Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
8 pin WEcm v'/fir/np 1968. JÜNIUS 9.. VASÁRNAP A budai várban NE KIABÁLJ 1 KÖNYVESPOLC Andre Gide: A hamis Izabella Nem olyan nagyon sóik krimit láttam, és viszonylag kevés detektívregényt olvastam, de úgy tűnik, mégis tudom már, elsősorban mit is keli tartalmaznia egy jó kriminek, vagy detektívregénynek. A rejtvény jó feladása után: mesteri vonalvezetést, olyan cselekménysort, mely izgalmas feszültséget teremtve és tartva, jó arányban deríti fel, illetve rejtegeti mégis a legfontosabbat, a bűncselekményt, amely csak a befejezéskor világosodhat meg egészen pontosan a néző, vagy olvasó előtt. Ezenkívül: olyan hátteret, színhelyt, jellemeket, amelyek hitelt adnak a cselekménynek. Az a — jó — detektívregény például, amit legutoljára olvastam, W. Collins: A Hoidgyómant című könyve mellesleg rendkívül élvezetes betekintést enged a múlt század végi angol köznapi élet- és gondolkodásmódba: enólikül cselekménye sem válna elhihetővé, átélhetővé. A krimi, vagy detektívregény, megalkotójától tehát elsősorban sajátos mesteri érzéket, tudást kíván, azonkívül még művészi alkotókészséget is. Valószínűleg ezért olyan kevés a jó produkció a műfajon belül, magam pedig ez utóobi miatt nem nézek meg, olvasok el sokat belőlük. A hamis Izabella jó krimi. De nem tartanánk be a játék- szabályokat, ha részletesebben taglalnánk vonalvezetését, cseLekmiénysorát, hiszen ezzel leszűkítenénk a gyanúsíthatok számát, s hasonlóvá válnánk azokhoz a tapintatlan emberekhez, akik amikor kölcsönadnak egy detektívregényt, azt is megmondják előre, ki a gyilkos, hogy ne izguljunk feleslegesen... Erről tehát csali annyit, hogy egy régi és elhanyagolt budai villában meggyilkolva találják az ott élt idős hölgyet — klasszikus kezdet — akinek a gyűrűjébe ezt vésette valamikor valaki: „Az én hamis Izabellámnak”. .. A hölgyet viszont, aki ezen a napon már nem tud elmenni a Zserbóba, nem Izabellának hívják. Ezzel szemben a bélyeggyűjtők Zumstein katalógusa nyilvántart egy „hamis Izabellát”, amelynek értéke vagy százezer svájci frank, s melyből csak pár példányt leltek eddig fel. Megjelenik a detektív, azaz a detektívek. És itt már a jó krimi második kívánalmához, % színhely, a szereplők hitelességéhez érkeztünk, amely Bámomra egyik fő magyará- latát adja annak, miért is jó fc a film a saját műfajában. Kert fantasztikus cselekmé- lyét — amelynél fanitasztikuA VÄRMÜZEUM BEJÁRATA (Foto: Gárdos) HETI FILMLEVÉL \ sabbakat csak az eredeti bűn- > ügyi iratok produkálnak — > egészen köznapi emberek! mozgatják. Például az ügy! felderítésével nem egy zse- > niáliis detektív foglalkozik, ha- : nem aprólékos, olykor unal- : más és szinte hivatalnoki ; munkát végző nyomozógárda. * Úgy, ahogy a valóságban ... < Aztán itt van a lány, akinek ! az apja disszidált, az anyja ; újból férjhez ment, és akit j már nem tűrnek meg a pisz- ! kos, egyszobás lakásban: ta- ! karításórt albérletbe költözik. : Itt a külföldről kapott, hasz- : náit Opeljén közlekedő vidé- ; ki esküvőket fotográfiáié kis ; giccsfényképész, akinek már j felépült az új villája, mely ; épp oly giccses, mint a képei. > Itt van a Svájcból érkezett, ! jó öltözködést és magabiztos ! modort elsajátított, aranykar- ! perecet viselő, kopaszodó, po ! cakos, a Mester utcából el- : szakadt hazánk fia. Aztán itt; az elegáns, de elhanyagolt j budai villa egykori konyháját j most lakásnak használó vii- ; lanyszerelő, aki rohan haza a > munkájából, hogy s ellássa i ágyhoz kötött, beteg apját. ! Megannyi hiteles helyzet, S helyszín, figura: mellesleg $ egy kitűnő pesti lakásszocio- $ lóigia. Néhány képben kitűnő lé-! lektand helyzeteket is látunk, i Például, amdikor az egyik fő- 5 szereplő nő benyit egy szoba- $ ha, s ott találja a gyilkost és $ áldozatát. A nő, aki menekül- $ ni akar, úgy tesz, mintha nem $ venné észre a holttestet. A $ gyilkos első hozzá intézett $ szava viszont mentegetőző: v „Maga most fél tőlem..• 5 s A hamis Izabella rendezője: $ az első filmes Bácskai Lauró 5 István. A kiváló szereplőgár- $ da, a neves színészek mellett $ rendkívül kellemes meglepe- $ tést adott Kovács Kati, aki ^ eszerint nemcsak énekelni tud, 5 hanem színészként is képes $ érvényesíteni egyéniségét, $ melyre érdemes odafigyelni. 5 P. A. ^ 5 ^ — Miért kiabál? ^ — Mert még így sem mozdulnak. A kocsi belseje üres! ^ — Meg sem próbál halkan ^ beszélni. Mindjárt fent kezdi! ^ — Ja uram, arról én régen ^ leszoktam. Az emberek a nor- ^ malis beszédből már nem érjenek! — mondja a busz- ^ kalauz és csavar egyet erő- i sítője hangerőszabályozóján. I * ^ — Apu ordít anyuval, anyu $ ordít velem, nálunk minden- ^ ki kiabál, csak nekem nem ^ szabad kiabálni ... — véle- ^ kedik a gyerek. — De ha i nagy leszek majd, én is kia- ^ bálhatok . .. I ★ 6 Részlet egy kanadai kis- ^ filmből: A repülőtér betonjának szé- % lén egy csinos stewardess ^ búcsúzik szerelmétől. A ki- ^ futópályán már melegítik a ^ Caravell motorjait. Fülsike- ^ títően sivítanak a hatalmas gépek. De a szerelmeseket § mindez nem érdekli. Kida- gadt erekkel, torkukszakad- ^ tából ordítanak: & — Szeretsz? ^ — Szeretlek! ^ — Holnap ugyanitt vár^ lak ... És addig gondolj rám & sokat... ^ — Csak rád fogok gondolS ni... — ordít a szerelmes S lány. $ * Néha szeretném beleordí^ tani a világba: ^ — Miért kiabáltok? Értek |én a csendes beszédből is ... ^ Komolyan mondom, nagyon ^ jólesne ráordítani az emberi- iségre: S — Ne kiabáljunk jóembe- § rek... Nyugi! 1 * § Dr. Kállai Endre ideggyó^ gyász: ^ — Az ember idomul a kör^ nyezetéhez. Az idegrendszer ^ tompul az állandó ingerek- i kel szemben. Akire csak rit- í kán. kiáltanak rá, összerezzen. ^ Akivel mindig kiabálnak, ^ megszokja. Én nem vagyok ^ pedagógus, nem tudom, hogy ^ helyes-e, ha ráordítunk a gye- ^ rekre. Egyben biztos vagyok: fcez csak akkor lehet hatásos, ha ritkán és indokolt eset- ^ ben történik. Az a gyerek — ^ de így van a felnőtt is — aki- $ vei mindig ordibálnak, ezt ^ tekinti természetesnek. Per- ^sze annak, hogy az emberek jegyre hangosabban beszélnek í— lassan utolérjük az er- ^ ről a tulajdonságukról híres ^ olaszokat — egyszerű fizi- ^ kai magyarázata is van. Az ^ utcán sivítanak a villamos- ^ kerekek, pöfögnek a motorok. S Otthon állandóan zörög va- ^ lami. Hol a porszívó, hol a ^ rádió vagy a tv, de az is lehet, ^ hogy egyszerre több gép is. Ha ^ az ember valamit közölni ^ akar, túl kell kiabálni kör- ^ nyezetének zajait. Én ezt í úgy szoktam mondani: a ma 5 embere azért ordít, hogy túl $ tudja kiabálni ezt a hangos ^ századot... $ Eszembe jut a két szerel- ^ mes a repülőtéren. Ezt a szá- ^ zadot túlkiabálni reményte- > len vállalkozásnak tetszik ... ^ * $ Cegléd. Beat-hangverseny. A 5 nézőtér zsúfolt. Koncz Zsu- $ zsa és a Pannónia-együttes ^ szerepel. A zenekar óriási erő- ^ sítő berendezései teljes üzem- ^ben vannak. Fáj a hangerő. | Legalábbis nekem. Mellettem $ három fiú. A számok végén ^ és közben, mintha valóban § az lenne a szándékuk, hogy $ túlkiabálják a zajt, üvöltenek i és a lábukkal dobognak. Né;em az arcukat. Vajon dü- lösek? Boldogok? Elégedet- ek? A szünetben megkérdezem: — Miért kiabálnak? — Talán nem szabad? — ;érdi kissé ellenségesen az :gyik. — Szabad, de így nem haliák a zenét. — Halljuk azt! — De miért kell kiabálni? Brankovics László végül negérti, hogy mit akarok és negpróbál magyarázattal szol- ;álni: — Jólesik. Ilyenkor az em- >er felszabadul, együtt van a zenével és nincs más csak a ■itmus, meg a zene ... Ez irtó ló... — Máskor is szokott kia- oálni? — Nem... Hol kiabálnék? De itt mindenki ordít... ★ Dr. Radnai Béla egyetemi tanár: — Bármilyen furcsán hangzik, én hasznosnak tartom ezeket a beat-hangversenye- ket. És az sem véletlen, hogy éppen a tizenévesek között a legnépszerűbb ez a műfaj. Ezeknek a gyerekeknek mindenütt azt mondják, hogy hallgass. Csendre intik az iskolában, csendre intik a munkahelyükön és otthon. Végre egy hely, ahol kiordíthatják magukat. Felszabadulhatnak belső és ráerőszakolt gátlásaiktól. Hiszek abban, hogy egy ilyen hangverseny után a gyerek nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lesz... ★ Mindenkinek van hasonló Labdarúgómérkőzés-élménye: Kis keszeg emberke a lelátón. Gyenge, nyomhat vagy ötvenöt kilót. Szürke, jelentéktelen és esett. Amikor idefe- é utazik a villamoson, lesújtja saját jelentéktelenségének tudata. Ö nem hódít meg csodála- :os szexbombákat, nem adhat senkinek pattogó hangon, .ha- ározott utasításokat, neki se- íol nem lehet igaza. Felesége l tévé képernyőjén sóhajtóz- i/a nézi Roger Moore-t, vagy lean Marais-t, a gyereke csillogó szemmel mesél egy osztálytársáról, aki már most 15 méterre lódítja el a vasgolyót. De mit tesz ő? Reggel bemegy a hivatalába, csendben leül papírjai elé és vigyáz, nehogy zemet szúrjon valakinek. Aztán hazamegy, de otthon sem néz fel rá senki. De a mécsben: — Te'vadállat! Ilyen helyzetet kihagyni! Ne hagyd magad! Mássz bele. nem lánycserkész vagy! Ordít, lehülyézi a bírót, a csatárt, mindenkit. Törleszt a múlt heti sok-sok hallgatásért, vélt és .valóságos megaláztatásért. Amikor hazafelé utazik, erősnek, könnyűnek és magabiztosnak érzi masát... ★ És megszólal a rádió: — A boldogságtól ordítani tudnék... — énekli Dobos Attila. Mert ez is igaz. Az ember néha az örömét is szeretné megosztani a világgal. Az öröm is akkumulál belső energiákat, melyek kitörni ké- 5zülnek. A hang pedig energia. Soha nem felejtem el: egy ilubban ültem, amikor Vitrai beolvasta a tévében a heti nyertes totót. Egyszerre az egyik sarokban egy ember ordítani kezdett. Üvöltött, felugrott a székre, majd ordítva kirohant a teremből ... Tizenhárom plusz egy találata volt... A kiabálás kitűnő idegcsillapító is. Talán ezért használják annyian. Egy úttörővezető mondja: — Az úttörőfoglalkozásokat általában tanítás után tartjuk. A gyerekek fáradtak, idegesek. Nem új módszer, bár kevesen alkalmazzák tudatosan: Mielőtt megkezdeném a foglalkozást, megordíttatom a gyerekeket. Vannak ilyen kis versikék, mondókák, melyek első sorát én mondom, nekik oedig rá kell kiabálni a következőt. Már elsőre is ordítanak, de ilyenkor a fülemre teszem a kezem és azt mondom: — Nem hallom, mit suttogtok. Nem tudtok kiabálni egy kicsit? — A gyerekek erre persze még hangosabban kiabálnak. Ezt játsszuk néhány percig. Utána csend van és nyugalom. Mint amikor a levegőben levő elektromos feszültség' a villámlásban és mennydörgésben oldódik fel... Sajnos, az embereket egy- egy hivatalban, üzemben, vagy mielőtt hazamennek családjukhoz, nem lehet szépen körbe ültetni és kiordSfoálitatni belőlük a napi izgalmaikat... ★ Benkő Lászlót, a híres Ómega-együttes vezetőjét kérdezem: — Nem lehetne kissé halkabbra állítani az erősítőtöket? — Az nem lenne beat-zene. Éppen ez a lényeg: az óriási hangerő, a dinamika. A beat- zenész és énekes ráordít a világra. — Másképp nem figyelnének rá? — A régebbi tánczenék, a sweet-dzsessz hamis szenti- mentaliizmuisával szemben ez a zene igaz érzéseket közvetít.. Néha dühöt a világ egy- egy jelenségével szemben, néha a fiatalság örömét. A közönyből és a tespedségben akar fölrázni. — És ezt csak ilyen hangosan lehet? — Igen... ★ Zsolnai Hédy előadóművésznő a pódiumon éppen az ellenkezőjével vívja ki a figyelmet: — A halk, csendes szó sokkal szuggesztívabb. Figyelemre késztet, kisimítja az idegeket. Hiszek benne, hogy a csendnek sokkal döbbenetesebb a hatása. Zsolnay Hédy Aznavour híres dalát, az Olgát énekli. Az elején a szórakozóhely közönsége még beszélget, nevetgél. Aztán a művésznő egy pillanatnyi csendet tart, majd visz- - szafojtottan, ■ ■ halkan, szinte maga elé beszél. Moccanatlan csend lesz. Fogható, mérhető, tapintható, igazi színházi csend. Pedig itt már néhá- nyan jócskán ittak is. Zsolmay Hédy a csenddel némíija el a zajt. — Persze, így van ez nemcsak a művészetben, hanem az életben is. A múltkor például megálltam az ötös buszon az első ajtónál. Elzártam a kilátást a vezető elől, aki rámszólt. Nem értettem, hogy mit akar, mire az egész busz elkezdett üvölteni. Szerintem direkt jól jött nekik. Hátrább álltam, rájuk néztem, hagytam hogy kiabáljanak. Aztán amikor végre csend lett, mindenki azt várta, hogy most én jövök. Már készültek a második menetre. Ekkor én nagyon halkan, csak ennyit mondtam: Miért kell mindenkinek, mindenbe beleszólni? Csend lett. Az arcok kisimultak és békében utaztunk tovább. És pályám tanúsága is az: a közönséget — ahotgy mi szoktuk mondani — igazán marokban tartani csak a szug- gesztív csenddel lehet. Ez az a csend, melyre úgy mondja a szólás: á lógyzümmögós is traktorberregésnek hat... A kiabálásról egyébként a közmondások is rossz képet adnak: „Az kiabál, akinek a háza cg.” „Aki kiabál, annak nincs igaza.” ★ Aki fontos dolgot közöl, az megengedheti magának, hogy halkan beszéljen, úgyis odafigyelnek rá. Az igazán megdöbbentő dolgokat, a ■ nagy sértéseket az emberek halkan közük. Csak a hordószónok ordít; akinek fontos a mondandója, az nem a hangerővel, hanem a tartalommal akar hatni. Megpróbálok ezentúl halkabban beszélni... De ha kell, kiabálok is. De minidig ott, ahol ez jogos. Fárasztó lenne emiatt minden héten meccsre vagy hangversenyre járni. Ősz Ferenc //////////////////////////////////////^^^^ K ongói utazás Az olvasó bármennyire is tisztelője Gide művészetének, némi bizalmatlansággal veszi kézbe a több mint negyven esztendeje megjelent művet. Mit mondhat a ma emberének négy évtized távolából a művész egy olyan világról — a valamikori Francia-Kongóról —, melyet azóta elsöpört a történelem? Ahogy azután oldalról oldalra lapoz az olvasó, bizalmatlansága a fölfedezés izgalmas érzésének adja át helyét. Fölfedezi, hogy Gide igenis tud a ma emberének is fon- j tosat mondani — a gyarmato- ; sítás lényegéről, embert nyo- i morító jellegéről —, s ugyan- ; akkor tanúja Gide — az ember i és a művész — átváltozásán \ nak. Az afrikai utazás a világ- | hírű író számára gondűző ki- ! rándulásnak ígérkezett; a nap- ! ló első része nem is ad többet, i A valóság fontosabb része ! azonban egyhamar fölébekerül I a természeti szépségek jelen- : tette valóságnak; az emberek > szenvedése, kiszolgáltatottsága, j a fehér ember — a gyarmato-' > sító — gátlástalansága egyre ! nagyobb teret kap a naplójegy! zetekben. » > Gide, aki nem akart többet, > mint gyönyörködni a természet ! ezernyi színében, ritkább lep- ! kéket és rovarokat gyűjteni, ! útja során nem akart s nem ! is tudott szemet hunyni a kau- í csuktermelő négerek nyomorú- ! sága, elesettsége s a fehér ! munkáltatók visszataszító kap- \ zsisága felett. A Kongói utazás ! így azután vádirattá lesz, a ! humanista művész fogalmazta, ! visszafogott hangú, de éppen ! ezért megrázó erejű dokumen- ! tummá. Művészien megfogal- ! mázott indokolásával mind- ! annak, ami azóta Afrikában j bekövetkezett. ! A művet Szávai Nándor for- ! dítótta. (Európa Könyvkiadó) : s j Hans Fallada: i Farkas \ a farkasok között \ A farkas: Wolf Pagel, afar- j kasok pedig... az első világ- ! háborút követő esztendők Né- j metországának mindenre kap- j ható törekvői; revansra vágyó 5 katonáit, feketepiaci ügyeske- I dők, tehetetlenkedő politiku- ; sok. Wolf Pagel csak nevében i farkas. Fallada művében ép- 5 pen ő — neve ellenére — az ; ember. Ember a farkasok kö- ! zött, aki ezerszer bukásra ítél— S tetett ebben a szennyes, ka- ! vargó, egyetlen tiszta szándé- | kot sem őrző világban, s még- ! is, bukásaiból is emberként ! magasodik fel, sőt még szilár> dabb hittel abban, hogy más- j ként kell cselekednie, mint a ! farkasoknak. b ! Fallada, aki a magyar ol- ! vasóközönség előtt sem istne- I rétién, sőt korábban kiadott : műveivel jogos sikert aratott, ; most is a lélektani megfigye- | lések mesterének, okok és oko- i zatok maradéktalan feltárójá- | nak bizonyul. Lényegében ar- | ről szól ez a könyv, ami akkor még nem volt: o fasizmusról. A fasizmus győzelmének okait, hatalmának lelki rugóit keresi |az író: a kínzó miértekre kutatja a feleletet. A húszas évek Németországában — s ezt a regény igen i világosan tartalmazza —nemcsak a fasizmus ólálkodott a kertek alján, lehetőség volt a kibontakozásra is. Fallada művészi erővel és hitelességgel fogalmazza meg a választ, miért nem a jobb győzött, miért süllyedt a fasizmus mocsarába Németország. Az igen érdekes, mert a német történelem rendkívül fontos szakaszát művészi eszközökkel felelevenítő regényt Vájná János fordította. (Kossuth Könyvkiadó) (m. o.) BULAT OKUDZSAVA: Szülővárosom alszik... Szülővárosom alszik. Hogy ne fussak oda! Voltam kalandor kölyke és voltam orvosa, bakája, egy merő vér, melósa, csupa düh... Nagyon is tág szemekkel bámult a gyönyörű Nagyon is vonakodva nyújtotta a kezét, velem felezte gondját, másokkal örömét. Megnézem azt magamnak, ha egyszer meghal rezzentené-e sóhaj a süket ablakot? Dörgölné-e zavartan, ha a kapun kilép. női közül csak egy is értem kisírt szemét?... Mind tisztább szerelem fűt és mind tisztább har mely konok szerelmemből bálvány-képet farag. Nincs híja vagyonomnak, pofa be, szánalom: zsebemben cigaretta, gitár a vállamon. (Orbán Ottó fordítása)
