Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-11 / 135. szám

2 ‘T#írlnD 1968. JÚNIUS 11., KEDD — díszsortűz nélkül (Folytatás az 1. oldalról.) álltak a külföldi diplomaták és megjelent — bár a háttér­ben. maradt — Johnson elnök is hitvesével. A holdtól megvilágított sír mellett csendben vettek bú­csút az elhunyttól a családta­gok, egyenként léptek a ko­porsóhoz és megcsókolták. Katonai gyászszertartás nem volt, nem harsantak fel a kür­tök és nem dördült el sortűz sem. A temetési szertartás mind­össze tíz percig tartott, majd a mahagóni koporsót leeresz­tették a sírverem mélyére, mindössze 15 méternyire a szintén meggyilkolt Kennedy elnök sírjától. Vasárnap tízezrek keresték fel az arlingtoni temetőben a meggyilkolt Robert Kennedy szenátor sírját. A délelőtti órákban a szenátor özvegye, Ethel Kennedy és 16 éves fia, Joseph látogatta meg a sírt, két órával később pedig Ja- cquelin Kennedy, a néhai Ken­nedy elnök özvegye. Délutánra a látogatók száma már meg­haladta a százezret. A Reuter chicagói jelentése arról szól, hogy nyilván bosz- szúból, vasárnap éjszaka két ismeretlen személy üzletében meggyilkolt egy jordániai számazású fűszerkereskedőt. Washingtonban Robert Ken­nedy szenátor gépkocsivezető­jét támadták meg az utcán. Huszonnégy órás szolgálat után hazafelé tartott, amikor lakásának közelében hét fiatal vette körül. A fiatalok meg­állították, rátámadtak, bottal összeverték és pénzét elvet­ték. Ramsey Clark amerikai Igazságügy-miniszter vasárnap a televízióban isimét előállt a „magányos gyilkos” teóriájá­val, azt állította, hogy a Ken­nedy fivéreket és Martin Lu­ther King néger polgárjogi ve­zetőt egy-egy személy gyilkol­ta meg. Az amerikai elnökjelöltek csatája — miután a második Kennedy-gyilkosság összeza­varta a frontokat, és mélysé­gesen felbolygatta a közvéle­Még amikor Robert Kennedy rótta le kegyeletét az ar­lingtoni temetőben John F. Kennedy születésének 48. év­fordulója alkalmából bátyja sírjánál. ményt — a kulisszák mögé szorult. A demokrata pártban megindult Humphrey és Mc­Carthy küzdelme azoknak a szavazatoknak a megszerzé­séért, amelyeket Robert Ken­nedy kapott volna. A világsaj­tó tele van izgalmas kombiná­ciókkal arról, hogy Kennedy halála melyik demokrata párti jelölt esélyeit erősíti. A leg­valószínűbb, hogy a Kennedy- hívek többsége McCarthy mö­gé sorakozik fel, hiszen ennek a két jelöltnek a programja állt egymáshoz legközelebb. Az is valószínűnek látszik, bogy javulnak a köztársasági párt általános esélyei. Nagy várakozás előzi meg, mit tesz Rockefeller az elnökjelöltek önként vállalt kéthetes harci szünete után. Az ember egyharmadn 15 évesnél fiatalabb A világ lakossága mintegy kétszázezer lélekkel gyarap­szik naponta s a kétezredik évig megkettőződhet, vagyis elérheti a hétmilliárdot — ál­lapítja meg az Egyesült Álla­mok népmozgalmi statisztikai hivatala. A világ lakosságá­nak csakr^m egyharmada fiatalabb lő évesnél. Az össz­lakosság majdnem kétharma­da az úgynevezett fejletlen országokban él. A hallgatásról Bobby Brown filozófus Bos­tonban majdnem négyórás elő­adást tartott. Beszédének tár­gya „A hallgatás” volt. PÁRIZS A szovjet hazafiságról A moszkvai Krasznaja Zvez- da egyik legutóbbi számában a szovjet hazafiság kérdéseivel foglalkozik N. Matyuskin tör­ténész. Bevezetőben leleplezi az imperialista reakciónak a szocialista országok egysége és a nemzetközi kommunista mozgalom ellen irányuló ide­ológiai aknamunkáját, majd rámutat, hogy „a szovjet haza- tiságnak a szovjet emberekben való kinevelése erélyes, táma­dó harcot kíván minden olyan kísérlet ellen, amely megpró­bálja elferdíteni a szovjet ál­lam és hadserege történetét, megpróbálja elferdíteni a szo­cialista valóságot”. „A szovjet emberek és a tu­dományos közélet élesen elítéli például Nyekrics: ,1941. június 22/ című könyvét. Ez a köny­vecske nem véletlenül lelkesí­tette fel a Szovjetunió ellensé­geit. Vajon miért? Azért, mert Nyekrics lényegében tagadta a Nagy Honvédő Háborúban ara­tott szovjet győzelem törvény- szerűségét, elferdítette az SZKP bel- és külpolitikáját, amelyet az ellenséges agresz- szió visszaverésének előkészí­tése időszakában folytatott.” A cikkíró véleménye szerint „egy sor hibát tartalmaznak a szovjet történelmi enciklopédia egyes cikkei is, közöttük az olyanok, mint ,A szocialista iparosítás a Szovjetunióban’ és ,A mezőgazdaság kollektivizá­lása a Szovjetunióban’. Az ipa­rosítás magas ütemét például a cikk úgy ábrázolja, mint Sztálin és közvetlen környe­zete hibáját, amely állítólag el­lent mondott az ország reális lehetőségeinek és túlfeszítette az erőket. Az említett cikkek szerzői végeredményben revi­deálják és meghamisítják a párt fő irányvonalát a szo­cialista építés legfontosabb kérdéseiben. „Az iparosítás a kollektivizálás végrehajtása természetesen bonyolult, nehéz feladat volt, amely nem tör­ténhetett meg egyes hiányos­ságok nélkül. De nem ezek jel­lemezték a párt politikáját és tevékenységét. Lenin útmuta­tásainak megvalósítása a szov­jet dolgozók nagy hazafias és internacionalista hőstette volt, amely nélkül a Szovjetunió nJm nyerte volna meg a né­met fasizmus elleni háborút és nem változtathatta volna hazá­ját a szocializmus megdönthe­tetlen támaszává.” Megkezdődött a választási küzdelem A hétfői napon Franciaor­szágban megindult a küzde­lem a 487 nemzetgyűlési man­dátum elnyeréséért, több mint háromezer jelölt között. Az FKP minden választási kör­zetben jelöltet állított. Közben folytatódik a sztrájk két kulcsiparágban: a gép­Veszélyben a londoni új szívű ember Hétfőn súlyosra fordult Fre­derick West, az első angliai új szívű ember állapota. A 43 éves beteget május 3-án ope­rálták, és azóta szépen gyó­gyult, tornázni is volt kedve,, sőt hosszan és vidáman nyi­latkozott a televíziónak. Az el­múlt hét végén jelentéktelen­nek látszó mellkasi fertőzést kapott. Mivel az új szív kilö­késének megakadályozására úgynevezett immuno-sup p­resszív gyógyszereket szed, iiyen helyzetben •%-legcseké­lyebb fertőzés is végzetes léS bet. jBodrooí Öandoir: T- I.m.1,1 Al,»-- - - C/' ---------- ---------------- - - -------- ­f fandev& ^ ei OROSZLÁNBAN helyiségben felvillantak a fé­nyek, kigyúltak a csillárok lámpái és pazar fényárt szór­tak a kényelmes bútorokra. Schirmbaum hunyorgó szemmel állt, és amikor ön­magára tekintett, rosszullét környékezte. Ruhája tollal és a tyúkólak jellegzetes mocs­kával volt tele, keze korom­fekete, és térdei még mindig reszkettek a gyengeségtől. Jana a fürdőszobában ma­tatott, csakhamar a kádba zu­hogó viz zaja töltötte be a he­lyiséget. A „Páter” a sarokból egy drótfonatú kosarat rúgott oda Schirmbaum elé. — Minden ruháját ide dob­ja. Vigyázzon, semmi ne ma­radjon magán, mert a köröző­levélben ez a ruhája szerepel. Rajta, vetkőzzön! Schirmbaum, akarat nélküli bábként, engedelmeskedett. Jana jelent meg az ajtóban. — Menj fürdeni — mondta csendesen — és némi sajnál­kozás is rezgett a hangjában. Schirmbaum körülnézett, és megindult arra, amerre a „fe­lesége” mutatta. Alighogy eltűnt, a folyosón fehér kabátos pincér tűnt fel, gördülő asztalkán rengeteg ennivalót hozott. Amikor az ajtó becsukódott, a „Páter” egy üvegfiolából néhány csepp folyadékot töltött az egyik csészébe, majd levessel telemerte azt. Jana is a szo­bába érkezett és ekkor figyel­meztette őt arra, hogy melyik lesz Schirmbaum terítéke. A volt SS-legény hamaro­san végzett a tisztálkodással, egyszerre kínzó éhség gyötör­te, fára4tsága mintha a kád vizében feloldódott volna, tisztának és kipihentnek érez­te magát. A törülközők alatt pizsamát is talált, felöltötte. A „Páter” és Jana az asz­talnál ülve várták. Mindhár­muk előtt egy csésze erőleves párolgott. Falatozni kezdtek, Schirm­baum mohón kihörpintette a maga levesét. A többiek még a tojást kanalazták, amikor ő már bíztatást sem várva, a borjúfiiét tányérjára helyez­te. Nagyon szerette a sárga­répát és a zöldborsót, különö­sen akkor, ha így, gőzben pá­rolták puhára. A „Páter” elmerülten nézte az izzadásig faló Schirm- baumot. Tudta, már csak per­cekig tud enni, hiszen álmos­ság vesz majd erőt rajta, olyan kínzó és gyötrő álmos­ság, hogy talán ahhoz sem lesz ereje, hogy ágyához men­jen. Jana is tudta, hogy Schirm- baum most aludni fog, leg­alább holnap estéiig, ez hoz­zátartozik a Sziget módszerei­hez. Teljesen kipihent, és ide­gileg is akcióképes alanyokon lehet csak az itteni fárasztó vizsgálatokat végrehajtani. Visszaemlékezett arra, hány­szor ült így itt, ő maga is az éhségtől gyötörve, a bőség asztalkáján válogatva, hogy aztán kábultan vesse magát a tiszta ágy pihenést kínáló ta­karói közé. Schirmbaum eltolta maga elől a tányért és azt mondta: — Engem megmérgeztek. Komolyan mondta és nem csengett félelem a hangjában. Jóllakott, és számára most már minden mindegy volt. El­vesztette az erejét, feje a mel­lére csuklott. Érezte, hogy a „Páter”, mint gyermeket, a karjára veszi, egy mozdulat­tal felnyitja az ágyat és a hűs, fehér habok közé ereszti. — Mint egy gyerek — mondta Jana csendesen és halkan. — Ezzel, drágám, ma este még a maga bájai sem bírná­nak — nevetett a Páter. Azután felvették a kabátju­kat és kiléptek a szobából. Amikor becsukták az ajtót, emberi kéz érintése nélkül a három helyiség minden csil­lárja kialudt. Csend borult a szobára. Csak az ágy felett egy speciális kamera szegsző- dött az alvó férfi arcára. Fenn, a harmadik emeleten egy szigorú arcú asszony fel­nyitott egy füzetet. A vil­lanyórára nézett és a követ­kezőket írta le: „0 óra 14 perc. A 17-es el­aludt ...” (Folytatjuk) 20. Jana a vezető mellé ült, aki azonnal gázt adott és veszett iramban száguldani kezdtek. — Maga sem valami illat­szergyárban volt eddig — is­merte fel a volt SS-legény a „Páter” hangját. — De sebaj, ahová most elvisszük, ott megfürdik, megborotválkozik, nagyszerű vacsorát kap és le­fekszik aludni. — A körözés? — kérdezte Schirmbaum rettegő hangon. — A nehezén már túlva­gyunk. Már vagy nyolcvan fényképét kiadta a rendőrség. A rendőrfőnök akár kitapé- táztathatná velük a dolgozó- szobáját. Persze, el kell tűn­nie, mert a maga volt tábo­rából néhány fogoly életben maradt és ha meglelik, nem adok az életéért egy lyukas garast. — És most hová visznek? — Ágyba. De ott is egyedül kell aludnia. Bár, azt hiszem — nevetett a Páter —, ez idő szerint nem vágyik hálótárs­ra. Jana egy szót sem szólt. Úgy tűnt, őt is elnyomta az álom. A kocsi már egy másik kül­városban száguldott és egyre nyugatra tartott. Elmaradoz­tak a vasúti sorompók, a vá­gányok is, amikor végre egy kastélyszerű épület előtt tor­pant meg a kocsi. A „Páter” ügy elv manőverezéssel a ga­rázsajtó felé irányította a jár­művet, majd háromszor egy­más után felvillantotta a fényszóróját. A garázsajtó ek­kor emberi kéz érintése nél­kül feltárult, és a kocsi után automatikusan bezáródott. A garázsban szálltak ki a kocsi­ból. A .,Páter” ment elöl, kö­zépen Schirmbaum tántorgott, a sort Jana zárta be. Így ha­ladtak ajtókon és meredek fo­lyosókon át egyre feljebb, míg végül egy hatalmas hall­ba érkeztek. Vastag szőnyeg nyelte el lépésük zaját. Vil­lanykapcsolóhoz egyikük sem nyúlt. Ahogy haladtak, úgy gyúltak ki a falikarok vil­lanylámpái, és ahogy elhagy­tak egy-egy szakaszt, úgy bo­rult mögöttük sötétségbe a fo­lyosó. Úgy látszott, teremtett lélek sem tartózkodik rajtuk kívül a nagy házban. Schirm­baum nagyon elesettnek, ki­szolgáltatottnak és gyengének érezte magát, elvesztette tájé­kozódó képességét. Rettegett. Végre, egy ajtó előtt állt meg a kis csoport. A „Páter” kulcsot illesztett a zárba és az ajtót felnyitotta. Ebben a pil­lanatban valamilyen ördön- gős szerkezetnek engedve, a szobában és a belőle nyíló két gyártásban és a gépkocsiipar- ban. Sztrájkol a francia rádió és a televízió. A Renault mű­vek flinsi gyártelepén újabb sztrájktörési kísérlet hiúsult meg. Általános izgalmat keltett a szélsőjobboldali száműzött Bidault volt miniszterelnök visszatérése és homályos kije­lentése arról, hogy a válasz­táson ugyan nem indul, de azért jött, hogy hazája „szol­gálatára álljon”. Az éleződő francia belpoli­tikai helyzetben most köze­lebb állnak egymáshoz a bal­oldal különböző erői, mint az elmúlt hetekben. Egy szélese­dő De Gaulle-ellenes front vé­leményét fejezte ki rádiónyi­latkozatában Mitterrand: „De Gaulle csak ígér, de képtelen strukturális reformokat vég­rehajtani. A franciák nem akarják többé, hogy az egyed­uralkodó és annak képzelet- szegény garnitúrája uralkod­jék helyettük.” Egy órás harc Tőrre! — cápa eiien Egy singapore-i békaember olyan fogást csinált, amilyenre eddig alig volt példa Ázsiá­ban: a víz alatt egy több mint 180 kilogrammos emberevő cápát ejtett el. A 37 éves To­ny Buxton szigonypuskájával kétszer is rálőtt az óriás állat­ra, s csak ezután adta meg neki egy tőrrel a halálos dö­fést. Ember és cápa egyórás harca Nyugat-Malaysia part­jai közelében zajlott le. OLAJFOLTOK A japán tengerészeti biz­tonsági hivatal bejelentette, hogy nagy kiterjedésű olajfol- tok közelednek a tengeren Japán északi része felé. A ha­tóságok azt állítják, hogy si­kerülni fog az olajat szétosz­latni, mielőtt az megfertőzné a partmenti halászati vizeket. Az olaj egy május 5-én el­süllyedt tankhajóból került a tenger felszínére. Vietnami jelentés Az egy hete szakadatlanul folyó támadások során hétfő­re virradó éjjel a szabadság- harcosok a 24. tüzérségi tá­madást intézték a dél-vietna­mi főváros ellen. Találatok érték a központi negyedekben, valamint a város körül 30 kilométer körzetben fekvő katonai célpontokat is. Bien Hoa légi támaszpontjára 35 aknalövedék esett. A hazafias erők vasárnap Khe Sanh-tól 12 kilomé­ternyire támadást intéz­tek a tengerészgyalogosok egységei ellen. A 9. számú országúton, ame­lyen át Khe Sanh támasz­pontját látják el utánpótlás­sal, a gerillák megtámadták az amerikaiak egy teherautó­oszlopát. Egy dél-vietnami katonai szóvivő elismerte, hogy noha a kormánycsapatok és az ame­rikai csapategységek közös erői eszí téssel visszaszorították a parti­zánokat a főváros Cholon negyedéből, a szabadságharcosok támadó lendülete egy percre sem csökkent. A szóvivő szerint a Vietcong-övezetben tíz dél­vietnami várost és nagyobb községet támadtak. Westmore­land tábornok a Da Nang-i támaszponton tett búcsúláto­gatása alkalmából újságírók előtt kijelentette, hogy a dél­vietnami nagyvárosok ellen intézett partizántámadások­nak „nincs katonai jelentősé­ge”. A tábornok elismerte, hogy a támadások lélektani hatása annál nagyobb. Esőt hozott Medárd I A frontátvonulás, de még in­kább a nagy hőmérséklet-in­gadozás miatt sokan panasz- kadtak a hét végén fejfájásra. A Csepel Autógyár dolgozójá­nak, Denke Gyula villanysze­relőnek az esős, borongós idő ellenére is szokatlanul kelle­mes vasárnapja volt. A szerencsés villanyszere­lő ugyanis 50 ezer forin­tot nyert sportsorsjegyé­vel. Néhány nap alatt a gyár mun­kásai 8 ezer borítékos sorsje­gyet vásároltak, s így került az első nagy nyeremény Denke Gyulához. Bár Fortuna újabb kegyeltjével tegnap nem tud­atunk kapcsolatot teremteni, annyit megtudtunk róla, hogy a nyeremény összegét lakásvá­sárlásra szeretné fordítani. (Folytatás az 1. oldalról.) 1 Motorkerékpárgyár Pannónia- f vándorserlegét. Nagy érdeklő- j dés kísérte a KRESZ- és mű- t szaki vetélkedőt is, amelynek , nyerteseit a megyei baleset- , elhárítási tanács értékes dí- , jakkal jutalmazta. Végül is : mindenki elmondhatta: meg­ért egy kis „fürdőt” a moto­rostalálkozó. Érden a helybeli általános iskola és a zeneiskola tanulói rendeztek zenekari hangver- I senyt. Ebből az alkalomból a 1 tantestület meghívta dr. Be- j resztóczi Miklóst, az ország- ; gyűlés aleinökét. A vendég ( meleg hangon köszönte meg a 1 meghívást, majd a hangver- „t seny szünetében elbeszélgetett i a pedagógusokkal és a diákok- i kai

Next

/
Thumbnails
Contents