Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-11 / 135. szám
1968. JÚNIUS 11.. KEDD UECYCi xJCírlan 3 Tsz és textilgyár ÚJ MELLÉKÜZEM KÉT EGYETÉRTÉSBEN A megye két egymástól helyileg távoleső, névrokon termelőszövetkezetében, a dabasi meg a tápiószecsői Egyetértésben egyszerre indul meg a legújabb tsz-tevékenység: ruhakelmét szőnek. A Da- bas III. kerületi tsz már régebben textilgyári „bedolgozó”, a gépből szövési hibával kikerült végek kijavításával foglalkozik. Egyébként ez eddig is csak egyik jól jövedelmező melléküzem- ági tevékenysége volt. A tápiószecsői Egyetértés viszont csupán most kezd először melléküzembe. Tápiószecsőn a Zsellér-majorban egy jókarban levő régi raktárépületet néhány hete átalakított az Egyetértés, gépeket állítottak fel benne és egyelőre a fonalelőkészítés kezdődött meg. Hatvan, nagyobbrészt szecsői és néhány környékbeli lakos, köztük 56 nő talált itt munkalehetőséget. A Fincwnpasztó Vállalat újpesti gyáregysége részére végzi ezt a bérmunkát a szecsői és ugyanakkor a dabasi tsz is. A gyár pedig mindkettőt most már kelmeszövéssel bízta meg és 24—24 szövőgépet bocsát rendelkezésükre. — Két szövőgép már dolgozik — közli Kőszegi Sándor, a szecsői Egyetértés elnöke. — Néhány asszony járt a falunkból textilgyárba, most aztán nem egy itthon marad, nálunk lesz szövőnő. Már tanítják az újoncokat. Másik húsz asszony meg lány már hét hónapja tanul az újpesti gyárban és fokozatosan hazajön dolgozni. Tíz gép felszerelése folyik a raktár mellett levő új épületben, még ezen a héten valamennyin megindul a szövés. Aztán rövidesen megjön és mun- kábalép a másik tizenkettő is. Mind a két Egyetértésben tiszta gyapjú és műszállal kevert kelme kerül ki a gépekből. A gépi hibákat szintén a sze- esői tsz új részlege helyben javítja és tovább működik az előkészítő részleg is. — Még ebben az évben ösz- szesen 150—160 helybeli, közöttük néhány környékbeli nő és 8—10 férfi részére biztosíthatunk munkát — folytatja a tsz-elnök, aki ezentúl úgyszólván textilgyári igazgató is. — Munka lesz bőven, három műszakban kell dolgoznunk. A gépi berendezésért bért fizet a tsz, három éven belül azonban az öt évre kötött szerződés szerint meg kell vásárolni valamennyit. De az is benne van a szerződésben, hogyha bármi oknál fogva megszűnne a munka, a gyár az amortizációt leszámítva, visszavásárolja a gépeket. Kőszegi elnök bizakodva tekint a melléküzem jövője elé: — A kalkuláció szerint évi egymillió tiszta nyereségre számíthatunk. Ez bizony jó üzlet. A textilgyár sem csinál rosszat. A szakma valamennyi nagyüzeme munkaerőgondokkal küszködik, mert az asszonyok háromműszakos munkára tudvalevőleg nem szívesen vállalkoznak, különösen, ha emellett még órákig tartó utazással jutnak el a munkahelyre és onnan haza. Otthonukhoz közel azonban szívesen és nagyobb állandósággal járnak dolgozni az asz- szonyok. Bár előreláthatólag így kevesebb szövőnő lesz a gyárban, termelése azonban mégsem csökken. Sz. E. Augusztustól hűtőház Tóalmáson A Lenin Tsz megvédi paradicsomterméséi Vállal alma, borsó hűlést is Minden évben sok panasz hangzik el a termelők részéről, amiért a konzervgyárak nem kellő időben veszik át a paradicsomot. Az időben át nem vett paradicsom mindenesetre veszít értékéből, sőt, nagy része el is rohad, eladhatatlan. — A mienk idén már nem. Lesz hűtőházunk! — újságolja Kovács Pál, a tóalmási Lenin Tsz főagronómusa. Hatalmas öreg pincéje van a tsz-nek, valamikor bort tároltak benne, de a szőlő ré- ges-rég kipusztult, a tsz már semmire sem használta. Mostanáig. Jelenleg takarítják és várják, hogy néhány héten belül megérkezzen a hűtőberendezés, augusztus közepétől ugyanis hűtőház lesz a pince. Ha a konzervgyár a beért gyümölcsöt éppen nem veszi át, akár 50 vagont megtöltő paradicsommennyiséget is elraktározhatnak benne két-há- rom hétre. Akkor már átveszi, mert feldolgozhatja a gyár. — Évente egymillió forint kárunk származott a késedelmes, vagy elmaradt átvételből. Száz vagonnyi paradicsomunk tönkrement. Idén ezt a kárt felére csökkenthetjük, vagy talán el is kerülhetjük, különösen, ha sikerül kísérletünk. Ugyanis egyelőre kisebb mennyiségű paradicsomot hosszabb időre, öt-hat hétre (Folytatás az 5. oldalon) FÖLDGÁZ HAJDÚSZOBOSZLÓRÓL Ceglédi Sí ii z, mii rés ííés Hat kilométeren — nem kis fáradtság — még végiggyalo- gKáini sem, hát még csővezetéket fektetői! Pedig ennyi készült el ez év elejétől mostanáig Cegléden. Hajdúszoboszlóról jön majd a gáz, s jut el ezen a vezetéken a város most épülő új lakásaiba, középületeibe. A harminchatmillió forintból, ami be a vállalkozás kerül, a tanács négyet vállal a városfejlesztési alapból. Elég nagy anyagi áldozat, de úgy mondják, megéri. A még ebben az évben elkészülő szakasz teszi lehetővé a gyorsan épülő kórház téliesítésát Tavaly, év elején, a Ker- nács-télepen egy 213 lakásos lakótelep építését kezdték meg. Év végére át is adták az első négyemeletes épületet; 53 két szoba összkomfortos lakását.. A lakók ideiglenesen propán-butángázzal fűtőnek, de a vezetékek, berendezések már a helyükön vannak, várva a november végén megérkező földgázt. Közben újabb épület „nőtt ki” a földből, s most júliusban 80, szintén kétszobás otthont vehetnek át a boldog tulajdonosok. Nekik már nem kell sokáig várniuk a gázra! Az egész városra kiterjedő hálózat 1912-ig készül el. Addigra még egyx 80, szövetkezeti és állami lakásos ház épül a Kernács-telepen, s a mellette levő utcában, áll már a két, huszonhárom lakásos, háromemeletes OTP-ház is. Az elsőt november 30-án vehetik birtokukba a lakóik. S ők már az első naptól kezdve élvezhetik a gáz minden előnyét Törökök a Rudasban Néhány nappal ezelőtt egy éjszakára Budapesten a Rudasfürdő visszaváltozott a törökök kedvelt fürdőjévé. Ugyanis itt forgatták az „Egri csillagok” című film néhány jelenetét. A képen Benkő Gyulát és Bárdy Györgyöt látjuk. Két forduló között A háromszáz kvadrátnyi „birtok” gazdája, Száraz Ferenc, mezítláb, feltűrt nadrágszárban lépeget a süppedő homokban. Az idegen érkezésére biccent a fejével, jó na- potot morzsol szét a fogai között, s már halad is tovább a lejtős soron, míg csak kor- tyogni nem kezd a hátára vett tartály, jelezve; tölteni kell. Megáll, kezét beletörli a sötét nadrágszárba, közben várakozóan néz az idegenre. Ráérősein, kíváncsiság nélkül. Szavára rábólint, a kezét nyújtva, bemutatkozik. — Száraz Ferenc fogatos. Jókora kazal tövében telepszünk le. — Az életemre kíváncsi? — kezdi most már magától a szót. — Látja, nincs benne semmi különös. Kelés hajnaliban, a négy órás harangszó után. öt órakor már a kertészetben saraboltam a paprikát. Három holddal végeztem ebéd utánig. Akkor hazamentem, mert a munkához enni kell, most meg itt folytatom a dolgot, a magaméban. Este lesz, mire hazamegyek. Mosdás, vacsora, aztán, ha jó lesz a műsor, leülök a televízió elé. Valahogy így múlnak a napjaim, egyik a másik után. Asszonyok tűnnek fel a dű- lőúton, az egyikük jókedvűen oda kia bál. — így elviselhető a nap! — céloz a kazal tövében ülő gazda szokatlan pihenőjére. — Gyűjjék borsót szedni, NYÍRI ÉVA: (5.) Villamosítás — görög módra Feri! — toldja meg a másik, l és nevet hozzá teli szájjal, fel- szabadultán. — Ha te meg beadsz a szőlőbe helyettem! — vág vissza a gazda harag nélkül a csipkelődő szóra. Ezzel vége is a közjátéknak. Az asszonyok folytatják útjukat. — Látja, ezek a percnyi örömök teszik változatossá az életünket. Odamondogatunk egymásnak, ok a szusszaná&ra. Olyan ez, akár egy pohár jeges víz. Felfrissít. — Maga alá húzza lábait, mentegetődzve mondja. — Bezsíroztam, mielőtt kijöttem a határba, azért ragadt meg rajta a por. Különben kimarja a permedé. Az ember magától tanul meg védekezni. Nem tulajdonít különösebb jelentőséget szavainak. Afféle kerülőnek szánja, hogy visz- szazökkenhessen a megkezdett gondolatsorba. — Szóval, az életem érdekli. Fogatos vagyok itt Galgahévízen, a Rákóczi Termelőszövetkezetben. Évtizede már. Azelőtt a magam gazdája voltam. Beleszület- tem a földbe, nekem az életem értelmét jelenti. Az apámnak tizenhat holdja volt. Azon osztoztunk hárman, testvérek. A jussomhoz az asz- szony is hozott, így lett belőle tizenkettő. Azt műveltük az alakulásig. Kimondom, mert így becsületes: nagyon keserves hetek, hónapok voltak azok. Se föld, se ló. Ügy éreztem: célja veszett az életemnek. Nem volt igazodásom, hogyan lesz így, semmi nélkül. Szóval, se föld,' se ló, csak a két kezem ereje. Meg a harmincnégy évem. Azért ez is valami. Meg az, hogy nemcsak a földbe született bele az ember fia, hanem a munkába is. Ebben a faluban nagyon szeretnek és nagyon tudnak dolgozni az emberek. Ebben bíztam én akkor leginkább. Eltűnődik hosszan, gondolatait benépesítik az emlékek. Apró örömök, nagy bosszúságok, ádáz viták. — Megmondom én, ha hiszi, ha nem, álmodni sem mertem volna akkor, ami az elmúlt napokban történt velem. Azon az ünnepségen, amelyen átvettük a Minisztertanács elismerő oklevelét, nekem aranyjelvényt adtak oklevéllel. Kiváló termelőszövetkezeti tag lettem. Én, aki évtizede olyan nagyon ellen- kedtem a közösnek még a gondolatától is. Hogyan történt? Nem tudnám én azt megmondani. Én változtam meg, vagy a világ körülöttem? Akár így történt, akár úgy, egy bizonyos, nagyon ott hon érzem magam a közö: gazdaságban. Esztendők óti nem jön az eszembe, hogy nekem saját gazdaságom, meg lovam volt. Nézze azt a két szép csikót! Évek óta járok velük. Nagyon összeszoktunk. Az enyémeket sem szerettem jobban. Hosszan, szinte rajongó szeretettel beszél a két lóról, akár, ha emberek lennének. Ha a barázdában járnak, nem kell hozzájuk lóvezető, nem térnek le az útról, nem, semmiért. Elég egy apró mozdulat s máris értik egymást. Okos a ló, ha valaki bánni tud vele. A számításom? Arra sem lehet panasz. Ötszázhuszonöt munkaegységet szereztem tavaly. Számolja ki, nyolcvanöt forintjával. Több mint negyvennégyezer forint. Igaz, ebben az asszony munkája is benne van. A gyerekeké? Nem. A lányom még iskolás, hetedikes. A fiú pedig lakatos ipari tanuló. Én küldtem, hogy tanuljon szakmát, de visszavárom ide, közénk. Hogy miért küldtem akkor? Ne mondhassa azt, ha felnő, hogy nem adtam szakmát a kezébe. Ha kitanulja, döntsön maga. De biztos vagyok benne, hogy hazajön. Ennyit a gyárban sem kereshet meg. Meg aztán az is nagy dolog, ha otthon van az ember. A maga házában, barátok, ismerősök között. Hát... ennyit tudtam volna magamról elmondani ... Feláll, nem kérdezi, kielégítő-e a válasza. Ügy érzi, elmondott mindent, dolgavége- zetten nyújtja a kezét. A kocsihoz lép, megsimogatja a két lovat, telemeri a tartályt permedével, könnyedén a hátára veszi s vissza se nézve indul meg felfelé a domboldalon. Prukncr Pál Autó és motorkerékpár SZAKSZERŰ. GARANCIÁLIS ÉS EGYÉB JAVÍT ASA A GÉPJAVÍTÓ Éá FAIPARI KTSZ Naqykőrös. Ceqleai ül U sz. alatti szervizállomásán Telefon: 432 nem érdeklik az árak, egyszerűen. bemegy és válogat. Akinek viszont kenyérgondjai vannak, rá sem pillant, a kirakatokra. Minek? Hogy föl- ímenjen a vérnyomása?! Hiszen egyetlen karkötő árából egy teljes évig élhetne soktagú családjával! Vidéki utamon, egy tengerparti kiránduláson alkalmam volt futó bepillantást nyerni a görög falvak életébe. Hangsúlyozom: Athén környéki falvakban jártam. Fehérre meszelt vályogházak ajtajában feketébe öltözött öregasszonyok, apókák álldogáltak. Vasárnap volt, késő délelőtt, A kövezetten, görbe utcákon rongyos, sovány gyermekek kergettek még soványabb kutyákat. — Fiatalok nincsenek ebben a faluban? — fordultam kí- sérőmhöz. Csak öregek és gyerekek? — De hiszen, akik az ajtókban állnak — fiatalok. A gyerekek szülei. Harminc-negyven évesek! Az egyik udvarból frissen sült kenyér illata csapott meg. Egy asszony berek cipókat szedegetett ki hosszúnyelű fa- lapátjával a sárkemencéből. Az illat odacsalta a gyerekeket. Nyolcan-tizen tolongtak az asszony körül, kezüket nyújtogatva a kenyér után. Néztem a három cipót és a sok gyereket. — Hogy jutna ebből ennyi gyereknek? Jó, ha a sajátjainak adhat. — Ezek mind az övéi — jött a válasz. — A falusi gyerekek szemérmesek. Inkább elfordulnak, hogy ne lássák arcukon az éhség, de a máséból nem kérnek... Vízmosásos utcákon, dombok között haladtunk tovább. Feltűnt, hogy minél messzebb kerülünk Athéntól, annál ritkábban látom a XX. századi vándor elmaradhatatlan útitársait: a villanyoszlopokat. Végül egészen elmaradtak. Eszembe jutottak Pattakosz tábornok-miniszter szavai, melyeket egy vidéki „nagygyűlésén” mondott az elmúlt nyáron: „A kormány szivén viseli a görög nép sorsát. Ipart kíván adni a vidéknek, s gondoskodik ennek előfeltételéről: az áramról. Még az év folyamán 1200 faluban fog kigyúlni a villany ...” Emlékeznek a szállóigévé vált Habsburg-jóslatra? „Mire a lomb lehull, otthon lesztek, drága fiaim ...” Őexcellenciája csupán azt nem méltózta- tott tempírozni, hogy melyik lombhullásra gondol. Hasonló történt Pattakosz tábornokkal. Ö is elfelejtette megmondani, hogy ugyan melyik év folyamán gyűl ki az a villany? Mert tavaly nem gyulladt. Eleddig az idén sem ... (Folytatjuk) Azt mondjak a vita; hogy a fény és árnyék, a luxus és a nyomor ilyen kiáltó ellentéte Európában már csak itt és a Pireneusi-félsziget országaiban található. A Plaka-ról, a vityillók és kecskeólak negyedéről már beszéltem. De nem szóltam még az ezerszemélyes Hilton Szállóról, amelynek föld alatti garázsában — a taxisofőrök állítása szerint — 400 gépkocsinak jut hely; nem szóltam a belvárosi ékszerüzletek ezeregyéjszakába illő ragyogásáról, s a görög falvak elmaradottságáról. Kezdjük a belvárossal. Induljunk el a Venizeloun, az Qmonia tér irányába. Magamban szendvics-utcának neveztem: két bank között egy ékszerbolt. Vagy fordítva. A bankok kirakatában az uralkodó pár és a soros miniszterelnök tatai alatt, a napi valutaárfolyam táblája látható. Hát -j- nem tudom ... Lehet, hogy a görög drachma a tőkés politikai gazdaságtan fogalmai szerint valutának számít, de akkor igen gyenge (kamatlábakon állhat. Még a portugál escudo is kenterbe veri... Az ékszerüzletek kicsik, de elegánsak. Kirakatukban öt- dekás aranykarkötők, brilliánsgyűrűk, csipkeszerűen áttört Mária-érmek, gyémánttal kirakott súlyos aranykereszteli, diadémok, email- medálokon a görögkeleti egyház összes aprószentjei, igazgyöngysorok, melltűk, topáz, smaragd, zafír, ruhiint, türkiz fülbevalók. Üzlet-üzlet hátán, főúton és mellékutcákban, átjáró udvarban és pincelejárókban. S a kirakatok előtt — senki. Aki vásárolni akar, azt
