Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-17 / 166. szám
4 1968. JÚLIUS 17., SZERDA Nagy út, egyedül a Nénivel mindössze háromszor találkoztam. Már /M. reggel feltűnt tanácstalan toporgása a villamos- megállóban. Többen is magyaráztak neki. A feketeruhás Néni jobbra-balra kapkodta a fejét, riadt pillantása hol erre, hol arra rebbent. Befutott a villamos. A nagy gesztussal magyarázók felnyomultak rá, némelyik még onnan is visszaszólt. A Néni egyedül marad. Ha lehet, még tanácstalanabbal szorongatta kis motyóját. Az én villamosom is megérkezett. A Néni olyasféle mozdulatot tett, mintha át akarna menni a túlsó oldalra. Háromszor is megkísérelte, aztán kiült arcára a végső kétségbeesés, s csak forgolódott egyhelyben. Felszálltam. Még egyszer visszapillantottam apró, fekete, megejtően szánalmas alakjára. Próbáltam rögzíteni a mozdulatát, elkapni a tekintetét, végigsiklot- tam kreolbarna, sokráncú arcán. Ügy éreztem, ez a néni, a Néni, olyan anyóka, akiről a mesékben olvastam gyerekkoromban, s aki arról volt nevezetes, hogy időtlen idők óta anyóka, sőt már annak is született. F isszafelé ugyanezen az úton mentem. A megállóban megdöbbentett, hogy a Néni még mindig ott és ugyanúgy álldogál, toporog — mint reggel, első találkozásunkkor. Leszálltam volna, de többen felsegítették a villamosra. Maradtam. Látom, fáradtan ereszkedik a legelső ülésre. Egyszerre ijedten felugrik, majd sápadtan visszahuppan. Könyörgő szemmel fordul segítségért. Egy kopasz és egy hosszú fekete férfi magyaráz: — Két megállóval arrébb le tetszik szállni, ott jobbra az első utcában a következő villamossal a végállomásig ... — Nem úgy rövidebb, ha ... — Gyorsan szálljon le néni, ez kalauznélküli kocsi, itt megbüntetik huszonhat forintra ... A kis öreg ijedten szalad az ajtóhoz. A kalauz éppen ellenőrzi a bérleteket, haragosan — haragja a fecsegőknek szól — rákiált a nénire: — Maradjon a helyén, én vállalom a felelősséget, senki nem fogja megbüntetni... A Néni visszatipeg. Keze remeg. Közben a végállomáshoz értünk, mindenki leszáll. Néhányan körülveszik, s jóindulatúan magyaráznak — ahányan, annyiféleképpen, hogy ez meg ez a pályaudvar merre van. Odamegyek. — Jöjjön, néni, elkísérem! aj em hisz nekem. Továbbra is gyanakvó kétségbe- i.V eséssel pislog. Aztán, mivel kettesben maradtunk, mást nem tehet, elindul mellettem. Szája szélén halvány remegés vibrál. Megkérdezem, hová is igyekszik reggel óta. Először nem válaszol, bizonytalan fény villan a szemében, majd megered kissé a szava. Reggel érkezett vidékről, s innen megy tovább. Először jár Pesten, tájékozatlan. S ez a zaj, rohanás, sok ember... Mint egy riadt kis nyúl, úgy piheg. Lassítok. Már a pályaudvar lépcsőin járunk. Megváltjuk a jegyet. A váróteremben az első padra szinte lezuhan. Most jut egy kis lélegzethez. — Igaz is, miért szánta rá magát ilyen nagy útra... és egyedül? ... Akkor tör fel belőle a nyilván egész nap elfojtott sírás. Egy táviratot húz elő, fekete szegélyeset. — A fiam temetésére — zokogja. Belémszakad a szó, a vigasztalás. Szólni nem bírok. Nem is lehet. a Néni észre sem veszi, hogy egyedül hagyom. Gyű- /n rött, fehér zsebkendőjét szája elé szorítva, csendesen sírdogál. Végleg otthagyom, hadd sírja ki magát. Most már van ideje rá. A vonat csak egy óra múlva indul. Máté Judit KÖNYVESPOLC SZŰCS JÓZSEF: Pilóta nélkül... A repüléstechnika, bármennyire furcsának tűnik is, most jut csak el felnőttkorához; az emberi irányításból csupán felügyelet lesz. Aktuális tehát a téma, a pilóta nélküli repülés, de a szerző — helyesen — nemcsak erre szorítkozik. Általában áttekinti a repüléstechnika fejlődését, mai helyzetét, s távlatait. A távolságok áthidalásának időbeni csökkenése már napjainkban is lényeges tényező a modern ember életében. Még inkább az lesz a jövőben, amikor szolgálatba állnak a szuperszonikus utasszállítók, a már ma meglevő katonai gépek polgári változatai. A nagy sebességgel közlekedő gépek még inkább megkövetelik a repülés mindig is legkényesebb periódusának, a le- és fölszállásnak biztonságossá tételét. Az ember egyre kevésbé képes ellátni ezt, az automaták egyre jobban végrehajtják. A szerző igen érdekes fejtegetésekben mutatja ki a pilóta nélküli repülés előnyeit, s azokat a már ma meglevő eszközöket, amelyek ezt szolgálják. Ugyanakkor módot talál arra is, hogy végigkalauzolja az olvasót a repülőgép-újdonságok során, a fölhajtható szárnyú gépektől az állítható szárnyúakig. Betekintést ad a repülőgépek műszereinek bonyolult világába, s azokba a kísérletekbe, melyeket napjainkban folytatnak a repülés nagyhatalmai, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Az ismeretterjesztésnek színvonalasan eleget tevő könyvet igen sok ábra és fénykép egészíti ki. (Táncsics Könyvkiadó.) (tn. o.) Anyám, én nem ilyen lovat akartam Versenylovat akartak venni a lopott pénzen Anyám, én nem ilyen lovat akartam — mondja egy régi nótában az elkényeztetett gyermek. Vecsési fiatalkorú gyermekek egy csoportja például versenylovat akart venni azon a pénzen, amit betörések, lopások árán kívánt megszerezni. Talán épp a „vezérük” agyában született meg ez a fantasztikus ötlet. Mindjárt hozzá is fogtak a szükséges pénz előteremtésénez, múlt hónap 13-ájának éjszakáján. Gyors egymásutánban három helyre törtek be, a versenyló ára azonban nem jcSZOMBATHELY Szputnyik-megfigyelő állomás Félmillió forintos költséggel szputnyik-megfigyelő állomást építtetett Szombathelyen a Magyar Tudományos Akadémia. A város hajdan híres csillagásza, Gotthárd Jenő kastélyának kertjében álló monolitbeton-építmény műszaki átadása kedden zajlott le. hetett össze, mert leíü’el- ték őket. De vegyük sorba a dolgokat. A vecsési 2-es számú általános iskola igazgatója 13-án reggel észrevette, hogy az iskolában hiányzik a kávéfőző, a fiókból egy csomag kávé és egy doboz mokkacukor. A nevelőikkel javában tárgyalták felháborodva az esetet, amikor az egyik tanár különös illatra figyelt fel: az emeleti szertár szabályosan bezárt ajtaján át denaturált szesz szaga áradt kifelé ... Gyorsan kinyitották az ajtót, s pusztítás látványa tárult a szemük elé. Két szekrény feltörve, a vegyszeres üvegek kiborulva, összetörve, a cementpadlót sósav marta. A szekrényből eltűntek a vegyszerek, eltűnt az ablakról a nagy elsötétítő vászon, és az MHSZ légpuskája, a töltényekkel együtt. A kéményajtóra az egyik betörő még „látogatásuk” dátumát is felírta: VI. 13. Az egyik osztályban levő könyvszekrényből hiányzott 300 forint értékű könyv, egy iskolai iránytű és 400 forint készpénz. A terembe az ablakokon hatoltak be a betörők. Prchükre akkor éjjel egy kis eső szemetelt, s ennek követFedetlen kút, patkányinvázió Alagi tapasztalatairól beszél a MEDOSZ titkára Néhány hete az Alagi Álla- | mi Gazdaság sződligeti üzem- | egységében tapasztalt hiányosságokról írt, helyi kiadásaink, a Váci Napló. Ezután járt a gazdaságban Major Péter, a MEDOSZ Pest megyei Bizottságának titkára. Tőle érdeklődtünk, hogy javult-e, válto- zott-e a helyzet? — A gazdaság lakóházaitól mintegy ötven méterre három, száraz gallyfával letakart silógödröt találtunk — kezdi a beszámolót tapasztalatairól a titkár. — Egy nyílás ásít rajtuk, ahol a takarmányt rakják ki. Ez szabálytalan. Ezért elrendeltük, hogy biztonsági zárral zárják be és kerítsék el. — Mit láttak még? — A gazdaság udvarán két — tíz méter hosszú és negyven méter széles — csdbeólat is építettek. Az ellenőrzés idején a baromfiépületekben, nem működött a ventillátor. Befe- detlen kutat is találtunk, amely szintén baleseti veszélyforrást jelent. — És a patkányinvázió? — Ebben a gazdaságban is, de máshol is, az utóbbi években elszaporodtak a patkányok. Elhanyagolták a telepeket, nagy a szennyeződés és nem védekeznek kellőképpen a veszedelmes rágcsálók ellen. Ezért a rendetlenségért elsősorban a gazdaság vezetősége a felelős. — Lakók is vannak a telepen. — Kétségkívül, az ott lakó dolgozók is felelősek. Meg kell azonban említenem, hogy a gazdaság területén lakók 75— 8J százaléka már nem dolgozik az állami gazdaságban és így a rendet betartani nagyon ns- ftéz. A gazdaság vezetőségének és a szakszervezeti bizottságnak felhívtuk a figyelmét az udvarrendre, a baleseti veszélyforrások megszűntetésére. — Határidő? — 1968 augusztus első napja. (— PP) Utazó fecskecsalád Különös fészkelőhelyet választott magának egy délbaranyai fecske- család: a magyax- bólyi határállomáson vasúti poggyászkocsira építette lakását. A vonatkísérők érthetően meglepődtek, amikor észrevették a fészekrakó madárkák sürgés-forgását a kocsi körül. Mivel azonban a MÁV — egyébként szigorú — üzletszabályzata az ilyen jellegű potyautasokra nem vonatkozik, hagyták: hadd építsék fel a fészküket. Sok időbe és fáradságba került ez a fecskéknek, hiszen a kedvükért nem vonhatták ki a kocsit a forgalomból. A szorgalmas, türelmes madarak tehát együtt utaztak mindenhová a vonattal, gyakran menet közben gyűjtötték össze és rakták helyére az építőanyagot. A madárkedvelő vasutasok segítettek: fészkük alá kis erkélyt szereltek, hogy megvédjék őket az esetleges balesettől, s azóta óvatosabban rakodnak és kíméletesebben tolatnak. Időközben megszaporodott az „utazó" fecskecsalád: négy kis fióka kelt ki, s ezeknek ellátása nagy gondot és sok fáradságiat jelent a szülőknek: együtt kell repülniük a robogó szerelvénnyel és állandóan hordani a táplálékot a kicsinyeknek. A vasutasok féltő gonddal figyelik a fecskecsalád életét, bár a jelek szerint aggodalomra nincs ok: még nem volt példa rá, hogy a fecskepár lemaradt volna a vonatról vág eltévesztették volna a kocsit keztében a talajon tisztán megmaradtak a lábnyomok. A Somogyi—Bacsó és a Berzsenyi utca sarkán lakik a Fodor-család. Derék, becsületes. dolgos emberek. Fajga- larnbok tenyésztésével is foglalkoznak. Ugyanezen az éjszakán a szomszéd udvar felől behatoltak hozzájuk a kertbe, felfeszítették a ketrec drótját és ingükbe rejtve, mintegy háromezer forint értékű fajgalambot vittek el, az akkor még ismeretien tettesek. A Kossuth La;, os utca egyik házából két kerékpár tűnt el. A versenyló áránák töredéke jött össze tehát ez<m az éjszakán. A nyomozószervek lefülelték a fiatalkorú társaságot. Kis bűnözők ezek, egy részük igen rossz családi környezetben él, elhanyagolt körülmények között. Tetteikért szüleik is felelősek. Pápay Iván Fél fül lel... hallottam: — tudod, leküldték Balatonra, a táborba, ahol azok a gyerekek üdülnek, akik a legtöbb vasat gyűjtötték. — Fiatal újságíró (?), vagy inkább fotóriporter mesélő hangja — a villamoson közvetlenül mellettem állnak, barátjával. — Kérdezgettem ott a nevelőtanárokat, meg a gyerekeket, az egyiket le is fotóztam. S hogy legyen képaláírás, megkérdeztem, hány kiló vasat gyűjtött? Két tonnát, mondja a legnagyobb lelki nyugalommal. — Két tonnát? De ugye már nagyon régen gyűjtőd? Dehogy! Három nap alatt sikerült összehozni. Na és, na és ... nyögtem ott, alig tudtam beszélni a meglepetéstől, legalább örült az apukád? — Frászt örült! Megpofozott! — De hát... miért? Mert, mire hazajött Pestről, üres volt a műhely. Mi az apád? — Kovács! — V — A Pál utcai fiúk Vácrátóton MOLNÁR FERENC VILÁGHÍRŰ REGÉNYÉBŐL, A PÁL UTCAI FIÚKBÓL TÖBB HÓNAPON KERESZTÜL A FŐVÁROSBAN FORGATTÁK AZ AMERIKAI—MAGYAR KOPRODUKCIÓBAN KÉSZÜLŐ FILM FELVÉTELEIT. A KÖZELMÚLTBAN A RENDEZŐ STÁBJÁVAL EGYÜTT VÄCRÄTOTRA KÖLTÖZÖTT, AHOL A VADREGÉNYES BOTANIKUS KERTBEN KÉSZÍTETTÉK EL A FILM EGYES JELENETEIT. KÉPEINK AZ EGYIK ESTI FELVÉTEL IDEJÉN KÉSZÜLTEK. Munkában a stáb. Előre fiúk! Pihenő az erdőben. (Mészáros Sándor felvételei)