. JULIUS 17., SZERDA Mar «terei &űHap 3 a ■ IX/^\ Á n A h A T Most iúlius,,an az ország legforgalmasabb útvonala az M. 7-es autósztráda. Amint AM (JAKAUA képünk mutatja, hétköznapokon kora reggel végnélkül kígyózó autókonvojok áradw ' nak ki a fővárosból a Balaton irányába. Nem egy útszakaszon szinte csak lépésben haladhatnak a személykocsik és a buszok. Hát még szombaton délután és vasárnap... Rövidtávú szerelmek Három asszony meg két férfi kapirgálja kapájával a Lenin-szobor körötti, keményre száradt földű virágágyásokat. A város, Cegléd ájult megadással fekszik a nap tüze alatt. Nincs menekvés. Az ót ember is abbahagyja a por- keverést A két férfi az egymásnak támasztott kerékpárokhoz megy, szöszmötöl, majd kiemelik az egyik gépet, nyer- góre-kormányára állítják, leveszik a gumit, s ragasztani kezdik a belsőt. A három asszony néhány poréig még ímmel-ámmal húzogatja a kapát fölváltott gereblyét, azután ők Is hűvösre húzódnak. Rákvörösek a hőségtől. Kánikula és szemérmesség csatájában előbbi lesz a győztes. Ameddig csak lehet, fölhúzzák a szoknyát, s úgy ülnek a padra. Ülnek a pádon, nem szólnak semmit, fogják egymás kezét. Köszönésemre a lány elhúzza a magáét; a fiú ujjai tétován mozdulnak, hogy visszaszerezzék eltűnt jussukat, de azután zavartan megtorpannak, s végül megpihennek a farmer- nadrág térdén. Halkabbra állítják a táskarádiót. A Zenés műsor üdülőknek jobbik része hangzik; tánczene. Átesünk az ilyenkor szokásos formaságokon, a fiú elfogadja a cigarettát, a lány nevetve tiltakozik; ő még nem... A nacionálé rövid: Jocó a mezőgazdasági technikum harmadévese lesz szeptemberben, Kati meg másodikos gimnazista. Május óta — fnár két hónapja, kuncog Kali — járnak együtt. Megismerkedésüket véletlennek köszönhették: Jocó egyik barátjával beszélgetett, hátrább lépett, s meglökte a mögötte haladó AZ ÉPÍTŐIPARI SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT budapesti konyháin és szállóin alkalmaz kézilányokat, konyhalányokat, takarítónőket, udvari és konyhai segédmunkásokat Kéthetenként szabad szombat. Olcsó étkezés. Vidékieknek utazási kedvezmény. Egészséges, tiszta szálláshely. Konyhai dolgozóknak napi egyszeri térítésmentes étkezés. JELENTKEZÉS a vállalat központi toronyházában. Bp XI. Bartók Béla út 152 sz. alatt, a Kelenföldi ■Pályaudvar mellett. Katit, aki fagylaltja — „vanília volt, mindig csak azt eszem” — az aszfaltra poty- tyant. Jocó lovaghoz illően azonnal fölajánlotta a kártérítést, sőt, maga is vett egy adagot — „őszintén szólva utálom a fagylaltot, de nem akartam, hogy azt higgye, nincs több pénzem” — s míg végére értek az apró fagylalthalmoknak, rájöttek, találkozhatnának máskor is, ha már most így összetalálkoztak... Hát azóta járnak együtt. — Mit jelent az, hogy együtt jártok? Néznek rám, nem értik a kérdést. Jocó húzza is a vállát: — Hát, együtt járunk. Amikor lehet, találkozunk. — Mikor lehet? Összenevetnek: — Hát például most — mondja Kati. — Miért, a szülők nem engedik ... Nem tudom befejezni a mondatot. Jocó hevesen tiltakozik: — Ugyan, az öregék nem piszkálnak bele a dolgaimba. Kati nyel egyet. Rákérdezek: — És nálad? — Anyukám tudja. — Nem ellenzi? A lány — csinoska arcú, de alakja a kamaszok minden végletességének hű lenyomata — méltatlankodva: — Miért ellenezné?! Tizenhat leszek... — Mikor? — Jövőre ... Nézzük a crhelődő kertészeket. Megadó mozdulatokkal hagyják a húst ott, s állnak vissza a tűző napra, a tikkadt virágok közé. — A strandon — bökök fejemmel a szomszédból hallatszó viháncoló hangok irányába — jobb lenne — mondom, csak azért, hogy mondjak valamit, de Jocó félreérti. Mérgesen mondja: — Oda készültünk — s rácsap a mellettünk levő sporttáskákra. — És? — Nem lehet. — Nem? — Miatta — morog a srác. Buta képet vághatok, nem esik le a tantusz. — Rövidzárlat van — mondja a fiú, s nem tudom, hogy a magam zavara, vagy Kati pipacsvörös arca indít-e rí, de hamar mást kérdezeit: — A tanulás ment? Kati hálásan kap a téma után: — Nekem csak egy négyesem volt, de neki... — s tagadhatatlan kárörömmel oldalbaoöki a fiút. Jocó pukkad: — Szállj ie rólam! Azután, hogy valamit mentsen pukkadásán, hozzáteszi: — Azt hiszi, hogy versenyben állunk. Jönne csak a technikumba! Ott nem lehet süketelni... Különben is: volt két hármasom. Na és? — Szoktatok veszekedni — Naná! — kiált fel Kati olyan örömmel, mintha egészen mást kérdeztem volna. — Azt mondják — húzom a szót némi gonoszkodással — hogy a szerelmesek veszekednek ... ! Kati hamar megfogja a fiú kezét. Jocó elhúzná, hogy dokumentálja férfiúi hidegségét, de azután mégiscsak elrejti tenyere fészkében Kati vékony ujjacskáit. , — Szoktatok beszélgetni? Ügy gondolom, hogy magatokról? Meg — mondjuk — a jövőről? Például arról, mi lesz iskola után? Amikor végeztek. Jocó pöfékel, úgy tesz. mintha a cigaretta nagyon elfoglalná. Kati a bátrabb, legalábbis ő felel: — Néha. De inkább másról. Én elmondom, mit olvastam, mert ő s kézmozdulata feddés és si- mogatás is — nem szereti a könyveket Erőltetem az előbbit. Magamnak is kicsit szánalmas magyarázkodásba kezdek: — Arra gondoltam, hogy ilyenkor az ember úgy érzi, megtalálta azt, akit keresett... szóval ilyesmi... hiszen én is voltam diák, ültem én is így pádon ... Elakadok, s némi méreggel látom mindkettőjük szemében a fiatalság utánozhatatlan kajánsá- gát. Jocó fölnyihog: — Ja, az örök szerelem? Nem, ez nekem még nem jutott eszembe! A lány arca felhősebb lesz, a válasz — gondolom — egy kicsit szíven üthette. Hallgat is, nem szól egy szót sem. Jocó annál inkább belelendül: — Hol vagyok én még attól! Először is ott van még két év suli. Azután az öregem azt akarja, hogy egyetemre is menjek. Meg különben is: én nem töröm a fejem ilyesmin. Néhány pillanatra nem néztem Katira, s most is csak a kérdés után. Szívnám is vissza, de már hiába. — Te Kati — kérdeztem, s ahogy ránézek a csitrire, látom, könnyben úszik a szeme. Jocó válasza úgy látszik, övön aluli ütés volt. Nyel, nyel az édes csitri, nehogy kirobbanjon belőle a sírás, mert akkor szégyenében hová is bújhatna, menekülhetne? Jocó is észreveszi az intermezzót, fölerősíti a rádiót, mintha most ez lenne a fontosabb, s Kati — ó, örök női lelemény — rácsap a lehetőségre, hogy mérge kiadásával szorítsa vissza a könnyeket. — Ne ordíttasd! Süket vagy?! A fiú halkít a rádión, Kati az eget nézi, így talán eltűnnek a könnyek. Pislog szaporán, mintha a lombokon átszűrődő fény bántaná Íriszét. Nézi, nézi a felhőtlen eget. mintha onnét várna csodás jelet arra. hogy amit hallott, az nem igaz, s hogy igenis, ez nem múlik el soha. Mészáros Ottó KESZTÖLC Feltárult a Legény-barlang titka Középkori pénzhamisító műhely nyomaira bukkantak a Fővárosi Tanács barlangkutatói a Komárom megyei Kesz- tölc határában. A szájhagyomány szerint a hegyekben levő barlangok egyikében a mohácsi csata után pénzhamisító műhely működött. A mostani hitelesítő, felderítő jellegű ásatás igazolta a szájhagyományt: az úgynevezett Legény-barlang egyik nagyobb üregében több érmére bukkant az expedíció. Megtalálták azokat a lemezeket is, amelyekből a pénzeket kivágták. I. Ferdinand ezüst dinárjait „gyártották” rézből, illetve ezüsttel futtatott rézből. Az aszály ellenére nőtt a közös gazdaságok bevétele GYORSMÉRLEG A DABASI JÁRÁSBÓL A bank, mint hitelező, állandóan szemmel tartja adósai vagyoni helyzetének alakulását. Sőt többi ügyfeleiét is, hiszen amelyiknek ma nincs is adóssága nála, holnap esetleg kölcsönt kér. így azután a Nemzeti Bank járási fiókjai félévről félévre értékelik a tsz-ek pénzügyi helyzetét, annál is inkább, miután hitelforgalmuk jelentős részét velük bonyolítják le. Éppen ezért különösen érdekes a mostani aszályos esztendőben annak vizsgálata, rendelkeznek-e a tsz-ek elegendő pénzzel és gazdálkodásuk jelenlegi helyzete hitel- képességük biztosítékául szolgál-e? Erre a kérdésre Gondos Imre, a Nemzeti Bank da- basi fiókjának vezetője határozott igennel válaszol. — Igaz ugyan, hogy a járás valamennyi közös gazdasága és szövetkezeti csoportja összes rövidlejáratú hitele az év első felében a tavalyinál mintegy két és negyed millióval több, betétszámláikon azonban június 30-ig hét és fél milliónál nagyobb összeg felett rendelkeznek, mint az elmúlt esztendőkben. Ez a növekedés különösen nagy jelentőségű ebben az évben, amikor a korai mező- gazdasági termények, szamóca, spárga, de különösen az újburgonya, elsősorban az aszály miatt, jövedelemkieséssel járt és előreláthatóan a későbbi termények, főleg a kukoricatermés is megsínyli a szárazságot. A kukorica várható csekély terméshozama természetesen kedvezőtlenül befolyásolja az állattenyésztést és hizlalást is. — A közös gazdaságok a jövedelemkieséssel szemben másodvetéssel, öntözéssel védekeznek. Ez azonban a jó pénzügyi eredmény eléréséhez nem lenne elegendő. Ha már az előző években nem rendezkedtek volna be melléküzem! tevékenységre, idén az aszály súlyos anyagi gondokat okozna. így, azonban kilenc és fél millió közép és hosszú lejáratú hiteltartozásuk visszafizetése sem lesz gond számukra. Emellett beruházási tervét a járás csaknem valamennyi közös gazdasága teljesíteni tudja, sőt a legtöbb még növelni is. összesen 133 épület készül el idén a gazdaságokban. — A legnagyobbak és legköltségesebbek: 15 szarvasmarha-istálló, összesen 1914 és 16 a sertéstenyésztést, hizlalást szolgáló építmény 5094 férőhellyel. Ezenkívül raktárakat, gépszíneket és egyéb új épületeket is emelnek, meglévőket korszerűsítenek. Minderre az eredeti tervnél közel hétmillió forinttal többet fordítanak saját pénzalapjukból. — Nyilvánvaló, hogy a melléküzemek jövedelme nélkül nem lenne erre módjuk, de az is nyilvánvaló, hogy a melléküzemek jövedelmét mezőgazdasági beruházásokra és mezőgazda- sági termelésük fokozására fordítják. Idei eredményeiken ez meg is mutatkozik. Az eddigi felmérések szerint mérleghiányos tsz ebben az esztendőben nem lesz a járásban. És talán egyedül, az egyébként évről évre gyarapodó, dabasi Törekvés Tszcs-nek nem lesz módja, az új burgonya-árbevétel csökkenése miatt, tartalékalapjai növelésére. „Ajtót nyitni - ez a feladatom" EGY KÉPVISELŐ PORTRÉJA Domboldalakba fúrták magukat az emberek, földiből vettek padlót, falat, mennyezetet, présházakban óbor helyett laktak. A legolcsóbb megoldás volt, csak ajtót kellett a szárfába helyezni. Ha nedves hajnalokon kimásztak vackaikból és lenéztek a falura, látták az új lakótelepet, az üzemeket, épületeket, de ők maradtak. Elviharzott felettük az ország leggyorsabb történelme. Huszonkilenc család Aszódon ma is dombba vájt vályogott- honok lakója. Aztán egyszer — még tavasszal —, a községi tanácselnök mellett, friss mozgású, ‘ bajuszos öregúr kaptatott fel a dombra, bebújt a házikóba, asszonysereg kísérte. Fürge szempárja a tűzhelyeket, bölcsőket pásztázta, noteszébe a fizetéseket írta fel, majd elég hangosan kijelentette: „Fel fogjuk számolni ezt a telepet!”. Később karon fogta a tanácselnököt, mentek a Tervhivatalba, onnan a megyei tanácshoz, s bár nem szokás elkiabálni, másfél milliót kiverekedett, amiből 16 családot új épületbe lehet költöztetni. Mellékesen közben tető alá hozta az Aszód—Verseg—Kar- tal útkorrekciót, ebben az '"ínyben a pénzügyminiszter helyettesével tárgyalt. Nemrégiben egyik nap a gödöllői KISZ- klubban Finnországról tartott élménybeszámolót, aztán buszra ült, mert várta a vérségi tanácselnök, mozi építése ügyében. 1968 május elsején Galgamá- csán érte élete egyik legnagyobb meglepetése, az ünnepély után a helyi vendéglőben elragadták a protokoll asztaltól és legidősebb és egyben legszegényebb választója azt kiabálta: „Ilyen ember kell nekünk! Bertalan, Te a mi kénviselőnk vagy.” A professzor űr, dr. Baskay Tóth Bertalan egyetemi tanár lesimította már csak oldalt de- resedő, ritka hajszálait és megölelte az életében még soha nem látott bácsit. „Kié lennék ... ?” — Kié? — ezt hajtogatta. Aztán együtt még elóg sok bort megittak. Az aszódi választókerület képviselője Gödöllőn tanít, az Agráregyetem fehér, hűvös épületében, annak is egy olyan szegletében, ahonnan a tudomány sokszor magános és ünnepélyes nyugalma árad. Könyvek, fóliánsok, térképek elvontsága, hatalmas asztalon akták sokasága, s föléjük hajolva a professzor úr, akinek kedves merengő egyéniségéhez jobban illik a katedra, mint a képviselőség. — Sosem hidd ezt, fiam! — kényelmes, bordó fotelben ülünk egymással szemben. Nevet. A bajusza, arca, apróra szűkült szeme is. A falra nézek, óriási táblázat mutatja fényképekkel illusztrálva, hogy a szécsényi és Ipoly menti növények fejlődése mint alakult a vízháztartás megjavítása után. „Legelőgazdálkodás, belvízrendezés, az állattenyésztés fejlesztése.” — Tizenkét község gondja- baja tartozik hozzám — magyarázza s ebben az évben már huszonkét kiszállásom volt. „Kocsival”? ... Fenét! — Nincs nekem, öregem, kocsim. Vasút, busz, néha a pártbizottság autójával, mert a járási pártbizottság tagja vagyok. — Mióta képviselő? — Tíz éve. Harmadik szemeszter — megint az a testes emberekre jellemző derű az arcán. — És utoljára száz százalékkal választottak meg. Semmi blikfang... vagy hogyan mondjátok. — És az összefüggés? — visszakanyarodik a régi útra. — Mezőgazdasági járás és körzet az enyém. Termelőszövetkezetek és a problémák közül rengeteg szakmai. Ki tudná jobban, mint én? Az emberek pedig? ... Most az aspiránsok beszámolójával foglalkozom, kösz felüdülés egyszerű parasztemberekkel beszélgetni utána. (Meg ne haragudjanak!...) — Legutóbbi ügye, amivel foglalkozott? — kérdezem, erre felugrik és az egyik szekrényből elővesz egy dossziét, de úgy nyitja fel, mint' a bűvész emeli a fátyolt a cilinderről : — A Pest megyei ravatalozó ügye... — Ha ön lenne az újságíró és én a professzor képviselő s ugyanígy ülnénk egymással szemben, mit kérdezne tőlem? — Cseppnyi csend. — Mi egy jó képviselő feladata? — hivatalosabbra válik az arca s mindjárt hozzáteszi: — „És erre én azt válaszolnám: „Ajtókat nyitni”! Megmutatni, hol vannak, kik ülnek mögötte. Nem protekcióra gondolok, félre ne értse (hol tegez, hol magáz).. . hanem kihasználni azt a lehetőséget, amivel rendelkezünk. Én, fiam, a 12 községemben minden ügyet, hallod ... Nem kívánom vitatkozó partnernek: beszélgetőnek annál inkább. Képviselősége alatt váltott vágányt, váltót a magyar mezőgazdaság. Hol tartunk európai viszonylatban? — erről faggatom még. — Még egy ilyen ronda aszály mellett is jó helyen, és nagyon jó úton — válaszolja. — Bejártam sok országot. Nekünk már csak az kell: szakértőbben, tudományosabban, korszerűbben! Beléptek a mezőgazdaságba is a közgazda- sági szabályzók, s új törvények hatnak. Ez most már jobb munkát tesz lehetővé. Gépek, kémia, szakértelem... És kérlek, az emberekért persze közben mindent ki kell zongorám! Ezért vagyok például én itt... A tanácsnál azt mondták: a vályoglyukak helyett épülő 16 lakás első betonelemeit még ebben az évben az alapokra helyezik... Sziits I. Dénes
