Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

MST MEGYEI ttftrltm 1968. JÜNTUS 9., VASÁRNAP Áll a ... RŐZSEBÁSTYÁK, MALTERERŐSÍTÉSSEL ITT MÉG CSAK MAKETT Ha a török ezt vívta volna... elesett volna Eger, s ma nem beszélnének Dobó Istvánról, s az egri asszonyokról a hősök­nek kijáró tisztelettel. Ez per­sze csak a csapongó fantázia játéka, hiszen azok a falak va­lóban kőből voltak, s a törö­kök sem teherautóval szállí­tották a vár tövébe katonái­kat, s a fegyvereket. De mesz- sziről, így is teljes az illúzió. A „török táborhelyről”, a vár alatt húzódó keskeny völgyből nem látni a nyakig malteros munkásokat, akik fecskendőből lövik a szür­ke pépet a rőzsebástyákra, hogy patinásabb, na meg élet- hűbb legyen. Ezek már amúgyis az utolsó simitások, nem egészen két hét múlva kezdődik a játék, az Egri csil­lagok forgatása. Ez tartja most izgalomban az egész községet. Pilisboros- jenőn mindenki erről beszél, és erre készül. Csak a pólyá­ban ringatott csecsemők, s a járni nem tudó öregek nem statisztálnak. Aki ezalatt az idő alatt keresne valakit a községben, azt hihetné, elköl­töztek a lakók, vagy járványos betegség pusztított. Ezen a nyáron egyetlen helybeli sem üdül a Balatonnál, vagy a Mátrában, külföldre sem men­nek, itt töltik —, török és ma­gyar vitézekként — sza­badságukat. Az egyik rendezőasszisztens, az építésvezető, Nell Tibor és a f elvétel vezető. Götz Jenő már, itt is laknak. A tanácselnök­nél, Meggy esi Sándornál kap­tak szobát. De nemcsak a várat építők, s a forgatást előkészítők tart­ják megszállva a helyet. Ürömtől az itteni tanácsiházig a KPM aszfaltozói dolgoznak teljes erővel. A forgatás ideje alatt csak hivatalos gépkocsi- forgalomra 600 autót számol­nak, s mennyi lesz még a ma­gánkocsi! Az út pedig..., hát igen erősen emelkedik, s meg­lehetősen rossz állapotban van. Nemcsak a porfelhőn, s a köveken, hanem szemétgödör nagyságú mélyedéseken is át kell vergődnie magát a vállal­kozó szellemű vezetőknek. A MAFILM vállalta, hogy a tanácsházától a várig vezető utat legalább fá­radt olajjal portalanitja. Hogy a szembenálló hadsere­geket szállító teherautók való­ban célhoz érjenek, s meg­kezdődhessék a nagy viadal, a nem is olyan objektív kame­rák előtt. —V— Elhanyagolt, rendetlen boltok A Duna bal partja is Dunakanyar! Rendkívül szenvedélyes, őszinte hangú volt Vácott, a járási népfrontbizottság ki­bővített elnökségi ülése. Nem kevesebbet, mint a járás ke- reskedelmi-vendéglátóipari helyzetét vették vizsgálat alá, s azt, hogy mennyiben felel­nek meg a mai állapotok a Dunakanyarban a fokozott kö­vetelményeknek. A felszólalásokból kialakult kép elég lesújtó. Budapesttől Vácig nincs olyan kulturált vendéglő, ahol nívós kiszolgálást kapna a betérő. Annál több a hiányosság. A piszkos, elhanyagolt spntések, a csorba poharak, a sokkal kisebb forgalomra méretezett konyhák. A vállalatok félnek befektetni, alig van megfelelő hűtőtér. Elmondták, hogy míg a felsőgödi strandvendáglő öt éve még csak 55 ezer forintot forgalmazott évente, ma ennek az összegnek a többszörösét. Mégsem jut pénz a konyha ki­festésére. A dunakeszi bisztró forgalma szintén felfutott, de ugyanabban a hatnégyzetmé­teres konyhában főznek — le­írhatatlan nehézségek között. Nem jobb a helyzet a bol­tokban sem. Gyenge az ellenőrzés, így tör­ténhetik, hogy a legtöbb he­lyen a szemetet egyszerűen a bolt elé söprik az utcára. Al- sógödön a boltban ugyanaz szeleteli a felvágottat, aki a piszkos üvegeket veszi vissza. A sződligeti kempingboltban kevés az áru, mert oda jár az egész falu vásárolni. A többi boltban füstölt húst, kolbász­félét nem is kapni. A zöldsé­gesboltban se zöldség, se csir­ke, hiába kérik. Volt, aki arról beszélt, mes­terségesen szervezik a tumul­tust. FeLsőgödön például min­dig több a friss hús, mint a környéken. Ezért a fél járás oda igyekszik. Napokig nincs szóda a falu­ban. Mégis, mikor „maszek” kért engedélyt egy kis üzemre, a hatóságok azt válaszolták: Apa: Na, mi van, te kölyök? Mi van azzal a bizonyítvánnyal ? Szíjait hasítok a hátadból, ha va­lami rossz hírrel jössz. Fiú: Hát... hát... pedig... Apa: Pedig... pedig... majd adok én neked pediget! Mutasd... mutasd gyorsan azt a bizonyít­ván,yt ... Fiú: Apa ... apa... kérem... Apa: Ahá! Ahá! Ez a vége, mert anyád mindent rádhagy. Fiú: (sírásán) A bizonyítvány Apa, ami igaz... igaz... akárhogy olvasom ezt a bi­zonyítványt, tör­ténelemből daci... Apa: Mi? Daci! Megállj — és ma­gyarból? Phű, mi­csoda jegyeket kaptam én törté­nelemből, te meg... Na, felelj, mi van magyarból. Fiú: (hüppögve) A ... a... abból is bukfenc! Apa: így foglal­kozott veled anyád! Na, mu­tasd már azt a bi­zonyítványt! Mu­tasd! És földrajz­ból (Hosszú hall­gatás) Szóval ném mutatod? Csak nem...? Gyerek: Igen, igen, apa, te — ahogy látom — földrajzból is megbuktál, mert a te régi bizid olvasgatom. De ne keseredj el azért — tessék, olvasd inkább az én bi­zonyítványom, ab­ban csupa jeles van... N. S. J. ÉRTESÍTJÜK ügyfeleinket, hogy a ZIL típusú tehergépjárművek szerkezeti alkatrészeinek árusítása június 13-tól július 7-ig bezárólag Budapest XIII., Kelli u. 17. sz. alatti telepünkön KÖLTÖZKÖDÉS MIATT SZÜNETEL Az árusítás JÚLIUS 8-tól Budapest IX., Gyáli út 31. sz. alatt. MEGKEZDŐDIK Hirdessen a Pest megyei Hírlapban! tsssssxssssssssxssssssssssssssssssssssssss. Autó- és Alkatrészkereskedelmi Vállalat V. sz. kereskedelmi egység teljes egészében ellátják a te­rületet. A kenyér minőségét szinte mindenki bírálta. Az utóbbi időben a jó árut elvi­szik a város „kiemelt” üzletei­be, a sületlen. kenyeret a kis boltok kapják. Sok a kereszt- be-szállítás. A tejnek — tej­terméknek gyenge a minősége. A vállalat hajnali háromkor leteszi a' kannákat a boltok elé, s mire nyitáskor kimérik, máris savanyú, forraláskor ösz- szefut. Általános panasz volt, hogy a társadalmi ellenőröknek nincs tekintélye, a vállalatok mindig meg­találják velük szemben a kiskaput, ahol kibújhat­nak a szigorú lelclősscgrc- vonás alól. Mások arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy nem új rende­letekre van szükség, hanem a jelenlegieket kell betartatni. Végül elhatározták — még egyszer leülnek megbeszélni a tennivalókat a községi keres- kedelmi-vendéglátóipari ve­zetőkkel és feletteseikkel. Meg fogják értetni: van olyan tör­vény, amelyek alapján a notó­rius szabályszegőket leválthat­ják, k. m. NOBLESSE OBLIGE A látogató, amikor Szentendrén jár. szinte kötelező mó­don útba ejti a Ferenczy Károly Emlékmúzeumot, — nem is tudja elkerülni, meg aztán magitól is befelé viszi a lába. hogy eleget tegyen önként vállalt, szokásos, kedves kötelességének. A turista a múzeum hagyománya szerint rendszerint találkozhat itt az egykori, illetve mai. élő és ható szentendrei képzőművészettel, különböző kiállítások keretében. De az idén — mint ezt lapunk hasábjain Barcsay Jenő professzor már, elmarasztaló előjellel, szóvá tette — a múzeum legnagyobb, tárlatok rendezésére legalkalmasabb helyiségében állandó régészeti, helytörténeti, flórakiállí­tást talál, madarakat, kőzeteket, ásványokat, növényeket, régészeti leleteket. Szép esz az állandó kiállítás, jó, ha van egy járásban, városban ilyen is — dehát a vidék felnőtt lakosságát bizonyára jobban érdekli ennél a szentendrei képzőművészet, nem beszélve a látogatókról. A szentendrei festészet most a múzeum kamaratermébe szorul. Ebben a helyiségben valóban találunk egy bemu­tatót, amelyen a múzeum legújabb szerzeményeivel is­merkedhetünk meg. Ha már nem lennének ismerősek — de persze, hiszen már láttuk ezt az anyagot, ugyanis a kiállítás januáir óta nyitva áll. Megtudjuk még, hogy he­lyén június 9-én Tóth Endre festőművész képeit láthat­juk. De további tervek nincsenek az egész turistaszezonra. Program a közeljövőre nem készült, mert annak felraj­zolása, megszervezése már a múzeum új igazgatójára várt volna. A régi igazgató ugyanis január 1-én nyugdíj­ba vonult. Azóta megbízott igazgató, illetve igazgatónő áll a Ferenczy Károly Emelékmúzeum élén — de ö rövi­desen szülési szabadságra megy. Tájékoztatást a továb­biakra nézve nem tudtam kapni Szentendrén. Mindehhez mi csak annyit tehetünk hozzá: reméljük, hogy jövőre egy, a jelenleginél gyümölcsözőbb, gondo­sabb előrelátás megteremti majd a feltételeket ahhoz, hogy a múzeum a turistaszezon idején legalább öt-hat képzőművészeti kiállítással fogadhassa az érdeklődőket. Ennyit joggal elvárnak úgy a helybeliek, mint a város­nak és képzőművészetének barátai, hiszen „a nemesség kötelez’’. P. A. Ildomtalan spekuláció Az új elnökiöl várják az iniézkedést Látszólag jelentéktelen ügy, Üllőn, az Üllő és Vidéke Álta­lános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 6. számú önkiszol­gáló élelmiszerboltjában (Vö­rös Hadsereg útja 70.) márkás bort alig árusítanak, de pár lé­péssel odább, a presszóban, mely szintén a szövetkezeté, már sokféle bor van, a bökkenő csak az, hogy ott tetemes ösz- szeget kitevő felárral jut hoz­zá a vásárló. Felháborodását nem titkoló levelében legutóbb Albert József tette szóvá ezt a községszerte hallható pa­naszt. Utánajártam. Az önkiszolgáló boltban ez alkalommal is csak néhány üveg siklósi rizling búslako­dott. — Húsvét előtt pár láda ba- bádi olasz rizlinget is kap­tunk, de már elfogyott. Alma- borunk azonban most is van. Nagyon finom! — kedveske­dett a pénztárosnő, Kökény Sándorné, majd mikor észre­vette, hogy elhúzom a szá­mat, ezt a tanácsot adta: — Tessék átmenni a cukrászdába, ott gazdag választékot talál. Nem csapott be. Vermouth, Promotor, Fortuna pezsgő, ceglédi ezerjó, egri leányka, egri bikavér, soltszentimrei ezerjó, kövidinka, csemege muskotály, abasári olasz riz­ling szerepelt az árlapon. Bor­sos áron természetesen. A leg­utóbbi például 22 forint he­lyett 28 forint 70 fillérért. Aki elviszi, még két és fél forint üvegbetétet is fizet. Jólesett volna egy kicsit megpihennem, elbámészkod­nom az ízléses, de szűk, kis cukrászdában, de három idős cigányzenész rázendített, egy borozgató társaság hejehujáz- ni kezdett, s ez a kocsmai han­gulat — noha a fődanászt, rám való tekintettel, a vezetőnő le­csendesítette — a távozás hí- mes mezejére léptetett. Megismétlem, látszólag jelentéktelen ügyecs- ke ez. Ám ha mögéje nézünk, egyszeriben észrevesszük, hogy tulajdonképpen nem is jelen­téktelen. Üllőn kizárólag csak a szö­vetkezet fejt ki kereskedelmi, illetve vendéglátóipari tevé­kenységet. S ő, úgy látszik, monopol helyzetével visszaél. A borárusítással kapcsolatban legalábbis. Mintha a lakosság rovására, fontosabbnak tarta­ná a saját érdekeit. Ügy törek­szik minél nagyobb nyereség­re, olyan átlátszó és — enyhén szólva — ildomtalan spekulá­cióval, mellyel — ismét eny­hén szólva — nem lehet egyet- értenünk. Az üllőieket ilyen fondorlattal kényszeríteni a cukrászdába, így szorítani őket a IV. és a III. osztály közötti különbözet és a zenés felár megfizetésére, ellenkezik a szocialista kereskedelem elvei­vel. Jogosan tiltakoznak el­lene. Tiltakozásukhoz mi is csat­lakozunk. A presszó három év­vel ezelőtt havonta 50—60 ezer forintot forgalmazott, ez idei havi forgalma a 120 ezer forint körül mozog. Ilyen körülmé­nyek között, noha Gerda La­josáé, a vezető állítja, hogy az összeg nagyobb felét az eladott sütemény, cukorka, fagylalt és kávé ára teszi ki, nem tudunk örülni az eredménynek. S a cigányzenének sem, mely a presszóba egyáltalán nem való. Glosszát terveztem. Forgattam, alakítgattam a mondatokat, hogy minél ma­róbbak, hatásosabbak legye­nek. Gúny és düh keveredett bennük. Azt akartam, hogy mindenkit felháborítsanak. Aztán eszembe jutott, talán nem árt, ha előbb tájékozó­dom a szövetkezetek Pest megyed központjában is. Nem ártott. 1 A kereskedelmi osztály ille­tékesei elmondták: amit Üllőn tapasztaltam, a megyében más­hol is előfordul, sőt — országos jelenség. Olyannyira, hogy ők, a maguk területén már fel is léptek ellene. Épp a napok­ban bocsátottak ki körlevelet, melyben felszólították a szö­vetkezetek vezetőit: a lehető­ségek maximális kihasználásá­val bővítsék élelmiszerbolt­jaikban az árucikkek, így a borok választékát is. Az üllőie­ket külön megkeresik, ígérték, és hozzásegítik őket: ha nincs hálózatukban elég palackozott bor, juttatnak nekik, hogy a bepanaszolt, főútvonalon levő élelmiszerbolt csakugyan ki tudja elégíteni a községbeliek és a betérő átutazók igényeit. Az üllői szövetkezeti veze­tők azonban bizonyos megér­tést azért elvárhatnak, magya­rázták. Palackozott borokból egyelőre korlátozott az ellátás, a pincegazdaságok szállítási nehézségekkel küzdenek, s fo­gyatékos készletéből minden szövetkezet elsősorban a na­gyobb nyereséget biztosító vendéglátói pari egységeit, az éttermeket, zenés cukrászdá­kat, presszókat igyekszik el­látni. A Kecskeméti Pincegaz­daság júliusban, illletve au­gusztusban új palackozóüzemet állít a termelésbe, attól kezd­ve remélhetőleg az igények teljesebb kielégítésére lehet számítani. Egyébként is a bol­tok vezetői inkább az olcsó, úgynevezett kommersz borokat kérik, mert az 6 vásárlóik túl­nyomórészt azokat keresik. Az igazat megvallva, én nem csodálkozom azon, hogy az a sok önfejű üllői még­sem tud megértést tanúsítani. Már csak azért sem, mert bizo­nyos átvitt értelemben — ami­kor napi vásárlásaik közben úgy ügyeskednek, hogy fizeté­sükből minél könnyebben meg­éljenek — ők is a magasabb nyereségre törekszenek. De meg azért sem, mert mindenütt azt olvassák, hogy az újmecha­nizmusban a beszerzési forrá­sok felkutatására szinte korlát­lan lehetőséget kaptak a nagy- és kiskereskedelmi vállalatok. Agócs Dezső, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályá­nak vezetőhelyettese a minap mondta nekem, hogy a borel­látás a megyében igen jelentő­sen megjavult. Hát akkor?! Június elsején, a közismert okoknál fogva leváltott régi helyett új elnök került az Ül­lő és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet élére. Bízunk abban, hogy dicstelenül eltávozott elődje hibáit hamarosan fölszá. mólja maradéktalanul. Polgár István Az alsónémedi Kossuth Tszcs ELADASRA KÍNÁL JÓ MINŐSÉGŰ BÁNYAKAVICSOT köbméterenként 42 forintos áron A kavics felrakását kívánságra vállalja, ezért 8 Ft-ot számít fel. A bánya mindennap 6-tól este 6-ig van nyitva vasárnap is. Befizetni minden hétköznap 7—12 óráig lehet a csoport irodájában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents