Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

1968. JÚNIUS 9., VASÁRNAP UECVKt kJCwIhd 9 AZ ÉLET KATONAI HAMOS GYÖRGY: NYILATKOZOM A KÖNYVEMRŐL ratines könnyebb dolog annál, ll mint amikor az írónak saját könyvéről kell írnia. Vi­szont nincs nehezebb a könnyű dolgoknál. A nehéz téma fe­gyelmet, rendszerezést kíván; megszűri, szelektálja a gondo­latokat. S mivel az ilyen ne­héz témával valami célja van az írónak: e céllal ki is jelölte magának az írás irányát. A könnyű témánál azonban meg­rohanják az embert az ötletek, gondolatok, elmondanivalók. Nem tudja hirtelenében, me­lyik után kapjon. Ha saját könyvéről van szó, még az is megnehezíti a dolgot, hogy nincs szíve a rengeteg tetsze­tős fordulatból bármit is el­hagyni. S még egy veszede­lem: a nyilatkozó kénytelen szerény lenni; máskülönben ellenszenvessé válik. A szerénységhez, saját könyv esetében, roppant lelkierő kell. Azonkívül gyakorlat és igen fejlett arányérzék. Hol a sze­rénység határa? Ha úgy va­gyok szerény — ez a leggya­koribb eset —, hogy az olvasó megérzi: közben remeg a han­gom az elragadtatástól — rossz szolgálatot teszek magamnak. Lehetek ravaszul szerény, de ehhez igen nagy ügyesség és j hajlékonyság kell. S jaj ne- \ kém, ha lelepleződöm. Lehetek \ szerényen szerény, de ez már ! határos az elbizakodottsággal, i Persze, lehet az ember őszin- : tén szerény — ha valóban nem ! tetszik neki a könyve, vagy \ mondjuk: nem nagyon tetszik. \ Ilyen állapotban azonban az \ író — különösen a könyve ; megjelenésének -napjaiban — > nemigen kerülhet. S ha mégis j így volna, még mindig él ben- ! ne a remény, hogy a könyv \ csak neki nem tetszik, máso- ! kát el fog bűvölni. Miért be- \ folyásolja tehát a maga bete- \ ges önkontrolljával helytelen ; irányban a valószínűleg kitű- : nő ízlésű olvasót. T ovábbá: egy kiadott köny- \ vért nemcsak az író fe- \ lelös, hanem a lektorok és a \ kiadó is. Van-e jogom ahhoz, j hogy e kedves és nagy tudd- \ sú szakembereket pellengérre j állítsam? A kiadott könyv töl>-! bé már nem az én magám- \ ügyem: éppen úgy ügye a ki- \ adóvállalatnak, a Könyvter-! jesztő Vállalatnak, a könyvke- \ reskedéseknek. S mivel ezek ! valamennyien az állam tulaj- $ danában állnak: ügye az ?gész \ államnak. Ha én itt lekicsiny-; lően beszélek a könyvömről:; talán a kritikusokat is lehan- \ golom. Joggal mondhatják: én ; csak igazán tudom, milyen a\ könyvem. S ha ezt meg is ír- \ ják — és miért ne írnák meg ! —, ártok vele a könyvnek, a j kiadónak, a terjesztőnek, a kér j reskedelemnek, a gazdasági! életnek, az államnak. Tehát,; ha nem tetszene is nekem a i könyvem: konokul hallgatnék \ erről. Inkább fulladjak meg a \ magamba fojtott szótól, sem- \ hogy a iiazámnak kárt okoz- \ zak vele. Nehezen tudnám iellemezni i a kötetben közreadott müvecs- \ kéket. Körülbelül olyanok, i mint ez a kis írás, csak vala­mivel hosszabbak. Mikor azon töprengtünk a szerkesztővel, milyen műfaji megjelöléssel lássuk el a kötetet: nem volt könnyű dolgunk. Pedig az ol vasó szereti a műfaji megje lölést; hogy regényt, kisre gényt, novellákat vagy humo reszkeket fog-e olvasni. A kü lönbözö műfajok más-má. szellemi emésztömirigyeke hoznak működésbe. Ugyanúgy ahogy más-más nedveket t>ó lasztanak ki a gyomor mir i gyek, ha az agyközpontból ar ról értesülnek, hogy hagymá, heringet kell majd megemcsz teniük, vagy francia krémest Mi úgy döntöttünk, hogy még sem jelöljük meg a műfajt Hiszen csak egy közös vonó. van az írásokban: valószínűiét lehet rajtuk nevetni. Az egyi kén jóízűen, a másikon kését rűen. Bár olyan nagyon kese rűen: egyiken sem. Ezt külön ben a könyvborító rajza és < kötet címe is jelzi: Pótkötettél a halhatatlan Ságba. Tj'Z az egyik cikk címébő Hí került a borítólapra, te­hát — félreértések elkerülést végett — nem a szerző igé­NOVÁK BÉLA Ismét az életéről kérdezem, és akaratlanul is mindig visz- szazökken a „szakmájába”. Termelési sikerekről beszél gondokról, dicsér és bírál. — AZ ÜJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS itt van a nyakunkon. Jó volna minden­hez érteni, nemcsak nekünk a járásnál, de az üzemekben is a pártszervezeteknek és a kommunistáknak. Feladatunk egyértelmű: az új gazdasági feladatok konkrét politikai segítése. És lassan elérni, hogy a mi pártszervezeteink kezdeményezzenek. Ezt még nem mindenütt értik. Van hely, ahol visszahúzódnak és van üzem, amelyben túllici­tálják a gazdasági vezetést pártszervezeteink. Természe­tesen a módszerek most ala­kulnak. Csak egy példát a miénkből: Nemrég meghív­tuk a pártbizottságra járá­sunk néhány különböző üze­mének főkönyvelőjét. Kér­tük, mondják el véleményü­ket a bankok munkájáról. Szerettük volna mi is látni a bankok munkáját — alul­ról, ahogyan egy-egy üzem főkönyvelője látja. Mondha­tom, hasznos értekezlet volt. És most sok ehhez hasonlót tervezünk. Csak így, csak ilyen ismeretek birtokában válhatnak politikai intézke­déseink hatásosakká. — Amúgyis mindennel hoz­zánk jönnek: létszámhiány, anyaghiány, mindenben se­gítenünk kell. És ma különö­sen nincs kaptafa. Minden üzemben másképp kell dolgoz­ni, mert minden üzemiben másképp a helyes és a hasz­nos. — Pártszervezeteink veze­tőinek azt már most meg kell érteniök: akár tetszik nekünk, akár nem, a dolgo- zók'ímyagi, helyzetéért is fele- lősek leszünk, felelős lesz a párt. Mert, ha a termelé­kenységért, a minőségért jól dolgozunk, segítjük a piac­kutatást — mindez a dolgo­zók jólétéhez vezet. És en­nek a fordítottja is igaz. Ha rosszul dolgozunk az üzem­ben, csődöt mondunk a pia­con. akkor vékony lesz a bo­ríték fizetéskor és a nyere­ségosztáskor is. — A múlt évi eredmények, mondhatnánk az utóbbi évek eredményei biztatóak. Járá­sunk minden vállalata fize­tett nyerséget az idén. Há­rom üzemünk elnyerte a SZOT és a Minisztertanács vörös vándor zászlaját. A Pest megyei Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat már negyed­szer nyerte el az idén és most a szocialista munka üzeme lett. Hat gyárunk él­üzem lett, többek között a DKV is. E tény is bizonyítja, hogy jó helyre kerül az az újabb hatmilliárd forintos be­ruházás. — A HANGULAT TEHAT JÓ. Ezt segíti, hogy járá­sunkban az áruellátás és az árualakulás várakozáson fe­lüli — mondja örömmel No- vák Béla és ismét felveszi a telefonkagylót. „Ismerkedik százharminc­ötezer emberrel. Persze egy ekkora járás ütőerét kita­pintani, annyival nehezeob és komplikáltabb. amennyi­vel több a 135 ezer az egy­nél” — gondolom, amíg be­szél a telefonba: — O, elvtársam, igazán kár volt behivatni ezt az embert, így elveszik 8 órája ... Aztán elmondja, hogy va­laki párttag akar lenni és most behívatták a járási pártbizottságra. — Nem ertem, hogy miért nem ott beszélnek vele. ahol él és dolgozik. Ahol mozog. Ott igazán jobban ismerik ... Annak örülök, hogy most a közmondás fordítva is helyes, és jó. Látni kell az erdőtől a fát is! Ezrekért, milliókért dolgozunk, de adott esetben mindig egy emberről van szó. Suha Andor MESE A NAGY MESEMONDÓRÓL Hans Christian Andersen Koppenhágában született. Koppenhága igen szép. Min­ien ház hasonlít egy virághoz, maga a város olyan, mint egy óriási csokor, amelyet vélet­lenül a tenger mellett felejtet­lek. Valaki azt mondta: Ander­sen cipésznek fia született. Fi- jyeljetek csak. Ma nem hal­latszik az öreg kalapácsütése. Másnap azonban minden ment, mint azelőtt. Az öreg Andersen kalapácsa kopogott, mint máskor, talpalta és fol- ozta a vevők papucsit. A folytonos kalapácsütések közepette nőtt fel a kis Hans. Az apa csak olykor tette le kezéből a kalapácsot. Akkor is a mesterségét dicsérte: „Mit csinálna a világ a cipész nél­kül? Mezítláb járkálna, fiacs­kám. A csizmadia mesterség igen tiszteletreméltó”. — Haris! — kiáltott fel oly­kor — te is csizmadia leszel és a nevedtől fog visszhangoz­ni egész Koppenhága. Bárme­lyik királynak megjavíthatod a csizmáját. De a fiú, a környék nézete szerint haszontalan ember lett. Ahelyett, hogy a mesterségét tanulta volna, egész nap ült a csatornák partján és nézte, : hogyan úszik a felhők képe a i vízen. Az apa haldokolva kifakadt \ és csúnyán összeszidta: — Egész életedben naplopó i leszel. Lusta és hülye vagy! i Ehhez még csak annyit kell i hozzátenni, hogy amikor az i öreg Andersen meghalt, a ko- \ porsója után ment az egész l utca népe. Amikor pedig Hans I Christian Andersent temették, ; a koporsóját tizenegy herceg ! és maga a király is kísérte. AKÁC ISTVÁN: Időszép asszonyok... Időszép asszonyok, gyönyörűek, a szerelem húrjain hegedűinek. Ideg-mélyekre, szövetekig látok: ők csókolják dallá a világot. Időszép asszonyok, gyönyörűek, tárt titkú, hű részesei a Műnek. Csillagok húgai, szívünkre szállók, — ó, férfi létünk tőletek áldott! Szamosszegi népköltés í Az „Üj magyar népköltési | : gyűjtemény" 13., 14. és 15. kő-| ! tétéként megjelentek Ami La- \ \ jós, a Szabolcs-Szatmár me-1 | gyei szamosszegi nagy mese- $ 5 mondó meséi. s t A dr. Ortutay Gyula szer- ? ; ^ ^ kesztésében kiadott három kö- ^ pet mintegy 1500 oldalon Ami ^ 4 Lajos 250 meséjét közli. § ^ E páratlan népköltészeti ^ 5 anyagot dr. Erdész Sándor, a ^ | nyíregyházi Jósa András mú- | $ zeum tudományos munkatársa ^ 4 gyűjtötte össze az 1959—62-es | ^ években magnetofonszalagra, | | majd szó szerinti hűséggel, ^ 4 fonetikusan sajtó alá rendez- | ^ te. Ö írta a kötethez a beve- ^ ^ zető tanulmányt is. 4 (Révész Napsugár rajza) ÖREG FA nyének bejelentése a halha- \ tatlanságra, akár a lexikon \ pótkötete árán is. A szerző \ ilyen igényt nem támaszt,! mert tudja jól, hogy erre vo- \ natkozó igényét nincs hol be- i nyújtania. Ismeri a halhatat- \ lansághoz vezető ösvény te- \ kervényességét, meglepeté- \ seit. Azonkívül nem is tudja i biztosan, hány évnél kezdő- i dik a halhatatlanság. Húsz- \ nál, harmincnál, ötvennél? j Természetesen, az író halála j után, ami a halhatatlanság: örömét erősen csökkenti. A j szerzőt tehát ilyen gondola-: tok nem nyugtalanítják, örül- j ne, ha könyve megnevettetné i s elgondolkodtatni az olvasót.; S ha sokan magukra ismer- i nének benne (bár erre alig- van kilátás). S persze örülne, • ha sokan megvásárolnák a könyvet; s már a megjelenést követő harmadik napon azé-rt könyörögnének a szerzőnek, j hogy segítsen legalább egyet­len példányt szerezni a könyvből. S annak örülne a legjobban, ha ezt a kérést képtelen volna teljesíteni. § $ A BUDAI JÁRÁSI PÁRT- ^ BIZOTTSÁG stílszerűen Bu- ^ dán, a Csörsz utcában van. A ^ szobában, ahol ülök, szép ^ meleg hatású faburkolat fut s a falon, ízléses minden. S Csak egy kicsit nagy a § szoba mérete, legalábbis az ■ ^ én szememnek, de a merev $ bútorokba, holt tárgyakba, az 1 ^ egész szobába már lelket le- ^ heltek a szoba gazdái. így ^ most minden barátságos, ked- ^ vés. ^ A szoba új gazdája két hó- ^ napja Novák Béla mérnök- ^ közgazdász, a Budai Járási ^ Pártbizottság első titkára. Ma- ^ jakovszkij-arc, régen ismerem, 4 de ezt most fedeztem fel. ^ Megszólal a telefon és egy $ percnyi beszélgetés után ér- ^ zem, pedig csak az egyik vo- $ nalat hallom: bosszúsággal ^ kezdődik a titkár napja. ^ — Nyugodjon meg elvtár­^ sam. Nincs szükség andaxin- ^ ra ... Legalábbis sokra ^ nincs... Igen... Megnézzük... ^ Megnyugtatóan elintézzük ... ^ Szóval, kérem, legyen türe- i lemmel... ^ A beszélgetésnek itt vége 4 szakadt. ^ — Megkérdezésünk, véle­^ ményünk nélkül máról-hol- ^ napra leváltottak hivatali be- * $ osztásából egy elvtársat, aki ^ az egyik intézménynél párttit- ^ kár, tehát a mi hatáskörünk- ^ be tartozik. Fizetését súlyos ^ százasokkal csökkentették. ^ Most persze ideges, szedi az ^ idegcsillapítót. Néha nagyon ^ csúnyán tudunk egymással ^ bánni —, mondja Novák Béla, | bár ő nem ideges, talán in- | kább egy kissé szomorú. $ Elmondom, hogy miért jöt- ^ tem. ^ — Kérem, meséljen magá­$ ról, az életéről, hogyan jutott, ^ milyen út vezetett ide, a párt- ^ munkához. Az emberek is biz- ^ tos szeretnék közelebbről ^ megismerni. És eljutni min­5 derűdhez, személyeden lehetet- S len. 4 Belekezd, beszél és a tizedik | mondat után meg mernék es- | küdni: ha most Kihívdák a ^ szobából, folytatni tudnám, el ^ tudnám mondani az életét; § legalábbis a nagyobb állomá- ^ sait. Ebben semmi különös ^ nincs. Az igaz, hogy minden ^ ember élete regény, az is igaz, ^ hogy ahány kommunista, any- § nyi jellem, egyéniség, annyi | szín. És mégis, a ma vezető !; 48—50 éves emberek életét va- | lahol egyformára gyúrták a 5 súlyos és boldog évek. Egyfor- ^ mává a közösségi hovátarto- ^ zás, a munka, a tanulás, a le- ^ mondás, a mindennapos harc ^ önmagukkal, önmagukért, az ^ emberekkel, az emberekért. ^ Kialakult hát egy iskola, , ^ amely az idősebb nemzedék [ ^ számára valamikor 1917-ben, ’ ^ számukra akkor, a felszabadu- ^ lássál kezdődött. És az iskolá- , § ba idők folyamán új és új d fiatalok léptek, az egykori ta- ^ nulókból pedig példaadó, jó ^ tanárok váltak. És természe- ’ ^ tesen az iskolának híre, pati- ^ nája lett. $ Ehhez az iskolához tartozik ' $ Novák Béla is. Most lényege- , ^ sen kevesebb a jövedelme, ^ mint két hónappal ezelőtt, ; ^ amikor a „szakmájában” dol- ^ gozott. Mert a régi iskola hí- ^ vei ma is vállalják az áldoza- ^ tot, amikor az ország már ’ § sínen fut. Lehet, hogy ez so- d kaknak furcsa, mégis jó, hogy ^ vannak az országban ilyen S emberek. 1 § NEM, NEM, SZŐ SINCS ^ aszkétizmusról! Jól és boldo- : | gan akarnak élni ezek az em- S berek is. Hiszen annak az osz- : S tálynak a fiai, amelyik a múlt- ^ ban kevés jót élvezett, és a ^ felszabadulás után is még j $ hosszú évekig szenvedte a S nélkülözést. Talán akkor ők is rsifs/^f/ss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssső jobban éltek volna, ha keres­kednek, ha „feketéznek”. De az iskola már az első osztály­ban másra tanított: dolgozni, becsülettel! Jobb lett volna 56-ban is zavartalanul dolgozni, estén­ként a családdal törődni, mo­ziba menni az asszonnyal. De nem lehetett. Az osztály ügye veszélyben volt, az emberi boldogság ügye forgott koc­kán. Fegyvert fogtak, hát. Ez az iskola erre tanított. És jó lett volna a hosszú egyetemi évek alatt, a vaskos jegyzetek tanulmányozása he­lyett együtt sörözni a szakik­kal, a jó, hús kerthelyiségek­ben. De hát az iskola ... És ezer forint elég nagy pénz, de itt az új mechaniz­mus, most a szaktudással, a mérnöki és közgazdasági tu­dással és egy érett férfi élet- tapasztalatával a járási párt- bizottságon kell segíteni. Mert az iskola kötelez. Hogy vannak-e az ilyen embereknek az élettel, esetleg otthon, az asszonnyal, konf­liktusai? Persze, hogy vannak, egyszerű halandó emberek ... Csak ezekről hallgatnak. Szóval Novák Béla mérnök­közgazdász pártmunkás életé­nek főbb állomásai a követke­zők: 1922-ben született, elvégezte a négy polgárit és elment vas­esztergályos tanulónak, mert az édesapja is vasas volt. 1944- ben az egész repülő- gépgyárat, amelyben ő is dol­gozott, Nyugatra szállítják. Nem megy velük. 1945- ben visszamengy Cse­pelre, 46-ban már rendőr. 1951-ben a Vörös Akadé­miára küldi a párt. 1953-ban a Csepel Autógyár­ban a meo-főosztály vezetőjé­nek helyettese. 4 1956 vérzivataros' őszén kar- hatalmista és szervezi a pár­tot. 1959-ben, a Csepel Autó­gyárban a Hajtóműgyár veze­tője lesz. 1964- ben megvédi a második diplomáját. 1965- ben átmegy a Mecha­nikai Művekhez és amikor most elbúcsúzott tőlük a ter­melési és technológia főosz­tály vezetője volt. Körülbelül annyi adat ke­rül — esetleg — egy útlevél­kérő, vagy más valamilyen kérdőívre az életéből. No és, persze, hogy nős és két fia van, a családját nagyon sze­reti. AZ MÁR NEM KERÜLHET a papírra, hogy a régi iskola... Hacsak nincs az illetőnek jó szeme, vagy esetleg, ha éppen a kérdőívolvasó is abba az is­kolába járt. — Milyen az új hely, mi­lyen az új munkakör? — kér­dezem. — Nehéz megszokni? ' — Ez a két hónap arra volt elég, hogy megértsem: ekkora nagy járást megismerni nem hónapok, de évek kellenek. Az élet, telhetetlen nagy mo­loch, már bekapta őt, már na­pi 12—16 órát dolgozik, és sok­szor úgy érzi, ez is kevés. Mit csinál egy közgazdasági mérnök, ha járási titkár lesz, és ott azonnal elragadja az élet dinamikája? ösztönösen keresi a biztonságot nyújtó, is­merős üzemeket. De jön a fagy. Hetekig nem esik az eső, aszály fenyeget. Eddig semmi köze nem volt az esőhöz. Leg­feljebb hogy kellemetlen, ha megázik az ember. Most már hetek óta lesi, kémleli az eget, és várja az esőt. Menni kell a földekre, menni kell, mert hív­ják. — Titkár elvtárs, Novák elv­társ! Jöjjön, nézze meg: Gé­pesítettük a paradicsomvetést, már a libákat is gépekkel töm­jük. A sertéstenyésztésünk is nagyon fejlett... És a titkár elvtárs, Novák elvtárs megy, mert ahol embe­rek élnek és dolgoznak, szá­mára nem lehet idegen. Fagyás után, kora reggel már Érden volt, mennyit szenve­dett az őszibarack? De tudja: az új embert mindig és minde­nütt kóstolgatják a többiek, ezért csak kérdez és tanul. Csak ha érti, csak ha biztos, akkor nyilatkozik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents